adozona.hu
BH+ 2014.6.274
BH+ 2014.6.274
Az illetményfizetési késedelem a közalkalmazott rendkívüli lemondását megalapozta. A munkáltatói kötelezettségszegés súlyának értékelésekor a késedelem időtartamát, a lemondás közlésekor is fennálló tartozást, a kötelezettségszegés visszatérő jellegét, valamint azt is figyelembe kellett venni, hogy az alapilletmény a közalkalmazott létfenntartását szolgálja [1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 29. § (1) bek.; 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 102. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete az általa közölt rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2011. április 28-án kelt rendkívüli lemondása "érvényes". Kötelezte az alperest a felperes javára végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset kamattal növelt összegű megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1991. augusztus 1-jétől állt közalka...
BH+ 2014.6.274 Az illetményfizetési késedelem a közalkalmazott rendkívüli lemondását megalapozta. A munkáltatói kötelezettségszegés súlyának értékelésekor a késedelem időtartamát, a lemondás közlésekor is fennálló tartozást, a kötelezettségszegés visszatérő jellegét, valamint azt is figyelembe kellett venni, hogy az alapilletmény a közalkalmazott létfenntartását szolgálja [1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 29. § (1) bek.; 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 102. § (4) bek.].
A felperes keresete az általa közölt rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2011. április 28-án kelt rendkívüli lemondása "érvényes". Kötelezte az alperest a felperes javára végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset kamattal növelt összegű megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1991. augusztus 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban, az alpereshez áthelyezéssel került 2005. június 1-jétől. Munkaköre fürdő-, kemping- és Tourinform Iroda vezető volt. A közalkalmazotti jogviszonyát 2011. április 28-án rendkívüli lemondással megszüntette. Ezt azzal indokolta, hogy egyrészt az alperes 2011-ben több alkalommal késedelembe esett illetménye megfizetésével: 2010. decemberi illetményét 2011. január 13-án, 2011. márciusi havi illetményének 70%-át 2011. április 24-én kapta meg. Másrészt a munkáltató a rendkívüli lemondást megelőző időszakban nem biztosította a fürdő üzemeltetésének feltételeit, mert a szükséges létszámú munkavállaló foglalkoztatására költségvetési okokból nem került sor.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy T. Város Önkormányzat 2011. évi költségvetéséről szóló rendelete az alperes éves létszámelőirányzatát 5 főben határozta meg. Ebbe beletartozott a 3 állandó alkalmazott (vagyis a felperes, 1 fő pénztáros és 1 fő vízkezelő), a fennmaradó 2 álláshelyen részmunkaidős foglalkoztatást tervezett az alperes 2011. május 1-jét követően. Ezen túl az alperes hosszútávú közfoglalkoztatási pályázat keretében 2011. március 1. és 2011. április 30. között 6 fő fürdőtakarítót és 2 fő fürdőkertészt foglalkoztatott. A fürdőhöz tartozó H. Kemping 2011. április 1-jén, a fürdő 2011. április 22-én nyitott meg. A fürdő nyitásakor a 3 állandó alkalmazotton kívül 8 fő közcélú foglalkoztatású személy dolgozott. 2011 áprilisában a pénztáros és a vízkezelő napi rendszerességgel rendkívüli munkavégzést teljesített.
A felperes 2011. február 9-én és február 18-án megküldte az intézményvezetőnek és a polgármesternek a biztonságos üzemmenethez szükséges részfoglalkozású munkavállalókra vonatkozó létszámigényét, amely a termál strandra 6 fő pénztárost, 6 fő jegykezelőt, 12 fő takarítót, 4 fő kertészt és 6 fő éjjeliőrt jelentett a március-április havi időszakra. 2011. április 24-én telefonon, április 26-án vezetői értekezleten jelezte a létszámhiánnyal kapcsolatos problémákat. Ígéretet kapott a szükséges létszám biztosítására.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a rendkívüli lemondás jogát a jogszabályban biztosított határidőn belül gyakorolta, a rendkívüli lemondásban hivatkozott indokok valósak és okszerűek voltak, az alperes a munkaviszonyból származó kötelezettségét súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte mindkét lemondási ok vonatkozásában.
A munkáltató illetményfizetési kötelezettsége olyan lényeges kötelezettség, amelynek nem megfelelő teljesítése a rendkívüli lemondást megalapozhatja. Az alperes alappal a fenntartó nehéz gazdasági helyzetére nem hivatkozhat. Olyan gazdálkodást kell folytatnia, amellyel az alkalmazásában álló munkavállalók illetményének kifizetését biztosítja. Az illetmény meg nem fizetése súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben történő kötelezettségszegés.
Az alperes továbbá súlyos gondatlansággal megszegte a jogszabályok által előírt, egészséges és biztonságos munkavégzés biztosításának kötelezettségét is, amikor nem biztosította az akadálymentes működéshez szükséges munkavállalói létszámot.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta helyes indokainál fogva.
A törvényszék a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy az alperesnél az illetményfizetés időpontja minden hónap 3. napja volt, erről szóban tájékoztatták a közalkalmazottakat. Az alperes azon állítását, miszerint az illetményfizetés minden hónap 10-én volt esedékes, nem bizonyította.
Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint fennáll a munkáltató súlyos gondatlansága az illetményfizetési kötelezettség elmulasztásában, alappal nem hivatkozhat sem a saját, sem a fenntartó nehéz gazdasági helyzetére. A megélhetést biztosító illetmény többszöri késedelmes kifizetése olyan lényeges, jelentős kötelezettségszegés, amely megalapozza a közalkalmazott rendkívüli lemondását. A perben nem volt adat arra, hogy a felperes tudta volna, miszerint a fenntartó biztosítani fogja belátható időn belül az illetmény forrását.
A törvényszék a rendkívüli lemondás második okát is megalapozottnak találta. Az alperes ugyanis azzal, hogy nem biztosította a megfelelő létszámot az akadálymentes üzemmenethez, nem biztosította a felperes munkaköri feladatainak ellátásához szükséges feltételeket. A létszámhiányt a peradatok igazolják, már 2011 áprilisában is rendszeres túlmunka merült fel. Az alperes nem bizonyította, hogy a felperest tájékoztatta, miszerint rövid időn belül biztosítani fogja az általa igényelt létszámot. Annak, hogy erre a rendkívüli lemondás után miként került sor, nincs jelentősége. Az alperes azonban a perben nem csatolta a 2011. május 1-jétől létesített munkaviszonyokra kötött munkaszerződéseket, a későbbi közfoglalkoztatást nem bizonyította, úszómestert is csak 2011. június 20-ától alkalmazott.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes jogszerű rendkívüli lemondása folytán a Kjt. 29. §-ban foglaltak szerint történő alperesi marasztalásról jogszerű döntést hozott.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint nem alapozza meg a rendkívüli lemondást, ha a munkáltató jelentős gazdasági nehézsége miatt alkalomszerűen néhány hetet késik az illetmény kifizetésével. A perbeli esetben a rendkívüli lemondás törvényi feltételei nem álltak fenn. Nem volt megállapítható a bérfizetési kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlan megszegése. Az alperesnél ugyanis időszakos likviditási problémáról volt szó. A rendkívüli lemondás időpontjában a felperes illetményének 30%-ával volt az alperes 18 napos késedelemben, amely nem minősül lényeges és jelentős mértékű kötelezettségszegésnek. A felperes vezető beosztású közalkalmazottként tájékoztatást kapott arról, hogy a fenntartó biztosítani fogja az illetményhez a forrásokat.
Megalapozatlan a második rendkívüli lemondási ok is. A munkáltató a munkaszerződés és a jogszabályok szerint a foglalkoztatási kötelezettségének eleget tett. A felperes a munkaköri feladatait maradéktalanul el tudta látni tekintet nélkül arra, hogy nem állt rendelkezésére a rendkívüli lemondás időpontjában az előirányzott 5 fős létszám. A négy medence közül csak kettő működött, ezért a 3 fő állandó közalkalmazotti létszám elegendő volt.
A felperes nem bizonyította, hogy a fürdő működésével kapcsolatban bármely jogszabályi vagy hatósági előírást az alperes megsértett volna. Tudta továbbá, hogy rövid időn belül a munkáltató biztosítani tudja az igényelt létszámot, ismerte, hogy a közfoglalkoztatás keretében benyújtott pályázat eredményes volt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban történő fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A közalkalmazotti jogviszonyra is irányadó 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 102. § (4) bekezdés szerint a munkáltató köteles a munkavállaló számára a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban, illetve a munkaszerződésben foglaltaknak megfelelő munkabért fizetni. A munkáltatónak alapvető, tehát lényeges kötelezettsége a közalkalmazott részére a munkája ellenértékének a kinevezésben, illetve a jogszabályokban foglaltak szerinti megfizetése. Az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően foglaltak állást arról, hogy az illetményfizetési késedelem a perbeli esetben is megalapozta a felperes rendkívüli lemondását.
A kötelezettségszegés súlyának értékelésekor ugyanis nemcsak a 2011. márciusi illetménykifizetés késedelmének időtartamát, a rendkívüli lemondás közlésekor is fennálló munkáltatói tartozás nagyságát, hanem a kötelezettségszegés visszatérő jellegét, valamint azt is értékelni kellett, hogy a közalkalmazott létfenntartását szolgáló alapilletmény részleges és annak is késedelmes kifizetése történt a perbeli esetben, és a felperes a rendkívüli lemondását mindezen körülményre alapította.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdés alapján mérlegelve állapította meg, hogy az illetményfizetés napja minden hónap 3. napja volt, továbbá hogy nem állt adat rendelkezésre arra vonatkozóan, miszerint a likviditási gondok megoldásáról tájékoztatták a felperest. Ezen utóbbi körülmény bizonyítottsága esetén sem enyhítette volna a munkáltató részleges és késedelmes illetményfizetésben jelentkező kötelezettségszegése súlyát.
A munkáltató alappal nem hivatkozhat a kötelezettségszegése vétlenségére azzal, hogy a fenntartó nem tudta biztosítani az illetmények fedezetét. A közalkalmazott ugyanis a költségvetési szervként működő munkáltatóval áll jogviszonyban, melynek fennállása alatt a munkáltatót terhelő kötelezettség megszegése a munkáltató terhére értékelendő. A kötelezettségszegés szempontjából annak sincs jelentősége, hogy az illetmény kifizetésére súlyos gazdálkodási, vagy átmeneti likviditási gondok miatt nem került sor.
Miután a rendkívüli lemondás első oka önmagában megalapozta a közalkalmazott jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntető jognyilatkozatát [Kjt. 29. § (1) bek. a) pont], ezért a második ok vizsgálata szükségtelen volt, így az arra vonatkozó megállapításokat a Kúria az ítéletek indokolásából mellőzi.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján - módosított indokolással - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. I. 10.344/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Tóth Csaba ügyvéd által képviselt Cs.-né N. M. K. felperesnek a dr. Szűcs Péter ügyvéd által képviselt T. Kommunális Szolgáltató Szervezet alperes ellen rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Debreceni Munkaügyi Bíróságnál 4.M.314/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.748/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.748/2012/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 20 000 (húszezer) forint és 5 400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes keresete az általa közölt rendkívüli lemondás jogszerűségének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
A Debreceni Munkaügyi Bíróság 4.M.314/2011/14. számú ítéletében megállapította, hogy a felperes 2011. április 28-án kelt rendkívüli lemondása "érvényes". Kötelezte az alperest a felperes javára végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset kamattal növelt összegű megfizetésére és marasztalta a felperes perköltségében.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1991. augusztus 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban, az alpereshez áthelyezéssel került 2005. június 1-jétől. Munkaköre fürdő-, kemping- és Tourinform Iroda vezető volt. A közalkalmazotti jogviszonyát 2011. április 28-án rendkívüli lemondással megszüntette. Ezt azzal indokolta, hogy egyrészt az alperes 2011-ben több alkalommal késedelembe esett illetménye megfizetésével: 2010. decemberi illetményét 2011. január 13-án, 2011. márciusi havi illetményének 70%-át 2011. április 24-én kapta meg. Másrészt a munkáltató a rendkívüli lemondást megelőző időszakban nem biztosította a fürdő üzemeltetésének feltételeit, mert a szükséges létszámú munkavállaló foglalkoztatására költségvetési okokból nem került sor.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy T. Város Önkormányzat 2011. évi költségvetéséről szóló rendelete az alperes éves létszámelőirányzatát 5 főben határozta meg. Ebbe beletartozott a 3 állandó alkalmazott (vagyis a felperes, 1 fő pénztáros és 1 fő vízkezelő), a fennmaradó 2 álláshelyen részmunkaidős foglalkoztatást tervezett az alperes 2011. május 1-jét követően. Ezen túl az alperes hosszútávú közfoglalkoztatási pályázat keretében 2011. március 1. és 2011. április 30. között 6 fő fürdőtakarítót és 2 fő fürdőkertészt foglalkoztatott. A fürdőhöz tartozó H. Kemping 2011. április 1-jén, a fürdő 2011. április 22-én nyitott meg. A fürdő nyitásakor a 3 állandó alkalmazotton kívül 8 fő közcélú foglalkoztatású személy dolgozott. 2011. áprilisában a pénztáros és a vízkezelő napi rendszerességgel rendkívüli munkavégzést teljesített.
A felperes 2011. február 9-én és február 18-án megküldte az intézményvezetőnek és a polgármesternek a biztonságos üzemmenethez szükséges részfoglalkozású munkavállalókra vonatkozó létszámigényét, amely a termál strandra 6 fő pénztárost, 6 fő jegykezelőt, 12 fő takarítót, 4 fő kertészt és 6 fő éjjeliőrt jelentett a március-április havi időszakra. 2011. április 24-én telefonon, április 26-án vezetői értekezleten jelezte a létszámhiánnyal kapcsolatos problémákat. Ígéretet kapott a szükséges létszám biztosítására.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes a rendkívüli lemondás jogát a jogszabályban biztosított határidőn belül gyakorolta, a rendkívüli lemondásban hivatkozott indokok valósak és okszerűek voltak, az alperes a munkaviszonyból származó kötelezettségét súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte mindkét lemondási ok vonatkozásában.
A munkáltató illetményfizetési kötelezettsége olyan lényeges kötelezettség, amelynek nem megfelelő teljesítése a rendkívüli lemondást megalapozhatja. Az alperes alappal a fenntartó nehéz gazdasági helyzetére nem hivatkozhat. Olyan gazdálkodást kell folytatnia, amellyel az alkalmazásában álló munkavállalók illetményének kifizetését biztosítja. Az illetmény meg nem fizetése súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben történő kötelezettségszegés.
Az alperes továbbá súlyos gondatlansággal megszegte a jogszabályok által előírt, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosításának kötelezettségét is, amikor nem biztosította az akadálymentes működéshez szükséges munkavállalói létszámot.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.748/2012/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta kötelezve az alperest a felperes javára fellebbezési költség megfizetésére.
Az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése és a 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben.
A törvényszék a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy az alperesnél az illetményfizetés időpontja minden hónap 3-a volt, erről szóban tájékoztatták a közalkalmazottakat. Az alperes azon állítását, miszerint az illetményfizetés minden hónap 10-én volt esedékes, nem bizonyította.
Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint fennáll a munkáltató súlyos gondatlansága az illetményfizetési kötelezettség elmulasztásában, alappal nem hivatkozhat sem a saját, sem a fenntartó nehéz gazdasági helyzetére. A megélhetést biztosító illetmény többszöri késedelmes kifizetése olyan lényeges, jelentős kötelezettségszegés, amely megalapozza a közalkalmazott rendkívüli lemondását. A perben nem volt adat arra, hogy a felperes tudta volna, miszerint a fenntartó biztosítani fogja belátható időn belül az illetmény forrását.
A törvényszék a rendkívüli lemondás második okát is megalapozottnak találta. Az alperes ugyanis azzal, hogy nem biztosította a megfelelő létszámot az akadálymentes üzemmenethez, nem biztosította a felperes munkaköri feladatainak ellátásához szükséges feltételeket. A felperes feladata nem a fürdő bezárása volt, hanem intézkedés a megfelelő üzemeltetésre. A létszámhiányt a peradatok igazolják, már 2011. áprilisában is rendszeres túlmunka merült fel. Az alperes nem bizonyította, hogy a felperest tájékoztatta, miszerint rövid időn belül biztosítani fogja az általa igényelt létszámot. Annak, hogy erre a rendkívüli lemondás után miként került sor, nincs jelentősége. Az alperes azonban a perben nem csatolta a 2011. május 1-jétől létesített munkaviszonyokra kötött munkaszerződéseket, a későbbi közfoglalkoztatást nem bizonyította, úszómestert is csak 2011. június 20-ától alkalmazott.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes jogszerű rendkívüli lemondása folytán a Kjt. 29. §-ban foglaltak szerint történő alperesi marasztalásról jogszerű döntést hozott.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint nem alapozza meg a rendkívüli lemondást, ha a munkáltató jelentős gazdasági nehézsége miatt alkalomszerűen néhány hetet késik az illetmény kifizetésével. A perbeli esetben a rendkívüli lemondás törvényi feltételei nem álltak fenn. Nem volt megállapítható a bérfizetési kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlan megszegése. Az alperesnél ugyanis időszakos likviditási problémáról volt szó. A rendkívüli lemondás időpontjában a felperes illetményének 30%-ával volt az alperes 18 napos késedelemben, amely nem minősül lényeges és jelentős mértékű kötelezettségszegésnek. A felperes vezető beosztású közalkalmazottként tájékoztatást kapott arról, hogy a fenntartó biztosítani fogja az illetményhez a forrásokat.
Megalapozatlan a második rendkívüli lemondási ok is. A munkáltató a munkaszerződés és a jogszabályok szerint a foglalkoztatási kötelezettségének eleget tett. A felperes a munkaköri feladatait maradéktalanul el tudta látni tekintet nélkül arra, hogy nem állt rendelkezésére a rendkívüli lemondás időpontjában az előirányzott 5 fős létszám. A négy medence közül csak kettő működött, ezért a 3 fő állandó közalkalmazotti létszám elegendő volt.
A felperes nem bizonyította, hogy a fürdő működésével kapcsolatban bármely jogszabályi vagy hatósági előírást az alperes megsértett volna. Tudta továbbá, hogy rövid időn belül a munkáltató biztosítani tudja az igényelt létszámot, ismerte, hogy a közfoglalkoztatás keretében benyújtott pályázat eredményes volt. Fürdővezetőként feladata volt - amennyiben a feltételek nem állnak rendelkezésre - a fürdő bezárása vagy korlátozott üzemeltetése iránti intézkedés, illetve a fenntartóval történő egyeztetés.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban történő fenntartására, az alperes felülvizsgálati költségben történő marasztalására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A közalkalmazotti jogviszonyra is irányadó 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 102. § (4) bekezdés szerint a munkáltató köteles a munkavállaló számára a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban, illetve a munkaszerződésben foglaltaknak megfelelő munkabért fizetni. A munkáltatónak alapvető, tehát lényeges kötelezettsége a közalkalmazott részére a munkája ellenértékének a kinevezésben, illetve a jogszabályokban foglaltak szerinti ellentételezése. Az eljáró bíróságok a bírói gyakorlatnak megfelelően foglaltak állást arról, hogy az illetményfizetési késedelem a perbeli esetben is megalapozta a felperes rendkívüli lemondását (Mfv.I.10.679/2011/6.).
A kötelezettségszegés súlyának értékelésekor ugyanis nemcsak a 2011. márciusi illetménykifizetés késedelmének időtartamát, a rendkívüli lemondás közlésekor is fennálló munkáltatói tartozás nagyságát, hanem a kötelezettségszegés visszatérő jellegét, valamint azt is értékelni kellett, hogy a közalkalmazott létfenntartását szolgáló alapilletmény részleges és annak is késedelmes kifizetése történt a perbeli esetben, és a felperes a rendkívüli lemondását mindezen körülményre alapította.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdés alapján mérlegelve állapította meg, hogy az illetményfizetés napja minden hónap 3-a volt, továbbá hogy nem állt adat rendelkezésre arra vonatkozóan, miszerint a likviditási gondok megoldásáról tájékoztatták a felperest. Ezen utóbbi körülmény bizonyítottsága esetén sem enyhítette volna a munkáltató részleges és késedelmes illetményfizetésben jelentkező kötelezettségszegése súlyát.
A munkáltató alappal nem hivatkozhat a kötelezettségszegése vétlenségére azzal, hogy a fenntartó nem tudta biztosítani az illetmények fedezetét. A közalkalmazott ugyanis a költségvetési szervként működő munkáltatóval áll jogviszonyban, melynek fennállása alatt a munkáltatót terhelő kötelezettség megszegése a munkáltató terhére értékelendő. A kötelezettségszegés szempontjából annak sincs jelentősége, hogy az illetmény kifizetésére súlyos gazdálkodási, vagy átmeneti likviditási gondok miatt nem került sor.
Miután a rendkívüli lemondás első oka önmagában megalapozta a közalkalmazott jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntető jognyilatkozatát [Kjt. 29. § (1) bek. a) pont], ezért a második ok vizsgálata szükségtelen volt, így az arra vonatkozó megállapításokat a Kúria az ítéletek indokolásából mellőzi.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján - módosított indokolással - hatályában fenntartotta.
Kötelezte a pervesztes alperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költsége viselésére.
Budapest, 2014. március 12.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv. I. 10.344/2013.)