adozona.hu
BH 2014.10.314
BH 2014.10.314
Jogszerű a munkakör megszűnésével indokolt felmondás, ha a rektori utasítást a szenátus jóváhagyta, az intézkedés megvalósult, a továbbiakban a tevékenységet külső cég látja el (2012. évi I. tv. - új Mt. - 65. §, 66. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2012. augusztus 8-án létrejött munkaszerződése alapján határozatlan időtartamú munkaviszonyban állt az alperessel 2012. szeptember 1. napjától gazdasági főelőadóként. Személyi alapbére havi bruttó 330 000 forintban került meghatározásra. Munkafeladatait a munkaszerződés mellékletét képező munkaköri leírás tartalmazta.
[2] Az alperes rektora 2012. augusztus 8-án 2012. szeptember 1-jétől a felperest a gazdasági hivatal vezetésével bízta meg 5 éves időtartamra vezetői pótlék fize...
BH 2014.10.314 Jogszerű a munkakör megszűnésével indokolt felmondás, ha a rektori utasítást a szenátus jóváhagyta, az intézkedés megvalósult, a továbbiakban a tevékenységet külső cég látja el (2012. évi I. tv. (a továbbiakban: új Mt.) 65. §, 66. §).
[1] A felperes 2012. augusztus 8-án létrejött munkaszerződése alapján határozatlan időtartamú munkaviszonyban állt az alperessel 2012. szeptember 1. napjától gazdasági főelőadóként. Személyi alapbére havi bruttó 330 000 forintban került meghatározásra. Munkafeladatait a munkaszerződés mellékletét képező munkaköri leírás tartalmazta.[2] Az alperes rektora 2012. augusztus 8-án 2012. szeptember 1-jétől a felperest a gazdasági hivatal vezetésével bízta meg 5 éves időtartamra vezetői pótlék fizetése mellett.
[3] A rektor 2013. január 28-án kelt utasításával a gazdasági hivatalt 2013. február 1-jével megszüntette, és a gazdasági jellegű ügyekkel kapcsolatos tevékenységek ellátását külső céggel oldotta meg. Ezen intézkedést az alperes szenátusa a 2013. március 27-én kelt határozatával jóváhagyta.
[4] Az alperes 2013. január 29-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy "felsőoktatási intézményünk működésének anyagi fedezetét jelentő, az állami költségvetésből származó normatív támogatás folyamatos csökkenése miatt szükségessé vált a gazdasági jellegű ügyekkel kapcsolatos feladatok (könyvelés, bér- és társadalombiztosítási ügyintézés stb.) ellátásának költséghatékony racionalizálása, ez okból felsőoktatási intézményünk 2013. február 1. napjától kezdődően a gazdasági jellegű ügyekkel kapcsolatos teendőket (könyvelés, bér- és társadalombiztosítási ügyintézés stb.) kizárólag polgárjogi szerződéssel történő szolgáltatásvásárlás útján külső vállalkozó igénybevételével végezteti el. Ennek következtében intézményünknél 2013. február 1-jei hatállyal megszűnik a gazdasági hivatal, mint szervezeti egység és ezzel együtt megszűnik a gazdasági főelőadói munkakör is, ezért az Ön további foglalkoztatására intézményünknél, mint munkáltatónál nincs lehetőség."
[5] A felperes a módosított keresetében a felmondás jogellenességének a megállapítását és az Mt. 82. § (1)-(4) bekezdése alapján 12 havi távolléti díjának megfelelő összegű kártérítés megfizetését igényelte az alperestől. Másodlagosan a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül 12 havi távolléti díjnak megfelelő összegű elmaradt jövedelem megfizetését kérte.
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[7] A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint megállapítható, hogy a peres felek közötti alapjogviszony a munkaszerződésben foglaltak szerinti gazdasági főelőadói munkakörre jött létre, megbízás alapján a felek között járulékos jelleggel a gazdasági hivatal vezetésére vonatkozóan határozott időtartamra módosítás történt. A felek megállapodásában foglaltakra tekintettel a munkáltatói jogkör gyakorlója az alapjogviszony megszüntetésével a felek közötti munkaviszony teljes körű - a járulékos jellegű vezetői megbízásra is kiterjedő - megszüntetéséről rendelkezett.
[8] A felperes a tárgyaláson elismerte, hogy az alperes a gazdasági hivatalt megszüntette, és a felmondás indokolásában rögzítettek szerint az annak tevékenységi körébe tartozó feladatokat külső cég végzi. Az alperesnél kizárólag a szenátus jogosult az átszervezésre, amely határozatával a rektornak a gazdasági hivatal megszüntetésére vonatkozó utasítását jóváhagyta [2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) 20. § (3) bekezdés]. Abban az esetben, ha önmagában a rektori utasítással a gazdasági hivatal jogszerűen nem volt megszüntethető, mert arra kizárólag a szenátus jogosult, a jóváhagyással az intézkedés érvényessé vált.
[9] Nem tartozik a bíróság jogkörébe annak vizsgálata, hogy a gazdasági hivatal megszüntetése ésszerű, célszerű, költséghatékony vagy egyébként indokolt volt-e vagy sem az alperes részéről.
[10] A rektor és a felperes megromlott személyes kapcsolatának vizsgálata a rendeltetésellenesség tisztázása körében szükségtelen, ezért a bíróság a felperes bizonyítási indítványait elutasította. Logikátlan lenne a rektor rendeltetésellenes joggyakorlásának megállapítása a gazdasági hivatal megszüntetésével összefüggésben, mert a rendeltetésellenesség csak személyes (szinguláris) jellegű lehet, a szervezeti szintű rendeltetésellenesség fogalmilag kizárt.
[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A felperes maga sem vitatta, hogy a gazdasági főelőadói munkakörbe tartozó feladatok végzése mellett látta el a hivatal vezetésével kapcsolatos munkát.
[13] A bíróság kifejtette, hogy a felperes határozatlan időre szóló munkaviszonya az 5 év határozott időre szóló vezetői megbízás ellenére nem vált határozott idejűvé, vezetői megbízása mindösszesen annyit jelentett, hogy a határozatlan idejű munkaviszonya keretében 5 év határozott időre a gazdasági főelőadói munkaköri feladatok ellátása mellett megbízást kapott a gazdasági hivatal vezetésére is.
[14] A gazdasági hivatalt 2013. február 1-jei hatállyal megszüntették, ezen időponttól kezdődően a P. Sz. Kft. végzi annak korábbi tevékenységét, amit a felperes nem is tett vitássá.
[15] Mindezek alapján az alperes a felperes határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással megszüntethette [Mt. 65. § (1) bekezdés], míg a felmondásban felhozott indok - munkakörmegszűnés - az Mt. 66. § (2) bekezdése szerinti, a munkáltató működésével összefüggő oknak minősült.
[16] A felmondás indoka az volt, hogy 2013. február 1-jei hatállyal megszüntetésre került a szervezeti egység, ebből következően az ott ellátott gazdasági főelőadói munkakör is, valamint értelemszerűen megszűntek az adott szervezeti egység vezetésével együtt járó feladatok, amivel okafogyottá vált a felperes vezetői megbízása.
[17] Az MK 95. számú kollégiumi állásfoglalás I. b) pontja alapján helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy az adott szervezeti egység megszüntetéséről szóló döntés célszerűségének vizsgálata a munkaügyi jogvita keretein kívül esik.
[18] A felperes által ellátott munkakör megszüntetésére alapított, valósnak és okszerűnek minősülő felmondás következtében helyesen állapította azt meg az elsőfokú bíróság, hogy rendeltetésellenes joggyakorlás nem jöhet szóba, mert a felmondás nem a felperes jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult vagy erre vezetett (Mt. 7. §).
[19] A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalára irányult. Másodlagosan az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[20] A felülvizsgálati érvelés szerint az ítélet sérti az Mt. 42. § (1) bekezdésében, 58. § -ában, 15. § (2) és (3) bekezdésében, 66. § (2) és (8) bekezdésében, 79. § (2) bekezdésében szereplő rendelkezéseket, valamint a Pp. 3. § (3) bekezdésében és 163. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[21] A felperes érvelése szerint mind az első, mind a másodfokon eljáró bíróság tévesen állapította meg, hogy a felek között határozatlan idejű munkaszerződés jött létre, és a felperes csak a munkaviszony keretében kapott megbízást a vezetői feladatok ellátására. A 2005. évi CXXXIX. tv. (Ftv.) az Mt.-t rendeli alkalmazni a felek közötti jogviszonyra, az Mt. pedig "járulékos jellegű megbízási jogviszonyt" nem ismer. A törvényszék hivatkozott továbbá az Ftv. 96. § -a alapján arra, hogy a felperes vezetői megbízást látott el, mégsem rendelte alkalmazni az Mt. vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseit.
[22] Az alperes szerint a gazdasági hivatal megszüntetésének oka az volt, hogy a munkáltató "működésének anyagi fedezetét jelentő, az állami költségvetésből származó normatív támogatás csökkenése miatt szükségessé vált a gazdasági jellegű ügyekkel kapcsolatos feladatok racionalizálása". Ezen alperesi állítás a felperes álláspontja szerint valótlan, a tények tisztázására pedig sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást.
[23] Az Mt. 7. § -a alapján ha egy jog gyakorlása ugyan nem ütközik semmilyen más konkrét jogi tilalomba, azonban a joggyakorlás jogellenessége azért mutatható ki, mert annak módja nem felel meg a társadalmi rendeltetésnek, úgy a joggyakorlás rendeltetésellenes. Elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy egy olyan munkavállaló munkaviszonyát és munkakörét, aki a munkáltató kérésére korábbi munkaviszonyát megszüntetve vállal állást a munkáltatónál, milyen okból szünteti meg a munkáltató. Ilyen speciális esetben ugyanis - a felperesi álláspont szerint - egy olyan döntés, mint a munkakör, illetve az adott hivatal megszüntetése, is megalapozza a rendeltetésellenességet. Az alperesnek korábban a gazdasági ügyek vonatkozásában nem volt költségcsökkentő szándéka. Erre vonatkozóan több bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, és ezt nem pótolta a másodfokú bíróság sem.
[24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[25] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[26] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján a felperes 2012. szeptember 1-jétől kezdődően munkaszerződése alapján gazdasági főelőadói munkakör ellátására volt köteles a munkaköri leírásában rögzítettek szerint. Ezen túlmenően ugyanezen naptól a gazdasági hivatal vezetésével is megbízták határozott, 5 éves időtartamban pótlék fizetése mellett.
[27] A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (Ftv.) 96. § (1), (2) bekezdés b) pont, valamint 96. § (6) bekezdés alapján a felperes szervezetiegység-vezetőnek volt tekinthető, amely nem minősült magasabb vezetői beosztásnak.
[28] A fentiek alapján törvénysértés nélkül rögzítette a jogerős ítélet, hogy a felperes foglalkoztatása gazdasági főelőadóként határozatlan időre kötött munkaszerződése alapján történt, és csak a hivatalvezetői teendők ellátásával bízták meg 5 éves határozott időre. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy ugyanazon a napon két külön szerződés megkötésére került sor.
[29] A felperes maga sem vitatta, hogy a gazdasági hivatal megszüntetésére vonatkozó rektori utasítást a szenátus jóváhagyta, az intézkedés megvalósult, a tevékenységet 2013. február 1-jétől megbízási szerződés alapján külső cég látja el.
[30] Az alperes a felperes munkaviszonyát erre figyelemmel jogszerűen szüntethette meg [Mt. 65. § (1) bekezdés], a felmondásban hivatkozott munkakör megszüntetése mint indok valós és okszerű volt, az intézkedés célszerűsége pedig a jelen eljárásnak nem képezhette a tárgyát (MD.II.113.).
[31] Az MK 95. számú állásfoglalás IV. pontja szerint a rendeltetésellenesség akkor állapítható meg, ha a körülmények arra mutatnak, hogy a jog gyakorlása az Mt. 7. § -ában megjelölt, nem taxatív felsorolásnak minősülő jogellenes célok elérésére irányult. Az a felperesi hivatkozás, miszerint az alperes kérésére hagyta ott korábbi munkahelyét ezen állás betöltése érdekében, továbbá hogy korábban a munkáltatónak nem volt "költségcsökkentésre irányuló szándéka", nem alkalmas a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására. A bizonyítás a felperest terhelte, aki ennek nem tett eleget (Pp. 164. §), a hátrányos megkülönböztetést pedig nem is valószínűsítette.
[32] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § -ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.621/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kecskés Krisztián ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Baranyai Zoltán ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. július 9. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.886/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30 000 (harmincezer) forint és 8 100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
A felperes 2012. augusztus 8-án létrejött munkaszerződése alapján határozatlan időtartamú munkaviszonyban állt az alperessel 2012. szeptember 1. napjától gazdasági főelőadóként. Személyi alapbére havi bruttó 330 000 forintban került meghatározásra. Munkafeladatait a munkaszerződés mellékletét képező munkaköri leírás tartalmazta.
Az alperes rektora 2012. augusztus 8-án 2012. szeptember 1-jétől a felperest a gazdasági hivatal vezetésével bízta meg 5 éves időtartamra vezetői pótlék fizetése mellett.
A rektor 2013. január 28-án kelt utasításával a gazdasági hivatalt 2013. február 1-jével megszüntette, és a gazdasági jellegű ügyekkel kapcsolatos tevékenységek ellátását külső céggel oldotta meg. Ezen intézkedést az alperes szenátusa a 2013. március 27-én kelt határozatával jóváhagyta.
Az alperes 2013. január 29-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy "felsőoktatási intézményünk működésének anyagi fedezetét jelentő, az állami költségvetésből származó normatív támogatás folyamatos csökkenése miatt szükségessé vált a gazdasági jellegű ügyekkel kapcsolatos feladatok (könyvelés, bér- és társadalombiztosítási ügyintézés, stb.) ellátásának költséghatékony racionalizálása, ez okból felsőoktatási intézményünk 2013. február 1. napjától kezdődően a gazdasági jellegű ügyekkel kapcsolatos teendőket (könyvelés, bér- és társadalombiztosítási ügyintézés, stb.) kizárólag polgárjogi szerződéssel történő szolgáltatásvásárlás útján külső vállalkozó igénybevételével végezteti el. Ennek következtében intézményünknél 2013. február 1-jei hatállyal megszűnik a gazdasági hivatal, mint szervezeti egység és ezzel együtt megszűnik a gazdasági főelőadói munkakör is, ezért az Ön további foglalkoztatására intézményünknél, mint munkáltatónál nincs lehetőség."
A felperes a módosított keresetében a felmondás jogellenességének a megállapítását és az Mt. 82. § (1) - (4) bekezdése alapján 12 havi távolléti díjának megfelelő összegű kártérítés megfizetését igényelte az alperestől. Másodlagosan a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül 12 havi távolléti díjnak megfelelő összegű elmaradt jövedelem megfizetését kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 200 000 forint perköltség viselésére kötelezte kimondva, hogy a felmerült eljárási illetéket az állam viseli.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint megállapítható, hogy a peres felek közötti alapjogviszony a munkaszerződésben foglaltak szerinti gazdasági főelőadói munkakörre jött létre, megbízás alapján a felek között járulékos jelleggel a gazdasági hivatal vezetésére vonatkozóan határozott időtartamra módosítás történt. A felek megállapodásában foglaltakra tekintettel a munkáltatói jogkör gyakorlója az alapjogviszony megszüntetésével a felek közötti munkaviszony teljes körű - a járulékos jellegű vezetői megbízásra is kiterjedő - megszüntetéséről rendelkezett.
A felperes a tárgyaláson elismerte, hogy az alperes a gazdasági hivatalt megszüntette, és a felmondás indokolásában rögzítettek szerint az annak tevékenységi körébe tartozó feladatokat külső cég végzi. Az alperesnél kizárólag a szenátus jogosult az átszervezésre, amely határozatával a rektornak a gazdasági hivatal megszüntetésére vonatkozó utasítását jóváhagyta [Mt. 20. § (3) bekezdés]. Abban az esetben, ha önmagában a rektori utasítással a gazdasági hivatal jogszerűen nem volt megszüntethető, mert arra kizárólag a szenátus jogosult, a jóváhagyással az intézkedés érvényessé vált.
Nem tartozik a bíróság jogkörébe annak vizsgálata, hogy a gazdasági hivatal megszüntetése ésszerű, célszerű, költséghatékony, vagy egyébként indokolt volt-e, vagy sem az alperes részéről.
A rektor és a felperes megromlott személyes kapcsolatának vizsgálata a rendeltetésellenesség tisztázása körében szükségtelen, ezért a bíróság a felperesi bizonyítási indítványokat elutasította. Logikátlan lenne a rektor rendeltetésellenes joggyakorlásának megállapítása a gazdasági hivatal megszüntetésével összefüggésben, mert a rendeltetésellenesség csak személyes (szinguláris) jellegű lehet, a szervezeti szintű rendeltetésellenesség fogalmilag kizárt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a megállapított elsőfokú perköltséget egyúttal másodfokú perköltségnek is tekintette. Kimondta, hogy a fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
A felperes maga sem vitatta, hogy a gazdasági főelőadói munkakörbe tartozó feladatok végzése mellett látta el a hivatal vezetésével kapcsolatos munkát.
A bíróság kifejtette, hogy a felperes határozatlan időre szóló munkaviszonya az 5 év határozott időre szóló vezetői megbízás ellenére nem vált határozott idejűvé, vezetői megbízása mindösszesen annyit jelentett, hogy a határozatlan idejű munkaviszonya keretében 5 év határozott időre a gazdasági főelőadói munkaköri feladatok ellátása mellett megbízást kapott a gazdasági hivatal vezetésére is.
A gazdasági hivatalt 2013. február 1-jei hatállyal megszüntették, ezen időponttól kezdődően a P. Sz. Kft. végzi annak korábbi tevékenységét, amelyet a felperes nem is tett vitássá.
Mindezek alapján az alperes a felperes határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással megszüntethette [Mt. 65. § (1) bekezdés], míg a felmondásban felhozott indok - munkakör megszűnés - az Mt. 66. § (2) bekezdése szerinti, a munkáltató működésével összefüggő oknak minősült.
A felmondás indoka az volt, hogy 2013. február 1-jei hatállyal megszüntetésre került a szervezeti egység, ebből következően az ott ellátott gazdasági főelőadói munkakör is, valamint értelemszerűen megszűntek az adott szervezeti egység vezetésével együtt járó feladatok, amellyel okafogyottá vált a felperes vezetői megbízása.
Az MK 95. számú kollégiumi állásfoglalás I. b) pontja alapján helyesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy az adott szervezeti egység megszüntetéséről szóló döntés célszerűségének vizsgálata a munkaügyi jogvita keretein kívül esik.
A felperes által ellátott munkakör megszüntetésére alapított, valósnak és okszerűnek minősülő felmondás következtében helyesen állapította azt meg az elsőfokú bíróság, hogy rendeltetésellenes joggyakorlás nem jöhet szóba, mert a felmondás nem a felperes jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult, vagy erre vezetett (Mt. 7. §).
A másodfokú bíróság a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja (5) és (6) bekezdése szerint mérsékelte a perköltség összegét.
A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalára irányult. Másodlagosan az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A felülvizsgálati érvelés szerint az ítélet sérti az Mt. 42. § (1) bekezdésében, 58. §-ában, 15. § (2) és (3) bekezdésében, 66. § (2) és (8) bekezdésében, 79. § (2) bekezdésében szereplő rendelkezéseket, valamint a Pp. 3. § (3) bekezdésében és 163. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A felperes érvelése szerint mind az első-, mind a másodfokon eljáró bíróság tévesen állapította meg, hogy a felek között határozatlan idejű munkaszerződés jött létre, és a felperes csak a munkaviszony keretében kapott megbízást a vezetői feladatok ellátására. A 2005. évi CXXXIX. tv. (Ftv.) az Mt. -t rendeli alkalmazni a felek közötti jogviszonyra, az Mt. pedig "járulékos jellegű megbízási jogviszonyt" nem ismer. A törvényszék hivatkozott továbbá az Ftv. 96. §-a alapján arra, hogy a felperes vezetői megbízást látott el, mégsem rendelte alkalmazni az Mt. vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseit.
Az alperes szerint a gazdasági hivatal megszüntetésének oka a munkáltató "működésének anyagi fedezetét jelentő, az állami költségvetésből származó normatív támogatás csökkenése miatt szükségessé vált a gazdasági jellegű ügyekkel kapcsolatos feladatok racionalizálása" volt. Ezen alperesi állítás a felperes álláspontja szerint valótlan, a tények tisztázására pedig sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást.
Az Mt. 7. §-a alapján ha egy jog gyakorlása ugyan nem ütközik semmilyen más konkrét jogi tilalomba, azonban a joggyakorlás jogellenessége azért mutatható ki, mert annak módja nem felel meg a társadalmi rendeltetésnek, úgy a joggyakorlás rendeltetésellenes. Elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy egy olyan munkavállaló munkaviszonyát és munkakörét, aki a munkáltató kérésére korábbi munkaviszonyát megszüntetve vállal állást a munkáltatónál, milyen okból szünteti meg a munkáltató. Ilyen speciális esetben ugyanis - a felperesi álláspont szerint - egy olyan döntés, mint a munkakör, illetve az adott hivatal megszüntetése is megalapozza a rendeltetésellenességet. Az alperesnek korábban a gazdasági ügyek vonatkozásában nem volt költségcsökkentő szándéka. Erre vonatkozóan több bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelyet az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, és ezt nem pótolta a másodfokú bíróság sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes 2012. szeptember 1-jétől kezdődően munkaszerződése alapján gazdasági főelőadói munkakör ellátására volt köteles a munkaköri leírásában rögzítettek szerint. Ezen túlmenően ugyanezen naptól a gazdasági hivatal vezetésével is megbízták határozott, 5 éves időtartamban pótlék fizetése mellett.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (Ftv.) 96. § (1), (2) bekezdés b) pont, valamint 96. § (6) bekezdés alapján a felperes szervezeti egység vezetőnek volt tekinthető, amely nem minősült magasabb vezetői beosztásnak.
A fentiek alapján törvénysértés nélkül rögzítette a jogerős ítélet, hogy a felperes foglalkoztatása gazdasági főelőadóként határozatlan időre kötött munkaszerződése alapján történt, és csak a hivatalvezetői teendők ellátásával bízták meg 5 éves határozott időre. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy ugyanazon a napon két külön szerződés megkötésére került sor.
A felperes maga sem vitatta, hogy a gazdasági hivatal megszüntetésére vonatkozó rektori utasítást a szenátus jóváhagyta, az intézkedés megvalósult, a tevékenységet 2013. február 1-jétől megbízási szerződés alapján külső cég látja el.
Az alperes a felperes munkaviszonyát erre figyelemmel jogszerűen szüntethette meg [Mt. 65. § (1) bekezdés], a felmondásban hivatkozott munkakör megszüntetése mint indok valós és okszerű volt, az intézkedés célszerűsége pedig a jelen eljárásnak nem képezhette a tárgyát (MD.II.113.).
Az MK 95. számú állásfoglalás IV. pontja szerint a rendeltetésellenesség akkor állapítható meg, ha a körülmények arra mutatnak, hogy a jog gyakorlása az Mt. 7. §-ában megjelölt, nem taxatív felsorolásnak minősülő jogellenes célok elérésére irányult. Az a felperesi hivatkozás, miszerint az alperes kérésére hagyta ott korábbi munkahelyét ezen állás betöltése érdekében, továbbá hogy korábban a munkáltatónak nem volt "költségcsökkentésre irányuló szándéka", nem alkalmas a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására. A bizonyítás a felperest terhelte, aki ezen kötelezettségének nem tett eleget (Pp. 164. §), a hátrányos megkülönböztetést pedig nem is valószínűsítette.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli a felperes részére engedélyezett munkavállalói költségkedvezményből következően a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében.
Budapest, 2014. július 9.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.621/2013.)