adozona.hu
BH+ 2014.6.276
BH+ 2014.6.276
Ha az igényérvényesítés késedelmével kapcsolatban felhozott indok nem tekinthető menthető oknak, az elévülés nyugvása nem állapítható meg. Ennélfogva a jubileumi jutalom iránti követelés elévülése bekövetkezett [1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 12. § (3) bek., 110. § (3) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes hivatásos szolgálati jogviszonyban állt az alperessel, jogviszonya szolgálati nyugállományba helyezéssel szűnt meg 2005. március 1-jei hatállyal. Felmentési idejét 2004. szeptember 1-jétől 2005. február 28-ig töltötte.
A Készenléti Rendőrség parancsnoka 2009. február 12-én kelt parancsával a felperes szolgálati idejének kezdetét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv...
BH+ 2014.6.276 Ha az igényérvényesítés késedelmével kapcsolatban felhozott indok nem tekinthető menthető oknak, az elévülés nyugvása nem állapítható meg. Ennélfogva a jubileumi jutalom iránti követelés elévülése bekövetkezett [1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 12. § (3) bek., 110. § (3) bek. b) pont].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes hivatásos szolgálati jogviszonyban állt az alperessel, jogviszonya szolgálati nyugállományba helyezéssel szűnt meg 2005. március 1-jei hatállyal. Felmentési idejét 2004. szeptember 1-jétől 2005. február 28-ig töltötte.A Készenléti Rendőrség parancsnoka 2009. február 12-én kelt parancsával a felperes szolgálati idejének kezdetét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 329. § (1) bekezdés c) pontja alapján 1968. május 26-ában állapította meg.
A felperes 2009. február 27-én jubileumi jutalomra vonatkozó kérelmet nyújtott be az alpereshez. Az ORFK vezetője 2009. augusztus 31-én kelt határozatával elutasította azt, hivatkozva arra, hogy a felperest a nyugdíjazásakor megállapított, majd utóbb módosított szolgálati idő nem teszi jogosulttá a 40 év után járó jubileumi jutalomra. A felperes szolgálati viszonya 2005. február 28-án megszűnt, ekkor a módosított rendelkezés alapján 36 év 279 nap szolgálati idővel rendelkezett, azaz nem érte el a kedvezményes jubileumi jutalomra jogosultsághoz szükséges 37 évet. A határozat jogorvoslati kioktatást is tartalmazott.
A felperes ezt követően 2009. október 2-án ismételten kérelmet nyújtott be az alperesi munkáltatóhoz jubileumi jutalom megfizetése iránt. Ebben jelezte, tudomással bír arról, hogy a kedvezményes jubileumi jutalom megállapításához további 86 nap szolgálati viszony igazolása szükséges. Előadta, hogy 1966. és 1970. között minden évben a nyári szünetben dolgozott a R.-i Mgtsz faiskolájában, mivel azonban jogviszonyának bejelentése az adott időszakban elmaradt, a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság az adott munkavégzést nyilvántartásában nem találta, a munkavégzést azonban tanúkkal tudja igazolni. Ezt követően 2009. november 9-én további szolgálati idő elismerése érdekében kérelmet nyújtott be a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz az 1966. január 1-jétől 1970. augusztus 31-ig terjedő időszakban szerzett további szolgálati viszonya elismerése érdekében. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2009. december 23-án kelt határozatával további 116 nap, a felperes által megjelölt időszakban szerzett szolgálati időt állapított meg. Ezt követően a felperes újból kérelmet nyújtott be az alpereshez 40 éves kedvezményes jubileumi jutalom megállapítása iránt. Az alperes 2010. február 16-án kelt levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy az általa igényelt jubileumi jutalomra nem jogosult, mivel az ehhez szükséges szolgálati viszonyban töltött időt 2005. május 26-án érte volna el, szolgálati viszonya azonban korábban, 2005. február 28-ai hatállyal megszűnt.
A felperes ezt követően 2010. március 19-én keresetet terjesztett elő, melyben az alperes kötelezését kérte a 40 éves szolgálati idő után járó jubileumi jutalom megfizetésére. A bíróság végzésével a felperes keresetlevelét elkésettségre hivatkozva idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a kereset érdemi elbírálására utasította. Ezt követően a munkaügyi bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésében rögzítette, hogy a felperes határidőben nyújtotta be keresetét, melyet a bíróságnak érdemben kell elbírálnia. A felperes ezt követően a kereseti kérelmét az ORFK-val szemben nyújtotta be, majd a bíróság tájékoztatását követően keresetétől elállt és kérte a per megszüntetését.
A felperes kereseti kérelmét ezután az alperes ellen terjesztette elő azzal, hogy a per tárgyává tette az ORFK vezetője által 2011. november 7-én hozott határozatot. Ebben az Országos Rendőrfőkapitány elutasította a felperes szolgálati panaszát. Megállapította, hogy a felperes korábbi szolgálati ideje módosítását kezdeményező kérelmét volt munkáltatója jogsértően bírálta el és az ez alapján kiadott, a felperes szolgálati idejét növelő módosító parancs és az ez alapján 2010. február 2-án kelt szolgálati idő igazolás az a Hszt. 10. § (1) bekezdése alapján érvénytelennek tekintendő. Kötelezte a Készenléti Rendőrség parancsnokát, hogy a szolgálati igazolást tartalmazó parancsot helyezze hatályon kívül, a felperes szolgálati idejét a nyugdíj mértéke vonatkozásában a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozata alapján ismételten állapítsa meg. Határozatában kifejtette, hogy a felperes szolgálati viszonya 2005. február 28-i hatállyal megszűnt, ekkor 36 év 279 nap szolgálati idővel rendelkezett, azaz nem érte el a jubileumi jutalomra jogosultsághoz szükséges 37 évet, így a 40 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó 7 havi távolléti díjnak megfelelő jubileumi jutalomra nem jogosult, az őt nem illette meg. Megállapította, hogy tévesen került a felperes szolgálati ideje módosításra valamennyi, a Hszt. 326. §-ában rögzített jogosultság vonatkozásában, így az semmis, ezért érvénytelen. A felperes jubileumi jutalomra vonatkozó szolgálati ideje nem változott, a társadalombiztosítási szerv határozata alapján utóbb igazolt és elismert 116 napot a szolgálati nyugdíj mértékének megállapításánál kellett csupán figyelembe venni. Megállapította továbbá azt is, hogy a felperes 2009. február 27-ét megelőzően a jubileumi jutalom vonatkozásában szolgálati panaszt nem nyújtott be, igényét nem érvényesítette, így az elévült, az elévülés nem szakadt meg, illetve nem nyugodott.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a 3 éves elévülési időn belül a 40 éves szolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat az alperes irányában nem érvényesítette, illetve az elévülést megszakító bármilyen cselekményt, eseményt nem tudott igazolni. Megjegyezte, hogy a felperest semmi sem zárta el attól, hogy igényét határidőn belül érvényesítse, figyelemmel arra, hogy tudomással bírt arról, miszerint az 1,2-szeres szorzó miatt több per volt folyamatban és azt is tudta, hogy 2008 decemberében az alperes parancsnoka olyan intézkedést hozott, amelyben valamennyi alperesi hivatásos állományú részére biztosította a szolgálati idő kedvezményes elbírálását. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a per tárgyává tett 2011. november 7-én kelt ORFK vezetőjének határozata érdemben is helytálló.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes kereseti kérelmét a Hszt. 12. § (3) bekezdésére alapította, mely szerint ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra. Megállapította, hogy a felperes érdekkörébe tartozó olyan menthető okot nem tudott megjelölni, sem bizonyítani, amely ezen jogszabályhely alkalmazását lehetővé tette volna. Szolgálati viszonya megszűnésekor már tudomással bírt arról, hogy a jubileumi jutalom kifizetéséhez szükséges idővel nem rendelkezik, és nem tudta megjelölni azt a menthető okot, amely akadályozta volna abban, hogy a további szolgálati idő megállapítását kérje a társadalombiztosítási szervtől.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok helytelenül értelmezték a Hszt. 12. §-ának rendelkezéseit, mikor azt állapították meg, hogy az igénye érvényességének esedékessé válása időpontja a nyugdíjazás időpontja volt. Az 2009. február 16-án vált esedékessé, amikor elismerték a jubileumi jutalomhoz szükséges szolgálati időt. Ehhez képest 2009. február 27-én igényét a jogszabályban rögzített határidőn belül terjesztette elő, így az nem évült el. Másodlagosan hivatkozott arra is, hogy menthető okból nem tudta igényét érvényesíteni, mert szolgálati idejének elismerésére csak 2009. február 16-án került sor.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelmét a Hszt. 12. § (2), illetve (3) bekezdésének megsértésére alapította. A Hszt. 12. § (2) bekezdése szerint az igény elévülése az igény érvényesítésének esedékessé válásától kezdődik. A felperes a Hszt. 110. § (3) bekezdés d) pontjára alapította kedvezményes jubileumi jutalom iránti igényét, mely szerint a hivatásos állomány tagjának nyugdíjazásakor ki kell fizetni a 40 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év, vagy annál kevesebb van hátra. A juttatást a nyugdíjazáskor, a felperes esetében így 2005. február 28-án kellett volna kifizetnie az alperesnek, amennyiben a jogszabályban rögzített feltételekkel rendelkezett volna, ennek megfelelően a felperes legkésőbb 2008. február 28-án terjeszthette elő ezzel kapcsolatos igényét. Erre nem került sor, a felperes a kedvezményes jubileumi jutalom iránti kérelmét 1 év késedelemmel 2009. február 27-én nyújtotta be.
A Hszt. 12. § (3) bekezdése szerint ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra. A felperes arra hivatkozott felülvizsgálati kérelmében, hogy igénye érvényesítésével azért késlekedett menthető okból, mert a kedvezményes jubileumi jutalom érvényesítéséhez szükséges szolgálati idő elismerésére csak 2009. február 16-án került sor, ehhez képest azonban a jogszabályban rögzített határidőn belül nyújtotta be a szolgálati panaszt. A felülvizsgálati kérelem ezen érvelése nem megalapozott.
A Készenléti Rendőrség parancsnoka 30-0/963/1/2008. számú közleményére tekintettel a felperes szolgálati idejét 2009. február 12-én akként módosították, hogy annak kezdő időpontja 1968. május 26-ában került megállapításra, ennek megfelelően a jubileumi jutalomra jogosultsághoz szükséges 40 év szolgálati viszonyban töltött idő 2008. május 26-án érte volna el. A felperes szolgálati viszonya megszűnésekor, 2005. február 28-án csak 36 év 279 nap szolgálati idővel rendelkezett, nem érte el a kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultsághoz szükséges 37 évet. A felperes ezt követően 2009. október 2-án kelt kérelmében jelezte a munkáltató számára azt, hogy diákként a nyári szünetekben dolgozott, további szolgálati időt szerzett és ennek megállapítása érdekében csak 2009. november 9-én fordult az illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz. A felperes már 2005-ben, szolgálati nyugdíja megállapításakor tudomással bírt arról, hogy az 1966 és 1970 között általa szerzett további szolgálati időt az erre vonatkozó társadalombiztosítási adatok hiányában a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem ismerte el, a korábbi szolgálati idő igazolása érdekében azonban egészen 2009. november 9-ig nem tett további intézkedést. A felperes igényérvényesítésével kapcsolatos késedelme nem tekinthető menthető oknak, nem állapítható meg e vonatkozásban az, hogy az elévülés nyugodott, így jogszerűen következtetett arra a másodfokú bíróság, hogy a Hszt. 12. § (3) bekezdésében foglalt feltétel hiányában a felperes követelése elévült.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. II. 10.583/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Lánczi Ferenc ügyvéd által képviselt K. A. felperesnek a dr. Tímár Ágnes jogtanácsos által képviselt Készenléti Rendőrség alperes ellen jubileumi jutalom megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 22.M.743/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.640.545/2012/7. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.640.545/2012/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Az eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes hivatásos szolgálati jogviszonyban állt az alperessel, jogviszonya szolgálati nyugállományba helyezéssel szűnt meg 2005. március 1-jei hatállyal. Felmentési idejét 2004. szeptember 1-jétől 2005. február 28-ig töltötte.
A Készenléti Rendőrség parancsnoka 2009. február 12-én kelt parancsával - az általános közleményére figyelemmel - a felperes szolgálati idejének kezdetét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 329. § (1) bekezdés c) pontja alapján 1968. május 26-ában állapította meg.
A felperes 2009. február 27-én jubileumi jutalomra vonatkozó kérelmet nyújtott be az alpereshez. Az ORFK vezetője 2009. augusztus 31-én kelt határozatával elutasította azt, hivatkozva arra, hogy a felperest a nyugdíjazásakor megállapított, majd utóbb módosított szolgálati idő nem teszi jogosulttá a 40 év után járó jubileumi jutalomra. A felperes szolgálati viszonya 2005. február 28-án megszűnt, ekkor a módosított rendelkezés alapján 36 év 279 nap szolgálati idővel rendelkezett, azaz nem érte el a kedvezményes jubileumi jutalomra jogosultsághoz szükséges 37 évet. A határozat jogorvoslati kioktatást is tartalmazott.
A felperes ezt követően 2009. október 2-án ismételten kérelmet nyújtott be az alperesi munkáltatóhoz jubileumi jutalom megfizetése iránt. Ebben jelezte, tudomással bír arról, hogy a kedvezményes jubileumi jutalom megállapításához további 86 nap szolgálati viszony igazolása szükséges. Előadta, hogy 1966. és 1970. között minden évben a nyári szünetben dolgozott a R.-i Mgtsz faiskolájában, mivel azonban jogviszonyának bejelentése az adott időszakban elmaradt, a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság az adott munkavégzést nyilvántartásában nem találta, a munkavégzést azonban tanúkkal tudja igazolni. Ezt követően 2009. november 9-én további szolgálati idő elismerése érdekében kérelmet nyújtott be a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz az 1966. január 1-jétől 1970. augusztus 31-ig terjedő időszakban szerzett további szolgálati viszonya elismerése érdekében. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2009. december 23-án kelt határozatával további 116 nap, a felperes által megjelölt időszakban szerzett szolgálati időt állapított meg. Ezt követően a felperes újból kérelmet nyújtott be az alpereshez 40 éves kedvezményes jubileumi jutalom megállapítása iránt. Az alperes 2010. február 16-án kelt levelével tájékoztatta a felperest arról, hogy az általa igényelt jubileumi jutalomra nem jogosult, mivel az ehhez szükséges szolgálati viszonyban töltött időt 2005. május 26-án érte volna el, szolgálati viszonya azonban korábban, 2005. február 28-ai hatállyal megszűnt.
A felperes ezt követően 2010. március 19-én keresetet terjesztett elő, melyben az alperes kötelezését kérte a 40 éves szolgálati idő után járó jubileumi jutalom megfizetésére. A bíróság 37.M.1267/2010/6. számú végzésével a felperes keresetlevelét elkésettségre hivatkozva idézés kibocsátása nélkül elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.637.489/2010/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a kereset érdemi elbírálására utasította. Ezt követően a munkaügyi bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A másodfokú bíróság 55.Mf.637.967/2011/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Végzésében rögzítette, hogy a felperes határidőben nyújtotta be keresetét, melyet a bíróságnak érdemben kell elbírálnia. A felperes ezt követően a kereseti kérelmét az ORFK-val szemben nyújtotta be, az eljárás 22.M.252/2012. szám alatt volt folyamatban, majd a bíróság tájékoztatását követően keresetétől elállt és kérte a per megszüntetését.
A felperes kereseti kérelmét ezután az alperes ellen terjesztette elő azzal, hogy a per tárgyává tette az ORFK vezetője által 2011. november 7-én hozott határozatot. Ebben az Országos Rendőrfőkapitány elutasította a felperes szolgálati panaszát. Megállapította, hogy a felperes korábbi szolgálati ideje módosítását kezdeményező kérelmét volt munkáltatója jogsértően bírálta el és az ez alapján kiadott, a felperes szolgálati idejét növelő módosító parancs és az ez alapján 2010. február 2-án kelt szolgálati idő igazolás az a Hszt. 10. § (1) bekezdése alapján érvénytelennek tekintendő. Kötelezte a Készenléti Rendőrség parancsnokát, hogy a szolgálati igazolást tartalmazó parancsot helyezze hatályon kívül, a felperes szolgálati idejét a nyugdíj mértéke vonatkozásában a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozata alapján ismételten állapítsa meg. Határozatában kifejtette, hogy a felperes szolgálati viszonya 2005. február 28-i hatállyal megszűnt, ekkor 36 év 279 nap szolgálati idővel rendelkezett, azaz nem érte el a jubileumi jutalomra jogosultsághoz szükséges 37 évet, így a 40 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó 7 havi távolléti díjnak megfelelő jubileumi jutalomra nem jogosult, az őt nem illette meg. Megállapította, hogy tévesen került a felperes szolgálati ideje módosításra valamennyi, a Hszt. 326. §-ában rögzített jogosultság vonatkozásában, így az semmis, ezért érvénytelen. A felperes jubileumi jutalomra vonatkozó szolgálati ideje nem változott, a társadalombiztosítási szerv határozata alapján utóbb igazolt és elismert 116 napot a szolgálati nyugdíj mértékének megállapításánál kellett csupán figyelembe venni. Megállapította továbbá azt is, hogy a felperes 2009. február 27-ét megelőzően a jubileumi jutalom vonatkozásában szolgálati panaszt nem nyújtott be, igényét nem érvényesítette, így az elévült, az elévülés nem szakadt meg, illetve nem nyugodott.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.743/2012/8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a 3 éves elévülési időn belül a 40 éves szolgálati jogviszony után járó jubileumi jutalmat az alperes irányában nem érvényesítette, illetve az elévülést megszakító bármilyen cselekményt, eseményt nem tudott igazolni. Megjegyezte, hogy a felperest semmi sem zárta el attól, hogy igényét határidőn belül érvényesítse, figyelemmel arra, hogy tudomással bírt arról, miszerint az 1,2-szeres szorzó miatt több per volt volt folyamatban és azt is tudta, hogy 2008. decemberében az alperes parancsnoka olyan intézkedést hozott, amelyben valamennyi alperesi hivatásos állományú részére biztosította a szolgálati idő kedvezményes elbírálását. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a per tárgyává tett 2011. november 7-én kelt ORFK vezetőjének határozata érdemben is helytálló.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 55.Mf.640.545/2012/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes kereseti kérelmét a Hszt. 12. § (3) bekezdésére alapította, mely szerint ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra. Megállapította, hogy a felperes érdekkörébe tartozó olyan menthető okot nem tudott megjelölni, sem bizonyítani, amely ezen jogszabályhely alkalmazását lehetővé tette volna. Szolgálati viszonya megszűnésekor már tudomással bírt arról, hogy a jubileumi jutalom kifizetéséhez szükséges idővel nem rendelkezik, és nem tudta megjelölni azt a menthető okot, amely akadályozta volna abban, hogy a további szolgálati idő megállapítását kérje a társadalombiztosítási szervtől.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok helytelenül értelmezték a Hszt. 12. §-ának rendelkezéseit, mikor azt állapították meg, hogy az igénye érvényességének esedékessé válása időpontja a nyugdíjazás időpontja volt. Az 2009. február 16-án vált esedékessé, amikor elismerték a jubileumi jutalomhoz szükséges szolgálati időt. Ehhez képest 2009. február 27-én igényét a jogszabályban rögzített határidőn belül terjesztette elő, így az nem évült el. Másodlagosan hivatkozott arra is, hogy menthető okból nem tudta igényét érvényesíteni, mert szolgálati idejének elismerésére csak 2009. február 16-án került sor.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelmét a Hszt. 12. § (2), illetve (3) bekezdésének megsértésére alapította. A Hszt. 12. § (2) bekezdése szerint az igény elévülése az igény érvényesítésének esedékessé válásától kezdődik. A felperes a Hszt. 110. § (3) bekezdés d) pontjára alapította kedvezményes jubileumi jutalom iránti igényét, mely szerint a hivatásos állomány tagjának nyugdíjazásakor ki kell fizetni a 40 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év, vagy annál kevesebb van hátra. A juttatást a nyugdíjazáskor, a felperes esetében így 2005. február 28-án kellett volna kifizetnie az alperesnek, amennyiben a jogszabályban rögzített feltételekkel rendelkezett volna, ennek megfelelően a felperes legkésőbb 2008. február 28-án terjeszthette elő ezzel kapcsolatos igényét. Erre nem került sor, a felperes a kedvezményes jubileumi jutalom iránti kérelmét 1 év késedelemmel 2009. február 27-én nyújtotta be.
A Hszt. 12. § (3) bekezdése szerint ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra. A felperes arra hivatkozott felülvizsgálati kérelmében, hogy igénye érvényesítésével azért késlekedett menthető okból, mert a kedvezményes jubileumi jutalom érvényesítéséhez szükséges szolgálati idő elismerésére csak 2009. február 16-án került sor, ehhez képest azonban a jogszabályban rögzített határidőn belül nyújtotta be a szolgálati panaszt. A felülvizsgálati kérelem ezen érvelése nem megalapozott.
A Készenléti Rendőrség parancsnoka - közleményére tekintettel - a felperes szolgálati idejét 2009. február 12-én akként módosították, hogy annak kezdő időpontja 1968. május 26-ában került megállapításra, ennek megfelelően a jubileumi jutalomra jogosultsághoz szükséges 40 év szolgálati viszonyban töltött idő 2008. május 26-án járt volna le. A felperes szolgálati viszonya megszűnésekor, 2005. február 28-án csak 36 év 279 nap szolgálati idővel rendelkezett, nem érte el a jubileumi jutalomra való jogosultsághoz szükséges 37 évet. A felperes ezt követően 2009. október 2-án kelt kérelmében jelezte a munkáltató számára azt, hogy diákként a nyári szünetekben dolgozott, további szolgálati időt szerzett és ennek megállapítása érdekében csak 2009. november 9-én fordult az illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatósághoz. A felperes már 2005-ben, szolgálati nyugdíja megállapításakor tudomással bírt arról, hogy az 1966. és 1970. között általa szerzett további szolgálati időt az erre vonatkozó társadalombiztosítási adatok hiányában a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság nem ismerte el, a korábbi szolgálati idő igazolása érdekében azonban egészen 2009. november 9-ig nem tett további intézkedést. A felperes igényérvényesítésével kapcsolatos késedelme nem tekinthető menthető oknak, nem állapítható meg e vonatkozásban az, hogy az elévülés nyugodott, így jogszerűen következtetett arra a másodfokú bíróság, hogy a Hszt. 12. § (3) bekezdésében foglalt feltétel hiányában a felperes követelése elévült.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban bizonyított költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben határozni nem kellett.
Az eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. március 5.
Dr. Tálné Dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.583/2013.)