adozona.hu
BH+ 2014.8.368
BH+ 2014.8.368
A munkavállaló alaptalanul hivatkozott egyoldalú szerződés-módosításra amiatt, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban szereplő feladatok keretén belül utasítási jogkörében meghatározta, mely feladatokat kell ellátnia egy adott időszakban, s ezalatt a munkaköri feladatai egy részét nem kell végeznie [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 76. § (5) bek., 82. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperes alkalmazásában álltak kézbesítő III. munkakörben. A munkáltató 2012. február 1-jétől 2012. március 31-ig terjedő időszakban úgynevezett "szakosított kézbesítési pilotot" (tesztidőszakot) vezetett be néhány postahelyen, így a K. 1. Postán is. Ezt megelőzően átadta a felpereseknek azt a listát, amely az adott időszakban a feladataikat képezte, s ebben szerepelt a leveles kézbesítő feladat is. A leveles kézbesítők azon belföldi, nem elsőbbségi közönséges levélpostai külde...
BH+ 2014.8.368 A munkavállaló alaptalanul hivatkozott egyoldalú szerződés-módosításra amiatt, hogy a munkáltató a munkaköri leírásban szereplő feladatok keretén belül utasítási jogkörében meghatározta, mely feladatokat kell ellátnia egy adott időszakban, s ezalatt a munkaköri feladatai egy részét nem kell végeznie [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 76. § (5) bek., 82. § (1) bek.].
A felperesek az alperes alkalmazásában álltak kézbesítő III. munkakörben. A munkáltató 2012. február 1-jétől 2012. március 31-ig terjedő időszakban úgynevezett "szakosított kézbesítési pilotot" (tesztidőszakot) vezetett be néhány postahelyen, így a K. 1. Postán is. Ezt megelőzően átadta a felpereseknek azt a listát, amely az adott időszakban a feladataikat képezte, s ebben szerepelt a leveles kézbesítő feladat is. A leveles kézbesítők azon belföldi, nem elsőbbségi közönséges levélpostai küldeményeket kézbesítették, amelyek közvetlen ügyfélkapcsolatot, speciális szakmai ismeretet nem igényeltek, méretük, alakjuk, súlyuk miatt levélszekrénybe kézbesíthetők voltak. A szakosított kézbesítők olyan postai küldeményeket kézbesítettek, amelyek közvetlen ügyfélkapcsolatot, speciális szakmai ismeretet, illetve elsőbbségi kézbesítést igényeltek. Ez utóbbi feladatot a tesztidőszak alatt csak olyan kézbesítők látták el, akik a kézbesítés mellett értékesítési tevékenységet is vállaltak.A felperesek munkaügyi bírósághoz fordultak és keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a részükre a "leveles" kézbesítő munkakör ellátására adott munkáltatói intézkedés jogellenes, illetve a kézbesítő III. munkakörre adott munkaköri vázlat munkaköri leírásnak minősül, az a munkaszerződés része, s az egyoldalúan nem módosítható, ezért az jogellenes, továbbá a Kollektív Szerződés általuk megjelölt része semmis.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperesek a perbeli időszakban alperes kézbesítő III. munkakörben foglalkoztatta, s korábban akként nyilatkoztak, hogy az alperesnél értékesítő, illetve címközvetítői munkakört nem kívánnak ellátni. Tévesen hivatkoztak arra, hogy a munkáltatónál külön leveles, illetve szakosított kézbesítő munkakörök vannak, mivel ilyenek nem kerültek bevezetésre. A Kollektív Szerződés semmissége tekintetében a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a munkavállaló munkaügyi perben nem érvényesíthet igényt a KSz. egyes rendelkezéseinek módosítására, illetve azok semmisségének megállapítására.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az alperes bár a munkakört egyoldalúan nem volt jogosult módosítani, azonban a munkaköri feladatok keretén belül utasítási jogkörében eljárva jogosult volt meghatározni azt, hogy mely konkrét feladatokat hogyan, milyen módon kell ellátniuk a munkavállalóknak. Mivel a felperesek értékesítési feladatot nem vállaltak, továbbra is csak kézbesítési feladatokat kellett ellátniuk. Ezen belül a munkáltató jogszerűen dönthetett arról, hogy milyen konkrét tevékenységet lássanak el. A perbeli rövid időszakban a felperesek nagyobb mennyiségű levélpostai küldeményt kézbesítettek, s nem állapítható meg, hogy munkakörük módosításra került volna, mivel továbbra is kézbesítési feladatokat láttak el.
Nem találta megalapozottnak a felperesek egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozását sem, mivel nem jelöltek meg olyan tulajdonságot, amely a hátrányos megkülönböztetés alapja lehetett volna. Megállapította, hogy a megváltozott piaci viszonyok között a munkáltató a korábbi klasszikus kézbesítési feladatok mellett értékesítési feladatokat is ellátott, így szüksége volt olyan munkavállalókra, akik ezt elvégzik. Mivel a felperesek ezt nem vállalták, munkaszerződésük egyoldalúan nem volt módosítható, ezért olyan új munkavállalókat alkalmazott, akik már az értékesítési feladatok ellátását is vállalták. Mivel ily módon az alperesnél voltak olyan munkavállalók, akik csak kézbesítési feladatokat és olyanok, akik kézbesítési és értékesítői, vagy címközvetítői feladatokat is elláttak, szükséges volt a munkavégzés átszervezése, ehhez történő igazítása. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság nem találta rendeltetésellenesnek azt a munkáltatói intézkedést, hogy olyan személyeket bízott meg speciális kézbesítési feladatokkal, akik értékesítő tevékenységet is elláttak. Rámutatott a törvényszék arra is, hogy amennyiben a munkáltató ezen rövid két hónapos időszakra módosította volna a felperesek munkakörét, az sem ütközött volna jogszabályba, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 83/A. § (1) bekezdése szerint nem minősült volna munkaszerződés módosításnak (átirányítás).
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és adjon helyt kereseti kérelmüknek. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 76. § (5) bekezdésében, 82. § (1) bekezdésében, illetve 13. § (2), (3) és (4) bekezdésében foglaltakat, továbbá a kollektív szerződés 8. § (4) bekezdésének első mondatát. Álláspontjuk szerint tiltott munkakör módosítás nemcsak akkor valósulhat meg, ha a munkakörbe nem tartozó többletfeladatot kap a munkavállaló, hanem akkor is, ha a munkáltatói intézkedés eredményeként a munkakör kiüresedik. Esetükben az elvégzendő feladatok jellege módosult a szakmaiság elvesztése következtében. Fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a munkáltató intézkedése rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősült, mivel annak eredményeként a szakmai végzettségű kézbesítők elveszítették munkájuk szakmai részét, míg az azzal nem rendelkező munkavállalók szakmai munkát végeztek. Nem vizsgálta a munkáltató azt sem, hogy az ügyfelek szívesebben találkoznak-e olyan postai alkalmazottal, akik értékesítést is ellátnak, vagy sem. Hivatkoztak az adott időszakban hatályos 2003. évi CI. tv. 6. § (1) bekezdésére is, mely szerint a postai szolgáltatóknak a postai küldeményeket munkanaponként házhoz kell kézbesíteni, s a munkáltató az adott intézkedésével ezt is megsértette. Előadták, hogy a kézbesítő III. munkakörre adott munkaköri vázlat munkaköri leírásnak minősült, az a kollektív szerződés 8. § (4) bekezdése szerint a munkaszerződés melléklete volt, annak részét képezte, s csak közös megegyezéssel lett volna módosítható. Vitatták a törvényszéknek az átirányítással kapcsolatban kifejtett álláspontját is arra figyelemmel, hogy az a 2003. évi CI. tv. már idézett előírásába ütköző eredményre vezetett volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Előadta, hogy a munkáltatónál nem volt leveles kézbesítő munkakör, a felperesek kézbesítő III. munkakörben voltak foglalkoztatva. Nem változtatta meg "lényegileg" a felperesek munkakörét, ők csupán ideiglenes jelleggel, változatlan bérrel és pótlékokkal az eredeti munkaköri feladataik közül nem mindegyiket végezték. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek fellebbezése csak arra irányult, hogy az alperes jogellenes munkaszerződést hajtott végre, azt kérték, hogy a törvényszék állapítsa meg, hogy a kézbesítő III. munkakör leveles kézbesítő munkakörre módosult, illetve a kézbesítő III. munkakör jellege megváltozott. A másodfokú bíróság csak e körben vizsgálta a felperesek igényét, ennek megfelelően a felperesek semmisségre irányuló felülvizsgálati kérelme nem képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát. Kifejtette, hogy a munkaköri feladatokról csak tájékoztatni kell a munkavállalókat, azt a munkáltató egyoldalúan módosíthatta, így a munkaköri vázlat elnevezésű munkaköri feladat meghatározás nem ütközött jogszabályi tilalomba. A kifogásolt intézkedés kizárólag az érdekkörében felmerült munkaszervezéssel összefüggő intézkedés volt, azt az Mt.-ben biztosított utasítási jogköréből eredően jogszerűen rendelhette el. Eljárása nem valósított meg rendeltetésellenes joggyakorlást, s intézkedése nem sértette az egyenlő bánásmód követelményét sem.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben felhívott anyagi jogszabályok téves értelmezése miatt tartották megalapozatlannak. A felperesek által hivatkozott Mt. 76. § (5) bekezdése rögzítette a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit, illetve előírta, hogy mely kérdésekről kell tájékoztatnia a munkavállalót. E körbe estek a munkaköri feladatok is.
A munkaköri feladatokat a munkaköri leírás tartalmazza, annak körét a munkáltató állapítja meg. Az azonos jellegű munkaköri feladatoknak a munkaköri leírásba való felvétele, vagy elhagyása felől a munkáltató egyoldalúan dönthet, az ilyen intézkedés nem igényel közös megegyezést. A munkáltató egyoldalúan módosíthatja a munkaköri leírást, ha az nem jár a munkakör megváltozásával.
A felperesek kézbesítő III. munkakörben álltak alkalmazásban, s munkaköri feladataik közé tartozott a belföldi levélpostai küldemények kézbesítése. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a munkaköri feladatok keretén belül a munkáltató utasítási jogkörében meghatározta azt, hogy mely konkrét feladatokat mi módon kell ellátnia a munkavállalóknak. A felpereseknek a munkáltató által megjelölt két hónapos tesztidőszakban a munkaköri feladataiknak csak egy részét kellett ellátniuk. Munkakörük nem változott meg és kellő alap nélkül hivatkoztak arra, hogy azáltal, hogy csak közönséges postai küldeményeket kellett kézbesíteniük, feladatuk szakmaisága veszett el. A munkáltató magyarázatát adta annak, hogy az adott tesztidőszakban milyen okból került sor a kézbesítői feladatok megjelölt szétválasztására. A felperesek értékesítési feladatot nem vállaltak, így munkaszerződésüket egyoldalúan nem lehetett módosítani. Mivel az értékesítési, illetve címközvetítői feladatok ellátásához szükséges a lakossággal való közvetlen kommunikáció, nem tekinthető rendeltetésellenesnek az a munkáltatói intézkedés, amely alapján azon munkavállalókat bízta meg a lakossággal való közvetlen kommunikációt igénylő küldemények kézbesítésével, akik e speciális feladatok ellátására is vállalkoztak. Az alperes ilyen munkaszervezése - különös figyelemmel arra, hogy az csak rövid tesztidőszak ideje alatt állt fenn - nem tekinthető rendeltetésellenes joggyakorlásnak.
A felperesek fellebbezésükben nem kifogásolták a Kollektív Szerződés 8. § (4) bekezdésében foglaltak érvényességét, nem kérték annak megállapítását, hogy az általuk kifogásolt intézkedés a Kollektív Szerződésbe ütközik, illetve semmis, továbbá nem hivatkoztak az Mt. 13. §-a megsértésére. Fellebbezés hiányában e kérdés nem képezhette a másodfokú eljárás tárgyát sem, a jogerős ítélet pedig csak olyan körben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült. Erre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelem ezen pontját érdemben nem vizsgálta.
A kifejtettekhez képest nincs jelentősége a másodfokú ítélet átirányítással kapcsolatos megállapításának, melyet a Kúria a jogerős ítélet indokolásából mellőz.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.567/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Lengyel Zsolt ügyvéd által képviselt H. T. I. r. és K Zs. II. r. felpereseknek a dr. Bóka Zsolt jogtanácsos által képviselt Magyar Posta Zrt. alperes ellen munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítása iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon 1.M.76/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 2.Mf.20.099/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.099/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek személyenként 10 000 Ft (Tízezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperesek az alperes alkalmazásában álltak kézbesítő III. munkakörben. A munkáltató 2012. február 1-jétől 2012. március 31-ig terjedő időszakban úgynevezett "szakosított kézbesítési pilotot" (tesztidőszakot) vezetett be néhány postahelyen, így a K. 1. Postán is. Ezt megelőzően átadta a felpereseknek azt a listát, amely az adott időszakban a feladataikat képezte, s ebben szerepelt a leveles kézbesítő feladat is. A leveles kézbesítők azon belföldi, nem elsőbbségi közönséges levélpostai küldeményeket kézbesítették, amelyek közvetlen ügyfélkapcsolatot, speciális szakmai ismeretet nem igényeltek, méretük, alakjuk, súlyuk miatt levélszekrénybe kézbesíthetők voltak. A szakosított kézbesítők olyan postai küldeményeket kézbesítettek, amelyek közvetlen ügyfélkapcsolatot, speciális szakmai ismeretet, illetve elsőbbségi kézbesítést igényeltek. Ez utóbbi feladatot a tesztidőszak alatt csak olyan kézbesítők látták el, akik a kézbesítés mellett értékesítési tevékenységet is vállaltak.
A felperesek munkaügyi bírósághoz fordultak és keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a részükre a "leveles" kézbesítő munkakör ellátására adott munkáltatói intézkedés jogellenes, illetve a kézbesítő III. munkakörre adott munkaköri vázlat munkaköri leírásnak minősül, az a munkaszerződés része, s az egyoldalúan nem módosítható, ezért az jogellenes, továbbá a Kollektív Szerződés általuk megjelölt része semmis.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.76/2012/21. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperesek a perbeli időszakban kézbesítő III. munkakörben kerültek foglalkoztatásra, s korábban akként nyilatkoztak, hogy az alperesnél értékesítő, illetve címközvetítői munkakört nem kívánnak ellátni. Tévesen hivatkoztak arra, hogy a munkáltatónál külön leveles, illetve szakosított kézbesítő munkakörök vannak, mivel ilyenek nem kerültek bevezetésre. A Kollektív Szerződés semmissége tekintetében a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a munkavállaló munkaügyi perben nem érvényesíthet igényt a KSz. egyes rendelkezéseinek módosítására, illetve azok semmisségének megállapítására.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.099/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az alperes részére megítélt elsőfokú perköltséget a felperesek egyetemlegesen kötelesek megfizetni. Indokolásában kifejtette, hogy az alperes bár a munkakört egyoldalúan nem volt jogosult módosítani, azonban a munkaköri feladatok keretén belül utasítási jogkörében eljárva jogosult volt meghatározni azt, hogy mely konkrét feladatokat hogyan, milyen módon kell ellátniuk a munkavállalóknak. Mivel a felperesek értékesítési feladatot nem vállaltak, továbbra is csak kézbesítési feladatokat kellett ellátniuk. Ezen belül a munkáltató jogszerűen dönthetett arról, hogy milyen konkrét tevékenységet lássanak el. A perbeli rövid időszakban a felperesek nagyobb mennyiségű levélpostai küldeményt kézbesítettek, s nem állapítható meg, hogy munkakörük módosításra került volna, mivel továbbra is kézbesítési feladatokat láttak el.
Nem találta megalapozottnak a felperesek egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozását sem, mivel nem jelöltek meg olyan tulajdonságot, amely a hátrányos megkülönböztetés alapja lehetett volna. Megállapította, hogy a megváltozott piaci viszonyok között a munkáltató a korábbi klasszikus kézbesítési feladatok mellett értékesítési feladatokat is ellátott, így szüksége volt olyan munkavállalókra, akik ezt ellátják. Mivel a felperesek ezt nem vállalták, munkaszerződésük egyoldalúan nem volt módosítható, ezért olyan új munkavállalókat alkalmazott, akik már az értékesítési feladatok ellátását is vállalták. Mivel ily módon az alperesnél voltak olyan munkavállalók, akik csak kézbesítési feladatokat és olyanok, akik kézbesítési és értékesítői, vagy címközvetítői feladatokat is elláttak, szükséges volt a munkavégzés átszervezése, ehhez történő igazítása. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság nem találta rendeltetésellenesnek azt a munkáltatói intézkedést, hogy olyan személyeket bízott meg speciális kézbesítési feladatokkal, akik értékesítő tevékenységet is elláttak. Rámutatott a törvényszék arra is, hogy amennyiben a munkáltató ezen rövid két hónapos időszakra módosította volna a felperesek munkakörét, az sem ütközött volna jogszabályba, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 83/A. § (1) bekezdése szerint nem minősült volna munkaszerződés módosításnak (átirányítás).
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és adjon helyt kereseti kérelmüknek. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 76. § (5) bekezdésében, 82. § (1) bekezdésében, illetve 13. § (2), (3) és (4) bekezdésében foglaltakat, továbbá a kollektív szerződés 8. § (4) bekezdésének első mondatát. Álláspontjuk szerint tiltott munkakör módosítás nemcsak akkor valósulhat meg, ha a munkakörbe nem tartozó többletfeladatot kap a munkavállaló, hanem akkor is, ha a munkáltatói intézkedés eredményeként a munkakör kiüresedik. Esetükben az elvégzendő feladatok jellege módosult a szakmaiság elvesztése következtében. Fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a munkáltató intézkedése rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősült, mivel annak eredményeként a szakmai végzettségű kézbesítők elveszítették munkájuk szakmai részét, míg az azzal nem rendelkező munkavállalók szakmai munkát végeztek. Nem vizsgálta a munkáltató azt sem, hogy az ügyfelek szívesebben találkoznak-e olyan postai alkalmazottal, akik értékesítést is ellátnak, vagy sem. Hivatkoztak az adott időszakban hatályos 2003. évi CI. tv. 6. § (1) bekezdésére is, mely szerint a postai szolgáltatóknak a postai küldeményeket munkanaponként házhoz kell kézbesíteni, s a munkáltató az adott intézkedésével ezt is megsértette. Előadták, hogy a kézbesítő III. munkakörre adott munkaköri vázlat munkaköri leírásnak minősült, az a KSz. 8. § (4) bekezdése szerint a munkaszerződés melléklete volt, annak részét képezte, s csak közös megegyezéssel lett volna módosítható. Vitatták a törvényszéknek az átirányítással kapcsolatban kifejtett álláspontját is arra figyelemmel, hogy az a 2003. évi CI. tv. már idézett előírásába ütköző eredményre vezetett volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és kötelezze a felpereseket a jogtanácsosi munkadíj megfizetésére. Előadta, hogy a munkáltatónál nem volt leveles kézbesítő munkakör, a felperesek kézbesítő III. munkakörben voltak foglalkoztatva. Nem változtatta meg "lényegileg" a felperesek munkakörét, ők csupán ideiglenes jelleggel, változatlan bérrel és pótlékokkal az eredeti munkaköri feladataik közül nem mindegyiket végezték. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperesek fellebbezése csak arra irányult, hogy az alperes jogellenes munkaszerződést hajtott végre, azt kérték, hogy a törvényszék állapítsa meg, hogy a kézbesítő III. munkakör leveles kézbesítő munkakörre módosult, illetve a kézbesítő III. munkakör jellege megváltozott. A másodfokú bíróság csak e körben vizsgálta a felperesek igényét, ennek megfelelően a felperesek semmisségre irányuló felülvizsgálati kérelme nem képezheti a felülvizsgálati eljárás tárgyát. Kifejtette, hogy a munkaköri feladatokról csak tájékoztatni kell a munkavállalókat, azt a munkáltató egyoldalúan módosíthatta, így a munkaköri vázlat elnevezésű munkaköri feladat meghatározás nem ütközött jogszabályi tilalomba. A kifogásolt intézkedés kizárólag az érdekkörében felmerült munkaszervezéssel összefüggő intézkedés volt, azt az Mt-ben biztosított utasítási jogköréből eredően jogszerűen rendelhette el. Eljárása nem valósított meg rendeltetésellenes joggyakorlást, s intézkedése nem sértette az egyenlő bánásmód követelményét sem.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemben felhívott anyagi jogszabályok téves értelmezése miatt tartották megalapozatlannak. A felperesek által hivatkozott Mt. 76. § (5) bekezdése rögzítette a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit, illetve előírta, hogy mely kérdésekről kell tájékoztatnia a munkavállalót. E körbe estek a munkaköri feladatok is.
A munkaköri feladatokat a munkaköri leírás tartalmazza, annak körét a munkáltató állapítja meg. Az azonos jellegű munkaköri feladatoknak a munkaköri leírásba való felvétele, vagy elhagyása felől a munkáltató egyoldalúan dönthet, az ilyen intézkedés nem igényel közös megegyezést. A munkáltató egyoldalúan módosíthatja a munkaköri leírást, ha az nem jár a munkakör megváltozásával. (MD II.605.)
A felperesek kézbesítő III. munkakörben álltak alkalmazásban, s munkaköri feladataik közé tartozott a belföldi levélpostai küldemények kézbesítése. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a munkaköri feladatok keretén belül a munkáltató utasítási jogkörében meghatározta azt, hogy mely konkrét feladatokat mi módon kell ellátnia a munkavállalóknak. A felpereseknek a munkáltató által megjelölt két hónapos tesztidőszakban a munkaköri feladataiknak csak egy részét kellett ellátniuk. Munkakörük nem változott meg és kellő alap nélkül hivatkoztak arra, hogy azáltal, hogy csak közönséges postai küldeményeket kellett kézbesíteniük, feladatuk szakmaisága veszett el. A munkáltató magyarázatát adta annak, hogy az adott tesztidőszakban milyen okból került sor a kézbesítői feladatok megjelölt szétválasztására. A felperesek értékesítési feladatot nem vállaltak, így munkaszerződésüket egyoldalúan nem lehetett módosítani. Mivel az értékesítési, illetve címközvetítői feladatok ellátásához szükséges a lakossággal való közvetlen kommunikáció, nem tekinthető rendeltetésellenesnek az a munkáltatói intézkedés, amely alapján azon munkavállalókat bízta meg a lakossággal való közvetlen kommunikációt igénylő küldemények kézbesítésével, akik e speciális feladatok ellátására is vállalkoztak. Az alperes ilyen munkaszervezése - különös figyelemmel arra, hogy az csak rövid tesztidőszak ideje alatt állt fenn - nem tekinthető rendeltetésellenes joggyakorlásnak.
A felperesek fellebbezésükben nem kifogásolták a Kollektív Szerződés 8. § (4) bekezdésében foglaltak érvényességét, nem kérték annak megállapítását, hogy az általuk kifogásolt intézkedés a Kollektív Szerződésbe ütközik, illetve semmis, továbbá nem hivatkoztak az Mt. 13. §-a megsértésére. Fellebbezés hiányában e kérdés nem képezhette a másodfokú eljárás tárgyát sem, a jogerős ítélet pedig csak olyan körben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült. (EH 2000.371., BH 1997.54.)
Erre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelem ezen pontját érdemben nem vizsgálta.
A kifejtettekhez képest nincs jelentősége a másodfokú ítélet átirányítással kapcsolatos megállapításának, melyet a Kúria a jogerős ítélet indokolásából mellőz.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A felperesek a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelesek megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket a felpereseket megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. február 19.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.567/2013.)