adozona.hu
BH 2014.7.220
BH 2014.7.220
Azon személyeknek, akik 2011. december 31-éig baleseti rokkantsági nyugdíjban részesültek és a jogkövetkezményekről szóló figyelmeztetés ellenére nem vállalták az új szabályozás szerinti vizsgálatot, rehabilitációs ellátásként folyósított ellátását a törvény erejénél fogva 2012. január 1-jétől meg kell szüntetni (2011. évi CXCI. tv. 33. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága a 2012. április 13-án kelt határozatával - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (3)-(4) bekezdései alapján - 2012. május 1-jétől megszüntette a felperes rehabilitációs ellátását. E határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes 2011. december 31-ig III. csoportú baleseti rokk...
BH 2014.7.220 Azon személyeknek, akik 2011. december 31-éig baleseti rokkantsági nyugdíjban részesültek és a jogkövetkezményekről szóló figyelmeztetés ellenére nem vállalták az új szabályozás szerinti vizsgálatot, rehabilitációs ellátásként folyósított ellátását a törvény erejénél fogva 2012. január 1-jétől meg kell szüntetni (2011. évi CXCI. tv. 33. §).
[1] A Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága a 2012. április 13-án kelt határozatával - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (3)-(4) bekezdései alapján - 2012. május 1-jétől megszüntette a felperes rehabilitációs ellátását. E határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes 2011. december 31-ig III. csoportú baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült, amely ellátás az Mmtv. 33. § (1) bekezdése alapján rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. A felperes az elsőfokú társadalombiztosítási szerv 2012. március 14-i tájékoztatása ellenére nem kérte komplex minősítését, igazolási kérelmet sem terjesztett elő, ezért a rehabilitációs ellátás megszüntetéséről szóló határozat az Mmtv. 33. § (4) bekezdésének megfelel.[2] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amelyben a társadalombiztosítási határozat megváltoztatásával a rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága megállapítását kérte, elutasította.
[3] A bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy komplex minősítését az ellátásra való jogosultsághoz azért nem kellett kérnie, mert a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága tárgyában hozott korábbi határozatok szerint állapota végleges, felülvizsgálata nem szükséges.
[4] A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépett Mmtv. 33. § (1) bekezdése a baleseti rokkantsági nyugdíjat megszüntette, azt e naptól rehabilitációs ellátásként rendelte folyósítani, az Mmtv. 33. § (4) bekezdése pedig kimondta, hogy a rehabilitációs ellátásban részesülő személy ellátását meg kell szüntetni, ha 2012. május 1-jéig nem kéri a komplex minősítés elvégzését. Mivel a felperes a közigazgatási eljárásban kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem kéri komplex minősítés elvégzését, az alperes nem sértett jogszabályt a rehabilitációs ellátás megszüntetésével.
[5] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak a társadalombiztosítási határozatokra kiterjedő hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte.
[6] Kifogásolta, hogy a bíróság hiányos tényállás alapján, annak figyelembevétele nélkül hozta meg döntését, hogy a Dél-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság korábban, a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság tárgyában hozott határozatában a 67%-os munkaképesség-csökkenésének véglegességét állapította meg, rögzítve azt is, hogy nem rehabilitálható és felülvizsgálata csak állapotrosszabbodás esetén szükséges.
[7] A felperes szerint a jogerős ítélet ezen túl az Mmtv. 33. § (1) bekezdése helytelen értelmezése miatt is jogszabálysértő, e szabály ugyanis nem rendelkezik a korábban megállapított rokkantsági nyugdíj megszüntetéséről. Az Mmtv. 103. § i) pontja a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) III. fejezetének hatályon kívül helyezésével a baleseti rokkantsági nyugdíj törvényes alapját szüntette meg, ez azonban nem eredményezi a Tny. rendelkezései alapján hozott határozatok megsemmisítését.
[8] A munkaügyi bíróság jogi értelmezése téves amiatt is, mert az ellátás megszüntetés nem ex lege történt, arról közigazgatási hatósági eljárásban hozott egyedi határozat rendelkezett. Abból, hogy a jogalkotó a baleseti rokkantsági nyugdíj ellátási formát a jövőre nézve meg kívánta szüntetni, nem következik, hogy a korábban hatályos jog alkalmazásával jogszerű közigazgatási határozattal megállapított ellátás folyósítását meg lehetne szüntetni.
[9] Az Mmtv. 33. §-a helytelen értelmezése körében a felperes kiemelte, hogy a (3) bekezdés c) pontja a kereső tevékenység végzésére rehabilitáció nélkül nem képes személyekre alkalmazandó, a felülvizsgálatot azonban nem kellett kérniük azoknak, akiknek a rehabilitációja nem lehetséges. Ebből következik, hogy a nem rehabilitálható ellátottak esetében az ismételt komplex minősítés kérésének elmulasztása nem eredményezi a rokkantsági ellátás megszüntetését. Mindezek alapján a felperesre az Mmtv. 33. § (4) bekezdése nem vonatkoztatható, így a rokkantsági ellátás megszüntetése ellentétes az Mmtv. 5. § (1) bekezdésével is.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte az ítélet megalapozottságára hivatkozva. Kiemelte, hogy a felperes a komplex felülvizsgálatát kétszeri felhívása ellenére nem kérte, ezért a munkaügyi bíróság az ítéletben felhozott indokok alapján helytállóan döntött a kereset elutasításáról.
[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[12] A jogerős ítélet tényállása tartalmazza, hogy az 1995. október 20-án munkabalesetet szenvedett felperes 2011. december 31-ig a korábban véglegesen fennállónak véleményezett 67%-os munkaképesség-csökkenésére, nem rehabilitálható minősítésére tekintettel részesült baleseti rokkantsági nyugdíjban. A felperes által e körben hivatkozott tényeket alátámasztó bizonyítékok ismertetése - bár az azok figyelembevételének mellőzésére alapot adó okokat a bíróság nem rögzítette - az ítélet jogi indokolásában is szerepel. A jogerős ítélet a tényállás felperes által megjelölt hiányosságban nem szenved, ezért nem jogszabálysértő.
[13] Az Mmtv. felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezései értelmezése kapcsán a Kúria mindenek előtt arra mutat rá, hogy a törvényhozó az Mmtv. megalkotásával - a törvény preambulumában megjelölt célok érdekében - jelentősen átalakította a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának rendszerét. A változások a korábban a Tny. alapján megállapított ellátásokban, így a baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülőket is érintették, amelyet a törvényjavaslat indokolása is rögzít: "az átalakítás legnagyobb mértékben a nyugdíjkorhatár betöltése előtt több mint öt évvel álló személyek közül azokat érinti, akiknek a jelenlegi, egészségkárosodáson alapuló rendszerben legfeljebb hetven százalékos mértékű egészségkárosodást állapítottak meg".
[14] A 2011. december 31-ig baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülőket érintő változások a tételes jogi rendelkezések közül az Mmtv. 31-33. §-aiban jelennek meg, ezek közül pedig a felperesre irányadó 33. § (1) bekezdése adott lehetőséget - a már megszerzett jogosultságnak a rehabilitálhatóság és a foglalkoztathatóság szempontjai figyelembevételével való érvényesülését biztosítandó - a korábbi ellátás (baleseti rokkantsági nyugdíj) rehabilitációs ellátásként való továbbfolyósítására.
[15] A törvényhozó ugyanakkor a fenti körbe tartozó személyek esetében előírta az új ellátási formákra való jogosultság későbbiekben elvégzendő vizsgálatát is. A korábban baleseti rokkantsági nyugdíjban, 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásban részesülők - az Mmtv. 33. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatásuk mellett - választhatták az új ellátásra való jogosultsági feltételek fennállásának komplex felülvizsgálat keretében való vizsgálatát, amelynek eredményeként a társadalombiztosítási szervnek az Mmtv. szerinti ellátást - a jogosultsági feltételek fennállása esetén - az erről hozott döntést követő harmadik hónap első napjával kellett megállapítania [Mmtv. 33. § (6)-(7) bekezdés]. Ezzel szemben azon személyek esetében, akik - jogkövetkezményekre való figyelmeztetés ellenére - nem vállalták az új szabályozás szerinti vizsgálatot, a törvényhozó a 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósított ellátás megszüntetését rendelte el.
[16] A fentiek alapján a felperes - a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát alátámasztandó - téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra, hogy az Mmtv. 33. §-a a korábban megállapított rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát, kifejezett megszüntető rendelkezés hiányában nem érintette. A Tny. szabályai alapján korábban megállapított ellátások, köztük a baleseti rokkantsági nyugdíj ellátás változatlan feltételekkel történő, illetve a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt összegű folyósítására a törvényhozó 2012. január 1-jétől az új szabályozás szerinti jogcímen és - a fent ismertetettek szerint - csupán ideiglenesen biztosított lehetőséget.
[17] Az Mmtv. felperesre irányadó rendelkezései az átalakított ellátásra való további jogosultság tekintetében nem írják elő a 2012. január 1-je előtt hatályos jogszabályok alapján megállapított és folyósított baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultsági feltételek figyelembevételét: nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy a rokkantság korábbi jogszabályok és szakmai szabályok alapján megállapított kritériumai és jellemzői fennállnak-e (munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás véglegessége, rehabilitálhatóság hiánya stb.).
[18] A fentiek alapján, ez irányú kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában a felperes tévesen hivatkozott arra is, hogy a felülvizsgálatot nem kellett kérniük azoknak a 2011. december 31-ig baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült személyeknek, akiknek a kereső tevékenységre való, rehabilitáció nélküli alkalmatlanságát a korábbi, 2012. január 1-je előtt hatályos jogszabályok alapján jogerős közigazgatási határozattal, vagy bírói ítéletekkel megállapították. A felperes ügyében az Mmtv. alkalmazhatóságáról a társadalombiztosítási szervek és a munkaügyi bíróság helyállóan foglalt állást, e rendelkezés alapján a rehabilitációs ellátás megszüntetése nem volt jogszabálysértő.
[19] A felperes felülvizsgálati álláspontja nem támasztható alá az Mmtv.-nek a Tny. III. fejezete "A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj" cím alatti rendelkezéseit 2012. január 1-jétől hatályon kívül helyező 103. § i) pontjával és az Mmtv. 5. § (1) bekezdésével sem. A felperes ellátásának átalakítása, majd a rehabilitációs ellátás megszüntetése nem a Tny. III. fejezetének hatályon kívül helyezésén, hanem az Mmtv. rendelkezésein alapult, az Mmtv. 5. § (1) bekezdése pedig nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a korábbi jogszabályok szerinti megállapított rehabilitálhatóság (javasoltság hiánya) figyelembevételét írná elő az újonnan megállapított, vagy az Mmtv. által átalakított ellátásra való jogosultság megítélésénél.
[20] A Kúria a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményének sérelmére vonatkozó felülvizsgálati érvelést nem osztotta. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből a jogerős közigazgatási határozatokkal, vagy bírósági ítéletekkel korábban megállapított társadalombiztosítási ellátások - jogszabályalkotás útján elrendelt - megváltoztatásának, átalakításának abszolút tilalma nem következik.
[21] Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.355/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Cech Ügyvédi Iroda által képviselt K. T. felperesnek a dr. Kovács Dalma jogtanácsos által képviselt Baranya Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 5.M.55/2013. szám alatt indított és a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. március 8-án kelt 5.M.55/2013/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.55/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Indokolás
A Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága a 2012. április 13-án kelt határozatával - a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 33. § (3)-(4) bekezdései alapján - 2012. május 1-jétől megszüntette a felperes rehabilitációs ellátását. E határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes 2011. december 31-ig III. csoportú baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült, amely ellátás az Mmtv. 33. § (1) bekezdése alapján rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. A felperes az elsőfokú társadalombiztosítási szerv 2012. március 14-i tájékoztatása ellenére nem kérte komplex minősítését, igazolási kérelmet sem terjesztett elő, ezért a rehabilitációs ellátás megszüntetéséről szóló határozat az Mmtv. 33. § (4) bekezdésének megfelel.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amelyben a társadalombiztosítási határozat megváltoztatásával a rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága megállapítását kérte, elutasította. A bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy komplex minősítését az ellátásra való jogosultsághoz azért nem kellett kérnie, mert a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultsága tárgyában hozott korábbi határozatok szerint állapota végleges, felülvizsgálata nem szükséges. A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépett Mmtv. 33. § (1) bekezdése a baleseti rokkantsági nyugdíjat megszüntette, azt e naptól rehabilitációs ellátásként rendelte folyósítani, az Mmtv. 33. § (4) bekezdése pedig kimondta, hogy a rehabilitációs ellátásban részesülő személy ellátását meg kell szüntetni, ha 2012. május 1-jéig nem kéri a komplex minősítés elvégzését. Mivel a felperes a közigazgatási eljárásban kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem kéri komplex minősítés elvégzését, az alperes nem sértett jogszabályt a rehabilitációs ellátás megszüntetésével.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak a társadalombiztosítási határozatokra kiterjedő hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát és az alperes költségekben való marasztalását kérte.
Kifogásolta, hogy a bíróság hiányos tényállás alapján, annak figyelembe vétele nélkül hozta meg döntését, hogy a Dél-dunántúli Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság korábban, a baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultság tárgyában hozott határozatában a 67%-os munkaképesség-csökkenésének véglegességét állapította meg, rögzítve azt is, hogy nem rehabilitálható és felülvizsgálata csak állapotrosszabbodás esetén szükséges.
A felperes szerint a jogerős ítélet ezen túl az Mmtv. 33. § (1) bekezdése helytelen értelmezése miatt is jogszabálysértő, e szabály ugyanis nem rendelkezik a korábban megállapított rokkantsági nyugdíj megszüntetéséről. Az Mmtv. 103. § i) pontja a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) III. fejezetének hatályon kívül helyezésével a baleseti rokkantsági nyugdíj törvényes alapját szüntette meg, ez azonban nem eredményezi a Tny. rendelkezései alapján hozott határozatok megsemmisítését. A jogalkotónak - szemben a 2006 őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 2011. évi XVI. törvénnyel (a továbbiakban: Őtöeotv.), amely bírósági ítéleteket semmisített meg -, nem állt szándékában, hogy rokkantsági nyugdíjakat megállapító közigazgatási határozatokat vagy ítéleteket normatív aktussal semmisítsen meg; olyan tartalmú jogszabályi rendelkezésre, amely a baleseti rokkantsági nyugdíjat megszüntetné, a jogerős ítélet sem hivatkozik. A munkaügyi bíróság jogi értelmezése téves amiatt is, mert az ellátás megszüntetés nem ex lege történt, arról közigazgatási hatósági eljárásban hozott egyedi határozat rendelkezett. Abból, hogy a jogalkotó a baleseti rokkantsági nyugdíj ellátási formát a jövőre nézve meg kívánta szüntetni, nem következik, hogy a korábban hatályos jog alkalmazásával jogszerű közigazgatási határozattal megállapított ellátás folyósítását meg lehetne szüntetni. A korábbi határozat továbbra is érvényes és hatályos; ellenkező értelmezés esetén minden egyedi döntés érvényét veszítené, ha az alapjául szolgáló jogszabályt utóbb hatályon kívül helyeznék, ami sértené a jogállamiság, jogbiztonság elvét.
Az Mmtv. 33. §-a helytelen értelmezése körében a felperes kiemelte, hogy a (3) bekezdés c) pontja a kereső tevékenység végzésére rehabilitáció nélkül nem képes személyekre alkalmazandó, a felülvizsgálatot azonban nem kellett kérniük azoknak, akiknek a rehabilitációja nem lehetséges. Ebből következik, hogy a nem rehabilitálható ellátottak esetében az ismételt komplex minősítés kérésének elmulasztása nem eredményezi a rokkantsági ellátás megszüntetését. Mindezek alapján a felperesre az Mmtv. 33. § (4) bekezdése nem vonatkoztatható, így a rokkantsági ellátás megszüntetése ellentétes az Mmtv. 5. § (1) bekezdésével is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte az ítélet megalapozottságára hivatkozva. Kiemelte, hogy a felperes a komplex felülvizsgálatát kétszeri felhívása ellenére nem kérte, ezért a munkaügyi bíróság az ítéletben felhozott indokok alapján helytállóan döntött a kereset elutasításáról. A jogerős ítélet indokolása rögzíti, hogy a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenését korábban véglegesnek minősítették, ez a tény azonban az Mmtv. alkalmazhatóságát nem befolyásolta. A bíróság az Mmtv. 33. § (1) bekezdése helytálló értelmezésével állapította meg, hogy a rokkantsági nyugdíj 2012. január 1-jétől megszüntetésre került és a felperesre a 33. § (3) bekezdés c) pontját alkalmazni kellett. Ezt támasztja alá, hogy az Mmtv. hatályba lépésével, a 3. § (2) bekezdésében felsorolt kategóriáknak megfelelően megváltoztak a rehabilitációs szempontok és az is, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíj ellátási forma 2012. január 1-jei megszűnése miatt az alapul szolgáló rehabilitációs minősítés is "hatályát vesztette". Az alperes végül hivatkozott arra, hogy a felperes jogértelmezése ellentétes az Mmtv. 5. § (1) bekezdésében, 15. § (1) bekezdésében, 33. § (1) bekezdésében, 32. § (1) a)-b) pontjaiban foglalt rendelkezésekkel, figyelemmel arra is, hogy 1962. október 29-én született, így nem minősült az öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven belül betöltő, 2012. január 1-jétől rokkantsági ellátásra jogosult személynek.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelemre tett észrevételében hivatkozott az Mmtv. javaslatának indokolására, amely szerint a törvény a felsorolt ellátásokban, köztük a baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek számára "biztosítja a szerzett jogok érvényesülését, a rehabilitálhatóság és foglalkoztathatóság szempontjait figyelembe véve kezeli az érintett ellátási csoportokat, szem előtt tartva a létbiztonságot". Érvelése szerint a jogalkotói szándék ennek alapján nem irányulhatott a korábban szerzett jogok elvételére, különösen, ha az érintettek tekintetében nem merült fel új körülmény, illetve ráutaló magatartással sem léptek át az új rendszerbe. A törvényjavaslat által említett cél elérését, a létbiztonság szem előtt tartását nem szolgálja az a gyakorlat, ami az ellátásból kizárja a komplex felülvizsgálatokat nem kérőket és a korábban jogerősen megállapított ellátásokat is megszünteti. A jogerős ítéletben foglalt jogértelmezés ellentétes a Tny. 3. §-ával is, amely tiltja a Tny. által hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján már megszerzett jogosultságok megszüntetését, korlátozását.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján - tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A jogerős ítélet tényállása tartalmazza, hogy az 1995. október 20-án munkabalesetet szenvedett felperes 2011. december 31-ig a korábban véglegesen fennállónak véleményezett 67%-os munkaképesség-csökkenésére, nem rehabilitálható minősítésére tekintettel részesült baleseti rokkantsági nyugdíjban. A felperes által e körben hivatkozott tényeket alátámasztó bizonyítékok ismertetése - bár az azok figyelembe vételének mellőzésére alapot adó okokat a bíróság nem rögzítette - az ítélet jogi indokolásában is szerepel. A jogerős ítélet a tényállás felperes által megjelölt hiányosságban nem szenved, ezért nem jogszabálysértő.
Az Mmtv. felülvizsgálati kérelemben felhívott rendelkezései értelmezése kapcsán a Kúria mindenekelőtt arra mutat rá, hogy a törvényhozó az Mmtv. megalkotásával - a törvény preambulumában megjelölt célok érdekében - jelentősen átalakította a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának rendszerét. A változások a korábban a Tny. alapján megállapított ellátásokban, így a baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülőket is érintették, amelyet a törvényjavaslat indokolása is rögzít: "az átalakítás legnagyobb mértékben a nyugdíjkorhatár betöltése előtt több mint öt évvel álló személyek közül azokat érinti, akiknek a jelenlegi, egészségkárosodáson alapuló rendszerben legfeljebb hetven százalékos mértékű egészségkárosodást állapítottak meg".
A 2011. december 31-ig baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülőket érintő változások a tételes jogi rendelkezések közül az Mmtv. 31. §-33. §-aiban jelennek meg, ezek közül pedig a felperesre irányadó 33. § (1) bekezdése adott lehetőséget - a már megszerzett jogosultságnak a rehabilitálhatóság és a foglalkoztathatóság szempontjai figyelembe vételével való érvényesülését biztosítandó - a korábbi ellátás (baleseti rokkantsági nyugdíj) rehabilitációs ellátásként való továbbfolyósítására. A törvényhozó ugyanakkor a fenti körbe tartozó személyek esetében előírta az új ellátási formákra való jogosultság későbbiekben elvégzendő vizsgálatát is. A korábban baleseti rokkantsági nyugdíjban, 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásban részesülők - az Mmtv. 33. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatásuk mellett - választhatták az új ellátásra való jogosultsági feltételek fennállásának komplex felülvizsgálat keretében való vizsgálatát, amelynek eredményeként a társadalombiztosítási szervnek az Mmtv. szerinti ellátást - a jogosultsági feltételek fennállása esetén - az erről hozott döntést követő harmadik hónap első napjával kellett megállapítania [Mmtv. 33. § (6)-(7) bekezdés]. Ezzel szemben azon személyek esetében, akik - jogkövetkezményekre való figyelmeztetés ellenére - nem vállalták az új szabályozás szerinti vizsgálatot, a törvényhozó a 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósított ellátás megszüntetését rendelte el.
A fentiek alapján a felperes - a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát alátámasztandó - téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra, hogy az Mmtv. 33. §-a a korábban megállapított rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát, kifejezett megszüntető rendelkezés hiányában nem érintette. A Tny. szabályai alapján korábban megállapított ellátások, köztük a baleseti rokkantsági nyugdíj ellátás változatlan feltételekkel történő, illetve a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt összegű folyósítására a törvényhozó 2012. január 1-jétől az új szabályozás szerinti jogcímen és - a fent ismertetettek szerint - csupán ideiglenesen biztosított lehetőséget. Az Mmtv. felperesre irányadó rendelkezései az átalakított ellátásra való további jogosultság tekintetében nem írják elő a 2012. január 1. előtt hatályos jogszabályok alapján megállapított és folyósított baleseti rokkantsági nyugdíjra való jogosultsági feltételek figyelembe vételét: nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy a rokkantság korábbi jogszabályok és szakmai szabályok alapján megállapított kritériumai és jellemzői fennállnak-e (munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás véglegessége, rehabilitálhatóság hiánya, stb.).
A fentiek alapján, ez irányú kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában a felperes tévesen hivatkozott arra is, hogy a felülvizsgálatot nem kellett kérniük azoknak a 2011. december 31-ig baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült személyeknek, akiknek a kereső tevékenységre való, rehabilitáció nélküli alkalmatlanságát a korábbi, 2012. január 1. előtt hatályos jogszabályok alapján jogerős közigazgatási határozattal, vagy bírói ítéletekkel megállapították. A felperes ügyében az Mmtv. alkalmazhatóságáról a társadalombiztosítási szervek és a munkaügyi bíróság helyállóan foglalt állást, e rendelkezés alapján a rehabilitációs ellátás megszüntetése nem volt jogszabálysértő.
A felperes felülvizsgálati álláspontja nem támasztható alá az Mmtv.-nek a Tny. III. fejezete "A rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíj" cím alatti rendelkezéseit 2012. január 1-től hatályon kívül helyező 103. § i) pontjával és az Mmtv. 5. § (1) bekezdésével sem. A felperes ellátásának átalakítása, majd a rehabilitációs ellátás megszüntetése nem a Tny. III. fejezetének hatályon kívül helyezésén, hanem az Mmtv. rendelkezésein alapult, az Mmtv. 5. § (1) bekezdése pedig nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a korábbi jogszabályok szerinti megállapított rehabilitálhatóság (javasoltság hiánya) figyelembe vételét írná elő az újonnan megállapított, vagy az Mmtv. által átalakított ellátásra való jogosultság megítélésénél.
A Kúria a jogállamiság és az abból származó jogbiztonság követelményének sérelmére vonatkozó felülvizsgálati érvelést nem osztotta. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből a jogerős közigazgatási határozatokkal, vagy bírósági ítéletekkel korábban megállapított társadalombiztosítási ellátások - jogszabályalkotás útján elrendelt - megváltoztatásának, átalakításának abszolút tilalma, illetőleg a változtatásnak felperes által hivatkozott, az Őtöeotv.-ben meghatározott módon történő bevezetése nem következik.
Mindezek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alkalmazásával határozott.
Budapest, 2014. április 17.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv. III. 10.355/2013.)