adozona.hu
BH+ 2014.9.417
BH+ 2014.9.417
A fegyveres szerv hivatásos állományú tagja, ha fegyelmi eljárás alá vonják, nem köteles az ügy érdemére nyilatkozatot tenni, ezzel azonban a védekezésnek erről a módjáról lemond, és az ügyet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján bírálják el [1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 119. § (1) bek., 11/2006. (III. 14.) BM rend. 20. § (2) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A perbeli időszakban a felperes a D.-i Rendőrkapitányság Őr- és Járőrszolgálati Alosztályának járőrvezetőjeként teljesített szolgálatot.
A D.-i Rendőrkapitányság vezetője határozatával alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítéssel sújtotta.
A határozat felülvizsgálati kérelemmel érintett indokolása szerint 2012. február 27-én és 28-án a felperes 20 óra és 8 óra között mint járőrvezető a járőrtársával "MÁV posztos" szolgálatot látott el D. Belváros-T. Rendőrőrs működési területén. F...
BH+ 2014.9.417 A fegyveres szerv hivatásos állományú tagja, ha fegyelmi eljárás alá vonják, nem köteles az ügy érdemére nyilatkozatot tenni, ezzel azonban a védekezésnek erről a módjáról lemond, és az ügyet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján bírálják el [1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 119. § (1) bek., 11/2006. (III. 14.) BM rend. 20. § (2) bek. a) pont].
A perbeli időszakban a felperes a D.-i Rendőrkapitányság Őr- és Járőrszolgálati Alosztályának járőrvezetőjeként teljesített szolgálatot.A D.-i Rendőrkapitányság vezetője határozatával alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítéssel sújtotta.
A határozat felülvizsgálati kérelemmel érintett indokolása szerint 2012. február 27-én és 28-án a felperes 20 óra és 8 óra között mint járőrvezető a járőrtársával "MÁV posztos" szolgálatot látott el D. Belváros-T. Rendőrőrs működési területén. Feladataikat az eligazító lapon foglaltak szerint kellett végezniük. A munkaközi szünetüket 1 óra 20 perc és 2 óra 20 perc között engedéllyel a rendőrőrs épületében töltötték. Ezt követően írásbeli tevékenység végzésére (igazoltató lapok rögzítésére, valamint egy szabálysértési feljelentés elkészítésére) kértek engedélyt, amelyet megkaptak, a szolgálatparancsnok az eligazító lapon szereplő szolgálati feladattól történő eltérést a fenti tevékenység elvégzése érdekében engedélyezte 2 óra 20 perctől kezdődően.
A felperes és járőrtársa a Robotzsaru integrált ügyviteli ügyfeldolgozó és elektronikus iratkezelő rendszer használatáról szóló 18/2011. (IX. 23.) ORFK utasítás alapján a fenti írásbeli tevékenységüket a Robotzsaru Neo rendszerbe történt bejelentkezést követően tudták végezni. E szerint 2012. február 28-án 3 óra 9 perc és 4 óra 18 perc között hét darab igazoltató lapot rögzítettek, és egy szabálysértési feljelentést készítettek el. A tevékenységre felhasznált idő az őrsparancsnok nyilatkozata alapján a használt számítógép állapotát is figyelembe véve elfogadhatónak minősíthető. A felperes a 2 óra 20 perc és 3 óra 9 perc közötti tevékenységével nem tudott elszámolni, így megszegte a Magyar Köztársaság Rendőrségének Járőr- és Őrszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 22/1997. (IX. 18.) ORFK utasítás (Utasítás) 10. pontját, amely szerint a járőrvezető a szolgálatteljesítés során a járőrtárs elöljárója, és a járőrszolgálat során felelős a járőrkörzetbe, járőrútvonalra meghatározott feladatok teljesítéséért.
A fegyelmi határozat indokolásában foglaltak szerint 2012. április 15-én a felperes a járőrtársával 20 óra és 8 óra között "Petőfi téri posztos" hívójellel látott el szolgálatot. A részükre kiadott eligazító lapon szerepelt a hívójelük, valamint az is, hogy feladataik közé tartozik a MÁV állomás ellenőrzése. Az eligazító lap szerint a "járőr köteles a neki szánt vagy tudomására jutott küldésekre jelentkezni, a reagálást végrehajtani, és a tett intézkedésről jelenteni". A rádióforgalmazás hangfelvétele alapján megállapítható volt, hogy a megyei ügyelet 2 óra 40 perckor a munkaközi szünet alatt rádión hívta a "MÁV posztos" szolgálati feladatokat is ellátó járőrvezető felperest és a járőrtársát, akik a hívásra nem jelentkeztek. Az ügyelet a hívást megismételte és azt közölte, hogy lopással gyanúsítható személyek vannak a vasútállomás területén. A felperes és társa az ismételt hívásra sem jelentkezett, ugyanakkor a gépkocsizó járőrök bejelentkeztek, és 2 óra 43 perckor az újra megismételt felperesi hívás időpontjában már megkezdték az intézkedést a gyanúsítottakkal szemben. A megyei ügyelet többszöri hívását követően 2 óra 46 perckor az őrsparancsnok hívta a "MÁV posztost", amelyre a felperes és társa jelentkezett, azonban arra a kérdésre, hogy mit csináltak, érdemleges választ nem tudtak adni.
Az ügyeletesek és ügyeletvezetők a szolgálatban levő közterületi állomány szolgálati elöljárói. Az Utasítás 32. pontja szerint a járőrnek mindig készen kell állnia arra, hogy a munkaközi szünetét megszakítsa és a lehető leggyorsabban megkezdje a feladatának végrehajtását. A felperes a fenti magatartásaival megszegte az Utasítás 10. pontjában, valamint a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat, amely szerint a hivatásos állomány tagja köteles a szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően az elvárható szakértelemmel és gondossággal végrehajtani.
A felperesnek a fegyelmi határozat ellen benyújtott panaszát a megyei rendőr-főkapitányság vezetője határozatával elutasította.
A felperes a keresetében kérte a határozatok hatályon kívül helyezését arra történő hivatkozással, hogy a fegyelmi eljárásban nem lett megállapítva az, hogy 2 óra 20 perc és 3 óra 9 perc között milyen tevékenységet végzett, írásbeli tevékenység végzésére pedig nem csupán a Robotzsaru programban kerülhet sor. A fegyelmi eljárás iratanyaga azt is bizonyítja, hogy április 15-én sem követett el fegyelemsértést.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 119. § (1) bekezdése szerint vétkesen megszegte akkor, amikor a fegyelmi határozatban foglaltak szerint a szolgálati idejével nem tudott elszámolni. A fegyelmi eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a Robotzsaru Neo programon kívül végzett volna írásbeli tevékenységet, és a per során sem jelölt meg olyan szolgálati feladatot, amelyet a jelzett 49 perces időszakban végzett.
A felperes vétkes kötelezettségszegése megállapítható a 2012. április 15-ei eseményekkel kapcsolatban is. A felperes által sem vitatottan e napon a vasútállomás területe a felperes szolgálatteljesítési területe volt, így nem fogadható el az az érvelése, hogy a rádiós hívójele "Petőfi téri posztos" és nem "MÁV posztos" volt, és ezért nem volt köteles bejelentkezni az utóbbi hívójelű keresésre. Az eljárás során meghallgatott tanúk vallomása szerint a felperesnek azért volt bejelentkezési kötelezettsége a "MÁV posztos" hívójelre, mert e napon külön ilyen hívójelű járőr nem volt, a hívás a felperes területét érintette. A felperes járőrtársának a tanúvallomása alapján is megállapítható volt, hogy a felperes kétséget kizáróan felismerte, hogy a szükségessé vált rendőri intézkedés az ő területét érinti.
A megyei ügyelet által kiadott "rádióforgalmazás" a felperes vonatkozásában felettesi rendelkezésnek minősül, így azzal a magatartásával, hogy arra a többszöri hívás ellenére sem válaszolt, megszegte a Hszt. 69. § (1) bekezdését, a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontját, valamint az Utasítás 10. pontját is, tekintettel az Utasítás 32. pontjára, amely szerint a munkaközi szünetében is köteles volt figyelemmel kísérni a rádióforgalmazást, és szükség esetén azt megszakítva a lehető leggyorsabban végrehajtani a kiadott feladatot.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes a feltárt tényállás alapján törvénysértés nélkül szabott ki a felperes által elkövetett kötelezettségszegések tárgyi súlyára és a felperes személyi körülményeire figyelemmel a Hszt. 123. § (1) bekezdés a) pontja szerint alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítést.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a felperes a szolgálati idejével nem tudott elszámolni. Felperes a fegyelmi eljárásban ezzel összefüggő nyilatkozatot nem tett, így alperes további bizonyítást e tárgykörben nem tudott lefolytatni. A felperes sem a fegyelmi eljárásban, sem pedig a bírósági eljárásban nem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy milyen szolgálati tevékenységet végzett 2012. február 28-án 2 óra 20 perc és 3 óra 9 perc között.
A felperes a 2012. április 15-ei, illetve 16-ai bejelentkezési kötelezettség elmulasztása kapcsán ellentmondó nyilatkozatokat tett az eljárás során. Azzal, hogy intézkedési kötelezettség terhelte a hívás kapcsán, a járőrtársa tanúvallomása alapján is tisztában volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az ítéletek, valamint a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, a fegyelmi eljárás során nem lett megállapítva, hogy milyen tevékenységet végzett a kérdéses 49 perc alatt. Hivatkozott a felperes arra is, hogy írásos tevékenységet nem csupán az Robotzsaru program keretében lehet végezni, és noha az általa végzett tevékenységre nem emlékszik, a fenti tényt általánosságban bizonyította az elsőfokú eljárás során.
A fegyelmi határozat, illetve az elsőfokú ítélet az Utasítás 10. pontjának a megszegésére hivatkozik, abban azonban nincs olyan kötelezettség, hogy a szolgálati idejével el kellene számolni. Ilyen kötelezettséget legfeljebb az Utasítás 104-105. pontja tartalmaz, és a szolgálat végén terheli a hivatásos állomány tagját. Ezek a pontok azonban a fegyelmi határozatban nem szerepelnek.
Az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, mivel az ítélet nem tartalmazza azt sem, hogy mely jogszabály megszegésére került sor a szolgálati idővel való el nem számolás következtében. Azzal, hogy a bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, megszegte Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglaltakat is, sérült a tisztességes eljáráshoz való joga.
A felperes hivatkozott arra is, hogy a 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján nem volt köteles az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tenni a fegyelmi eljárás során, és nyilatkozni a szolgálati idejének eltöltésére vonatkozóan. Mivel nem lehet tudni, hogy milyen tevékenységet végzett a vitatott időszakban, így azt sem lehet tudni, hogy az szolgálati tevékenységnek minősül-e.
A fegyelmi határozat, illetve az ítéletek tévesen állapítják meg azt, hogy a rádióforgalmazás szabályainak a megszegésére került sor részéről 2012. április 15-én, illetve 16-án, és nem is jelölik meg a pontos szabályszegést sem. Álláspontja szerint a megyei ügyelet nem a hívónevén kereste, ezért bejelentkezési kötelezettsége nem volt.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amely miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
Az elsőfokú bíróság a fentiek szerinti indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, amikor megállapította azt, hogy a felperes a Hszt. 119. § (1) bekezdése értelmében a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte akkor, amikor nem tudta megjelölni azt, hogy milyen tevékenységet végzett abban az időszakban, amelyben a szolgálatparancsnok engedélye, illetve utasítása alapján - a részére egyébként kiadott eligazító lapon szereplő tevékenységektől eltérően - írásbeli tevékenységet kellett volna végeznie.
A fegyelmi határozat, illetve az elsőfokú ítélet indokolása egyaránt hivatkozik az Utasítás 10. pontjának a megszegésére, amely szerint a járőrvezető a szolgálatteljesítése során felelős a kapott parancsok, utasítások végrehajtásáért. A felperesnek és járőrtársának az eligazító lapon szereplő tevékenységtől való eltérésre ennek megfelelően csak annyiban volt lehetősége, amilyen mértékben és módon a szolgálatparancsnok arra engedélyt adott. Ez az engedély konkrét írásbeli feladatok elvégzésére vonatkozott, amelyet a felperes a rendelkezésre álló adatok szerint a vitatott 49 perces időtartamban nem végzett.
A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai Fegyelmi szabályzatáról szóló 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja szerint a fegyelmi eljárás alá vont valóban nem köteles az ügy érdemére nyilatkozatot tenni, ugyanakkor ez a jogszabályi rendelkezés tartalmazza azt is, hogy ezzel a magatartásával a védekezés e módjáról lemond, és az ügyet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján fogják elbírálni.
A felperes az eljárás során, de még a felülvizsgálati kérelmében sem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységet végzett a vitatott időszakban, és az általa végzett tevékenység mennyiben felelt meg a szolgálatparancsnok utasításában foglaltaknak.
Az elsőfokú ítélet részletes indokolást tartalmaz a tekintetben is, hogy a felperes 2012. április 15-én, illetve 16-án tanúsított magatartása milyen vétkes kötelezettségszegést valósít meg. E tekintetben az ítélet kifejezetten hivatkozik arra, hogy az ügyelet által kiadott rádióforgalmazás a felperes vonatkozásában felettesi rendelkezésnek minősült, és azzal, hogy a hívásra nem válaszolt, megszegte az Utasítás 10. és 32. pontjában foglaltakat is. Az utóbbi szerint kötelezettsége volt a rádióforgalmazás folyamatos figyelemmel kísérése, és a munkaközi szünete megszakításával is a szükséges intézkedések megtétele. Megfelelően indokolták az eljárt bíróságok azt is, hogy miért nem fogadták el a felperesnek azt a védekezését, hogy azért nem volt bejelentkezési kötelezettsége, mert az ügyelet nem a hívónevén kereste.
A törvényszék az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakkal maradéktalanul egyetértett, azt helyes indokai alapján hagyta helyben, így a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján a másodfokú ítélet indokolásában csupán erre a körülményre kellett utalni.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.749/2013)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Mádai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mádai István ügyvéd) által képviselt L. K. felperesnek a dr. Rásó Orsolya jogtanácsos által képviselt Hajdu-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.563/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.748/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. május 7. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.748/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A perbeli időszakban a felperes a D.-i Rendőrkapitányság Őr- és Járőrszolgálati Alosztályának járőrvezetőjeként teljesített szolgálatot.
A D.-i Rendőrkapitányság vezetője határozatával alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítéssel sújtotta.
A határozat felülvizsgálati kérelemmel érintett indokolása szerint 2012. február 27-én és 28-án a felperes 20 óra és 8 óra között mint járőrvezető a járőrtársával "MÁV posztos" szolgálatot látott el D. Belváros-T. Rendőrőrs működési területén. Feladataikat az eligazító lapon foglaltak szerint kellett végezniük. A munkaközi szünetüket 1 óra 20 perc és 2 óra 20 perc között engedéllyel a rendőrőrs épületében töltötték. Ezt követően írásbeli tevékenység végzésére (igazoltató lapok rögzítésére, valamint egy szabálysértési feljelentés elkészítésére) kértek engedélyt, amelyet megkaptak, a szolgálatparancsnok az eligazító lapon szereplő szolgálati feladattól történő eltérést a fenti tevékenység elvégzése érdekében engedélyezte 2 óra 20 perctől kezdődően.
A felperes és járőrtársa a Robotzsaru integrált ügyviteli ügyfeldolgozó és elektronikus iratkezelő rendszer használatáról szóló 18/2011. (IX. 23.) ORFK utasítás alapján a fenti írásbeli tevékenységüket a Robotzsaru Neo rendszerbe történt bejelentkezést követően tudták végezni. E szerint 2012. február 28-án 3 óra 9 perc és 4 óra 18 perc között hét darab igazoltató lapot rögzítettek, és egy szabálysértési feljelentést készítettek el. A tevékenységre felhasznált idő az őrsparancsnok nyilatkozata alapján a használt számítógép állapotát is figyelembe véve elfogadhatónak minősíthető. A felperes a 2 óra 20 perc és 3 óra 9 perc közötti tevékenységével nem tudott elszámolni, így megszegte a Magyar Köztársaság Rendőrségének Járőr- és Őrszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 22/1997. (IX. 18.) ORFK utasítás (Utasítás) 10. pontját, amely szerint a járőrvezető a szolgálatteljesítés során a járőrtárs elöljárója, és a járőrszolgálat során felelős a járőrkörzetbe, járőrútvonalra meghatározott feladatok teljesítéséért.
A fegyelmi határozat indokolásában foglaltak szerint 2012. április 15-én a felperes a járőrtársával 20 óra és 8 óra között "Petőfi téri posztos" hívójellel látott el szolgálatot. A részükre kiadott eligazító lapon szerepelt a hívójelük, valamint az is, hogy feladataik közé tartozik a MÁV állomás ellenőrzése. Az eligazító lap szerint a "járőr köteles a neki szánt vagy tudomására jutott küldésekre jelentkezni, a reagálást végrehajtani, és a tett intézkedésről jelenteni". A rádióforgalmazás hangfelvétele alapján megállapítható volt, hogy a megyei ügyelet 2 óra 40 perckor a munkaközi szünet alatt rádión hívta a "MÁV posztos" szolgálati feladatokat is ellátó járőrvezető felperest és a járőrtársát, akik a hívásra nem jelentkeztek. Az ügyelet a hívást megismételte és azt közölte, hogy lopással gyanúsítható személyek vannak a vasútállomás területén. A felperes és társa az ismételt hívásra sem jelentkezett, ugyanakkor a gépkocsizó járőrök bejelentkeztek, és 2 óra 43 perckor az újra megismételt felperesi hívás időpontjában már megkezdték az intézkedést a gyanúsítottakkal szemben. A megyei ügyelet többszöri hívását követően 2 óra 46 perckor az őrsparancsnok hívta a "MÁV posztost", amelyre a felperes és társa jelentkezett, azonban arra a kérdésre, hogy mit csináltak, érdemleges választ nem tudtak adni.
Az ügyeletesek és ügyeletvezetők a szolgálatban levő közterületi állomány szolgálati elöljárói. Az Utasítás 32. pontja szerint a járőrnek mindig készen kell állnia arra, hogy a munkaközi szünetét megszakítsa és a lehető leggyorsabban megkezdje a feladatának végrehajtását. A felperes a fenti magatartásaival megszegte az Utasítás 10. pontjában, valamint a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat, amely szerint a hivatásos állomány tagja köteles a szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően az elvárható szakértelemmel és gondossággal végrehajtani.
A felperesnek a fegyelmi határozat ellen benyújtott panaszát a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője határozatával elutasította.
A felperes a keresetében kérte a határozatok hatályon kívül helyezését arra történő hivatkozással, hogy a fegyelmi eljárásban nem lett megállapítva az, hogy 2 óra 20 perc és 3 óra 9 perc között milyen tevékenységet végzett, írásbeli tevékenység végzésére pedig nem csupán a Robotzsaru programban kerülhet sor. A fegyelmi eljárás iratanyaga azt is bizonyítja, hogy április 15-én sem követett el fegyelemsértést.
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 1.M.563/2012/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 119. § (1) bekezdése szerint vétkesen megszegte akkor, amikor a fegyelmi határozatban foglaltak szerint a szolgálati idejével nem tudott elszámolni. A fegyelmi eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a Robotzsaru Neo programon kívül végzett volna írásbeli tevékenységet, és a per során sem jelölt meg olyan szolgálati feladatot, amelyet a jelzett 49 perces időszakban végzett.
A felperes vétkes kötelezettségszegése megállapítható a 2012. április 15-ei eseményekkel kapcsolatban is. A felperes által sem vitatottan e napon a vasútállomás területe a felperes szolgálatteljesítési területe volt, így nem fogadható el az az érvelése, hogy a rádiós hívójele "Petőfi téri posztos" és nem "MÁV posztos" volt, és ezért nem volt köteles bejelentkezni az utóbbi hívójelű keresésre. Az eljárás során meghallgatott tanúk vallomása szerint a felperesnek azért volt bejelentkezési kötelezettsége a "MÁV posztos" hívójelre, mert e napon külön ilyen hívójelű járőr nem volt, a hívás a felperes területét érintette. A felperes járőrtársának a tanúvallomása alapján is megállapítható volt, hogy a felperes kétséget kizáróan felismerte, hogy a szükségessé vált rendőri intézkedés az ő területét érinti.
A megyei ügyelet által kiadott "rádióforgalmazás" a felperes vonatkozásában felettesi rendelkezésnek minősül, így azzal a magatartásával, hogy arra a többszöri hívás ellenére sem válaszolt, megszegte a Hszt. 69. § (1) bekezdését, a Hszt. 68. § (1) bekezdés b) pontját, valamint az Utasítás 10. pontját is, tekintettel az Utasítás 32. pontjára, amely szerint a munkaközi szünetében is köteles volt figyelemmel kísérni a rádióforgalmazást, és szükség esetén azt megszakítva a lehető leggyorsabban végrehajtani a kiadott feladatot.
Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes a feltárt tényállás alapján törvénysértés nélkül szabott ki a felperes által elkövetett kötelezettségszegések tárgyi súlyára és a felperes személyi körülményeire figyelemmel a Hszt. 123. § (1) bekezdés a) pontja szerint alacsonyabb szolgálati beosztásba helyezés fenyítést.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Törvényszék a 2.Mf.20.748/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a felperes a szolgálati idejével nem tudott elszámolni. Felperes a fegyelmi eljárásban ezzel összefüggő nyilatkozatot nem tett, így alperes további bizonyítást e tárgykörben nem tudott lefolytatni. A felperes sem a fegyelmi eljárásban, sem pedig a bírósági eljárásban nem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy milyen szolgálati tevékenységet végzett 2012. február 28-án 2 óra 20 perc és 3 óra 9 perc között.
A felperes a 2012. április 15-ei, illetve 16-ai bejelentkezési kötelezettség elmulasztása kapcsán ellentmondó nyilatkozatokat tett az eljárás során. Azzal, hogy intézkedési kötelezettség terhelte a hívás kapcsán, a járőrtársa tanúvallomása alapján is tisztában volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az ítéletek, valamint a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, a fegyelmi eljárás során nem lett megállapítva, hogy milyen tevékenységet végzett a kérdéses 49 perc alatt. Hivatkozott a felperes arra is, hogy írásos tevékenységet nem csupán az Robotzsaru program keretében lehet végezni, és noha az általa végzett tevékenységre nem emlékszik, a fenti tényt általánosságban bizonyította az elsőfokú eljárás során.
A fegyelmi határozat, illetve az elsőfokú ítélet az Utasítás 10. pontjának a megszegésére hivatkozik, abban azonban nincs olyan kötelezettség, hogy a szolgálati idejével el kellene számolni. Ilyen kötelezettséget legfeljebb az Utasítás 104.-105. pontja tartalmaz, és a szolgálat végén terheli a hivatásos állomány tagját. Ezek a pontok azonban a fegyelmi határozatban nem szerepelnek.
Az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, mivel az ítélet nem tartalmazza azt sem, hogy mely jogszabály megszegésére került sor a szolgálati idővel való el nem számolás következtében. Azzal, hogy a bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, megszegte Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikkének (1) bekezdésében foglaltakat is, sérült a tisztességes eljáráshoz való joga.
A felperes hivatkozott arra is, hogy a 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján nem volt köteles az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot tenni a fegyelmi eljárás során, és nyilatkozni a szolgálati idejének eltöltésére vonatkozóan. Mivel nem lehet tudni, hogy milyen tevékenységet végzett a vitatott időszakban, így azt sem lehet tudni, hogy az szolgálati tevékenységnek minősül-e.
A fegyelmi határozat, illetve az ítéletek tévesen állapítják meg azt, hogy a rádióforgalmazás szabályainak a megszegésére került sor részéről 2012. április 15-én, illetve 16-án, és nem is jelölik meg a pontos szabályszegést sem. Álláspontja szerint a megyei ügyelet nem a hívónevén kereste, ezért bejelentkezési kötelezettsége nem volt.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amely miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
Az elsőfokú bíróság a fentiek szerinti indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, amikor megállapította azt, hogy a felperes a Hszt. 119. § (1) bekezdése értelmében a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte akkor, amikor nem tudta megjelölni azt, hogy milyen tevékenységet végzett abban az időszakban, amelyben a szolgálatparancsnok engedélye, illetve utasítása alapján - a részére egyébként kiadott eligazító lapon szereplő tevékenységektől eltérően - írásbeli tevékenységet kellett volna végeznie.
A fegyelmi határozat, illetve az elsőfokú ítélet indokolása egyaránt hivatkozik az Utasítás 10. pontjának a megszegésére, amely szerint a járőrvezető a szolgálatteljesítése során felelős a kapott parancsok, utasítások végrehajtásáért. A felperesnek és járőrtársának az eligazító lapon szereplő tevékenységtől való eltérésre ennek megfelelően csak annyiban volt lehetősége, amilyen mértékben és módon a szolgálatparancsnok arra engedélyt adott. Ez az engedély konkrét írásbeli feladatok elvégzésére vonatkozott, amelyet a felperes a rendelkezésre álló adatok szerint a vitatott 49 perces időtartamban nem végzett.
A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai Fegyelmi szabályzatáról szóló 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja szerint a fegyelmi eljárás alá vont valóban nem köteles az ügy érdemére nyilatkozatot tenni, ugyanakkor ez a jogszabályi rendelkezés tartalmazza azt is, hogy ezzel a magatartásával a védekezés e módjáról lemond, és az ügyet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján fogják elbírálni.
A felperes az eljárás során, de még a felülvizsgálati kérelmében sem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy milyen tevékenységet végzett a vitatott időszakban, és az általa végzett tevékenység mennyiben felelt meg a szolgálatparancsnok utasításában foglaltaknak.
Az elsőfokú ítélet részletes indokolást tartalmaz a tekintetben is, hogy a felperes 2012. április 15-én, illetve 16-án tanúsított magatartása milyen vétkes kötelezettségszegést valósít meg. E tekintetben az ítélet kifejezetten hivatkozik arra, hogy az ügyelet által kiadott rádióforgalmazás a felperes vonatkozásában felettesi rendelkezésnek minősült, és azzal, hogy a hívásra nem válaszolt, megszegte az Utasítás 10. és 32. pontjában foglaltakat is. Az utóbbi szerint kötelezettsége volt a rádióforgalmazás folyamatos figyelemmel kísérése, és a munkaközi szünete megszakításával is a szükséges intézkedések megtétele. Megfelelően indokolták az eljárt bíróságok azt is, hogy miért nem fogadták el a felperesnek azt a védekezését, hogy azért nem volt bejelentkezési kötelezettsége, mert az ügyelet nem a hívónevén kereste.
A törvényszék az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakkal maradéktalanul egyetértett, azt helyes indokai alapján hagyta helyben, így a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján a másodfokú ítélet indokolásában csupán erre a körülményre kellett utalni.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A felperest a munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a Pp. 358/B. §-a alapján a felülvizsgálati eljárásban is teljes költségmentesség illeti meg, így a Pp. 84. §-a alapján mentesül az illetékfizetési kötelezettség alól, a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2014. május 7.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.749/2013.)