adozona.hu
ÍH 2014.116
ÍH 2014.116
ÜGYVÉDI MUNKADÍJ MEG NEM HATÁROZHATÓ PERTÁRGYÉRTÉKNÉL Meg nem határozható pertárgyérték esetén az ügyvédi munkadíj megállapításának szempontjai [32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében sajtó-helyreigazítás közzétételére kérte az alperes kötelezését. Az alperes írásban előterjesztett ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a csatolt ügyvédi tényvázlat alapján - arra is figyelemmel, hogy az ügy a felperes személyére tekintettel kiemelt közérdeklődésnek tart számot - a felperes 200 000 forint elsőfokú perköltségben való marasztalását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és a felperest marasztalta 36 000 forint le nem rótt els...
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és a felperest marasztalta 36 000 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetékben, valamint 30 000 forint elsőfokú perköltségben. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ügyvédi munkadíj összegének megállapításánál kizárólag a tárgyalásra való felkészülés, illetve a megjelenés költségét lehet figyelembe venni, az ellenérdekű fél közéleti szerepe, az általa betöltött pozíció ennek során nem értékelhető.
Az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása, és a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegének 60 000 forintra történő felemelése érdekében az alperes fellebbezett. Nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, amely szerint az ügy tárgyát, a felperes személyét és munkakörét a perköltség összegének megállapításánál teljesen figyelmen kívül kellene hagyni. Megítélése szerint az ügy társadalmi súlya, annak nyilvánvaló visszhangja az ügyvédtől is fokozottabb körültekintést és szakmaiságot vár el, amelynek az ügyvédi munkadíjban is kifejezésre kell jutnia.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak hangsúlyozásával, hogy a perköltség összegének megállapításnál a bíróság kizárólag a pertárgy értékére, és a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységre lehet figyelemmel.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (R.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint a fél pernyertessége esetére igényelheti, hogy részére a bíróság az ügyvéd munkadíjának és készkiadásainak címén kötelezze a pervesztes felet a fél és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj megfizetésére. A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdés alapján megállapított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti.
A másodfokú bíróság nem értett egyet a felperesnek azzal az álláspontjával, hogy az ügyvédi munkadíj összegének megállapításánál a bíróság kizárólag a pertárgy értékére és a kifejtett ügyvédi tevékenységre lehet figyelemmel. Nem vitás, hogy a pertárgy értékének, az ügyvédi munka mennyiségének (előkészítő munka, beadványok száma, terjedelme, időigénye, tárgyalási jelenlét), valamint az ügyvédi munka szakmai színvonalának meghatározó jelentősége van, azonban a bírói gyakorlat szerint értékelni kell a jogvita bonyolultságát, az ügy jellegét és jelentőségét is. Arra helyesen utalt a felperes, hogy önmagában a peres felek személye, a közéletben esetlegesen betöltött pozíciója a perköltség összegére nem lehet kihatással. Ha azonban az ügy a széles közvéleményt is foglalkoztatja, a jogvita lényegében az ország nyilvánossága előtt zajlik, akkor az ügyben - annak súlya és jelentősége folytán - a képviseletet ellátó ügyvéd felelőssége is nagyobb, amely indokolja a magasabb összegű ügyvédi munkadíj kikötését. Miután pedig a sajtó-helyreigazításra irányuló perben a per tárgyának értéke nem határozható meg - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §-a (3) bekezdésének b) pontjában megállapított összeg csak az illeték számításának alapja - az ügyvédi munkadíj összegének megállapításánál, és így a megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíj mérlegelésénél a többi ismertetett szempont nyomatékosabb figyelembevétele szükséges.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy indokolt az ügyvédi tényvázlatban kikötött 200 000 forint ügyvédi munkadíj mérséklése, annak összegét azonban a másodfokú bíróság - értékelve az ügy jelentőségét, és az annak tárgya miatti törvényi soronkívülisége folytán megkívánt ügyvédi munkát is - a fellebbezésben kért 60 000 forintra felemelte, és ennyiben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 256/A. §-ának (6) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
(Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.587/2012/5.)