adozona.hu
BH+ 2014.10.460
BH+ 2014.10.460
A munkaszerződést kötő munkavállalón és munkáltatón kívüli személyek az adott munkaviszony tekintetében harmadik személynek tekintendők, így a munkáltatóról részükre adott negatív értékítélet a munkáltató jó hírnevét sértette. Emiatt - a munkaszerződés ilyen kötelezettségszegést rendkívüli felmondási okként nevesített rendelkezésére is tekintettel - a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése megalapozottan történt [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. § (1) bek., 103. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2007. november 26-án létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel patikalátogató munkakörre.
A felek a munkaviszonyt 2009. március 3-án aláírt megállapodással közös megegyezéssel 2009. március 31-ével akként kívánták megszüntetni, hogy a felperes 2009. március 19-éig még munkát végez.
2009. március 4-én az alperes rendkívüli felmondást adott ki az ügyvezetői utasítás megtagadása, a munkáltató jóhírnevének harmadik személy, illetőleg vevői kör előtti súlyos csorbítása...
BH+ 2014.10.460 A munkaszerződést kötő munkavállalón és munkáltatón kívüli személyek az adott munkaviszony tekintetében harmadik személynek tekintendők, így a munkáltatóról részükre adott negatív értékítélet a munkáltató jó hírnevét sértette. Emiatt - a munkaszerződés ilyen kötelezettségszegést rendkívüli felmondási okként nevesített rendelkezésére is tekintettel - a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése megalapozottan történt [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. § (1) bek., 103. § (1) bek. c) pont].
A felperes 2007. november 26-án létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel patikalátogató munkakörre.A felek a munkaviszonyt 2009. március 3-án aláírt megállapodással közös megegyezéssel 2009. március 31-ével akként kívánták megszüntetni, hogy a felperes 2009. március 19-éig még munkát végez.
2009. március 4-én az alperes rendkívüli felmondást adott ki az ügyvezetői utasítás megtagadása, a munkáltató jóhírnevének harmadik személy, illetőleg vevői kör előtti súlyos csorbítása, a közvetlen felettessel szembeni minősíthetetlen magatartás, a minimálisan elvárt forgalmi terv, látogatásszám, eladási szám nem teljesítése miatt.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, valamint az alperesnek a munkabéréből jogellenesen levont 38 200 forint megfizetésire kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással, amely az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára 2 100 000 forint elmaradt munkabér és ennek 2009. november 15-étől járó késedelmi kamata, valamint 2010. június 2-ától kezdődően naptári naponként 4 666 forint, továbbá 280 000 forint kártérítés és jogtalanul levont munkabér címén 38 200 forint és ennek 2009. november 15-étől járó késedelmi kamata megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes közvetlen felettesét, B. B.-t 2009. március 4-én az alperes alkalmazásában álló munkavállalók, köztük C. D. és Sz. Sz. felhívták, és elmondták neki, hogy a felperes azzal telefonált nekik, hogy az alperes munkáltató gondokkal küzd, csődbe fog menni. Ezen előadásokról B. B. tájékoztatta B. I. munkáltatói jogkörgyakorlót, aki a felperest felhívta kérve, hogy a p.-i irodába jöjjön be. A felperes ennek hajlandó volt eleget tenni, majd ugyanezen a napon délután 1 órát követően már azt adta elő kérdésre, hogy táppénzen van, és nem tud bemenni.
A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint a rendkívüli felmondás azon pontjai, amelyek a felperes munkavégzésére, teljesítményére utalnak, nem merítik ki az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeket, miután rendes felmondás alapját képezhették volna. Az alperes továbbá nem terjesztett elő indítványt ezen indokok valósága és okszerűsége bizonyítására. Ezért a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a minimálisan elvárt forgalom és látogatásszám, valamint eladásszám nem teljesítésére vonatkozó felmondási indok nem szolgálhattak jogszerűen a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének alapjául.
Az ügyvezetői utasítás megtagadására vonatkozó rendkívüli felmondási indokot nem találta valósnak. Az ügyvezető a meghallgatása során maga is azt adta elő, hogy a felperes az első telefonbeszélgetés során úgy nyilatkozott, hogy eleget kíván tenni a megjelenési kötelezettségének, azt pedig az alperes nem vitatta, hogy a második telefonbeszélgetés során már keresőképtelen volt.
Az alperes azt sem bizonyította, hogy közvetlen felettesével, B. B.-vel a felperes minősíthetetlen magatartást tanúsított.
A munkáltató jóhírnevének harmadik személy, illetve vevői kör előtti súlyos csorbításával kapcsolatosan a munkaügyi bíróság megállapította, hogy B. B., Sz. Sz. és C. D. vallomása szerint a felperes kolléganői előtt telefonon negatív színben tüntette fel az alperes társaságot, a rendkívüli felmondás azonban harmadik személyek, illetve vevői kör előtti jóhírnév csorbítást jelölt meg indokként. A felperes közvetlen kolléganői területi képviselőként az alperes alkalmazásában álltak, ezért harmadik személynek vagy vevői körnek nem voltak minősíthetők, így a rendkívüli felmondás ezen indoka is megalapozatlan.
Miután a rendkívüli felmondás jogellenes volt, ezért a munkaügyi bíróság ítéletében az Mt. 100. §-ban foglaltak szerint számolt el a munkavállalóval.
Az Mt. 161. § (1) bekezdés alapján kötelezte a munkáltatót a jogtalanul munkabérből levont 32 800 forint visszatérítésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a keresetet a rendkívüli felmondás jogellenességére és annak jogkövetkezményei alkalmazására vonatkozó részében elutasította.
A megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bírósággal abban, hogy a rendkívüli felmondás első indoka nem valós, ahhoz a felperes részéről kötelezettségszegés nem kapcsolódik, miután 2009. március 4-én táppénzre került, így az Mt. 107. § c) pontja szerint mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól. Ennek hiányában pedig nem szegte meg az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontjában írt kötelezettségét azzal, hogy nem jelent meg 2009. március 4-én a munkáltató p.-i telephelyén.
Alaposnak találta azonban az alperes fellebbezését a munkáltatói jóhírnév csorbításával kapcsolatos rendkívüli felmondási indok kapcsán.
A munkaviszony a felperes és az alperes között munkaszerződéssel jött létre. E jogszabály alanyai is ők voltak, ehhez képest a jogviszonyukon kívül bárki más harmadik személynek minősül, így e szempontból a munkatársakat is olyan harmadik személynek kellett tekinteni, akiknek kapcsán a munkaszerződés 10.3. pontját alkalmazni lehetett. A felperesnek az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontja szerinti lényeges kötelezettsége volt, hogy általában olyan magatartást tanúsítson, amely a munkáltató helytelen megítélését nem idézi elő, ezt a kötelezettségét pedig a felperes bizonyítottan megszegte C. D., Sz. Sz., Sz. Gy. és B. B. tanúvallomása alapján.
Az alperes által jogalap nélkül levont munkabér kapcsán osztotta az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokat.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "részbeni megváltoztatását", a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte.
Az alperes nem bizonyította, hogy a felperes megtagadta volna a munkáltató ügyvezetőjének utasítását. A bíróságok helyesen állapították meg, hogy részéről nem történt kötelezettségszegés e körben.
Arra hivatkozott, hogy a munkáltató jóhírnevének harmadik személy, illetve vevői kör előtti súlyos csorbítása kérdésében megalapozatlan ítéletet hozott a másodfokú bíróság. A harmadik személy fogalmát a perbeli események értékelése során nem lehet jogszerűen kiterjeszteni a munkatársai körére, ők ugyanúgy érdekeltek voltak az alperesnél a munkavállalókat érintő eseményekben, mint a felperes, a harmadik személy fogalma pedig egyértelműen kívülálló, az érdekeltekkel jogviszonyban nem álló személyt jelöl. A jogi szakirodalomban sem nevezik az ugyanazon munkáltatóval és azonos munkakörben munkaviszonyban álló munkatársakat harmadik személynek.
A perben csak egy személy volt, aki konkrétan azt állította, hogy értesítette az alperest a telefonhívása miatt. E tanú C. D., aki a felperessel rossz viszonyban van, ezért nem elfogulatlan.
Nem lényegtelen, hogy a vevői kör előtti jóhírnév-rontást az alperes meg sem kísérelte a perben bizonyítani.
A rendkívüli felmondás azon indokát sem bizonyította az alperes, hogy a közvetlen felettesével szemben minősíthetetlen magatartást tanúsított volna.
A felülvizsgálati eljárásban csatolt előkészítő iratában sérelmezte, hogy a telefonon munkatársaival alperesről közölt magánvéleményét a másodfokú bíróság személyiségi jogait sértő módon felhasználta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati kérelmet 60 nap alatt lehet előterjeszteni és nem lehet kiegészíteni [Pp. 272. § (1) bek., 273. § (5) bek.], ezért a felülvizsgálati kérelem benyújtását követen új tényként előadottak nem voltak a Kúria által vizsgálhatóak.
Az alperes a fellebbezésében a rendkívüli felmondás két indoka megalapozottságának megállapítását kérte. A fellebbezésének a másodfokú bíróság részben helyt adva a rendkívüli felmondás jogszerűségét csak a munkáltató jóhírnevének csorbítása indok tekintetében találta jogszerűnek. Miután a felperes nyújtotta be a felülvizsgálati kérelmet, ezért a Kúria ezt az indokot vizsgálta.
A keresetlevél mellékleteként csatolt rendkívüli felmondás indokolásában "a munkáltató jóhírnevének harmadik személy, illetve a vevői kör előtti súlyos csorbítása(a munkaszerződés 10. pontja alapján)" ok kapcsán a másodfokú bíróság helytállóan vizsgálta a munkaszerződés 10. pontját, amely ezen megjelölt indokot a rendkívüli felmondás kiadására alapul szolgáló esetként nevesíti. Ezért a rendkívüli felmondás értelmezésekor ezen körülményt is figyelembe kell venni.
Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a Ptk. 207. § (1) bekezdésének megfelelően értelmezte a munkáltató ezen jognyilatkozatát: úgy, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A szerződést kötő felperesen és munkáltatón kívüli személyek a felperesi munkaviszonyban harmadik személyeknek tekintendők, így a részükre munkáltatóról adott negatív értékítélet a munkáltató jóhírét sértette, így ezen indok megalapozta az azonnali hatályú munkaviszony-megszüntetési intézkedést.
A felperes alaptalanul sérelmezte a tanúvallomások értékelését. C. D. meghallgatásakor jelen volt, az elhangzottakra észrevételt nem tett, a tanú elfogultságára nem hivatkozott.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.492/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kovács Tamás ügyvéd által képviselt D.-né R. K. felperesnek a dr. Molnár Péter ügyvéd által képviselt M. P. Kft. alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságnál 3.M.725/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.343/2010/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.343/2010/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20 000 (húszezer) forint felülvizsgálati költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s :
A felperes 2007. november 26-án létesített határozatlan idejű munkaviszonyt az alperessel patikalátogató munkakörre.
A felek a munkaviszonyt 2009. március 3-án aláírt megállapodással közös megegyezéssel 2009. március 31-ével akként kívánták megszüntetni, hogy a felperes 2009. március 19-éig még munkát végez.
2009. március 4-én az alperes rendkívüli felmondást adott ki az ügyvezetői utasítás megtagadása, a munkáltató jóhírnevének harmadik személy, illetőleg vevői kör előtti súlyos csorbítása, a közvetlen felettessel szembeni minősíthetetlen magatartás, a minimálisan elvárt forgalmi terv, látogatásszám, eladási szám nem teljesítése miatt.
A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, valamint az alperesnek a munkabéréből jogellenesen levont 38 200 forint megfizetésére kötelezését kérte.
A Pécsi Munkaügyi Bíróság 3.M.725/2009/14. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással, amely az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára 2 100 000 forint elmaradt munkabér és ennek 2009. november 15-étől járó késedelmi kamata, valamint 2010. június 2-ától kezdődően naptári naponként 4.666 forint, továbbá 280 000 forint kártérítés és jogtalanul levont munkabér címén 38 200 forint és ennek 2009. november 15-étől járó késedelmi kamata megfizetésére. Marasztalta továbbá a felperes javára 70 000 forint perköltségben, valamint az állam javára 100 800 forint illetékben.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes közvetlen felettesét, B. B.-t 2009. március 4-én az alperes alkalmazásában álló munkavállalók, köztük C. D. és Sz. Sz. felhívták, és elmondták neki, hogy a felperes azzal telefonált nekik, hogy az alperes munkáltató gondokkal küzd, csődbe fog menni. Ezen előadásokról B. B. tájékoztatta B. I. munkáltatói jogkörgyakorlót, aki a felperest felhívta kérve, hogy a pécsi irodába jöjjön be. A felperes ennek hajlandó volt eleget tenni, majd ugyanezen a napon délután 1 órát követően már azt adta elő kérdésre, hogy táppénzen van, és nem tud bemenni.
A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint a rendkívüli felmondás azon pontjai, amelyek a felperes munkavégzésére, teljesítményére utalnak, nem merítik ki az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeket, miután rendes felmondás alapját képezhették volna. Az alperes továbbá nem terjesztett elő indítványt ezen indokok valósága és okszerűsége bizonyítására. Ezért a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a minimálisan elvárt forgalom és látogatásszám, valamint eladásszám nem teljesítésére vonatkozó felmondási indok nem szolgálhattak jogszerűen a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének alapjául.
Az ügyvezetői utasítás megtagadására vonatkozó rendkívüli felmondási indokot nem találta valósnak. Az ügyvezető a meghallgatása során maga is azt adta elő, hogy a felperes az első telefonbeszélgetés során úgy nyilatkozott, hogy eleget kíván tenni a megjelenési kötelezettségének, azt pedig az alperes nem vitatta, hogy a második telefonbeszélgetés során már keresőképtelen volt.
Az alperes azt sem bizonyította, hogy közvetlen felettesével, B. B.-vel a felperes minősíthetetlen magatartást tanúsított.
A munkáltató jóhírnevének harmadik személy, illetve vevői kör előtti súlyos csorbításával kapcsolatosan a munkaügyi bíróság megállapította, hogy B. B., Sz. Sz. és C. D. vallomása szerint a felperes kolléganői előtt telefonon negatív színben tüntette fel az alperes társaságot, a rendkívüli felmondás azonban harmadik személyek, illetve vevői kör előtti jóhírnév csorbítást jelölt meg indokként. A felperes közvetlen kolléganői területi képviselőként az alperes alkalmazásában álltak, ezért harmadik személynek vagy vevői körnek nem voltak minősíthetők, így a rendkívüli felmondás ezen indoka is megalapozatlan.
Miután a rendkívüli felmondás jogellenes volt, ezért a munkaügyi bíróság ítéletében az Mt. 100. §-ban foglaltak szerint számolt el a munkavállalóval.
Az Mt. 161. § (1) bekezdés alapján kötelezte a munkáltatót a jogtalanul munkabérből levont 32 800 forint visszatérítésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.21.343/2010/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a keresetet a rendkívüli felmondás jogellenességére és annak jogkövetkezményei alkalmazására vonatkozó részében elutasította. Mellőzte az alperes perköltségben marasztalását és a felperest kötelezte az alperes javára 126 000 forint együttes első-, és másodfokú perköltség, valamint az állam javára 201 600 forint együttes le nem rótt első-, és másodfokú eljárási illeték megfizetésére.
Az alperes által az államnak fizetendő le nem rótt eljárási illeték összegét 2 300 forintra leszállította, és ugyanilyen összegű fellebbezési illeték megfizetésére is kötelezte.
A megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bírósággal abban, hogy a rendkívüli felmondás első indoka nem valós, ahhoz a felperes részéről kötelezettségszegés nem kapcsolódik, miután 2009. március 4-én táppénzre került, így az Mt. 107. § c) pontja szerint mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól. Ennek hiányában pedig nem szegte meg az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontjában írt kötelezettségét azzal, hogy nem jelent meg 2009. március 4-én a munkáltató p.-i telephelyén.
Alaposnak találta azonban az alperes fellebbezését a munkáltatói jóhírnév csorbításával kapcsolatos rendkívüli felmondási indok kapcsán.
A munkaviszony a felperes és az alperes között munkaszerződéssel jött létre. E jogszabály alanyai is ők voltak, ehhez képest a jogviszonyukon kívül bárki más harmadik személynek minősül, így e szempontból a munkatársakat is olyan harmadik személynek kellett tekinteni, akiknek kapcsán a munkaszerződés 10.3. pontját alkalmazni lehetett. A felperesnek az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontja szerinti lényeges kötelezettsége volt, hogy általában olyan magatartást tanúsítson, amely a munkáltató helytelen megítélését nem idézi elő, ezt a kötelezettségét pedig a felperes bizonyítottan megszegte C. D., Sz. Sz., Sz. Gy. és B. B. tanúvallomása alapján.
Az alperes által jogalap nélkül levont munkabér kapcsán osztotta az elsőfokú bíróság által kifejtett helyes indokokat.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "részbeni megváltoztatását", a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az alperes kereseti kérelme szerinti marasztalását kérte.
Az alperes nem bizonyította, hogy a felperes megtagadta volna a munkáltató ügyvezetőjének utasítását. A bíróságok helyesen állapították meg, hogy részéről nem történt kötelezettségszegés e körben.
Hivatkozott arra, hogy a munkáltató jóhírnevének harmadik személy, illetve vevői kör előtti súlyos csorbítása kérdésében megalapozatlan ítéletet hozott a másodfokú bíróság. A harmadik személy fogalmát a perbeli események értékelése során nem lehet jogszerűen kiterjeszteni a munkatársai körére, ők ugyanúgy érdekeltek voltak az alperesnél a munkavállalókat érintő eseményekben, mint a felperes, a harmadik személy fogalma pedig egyértelműen kívülálló, az érdekeltekkel jogviszonyban nem álló személyt jelöl. A jogi szakirodalomban sem nevezik az ugyanazon munkáltatóval és azonos munkakörben munkaviszonyban álló munkatársakat harmadik személynek.
A perben csak egy személy volt, aki konkrétan azt állította, hogy értesítette az alperest a telefonhívása miatt. E tanú C. D., aki a felperessel rossz viszonyban van, ezért nem elfogulatlan.
Nem lényegtelen, hogy a vevői kör előtti jóhírnév-rontást az alperes meg sem kísérelte a perben bizonyítani.
A rendkívüli felmondás azon indokát sem bizonyította az alperes, hogy a közvetlen felettesével szemben minősíthetetlen magatartást tanúsított volna.
A felülvizsgálati eljárásban csatolt előkészítő iratában sérelmezte, hogy a telefonon munkatársaival alperesről közölt magánvéleményét a másodfokú bíróság személyiségi jogait sértő módon felhasználta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati kérelmet 60 nap alatt lehet előterjeszteni és nem lehet kiegészíteni [Pp. 272. § (1) bek., 273. § (5) bek.], ezért a felülvizsgálati kérelem benyújtását követen új tényként előadottak nem voltak a Kúria által vizsgálhatóak.
Az alperes a fellebbezésében a rendkívüli felmondás két indoka megalapozottságának megállapítását kérte. A fellebbezésének a másodfokú bíróság részben helyt adva a rendkívüli felmondás jogszerűségét csak a munkáltató jóhírnevének csorbítása indok tekintetében találta jogszerűnek. Miután a felperes nyújtotta be a felülvizsgálati kérelmet, ezért a Kúria ezt az indokot vizsgálta.
A keresetlevél mellékleteként F/4. sorszám alatt csatolt rendkívüli felmondás indokolásában "a munkáltató jóhírnevének harmadik személy, illetve a vevői kör előtti súlyos csorbítása(a munkaszerződés 10. pontja alapján)" ok kapcsán a másodfokú bíróság helytállóan vizsgálta a munkaszerződés 10. pontját, amely ezen megjelölt indokot a rendkívüli felmondás kiadására alapul szolgáló esetként nevesíti. Ezért a rendkívüli felmondás értelmezésekor ezen körülményt is figyelembe kell venni.
Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a Ptk. 207. § (1) bekezdésének megfelelően értelmezte a munkáltató ezen jognyilatkozatát: úgy, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A szerződést kötő felperesen és munkáltatón kívüli személyek a felperesi munkaviszonyban harmadik személyeknek tekintendők, így a részükre munkáltatóról adott negatív értékítélet a munkáltató jóhírét sértette, így ezen indok megalapozta az azonnali hatályú munkaviszony-megszüntetési intézkedést.
A felperes alaptalanul sérelmezte a tanúvallomások értékelését. C. D. meghallgatásakor jelen volt, az elhangzottakra észrevételt nem tett, a tanú elfogultságára nem hivatkozott.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megtérítésére. A felperes részére a felülvizsgálati eljárásban biztosított munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2012. március 28.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.492/2011.)