adozona.hu
BH+ 2014.7.319
BH+ 2014.7.319
Ha a kötelezettségszegés gyanújának kivizsgálása során az ügy összetettsége miatt kellően indokolt a munkáltató több szervezeti egységének megkeresése, adatok beszerzése, illetve az érintett munkavállaló meghallgatása, és e tekintetben a munkáltató a szükséges intézkedéseket folyamatosan megtette, nem állapítható meg a munkáltató indokolatlan késedelme az ügy kivizsgálásában, ennélfogva a rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt, a munkáltatói jogkörgyakorló tudomásszerzésétől számított 15 napos szubje
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a vele szemben 2011. november 25-én alkalmazott rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, jogkövetkezményei alkalmazását kérte visszahelyezése mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1989. október 1-jétől állt az alperes bank alkalmazásában, 2007. augusztus 1-jétől hitelellenőrzési szakértő munkakörben. E munkakörében eljárva, az addigiaktól elté...
BH+ 2014.7.319 Ha a kötelezettségszegés gyanújának kivizsgálása során az ügy összetettsége miatt kellően indokolt a munkáltató több szervezeti egységének megkeresése, adatok beszerzése, illetve az érintett munkavállaló meghallgatása, és e tekintetben a munkáltató a szükséges intézkedéseket folyamatosan megtette, nem állapítható meg a munkáltató indokolatlan késedelme az ügy kivizsgálásában, ennélfogva a rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt, a munkáltatói jogkörgyakorló tudomásszerzésétől számított 15 napos szubjektív határidő elmulasztása sem [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 96. § (4) bek.].
A felperes a keresetében a vele szemben 2011. november 25-én alkalmazott rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, jogkövetkezményei alkalmazását kérte visszahelyezése mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1989. október 1-jétől állt az alperes bank alkalmazásában, 2007. augusztus 1-jétől hitelellenőrzési szakértő munkakörben. E munkakörében eljárva, az addigiaktól eltérően, ügyfelekkel személyes kapcsolata nem volt. A korábbi munkaköre ellátása során az alperes bank ügyfelei közül H. Gy.-nével személyes, jó kapcsolatot alakított ki. A felperes 2009. január 20-án lakossági devizaszámlát nyitott az alperes banknál, egy nappal később arra társtulajdonosként bejegyezték H. Gy.-nét, aki a számlára január 22-én 92 169 euró összeget fizetett be. 2011. február 19-én - egy szombati napon - H. Gy.-né elhalálozott, erről a felperes tudomást szerzett, és február 20-án otthonából a bank Direkt szolgáltatása igénybevételével megkísérelte átutalni a számlán lévő összeget a házastársával közös számlájára. Többszöri sikertelen kísérletet követően 2011. február 21-én - a következő munkanapon, hétfőn - a lekötött betétet feltörte, és az összeget (a házastársával közös) folyószámlájára átutalta. Két nappal később a H. Gy.-nével közös számlát megszüntette. Az üzletszabályzat rendelkezése szerint a társ-számlatulajdonos halálát követően a számlán lévő összeg 50%-a felett volt jogosult rendelkezni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy H. Gy.-nének az alperes banknál más számlái is voltak, azokba a felperes H. Gy.-né halálát követően is számos alkalommal illetéktelenül betekintett saját ügyintézői azonosítóját felhasználva. Ezt a bank belső szabályzatai szigorúan tiltották, amivel a felperes is tisztában volt, megszegésük az alperes gyakorlatában a legsúlyosabb munkajogi szankciókat vonja maga után.
Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy (H. Gy.-né rokona) P. M. 2011. október 17-ei H. Gy.-né felperessel közös bankszámlája kapcsán tett bejelentését követően az alperesnél vizsgálat indult. 2011. október 19-én a Sz. Rendőr-főkapitányságtól hivatalos megkeresés érkezett a bankhoz sikkasztás bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folyó büntetőeljárásban. Az alperes Ügyfélkapcsolatok Osztálya 2011. október 24-én adatokat, dokumentációt, számlakivonatokat kért be a D.-i Régiótól, illetve a Sz.-i Igazgatóságtól. 2011. október 25-én a Központi Ügyfélkapcsolati Főosztály elektronikus úton értesítette a Bankbiztonsági Főosztály vezetőjét, felkérve a szükséges intézkedések megtételére. Az Ügyfélkapcsolatok Osztályára 2011. október 26-án a kért dokumentáció megérkezett, azokat a Bankbiztonsági Főosztály részére is továbbították. Sor került a kizárólag a Hálózati Ellenőrzési Főosztály rendelkezésére álló, az ügyben érintett számlákon hónapokkal, évekkel korábban történt forgalmazások, továbbá az érintett dolgozó SUBA munkaállomásán a saját kódjával történt tranzakciók lekérésére, az ezzel kapcsolatos tevékenység dokumentálására, majd ellenőrzésére, a felperes személyi munkaügyi anyagának bekérésére a Bér- és a Munkaügyi Főosztálytól. 2011. november 5-én a felperest személyesen meghallgatták, ekkor a felperes a sorozatos, jogosulatlan számlabetekintést beismerte. A vizsgálat a felperes 2011. november 15-ei folytatólagos meghallgatásával zárult le.
Az alperes a 2011. november 25-ei intézkedésével a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokolása szerint a felperes 2009. január 20-án lakossági devizaszámlát nyitott a banknál, melyhez egy nappal később társtulajdonosként csatlakozott a bank ügyfele, H. Gy.-né, aki további egy nappal később a bankszámlára 92.169 Euró összeget fizetett be. Az ezt követő két évben a számlán pénzmozgás nem történt, H. Gy.-né 2011. február 19-ei halálát követően a felperes 2011. február 22-én a számlán lévő teljes aktuális összeget átutalta a saját maga és házastársa nevén vezetett folyószámlára, majd a devizaszámlát február 23-án megszüntette annak ellenére, hogy H. Gy.-né halálát követően csupán a számlán lévő összeg 50%-a felett lett volna rendelkezési joga. Felrótták a felperesnek a H. Gy.-né számláiba történt rendszeres - a számlatulajdonos halálát követően is végzett - illetéktelen betekintést saját ügyintézői azonosítójának felhasználásával. A rendkívüli felmondás indokolásában szerepelt továbbá, hogy amennyiben a felperes nyilatkozata szerint H. Gy.-né a közös számlára befizetett pénzt a felperesnek ajándékba adta, ezzel a felperes a bank Etikai Kódexének az ajándék-juttatás elfogadására vonatkozó szabályait megszegte, az engedélyezett 20 000 forint értékű ajándéknál jóval magasabb értékű ajándékot fogadott el. Mindezek alapján az Etikai Kódex előírásait, valamint a bank titokvédelmére vonatkozó, munkaviszonyból származó alapvető kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte, cselekménye alkalmas volt arra, hogy a banknak az ügyfelek általi megítélését negatívan érintse, az ügyfelek bankba vetett bizalmát megingassa, és ezzel a bank gazdasági érdekeit veszélyeztesse. Mindezek következtében a munkáltató bizalma oly mértékben megrendült, hogy az a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné teszi.
A felperes a keresetében a jogosulatlan számlabetekintés kapcsán hivatkozott a szubjektív, az ajándék vonatkozásában az egy éves objektív határidő elmulasztására. Érdemben arra, hogy a jogosulatlan számlabetekintés nem olyan súlyú cselekmény, amely rendkívüli felmondást alapoz meg, mivel az elfogadott gyakorlat volt a bankban. Az ajándékot nem az ügyfélkapcsolatra tekintettel kapta, H. Gy.-né haláláról pedig a devizaszámlán lévő összeg átutaláskor és a számla megszüntetésekor sem tudott. Az alperes vizsgálata rosszhiszemű volt, a védekezés lehetőségét nem biztosították a számára.
Az elsőfokú bíróság az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 96. § (4) bekezdésére hivatkozással alaposnak találta a felperesnek azt az állítását, hogy az ajándék elfogadására vonatkozó rendkívüli felmondási indok tekintetében az alperes intézkedése elkésett, az összeg befizetése a devizaszámlára 2009 januárjában, a felmondást megelőző egy évvel korábbi időpontban történt.
Érvelése szerint az illetéktelen számlabetekintésekkel összefüggő indok szempontjából ugyanakkor az elkésettség nem áll fenn, a vizsgálat befejezéséhez képest tizenöt napon belül éltek emiatt a rendkívüli felmondással. Az ügyben több szabályszegést vizsgáltak, amelyeket az alperes jogszerűen kezelt egy eljárásban, így nincs jelentősége a 2011. november 5-ei meghallgatáson e körben tett felperesi beismerésnek. Az ügy összetettsége indokolta a vizsgálat lefolytatását, adatok beszerzését, a felperes meghallgatását. A vizsgálatot ésszerű határidőn belül lefolytatták, az eljárás adatai alapján került a munkáltató abba a helyzetbe, hogy a felperest munkajogi szempontból minősítse.
G. G. tanúvallomása és a devizaszámlán lévő összeg átutalásának körülményei alapján tényként állapította meg, hogy a felperesnek az átutalás megkísérlésekor és a számla megszüntetésekor H. Gy.-né haláláról tudomása volt, így az üzletszabályzattal ellentétesen rendelkezett a számlán lévő teljes összeggel, a halál tényét pedig be kellett volna jelentenie. Az elsőfokú bíróság arra is rámutatott, hogy amennyiben a felperes az átutaláskor nem tudott volna még a halálesetről, a tudomásszerzést követően arról akkor is haladéktalanul értesítenie kellett volna, és a pénzt a számlára visszautalnia, miután a rendelkezési jog korlátozását az üzletszabályzat nem a tudomásszerzéshez, hanem a halál bekövetkezéséhez köti.
Nem fogadta el azt a felperesi hivatkozást, amelynek alapján a jogosulatlan számlabetekintés eltűrt gyakorlat lett volna az alperesnél, az alperes ugyanis ellenőrzési jegyzőkönyvekkel igazolta a szúrópróbaszerű ellenőrzést, valamint a becsatolt ilyen tárgyú rendkívüli felmondások is alátámasztották a védett adatok sérelmét jelentő jogosulatlan számlabetekintések szigorú kezelését. Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a felperes házastársa, Cs. N. meghallgatását azért mellőzte, mert a már rendelkezésre álló bizonyítékok ismeretében szükségtelennek értékelte, emellett nem tekintette érdektelennek. Utalt arra is, hogy a devizaszámlán lévő összeg ajándék jellegét semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, a befizetés azt követően történt, hogy H. Gy.-né társtulajdonosként a számlához csatlakozott. Nem találta igazoltnak a tanúvallomásokra figyelemmel a nyomásgyakorlást a felperes meghallgatásai alkalmával. Az Etikai Kódex megsértésére vonatkozó indok kivételével a rendkívüli felmondás valós és okszerű, arányos voltát állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A tényállást annyiban pontosította, hogy a felperes 2009. január 20-án az alperesnél lakossági devizaszámlát nyitott, társtulajdonosként H. Gy.-né január 21-én került bejegyzésre, és az általa átutalt 92 169 eurót a számlán 2009. január 22-én írták jóvá.
A jogerős ítélet szerint továbbá a perben nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a felperes mikor szerzett tudomást a bankszámla társtulajdonosa halálának tényéről, G. G. tanúvallomása nem volt alkalmas ennek a kétséget kizáró tisztázására.
A másodfokú bíróság a döntés jogi indokolását részben módosította. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával a tekintetben, hogy a rendkívüli felmondás a számlabetekintésekkel kapcsolatos indok körében nem minősült elkésettnek, nem volt indokolatlan a felperes második meghallgatása sem, illetve a vizsgálat teljes lezárultával juthatott a munkáltató abba a helyzetbe, hogy valamennyi információ birtokában azokat együttesen értékelve döntsön az alkalmazható szankcióról. Hangsúlyozta, hogy az illetéktelen számlabetekintés megvalósultsága nem volt kétséges, az önmagában megalapozta a rendkívüli felmondást. Így rendelkezett a Kollektív Szerződés, emellett az alperes az ellenőrzései során feltárt ilyen jellegű magatartást más esetekben is rendkívüli felmondással szankcionálta.
Az Etikai Kódex és az Üzletszabályzat megsértése körében a törvényszék kitért arra, hogy a lakossági devizaszámlára utalt összegekkel kapcsolatos rendelkezési jogosultság, illetve a tulajdonjog kérdése a munkaügyi perben nem bírálható el, és az életszerűség vizsgálata is kívül esik a bizonyítás körén. Úgy értékelte, mivel a bank Etikai Kódexe a meghatározott értékhatárt meghaladó mértékű ajándék átvételét nemcsak az ügyfélkapcsolatok során tiltotta, az alperesnek joga és kötelessége volt tisztázni ennek körülményeit. Ezzel összefüggésben - érvelése alapján - a felperes kötelezettségszegése folyamatosan fennállt, egy olyan folyamatról van szó, amikor az ajándékként állított összegről való rendelkezés körülményeit kellett vizsgálni, és ennek alapján megítélni a felperes magatartását. Így az Etikai Kódex megszegésével összefüggő kötelezettségszegést is megvalósultnak fogadta el. A per tárgyát a másodfokú bíróság szerint az jelentette, hogy az Etikai Kódex előírásainak és a banktitok védelmére vonatkozó előírásoknak a megszegése alkalmas-e a bank gazdasági érdekeinek veszélyeztetésére és a munkáltató bizalma oly mértékben megrendült-e a felperesben, ami a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné tette, ez a rendkívüli felmondást is megalapozó kötelezettségszegést jelentett-e. Kifejtette, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyok között igen jelentős összegnek minősülő pénzátutalás jogi helyzetének rendezetlen volta, és az a körülmény, hogy a felperes külön felszólítás ellenére sem tudta ezt a jogi helyzetet egyértelművé tenni, miközben saját maga rendelkezett saját bankszámlájára a pénz átutalásáról, olyan munkavállalói magatartás megvalósulását jelenti, ami a munkáltató bizalmának megingatására alkalmas, tehát a rendkívüli felmondás végső megállapítása valós és okszerű.
A felperes felülvizsgálati kérelme az első-, és a másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezésére, a jogszabálynak megfelelő ítélet hozatalára irányult. Kérte a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, jogkövetkezményei alkalmazását.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 96. § (1) és (2) bekezdését, a 89. § (2) bekezdését és a 96. § (4) bekezdését. Alapvetően tévesnek tartotta az elkésettség hiányára vonatkozó ítéleti megállapításokat, ugyanis az alperes számára 2009. október 26-án minden lényeges adat ismert volt a jogosulatlan számlabetekintéseket illetően. Már az sem indokolható, hogy 2011. október 17-étől október 26-áig tartott ezek vizsgálata, hiszen néhány perc alatt beszerezhetők voltak a számítógépes rendszerből az ezzel kapcsolatos adatok, 2011. november 5-én pedig a jogosulatlan számlabetekintést beismerte, ahogy azt is kijelentette, hogy az ajándékozásra vonatkozóan okirattal nem rendelkezik. Így a további meghallgatására nem volt indok, illetőleg a szükséges adatokról az alperesnek legkésőbb 2009. november 5-én tudomása volt.
Ellentmondásosnak értékelte a két ítélet megállapítását. Amennyiben a másodfokú bíróság etikátlannak tartotta ugyan az ajándékozást, de nem tekintette vizsgálhatónak a rendelkezési jog kérdését, abból az is következik, hogy annak ellenőrzése nem volt szükséges, nem képezhette volna a munkáltató vizsgálatának tárgyát. Sérelmezte az elsőfokú ítélet iratellenességét a devizaszámlára történő átutalás tekintetében. Kifogásolta a jogerős ítélet okfejtését arra nézve, hogy az átutalás rendezetlen volta miként volt alkalmas a munkáltató bizalmának megingatására. Hivatkozott arra, hogy ez az indok a rendkívüli felmondásban nem szerepelt, az átutalás "jogi helyzete" nem volt "rendezetlen", azzal az ajándékozás megvalósult, további alakszerűséget nem igényelt. Ebben a körben házastársa meghallgatásának mellőzése nem volt indokolt, az az ítélet megalapozatlanságát eredményezi. Kiemelte, hogy véleménye szerint az alperes célzatosan összeállított táblázatokat és adatokat bocsátott a bíróságok rendelkezésére, amelyek pedig nem tették lehetővé a teljes iratbeszerzésre vonatkozó bizonyítási indítványa teljesítését, ezzel a felperest a bizonyítási lehetőségétől fosztották meg. Hivatkozott a Pp. 190. § (2) bekezdésére.
Előadta továbbá, hogy H. Gy.-né és közte baráti, a rokonival azonos minőségű kapcsolat alakult ki. H. Gy.-né gazdag ember volt, gyakran ajándékozott, több végrendelete is előkerült, amelyek között olyan is volt, amelyben jóformán kizárólag a rokonait nem részesítette végrendeleti juttatásban, a rokonai által pedig hamis végrendelet is benyújtásra került. Az ajándékot nem ügyfélkapcsolat okán kapta, az ajándékozás H. Gy.-né egyoldalú döntése volt, és az összeg visszautasítása tőle nem volt elvárható.
Továbbra is hivatkozott arra, hogy a jogosulatlan számlabetekintést az alperesnél más is gyakorolta, ezt csak külön bejelentésre vizsgálták, vagy ha az alperes mindenképpen hibát próbált keresni a dolgozókban. Mindezek miatt a rendkívüli felmondás egyrészt elkésett, másrészt alaptalan volt.
Kérte az első-, másodfokú eljárásban tett valamennyi nyilatkozata, különösen a fellebbezésében kifejtettek figyelembevételét.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, a felperes felülvizsgálati perköltség fizetésére kötelezését kérte.
A korábbi előadását megismételve részletezte a perbeli vizsgálat lefolytatásának lépéseit kitérve arra, hogy 15 napon belül, azaz határidőben került sor 2011. november 25-én a rendkívüli felmondásra. Az illetéktelen számlabetekintések körében hivatkozott a védett adatok biztonságának rendjéről szóló, valamint a vezetői ellenőrzési feladatokról szóló vezérigazgatói utasításokra, a csatolt ellenőrzési napló kivonatra, továbbá a Kollektív Szerződés 2. fejezet 9. pontjára. Érvelése szerint H. Gy.-né társtulajdonosi minősége a perbeli devizaszámlán az ajándékozási szándékot kétségbe vonja, ezzel együtt az Etikai Kódex szerinti mértéket jóval meghaladó ajándék elfogadása a bank szempontjából ügyfélnek minősülő személytől mindenképpen az Etikai Kódex rendelkezéseibe (4.3.14., 4.2.1.) ütközött. A kötelezettségszegés a bank ügyfelek általi megítélését negatívan érintette, ezáltal a gazdasági érdekeit veszélyeztette, a munkáltató bizalma a felperesben megrendült. A felmondás indoka valós, okszerű, világos volt, és azt az alperes határidőben gyakorolta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem, a törvény értelmében abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést és annak indokait. Ebből következően nem felel meg a törvénynek a korábbi beadványokra, nyilatkozatokra történő utalás. A Kúria a felülvizsgálati kérelem azon részeit bírálhatta el, amelyek a törvénynek megfelelnek [Pp. 272. § (2) bek., 275. § (2) bek.; BH. 1995.99.2.], a jogerős ítéletet tehát csak a felülvizsgálati kérelemben előadott érvelés alapján vizsgálhatta felül.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 275. § (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló periratok alapján dönt. Nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének. A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabályhely megjelölésével maga sem hivatkozott a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes vagy nem megfelelően indokolt mérlegelésére.
Tévesen támadta a felülvizsgálati kérelem az elkésettség hiányának megállapítását. Ezzel szemben peradat, és a rendelkezésre álló iratok alapján szükséges arra nézve a tényállás kiegészítése, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperessel szemben folytatott vizsgálat eredményéről 2011. november 21-én szerzett tudomást. Az elsőfokon eljárt munkaügyi bíróság az általa megállapított tényállásban részletesen rögzítette az ügyben lefolytatott vizsgálat lépéseit, valamint hogy a vizsgálat utolsó momentuma a felperes 2011. november 15-ei második meghallgatása volt. Helytállóan állapította meg ennek nyomán az elsőfokú bíróság és fogadta el azt a jogerős ítélet is, hogy a vizsgálatban több szervezeti egységtől számos adat beszerzésére került sor. Az ügy összetettsége kellően indokolta ezeknek a szervezeti egységeknek a megkeresését, az adatok beszerzését és a felperes meghallgatását. Helyesen utaltak a bíróságok arra, hogy a szabályszegés gyanúja a rendkívüli felmondást nem alapozza meg, elengedhetetlen volt az ügy kivizsgálása. A munkáltató az ügyben folyamatosan vizsgálódott, és a szükséges intézkedéseket megtette, a felperes második meghallgatását nem tette szükségtelenné, hogy az esetlegesen nem járt további eredménnyel (MD I.199.). Nem állítható tehát, hogy az ügy kivizsgálásával a munkáltató indokolatlanul késlekedett volna. A vizsgálat lezárását követően annak eredményéről a munkáltatói jogkörgyakorlót haladéktalanul tájékoztatták, aki a tudomásszerzését követően tizenöt napon belül a rendkívüli felmondásról intézkedett. Az Mt. 96. § (4) bekezdés a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számítja a tizenöt napos szubjektív határidőt, az pedig nyilvánvaló és a hosszú ideje fennálló következetes bírói gyakorlat szerinti jogértelmezésnek megfelelő, hogy a tudomásszerzésen a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomásszerzését kell érteni.
A másodfokú bíróság a tényállást arra nézve megfelelően pontosította, de az ügy szempontjából lényegében nem volt jelentősége, hogy a felperes által nyitott devizaszámlára mikor történt meg a 92 169 euró összeg átutalása. Tény, hogy a számlának a felperes és H. Gy.-né voltak a társtulajdonosai, az alperes pedig - bár utalt arra a felmondásában, hogy a felperes az ajándékozás tényét bizonyítani nem tudta - az ajándékozás megtörténtét elfogadta és a rendkívüli felmondásában erre vonatkozó kötelezettségszegést nem rótt a felperes terhére, a felmondását nem alapította erre. Abban arra hivatkozott, hogy a felperes az általa állítottan ajándékba kapott összeget az Etikai Kódex rendelkezései ellenére fogadta el. Ezen túlmenően az üzletszabályzatba ütközően annak ellenére utalta át azt a férjével közös saját bankszámlájára, hogy a teljes összegről nem lett volna jogosult rendelkezni. A felülvizsgálati érvelés így ebben a körben sem volt megalapozott.
A jogerős ítélet azt is jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az Etikai Kódex megszegése kapcsán az Mt. 96. § (4) bekezdés alapján ugyancsak határidőben történt a rendkívüli felmondás, hiszen a devizaszámla nyitását és a pénz átutalását követően folyamatosan fennállt az Etikai Kódexbe ütköző állapot, és lényegében a társtulajdonos halálával és a felperes tőle független bankszámlájára való átutalásával zárult le a folyamat. Az pedig ugyancsak a következetes bírói gyakorlat nyomán követett jogértelmezés, hogy ha a kötelezettségszegés folyamatosan vagy folytatólagosan valósul meg, illetve egy állapot fennállásában jelentkezik, úgy az arról való tudomásszerzést követő tizenöt napon belül a rendkívüli felmondás gyakorolható (LB. Mfv. I. 10.900/1998., Mfv. I. 10.289/2002/7.).
Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy az alperes bizonyította, miszerint nem volt eltűrt gyakorlat a jogosulatlan számlabetekintés. A banktitok védelmére vonatkozó előírások megszegése nyilvánvalóan súlyos kötelezettségszegésnek minősül, és ezt az alperes is így kezelte. Ezt igazolja a Kollektív Szerződés rendelkezése és a csatolt vezérigazgatói utasítások a védett adatok biztonságának rendjéről, illetve annak ellenőrzéséről. Az ellenőrzési napló kivonatával bizonyította az alperes, hogy az ellenőrzések rendszeresen megtörténtek. Állítását a tanúk is alátámasztották, amint azt is, hogy a jogosulatlan számlabetekintést az alperesnél szigorúan vették, erről mindenkinek tudomása volt, az oktatások alapvető anyagát képezte és a vonatkozó szabályzatokat is mindenki olvasta. Szintén a tanúvallomásokkal, illetve a csatolt rendkívüli felmondással bizonyította az alperes, hogy az ismertté vált eseteket következetesen (rendkívüli felmondással) szankcionálták. Alaptalan volt ily módon a felperesnek az az állítása, hogy az alperesnél elfogadott gyakorlat lett volna az illetéktelen számlabetekintés, az alperes ennek az ellenkezőjét maradéktalanul igazolta. További bizonyítás e tekintetben szükségtelen volt, attól további eredmény nem volt várható, parttalan mennyiségű és indokolatlan adatszolgáltatásra az ellenérdekű fél a Pp. 190. § (2) bekezdése alapján sem kötelezhető. Az illetéktelen számlabetekintéseket, melyek nagy számban történtek a számlatulajdonos halálát követő időben is, a felperes beismerte. Ugyancsak helyesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy ez a sorozatos kötelezettségszegés önmagában is megalapozza a rendkívüli felmondás gyakorlását.
Megvalósult az Etikai Kódex vonatkozó rendelkezésének a sérelme is. A felperes alaptalanul állította, hogy H. Gy.-nével nem volt ügyfélkapcsolata, hiszen a számláiba a banki azonosítójával végzett (még ha tiltott módon is) betekintést, illetve műveleteket, amelyeket magánemberként nyilvánvalóan nem tudott volna megtenni. Az Etikai Kódex éppen arra szolgál, hogy a munkavállalók "nem egyértelmű, vagy félreérthető magatartásukkal nem adhatnak okot nemkívánatos feltételezésekre a környezetükben". A jelen esetben a felperes nemvitásan ügyfélként ismerkedett meg H. Gy.-nével, majd tőle nagy összegű készpénzt fogadott el ajándékként. Ekkor H. Gy.-né még mindig a bank ügyfele, a felperes pedig a bank dolgozója volt. A felperes emellett a banknál tilalmazott jogosulatlan számlabetekintéseket végzett az ajándékozó egyéb számláin is mint banki dolgozó a banki kódjának felhasználásával. Helyesen vonta le mindebből a törvényszék azt a következtetést, hogy az alperesnek joga és kötelessége is volt vizsgálni felperes által következetesen állított ajándékozás körülményeit, és alappal rótta a felperes terhére ezt követően az Etikai Kódex megszegését.
Nem képezte a felülvizsgálat tárgyát a jogerős ítélet azon álláspontja, amely szerint a devizaszámla feletti rendelkezési jogosultság, illetve a tulajdonjog kérdése nem lehetett a per tárgya, illetve az a megállapítás, amelynek alapján nem bizonyított, hogy a felperes H. Gy.-né haláláról a devizaszámlán lévő összeg átutalását, illetve a számla megszüntetését megelőzően tudomást szerzett volna.
A fentebb kifejtettekre tekintettel azonban alaptalan volt az a felülvizsgálati érvelés, hogy a jogerős ítélet a rendkívüli felmondásban nem szerepeltetett indokot talált volna az alperesi álláspont alátámasztására. A rendkívüli felmondás ugyanis a felperesi kötelezettségszegések, az azokat megvalósító felperesi magatartások rögzítése mellett magában foglalta azt is, hogy a felperes cselekménye alkalmas volt arra, hogy a bank ügyfelek általi megítélését negatívan érintse, az ügyfelek bankba vetett bizalmát megingassa, és ezzel a gazdasági érdekeit veszélyeztesse, az ügy valamennyi körülményét mérlegelve a munkáltató bizalma oly mértékben megrendült, amely a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné tette. A törvényszék kifogásolt okfejtése azt írta körül, hogy a rendkívüli felmondásban megfogalmazott magatartás miként volt alkalmas az Etikai Kódex megsértésére és ezáltal a munkáltató bizalmának megingatására, valamint a munkáltató gazdasági érdekének veszélyeztetésére, ezzel a másodfokú bíróság ítélete jogszabályt nem sértett.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.493/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Szegesdi Judit ügyvéd által képviselt Cs. T. felperesnek a dr. Krampol Andrea ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása, jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Szekszárdi Munkaügyi Bíróságnál 3.M.141/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.013/2013/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.013/2013/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50 000 (ötvenezer) forint és 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa perköltséget.
Köteles továbbá megfizetni az államnak felhívásra 520.000 (ötszázhúszezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében a vele szemben 2011. november 25-én alkalmazott rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, jogkövetkezményei alkalmazását kérte visszahelyezése mellőzésével.
A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság a 3.M.141/2012/17. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte őt perköltség és illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1989. október 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, 2007. augusztus 1-jétől hitelellenőrzési szakértő munkakörben. E munkakörében eljárva, az addigiaktól eltérően, ügyfelekkel személyes kapcsolata nem volt. A korábbi munkaköre ellátása során az OTP Bank ügyfelei közül H. Gyné-vel személyes, jó kapcsolatot alakított ki. A felperes 2009. január 20-án lakossági devizaszámlát nyitott az alperes banknál, egy nappal később arra társtulajdonosként bejegyezték H. Gyné-t, aki a számlára január 22-én 92 169 Euro összeget fizetett be. 2011. február 19-én - egy szombati napon - H. Gyné elhalálozott, erről a felperes tudomást szerzett, és február 20-án otthonából a bank Direkt szolgáltatás igénybevételével megkísérelte átutalni a számlán lévő összeget a házastársával közös számlájára. Többszöri sikertelen kísérletet követően 2011. február 21-én - a következő munkanapon, hétfőn - a lekötött betétet feltörte, és az összeget (a házastársával közös) folyószámlájára átutalta. Két nappal később a H. Gyné-vel közös számlát megszüntette. Az üzletszabályzat rendelkezése szerint a társ-számlatulajdonos halálát követően a számlán lévő összeg 50%-a felett volt jogosult rendelkezni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy H. Gyné-nek az alperes banknál más számlái is voltak, azokba a felperes H. Gyné halálát követően is számos alkalommal illetéktelenül betekintett saját ügyintézői azonosítóját felhasználva. Ezt a bank belső szabályzatai szigorúan tiltották, amivel a felperes is tisztában volt, megszegésük az alperes gyakorlatában a legsúlyosabb munkajogi szankciókat vonja maga után.
Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy (H. Gyné rokona) P. M. 2011. október 17-ei H. Gyné felperessel közös bankszámlája kapcsán tett bejelentését követően az alperesnél vizsgálat indult. 2011. október 19-én a Sz.-i Rendőr-főkapitányságtól hivatalos megkeresés érkezett a bankhoz sikkasztás bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folyó büntetőeljárásban. Az alperes Ügyfélkapcsolatok Osztálya 2011. október 24-én adatokat, dokumentációt, számlakivonatokat kért be a D.-i Régiótól, illetve a Sz.-i Igazgatóságtól. 2011. október 25-én a Központi Ügyfélkapcsolati Főosztály elektronikus úton értesítette a Bankbiztonsági Főosztály vezetőjét, felkérve a szükséges intézkedések megtételére. Az Ügyfélkapcsolatok Osztályára 2011. október 26-án a kért dokumentáció megérkezett, azokat a Bankbiztonsági Főosztály részére is továbbították. Sor került a kizárólag a Hálózati Ellenőrzési Főosztály rendelkezésére álló, az ügyben érintett számlákon hónapokkal, évekkel korábban történt forgalmazások, továbbá az érintett dolgozó SUBA munkaállomásán a saját kódjával történt tranzakciók lekérésére, az ezzel kapcsolatos tevékenység dokumentálására, majd ellenőrzésére, a felperes személyi munkaügyi anyagának bekérésére a Bér- és a Munkaügyi Főosztálytól. 2011. november 5-én a felperest személyesen meghallgatták, ekkor a felperes a sorozatos, jogosulatlan számlabetekintést elismerte. A vizsgálat a felperes 2011. november 15-ei folytatólagos meghallgatásával zárult le.
Az alperes a 2011. november 25-ei intézkedésével a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Ennek indokolása szerint a felperes 2009. január 20-án lakossági devizaszámlát nyitott a banknál, melyhez egy nappal később társtulajdonosként csatlakozott a bank ügyfele, H. Gyné, aki további egy nappal később a bankszámlára 92 169 Euró összeget fizetett be. Az ezt követő két évben a számlán pénzmozgás nem történt, H. Gyné 2011. február 19-ei halálát követően a felperes 2011. február 22-én a számlán lévő teljes aktuális összeget átutalta a saját maga és házastársa nevén vezetett folyószámlára, majd a devizaszámlát február 23-án megszüntette annak ellenére, hogy H. Gyné halálát követően csupán a számlán lévő összeg 50%-a felett lett volna rendelkezési joga. Felrótták a felperesnek a H. Gyné számláiba történt rendszeres - a számlatulajdonos halálát követően is végzett - illetéktelen betekintést saját ügyintézői azonosítójának felhasználásával. A rendkívüli felmondás indokolásában szerepelt továbbá, hogy amennyiben a felperes nyilatkozata szerint H. Gyné a közös számlára befizetett pénzt a felperesnek ajándékba adta, ezzel a felperes a bank Etikai Kódexének az ajándék-juttatás elfogadására vonatkozó szabályait megszegte, az engedélyezett 20 000 forint értékű ajándéknál jóval magasabb értékű ajándékot fogadott el. Mindezek alapján az Etikai Kódex előírásait, valamint a bank titokvédelmére vonatkozó, munkaviszonyból származó alapvető kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte, cselekménye alkalmas volt arra, hogy a banknak az ügyfelek általi megítélését negatívan érintse, az ügyfelek bankba vetett bizalmát megingassa, és ezzel a bank gazdasági érdekeit veszélyeztesse. Mindezek következtében a munkáltató bizalma oly mértékben megrendült, hogy az a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné teszi.
A felperes a keresetében a jogosulatlan számlabetekintés kapcsán hivatkozott a szubjektív, az ajándék vonatkozásában az egy éves objektív határidő elmulasztására. Érdemben arra, hogy a jogosulatlan számlabetekintés nem olyan súlyú cselekmény, amely rendkívüli felmondást alapoz meg, mivel az elfogadott gyakorlat volt a bankban. Az ajándékot nem az ügyfélkapcsolatra tekintettel kapta, H. Gyné haláláról pedig a devizaszámlán lévő összeg átutaláskor és a számla megszüntetésekor sem tudott. Az alperes vizsgálata rosszhiszemű volt, a védekezés lehetőségét nem biztosították a számára.
Az elsőfokú bíróság az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 96. § (4) bekezdésére hivatkozással alaposnak találta a felperesnek azt az állítását, hogy az ajándék elfogadására vonatkozó rendkívüli felmondási indok tekintetében az alperes intézkedése elkésett, az összeg befizetése a devizaszámlára 2009. januárjában, a felmondást megelőző egy évvel korábbi időpontban történt.
Érvelése szerint az illetéktelen számlabetekintésekkel összefüggő indok szempontjából ugyanakkor az elkésettség nem áll fenn, a vizsgálat befejezéséhez képest tizenöt napon belül éltek emiatt a rendkívüli felmondással. Az ügyben több szabályszegést vizsgáltak, amelyeket az alperes jogszerűen kezelt egy eljárásban, így nincs jelentősége a 2011. november 5-ei meghallgatáson e körben tett felperesi elismerésnek. Az ügy összetettsége indokolta a vizsgálat lefolytatását, adatok beszerzését, a felperes meghallgatását. A vizsgálatot ésszerű határidőn belül lefolytatták, az eljárás adatai alapján került a munkáltató abba a helyzetbe, hogy a felperest munkajogi szempontból minősítse.
G. G. tanúvallomása és a devizaszámlán lévő összeg átutalásának körülményei alapján tényként állapította meg, hogy a felperesnek az átutalás megkísérlésekor és a számla megszüntetésekor H. Gyné haláláról tudomása volt, így az üzletszabályzattal ellentétesen rendelkezett a számlán lévő teljes összeggel, a halál tényét pedig be kellett volna jelentenie. Az elsőfokú bíróság arra is rámutatott, hogy amennyiben a felperes az átutaláskor nem tudott volna még a halálesetről, a tudomásszerzést követően arról akkor is haladéktalanul értesítenie kellett volna, és a pénzt a számlára visszautalnia, miután a rendelkezési jog korlátozását az üzletszabályzat nem a tudomásszerzéshez, hanem a halál bekövetkezéséhez köti.
Nem fogadta el azt a felperesi hivatkozást, amelynek alapján a jogosulatlan számlabetekintés eltűrt gyakorlat lett volna az alperesnél, az alperes ugyanis ellenőrzési jegyzőkönyvekkel igazolta a szúrópróbaszerű ellenőrzést, valamint a becsatolt ilyen tárgyú rendkívüli felmondások is alátámasztották a védett adatok sérelmét jelentő jogosulatlan számlabetekintések szigorú kezelését. Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a felperes házastársa, Cs. N. meghallgatását azért mellőzte, mert a már rendelkezésre álló bizonyítékok ismeretében szükségtelennek értékelte, emellett nem tekintette érdektelennek. Utalt arra is, hogy a devizaszámlán lévő összeg ajándék jellegét semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá, a befizetés azt követően történt, hogy H. Gyné társtulajdonosként a számlához csatlakozott. Nem találta igazoltnak a tanúvallomásokra figyelemmel a nyomásgyakorlást a felperes meghallgatásai alkalmával. Az Etikai Kódex megsértésére vonatkozó indok kivételével a rendkívüli felmondás valós és okszerű, arányos voltát állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Szekszárdi Törvényszék a 10.Mf.20.013/2013/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperest alperes javára fellebbezési költség, az állam javára fellebbezési illeték megfizetésében marasztalta.
A tényállást annyiban pontosította, hogy a felperes 2009. január 20-án az alperesnél lakossági devizaszámlát nyitott, társtulajdonosként H. Gyné január 21-én került bejegyzésre, és az általa 92 169 Eurót a számlán 2009. január 22-én írták jóvá.
A jogerős ítélet szerint továbbá a perben nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a felperes mikor szerzett tudomást a bankszámla társtulajdonosa halálának tényéről, G. G. tanúvallomása nem volt alkalmas ennek a kétséget kizáró tisztázására.
A másodfokú bíróság a döntés jogi indokolását részben módosította. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával a tekintetben, hogy a rendkívüli felmondás a számlabetekintésekkel kapcsolatos indok körében nem minősült elkésettnek, nem volt indokolatlan a felperes második meghallgatása sem, illetve a vizsgálat teljes lezárultával juthatott a munkáltató abba a helyzetbe, hogy valamennyi információ birtokában azokat együttesen értékelve döntsön az alkalmazható szankcióról. Hangsúlyozta, hogy az illetéktelen számlabetekintés megvalósultsága nem volt kétséges, az önmagában megalapozta a rendkívüli felmondást. Így rendelkezett a Kollektív Szerződés, emellett az alperes az ellenőrzései során feltárt ilyen jellegű magatartást más esetekben is rendkívüli felmondással szankcionálta.
Az Etikai Kódex és az Üzletszabályzat megsértése körében a törvényszék kitért arra, hogy a lakossági devizaszámlára utalt összegekkel kapcsolatos rendelkezési jogosultság, illetve a tulajdonjog kérdése a munkaügyi perben nem bírálható el, és az életszerűség vizsgálata is kívül esik a bizonyítás körén. Úgy értékelte, mivel a bank Etikai Kódexe a meghatározott értékhatárt meghaladó mértékű ajándék átvételét nemcsak az ügyfélkapcsolatok során tiltotta, az alperesnek joga és kötelessége volt tisztázni ennek körülményeit. Ezzel összefüggésben - érvelése alapján - a felperes kötelezettségszegése folyamatosan fennállt, egy olyan folyamatról van szó, amikor az ajándékként állított összegről való rendelkezés körülményeit kellett vizsgálni, és ennek alapján megítélni a felperes magatartását. Így az Etikai Kódex megszegésével összefüggő kötelezettségszegést is megvalósultnak fogadta el. A per tárgyát a másodfokú bíróság szerint az jelentette, hogy az Etikai Kódex előírásainak és a banktitok védelmére vonatkozó előírásoknak a megszegése alkalmas-e a bank gazdasági érdekeinek veszélyeztetésére és a munkáltató bizalma oly mértékben megrendült-e a felperesben, ami a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné tette, ez a rendkívüli felmondást is megalapozó kötelezettségszegést jelentett-e. Kifejtette, hogy a jelenlegi társadalmi viszonyok között igen jelentős összegnek minősülő pénzátutalás jogi helyzetének rendezetlen volta, és az a körülmény, hogy a felperes külön felszólítás ellenére sem tudta ezt a jogi helyzetet egyértelművé tenni, miközben saját maga rendelkezett saját bankszámlájára a pénz átutalásáról, olyan munkavállalói magatartás megvalósulását jelenti, ami a munkáltató bizalmának megingatására alkalmas, tehát a rendkívüli felmondás végső megállapítása valós és okszerű.
A felperes felülvizsgálati kérelme az első-, és a másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezésére, a jogszabálynak megfelelő ítélet hozatalára irányult. Kérte a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, jogkövetkezményei alkalmazását, az alperes perköltség viselésére kötelezését.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 96. § (1) és (2) bekezdését, a 89. § (2) bekezdését és a 96. § (4) bekezdését. Alapvetően tévesnek tartotta az elkésettség hiányára vonatkozó ítéleti megállapításokat, ugyanis az alperes számára 2009. október 26-án minden lényeges adat ismert volt a jogosulatlan számlabetekintéseket illetően. Már az sem indokolható, hogy 2011. október 17-étől október 26-áig tartott ezek vizsgálata, hiszen néhány perc alatt beszerezhetők voltak a számítógépes rendszerből az ezzel kapcsolatos adatok, 2011. november 5-én pedig a jogosulatlan számlabetekintést elismerte, ahogy azt is kijelentette, hogy az ajándékozásra vonatkozóan okirattal nem rendelkezik. Így a további meghallgatására nem volt indok, illetőleg a szükséges adatokról az alperesnek legkésőbb 2009. november 5-én tudomása volt.
Ellentmondásosnak értékelte a két ítélet megállapítását. Amennyiben a másodfokú bíróság etikátlannak tartotta ugyan az ajándékozást, de nem tekintette vizsgálhatónak a rendelkezési jog kérdését, abból az is következik, hogy annak ellenőrzése nem volt szükséges, nem képezhette volna a munkáltató vizsgálatának tárgyát. Sérelmezte az elsőfokú ítélet iratellenességét a devizaszámlára történő átutalás tekintetében. Kifogásolta a jogerős ítélet okfejtését arra nézve, hogy az átutalás rendezetlen volta miként volt alkalmas a munkáltató bizalmának megingatására. Hivatkozott arra, hogy ez az indok a rendkívüli felmondásban nem szerepelt, az átutalás "jogi helyzete" nem volt "rendezetlen", azzal az ajándékozás megvalósult, további alakszerűséget nem igényelt. Ebben a körben Cs. N. meghallgatásának mellőzése nem volt indokolt, az az ítélet megalapozatlanságát eredményezi. Kiemelte, hogy véleménye szerint az alperes célzatosan összeállított táblázatokat és adatokat bocsátott a bíróságok rendelkezésére, amelyek pedig nem tették lehetővé a teljes iratbeszerzésre vonatkozó bizonyítási indítványa teljesítését, ezzel a felperest a bizonyítási lehetőségétől fosztották meg. Hivatkozott a Pp. 190. § (2) bekezdésére.
Előadta továbbá, hogy H. Gyné és közte baráti, a rokonival azonos minőségű kapcsolat alakult ki. H. Gyné gazdag ember volt, gyakran ajándékozott, több végrendelete is előkerült, amelyek között olyan is volt, amelyben jóformán kizárólag a rokonait nem részesítette végrendeleti juttatásban, a rokonai által pedig hamis végrendelet is benyújtásra került. Az ajándékot nem ügyfélkapcsolat okán kapta, az ajándékozás H. Gyné egyoldalú döntése volt, és az összeg visszautasítása tőle nem volt elvárható.
Továbbra is hivatkozott arra, hogy a jogosulatlan számlabetekintést az alperesnél más is gyakorolta, ezt csak külön bejelentésre vizsgálták, vagy ha az alperes mindenképpen hibát próbált keresni a dolgozókban. Mindezek miatt a rendkívüli felmondás egyrészt elkésett, másrészt alaptalan volt.
Kérte az első-, másodfokú eljárásban tett valamennyi nyilatkozata, különösen a fellebbezésében kifejtettek figyelembe vételét.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, a felperes felülvizsgálati perköltség fizetésére kötelezését kérte.
A korábbi előadását megismételve részletezte a perbeli vizsgálat lefolytatásának lépéseit kitérve arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a vizsgálat eredményéről 2011. november 21-én a Bankbiztonsági Igazgatóság vezetőjétől kapott részletes írásbeli tájékoztatásból értesült, és ezt követően 15 napon belül, azaz határidőben került sor 2011. november 25-én a rendkívüli felmondásra. Az illetéktelen számlabetekintések körében hivatkozott a védett adatok biztonságának rendjéről szóló, valamint a vezetői ellenőrzési feladatokról szóló vezérigazgatói utasításokra, a csatolt ellenőrzési napló kivonatra, továbbá a Kollektív Szerződés 2. fejezet 9. pontjára. Utalt a bíróság rendelkezésére bocsátott rendkívüli felmondásokra, N. G. és Cs. B. tanúvallomásaira, amely bizonyítékok igazolták az alperes következetes tiltását, ellenőrzését, és az ezzel ellentétes tevékenységek következetes szankcionálását.
Érvelése szerint H. Gyné társtulajdonosi minősége a perbeli devizaszámlán az ajándékozási szándékot kétségbe vonja, ezzel együtt az Etikai Kódex szerinti mértéket jóval meghaladó ajándék elfogadása a bank szempontjából ügyfélnek minősülő személytől mindenképpen az Etikai Kódex rendelkezéseibe (4.3.14., 4.2.1.) ütközött. A kötelezettségszegés a bank ügyfelek általi megítélését negatívan érintette, ezáltal a gazdasági érdekeit veszélyeztette, a munkáltató bizalma a felperesben megrendült. A felmondás indoka valós, okszerű, világos volt, és azt az alperes határidőben gyakorolta.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem önálló rendkívüli jogorvoslati kérelem, a törvény értelmében abban pontosan meg kell jelölni a jogszabálysértést és annak indokait. Ebből következően nem felel meg a törvénynek a korábbi beadványokra, nyilatkozatokra történő utalás. A Kúria a felülvizsgálati kérelem azon részeit bírálhatta el, amelyek a törvénynek megfelelnek [Pp. 272. § (2) bek., 275. § (2) bek., BH. 1995.99.2.], a jogerős ítéletet tehát csak a felülvizsgálati kérelemben előadott érvelés alapján vizsgálhatta felül.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 275. § (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló periratok alapján dönt. Nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének. A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabályhely megjelölésével maga sem hivatkozott a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes vagy nem megfelelően indokolt mérlegelésére.
Tévesnek tartotta az elkésettség hiányának megállapítását. Ezzel szemben peradat, és a rendelkezésre álló iratok alapján szükséges arra nézve a tényállás kiegészítése, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperessel szemben folytatott vizsgálat eredményéről 2011. november 21-én szerzett tudomást. E körülményre az alperes már az érdemi ellenkérelmében (3. sorszámú irat) hivatkozott, és becsatolta a 2011. november 17-én kelt, a munkáltatói jogkör gyakorlójához, L. A.-hoz címzett tájékoztatót, amelyet a vizsgálatot lefolytató Bankbiztonsági Igazgatóság igazgatója írt alá. Az elsőfokon eljárt Szekszárdi Munkaügyi Bíróság az általa megállapított tényállásban részletesen rögzítette az ügyben lefolytatott vizsgálat lépéseit, valamint hogy a vizsgálat utolsó momentuma a felperes 2011. november 15-ei második meghallgatása volt. Helytállóan állapította meg ennek nyomán az elsőfokú bíróság és fogadta el azt a jogerős ítélet is, hogy a vizsgálatban több szervezeti egységtől számos adat beszerzésére került sor. Az ügy összetettsége kellően indokolta ezeknek a szervezeti egységeknek a megkeresését, az adatok beszerzését és a felperes meghallgatását. Helyesen utaltak a bíróságok arra, hogy a szabályszegés gyanúja a rendkívüli felmondást nem alapozza meg, elengedhetetlen volt az ügy kivizsgálása. A munkáltató az ügyben folyamatosan vizsgálódott, és a szükséges intézkedéseket megtette, a felperes második meghallgatását nem tette szükségtelenné, hogy az esetlegesen nem járt további eredménnyel (MD.I.199.). Nem állítható tehát, hogy az ügy kivizsgálásával a munkáltató indokolatlanul késlekedett volna. A vizsgálat lezárását követően annak eredményéről a munkáltatói jogkörgyakorlót haladéktalanul tájékoztatták, aki a tudomásszerzését követően tizenöt napon belül a rendkívüli felmondásról intézkedett. Az Mt. 96. § (4) bekezdés a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számítja a tizenöt napos szubjektív határidőt, az pedig nyilvánvaló és a hosszú ideje fennálló következetes bírói gyakorlat szerinti jogértelmezésnek megfelelő, hogy a tudomásszerzésen a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomásszerzését kell érteni.
A másodfokú bíróság a tényállást arra nézve megfelelően pontosította, de az ügy szempontjából lényegében nem volt jelentősége, hogy a felperes által nyitott devizaszámlára mikor történt meg a 92 169 Euro összeg átutalása. Tény, hogy a számlának a felperes és H. Gyné voltak a társtulajdonosai, az alperes pedig - bár utalt arra a felmondásában, hogy a felperes az ajándékozás tényét bizonyítani nem tudta - az ajándékozás megtörténtét elfogadta és a rendkívüli felmondásában erre vonatkozó kötelezettségszegést nem rótt a felperes terhére, a felmondását nem alapította erre. Abban arra hivatkozott, hogy a felperes az általa állítottan ajándékba kapott összeget az Etikai Kódex rendelkezései ellenére fogadta el. Ezen túlmenően az üzletszabályzatba ütközően annak ellenére utalta át azt a férjével közös saját bankszámlájára, hogy a teljes összegről nem lett volna jogosult rendelkezni. A felülvizsgálati érvelés így ebben a körben sem volt megalapozott.
A jogerős ítélet azt is jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy az Etikai Kódex megszegése kapcsán az Mt. 96. § (4) bekezdés alapján ugyancsak határidőben történt a rendkívüli felmondás, hiszen a devizaszámla nyitását és a pénz átutalását követően folyamatosan fennállt az Etikai Kódexbe ütköző állapot, és lényegében a társtulajdonos halálával és a felperes tőle független bankszámlájára való átutalásával zárult le a folyamat. Az pedig ugyancsak a következetes bírói gyakorlat nyomán követett jogértelmezés, hogy ha a kötelezettségszegés folyamatosan vagy folytatólagosan valósul meg, illetve egy állapot fennállásában jelentkezik, úgy az arról való tudomásszerzést követő tizenöt napon belül a rendkívüli felmondás gyakorolható (LB.Mfv.I.10.900/1998., Mfv.I.10.289/2002/7.).
Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy az alperes bizonyította, miszerint nem volt eltűrt gyakorlat a jogosulatlan számlabetekintés. A banktitok védelmére vonatkozó előírások megszegése nyilvánvalóan súlyos kötelezettségszegésnek minősül, és ezt az alperes is így kezelte. Ezt igazolja a Kollektív Szerződés rendelkezése és a csatolt vezérigazgatói utasítások a védett adatok biztonságának rendjéről, illetve annak ellenőrzéséről. Az ellenőrzési napló kivonatával bizonyította az alperes, hogy az ellenőrzések rendszeresen megtörténtek. Állítását a tanúk is alátámasztották, amint azt is, hogy a jogosulatlan számlabetekintést az alperesnél szigorúan vették, erről mindenkinek tudomása volt, az oktatások alapvető anyagát képezte és a vonatkozó szabályzatokat is mindenki olvasta. Szintén a tanúvallomásokkal, illetve a csatolt rendkívüli felmondással bizonyította az alperes, hogy az ismertté vált eseteket következetesen (rendkívüli felmondással) szankcionálták. Alaptalan volt ily módon a felperesnek az az állítása, hogy az alperesnél elfogadott gyakorlat lett volna az illetéktelen számlabetekintés, az alperes ennek az ellenkezőjét maradéktalanul igazolta. További bizonyítás e tekintetben szükségtelen volt, attól további eredmény nem volt várható, parttalan mennyiségű és indokolatlan adatszolgáltatásra az ellenérdekű fél a Pp. 190. § (2) bekezdése alapján sem kötelezhető. Az illetéktelen számlabetekintéseket, melyek nagy számban történtek a számlatulajdonos halálát követő időben is, a felperes elismerte. Ugyancsak helyesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy ez a sorozatos kötelezettségszegés önmagában is megalapozza a rendkívüli felmondás gyakorlását.
Megvalósult az Etikai Kódex vonatkozó rendelkezésének a sérelme is. A felperes alaptalanul állította, hogy H. Gyné-vel nem volt ügyfélkapcsolata, hiszen a számláiba a banki azonosítójával végzett (még ha tiltott módon is) betekintést, illetve műveleteket, amelyeket magánemberként nyilvánvalóan nem tudott volna megtenni. Az Etikai Kódex éppen arra szolgál, hogy a munkavállalók "nem egyértelmű, vagy félreérthető magatartásukkal nem adhatnak okot nemkívánatos feltételezésekre a környezetükben". A jelen esetben a felperes nemvitásan ügyfélként ismerkedett meg H. Gynével, majd tőle nagy összegű készpénzt fogadott el ajándékként. Ekkor H. Gyné még mindig a bank ügyfele, a felperes pedig a bank dolgozója volt. A felperes emellett a banknál tilalmazott jogosulatlan számlabetekintéseket végzett az ajándékozó egyéb számláin is mint banki dolgozó a banki kódjának felhasználásával. Helyesen vonta le mindebből a törvényszék azt a következtetést, hogy az alperesnek joga és kötelessége is volt vizsgálni felperes által következetesen állított ajándékozás körülményeit, és alappal rótta a felperes terhére ezt követően az Etikai Kódex megszegését.
Nem képezte a felülvizsgálat tárgyát a jogerős ítélet azon álláspontja, amely szerint a devizaszámla feletti rendelkezési jogosultság, illetve a tulajdonjog kérdése nem lehetett a per tárgya, illetve az a megállapítás, amelynek alapján nem bizonyított, hogy a felperes H. Gyné haláláról a devizaszámlán lévő összeg átutalását, illetve a számla megszüntetését megelőzően tudomást szerzett volna.
A fentebb kifejtettekre tekintettel azonban alaptalan volt az a felülvizsgálati érvelés, hogy a jogerős ítélet a rendkívüli felmondásban nem szerepeltetett indokot talált volna az alperesi álláspont alátámasztására. A rendkívüli felmondás ugyanis a felperesi kötelezettségszegések, az azokat megvalósító felperesi magatartások rögzítése mellett magában foglalta azt is, hogy a felperes cselekménye alkalmas volt arra, hogy a bank ügyfelek általi megítélését negatívan érintse, az ügyfelek bankba vetett bizalmát megingassa, és ezzel a gazdasági érdekeit veszélyeztesse, az ügy valamennyi körülményét mérlegelve a munkáltató bizalma oly mértékben megrendült, amely a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné tette. A törvényszék kifogásolt okfejtése azt írta körül, hogy a rendkívüli felmondásban megfogalmazott magatartás miként volt alkalmas az Etikai Kódex megsértésére és ezáltal a munkáltató bizalmának megingatására, valamint a munkáltató gazdasági érdekének veszélyeztetésére, ezzel a másodfokú bíróság ítélete jogszabályt nem sértett.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati költsége megfizetésére (az alperes áfa-köteles).
Ugyancsak pervesztesség folytán köteles az felperesnek fizetni a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
Budapest, 2014. április 30.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Takács Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.493/2013.)