adozona.hu
BH+ 2014.8.370
BH+ 2014.8.370
A szolgálati viszony megszüntetéséről szóló parancs jogszerűségét az nem érintette, hogy e parancsot utóbb a felmentési idő tartama tekintetében egy újabb parancs módosította. A felperes tévesen hivatkozott betegsége miatti felmentési tilalomra, mert a felmentés közlésekor betegsége ellenére nem volt egészségügyi szabadságon, így a tilalom együttes feltételei nem álltak fenn [1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 53. § c) pont, 56. § (2) bek. a) pont és (5) bek., 58. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel. 2007. március 12-től munkát nem végzett, folyamatosan egészségügyi szabadságon volt.
Az alperes parancsnoka 2008. január 30-án elrendelte a felperes egészségügyi felülvizsgálatát a fegyveres szervek hivatásos, közalkalmazotti és köztisztviselői állományának munkaköri egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint a belügyi egészségügyi szolgálat igénybevételérő...
BH+ 2014.8.370 A szolgálati viszony megszüntetéséről szóló parancs jogszerűségét az nem érintette, hogy e parancsot utóbb a felmentési idő tartama tekintetében egy újabb parancs módosította.
A felperes tévesen hivatkozott betegsége miatti felmentési tilalomra, mert a felmentés közlésekor betegsége ellenére nem volt egészségügyi szabadságon, így a tilalom együttes feltételei nem álltak fenn [1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 53. § c) pont, 56. § (2) bek. a) pont és (5) bek., 58. § (1) bek. a) pont].
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel. 2007. március 12-től munkát nem végzett, folyamatosan egészségügyi szabadságon volt.Az alperes parancsnoka 2008. január 30-án elrendelte a felperes egészségügyi felülvizsgálatát a fegyveres szervek hivatásos, közalkalmazotti és köztisztviselői állományának munkaköri egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint a belügyi egészségügyi szolgálat igénybevételéről szóló 21/2000. (VIII. 23.) BM-IM-TNM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 27. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
A rendvédelmi szervek I. fokú FÜV Bizottsága 2008. február 21-én kelt határozata és a II. fokú FÜV Bizottság 2008. május 7-én kelt határozata a felperest hivatásos szolgálatra alkalmatlannak minősítette. Az I. fokú FÜV Bizottság határozatában a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 35%-os mértékben állapította meg, míg a felperes fellebbezése folytán eljáró II. fokú FÜV Bizottság határozatában az I. fokú határozatot azzal hagyta helyben, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértékét 45%-ra módosította.
Az alperes parancsnoka 2008. május 13-án kelt parancsával a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 53. § c) pontja, 56. § (2) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése alapján - a jogerős FÜV határozatban megállapított hivatásos szolgálatra való alkalmatlanságára hivatkozva - 2008. október 15-ei hatállyal megszüntette a felperes szolgálati viszonyát.
Az alperes a szolgálati viszonyt megszüntető parancsot - amely szerint a felmentési idő 2008. május 16-tól október 15-ig tartott - 2008. október 14-én megmutatta a felperesnek, és október 16-án megküldték a részére.
A felperes szolgálati panasszal élt, melynek eredményeként az alperes parancsnoka 2008. november 5-én kelt parancsával a szolgálati viszonyt megszüntető parancsot akként módosította, hogy a felmentési idő 2008. november 16-tól 2009. április 16-áig tart.
A felperes a módosított parancs ellen benyújtott szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében az utóbbi parancs hatályon kívül helyezését, jogviszonyának helyreállítását, az alperes elmaradt illetménye megfizetésére való kötelezését, valamint annak megállapítását is kérte, hogy össz-szervezeti munkaképesség csökkenésének mértéke eléri, illetve meghaladja az 50%-ot, és ennek alapján rokkantsági nyugdíjra jogosult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes által 2008. május 13-án meghozott parancsot módosító parancsot hatályon kívül helyezte és a felperes jogviszonyát helyreállította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2009. április 16-tól 2011. szeptember 30-ig terjedő időre 8 216 712 forint illetményt.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás keretében igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be, amely egyetértett az ORSZI II. fokú Bizottsága által megállapított 45%-os össz-szervezeti szempontú, valamint 0%-os baleseti eredetű egészségkárosodással.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes esetében a FÜV eljárás megindítására és a FÜV eljárásra jogszerűen és indokoltan került sor, mely "hivatásos szolgálatra alkalmatlan" minősítéssel zárult. Az alperest nem terhelte szolgálati beosztás felajánlási kötelezettség, egyeztetési beszélgetés lefolytatására sem volt szükség. A munkaügyi bíróság indokolásában kifejtette, miszerint csak olyan FÜV bizottsági döntés alapozhatta meg jogszerűen a szolgálati viszony megszüntetésével összefüggő alperesi parancsot, ahol a megállapított diagnózisok és azok értékelése egyértelmű, világos, meggyőző volt, és ezáltal a parancsot megalapozottá tették. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a parancs megszületésének időpontját közvetlenül megelőző FÜV döntés álljon rendelkezésre, vagyis a parancskiadás időpontjára vonatkozó állapotról legyen szó. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a II. fokú FÜV Bizottság döntése nem volt egyértelmű, világos és meggyőző, ezért ennek alapján a szolgálati viszonyt megszüntető parancs sem volt megalapozott.
A munkaügyi bíróság kizárólag ezen az alapon állapította meg a szolgálati viszonyt megszüntető parancs jogellenességét, és rendelkezett a felperes jogviszonyának helyreállításáról.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt.
Az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes teljes keresetének elutasítását kérte.
A felperes a fellebbezését a felmentésével összefüggő eljárásjogi hibákra hivatkozva terjesztette elő, kifogásolva, hogy a módosított felmentő parancsot nem közölték vele, így ahhoz joghatás nem fűződhet, valamint azt, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el azt a hivatkozását, hogy keresőképtelen állapota folytán felmentési védelem alatt állt.
A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a megállapított tényállást kiegészítve a jogerős ítéletének indokolásában részletesen rögzítette a felperes szolgálati panaszaiban, a szolgálati panaszokat elutasító határozatban, valamint a felperesi keresetben foglaltakat, és az ekként kiegészített tényállás alapján megállapította, miszerint a felperes magát a felmentést - szolgálatra való egészségügyi alkalmatlanság - tartalmilag nem, csak a felmentési idő megállapítását támadta. Elfogadta a felperes, hogy a szolgálati viszonya szolgálatra való alkalmatlanság miatt szűnt meg, és elfogadta a legalább 45%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodás megállapítását, továbbá nem tett olyan állítást, hogy részére más beosztást kellett volna felajánlani, illetve, hogy ez okból a munkáltatónak vele elbeszélgetési kötelezettsége állt volna fenn. A felperes a jogviszonya helyreállítását sem kérte, annál is inkább, mivel a szolgálati alkalmatlanságára tekintettel a szolgálati rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát állította. A felperes a keresetlevelében a szolgálati panaszokban írt kérelmekhez képest új előadást tett és újabb kérelmeket terjesztett elő, a felmentési védelmére a felperes a keresetében már nem csak a felmentési idő jogellenes meghatározása szempontjából hivatkozott, hanem ez okból magát a felmentést is jogellenesnek tekintette, és a szolgálati viszonya helyreállítását kérte. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg annak megállapítását is kérte, hogy szolgálati rokkantsági nyugdíjra jogosult.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság olyan megállapításokat tett az ítéletében és adott helyt ennek alapján a felperes kereseti kérelmének, amelyek nem, illetőleg nem ilyen tartalommal képezték a szolgálati panaszát. A felperes egészségi állapotának vizsgálata ugyanis a szolgálati panasz szolgálati rokkantsági nyugdíjjogosultságot állító pontjához, és az ezzel kapcsolatos kereseti kérelemhez kapcsolódott.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság egyedül a szolgálati viszonyt megszüntető parancsot módosító második parancsot helyezte hatályon kívül, de az ítéleti rendelkezés magát a szolgálati viszonyt megszüntető parancs hatályát nem érintette. Ezért önmagában is jogszabálysértő volt az elsőfokú bíróságnak az a rendelkezése, hogy a módosító parancs alapján - melyben az alperes csak a felmentési időt módosította - ezen módosító parancs hatályon kívül helyezésével állította helyre a felperes szolgálati viszonyát. A másodfokú bíróság szerint az alperes egyetlen intézkedést hozott a felperes szolgálati viszonyának megszüntetéséről, a 2008. május 13-án kelt parancsot, melyet a felmentési időtartam tekintetében utóbb módosított.
A felperes által hivatkozott felmentési tilalom körében a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a felmentés 2008. október 14-ei közlésekor nem volt egészségügyi szabadságon, a FÜV vizsgálata befejeződött, de még táppénzes állományban sem volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte.
A felperes eljárási jogszabálysértésként a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdésében, 215. §-ában, valamint 247. §-ában foglaltak megsértésére hivatkozott, azt kifogásolva, hogy a másodfokú bíróság "hivatalból" "pontosította", a szolgálati panaszaiban és a keresetében megjelölt kérelmeket, valamint az ítéletében hivatkozott a "fellebbezési korlátokra", amely a Pp. 247. §-ának félreértésén alapult.
Érvelése szerint mindkét felmentő paranccsal szemben szolgálati panasszal élt, és a panaszokat az ORFK összevontan egy határozatban bírálta el, amellyel szemben keresetet nyújtott be a felmentés jogellenességére hivatkozva, kérve a szolgálati viszonyának helyreállítását. Az alperes által kibocsátott két felmentő parancsot nem lehet elválasztani, azok szerves egységként értelmezhetők a jogkövetkezmény szempontjából, ezért a felperes szerint az eredeti parancs és annak módosítása is jogellenes.
A felperes sérelmezte az első parancs közlésének másodfokú bíróság által megállapított 2008. október 14-i időpontját, állítva, hogy arra 2008. október 16-án került sor, amikor már keresőképtelen állományban volt, így felmentési tilalom alatt állt, de mivel az alperes 2008. november 5-ei keltezéssel módosította a korábbi parancsot, érvelése szerint a felmentési védelem szempontjából ezt az időpontot kell vizsgálni.
A felperes azt is kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a felmentése önmagában azért is jogellenes, mert a R. 35. § (2) bekezdésében előírtak megsértésével a jogerős FÜV döntést követően harminc napon túl intézkedett a munkáltató a FÜV határozattal érintett szolgálati viszony rendezéséről, hanem amiatt is, mert a FÜV döntés alapjául szolgáló I. fokú ORSZI vélemény azt állapította meg, hogy eredeti munkakörben továbbfoglalkoztatható volt, a II. fokú ORSZI vélemény pedig azt, hogy rehabilitációval foglalkoztatható. A FÜV határozat tehát ennek ellenére minősítette szolgálatra alkalmatlannak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet "helyben hagyását" kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperest azért vonták FÜV eljárás alá, mert hónapok óta megbetegedése miatt egészségügyi szabadságon volt, és a jogerős másodfokú FÜV határozat "hivatásos szolgálatra alkalmatlan" minősítést tartalmazott. Helytállóan emelte ki és értékelte a másodfokú bíróság, miszerint a felperes keresete jóllehet a felmentése jogellenessége megállapítására irányult, de a perben nem vitatta az alkalmasság elbírálása tárgyában másodfokon hozott döntést a minősítés körében, valamint ezen a határozaton alapuló felmentő intézkedés indokának valóságát és okszerűségét, a Hszt. 56. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kötelező felmentési ok - egészségi állapota alapján hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált - fennálltát. Épp ellenkezőleg, keresete - többek között - rokkantsági nyugállományba helyezése érdekében magasabb mértékű össz-szervezeti egészségkárosodás megállapítására irányult. A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül a tényállást a felperes szolgálati panaszaiban és keresetében foglalt konkrét kérelmek felsorolásával pontosította és vonta le helytálló következtetéseit arra, hogy a munkaügyi bíróság olyan ok (a felmentő intézkedés "megalapozatlansága") alapján állította helyre a felperes jogviszonyát, melyre a felperes szolgálati panasza előterjesztésekor és az elsőfokú eljárás során maga sem hivatkozott. A felperes a keresetét a szolgálati viszonyt megszüntető parancs közlésének jogellenességére, felmentési tilalom fennállására alapította.
Alapot nélkülöző az a felperesi érvelés, mely szerint a másodfokú bíróság a tényállás pontosítása során eljárásjogi jogszabályt sértett. A Pp. 247. § (1) bekezdésére történt utalás azért volt helytálló, mert a másodfokú bíróság a perbeli felmentés jogszerűségét a munkaügyi bíróság - az alperes által fellebbezésében vitatott - megállapításai és a felperes fellebbezésében foglalt hivatkozása alapján vizsgálta.
A perbeli iratok szerint az alperes a 2008. május 7-én kelt másodfokú jogerős FÜV határozata alapján 2008. május 13-án meghozta a felperes felmentésére vonatkozó parancsát, melynek közlése nem vitatottan adminisztratív okból elmaradt. A felperes 2008. május 13-tól nem volt egészségügyi szabadságon, illetményét megkapta, az azonban fel sem merült, hogy szolgálatba álljon, tény, hogy maga sem tett meg mindent annak érdekében, hogy tisztázza, hogy milyen jogcímen van távol, milyen jogcímen részesül távolmaradása ellenére illetményben. Miután 2008. október 14-én kiderült, hogy több rendelkezésre álló parancsot elmulasztottak vele közölni, keresőképtelen állományba vetette magát.
Arra nézve helytálló érvelést tartalmaz a felülvizsgálati kérelem, hogy a perben még irányadó R. 35. § (2) bekezdése értelmében a jogerős felülvizsgálati határozat alapján 30 napon belül köteles a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró intézkedni az érintett szolgálati viszonya rendezéséről, melyre az adott esetben - jóllehet a felperes szolgálati viszonyát megszüntető parancs elkészült - nem került sor. Ez a körülmény azonban a felmentés indokának valósága és okszerűsége megítélése körében jelentős. Ez a kérdés az első- és a másodfokú bíróság eljárásában nem merült fel, a hivatkozott rendelkezés megsértésére, valamint az első- és a másodfokú ORSZI vélemény ellentmondásaira a felperes csupán a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott, ezért e kérdések a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezhették. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el (EBH 2000.371., BH 1997.54.).
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy az alperes egyetlen intézkedést hozott a szolgálati viszony megszüntetéséről, melyet a felmentési időtartam tekintetében módosított, amely a felmentő intézkedés jogszerűségét nem érinti.
A felperes a keresetében a jogerős FÜV határozatnak az egészségügyi alkalmatlanságára vonatkozó megállapítását nem, csupán a megállapított egészségkárosodása mértékét vitatta, a határozatban foglalt mértéket meghaladó egészségkárosodást állítva, amely hivatkozás a felmentés indokának valóságát nem alkalmas megkérdőjelezni. A felmentés jogellenessége megállapítása iránti perben az annak alapjául szolgáló FÜV határozat tartalma - amennyiben a felülvizsgálati eljárásban a jogorvoslati lehetőség kimerítésre került - ugyan támadható, a perbeli esetben azonban a szakértői bizonyítás annak érdekében folyt, hogy a felperes az egészségkárosodása magasabb mértékét igazolja.
A felperes tévesen hivatkozott betegsége miatti felmentési tilalom fennállására. A Hszt. 58. § (1) bekezdés a) pontja szerinti együttes feltétel a betegség és az egészségügyi szabadság fennállta. A felperes egészségügyi szabadsága pedig a FÜV eljárásban meghozott határozat jogerőre emelkedésekor megszűnt. Ennek hiányában lehetőség sem lenne a szolgálati viszony rendezését előíró rendelkezések végrehajtására. A felmentő intézkedés közlésének időpontját a másodfokú bíróság helyesen állapította meg 2008. október 14. napjával, azt, hogy a közlés ezen a napon megtörtént, az alperes hitelt érdemlő okirati bizonyítékkal igazolta. A felperes csak ezt követően, október 16-tól került keresőképtelen állományba, a közlés megtörténtének időpontjában betegsége ellenére egészségügyi szabadságon nem volt.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.695/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Sziklai János ügyvéd által képviselt G. L. felperesnek a dr. Nagy Helén jogtanácsos által képviselt Készenléti Rendőrség alperes ellen szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének megállapítása tárgyában a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 2.M.2587/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.640.125/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.640.125/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, a Készenléti Rendőrség Rendészeti Igazgatóság Bevetési Főosztály I., 6. Bevetési Osztály 2. Bevetési Alosztály, 3. Bevetési Csoport állományában csoportvezető beosztásban teljesített szolgálatot. 2007. március 12-től munkát nem végzett, folyamatosan egészségügyi szabadságon volt.
Az alperes parancsnoka 2008. január 30-án elrendelte a felperes egészségügyi felülvizsgálatát a fegyveres szervek hivatásos, közalkalmazotti és köztisztviselői állományának munkaköri egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint a belügyi egészségügyi szolgálat igénybevételéről szóló 21/2000. (VIII. 23.) BM-IM-TNM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 27. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
A rendvédelmi szervek I. fokú FÜV Bizottsága 2008. február 21-én kelt határozata és a II. fokú FÜV Bizottság 2008. május 7-én kelt határozata a felperest hivatásos szolgálatra alkalmatlannak minősítette. Az I. fokú FÜV Bizottság határozatában a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 35%-os mértékben állapította meg, míg a felperes fellebbezése folytán eljáró II. fokú FÜV Bizottság határozatában az I. fokú határozatot azzal hagyta helyben, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértékét 45%-ra módosította.
Az alperes parancsnoka 2008. május 13-án kelt parancsával a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 53. § c) pontja, 56. § (2) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése alapján - a jogerős FÜV határozatban megállapított hivatásos szolgálatra való alkalmatlanságára hivatkozva - 2008. október 15-ei hatállyal megszüntette a felperes szolgálati viszonyát.
Az alperes a szolgálati viszonyt megszüntető parancsot - amely szerint a felmentési idő 2008. május 16-tól október 15-ig tartott - 2008. október 14-én megmutatta a felperesnek, és október 16-án megküldték a részére.
A felperes szolgálati panasszal élt, melynek eredményeként az alperes parancsnoka 2008. november 5-én kelt parancsával a szolgálati viszonyt megszüntető parancsot akként módosította, hogy a felmentési idő 2008. november 16-tól 2009. április 16-áig tart.
A felperes a módosított parancs ellen benyújtott szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében az utóbbi parancs hatályon kívül helyezését, jogviszonyának helyreállítását, az alperes elmaradt illetménye megfizetésére való kötelezését, valamint annak megállapítását is kérte, hogy össz-szervezeti munkaképesség csökkenésének mértéke eléri, illetve meghaladja az 50%-ot, és ennek alapján rokkantsági nyugdíjra jogosult.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2.M.2587/2009/25. számú ítéletével az alperes által 2008. május 13-án meghozott parancsot módosító parancsot hatályon kívül helyezte és a felperes jogviszonyát helyreállította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2009. április 16-tól 2011. szeptember 30-ig terjedő időre 8 216 712 forint illetményt.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás keretében igazságügyi orvosszakértői véleményt szerzett be, amely egyetértett az ORSZI II. fokú Bizottsága által megállapított 45%-os össz-szervezeti szempontú, valamint 0%-os baleseti eredetű egészségkárosodással.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes esetében a FÜV eljárás megindítására és a FÜV eljárásra jogszerűen és indokoltan került sor, mely "hivatásos szolgálatra alkalmatlan" minősítéssel zárult. Az alperest nem terhelte szolgálati beosztás felajánlási kötelezettség, egyeztetési beszélgetés lefolytatására sesm volt szükség. A munkaügyi bíróság indokolásában kifejtette, miszerint csak olyan FÜV bizottsági döntés alapozhatta meg jogszerűen a szolgálati viszony megszüntetésével összefüggő alperesi parancsot, ahol a megállapított diagnózisok és azok értékelése egyértelmű, világos, meggyőző volt, és ezáltal a parancsot megalapozottá tették. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a parancs megszületésének időpontját közvetlenül megelőző FÜV döntés álljon rendelkezésre, vagyis a parancskiadás időpontjára vonatkozó állapotról legyen szó. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a II. fokú FÜV Bizottság döntése nem volt egyértelmű, világos és meggyőző, ezért ennek alapján a szolgálati viszonyt megszüntető parancs sem volt megalapozott.
A munkaügyi bíróság kizárólag ezen az alapon állapította meg a szolgálati viszonyt megszüntető parancs jogellenességét, és rendelkezett a felperes jogviszonyának helyreállításáról.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt.
Az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes teljes keresetének elutasítását kérte.
A felperes a fellebbezését a felmentésével összefüggő eljárásjogi hibákra hivatkozva terjesztette elő, kifogásolva, hogy a módosított felmentő parancsot nem közölték vele, így ahhoz joghatás nem fűződhet, valamint azt, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el azt a hivatkozását, hogy keresőképtelen állapota folytán felmentési védelem alatt állt.
A Fővárosi Törvényszék 51.Mf.640.125/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a megállapított tényállást kiegészítve a jogerős ítéletének indokolásában részletesen rögzítette a felperes szolgálati panaszaiban, a szolgálati panaszokat elutasító határozatban, valamint a felperesi keresetben foglaltakat, és az ekként kiegészített tényállás alapján megállapította, miszerint a felperes magát a felmentést - szolgálatra való egészségügyi alkalmatlanság - tartalmilag nem, csak a felmentési idő megállapítását támadta. Elfogadta a felperes, hogy a szolgálati viszonya szolgálatra való alkalmatlanság miatt szűnt meg, és elfogadta a legalább 45%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodás megállapítását, továbbá nem tett olyan állítást, hogy részére más beosztást kellett volna felajánlani, illetve, hogy ez okból a munkáltatónak vele elbeszélgetési kötelezettsége állt volna fenn. A felperes a jogviszonya helyreállítását sem kérte, annál is inkább, mivel a szolgálati alkalmatlanságára tekintettel a szolgálati rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát állította. A felperes a keresetlevelében a szolgálati panaszokban írt kérelmekhez képest új előadást tett és újabb kérelmeket terjesztett elő, a felmentési védelmére a felperes a keresetében már nem csak a felmentési idő jogellenes meghatározása szempontjából hivatkozott, hanem ez okból magát a felmentést is jogellenesnek tekintette, és a szolgálati viszonya helyreállítását kérte. Ugyanakkor ezzel egyidejűleg annak megállapítását is kérte, hogy szolgálati rokkantsági nyugdíjra jogosult.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság olyan megállapításokat tett az ítéletében és adott helyt ennek alapján a felperes kereseti kérelmének, amelyek nem, illetőleg nem ilyen tartalommal képezték a szolgálati panaszát. A felperes egészségi állapotának vizsgálata ugyanis a szolgálati panasz szolgálati rokkantsági nyugdíjjogosultságot állító pontjához, és az ezzel kapcsolatos kereseti kérelemhez kapcsolódott.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint lényeges tényadat, hogy az elsőfokú bíróság egyedül a szolgálati viszonyt megszüntető parancsot módosító második parancsot helyezte hatályon kívül, de az ítéleti rendelkezés magát a szolgálati viszonyt megszüntető parancs hatályát nem érintette. Ezért önmagában is jogszabálysértő volt az elsőfokú bíróságnak az a rendelkezése, hogy a módosító parancs alapján - melyben az alperes csak a felmentési időt módosította - ezen módosító parancs hatályon kívül helyezésével állította helyre a felperes szolgálati viszonyát. A másodfokú bíróság szerint az alperes egyetlen intézkedést hozott a felperes szolgálati viszonyának megszüntetéséről, a 2008- május 13-án kelt parancsot, melyet a felmentési időtartam tekintetében utóbb módosított.
A felperes által hivatkozott felmentési tilalom körében a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a felmentés 2008. október 14-ei közlésekor nem volt egészségügyi szabadságon, a FÜV vizsgálata befejeződött, de még táppénzes állományban sem volt. Ettől függetlenül a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint, mivel az egészségügyi okból történő hivatásos szolgálatra való alkalmatlanság általában feltételezi a hosszas betegséget, nem lehetne végrehajtani a rendeletben foglaltakat, ha a hivatásos állományú betegségét a bíróság az egészségügyi szabadságtól, illetve a FÜV felülvizsgálat lezárásától elvonatkoztatva vizsgálná.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte.
A felperes eljárási jogszabálysértésként a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdésében, 215. §-ában, valamint 247. §-ában foglaltak megsértésére hivatkozott, azt kifogásolva, hogy a másodfokú bíróság "hivatalból" "pontosította", a szolgálati panaszaiban és a keresetében megjelölt kérelmeket, valamint az ítéletében hivatkozott a "fellebbezési korlátokra", amely a Pp. 247. §-ának félreértésén alapult.
Érvelése szerint mindkét felmentő paranccsal szemben szolgálati panasszal élt, és a panaszokat az ORFK összevontan egy határozatban bírálta el, amellyel szemben keresetet nyújtott be a felmentés jogellenességére hivatkozva, kérve a szolgálati viszonyának helyreállítását. Az alperes által kibocsátott két felmentő parancsot nem lehet elválasztani, azok szerves egységként értelmezhetők a jogkövetkezmény szempontjából, ezért a felperes szerint az eredeti parancs és annak módosítása is jogellenes.
A felperes sérelmezte az első parancs közlésének másodfokú bíróság által megállapított 2008. október 14-i időpontját, állítva, hogy arra 2008. október 16-án került sor, amikor már keresőképtelen állományban volt, így felmentési tilalom alatt állt, de mivel az alperes 2008. november 5-ei keltezéssel módosította a korábbi parancsot, érvelése szerint a felmentési védelem szempontjából ezt az időpontot kell vizsgálni.
A felperes azt is kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a felmentése önmagában azért is jogellenes, mert a R. 35. § (2) bekezdésében előírtak megsértésével a jogerős FÜV döntést követően harminc napon túl intézkedett a munkáltató a FÜV határozattal érintett szolgálati viszony rendezéséről, hanem amiatt is, mert a FÜV döntés alapjául szolgáló I. fokú ORSZI vélemény azt állapította meg, hogy eredeti munkakörben továbbfoglalkoztatható volt, a II. fokú ORSZI vélemény pedig azt, hogy rehabilitációval foglalkoztatható. A FÜV határozat tehát ennek ellenére minősítette szolgálatra alkalmatlannak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet "helyben hagyását" kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperest azért vonták FÜV eljárás alá, mert hónapok óta megbetegedése miatt egészségügyi szabadságon volt, és a jogerős másodfokú FÜV határozat "hivatásos szolgálatra alkalmatlan" minősítést tartalmazott. Helytállóan emelte ki és értékelte a másodfokú bíróság, miszerint a felperes keresete jóllehet a felmentése jogellenessége megállapítására irányult, de a perben nem vitatta az alkalmasság elbírálása tárgyában másodfokon hozott döntést a minősítés körében, valamint ezen a határozaton alapuló felmentő intézkedés indokának valóságát és okszerűségét, a Hszt. 56. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kötelező felmentési ok - egészségi állapota alapján hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált - fennálltát. Épp ellenkezőleg, keresete - többek között - rokkantsági nyugállományba helyezése érdekében magasabb mértékű össz-szervezeti egészségkárosodás megállapítására irányult. A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül a tényállást a felperes szolgálati panaszaiban és keresetében foglalt konkrét kérelmek felsorolásával pontosította és vonta le helytálló következtetéseit arra, hogy a munkaügyi bíróság olyan ok (a felmentő intézkedés "megalapozatlansága") alapján állította helyre a felperes jogviszonyát, melyre a felperes szolgálati panasza előterjesztésekor és az elsőfokú eljárás során maga sem hivatkozott. A felperes a keresetét a szolgálati viszonyt megszüntető parancs közlésének jogellenességére, felmentési tilalom fennállására alapította.
Alapot nélkülöző az a felperesi érvelés, mely szerint a másodfokú bíróság a tényállás pontosítása során eljárásjogi jogszabályt sértett. A Pp. 247. § (1) bekezdésére történt utalás azért volt helytálló, mert a másodfokú bíróság a perbeli felmentés jogszerűségét a munkaügyi bíróság - az alperes által fellebbezésében vitatott - megállapításai és a felperes fellebbezésében foglalt hivatkozása alapján vizsgálta.
A perbeli iratok szerint az alperes a 2008. május 7-én kelt másodfokú jogerős FÜV határozata alapján 2008. május 13-án meghozta a felperes felmentésére vonatkozó parancsát, melynek közlése nem vitatottan adminisztratív okból elmaradt. A felperes 2008. május 13-tól nem volt egészségügyi szabadságon, illetményét megkapta, az azonban fel sem merült, hogy szolgálatba álljon, tény, hogy maga sem tett meg mindent annak érdekében, hogy tisztázza, hogy milyen jogcímen van távol, milyen jogcímen részesül távolmaradása ellenére illetményben. Miután 2008. október 14-én kiderült, hogy több rendelkezésre álló parancsot elmulasztottak vele közölni keresőképtelen állományba vetette magát.
Arra nézve helytálló érvelést tartalmaz a felülvizsgálati kérelem, hogy a perben még irányadó R. 35. § (2) bekezdése értelmében a jogerős felülvizsgálati határozat alapján 30 napon belül köteles a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró intézkedni az érintett szolgálati viszonya rendezéséről, melyre az adott esetben - jóllehet a felperes szolgálati viszonyát megszüntető parancs elkészült - nem került sor. Ez a körülmény azonban a felmentés indokának valósága és okszerűsége megítélése körében jelentős. Ez a kérdés az első- és a másodfokú bíróság eljárásában nem merült fel, a hivatkozott rendelkezés megsértésére, valamint az első- és a másodfokú ORSZI vélemény ellentmondásaira a felperes csupán a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott, ezért e kérdések a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képezhették. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el (EBH 2000.371., BH 1997.54.).
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg azt, hogy az alperes egyetlen intézkedést hozott a szolgálati viszony megszüntetéséről, melyet a felmentési időtartam tekintetében módosított, amely a felmentő intézkedés jogszerűségét nem érinti.
A felperes a keresetében a jogerős FÜV határozatnak az egészségügyi alkalmatlanságára vonatkozó megállapítását nem, csupán a megállapított egészségkárosodása mértékét vitatta, a határozatban foglalt mértéket meghaladó egészségkárosodást állítva, amely hivatkozás a felmentés indokának valóságát nem alkalmas megkérdőjelezni. A felmentés jogellenessége megállapítása iránti perben az annak alapjául szolgáló FÜV határozat tartalma - amennyiben a felülvizsgálati eljárásban a jogorvoslati lehetőség kimerítésre került - ugyan támadható, a perbeli esetben azonban a szakértői bizonyítás annak érdekében folyt, hogy a felperes az egészségkárosodása magasabb mértékét igazolja.
A felperes tévesen hivatkozott betegsége miatti felmentési tilalom fennállására. A Hszt. 58. § (1) bekezdés a) pontja szerinti együttes feltétel a betegség és az egészségügyi szabadság fennállta. A felperes egészségügyi szabadsága pedig a FÜV eljárásban meghozott határozat jogerőre emelkedésekor megszűnt. Ennek hiányában lehetőség sem lenne a szolgálati viszony rendezését előíró rendelkezések végrehajtására. A felmentő intézkedés közlésének időpontját a másodfokú bíróság helyesen állapította meg 2008. október 14. napjával, azt, hogy a közlés ezen a napon megtörtént, az alperes hitelt érdemlő okirati bizonyítékkal igazolta. A felperes csak ezt követően, október 16-tól került keresőképtelen állományba, a közlés megtörténtének időpontjában betegsége ellenére egészségügyi szabadságon nem volt.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pernyertes alperesnek költség iránti igénye nem volt, ezért a Kúria ebben a kérdésben való határozathozatalt a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte.
A felülvizsgálati eljárás illetékét - a felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságára tekintettel - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2014. május 14.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.695/2013.)