adozona.hu
BH+ 2014.11.510
BH+ 2014.11.510
Ha a munkavállaló az üzemi tanácsi tagságáról való lemondását vitássá téve a tagsága megszűnésével összefüggésben kártérítési igényt támaszt, azt nem a munkáltatóval, hanem az üzemi tanáccsal szemben érvényesítheti [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 63. §, 64/A. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 351. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes jogelődjénél állt munkaviszonyban. Elnöke volt a R. Dolgozók és Szolgáltatók Szakszervezetének, 2009. szeptember 16-tól pedig tagja az alperesnél működő Üzemi Tanácsnak. Az Üzemi Tanács elnöke, K. P. 2010. március 5-én kelt levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a felperes lemondott, melyet tudomásul vett, ezzel a felperes üzemi tanácsi tagsága 2010. március 2-án megszűnt. Erre figyelemmel az alperes munkáltató megszüntette a felperes részére az üzemi tanácsi tag...
BH+ 2014.11.510 Ha a munkavállaló az üzemi tanácsi tagságáról való lemondását vitássá téve a tagsága megszűnésével összefüggésben kártérítési igényt támaszt, azt nem a munkáltatóval, hanem az üzemi tanáccsal szemben érvényesítheti [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 63. §, 64/A. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 351. §].
A felperes az alperes jogelődjénél állt munkaviszonyban. Elnöke volt a R. Dolgozók és Szolgáltatók Szakszervezetének, 2009. szeptember 16-tól pedig tagja az alperesnél működő Üzemi Tanácsnak. Az Üzemi Tanács elnöke, K. P. 2010. március 5-én kelt levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a felperes lemondott, melyet tudomásul vett, ezzel a felperes üzemi tanácsi tagsága 2010. március 2-án megszűnt. Erre figyelemmel az alperes munkáltató megszüntette a felperes részére az üzemi tanácsi tagságával járó 73 500 forintos havi tiszteletdíj kifizetését. A felperes 2010. április 2-án tájékoztatta az Üzemi Tanács elnökét, valamint az alperes vezérigazgatóját arról, hogy továbbra is az alperesnél megalakított Üzemi Tanács tagjának tekinti magát.A felperes 2010. október 20-án előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az üzemi tanácsi tagsága lemondás címén történő megszüntetése jogellenes, és az elmaradt tiszteletdíja megfizetésére kérte kötelezni az alperest. 2011. január 11-én előterjesztett keresetében az alperesi munkáltató Üzemi Tanácsát alperesként megjelölve jognyilatkozata érvénytelenségének megállapítását és üzemi tanácsi tagsága 2010. március 1-jétől történő visszaállítását kérte. Mivel az alperesnél működő Üzemi Tanács 2011. január 27-én megszűnt, és ezért a vele szemben megindított pert a munkaügyi bíróság megszüntette, a megismételt eljárásban a felperes akként tartotta fenn a keresetét, hogy elsődlegesen a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 63. §-a és 64/A. §-a, valamint az üzemi megállapodásra alapítottan üzemi tanácsi tagsága alapján járó tiszteletdíj megfizetésére, másodlagosan az Mt. 174. §-a, illetve 177. § (1) bekezdése szerint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az Üzemi Megállapodás 4.2.5. pontja szerint az Üzemi Tanács tagjait tiszteletdíj illette meg, melynek mértéke havonta a tárgyév január 1-jén irányadó minimálbér összege volt. A perbeli esetben az Üzemi Tanács képviseletére jogosult elnöke tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy a felperes üzemi tanácsi tagsága megszűnt. Minthogy a munkáltató csak mint kvázi kifizetőhely működött a tiszteletdíjak megfizetése kapcsán, arra ráhatása nem volt, hogy az üzemi tanács a tagjának a jognyilatkozatát miként értelmezte, helyesen állapította-e meg a tagsági jogviszony megszűnését.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes az alperessel szembeni kártérítési igényét "mind a szubjektív, mind az objektív határidőből kicsúszva" 2012. március 8-án elkésetten terjesztette elő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az indokok kiegészítésével helybenhagyta.
Ítélete indokolása szerint az Mt. 7. §-a szerinti szubjektív és objektív határidők a megállapodás megtámadásához kapcsolódnak, a felperes azonban az alperessel semmilyen megállapodást nem kötött, amelyre vonatkozóan azt, illetve a saját jognyilatkozatát megtámadhatta volna. A kártérítési igény pedig a három éves elévülési időn belül volt érvényesíthető, így a keresetindítási határidő e tekintetben megtartott volt.
Az Üzemi Megállapodás szerint az Üzemi Tanács nevében K. P. elnök volt jogosult eljárni, aki a megállapodást az Üzemi Tanács képviselőjeként az alperes vezérigazgatójával megkötötte, és aláírta. Az alperes a továbbiakban az Üzemi Tanács elnökével volt jogosult tárgyalni és intézkedni az Üzemi Megállapodás körében. Az alperes kifejezetten az Üzemi Tanács elnökének nyilatkozata alapján nem fizetett a továbbiakban tiszteletdíjat a felperes részére. Amennyiben a felperes a saját jognyilatkozatát meg kívánta volna támadni, vagy vitatta, hogy a nyilatkozata ténylegesen a lemondását tartalmazta, azt csak az üzemi tanács-tagi jogviszonyában, az Üzemi Tanáccsal szemben tehette volna, amely független az alperes személyétől. Az alperes értelemszerűen nem jogutódja a megszűnt Üzemi Tanácsnak, így vele szemben a felperes nem érvényesítheti azt az igényét, amelyet az Üzemi Tanáccsal szemben lett volna jogosult érvényesíteni.
Kártérítés jogcímén sem érvényesíthette a felperes megalapozottan a tiszteletdíját az Mt. 174. §-a szerint, mivel az alperes a felperes munkaviszonyával összefüggésben nem okozott kárt a felperesnek, mint az Üzemi Tanács tagjának.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte.
Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem tárták fel a tényállást, a per eldöntése szempontjából lényeges tények - a nyilatkozata érvényessége, az alperesi eljárás jogszerűsége, üzemi tanácsi tagdíja kifizetése, illetve a kártérítési igénye megalapozottsága tárgyában - feltáratlanok maradtak. Jogszabálysértésként az Mt. 46. § (1) bekezdése, 60. § (1) bekezdése, 63. §-a, 64/A. §-a, a jogvita ésszerű és tisztességes lefolytatása és elbírálása körében a Pp. 2. § (1) bekezdése, a felperesi nyilatkozatok és bizonyítási indítványokhoz kötöttség tekintetében a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdése, valamint a tényállás feltárási kötelezettség és a bizonyítékokon alapuló tényállás megállapítás körében a Pp. 163. § (1) bekezdése, a 206. § (1) bekezdése, valamint a 227. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott.
A felperes részletes előadást tett arra nézve, hogy 2009. december 10-én - tervezett sztrájk előtti egyeztetés során, amikor a munkáltató jelezte, hogy abban való részvételét az üzemi tanácsi tagságára való tekintettel aggályosnak tartja - elhangzott a részéről az üzemi tanácsi tagságról való lemondás, és ezt a jognyilatkozatát a sztrájk egyeztetésről készült hangfelvétel alapján K. P. tévesen értelmezve 2010. március 2-án a lemondását tudomásul vette, és a munkáltatónak bejelentette. 2010. április 2-án az alperes, valamint az Üzemi Tanács elnökéhez címzett levelében érvénytelenség címén megtámadta a 2009. december 10-én tett nyilatkozatát "tévedés, megtévesztés, fenyegetés címén".
A felperes azt kifogásolta, hogy az Üzemi Tanács az ügyben határozatot nem hozott, az ügyben az Üzemi Tanács elnöke egyoldalúan, a testület megkérdezése nélkül intézkedett. Az Mt. 60. § (1) bekezdése értelmében az Üzemi Tanács testületi szerv, amely a döntését szótöbbséggel hozza, így az Üzemi Tanács határozata nélkül az elnöki eljárás jogellenes volt.
A felperes sérelmezte a jogerős ítélet megállapítását, mely szerint az igényét az Üzemi Tanáccsal szemben kellett volna érvényesítenie. Ez a jogi álláspont szerinte azért jogszabálysértő, mivel az Üzemi Tanács vele, mint munkavállalóval szemben nem perképes. Az üzemi tanácsi tagság csak az alperessel fennálló munkaviszony esetén jöhetett létre, és szorosan összefügg a munkaviszonnyal is, így az Üzemi Tanácsnak anyagi jogi jogképessége nincs, csak perbeli legitimációja.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási jogszabálysértés nélkül hozták meg a megalapozott érdemi döntésüket. A másodfokú bíróság mérlegelése megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a Pp. 227. § (1) bekezdés megsértésére történő hivatkozás minden alapot nélkülöz.
A felperes perbeli előadásából is kitűnően annak érdekében, hogy a sztrájkbizottságban a tervezett sztrájkot megelőző egyeztetés során részt vehessen, "az üzemi tanácsi tagságot felfüggesztette". K. P. kérésére ezt e-mail útján 2009. december 10-én írásban is megerősítette. Mivel az alperes képviselői aggályosnak találták az Üzemi Tanács tagjának az egyeztetésen való részvételét, nem vitatta, hogy elhangzott a jelenlévő üzemi tanácsi tagok részéről, hogy "lemondunk tagságunkról". E jognyilatkozata érvényességét kívánta a felperes megtámadni, ugyanakkor tény, hogy a 2010. december 10-én megtartott egyeztetésen az Üzemi Tanács elnöke részt sem vett, a felperes pedig a perben nem is hivatkozott arra, hogy a tervezett sztrájkot megelőző egyeztetésen a munkáltató részéről ki és milyen magatartással tévesztette vagy fenyegette meg. Minthogy saját előadása szerint is 2009. december 20-án e-mail útján jelezte az alperes elnökének, hogy az "üzemi tanácsi tagsága felfüggesztését visszavonja", bármilyen munkáltató által okozott vagy felismerhető tévedésre, fenyegetésre 2010. április 2-án megalapozottan már nem lehetett hivatkozni [Mt. 7. § (3) bek.].
A felperesi előadásból nyilvánvaló, hogy a sztrájkegyeztetésen az üzemi tanácsi tagságával összefüggő nyilatkozatait tulajdonképpen azért tette, mert egyébként a munkáltató aggályosnak tartotta a szakszervezet képviseletében való eljárását. Az a körülmény, hogy az Üzemi Tanács elnöke, a felperes nyilatkozatát utóbb helyesen értelmezte-e, megfelelő eljárásban került-e megállapításra, hogy a felperes üzemi tanácsi tagsága lemondása folytán megszűnt, ezzel összefüggésben keletkezett-e a felperesnek kára, a másodfokú bíróság helytálló megállapítása szerint nem a munkáltatóval, hanem az Üzemi Tanáccsal szemben volt érvényesíthető. Ezek a kérdések ugyanis üzemi tanácsi jogvitával kapcsolatban merültek fel, és ebben a körben a munkáltatónak kártérítési felelőssége nincs. Munkaügyi jogvita Üzemi Tanáccsal szemben is kezdeményezhető, Üzemi Tanáccsal szemben is érvényesíthető olyan igény, amelynek elbírálása során a Pp. XXIII. fejezet rendelkezései az irányadók.
Az üzemi tanácsok ugyan nem jogi személyek, ugyanakkor a Pp. 351. §-a megteremti a perbeli legitimációjukat, kimondva azt, hogy a perben fél lehet az a szakszervezet, munkáltatói érdek-képviseleti szervezet vagy üzemi (közalkalmazotti) tanács is, amelynek a 48. §-a értelmében nincs perbeli jogképessége.
Az alperes munkáltatóval szembeni kereset elbírálása szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy az Üzemi Tanács képviselőjének bejelentése alapján nem fizetett a felperesnek a munkáltató a továbbiakban tiszteletdíjat, illetve az alperes a felperesnek munkaviszonyával összefüggésben semmilyen kárt nem okozott. Minthogy a felperes általa utóbb vitatott jognyilatkozata megállapíthatóan lényegében a munkáltató megtévesztésére irányult, a felperes kellő alap nélkül hivatkozott az Mt. 3. §-a szerinti jóhiszemű és tisztességes eljárás, valamint a 4. § (1) bekezdése szerinti rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértésére.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.033/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Gyurta Tibor Roland ügyvéd által képviselt K. Z. felperesnek a Bittera és Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt B. A. Zrt. alperes ellen Üzemi Tanácsi tagdíj megfizetése, illetve kártérítés iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 25.M.2885/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.632.552/2013/3. számú kijavított ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.632.552/2013/3.számú kijavított ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes az alperes jogelődjénél állt munkaviszonyban. Elnöke volt a R. Dolgozók és Szolgáltatók Szakszervezetének, 2009. szeptember 16-tól pedig tagja az alperesnél működő Üzemi Tanácsnak. Az Üzemi Tanács elnöke, K. P. 2010. március 5-én kelt levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a felperes lemondott, melyet tudomásul vett, ezzel a felperes üzemi tanácsi tagsága 2010. március 2-án megszűnt. Erre figyelemmel az alperes munkáltató megszüntette a felperes részére az üzemi tanácsi tagságával járó 73 500 forintos havi tiszteletdíj kifizetését. A felperes 2010. április 2-án tájékoztatta az Üzemi Tanács elnökét, valamint az alperes vezérigazgatóját arról, hogy továbbra is az alperesnél megalakított Üzemi Tanács tagjának tekinti magát.
A felperes 2010. október 20-án előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az üzemi tanácsi tagsága lemondás címén történő megszüntetése jogellenes, és az elmaradt tiszteletdíja megfizetésére kérte kötelezni az alperest. 2011. január 11-én előterjesztett keresetében az alperesi munkáltató Üzemi Tanácsát alperesként megjelölve jognyilatkozata érvénytelenségének megállapítását és üzemi tanácsi tagsága 2010. március 1-jétől történő visszaállítását kérte. Mivel az alperesnél működő Üzemi Tanács 2011. január 27-én megszűnt, és ezért a vele szemben megindított pert a munkaügyi bíróság megszüntette, a megismételt eljárásban a felperes akként tartotta fenn a keresetét, hogy elsődlegesen a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 63. §-a és 64/A. §-a, valamint az üzemi megállapodásra alapítottan üzemi tanácsi tagsága alapján járó tiszteletdíj megfizetésére, másodlagosan az Mt. 174. §-a, illetve 177. § (1) bekezdése szerint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 25.M.28.85/2011/19. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az Üzemi Megállapodás 4.2.5. pontja szerint az Üzemi Tanács tagjait tiszteletdíj illette meg, melynek mértéke havonta a tárgyév január 1-jén irányadó minimálbér összege volt. A perbeli esetben az Üzemi Tanács képviseletére jogosult elnöke tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy a felperes üzemi tanácsi tagsága megszűnt. Minthogy a munkáltató csak mint kvázi kifizetőhely működött a tiszteletdíjak megfizetése kapcsán, arra ráhatása nem volt, hogy az üzemi tanács a tagjának a jognyilatkozatát miként értelmezte, helyesen állapította-e meg a tagsági jogviszony megszűnését.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes az alperessel szembeni kártérítési igényét "mind a szubjektív, mind az objektív határidőből kicsúszva" 2012. március 8-án elkésetten terjesztette elő.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.632.552/2013/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az indokok kiegészítésével helybenhagyta.
Ítélete indokolása szerint az Mt. 7. §-a szerinti szubjektív és objektív határidők a megállapodás megtámadásához kapcsolódnak, a felperes azonban az alperessel semmilyen megállapodást nem kötött, amelyre vonatkozóan azt, illetve a saját jognyilatkozatát megtámadhatta volna. A kártérítési igény pedig a három éves elévülési időn belül volt érvényesíthető, így a keresetindítási határidő e tekintetben megtartott volt.
Az Üzemi Megállapodás szerint az Üzemi Tanács nevében K. P. elnök volt jogosult eljárni, aki a megállapodást az Üzemi Tanács képviselőjeként az alperes vezérigazgatójával megkötötte, és aláírta. Az alperes a továbbiakban az Üzemi Tanács elnökével volt jogosult tárgyalni és intézkedni az Üzemi Megállapodás körében. Az alperes kifejezetten az Üzemi Tanács elnökének nyilatkozata alapján nem fizetett a továbbiakban tiszteletdíjat a felperes részére. Amennyiben a felperes a saját jognyilatkozatát meg kívánta volna támadni, vagy vitatta, hogy a nyilatkozata ténylegesen a lemondását tartalmazta, azt csak az üzemi tanács-tagi jogviszonyában, az Üzemi Tanáccsal szemben tehette volna, amely független az alperes személyétől. Az alperes értelemszerűen nem jogutódja a megszűnt Üzemi Tanácsnak, így vele szemben a felperes nem érvényesítheti azt az igényét, amelyet az Üzemi Tanáccsal szemben lett volna jogosult érvényesíteni.
Kártérítés jogcímén sem érvényesíthette a felperes megalapozottan a tiszteletdíját az Mt. 174. §-a szerint, mivel az alperes a felperes munkaviszonyával összefüggésben nem okozott kárt a felperesnek, mint az Üzemi Tanács tagjának.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte.
Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem tárták fel a tényállást, a per eldöntése szempontjából lényeges tények - a nyilatkozata érvényessége, az alperesi eljárás jogszerűsége, üzemi tanácsi tagdíja kifizetése, illetve a kártérítési igénye megalapozottsága tárgyában - feltáratlanok maradtak. Jogszabálysértésként az Mt. 46. § (1) bekezdése, 60. § (1) bekezdése, 63. §-a, 64/A. §-a, a jogvita ésszerű és tisztességes lefolytatása és elbírálása körében a Pp. 2. § (1) bekezdése, a felperesi nyilatkozatok és bizonyítási indítványokhoz kötöttség tekintetében a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdése, valamint a tényállás feltárási kötelezettség és a bizonyítékokon alapuló tényállás megállapítás körében a Pp. 163. § (1) bekezdése, a 206. § (1) bekezdése, valamint a 227. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott.
A felperes részletes előadást tett arra nézve, hogy 2009. december 10-én - tervezett sztrájk előtti egyeztetés során, amikor a munkáltató jelezte, hogy abban való részvételét az üzemi tanácsi tagságára való tekintettel aggályosnak tartja - elhangzott a részéről az üzemi tanácsi tagságról való lemondás, és ezt a jognyilatkozatát a sztrájk egyeztetésről készült hangfelvétel alapján K. P. tévesen értelmezve 2010. március 2-án a lemondását tudomásul vette, és a munkáltatónak bejelentette. 2010. április 2-án az alperes, valamint az Üzemi Tanács elnökéhez címzett levelében érvénytelenség címén megtámadta a 2009. december 10-én tett nyilatkozatát "tévedés, megtévesztés, fenyegetés címén".
A felperes azt kifogásolta, hogy az Üzemi Tanács az ügyben határozatot nem hozott, az ügyben az Üzemi Tanács elnöke egyoldalúan, a testület megkérdezése nélkül intézkedett. Az Mt. 60. § (1) bekezdése értelmében az Üzemi Tanács testületi szerv, amely a döntését szótöbbséggel hozza, így az Üzemi Tanács határozata nélküli elnöki eljárás jogellenes volt.
A felperes sérelmezte a jogerős ítélet megállapítását, mely szerint az igényét az Üzemi Tanáccsal szemben kellett volna érvényesítenie. Ez a jogi álláspont szerinte azért jogszabálysértő, mivel az Üzemi Tanács vele, mint munkavállalóval szemben nem perképes. Az üzemi tanácsi tagság csak az alperessel fennálló munkaviszony esetén jöhetett létre, és szorosan összefügg a munkaviszonnyal is, így az Üzemi Tanácsnak anyagi jogi jogképessége nincs, csak perbeli legitimációja.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok az ügy érdemi elbírálására lényegesen kiható eljárási jogszabálysértés nélkül hozták meg a megalapozott érdemi döntésüket. A másodfokú bíróság mérlegelése mindenben megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a Pp. 227. § (1) bekezdés megsértésére történő hivatkozás minden alapot nélkülöz.
A felperes perbeli előadásából is kitűnően annak érdekében, hogy a sztrájkbizottságban a tervezett sztrájkot megelőző egyeztetés során részt vehessen, "az üzemi tanácsi tagságot felfüggesztette". K. P. kérésére ezt e-mail útján 2009. december 10-én írásban is megerősítette. Mivel az alperes képviselői aggályosnak találták az Üzemi Tanács tagjának az egyeztetésen való részvételét, nem vitatta, hogy elhangzott a jelenlévő üzemi tanácsi tagok részéről, hogy "lemondunk tagságunkról". E jognyilatkozata érvényességét kívánta a felperes megtámadni, ugyanakkor tény, hogy a 2010. december 10-én megtartott egyeztetésen az Üzemi Tanács elnöke részt sem vett, a felperes pedig a perben nem is hivatkozott arra, hogy a tervezett sztrájkot megelőző egyeztetésen a munkáltató részéről ki és milyen magatartással tévesztette vagy fenyegette meg. Minthogy saját előadása szerint is 2009. december 20-án e-mail útján jelezte az alperes elnökének, hogy az "üzemi tanácsi tagsága felfüggesztését visszavonja" (2011. január 11-én előterjesztett kereset második oldal), bármilyen munkáltató által okozott vagy felismerhető tévedésre, fenyegetésre 2010. április 2-án megalapozottan már nem lehetett hivatkozni [Mt. 7. § (3) bek.].
A felperesi előadásból nyilvánvaló, hogy a sztrájkegyeztetésen az üzemi tanácsi tagságával összefüggő nyilatkozatait tulajdonképpen azért tette, mert egyébként a munkáltató aggályosnak tartotta a szakszervezet képviseletében való eljárását. Az a körülmény, hogy az Üzemi Tanács elnöke, a felperes nyilatkozatát utóbb helyesen értelmezte-e, megfelelő eljárásban került-e megállapításra, hogy a felperes üzemi tanácsi tagsága lemondása folytán megszűnt, ezzel összefüggésben keletkezett-e a felperesnek kára, a másodfokú bíróság helytálló megállapítása szerint nem a munkáltatóval, hanem az Üzemi Tanáccsal szemben volt érvényesíthető. Ezek a kérdések ugyanis üzemi tanácsi jogvitával kapcsolatban merültek fel, és ebben a körben a munkáltatónak kártérítési felelőssége nincs. Munkaügyi jogvita Üzemi Tanáccsal szemben is kezdeményezhető, Üzemi Tanáccsal szemben is érvényesíthető olyan igény, amelynek elbírálása során a Pp. XXIII. fejezet rendelkezései az irányadók.
Az üzemi tanácsok ugyan nem jogi személyek, ugyanakkor a Pp. 351. §-a megteremti a perbeli legitimációjukat, kimondva azt, hogy a perben fél lehet az a szakszervezet, munkáltatói érdek-képviseleti szervezet vagy üzemi (közalkalmazotti) tanács is, amelynek a 48. §-a értelmében nincs perbeli jogképessége.
Az alperes munkáltatóval szembeni kereset elbírálása szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy az Üzemi Tanács képviselőjének bejelentése alapján nem fizetett a felperesnek a munkáltató a továbbiakban tiszteletdíjat, illetve az alperes a felperesnek munkaviszonyával összefüggésben semmilyen kárt nem okozott. Minthogy a felperes általa utóbb vitatott jognyilatkozata megállapíthatóan lényegében a munkáltató megtévesztésére irányult, a felperes kellő alap nélkül hivatkozott az Mt. 3. §-a szerinti jóhiszemű és tisztességes eljárás, valamint a 4. § (1) bekezdése szerinti rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének megsértésére.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben dönteni nem kellett, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2014. június 25.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Csorba Anna bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.033/2014.)