adozona.hu
BH 2014.8.252
BH 2014.8.252
Az 1992. évi XXII. tv. hatálya alá tartozó munkáltatónál a gazdasági helyzet rendezése érdekében történő személyi kiadásokra fordítható összeg csökkentése és az emiatt megvalósított létszámcsökkentés jogszerű akkor is, ha erről nincs külön írásbeli rendelkezés (1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 89. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az I. r. felperes várnagyként, a II. r. felperes közművelődési vezetőként, a III. r. felperes civil asszisztensként állt az alperes (nonprofit Zrt.) alkalmazásában.
[2] V. Önkormányzatának Képviselő-testülete rendeletében a tulajdonában álló alperesi gazdasági társaság részére működési költségként a költségvetésben - a kiemelt támogatások és egyéb kiadások tervezetében - 99 000 000 forintos előirányzattal számolt, 2011. évre vonatkozóan az alperes működési költségére a költségvetésbe áll...
BH 2014.8.252 Az 1992. évi XXII. tv. hatálya alá tartozó munkáltatónál a gazdasági helyzet rendezése érdekében történő személyi kiadásokra fordítható összeg csökkentése és az emiatt megvalósított létszámcsökkentés jogszerű akkor is, ha erről nincs külön írásbeli rendelkezés (1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 89. §).
[1] Az I. r. felperes várnagyként, a II. r. felperes közművelődési vezetőként, a III. r. felperes civil asszisztensként állt az alperes (nonprofit Zrt.) alkalmazásában.[2] V. Önkormányzatának Képviselő-testülete rendeletében a tulajdonában álló alperesi gazdasági társaság részére működési költségként a költségvetésben - a kiemelt támogatások és egyéb kiadások tervezetében - 99 000 000 forintos előirányzattal számolt, 2011. évre vonatkozóan az alperes működési költségére a költségvetésbe állított tervezett összeg 90 000 000 forint volt.
[3] Az alperes 2011. március 25-én mindhárom felperes munkaviszonyát rendes felmondással szüntette meg. Ennek indokolása szerint "V. Város Önkormányzatának költségvetési megszorításai alapján személyi kiadásokra fordítható anyagi keretünk jelentősen lecsökkent, így létszámcsökkentésre kényszerülünk. Az Ön által betöltött munkakör is megszüntetésre kerül oly módon, hogy azt részben feladatcsoportonként más munkavállalóra ruháztuk át, mivel az anyagi forrásaink nem teszik lehetővé az Ön munkakörének további fenntartását".
[4] A felperesek a keresetükben a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték. Álláspontjuk szerint konkrét, a létszámleépítésre vonatkozó önkormányzati döntés hiányában nem igazolható, hogy az alperesnél átszervezés történt, amire a felmondás alapítható lett volna. A II. és a III. r. felperes ezen túlmenően a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlására is hivatkozott.
[5] A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek elmaradt munkabért, illetve kártérítést, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[6] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által csatolt önkormányzati rendeletekből, illetve azok mellékleteiből csupán annyi állapítható meg, hogy 2011. évre a fenntartó a 2010. évi tervezettel szemben 9 000 000 forintos forráscsökkentést irányzott elő. Az alperes által csatolt okiratok azonban nem igazolják sem azt, hogy az alperes tényleges működési költsége 2011. évben a tervezett 9 000 000 forintos összegnek felelt volna meg, sem pedig azt, hogy a fenntartó a megszorítás miatt az előirányzott létszámkeret csökkentésére kötelezte volna az alperest.
[7] Mivel az intézkedés indokának valóságát a bíróság nem állapította meg, az nem minősíthető okszerűnek sem.
[8] A II. r. felperes munkaköre jelenleg is létezik, munkaviszonyának megszűnését követően 2011. október 14-én a munkáltató új munkavállalóval megbízási szerződést kötött. Az alperes ezzel a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét megsértette, olyan új személlyel létesített jogviszonyt, aki a felperes által ellátott feladatokat legalábbis részben átvette.
[9] Az elsőfokú bíróság a III. r. felperes tekintetében is megállapította a rendeltetésellenességet figyelemmel arra, hogy a jogviszony megszűnését követően az alperes 2012. szeptember 9-én új munkavállalóval létesített munkaviszonyt, akinek a munkaköre elnevezése eltérő, azonban a munkaköri leírásban foglaltak részben felölelik a III. r. felperes korábban ellátott feladatait.
[10] A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az I., II. és III. r. felperesek munkaviszonyát az alperes a 2011. március 25-én kelt intézkedésével jogellenesen szüntette meg, ezért az Mt. 100. §-ában írt jogkövetkezményeket alkalmazta.
[11] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta azzal, hogy az alperest a II. és a III. r. felperes részére további elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
[12] A másodfokú bíróság ítélete szerint az alperes a felperesek munkaviszonyának megszüntetésére irányuló intézkedéseit a tulajdonos önkormányzat költségvetési megszorításaira alapozta, amely önmagában lehet valós tény, ebből azonban automatikusan nem következik a személyi költségvetési keret csökkenése, a létszámleépítés, és a felperesek munkakörének megszűnése. Az alperes a rendes felmondás indokolásában pedig ezen felmondási okokat jelölte meg [Mt. 89. § (2) bekezdés, MK 95. számú állásfoglalás].
[13] A fenntartó döntéséből megállapítható, hogy a 2011. évre a képviselő-testület a korábbi évhez viszonyítva 9 000 000 forintos forráscsökkenést irányzott elő az alperesnél, ebből azonban nem vonható le következtetés a tényleges működési költség csökkenésére, figyelemmel a bevételekre és az egyéb esetleges támogatásokra is. A fenntartó a szigorítás miatt nem írt elő a munkáltatónál létszámcsökkentést, nem rendelt el átszervezést.
[14] Az alperesnek kellett volna a perben bizonyítania, hogy erre nézve döntést hozott, struktúraváltást határozott el, és emiatt csökkentette a munkavállalók létszámát.
[15] Az alperes a fellebbezésében is arra hivatkozott, hogy a létszámleépítés és az átszervezés a felperesek munkakörét érintette, erre irányuló munkáltatói döntést azonban igazolni nem tudott, az erre való hivatkozása tehát nem alapos.
[16] Az alperes helytállóan utalt arra, hogy a munkáltatói döntést, annak végrehajtását a célszerűség szempontjából a bíróság nem vizsgálhatja. A perbeli esetben azonban a munkáltató lehetősége az, hogy a gazdasági feltételek hiányára hivatkozva létszámcsökkentést hajtson végre amennyiben az intézkedését azonban ezzel indokolja, annak valóságát bizonyítania kell. A perbeli esetben a bíróság nem célszerűségi vizsgálatot végzett, nem e körben tett megállapításokat, hanem a felmondásban megjelölt okok valóságát és okszerűségét értékelte.
[17] A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját a II. és a III. r. felperes vonatkozásában a rendeltetésellenes joggyakorlás követelménye körében is. Az a tény, hogy a II. és a III. r. felperes munkaköri feladatait részben a későbbiekben egy megbízott, illetve egy új munkavállaló látta el, alátámasztja azt a megállapítást, hogy a felperesek munkaköre lényegében nem szűnt meg. Ez egyébként az alperesi hivatkozás ellenére szintén nem a célszerűség körébe tartozik, hanem ténykérdés.
[18] Az I. r. felperes nyugdíjasnak minősült, a munkáltató azonban a rendes felmondást indokolta, így az abban foglaltakért helytállni volt köteles az Mt. 89. § (2) bekezdésének megfelelően.
[19] A másodfokú bíróság az Mt. 100. § (5) és (6) bekezdése alapján a II. és a III. r. felperes részére további elmaradt munkabért számolt el, míg az I. r. felperesnek ilyen igénye nem volt.
[20] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[21] A felülvizsgálati érvelés szerint az önkormányzati rendeletben az alperes működésére 9 000 000 forinttal csökkentett összeg került meghatározásra. A bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy az alperesi gazdasági társaság kulturális közszolgáltatást végez, amely helyi települési önkormányzati kötelező feladatként közvetett módon a helyi önkormányzat által delegált hatáskörben látható el. A kötelező feladat ellátása az elnevezéséből is adódóan nem szenvedhet csorbát, így a feladat megvalósításához szükséges tárgyi kiadások a tevékenység megvalósításához szükségesek, amelyből adódóan köztudomású, hogy a támogatási összeg csökkentése kizárólag a személyi jellegű ráfordítások, kiadások csökkentését eredményezheti.
[22] Az alperes kizárólag átszervezéssel tudta megoldani a támogatási összeg csökkentéséből adódó problémát, így a fenntartói döntés az alperesi intézkedéshez közvetlenül kapcsolódott.
[23] A munkáltató mérlegelési jogkörében határozhat arról, hogy létszámleépítést hajt végre, dönthet annak ütemezéséről, mértékéről. A döntés vizsgálata a munkaügyi jogvitában nem kérhető, tehát a fenntartói döntés és az alperesi intézkedés közvetlen kapcsolatának esetleges hiányában is helytelen azon jogi következtetés, hogy konkrét, kifejezett fenntartó által tett létszámleépítésre irányuló utasítás hiányában az intézkedés jogszerűtlen.
[24] Az I. r. felperes vonatkozásában a munkáltatónak nem állt fenn indokolási kötelezettsége, így annak valósága és okszerűsége hiányában vagy bizonyítatlansága esetén is a felmondás az Mt. 89. § (6) bekezdésének alapulvételével jogszerű.
[25] A Legfelsőbb Bíróság Mfv. II.10 086/1998/3. számú döntése egyértelműen rögzíti, hogy a munkakör megszűnésére vonatkozó felmondási indok valósága és okszerűsége megállapítható, ha az érintett munkakörbe tartozó feladatot a munkáltató külső céggel, megbízás keretében láttatja el. Téves tehát az a jogi következtetés, amely kimondja, hogy a II. r. felperes tekintetében a felmondás jogellenességét alapozza meg miszerint megbízási jellegű jogviszonyban külső személy látja el a továbbiakban a II. r. felperes munkakörébe tartozó feladatokat.
[26] Az 2012. szeptember 9-én munkaviszonyt létesítő I. Zs. munkaköre jelentős részét az adminisztrációs feladatok, különösképpen az új projekthez kapcsolódó teendők képezték. Az új jogviszony létesítése az ún. TÁMOP támogatás(külső pályázati forrás) terhére valósulhatott meg, így a III. r. felperes felmondásának közlésekor erről az alperes nem tudott, másrészt azzal sem lehetett tisztában, hogy a III. r. felperes munkakörét részben átfedő munkakör kialakítására lesz szükség.
[27] Az I. és a III. r. felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[28] Álláspontjuk szerint az önkormányzat mint tulajdonos testületi ülésen bármilyen olyan döntést hozhatott volna, amely alapján lehet jogszerűen létszámcsökkentést végrehajtani, ez azonban nem történt meg, és ilyen kötelezettsége az ügyvezetőnek sem volt.
[29] Bebizonyosodott, hogy az alperes nem sokkal a felperesek elbocsátását követően új munkavállalókat vett fel, akiknek munkaköre és tevékenysége nagyban megegyezett a korábbi feladatokkal.
[30] A II. r. felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[31] Hivatkozása szerint K. Cs. V. Város alpolgármesterének levele a fenntartó létszámcsökkentésre vonatkozó utasítását nem pótolja.
[32] Az alperesi munkáltató működési költségre vonatkozó éves támogatása 2011. évben ténylegesen 12 469 000 forint összeggel növekedett, azaz az indokolásban hivatkozott anyagi források csökkenése ténybelileg nem valósult meg, inkább növekedés történt.
[33] A 2011. évi CLXXV. törvény alapján megszűnt a kiemelten közhasznú jogállás. A könyvvizsgálói jelentés szerint az alperes vagyona legalább 14 000 000 forint.
[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[35] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[36] A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint.
[37] V. Város Önkormányzat Képviselő-testületének rendelete, amely V. Város Önkormányzatának 2010. évi költségvetéséről rendelkezett, az alperes részére működési költségként 99.000 000 forintot határozott meg. Ehhez képest a 2011. évi költségre vonatkozó Önkormányzati rendelet 90 000 000 forint felhasználását engedélyezte ugyanezen költség tekintetében.
[38] A felperesek részére 2011. március 25-én kiadott felmondások egyértelműen tartalmazták, hogy az önkormányzat költségvetési megszorításai tették szükségessé a munkáltatónál a létszámcsökkentés elrendelését. A költségvetési előirányzat nem tartalmaz arra vonatkozóan konkrét döntést, hogy a megszorítások a személyi kiadások csökkentését jelentik, de arra nézve az 1992. évi XXII. törvényben (a továbbiakban: régi Mt.) nincs előírás, hogy az alperesnél a rendelkezésre bocsátott 9 000 000 forinttal kevesebb működési költség kompenzálása milyen módon történjen, az elvonás mely területet érintse. Az alperes a személyi kiadásokra fordítható összeg csökkentésével kívánta rendezni a gazdasági helyzetét, amelyet létszámcsökkentéssel talált megvalósíthatónak. Az a körülmény, hogy erről külön, írásban nem rendelkezett, intézkedését nem teszi jogellenessé.
[39] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaügyi jogvitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént átszervezés, munkakör megszüntetés célszerű, illetve indokolt volt-e (MK 95/I; MD/II/123.). A munkaszervezés a munkáltató feladata, ezért a bíróság nem vizsgálhatja, hogy az átszervezés, létszámcsökkentés megvalósulása esetén indokolt volt-e, és választott módja célszerű-e (MD II/113.).
[40] Ugyancsak egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a létszámleépítéssel együttjáró átszervezésen nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi feladatelosztás megváltoztatását is érteni kell (BH 1998.508.). Ehhez képest egy adott munkakörhöz tartozó feladat szétosztása vagy más módon - mint jelen esetben - pl. megbízással történő ellátása (LB Mfv. I. 10.156/2001.; BH 2002.113.) a felmondás jogszerű indoka lehet [Mt. 89. § (3) bekezdés], és ez nem tekinthető rendeltetés ellenesnek.
[41] Az a tény, hogy az alperes a III. r. felperes jogviszonyának megszüntetését követő hosszabb idő (6 hónap) után, a körülmények változása folytán új munkavállalót alkalmazott, a felmentést nem teszi jogellenessé, és ez sem alapozza meg a rendeltetésellenes joggyakorlást.
[42] Arra helytállóan utalt a másodfokú bíróság, hogy az I. r. felperes felmondása indokának valósága és okszerűsége is vizsgálat tárgyát képezte figyelemmel arra, hogy a munkáltató intézkedésekor nyugdíjasnak minősült. Az alperes a rendes felmondást vele szemben nem volt köteles indokolni, amennyiben ezt megtette, akkor az abban foglaltaknak meg kell felelniük az Mt. 89. § (2) bekezdésében előírtaknak. Az I. r. felperes tekintetében az alperes bizonyította a létszámcsökkentést, illetve azt is, hogy ebbe a munkakörbe új munkavállaló felvételére nem került sor.
[43] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint.
(Kúria Mfv. I. 10.420/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Hegedűs Tamás pártfogó ügyvéd által képviselt A. J. I.r., dr. Berecz Zsolt ügyvéd által képviselt B. M. M. II.r. és a dr. Hegedűs Tamás pártfogó ügyvéd által képviselt R. J. III.r. felpereseknek a dr. Németh Ákos Pál ügyvéd által képviselt SZ. Kulturális és Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Zrt. alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 4.M.132/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.579/2012/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Veszprémi Törvényszék 3.Mf.21.579/2012/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Veszprémi Munkaügyi Bíróság 4.M.132/2011/33. számú ítéletét megváltoztatja, és a felperesek keresetét elutasítja.
Kötelezi az I.r. felperest 70.000 (hetvenezer) forint, a II.r. felperest 200.000 (kettőszázezer) forint, a III.r. felperest 50.000 (ötvenezer) forint együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére tizenöt napon belül az alperes részére.
Az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárásban teljes mértékben pervesztes I. és III.r. felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam fizeti.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
Az I.r. felperes várnagyként, a II.r. felperes közművelődési vezetőként, a III.r. felperes civil asszisztensként állt az alperes alkalmazásában.
V. Önkormányzatának Képviselő-testülete rendeletében a tulajdonában álló alperesi gazdasági társaság részére működési költségként a költségvetésben - a kiemelt támogatások és egyéb kiadások tervezetében - 99.000.000 forintos előirányzattal számolt. Az önkormányzati rendeletben 2011. évre vonatkozóan az alperes működési költségére a költségvetésbe állított tervezett összeg 90.000.000 forint volt.
Az alperes 2011. március 25-én mindhárom felperes munkaviszonyát rendes felmondással szüntette meg. Ennek indokolása szerint "V. Város Önkormányzatának költségvetési megszorításai alapján személyi kiadásokra fordítható anyagi keretünk jelentősen lecsökkent, így létszámcsökkentésre kényszerülünk. Az Ön által betöltött munkakör is megszüntetésre kerül oly módon, hogy azt részben feladatcsoportonként más munkavállalóra ruháztuk át, mivel az anyagi forrásaink nem teszik lehetővé az Ön munkakörének további fenntartását".
A felperesek a keresetükben a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték. Álláspontjuk szerint konkrét, a létszámleépítésre vonatkozó önkormányzati döntés hiányában nem igazolható, hogy az alperesnél átszervezés történt, amire a felmondás alapítható lett volna. A II. és a III.r. felperes ezen túlmenően a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlására is hivatkozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek elmaradt munkabért, illetve kártérítést, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által csatolt önkormányzati rendeletekből, illetve azok mellékleteiből csupán annyi állapítható meg, hogy 2011. évre a fenntartó a 2010. évi tervezettel szemben 9.000.000 forintos forráscsökkentést irányzott elő. Az alperes által csatolt okiratok azonban nem igazolják sem azt, hogy az alperes tényleges működési költsége 2011. évben a tervezett 9.000.000 forintos összegnek felelt volna meg, sem pedig azt, hogy a fenntartó a megszorítás miatt az előirányzott létszámkeret csökkentésére kötelezte volna az alperest.
Mivel az intézkedés indokának valóságát a bíróság nem állapította meg, az nem minősíthető okszerűnek sem.
A II.r. felperes munkaköre jelenleg is létezik, munkaviszonyának megszűnését követően 2011. október 14-én a munkáltató új munkavállalóval megbízási szerződést kötött. Az alperes ezzel a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét megsértette, olyan új személlyel létesített jogviszonyt, aki a felperes által ellátott feladatokat legalábbis részben átvette.
Az elsőfokú bíróság a III.r. felperes tekintetében is megállapította a rendeltetésellenességet figyelemmel arra, hogy a jogviszony megszűnését követően az alperes 2012. szeptember 9-én új munkavállalóval létesített munkaviszonyt, akinek a munkaköre elnevezése eltérő, azonban a munkaköri leírásban foglaltak részben felölelik a III.r felperes korábban ellátott feladatait.
A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az I., II. és III.r. felperesek munkaviszonyát az alperes a 2011. március 25-én kelt intézkedésével jogellenes munkáltatói intézkedéssel szüntette meg, ezért az Mt. 100. §-ában írt jogkövetkezményeket alkalmazta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta azzal, hogy az alperest a II. és a III.r. felperes részére további elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy az I. és a III.r. felperesek pártfogó ügyvédi munkadíját az alperes viseli a felmerült illetékkel együtt.
A másodfokú bíróság ítélete szerint az alperes a felperesek munkaviszonyának megszüntetésére irányuló intézkedéseit a tulajdonos önkormányzat költségvetési megszorításaira alapozta, amely önmagában lehet valós tény, ebből azonban automatikusan nem következik a személyi költségvetési keret csökkenése, a létszámleépítés, és a felperesek munkakörének megszűnése. Az alperes a rendes felmondás indokolásában pedig ezen felmondási okokat jelölte meg [Mt. 89. § (2) bekezdés, MK 95. számú állásfoglalás].
A fenntartó döntéséből megállapítható, hogy a 2011. évre a képviselő-testület a korábbi évhez viszonyítva 9.000.000 forintos forráscsökkenést irányzott elő az alperesnél, ebből azonban nem vonható le következtetés a tényleges működési költség csökkenésére, figyelemmel a bevételekre és az egyéb esetleges támogatásokra is. A fenntartó a szigorítás miatt nem írt elő a munkáltatónál létszámcsökkentést, nem rendelt el átszervezést.
Az alperesnek kellett volna a perben bizonyítania, hogy erre nézve döntést hozott, struktúraváltást határozott el, és emiatt csökkentette a munkavállalók létszámát.
Az alperes a fellebbezésében is arra hivatkozott, hogy a létszámleépítés és az átszervezés a felperesek munkakörét érintette, erre irányuló munkáltatói döntést azonban igazolni nem tudott, az erre való hivatkozása tehát nem alapos.
Az alperes helytállóan utalt arra, hogy a munkáltatói döntést, annak végrehajtását a célszerűség szempontjából a bíróság nem vizsgálhatja. A perbeli esetben azonban a munkáltató lehetősége az, hogy a gazdasági feltételek hiányára hivatkozva létszámcsökkentést hajtson végre amennyiben az intézkedését azonban ezzel indokolja, annak valóságát bizonyítania kell. A perbeli esetben a bíróság nem célszerűségi vizsgálatot végzett, nem e körben tett megállapításokat, hanem a felmondásban megjelölt okok valóságát és okszerűségét értékelte.
A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját a II. és a III.r. felperes vonatkozásában a rendeltetésellenes joggyakorlás követelménye körében is. Az a tény, hogy a II. és a III.r. felperes munkaköri feladatait részben a későbbiekben egy megbízott, illetve egy új munkavállaló látta el, alátámasztja azt a megállapítást, hogy a felperesek munkaköre lényegében nem szűnt meg. Ez egyébként az alperesi hivatkozás ellenére szintén nem a célszerűség körébe tartozik, hanem ténykérdés.
Az I.r. felperes nyugdíjasnak minősült, a munkáltató azonban a rendes felmondást indokolta, így az abban foglaltakért helytállni volt köteles az Mt. 89. § (2) bekezdésének megfelelően.
A másodfokú bíróság az Mt. 100. § (5) és (6) bekezdése alapján a II. és a III.r. felperes részére további elmaradt munkabért számolt el, míg az I.r. felperesnek ilyen igénye nem volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint az önkormányzati rendeletben az alperes működésére 9.000.000 forinttal csökkentett összeg került meghatározásra. A bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy az alperesi gazdasági társaság kulturális közszolgáltatást végez, amely helyi települési önkormányzati kötelező feladatként közvetett módon a helyi önkormányzat által delegált hatáskörben látható el. A kötelező feladat ellátása az elnevezéséből is adódóan nem szenvedhet csorbát, így a feladat megvalósításához szükséges tárgyi kiadások a tevékenység megvalósításához szükségesek, amelyből adódóan köztudomású, hogy a támogatási összeg csökkentése kizárólag a személyi jellegű ráfordítások, kiadások csökkentését eredményezheti.
Az alperes kizárólag átszervezéssel tudta megoldani a támogatási összeg csökkentéséből adódó problémát, így a fenntartói döntés az alperesi intézkedéshez közvetlenül kapcsolódott.
A munkáltató mérlegelési jogkörében határozhat arról, hogy létszámleépítést hajt végre, dönthet annak ütemezéséről, mértékéről. A döntés vizsgálata a munkaügyi jogvitában nem kérhető, tehát a fenntartói döntés és az alperesi intézkedés közvetlen kapcsolatának esetleges hiányában is helytelen azon jogi következtetés, hogy konkrét, kifejezett fenntartó által tett létszámleépítésre irányuló utasítás hiányában az intézkedés jogszerűtlen.
Az I.r. felperes vonatkozásában a munkáltatónak nem állt fenn indokolási kötelezettsége, így annak valósága és okszerűsége hiányában vagy bizonyítatlansága esetén is a felmondás az Mt. 89. § (6) bekezdésének alapulvételével jogszerű.
A Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.086/1998/3. számú döntése egyértelműen rögzíti, hogy a munkakör megszűnésére vonatkozó felmondási indok valósága és okszerűsége megállapítható, ha az érintett munkakörbe tartozó feladatot a munkáltató külső céggel, megbízás keretében láttatja el. Téves tehát az a jogi következtetés, amely kimondja, hogy a II.r. felperes tekintetében a felmondás jogellenességét alapozza meg miszerint megbízási jellegű jogviszonyban külső személy látja el a továbbiakban a II.r. felperes munkakörébe tartozó feladatokat.
Az 2012. szeptember 9-én munkaviszonyt létesítő I. Zs. munkaköre jelentős részét az adminisztrációs feladatok, különösképpen az új projekthez kapcsolódó teendők képezték. Az új jogviszony létesítése az ún. TÁMOP támogatás(külső pályázati forrás) terhére valósulhatott meg, így a III.r. felperes felmondásának közlésekor erről az alperes egyrészt nem tudott, másrészt azzal sem lehetett tisztában, hogy a III.r. felperes munkakörét részben átfedő munkakör kialakítására lesz szükség.
Az I. és a III.r. felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult.
Álláspontjuk szerint az önkormányzat, mint tulajdonos testületi ülésen bármilyen olyan döntést hozhatott volna, amely alapján lehet jogszerűen létszámcsökkentést végrehajtani, ez azonban nem történt meg, és ilyen kötelezettsége az ügyvezetőnek sem volt.
Bebizonyosodott, hogy az alperes nem sokkal a felperesek elbocsátását követően új munkavállalókat vett fel, akiknek munkaköre és tevékenysége nagyban megegyezett a korábbi feladatokkal.
A II.r. felperes felülvizsgálati ellenkérelme is a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
Hivatkozása szerint K. Cs. V. Város alpolgármesterének levele a fenntartó létszámcsökkentésre vonatkozó utasítását nem pótolja.
Az alperesi munkáltató működési költségre vonatkozó éves támogatása 2011. évben ténylegesen 12.469.000 forint összeggel növekedett, azaz az indokolásban hivatkozott anyagi források csökkenése ténybelileg nem valósult meg, inkább növekedés történt.
A 2011. évi CLXXV. törvény alapján megszűnt a kiemelten közhasznú jogállás. A könyvvizsgálói jelentés szerint az alperes vagyona legalább 14.000.000 forint.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kúria a jogerő határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint.
V. Város Önkormányzat Képviselő-testületének rendelete, amely V. Város Önkormányzatának 2010. évi költségvetéséről rendelkezett, az alperes részére működési költségként 99.000.000 forintot határozott meg. Ehhez képest a 2011. évi költségre vonatkozó Önkormányzati rendelet 90.000.000 forint felhasználását engedélyezte ugyanezen költség tekintetében.
A felperesek részére 2011. március 25-én kiadott felmondások egyértelműen tartalmazták, hogy az önkormányzat költségvetési megszorításai tették szükségessé a munkáltatónál a létszámcsökkentés elrendelését. Nem vitásan a költségvetési előirányzat nem tartalmaz arra vonatkozóan konkrét döntést, hogy a megszorítások a személyi kiadások csökkentését jelentik, de arra nézve az Mt-ben nincs előírás, hogy az alperesnél a rendelkezésre bocsátott 9.000.000 forinttal kevesebb működési költség kompenzálása milyen módon történjen, az elvonás mely területet érintse. Az alperes a személyi kiadásokra fordítható összeg csökkentésével kívánta rendezni a gazdasági helyzetét, amelyet létszámcsökkentéssel talált megvalósíthatónak. Az a körülmény, hogy erről külön, írásban nem rendelkezett, intézkedését nem teszi jogellenessé.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaügyi jogvitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént átszervezés, munkakör megszüntetés célszerű, illetve indokolt volt-e (MK.95/I; MD/II/123.). A munkaszervezés a munkáltató feladata, ezért a bíróság nem vizsgálhatja, hogy az átszervezés, létszámcsökkentés megvalósulása esetén indokolt volt-e, és választott módja célszerű-e (MD.II/113.).
Ugyancsak egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a létszámleépítéssel együttjáró átszervezésen nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változtatást, hanem a korábbi feladatelosztás megváltoztatását is érteni kell (BH 1998.508.). Ehhez képest egy adott munkakörhöz tartozó feladat szétosztása vagy más módon - mint jelen esetben - pl. megbízással történő ellátása (LB.Mfv.I.10.156/2001.; BH 2002.113.) a felmondás jogszerű indoka lehet [Mt. 89. § (3) bekezdés], és ez nem tekinthető rendeltetésellenesnek.
Az a tény, hogy az alperes a III.r. felperes jogviszonyának megszüntetését követő hosszabb idő (6 hónap) után, a körülmények változása folytán új munkavállalót alkalmazott, a felmentést nem teszi jogellenessé, és ez sem alapozza meg a rendeltetésellenes joggyakorlást.
Arra helytállóan utalt a másodfokú bíróság, hogy az I.r. felperes felmondása indokának valósága és okszerűsége is vizsgálat tárgyát képezte figyelemmel arra, hogy a munkáltató intézkedésekor nyugdíjasnak minősült. Az alperes a rendes felmondást vele szemben nem volt köteles indokolni, amennyiben ezt megtette, akkor az abban foglaltaknak meg kell felelniük az Mt. 89. § (2) bekezdésében előírtaknak. Az I.r. felperes tekintetében az alperes bizonyította a létszámcsökkentést, illetve azt is, hogy ebbe a munkakörbe új munkavállaló felvételére nem került sor.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint.
A felperesek az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárás perköltségét a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelesek megfizetni az alperes részére.
Mivel az I. és a III.r. felperest pártfogó ügyvéd képviselte, ezért az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült díjának megállapítására a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat jogosult a Pp. 87. §-ának (2) bekezdésére tekintettel.
A felperesek munkavállalói költségkedvezménye folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a, valamint a 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet alapján mindhárom fokú eljárás illetékét az állam viseli.
Budapest, 2014. május 21.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.420/2013.)