A felperes e..." />

BH+ 2014.7.320

A munkavállaló orvosi iratai tekintetében az adatvédelmi követelmények betartása miatt a munkáltató perbeli jogai nem sérültek, eljárási jogszabálysértés nem történt [1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 3. § (2) bek., 93. § (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2006. november 8-án létesített részmunkaidős jogviszonyt az alperesnél. A munkaszerződése alapján napi 4 órás, havi bruttó 35 000 forintos foglalkoztatás helyett teljes munkaidős alkalmazására került volna sor a próbaidő leteltét követően.
A felperes munkavégzés közben 2007. január 26-án az áruház raktárából a kijelölt közlekedési útvonalon haladt, amikor az "önjáró kapu" az ahhoz felszerelt plexi csapóajtóval a helyéről kiborult, és a felperes lábszárának csapódott.
A felperes e...

BH+ 2014.7.320 A munkavállaló orvosi iratai tekintetében az adatvédelmi követelmények betartása miatt a munkáltató perbeli jogai nem sérültek, eljárási jogszabálysértés nem történt [1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 3. § (2) bek., 93. § (2) bek.].
A felperes 2006. november 8-án létesített részmunkaidős jogviszonyt az alperesnél. A munkaszerződése alapján napi 4 órás, havi bruttó 35 000 forintos foglalkoztatás helyett teljes munkaidős alkalmazására került volna sor a próbaidő leteltét követően.
A felperes munkavégzés közben 2007. január 26-án az áruház raktárából a kijelölt közlekedési útvonalon haladt, amikor az "önjáró kapu" az ahhoz felszerelt plexi csapóajtóval a helyéről kiborult, és a felperes lábszárának csapódott.
A felperes egyebek mellett mélyvisszeres vérrögösödést, illetve bal oldali szárkapocscsonti idegbénulást szenvedett el, a munkabalesettel összefüggésben 20%-os munkaképesség csökkenése lett, továbbá 16%-os össz-egészségkárosodást szenvedett el.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkahelyi balesetével összefüggésben az alperest 100%-os felelősség terheli. Ezen túlmenően vagyoni és nem vagyoni kártérítés megállapítását kérte. Elmaradt jövedelempótló járadék, valamint a jövőre nézve havi bruttó 70 000 forint jövedelempótló járadék megtérítését igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 363 115 forint vagyoni kártérítést, valamint elmaradt, és a jövőre nézve esedékes jövedelempótló járadékot, továbbá 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítést perköltséggel együtt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 11. §-ában foglaltakra, valamint a 174., 177. és 178. §-ában rögzítettekre. Hivatkozott még a Ptk. 326. § (1) bekezdésére, valamint a GKT 72/2003. számú állásfoglalásra az elévüléssel összefüggésben.
A bíróság kifejtette, hogy a felperes a közlekedő útvonalon az ajtó közelébe került, amikor az a lábára rázuhant. Ez minden körülmények között a munkáltató működési körén belül felmerülő, és elháríthatatlannak nem tekinthető körülmény, így a munkáltató a balesetért teljes mértékben felel.
A bíróság szerint a felperes igénye alapos 55 000 forint erejéig élelmiszer-feljavítás címén, 360 000 forint erejéig ápoló-gondozó költsége címén, 60 000 forintig kisegítő címén, 402 000 forint erejéig többlet gyógyszerköltség címén, továbbá jogosult 25 000 forintra szobakerékpár és 10 000 forint kompressziós gyógyharisnya költségére is. Miután a biztosító 700 000 forintot, az alperes pedig 175 196 forintot fizetett meg, a felperes fenti követeléséből ezen összeget levonásba kellett helyezni.
A felperes az alperesnél történő foglalkoztatása előtt teljes munkaidőben dolgozott, és a sérülése hiányában a csatolt nyilatkozat szerint is teljes munkaidőben tudott volna munkát végezni pultosként. A munkaügyi központ is teljes munkaidős foglalkoztatásra közvetítette volna ki a felperest kereskedő-boltvezető munkakörbe, amelyből a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperesnél elszenvedett sérülés hiányában a felperes teljes munkaidős foglalkoztatásban vehetett volna részt több munkáltatónál is. Az alperest a jövőre nézve havi bruttó 70 000 forint fizetési kötelezettség terheli, amely kezdő időpontja 2012. október 16-ával lett meghatározva.
Az elsőfokú bíróság a 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítést az eset összes körülményét értékelve megalapozottnak találta különös figyelemmel a felperes családi körülményeire.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a vagyoni kártérítés összegét 186 804 forintra és ennek kamatára leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes a jogalapot nem vitatta, a fellebbezése azt célozta, hogy az általa, valamint a beavatkozó által a felperes részére kifizetett összeggel a felperes kártérítési igénye kompenzálásra kerüljön, erre tekintettel kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság a felperes által becsatolt terjedelmes orvosi iratokat nem kézbesítette az alperes részére, őt azonban arról tájékoztatta, hogy mindez ügyfélfogadási időben megtekinthető. Az orvosi dokumentumok a felperes vonatkozásában különleges adatokat tartalmaznak [2011. évi CXII. tv. 3. § 3/b.) pont], amelyek becsatolását követően adatkezelővé a bíróság vált. Abban az esetben, amennyiben a fél a rendelkezésre álló dokumentumokról másolat készítését, kiadását ellenzi, az nem adható ki.
A különleges adattal kapcsolatosan azonban a felperesnek rendelkezési joga van. A másodfokú tárgyaláson a munkavállaló hozzájárult az általa becsatolt orvosi dokumentáció másolásához és az alperesnek történő kiadásához, ami azt jelenti, hogy az adatkezelőtől a felügyeleti jog kikerült. Miután a felperes részéről a hozzájárulás megtörtént, a törvényszék elrendelte a felperes által becsatolt orvosi iratok alperes részére történő kézbesítését. A munkáltató ezt követően sem pontosította összegszerűen a fellebbezését arra nézve, hogy a felperes javára megítélt vagyoni kártérítés leszállítását milyen mértékben kéri. Ennek folytán az utazási költségek ellentételezésének tekintetében a leszállított kereset kapcsán a törvényszék az ítéletet megalapozottnak találta. A másodfokú bíróság ugyancsak helytállónak minősítette az elsőfokú bíróság által meghatározott gyógyszerköltség, valamint kisegítő igénybevételének költségét.
A másodfokú bíróság az étkezési költségtérítési igénnyel összefüggésben alaposnak találta az alperes fellebbezését. Ezen igény a felperes oldalán ugyanis nem a gyógykezelésekre, vizsgálatra, utazásokra tekintettel merült fel, nyilvánvalóan a felperesnek akkor is kellett volna étkeznie, ha nem éri őt baleset, tehát ezzel összefüggésben többletkiadása nem keletkezett.
A törvényszék a fellebbezés elbírálásakori értékviszonyokból indult ki, és az elsőfokú bíróság által megállapított 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítés összegét nem találta eltúlzottnak.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő megváltoztatását kérte a járadékra vonatkozó részében.
Hivatkozása szerint az adatvédelmi követelmények betartása nem eredményezhet eljárási jogsérelmet a fél, valamint eljárási jogszabálysértést a bíróság részéről.
A polgári perben az eljárás menetét alapvetően a felek határozzák meg az ügy érdemére vonatkozó kérelmeikkel, indítványaikkal, illetve az egyes bizonyítékaik bemutatásával. Ezekhez a bíróság kötve van, így szükségképpen kezelőjévé válik azoknak az adatoknak, amelyeket a fél bocsát a rendelkezésére. A "fegyveregyenlőség" alapelvéből [Pp. 3. § (6) bek.] is következik, hogy a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek, és azokra nyilatkozhassanak, továbbá a Pp. 93. § (2) bekezdése szerint a beadványokat a per bíróságánál eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél érdekelve van.
Az alperes álláspontja szerint azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem bocsátotta rendelkezésére a felperes egészségi állapotát bizonyító orvosi dokumentumokat, az eljárási szabályokat lényegesen megszegte.
Az elsőfokú bíróság a jövőre meghatározott járadék összegét jogszabálysértő módon állapította meg tekintettel arra, hogy sem a tényleges alkalmazás formáját, azaz részmunkaidőt, sem a balesettel összefüggésben kialakult 20%-os munkaképesség-csökkenést nem vette figyelembe.
Az elsőfokú bíróságnak a jövőre megállapított járadékra vonatkozó döntése abban az esetben lett volna elfogadható, ha a balesettel összefüggésben felmerült 20%-os munkaképesség-csökkenésre (ami teljes, vagyis 8 órás munkaidős foglalkoztatás esetén bruttó 14 000 forint), valamint a foglalkoztatásnak a baleset időpontjában meglévő tényleges formájára (részmunkaidőre) tekintettel bruttó 7000 forint havi járadékot határozott volna meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a részére a 20%-os munkaképesség-csökkenés ellenére járadékként a 70 000 Ft/hó összeget utalva a Ptk. 356. § (1), (2) bekezdésében, valamint a 357. § (1) és (4) bekezdésében rögzítettekre. A járadék mértékének meghatározásánál nem az elszenvedett munkaképesség-csökkenésnek, hanem a felperes sérülésével összefüggésben, a teljes munkaidős havi jövedelemtől való "elesésének" van jelentősége.
Az alperes sem az elsőfokú eljárás, sem a fellebbezés során nem vitatta a járadék jogalapjára és összegszerűségére vonatkozó tényeket, bizonyítékokat, ezzel kapcsolatosan sem konkrét nyilatkozatot, sem bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért a felülvizsgálati kérelme ezen okból is alaptalan.
A felperes álláspontja szerint az anyagi jogszabályok megsértése nem történt meg, a felülvizsgálati eljárásban nem lehet megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bek.].
Az alperes megalapozatlanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében eljárásjogi szabálysértésre. A másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperesre vonatkozó orvosi dokumentáció a peres eljárás anyagát képezte, az elsőfokú bíróság pedig felhívta a munkáltatót arra, hogy azt megtekintheti. Így az alperes nem volt elzárva attól, hogy a felperes egészségi állapotával összefüggő iratanyagot teljes körben megismerje, arra észrevételeit megtegye.
Ezen túlmenően azonban a másodfokú bíróság - a felperes hozzájárulásával - az orvosi iratokat az alperes részére kézbesítette is, és felhívta a fellebbezésének pontosítására, amely nem történt meg, az alperes a megküldött anyag birtokában sem tett további érdemi nyilatkozatot. Mindebből következően pedig alaptalan a Pp. 3. § (2) bekezdésére és 93. § (2) bekezdésére történő hivatkozás, valamennyi irat az alperes rendelkezésére állt, aki a bíróság felhívására sem pontosította a fellebbezését.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a járadékra vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokat. Ezekkel szemben azonban fellebbezést nem nyújtott be, így a járadék vizsgálatára a másodfokú eljárásban nem került sor, így az a felülvizsgálati eljárás tárgya sem lehetett [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek.; EBH 2002.653.].
A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Az alperes a járadék megállapítása körében álláspontját a megsértett jogszabály megjelölése nélkül fejtette ki, így a járadékra vonatkozó okfejtése ezen okból sem volt a felülvizsgálati eljárásban értékelhető.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.422/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Tompa Zoltán ügyvéd által képviselt R.-né D. M. felperesnek a dr. Lévai András jogtanácsos által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Gregó Zoltán jogtanácsos által képviselt Biztosító Zrt. beavatkozott - a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 8.M.180/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Miskolci Törvényszék 1.Mf.22.677/2012/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.22.677/2012/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 502 600 (ötszázkettőezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 50 000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes 2006. november 8-án létesített részmunkaidős jogviszonyt az alperesnél. A munkaszerződése alapján napi 4 órás, havi bruttó 35 000 forintos foglalkoztatás helyett teljes munkaidős alkalmazására került volna sor a próbaidő leteltét követően.
A felperes munkavégzés közben 2007. január 26-án az áruház raktárából a kijelölt közlekedési útvonalon haladt, amikor az "önjáró kapu" az ahhoz felszerelt plexi csapóajtóval a helyéről kiborult, és a felperes lábszárának csapódott.
A felperes egyebek mellett mélyvisszeres vérrögösödést, illetve bal oldali szárkapocscsonti idegbénulást szenvedett el, a munkabalesettel összefüggésben 20%-os munkaképesség csökkenése lett, továbbá 16%-os össz-egészségkárosodást szenvedett el.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkahelyi balesetével összefüggésben az alperest 100%-os felelősség terheli. Ezen túlmenően vagyoni és nem vagyoni kártérítés megállapítását kérte. Elmaradt jövedelempótló járadék, valamint a jövőre nézve havi bruttó 70 000 forint jövedelempótló járadék megtérítését igényelte.
A Miskolci Munkaügyi Bíróság a 8.M.180/2011/56. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 363 115 forint vagyoni kártérítést, valamint elmaradt, és a jövőre nézve esedékes jövedelempótló járadékot, továbbá 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítést perköltséggel együtt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 11. §-ában foglaltakra, valamint a 174., 177. és 178. §-ában rögzítettekre. Hivatkozott még a Ptk. 326. § (1) bekezdésére, valamint a GKT. 72/2003. számú állásfoglalásra az elévüléssel összefüggésben.
A bíróság kifejtette, hogy a felperes a közlekedő útvonalon az ajtó közelébe került, amikor az a lábára rázuhant. Ez minden körülmények között a munkáltató működési körén belül felmerülő, és elháríthatatlannak nem tekinthető körülmény, így a munkáltató a balesetért teljes mértékben felel.
A bíróság szerint a felperes igénye alapos 55 000 forint erejéig élelmiszer-feljavítás címén, 360 000 forint erejéig ápoló-gondozó költsége címén, 60 000 forintig kisegítő címén, 402 000 forint erejéig többlet gyógyszerköltség címén, továbbá jogosult 25 000 forintra szobakerékpár és 10 000 forint kompressziós gyógyharisnya költségére is. Miután a biztosító 700 000 forintot, az alperes pedig 175 196 forintot fizetett meg, a felperes fenti követeléséből ezen összeget levonásba kellett helyezni.
A felperes az alperesnél történő foglalkoztatása előtt teljes munkaidőben dolgozott, és a sérülése hiányában a csatolt nyilatkozat szerint is teljes munkaidőben tudott volna munkát végezni pultosként. A munkaügyi központ is teljes munkaidős foglalkoztatásra közvetítette volna ki a felperest kereskedő-boltvezető munkakörbe, amelyből a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az alperesnél elszenvedett sérülés hiányában a felperes teljes munkaidős foglalkoztatásban vehetett volna részt több munkáltatónál is. Az alperest a jövőre nézve havi bruttó 70 000 forint fizetési kötelezettség terheli, amely kezdő időpontja 2012. október 16-ával lett meghatározva.
Az elsőfokú bíróság a 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítést az eset összes körülményét értékelve megalapozottnak találta különös figyelemmel a felperes családi körülményeire.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék az 1.Mf.22.677/2012/5. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a vagyoni kártérítés összegét 186 804 forintra és ennek kamatára leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest fellebbezési illeték, valamint másodfokú költség viselésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem támadta az elsőfokú ítélet azon okfejtését, amely szerint a bíróság megállapította, hogy a felperes követelése nem évült el. Az alperes a jogalapot nem vitatta, a fellebbezése azt célozta, hogy az általa, valamint a beavatkozó által a felperes részére kifizetett összeggel a felperes kártérítési igénye kompenzálásra kerüljön, erre tekintettel kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság a felperes által becsatolt terjedelmes orvosi iratokat nem kézbesítette az alperes részére, őt azonban arról tájékoztatta, hogy mindez ügyfélfogadási időben megtekinthető. Az orvosi dokumentumok a felperes vonatkozásában különleges adatokat tartalmaznak [2011. évi CXII. tv. 3. § 3.b.) pont], amelyek becsatolását követően adatkezelővé a bíróság vált. Abban az esetben, amennyiben a fél a rendelkezésre álló dokumentumokról másolat készítését, kiadását ellenzi, az nem adható ki.
A különleges adattal kapcsolatosan azonban a felperesnek rendelkezési joga van. A másodfokú tárgyaláson a munkavállaló hozzájárult az általa becsatolt orvosi dokumentáció másolásához és az alperesnek történő kiadásához, ami azt jelenti, hogy az adatkezelőtől a felügyeleti jog kikerült. Miután a felperes részéről a hozzájárulás megtörtént, a törvényszék elrendelte a felperes által becsatolt orvosi iratok alperes részére történő kézbesítését. A munkáltató ezt követően sem pontosította összegszerűen a fellebbezését arra nézve, hogy a felperes javára megítélt vagyoni kártérítés leszállítását milyen mértékben kéri. Ennek folytán az utazási költségek ellentételezésének tekintetében a leszállított kereset kapcsán a törvényszék az ítéletet megalapozottnak találta. A másodfokú bíróság ugyancsak helytállónak minősítette az elsőfokú bíróság által meghatározott gyógyszerköltség, valamint kisegítő igénybevételének költségét.
A másodfokú bíróság az étkezési költségtérítési igénnyel összefüggésben alaposnak találta az alperes fellebbezését. Ezen igény a felperes oldalán ugyanis nem a gyógykezelésekre, vizsgálatra, utazásokra tekintettel merült fel, nyilvánvalóan a felperesnek akkor is kellett volna étkeznie, ha nem éri őt baleset, tehát ezzel összefüggésben többletkiadása nem keletkezett.
A törvényszék a fellebbezés elbírálásakori értékviszonyokból indult ki, és az elsőfokú bíróság által megállapított 4 000 000 forint nem vagyoni kártérítés összegét nem találta eltúlzottnak.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő megváltoztatását kérte a járadékra vonatkozó részében.
Hivatkozása szerint az adatvédelmi követelmények betartása nem eredményezhet eljárási jogsérelmet a fél, valamint eljárási jogszabálysértést a bíróság részéről.
A polgári perben az eljárás menetét alapvetően a felek határozzák meg az ügy érdemére vonatkozó kérelmeikkel, indítványaikkal, illetve az egyes bizonyítékaik bemutatásával. Ezekhez a bíróság kötve van, így szükségképpen kezelőjévé válik azoknak az adatoknak, amelyeket a fél bocsát a rendelkezésére. A "fegyveregyenlőség" alapelvéből [Pp. 3. § (6) bek.] is következik, hogy a bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek, és azokra nyilatkozhassanak, továbbá a Pp. 93. § (2) bekezdése szerint a beadványokat a per bíróságánál eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél érdekelve van.
Kétségtelen, hogy a Pp. a polgári eljárás során a személyes adatok kezelésére vonatkozóan kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, azonban a már említett Pp. 3. § (6) bekezdése szerint nincs arra lehetőség, hogy a bíróság az ellenérdekű fél irányába bármilyen korlátozást alkalmazzon, ha a bizonyítékot a per eldöntése során figyelembe veszi.
Az alperes álláspontja szerint azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem bocsátotta rendelkezésére a felperes egészségi állapotát bizonyító orvosi dokumentumokat, az eljárási szabályokat lényegesen megszegte.
Az elsőfokú bíróság a jövőre meghatározott járadék összegét jogszabálysértő módon állapította meg tekintettel arra, hogy sem a tényleges alkalmazás formáját, azaz részmunkaidőt, sem a balesettel összefüggésben kialakult 20%-os munkaképesség-csökkenést nem vette figyelembe.
Az elsőfokú bíróságnak a jövőre megállapított járadékra vonatkozó döntése abban az esetben lett volna elfogadható, ha a balesettel összefüggésben felmerült 20%-os munkaképesség-csökkenésre (ami teljes, vagyis 8 órás munkaidős foglalkoztatás esetén bruttó 14 000 forint), valamint a foglalkoztatásnak a baleset időpontjában meglévő tényleges formájára (részmunkaidőre) tekintettel bruttó 7 000 forint havi járadékot határozott volna meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a részére a 20%-os munkaképesség-csökkenés ellenére járadékként a 70 000 Ft/hó összeget utalva a Ptk. 356. § (1), (2) bekezdésében, valamint a 357. § (1) és (4) bekezdésében rögzítettekre. A járadék mértékének meghatározásánál nem az elszenvedett munkaképesség-csökkenésnek, hanem a felperes sérülésével összefüggésben, a teljes munkaidős havi jövedelemtől való "elesésének" van jelentősége.
A jogerős ítélet által megállapított tényállásnak a felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésére csak akkor van lehetőség, ha az iratellenes, okszerűtlen, és belső logikai ellentmondásokat tartalmaz. A jelen esetben azonban ilyen nem állapítható meg.
Az alperes sem az elsőfokú eljárás, sem a fellebbezés során nem vitatta a járadék jogalapjára és összegszerűségére vonatkozó tényeket, bizonyítékokat, ezzel kapcsolatosan sem konkrét nyilatkozatot, sem bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért a felülvizsgálati kérelme ezen okból is alaptalan.
A felperes álláspontja szerint az anyagi jogszabályok megsértése nem történt meg, a felülvizsgálati eljárásban nem lehet megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül [Pp. 275. § (2) bek.].
Az alperes megalapozatlanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében eljárásjogi szabálysértésre. A másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperesre vonatkozó orvosi dokumentáció a peres eljárás anyagát képezte, az elsőfokú bíróság pedig felhívta a munkáltatót arra, hogy azt megtekintheti. Így az alperes nem volt elzárva attól, hogy a felperes egészségi állapotával összefüggő iratanyagot teljes körben megismerje, arra észrevételeit megtegye.
Ezen túlmenően azonban a másodfokú bíróság - a felperes hozzájárulásával - az orvosi iratokat az alperes részére kézbesítette is, és felhívta a fellebbezésének pontosítására, amely nem történt meg, az alperes a megküldött anyag birtokában sem tett további érdemi nyilatkozatot. Mindebből következően pedig alaptalan a Pp. 3. § (2) bekezdésére és 93. § (2) bekezdésére történő hivatkozás, valamennyi irat az alperes rendelkezésére állt, aki a bíróság felhívására sem pontosította a fellebbezését.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a járadékra vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokat. Ezekkel szemben azonban fellebbezést nem nyújtott be, így a járadék vizsgálatára a másodfokú eljárásban nem került sor, így az a felülvizsgálati eljárás tárgya sem lehetett [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek., EBH 2002.653.].
A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Az alperes a járadék megállapítása körében álláspontját a megsértett jogszabály megjelölése nélkül fejtette ki, így a járadékra vonatkozó okfejtése ezen okból sem volt a felülvizsgálati eljárásban értékelhető.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Kötelezte a pervesztes alperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati eljárási illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján köteles viselni.
Budapest, 2014. május 21.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.422/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.