adozona.hu
BH+ 2014.10.463
BH+ 2014.10.463
Ha a magasabb vezető beosztású közalkalmazott a költségvetési támogatás alapjául szolgáló adatszolgáltatás tekintetében az ellenőrzési kötelezettségét elmulasztotta, és a hibás adatszolgáltatás a támogatás jogtalan igénybevételét eredményezte, az emiatt megállapított fegyelmi felelősségét sikertelenül vitatta arra hivatkozva, hogy az adatszolgáltatási feladat ellátását másik közalkalmazott munkaköri feladatává tette [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. §, 54. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperesi közintézmény közalkalmazottja volt 1990 óta, ahol először tanító, majd később testnevelő tanárként foglalkoztatták. A felperes 2000. augusztus 1. napjától lett intézményvezető, legutóbb havi bruttó 345 542 forint díjazás mellett, mely összegből az intézményvezetői pótlék 100 000 forintot tett ki.
2011-ben a Magyar Államkincstár B. Megyei Igazgatósága M. Önkormányzatának pénzügyi tevékenységének ellenőrzése körében...
BH+ 2014.10.463 Ha a magasabb vezető beosztású közalkalmazott a költségvetési támogatás alapjául szolgáló adatszolgáltatás tekintetében az ellenőrzési kötelezettségét elmulasztotta, és a hibás adatszolgáltatás a támogatás jogtalan igénybevételét eredményezte, az emiatt megállapított fegyelmi felelősségét sikertelenül vitatta arra hivatkozva, hogy az adatszolgáltatási feladat ellátását másik közalkalmazott munkaköri feladatává tette [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. §, 54. § (3) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperesi közintézmény közalkalmazottja volt 1990 óta, ahol először tanító, majd később testnevelő tanárként foglalkoztatták. A felperes 2000. augusztus 1. napjától lett intézményvezető, legutóbb havi bruttó 345 542 forint díjazás mellett, mely összegből az intézményvezetői pótlék 100 000 forintot tett ki.2011-ben a Magyar Államkincstár B. Megyei Igazgatósága M. Önkormányzatának pénzügyi tevékenységének ellenőrzése körében a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetési kötelezettségét állapította meg határozatában. Utóbb jogorvoslati eljárásban a határozatot hatályon kívül helyezték, és új eljárás lefolytatására kötelezték az elsőfokú hatóságot, amely 2011. augusztus 18. napján újabb határozatot hozott, amelyben a M. Önkormányzatával kapcsolatosan korábban már megállapított 4 269 766 forint összegű visszafizetési kötelezettségét megerősítette. Az önkormányzat ebben az esetben fellebbezéssel már nem élt, így ezen határozat első fokon jogerőre emelkedett. A visszafizetésre okot adó tények és körülmények között szerepel, hogy az önkormányzat 2008., 2009-ben olyan gyermekek után is igényelt alapnormatívát, akik nem a társulás településeiről jártak be. 2008., 2009. évben a jogszabály rendelkezésével ellentétesen az iskolaotthonos oktatást, valamint az ingyenes tankönyvellátást az iskola írásbeli kérelem nélkül is biztosította, melyből visszafizetési kötelezettség keletkezett. Hibás adatszolgáltatás miatt is keletkezett az önkormányzatnak visszafizetési kötelezettsége, hibás adatszolgáltatás történt - többek között - a sajátos nevelési igényű gyermekekhez kapcsolódó normatívák vonatkozásában.
Az önkormányzat képviselő-testülete 2011. szeptember 14. napján kelt határozatával a felperes ellen fegyelmi eljárást indított a közigazgatási határozatban felsorolt visszásságok vonatkozásában, esetleges fegyelmi személyi felelősség megállapítása iránt.
A vizsgálóbiztosi jelentés 2011. október 21. napján készült el, amelyet követően a képviselő-testület 2011. november 3-án meghozta a határozatát, amelyben a Kjt. 45. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felperest magasabb vezetői beosztás visszavonása fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat indoka szerint az állami támogatások alapjául szolgáló adatszolgáltatás a vizsgált időszakban nem felelt meg az erre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, az intézményvezető nem tett eleget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. (a továbbiakban: Kt.) 54. § (1) bekezdésében foglaltaknak, és a tankönyvpiac rendjéről szóló 2011. évi XXXVII. tv. 8. § rendelkezéseinek, a gazdálkodás terén ugyanis a törvényes működés nem valósult meg az intézményben. A felperes a magasabb vezetői beosztásból eredő lényeges munkaköri kötelezettségét súlyos fokban szegte meg azzal, hogy hibás adatszolgáltatás történt.
A felperes keresetet terjesztett elő, melyben a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérte, valamint igazgatói munkakörben való továbbfoglalkoztatását, ehhez igazodó elmaradt igazgatói pótlékának megfizetését.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte és kötelezte az alperest a felperes igazgatói munkakörben való továbbfoglalkoztatására, valamint 2011. november 1-jétől 2013. február 28-ig terjedő időre 1 600 000 forint elmaradt igazgatói pótlék és annak kamata megfizetésére.
A bíróság érdemi döntése meghozatalakor azt értékelte, hogy a felperes a Kt. 54. § (3) bekezdése szerinti lehetőséggel élve a tankönyvrendeléssel összefüggő adatszolgáltatási kötelezettséget a tankönyv felelősre ruházta át, munkaköri kötelezettségévé téve ezt a feladatot, a pénzügyi gazdálkodással kapcsolatos adatszolgáltatás körében pedig ugyanezen jogkörben az igazgatóhelyettesre osztotta a tevékenységeket, így a kötelezettségek a két utóbbi személy kötelezettségeivé váltak. A felperes felelősségét abban találta megállapíthatónak, hogy az adatszolgáltatás megalapozottságát nem vizsgálta, és nem győződött meg arról, hogy a hivatal felé közölt adatok megfelelőek-e.
Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a képviselő-testület legalább annyira vétkes volt a normatíva visszaigénylésével összefüggésben, mint a felperes az ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával. Kifejtett álláspontja szerint a fenntartó vétkessége még súlyozottabban érvényesült, hiszen a felperes által vezetett intézmény csak részben minősült önállóan gazdálkodónak, a megfelelő gazdasági szakemberek a fenntartó alkalmazásában állnak, és az ő ellenőrzési kötelezettségük elmulasztása legalább akkora - ha nem nagyobb - súllyal esik latba, mint a pedagógus szakképesítéssel rendelkező felperes ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása.
A bíróság megítélése szerint ilyen körülmények között nem tekinthető jogszerűnek az a fegyelmi eljárás, amely során a fenntartó a saját mulasztása felett szemet huny, és kizárólag a felperesre hárítja a teljes felelősséget. Az önkormányzaton belül pedig senkit nem vontak felelősségre, noha egy körültekintő és alapos belső vizsgálat a felperes személyén kívül mások felelősségét is feltárhatta volna. Ennek hiányában azonban a felperessel szemben kiszabott súlyos fegyelmi büntetés nem áll arányban az általa elkövetett fegyelemsértés súlyával.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása után helyes tényállást állapított meg, de az abból levont jogi következtetését a törvényszék nem osztotta. Rögzítette, hogy a fegyelmi határozat indokolása szerint az állami támogatások alapjául szolgáló adatszolgáltatás a vizsgált időszakban nem felelt meg az erre vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint a felperes a tankönyvigényléssel, illetve az adatszolgáltatással kapcsolatos feladatokat az alkalmazottak részére a munkaköri leírásokban is körülírt módon átruházhatta, de ebben a körben is ellenőrzési kötelezettség terhelte. A fegyelmi határozat valóban csak az adatszolgáltatás hibáját rótta a felperes terhére, azonban a fenntartó felé történő hibás adatszolgáltatás a felperes ellenőrzési kötelezettségének elmulasztását feltételezi abban az esetben is, ha az adatok összegyűjtésére, szolgáltatására ténylegesen valamely alkalmazott volt köteles. Így külön nevesítés nélkül is ebbe értendő az adatszolgáltatással kapcsolatos felperesi ellenőrzési kötelezettség elmulasztása. A fenntartót terhelő visszafizetési kötelezettség, mint következmény a fegyelmi határozatban nem is szerepel, de a törvényszék álláspontja szerint a felperes felelőssége akkor is megállapítható lett volna, ha a hibákat nem a Magyar Államkincstár által elvégzett vizsgálat, hanem csupán a pénzügyi vezető észleli, és az anyagi következményekkel ténylegesen nem jár. Emellett az ellenőrzési kötelezettség elmulasztását maga az elsőfokú bíróság is megállapította, mindössze az alperes által alkalmazott fegyelmi büntetést tartotta aránytalannak. A törvényszék ez alapján nem látott lehetőséget a kiszabott fegyelmi büntetés mérséklésére, tekintettel arra, hogy a hibás adatszolgáltatást eredményező ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával a felperes a Kt. 54. § (1) bekezdésében foglalt azon jelentős kötelezettségét szegte meg, mely szerint az intézmény szakszerű és törvényes működéséért, illetve takarékos gazdálkodásáért kizárólag ő felelős. Az alperes hivatkozásával egyetértve álláspontja szerint a képviselő-testület, a polgármesteri hivatal, vagy a belső ellenőrzés esetleges mulasztásai a felperesi magatartás megítélése, illetve értékelése szempontjából nem relevánsak, a fegyelmi büntetés a kötelezettségszegéssel arányos volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének hatályában fenntartását kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kt. 54. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint a Kjt. 45. § rendelkezéseit.
A felülvizsgálati érvelés szerint a törvényszék a mérlegelése körébe vont adatok megállapításánál okszerűtlen következtetésre jutott, amikor a felperes keresetét elutasította, és ebben a körben említette a BH 2011.197. számú határozatát, a felülvizsgálati eljárásban a mérlegelés körébe tartozó ténykérdések egybevetésére, felülvizsgálatára vonatkozóan. A felülvizsgálati kérelem hivatkozása szerint a másodfokú ítélet meghozatalánál nem vette figyelembe hogy a felperes ellen a fegyelmi büntetés adatszolgáltatás hiányossága miatt került kiszabásra, azonban a felperes átosztotta helyettesére és alkalmazottaira ezt a feladatot. A peres eljárás során alperes adatszolgáltatási hiányosság helyett ellenőrzési kötelezettség elmulasztására hivatkozott, ami megítélése szerint ellentétben a jogerős ítélet megállapításával, nem foglalja magában az ellenőrzési kötelezettséget. Így érvelése szerint nem valósult meg a Kjt. 45. §-ában vizsgálandó fegyelmi vétség kapcsán a lényeges kötelezettség vétkes megszegése.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, és azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperes felülvizsgálati kérelmében ugyan azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság okszerűtlenül mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azonban nem jelölte meg a megsértett jogszabályhelyet, mindössze egy korábbi eseti döntést (BH 2001.197.), amely nem minősül jogszabálynak.
A Pp. 206. §-ának megjelölése esetén a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet eredményesen csak abban az esetben támadható, ha az kirívóan okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz vagy iratellenes. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés általában nem vitatható, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére (BH 1995.193., BH 1999.44.).
A Kjt. 45. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi. Azt, hogy a felperes fegyelemsértést követett el, az elsőfokú bíróság is megállapította, így e megállapítás - a felperes fellebbezése hiányában - irányadó, a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.
A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében a rendelkezésre álló iratok alapján jogszabálysértés nélkül értékelte, hogy a felperes az ellenőrzési kötelezettségét az adatszolgáltatás körében elmulasztotta, és helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a felperes vonatkozásában önállóan vizsgálandó a kötelezettségszegés megvalósulása és mértéke, amelyhez képest arányos volt a vele szemben alkalmazott fegyelmi büntetés.
A felperes így a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul panaszolta a Kjt. 45. §-ban foglaltak megsértését, és alaptalanul hivatkozott arra, hogy esetében a vétkességével arányban nem álló intézkedésre, fegyelmi büntetésre került sor.
A felperesi kötelezettségszegés súlya és a vétkesség foka független attól, hogy a Kt. 54. § (3) bekezdése alapján meg volt a lehetőség más közalkalmazottak munkaköri feladatává tenni a részfeladatokat.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, miután a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes által elkövetett kötelezettségszegéssel a vele szemben kiszabott fegyelmi büntetés arányban áll.
(Kúria Mfv. II. 10.027/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Boros Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Boros Erzsébet ügyvéd) által képviselt N. A. felperesnek a Tiber Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Magyarfalvi Botond ügyvéd) által képviselt S. M. N. O. K. alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.432/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Gyulai Törvényszék 3.Mf.25.587/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Gyulai Törvényszék 3.Mf.25.587/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes az alperesi közintézmény közalkalmazottja volt 1990 óta, ahol először tanító, majd később testnevelő tanárként foglalkoztatták. A felperes 2000. augusztus 1. napjától lett intézményvezető, legutóbb havi bruttó 345 542 forint díjazás mellett, mely összegből az intézményvezetői pótlék 100 000 forintot tett ki.
2011-ben a Magyar Államkincstár B. Megyei Igazgatósága M. Önkormányzatának pénzügyi tevékenységének ellenőrzése körében a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetési kötelezettségét állapította meg határozatában. Utóbb jogorvoslati eljárásban a határozatot hatályon kívül helyezték, és új eljárás lefolytatására kötelezték az elsőfokú hatóságot, amely 2011. augusztus 18. napján újabb határozatot hozott, amelyben a M. Önkormányzatával kapcsolatosan korábban már megállapított 4 269 766 forint összegű visszafizetési kötelezettségét megerősítette. Az önkormányzat ebben az esetben fellebbezéssel már nem élt, így ezen határozat első fokon jogerőre emelkedett. A visszafizetésre okot adó tények és körülmények között szerepel, hogy az önkormányzat 2008., 2009-ben olyan gyermekek után is igényelt alapnormatívát, akik nem a társulás településeiről jártak be. 2008., 2009. évben a jogszabály rendelkezésével ellentétesen az iskolaotthonos oktatást, valamint az ingyenes tankönyvellátást az iskola írásbeli kérelem nélkül is biztosította, melyből visszafizetési kötelezettség keletkezett. Hibás adatszolgáltatás miatt is keletkezett az önkormányzatnak visszafizetési kötelezettsége, hibás adatszolgáltatás történt - többek között - a sajátos nevelési igényű gyermekekhez kapcsolódó normatívák vonatkozásában.
Az önkormányzat képviselő-testülete 2011. szeptember 14. napján kelt határozatával a felperes ellen fegyelmi eljárást indított a közigazgatási határozatban felsorolt visszásságok vonatkozásában, esetleges fegyelmi személyi felelősség megállapítása iránt.
A vizsgálóbiztosi jelentés 2011. október 21. napján készült el, amelyet követően a képviselő-testület 2011. november 3-án meghozta a határozatát, amelyben a Kjt. 45. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felperest magasabb vezetői beosztás visszavonása fegyelmi büntetéssel sújtották. A fegyelmi határozat indoka szerint az állami támogatások alapjául szolgáló adatszolgáltatás a vizsgált időszakban nem felelt meg az erre vonatkozó jogszabályi előírásoknak, az intézményvezető nem tett eleget a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 54. § (1) bekezdésében foglaltaknak, és a tankönyvpiac rendjéről szóló 2011. évi XXXVII. törvény 8. § rendelkezéseinek, a gazdálkodás terén ugyanis a törvényes működés nem valósult meg az intézményben. A felperes a magasabb vezetői beosztásból eredő lényeges munkaköri kötelezettségét súlyos fokban szegte meg azzal, hogy hibás adatszolgáltatás történt.
A felperes keresetet terjesztett elő, melyben a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését kérte, valamint igazgatói munkakörben való továbbfoglalkoztatását, ehhez igazodó elmaradt igazgatói pótlékának megfizetését.
A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.432/2012/11. számú ítéletével a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte és kötelezte az alperest a felperes igazgatói munkakörben való továbbfoglalkoztatására, valamint 2011. november 1-től 2013. február 28-ig terjedő időre 1 600 000 forint elmaradt igazgatói pótlék és annak kamata megfizetésére.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság érdemi döntése meghozatalakor azt értékelte, hogy a felperes a Kt. 54. § (3) bekezdése szerinti lehetőséggel élve a tankönyvrendeléssel összefüggő adatszolgáltatási kötelezettséget a tankönyv felelősre ruházta át, munkaköri kötelezettségévé téve ezt a feladatot, a pénzügyi gazdálkodással kapcsolatos adatszolgáltatás körében pedig ugyanezen jogkörben az igazgatóhelyettesre osztotta a tevékenységeket, így a kötelezettségek a két utóbbi személy kötelezettségeivé váltak. A felperes felelősségét abban találta megállapíthatónak, hogy az adatszolgáltatás megalapozottságát nem vizsgálta, és nem győződött meg arról, hogy a hivatal felé közölt adatok megfelelőek-e.
Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a képviselő-testület legalább annyira vétkes volt a normatíva visszaigénylésével összefüggésben, mint a felperes az ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával. Kifejtett álláspontja szerint a fenntartó vétkessége még súlyozottabban érvényesült, hiszen a felperes által vezetett intézmény csak részben minősült önállóan gazdálkodónak, a megfelelő gazdasági szakemberek a fenntartó alkalmazásában állnak, és az ő ellenőrzési kötelezettségük elmulasztása legalább akkora - ha nem nagyobb - súllyal esik latba, mint a pedagógus szakképesítéssel rendelkező felperes ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság megítélése szerint ilyen körülmények között nem tekinthető jogszerűnek az a fegyelmi eljárás, amely során a fenntartó a saját mulasztása felett szemet huny, és kizárólag a felperesre hárítja a teljes felelősséget. Az önkormányzaton belül pedig senkit nem vontak felelősségre, noha egy körültekintő és alapos belső vizsgálat a felperes személyén kívül mások felelősségét is feltárhatta volna. Ennek hiányában azonban a felperessel szemben kiszabott súlyos fegyelmi büntetés nem áll arányban az általa elkövetett fegyelemsértés súlyával.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Gyulai Törvényszék 3.M.25.587/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása után helyes tényállást állapított meg, de az abból levont jogi következtetését a törvényszék nem osztotta. Rögzítette, hogy a fegyelmi határozat indokolása szerint az állami támogatások alapjául szolgáló adatszolgáltatás a vizsgált időszakban nem felelt meg az erre vonatkozó jogszabályi előírásoknak. Osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint a felperes a tankönyvigényléssel, illetve az adatszolgáltatással kapcsolatos feladatokat az alkalmazottak részére a munkaköri leírásokban is körülírt módon átruházhatta, de ebben a körben is ellenőrzési kötelezettség terhelte. A fegyelmi határozat valóban csak az adatszolgáltatás hibáját rótta a felperes terhére, azonban a fenntartó felé történő hibás adatszolgáltatás a felperes ellenőrzési kötelezettségének elmulasztását feltételezi abban az esetben is, ha az adatok összegyűjtésére, szolgáltatására ténylegesen valamely alkalmazott volt köteles. Így külön nevesítés nélkül is ebbe értendő az adatszolgáltatással kapcsolatos felperesi ellenőrzési kötelezettség elmulasztása. A fenntartót terhelő visszafizetési kötelezettség, mint következmény a fegyelmi határozatban nem is szerepel, de a törvényszék álláspontja szerint a felperes felelőssége akkor is megállapítható lett volna, ha a hibákat nem a Magyar Államkincstár által elvégzett vizsgálat, hanem csupán a pénzügyi vezető észleli, és az anyagi következményekkel ténylegesen nem jár. Emellett az ellenőrzési kötelezettség elmulasztását maga az elsőfokú bíróság is megállapította, mindössze az alperes által alkalmazott fegyelmi büntetést tartotta aránytalannak. A törvényszék ez alapján nem látott lehetőséget a kiszabott fegyelmi büntetés mérséklésére, tekintettel arra, hogy a hibás adatszolgáltatást eredményező ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával a felperes a Kt. 54. § (1) bekezdésében foglalt azon jelentős kötelezettségét szegte meg, mely szerint az intézmény szakszerű és törvényes működéséért, illetve takarékos gazdálkodásáért kizárólag ő felelős. Az alperes hivatkozásával egyetértve álláspontja szerint a képviselő-testület, a polgármesteri hivatal, vagy a belső ellenőrzés esetleges mulasztásai a felperesi magatartás megítélése, illetve értékelése szempontjából nem relevánsak, a fegyelmi büntetés a kötelezettségszegéssel arányos volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletének "hatályában fenntartását" kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kt. 54. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint a Kjt. 45. § rendelkezéseit.
A felülvizsgálati érvelés szerint a törvényszék a mérlegelése körébe vont adatok megállapításánál okszerűtlen következtetésre jutott, amikor a felperes keresetét elutasította, és ebben a körben említette a BH 2011.197. számú határozatát, a felülvizsgálati eljárásban a mérlegelés körébe tartozó ténykérdések egybevetésére, felülvizsgálatára vonatkozóan. A felülvizsgálati kérelem hivatkozása szerint a másodfokú ítélet meghozatalánál nem vette figyelembe hogy a felperes ellen a fegyelmi büntetés adatszolgáltatás hiányossága miatt került kiszabásra, azonban a felperes átosztotta helyettesére és alkalmazottaira ezt a feladatot. A peres eljárás során alperes adatszolgáltatási hiányosság helyett ellenőrzési kötelezettség elmulasztására hivatkozott, ami megítélése szerint ellentétben a jogerős ítélet megállapításával, nem foglalja magában az ellenőrzési kötelezettséget. Így érvelése szerint nem valósult meg a Kjt. 45. §-ában vizsgálandó fegyelmi vétség kapcsán a lényeges kötelezettség vétkes megszegése.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, és azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperes felülvizsgálati kérelmében ugyan azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság okszerűtlenül mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azonban nem jelölte meg a megsértett jogszabályhelyet, mindössze egy korábbi eseti döntést (BH 2001.197.), amely nem minősül jogszabálynak.
A Pp. 206. §-ának megjelölése esetén a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet eredményesen csak abban az esetben támadható, ha az kirívóan okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz vagy iratellenes. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés általában nem vitatható, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére (BH 1995.193., BH 1999.44.).
A Kjt. 45. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi. Azt, hogy a felperes fegyelemsértést követett el, az elsőfokú bíróság is megállapította, így e megállapítás - a felperes fellebbezése hiányában - irányadó, a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.
A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében a rendelkezésre álló iratok alapján jogszabálysértés nélkül értékelte, hogy a felperes az ellenőrzési kötelezettségét az adatszolgáltatás körében elmulasztotta, és helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a felperes vonatkozásában önállóan vizsgálandó a kötelezettségszegés megvalósulása és mértéke, amelyhez képest arányos volt a vele szemben alkalmazott fegyelmi büntetés.
A felperes így a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul panaszolta a Kjt. 45. §-ban foglaltak megsértését, és alaptalanul hivatkozott arra, hogy esetében a vétkességével arányban nem álló intézkedésre, fegyelmi büntetésre került sor.
A felperesi kötelezettségszegés súlya és a vétkesség foka független attól, hogy a Kt. 54. § (3) bekezdése alapján meg volt a lehetőség más közalkalmazottak munkaköri feladatává tenni a részfeladatokat.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, miután a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes által elkövetett kötelezettségszegéssel a vele szemben kiszabott fegyelmi büntetés arányban áll.
A pernyertes alperesnek igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben dönteni nem kellett.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. június 25.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Csorba Anna s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.027/2014.)