adozona.hu
BH+ 2014.5.228
BH+ 2014.5.228
A hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabását megalapozta a köztisztviselőnek az a magatartása, hogy a hivatal tulajdonában álló telefonkészülékről a választások során induló polgármester-jelölt érdekében SMS-eket küldött a hivatallal kapcsolatban álló személyeknek. Ez alkalmas volt arra, hogy a választással kapcsolatban is hatáskörrel rendelkező szerv pártatlanságát kérdésessé tegye, jó hírnevét sértve [1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 21. § (6) bek. a) pont, 37. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1995 óta állt az alperes alkalmazásában köztisztviselőként, majd kormánytisztviselőként. A munkáltató mobiltelefont biztosított a számára, amely a hivatali ügyek intézése mellett magáncélra is igénybe vehető volt.
A felperes 2010. szeptember 26-án a polgármester-jelöltként induló férje bemutatkozó gyűlésére a munkáltató által biztosított hivatali mobiltelefonjáról SMS-eket küldött, amelynek szövege a következő volt: "M. T. po...
BH+ 2014.5.228 A hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabását megalapozta a köztisztviselőnek az a magatartása, hogy a hivatal tulajdonában álló telefonkészülékről a választások során induló polgármester-jelölt érdekében SMS-eket küldött a hivatallal kapcsolatban álló személyeknek. Ez alkalmas volt arra, hogy a választással kapcsolatban is hatáskörrel rendelkező szerv pártatlanságát kérdésessé tegye, jó hírnevét sértve [1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 21. § (6) bek. a) pont, 37. § (1) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1995 óta állt az alperes alkalmazásában köztisztviselőként, majd kormánytisztviselőként. A munkáltató mobiltelefont biztosított a számára, amely a hivatali ügyek intézése mellett magáncélra is igénybe vehető volt.A felperes 2010. szeptember 26-án a polgármester-jelöltként induló férje bemutatkozó gyűlésére a munkáltató által biztosított hivatali mobiltelefonjáról SMS-eket küldött, amelynek szövege a következő volt: "M. T. polgármester jelölt ma este 17 órakor a Művházban bemutatkozik. Hívunk és várunk minden érdeklődőt. A szórólap bővebb, de sajnos nem jutott el minden hová. Add tovább!"
Dr. S. F. J. képviselő jelölt kifogást terjesztett elő a helyi választási bizottsághoz tömeges SMS küldése miatt. Ebben előadta, hogy M. T. a K. Regionális Államigazgatási Hivatal telefonszámáról küldte az üzeneteket, azt valamennyi B.-n lévő intézményvezető megkapta, s ez álláspontja szerint alkalmas volt arra, hogy megtévessze a választókat, azt a hamis képzetet keltse bennük, hogy már eldöntött tény, hogy M. T. polgármester lesz. Az SMS a tudakozó szerint a K. Regionális Államigazgatási Hivatal telefonszámáról érkezett, ez az intézményvezetők előtt ismert lehetett és azt a látszatot kelthette, hogy a hivatal őt támogatja. Ez alapján kérte a jogszabálysértés megállapítását. A helyi választási bizottság a kifogásnak részben helyt adott, megállapította, hogy a rendeltetésszerű és jóhiszemű joggyakorlás alapelve sérült, egyebekben a kifogást elutasította. A M. T. fellebbezése folytán eljárt Megyei Területi Választási Bizottság megítélése szerint az SMS nem volt megtévesztő, ugyanakkor megállapította, hogy az SMS forrása és annak hivatali háttere nem választójogi kérdés, így azzal kapcsolatban felvetődő panasszal érdemben nem foglalkozott.
A felperessel szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója 2010. szeptember 29-én fegyelmi eljárást indított, majd a fegyelmi tanács 2010. október 20-án kelt határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta őt. Határozatában megállapította, hogy a felperes a hivatali használatra kapott mobiltelefon készüléket magáncélú használata során az önkormányzati választásokon jelöltként induló férje támogatása érdekében használta, s ezzel a kormánytisztviselői jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte. A hivatali mobiltelefon magáncélú használatát élesen el kell határolni a közszolgálati minőségben kifejtett tevékenységtől, közszerepléstől. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a Fővárosi (Megyei) Közigazgatási Hivatalok a választások lebonyolítása kapcsán fontos feladatkört látnak el. Ebből következően a hivatali mobiltelefon készülékről történt SMS küldése alkalmas volt arra, hogy a közigazgatási hivatalt olyan színben tüntesse fel, hogy az önkormányzati választásokon M. T. polgármester jelöltet támogatja és annak látszatát keltse, hogy mint a kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a politika színterét jelentő választási kampányban megjelent és állást foglalt, s mindez a hivatal jó hírnevét is sérthette.
A felperes a határozatot sérelmezve keresetet terjesztett elő.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2010. október 21-én kelt fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte, s kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek felmentési időre járó átlagkeresetet, cafeteria-juttatást, szabadságmegváltást, végkielégítést, elmaradt illetményt és 10 havi átlagkeresetet, valamint perköltséget, egyebekben a keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes azzal, hogy a férje bemutatkozó rendezvényére a meghívókat SMS-ben küldte el ismerősei részére, nem szegte meg a köztisztviselőtől elvárható pártatlanságot. Az SMS nem keltett olyan látszatot, mintha férjének megválasztását a közigazgatási szerv ajánlaná, ezt sem az SMS szövege, sem a címzetti kör nem támasztotta alá. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a választáson induló személy az SMS-ekkel összefüggésben kifogást terjesztett elő. Értékelte a Megyei Területi Választási Bizottság álláspontját, mely szerint az SMS tartalma nem volt megtévesztő. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes a mobilkészüléket magáncélra is használhatta, s a felperessel szemben kiszabott büntetést eltúlzott mértékűnek találta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette az SMS teljes szövegével, illetve azzal a felperes által a fegyelmi eljárás során tett előadással, hogy az üzenet elküldését követően egy névtelen hívást kapott, majd másnap az ügyben újságíró is megkereste. Az üggyel összefüggésen újságcikk is megjelent, amely arról szólt, hogy közpénzen a férje érdekében kampányolt.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a területi választási bizottság azon megállapítását, hogy az SMS tartalma nem volt megtévesztő, mivel a bizottság csak a választási szabályok megsértésével összefüggésben és csak azt állapította meg, hogy a polgármester elnevezés nem a küldőtől származott, az nem volt megtévesztő, az SMS forrása és annak hivatali háttere nem választójogi kérdés. Indokolásában kifejtette, hogy a fegyelmi tanács a fegyelmi büntetést nem a mobiltelefon magáncélú használata vétkes megszegésére alapította, hanem arra, hogy a mobiltelefon magáncélú használata során valósította meg a felperes a fegyelmi vétség alapjául szolgáló cselekményt. Megállapítása szerint megalapozatlanul, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül tett megállapítást az elsőfokú bíróság az SMS-ek címzetti körére, illetve annak tartalmára. Figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a Fővárosi (Megyei) Közigazgatási Hivatalok a választások lebonyolítása kapcsán fontos feladatkört látnak el, s a hivatali mobiltelefonról történő SMS küldés alkalmas volt arra, hogy a hivatalt olyan színben tüntesse fel, hogy M. T. polgármester jelöltet támogatja az önkormányzati választások során. A sérelem nemcsak lehetőség volt, a közvélemény tudomást is szerezhetett a média útján a történtekről.
Ugyancsak nem tartotta megalapozottnak azt a felperesi érvelést, hogy a passzív választójogához kapcsolódó jogosultságnak tekintette a választóknak a hivatal telefonjáról történő értesítését. Megállapította, hogy nem volt szükség arra, hogy az alperes külön megjelölje, hogy milyen célokra nem használható a mobiltelefon, hiszen annak külön megjelölése nélkül is tiltott a jó erkölcsbe, a pártpolitikai semlegességbe ütköző, illetve olyan magatartás, amely a pártatlan köztisztviselői státuszt veszélyeztetné. Megállapítása szerint mindez következik az 1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 5. §-ából is.
A másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy a perrel érintett mobiltelefon nem az alperes, hanem a K. Regionális Államigazgatási Hivatal, majd a P. Megyei Közigazgatási Hivatal tulajdona volt, mivel a címzetti kör számára megállapítható volt, hogy annak használata idején az a választások lebonyolításában résztvevő államigazgatási szervhez tartozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét "megváltoztatva" a munkaügyi bíróság ítéletét "hatályában fenntartva alperes fellebbezését utasítsa el".
Álláspontja szerint a Törvényszék ítélete nem tett eleget az 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 221. §-ában foglaltaknak, mert jogszabállyal nem támasztotta alá megállapításait, illetve a bizonyítékokat nem a konkrét ügyre vonatkoztatva és nem összességükben értékelte, megszegve ezzel a Pp. 206. §-ában foglaltakat. Változatlanul állította, hogy a cselekmény elkövetésének időpontjában a perrel érintett mobiltelefon a K. Regionális Államigazgatási Hivatal és nem az alperes tulajdona volt. A hivatali mobiltelefont személyes célra is használhatta, így az erről küldött üzenetek nem értékelhetők megtévesztésre, félrevezetésre alkalmasnak. A terhére rótt cselekmény magánéleti jellegű volt, a szokásos telefonhasználat mellett nem volt a munkáltatóra vonatkoztatható, vagy vele összefüggésbe hozható. Valamennyi értesített személlyel közvetlen kapcsolatban állt, a címlista a telefonban szerepelt, ezért kézenfekvő volt, hogy az üzeneteket erről a telefonról küldje el. Kifogásolta, hogy a törvényszék annak ellenére tulajdonított jelentőséget a cselekmény médiavisszhangjának, hogy az a fegyelmi büntetés alapját nem képezte.
Előadta, hogy a választások lebonyolítása szempontjából B. tekintetében a Közigazgatási Hivatal nem rendelkezett illetékességgel, mivel B. P. megyéhez tartozik. A cselekmény elkövetésével sem szándékosan, sem gondatlanul nem szegett sem jogszabályt, sem belső szabályzatot. A Ktv. 21. § (6) bekezdése b) pontjában nevesített tevékenységet nem folytatott, a munkáltató pedig amennyiben további kikötéseket tenne e vonatkozásban, úgy a passzív választójog gyakorlása körében korlátozná őt. Kifogásolta, hogy a másodfokú ítélet tévesen jelölte meg dr. S. F. J.-t másik polgármester jelöltként, mivel ő az egyik párt színeiben indult helyi képviselőjelölt volt. A választási bizottsághoz egyedül ő nyújtott be kifogást, habár számára nem küldött SMS-t. Előadta, hogy a cselekmény időpontjában jogtanácsos volt, a hatósági döntések folyamatában nem vett részt, munkakörébe tartozó tevékenységére semmilyen befolyással nem volt a per tárgyát képező esemény. Az a cselekedet, hogy a polgármesteri kampányban független jelöltként induló férjét támogatta, ténylegesen a közszolgálati jogviszonyával összefüggő egyetlen szabályt sem sértett. Tevékenysége nem volt célzatos, hanem mindennapi automatikus cselekedett volt. Még ha hibát követett el, akkor sem lenne értékelhető olyan súlyúként, amely méltatlanná tenné őt arra, hogy közhivatalt viseljen. Álláspontja szerint cselekménye nem volt vétkes, sem pedig vétlen kötelezettségszegés, a büntetés mértéke nem volt figyelemmel az arányosság elvére és sértette a passzív választójogát.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását, s a felperes költségekben való marasztalását kérte figyelemmel arra, hogy a törvényszék jogszerű határozatot hozott.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelmében felhívott eljárási szabály megsértése (Pp. 221. §) és a bizonyítékok helytelen mérlegelése miatt (Pp. 206. §) tartotta megalapozatlannak.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen, vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vitatható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutottak-e.
A Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A felülvizsgálati eljárásban, ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani, nem állapítható meg eljárási szabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének.
A másodfokú bíróság kiegészítéssel, illetve pontosítással irányadónak tekintette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Az a körülmény, hogy dr. S. F. J.-t polgármesterjelöltként és nem helyi képviselőjelöltként jelölte meg ítéletében, nem teszi megalapozatlanná a megállapított tényállást, annak az ügy eldöntése szempontjából nincs jelentősége.
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 21. § (6) bekezdésének a) pontja szerint a köztisztviselő nem folytathat olyan tevékenységet, amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné. A 37. § (1) bekezdése kötelezettségévé teszi a köztisztviselőknek, hogy a feladataik ellátása során pártatlanul járjanak el. A törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint a köztisztviselő a politikai, érdek-képviseleti hovatartozásától független, az alkotmányos rendnek megfelelő tevékenységét részrehajlás nélkül, a törvényesség megtartásával, valamint gondosan, felettesei utasítása értelmében köteles végezni. E követelményeknek a munkavégzésen túli magatartása során is meg kell felelnie egy köztisztviselőnek és úgy kell eljárnia, hogy magatartása ne legyen alkalmas arra, hogy hivatala jó hírnevét, pártatlanságba vetett hitét megingassa.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes fegyelmi tanácsa nem azt rótta a felperes terhére, hogy a hivatal által rendelkezésére bocsátott mobiltelefont saját célra használta, hanem azt, hogy ennek során olyan szöveget továbbított a hivatallal kapcsolatban álló személyeknek, amely alkalmas volt arra, hogy a hivatalt összefüggésbe hozza a választási kampánnyal, annak tartalmából vélelmezhető legyen az, hogy az egyik jelöltet támogatja. Kellő alap nélkül hivatkozott a felperes arra, hogy az adott cselekmény elkövetésében vétlen volt. A felperesnek kellő gondosság tanúsítása mellett számolnia kellett volna azzal, hogy cselekménye alkalmas a hivatala jó hírnevének megsértésére, ezért cselekményét súlyosan gondatlanul követte el.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perben nem bírt relevanciával az, hogy a cselekmény elkövetésének időpontjában az adott mobiltelefont az előfizetők nyilvántartásában kinek a nevén tartják nyilván, ugyanis az SMS címzettjei feladóként az alperest azonosíthatták. Ugyancsak kellő alap nélkül hivatkozott arra a felperes, hogy köztisztviselői magatartásának korlátozása a passzív választójogának korlátozását jelentené, ezzel kapcsolatban konkrét jogsértést nem jelölt meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette a köztisztviselővel kapcsolatos magatartási követelményeket tartalmazó jogszabályhelyeket, melyeket a másodfokú bíróság kiegészített a Ktv. 5. §-ával. A törvényszék ítéletében azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy e jogszabályhelyeket a felperes nem sértette meg. Ennek megfelelően a felülvizsgálati kérelem kellő alap nélkül hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem felelt meg a Pp. 221. §-ában foglalt követelményeknek.
A köztisztviselőnek, illetve magának a hivatalnak a választások résztvevőivel kapcsolatban semleges magatartást kell tanúsítania és nem kelthet olyan látszatot, mintha valamelyik felet a választások során előnyben részesítené. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a hivatal tulajdonában álló telefonkészülékről a választások során induló egyik fél érdekében SMS-eket küldött a hivatallal kapcsolatban álló személyeknek, alkalmas volt arra, hogy a választásban is hatáskörrel rendelkező szerv pártatlanságát megkérdőjelezze, jó hírnevét sértse. Az arányosság vizsgálata során nem maradhat értékelés nélkül az SMS választásokkal összefüggő, ezért politikainak minősülő tartalma, valamint az, hogy széles körben ismertté vált, melyet bizonyít, hogy egy önkormányzati képviselőjelölt kifogása alapján a helyi és a területi választási bizottság, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a sajtó is foglalkozott a kérdéssel. E körben nincs jelentősége annak, hogy a felperes férje független jelöltként indult.
Megállapítható, hogy a másodfokú bíróság az ítélete alapjául szolgáló tényállást jogszerűen állapította meg, az nem tekinthető iratellenesnek, ellentmondónak, nem tett a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást és nem jutott a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével megalapozatlan ténybeli következtetésre, így nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére való hivatkozása.
Mivel a másodfokú bíróság határozata jogszerű volt, a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.347/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a személyesen eljáró M.-né Dr. B. A. felperesnek - a dr. Kiss Tibor Zoltán ügyvéd által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 6.M.1031/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.636.477/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. január 29-én megtartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.636.477/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 Ft (Ötvenezer forint) és 13 500 Ft (Tizenháromezer-ötszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1995. óta állt az alperes alkalmazásában köztisztviselőként, majd kormánytisztviselőként. A munkáltató mobiltelefont biztosított a számára, amely a hivatali ügyek intézése mellett magáncélra is igénybe vehető volt.
A felperes 2010. szeptember 26-án a polgármester jelöltként induló férje bemutatkozó gyűlésére a munkáltató által biztosított hivatali mobiltelefonjáról SMS-eket küldött, amelynek szövege a következő volt: "M. T. polgármester jelölt ma este 17 órakor a Művházban bemutatkozik. Hívunk és várunk minden érdeklődőt. A szórólap bővebb, de sajnos nem jutott el minden hová. Add tovább!"
Dr. S. F. J. képviselő jelölt kifogást terjesztett elő a helyi választási bizottsághoz tömeges SMS küldése miatt. Ebben előadta, hogy M. T. a K.-i Regionális Államigazgatási Hivatal telefonszámáról küldte az üzeneteket, azt valamennyi B.-n lévő intézményvezető megkapta, s ez álláspontja szerint alkalmas volt arra, hogy megtévessze a választókat, azt a hamis képzetet keltse bennük, hogy már eldöntött tény, hogy M. T. polgármester lesz. Az SMS a tudakozó szerint a K. Regionális Államigazgatási Hivatal telefonszámáról érkezett, ez az intézményvezetők előtt ismert lehetett és azt a látszatot kelthette, hogy a hivatal őt támogatja. Ez alapján kérte a jogszabálysértés megállapítását. A helyi választási bizottság a kifogásnak részben helyt adott, megállapította, hogy a rendeltetésszerű és jóhiszemű joggyakorlás alapelve sérült, egyebekben a kifogást elutasította. A M. T. fellebbezése folytán eljárt Megyei Területi Választási Bizottság megítélése szerint az SMS nem volt megtévesztő, ugyanakkor megállapította, hogy az SMS forrása és annak hivatali háttere nem választójogi kérdés, így azzal kapcsolatban felvetődő panasszal érdemben nem foglalkozott.
A felperessel szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója 2010. szeptember 29-én fegyelmi eljárást indított, majd a fegyelmi tanács 2010. október 20-án kelt határozatával hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta őt. Határozatában megállapította, hogy a felperes a hivatali használatra kapott mobiltelefon készüléket magáncélú használata során az önkormányzati választásokon jelöltként induló férje támogatása érdekében használta, s ezzel a kormánytisztviselői jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte. A hivatali mobiltelefon magáncélú használatát élesen el kell határolni a közszolgálati minőségben kifejtett tevékenységtől, közszerepléstől. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a Fővárosi (Megyei) Közigazgatási Hivatalok a választások lebonyolítása kapcsán fontos feladatkört látnak el. Ebből következően a hivatali mobiltelefon készülékről történt SMS küldése alkalmas volt arra, hogy B. Közigazgatási Hivatalát olyan színben tüntesse fel, hogy az önkormányzati választásokon M. T. polgármester jelöltet támogatja és annak látszatát keltse, hogy mint a kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a politika színterét jelentő választási kampányban megjelent és állást foglalt, s mindez a hivatal jó hírnevét is sérthette.
A felperes a határozatot sérelmezve keresetet terjesztett elő.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 6.M.1031/2011/26. számú ítéletével az alperes 2010. október 21-én kelt fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte, s kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek felmentési időre járó átlagkeresetet, cafeteria-juttatást, szabadságmegváltást, végkielégítést, elmaradt illetményt és 10 havi átlagkeresetet, valamint perköltséget, egyebekben a keresetet elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes azzal, hogy a férje bemutatkozó rendezvényére a meghívókat SMS-ben küldte el ismerősei részére, nem szegte meg a köztisztviselőtől elvárható pártatlanságot. Az SMS nem keltett olyan látszatot, mintha férjének megválasztását a közigazgatási szerv ajánlaná, ezt sem az SMS szövege, sem a címzetti kör nem támasztotta alá. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a választáson induló személy az SMS-ekkel összefüggésben kifogást terjesztett elő. Értékelte a Megyei Területi Választási Bizottság álláspontját, mely szerint az SMS tartalma nem volt megtévesztő. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes a mobilkészüléket magáncélra is használhatta, s a felperessel szemben kiszabott büntetést eltúlzott mértékűnek találta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51.Mf.636.477/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette az SMS teljes szövegével, illetve azzal a felperes által a fegyelmi eljárás során tett előadással, hogy az üzenet elküldését követően egy névtelen hívást kapott, majd másnap az ügyben újságíró is megkereste. Az üggyel összefüggésen újságcikk is megjelent, amely arról szólt, hogy közpénzen a férje érdekében kampányolt.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a területi választási bizottság azon megállapítását, hogy az SMS tartalma nem volt megtévesztő, mivel a bizottság csak a választási szabályok megsértésével összefüggésben és csak azt állapította meg, hogy a polgármester elnevezés nem a küldőtől származott, az nem volt megtévesztő, az SMS forrása és annak hivatali háttere nem választójogi kérdés. Indokolásában kifejtette, hogy a fegyelmi tanács a fegyelmi büntetést nem a mobiltelefon magáncélú használata vétkes megszegésére alapította, hanem arra, hogy a mobiltelefon magáncélú használata során valósította meg a felperes a fegyelmi vétség alapjául szolgáló cselekményt. Megállapítása szerint megalapozatlanul, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül tett megállapítást az elsőfokú bíróság az SMS-ek címzetti körére, illetve annak tartalmára. Figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a Fővárosi (Megyei) Közigazgatási Hivatalok a választások lebonyolítása kapcsán fontos feladatkört látnak el, s a hivatali mobiltelefonról történő SMS küldés alkalmas volt arra, hogy a hivatalt olyan színben tüntesse fel, hogy M. T. polgármester jelöltet támogatja az önkormányzati választások során. A sérelem nemcsak lehetőség volt, a közvélemény tudomást is szerezhetett a média útján a történtekről.
Ugyancsak nem tartotta megalapozottnak azt a felperesi érvelést, hogy a passzív választójogához kapcsolódó jogosultságnak tekintette a választóknak a hivatal telefonjáról történő értesítését. Megállapította, hogy nem volt szükség arra, hogy az alperes külön megjelölje, hogy milyen célokra nem használható a mobiltelefon, hiszen annak külön megjelölése nélkül is tiltott a jó erkölcsbe, a pártpolitikai semlegességbe ütköző, illetve olyan magatartás, amely a pártatlan köztisztviselői státuszt veszélyeztetné. Megállapítása szerint mindez következik a Ktv. 5. §-ából is.
A másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy a perrel érintett mobiltelefon nem az alperes, hanem a K. Regionális Államigazgatási Hivatal, majd a P. Megyei Közigazgatási Hivatal tulajdona volt, mivel a címzetti kör számára megállapítható volt, hogy annak használata idején az a választások lebonyolításában résztvevő államigazgatási szervhez tartozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a Fővárosi Törvényszék ítéletét "megváltoztatva" a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletét "hatályában fenntartva alperes fellebbezését utasítsa el" és az alperest a per költségeiben marasztalja.
Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék ítélete nem tett eleget Pp. 221. §-ában foglaltaknak, mert jogszabállyal nem támasztotta alá megállapításait, illetve a bizonyítékokat nem a konkrét ügyre vonatkoztatva és nem összességükben értékelte, megszegve ezzel a Pp. 206. §-ában foglaltakat. Változatlanul állította, hogy a cselekmény elkövetésének időpontjában a perrel érintett mobiltelefon a K. Regionális Államigazgatási Hivatal és nem az alperes tulajdona volt. A hivatali mobiltelefont személyes célra is használhatta, így az erről küldött üzenetek nem értékelhetők megtévesztésre, félrevezetésre alkalmasnak. A terhére rótt cselekmény magánéleti jellegű volt, a szokásos telefonhasználat mellett nem volt a munkáltatóra vonatkoztatható, vagy vele összefüggésbe hozható. Valamennyi értesített személlyel közvetlen kapcsolatban állt, a címlista a telefonban szerepelt, ezért kézenfekvő volt, hogy az üzeneteket erről a telefonról küldje el. Kifogásolta, hogy a törvényszék annak ellenére tulajdonított jelentőséget a cselekmény médiavisszhangjának, hogy az a fegyelmi büntetés alapját nem képezte.
Előadta, hogy a választások lebonyolítása szempontjából B.-i tekintetében a F. Közigazgatási Hivatal nem rendelkezett illetékességgel, mivel B.-i P. megyéhez tartozik. A cselekmény elkövetésével sem szándékosan, sem gondatlanul nem szegett sem jogszabályt, sem belső szabályzatot. A Ktv. 21. § (6) bekezdése b) pontjában nevesített tevékenységet nem folytatott, a munkáltató pedig amennyiben további kikötéseket tenne e vonatkozásban, úgy a passzív választójog gyakorlása körében korlátozná őt. Kifogásolta, hogy a másodfokú ítélet tévesen jelölte meg dr. S. F. J.-t másik polgármester jelöltként, mivel ő az egyik párt színeiben indult helyi képviselőjelölt volt. A választási bizottsághoz egyedül ő nyújtott be kifogást, habár számára nem küldött SMS-t. Előadta, hogy a cselekmény időpontjában jogtanácsos volt, a hatósági döntések folyamatában nem vett részt, munkakörébe tartozó tevékenységére semmilyen befolyással nem volt a per tárgyát képező esemény. Az a cselekedet, hogy a polgármesteri kampányban független jelöltként induló férjét támogatta, ténylegesen a közszolgálati jogviszonyával összefüggő egyetlen szabályt sem sértett. Tevékenysége nem volt célzatos, hanem mindennapi automatikus cselekedett volt. Még ha hibát követett el, akkor sem lenne értékelhető olyan súlyúként, amely méltatlanná tenné őt arra, hogy közhivatalt viseljen. Álláspontja szerint cselekménye nem volt vétkes, sem pedig vétlen kötelezettségszegés, a büntetés mértéke nem volt figyelemmel az arányosság elvére és sértette a passzív választójogát.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását, s a felperes költségekben való marasztalását kérte figyelemmel arra, hogy a törvényszék jogszerű határozatot hozott.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelmében felhívott eljárási szabály megsértése (Pp. 221. §) és a bizonyítékok helytelen mérlegelése miatt (Pp. 206. §) tartotta megalapozatlannak.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A Kúria (Legfelsőbb Bíróság) töretlen gyakorlata értelmében a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen, vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vitatható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutottak-e. (BH 1995.193., BH 1999.44.)
A Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A felülvizsgálati eljárásban, ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani, nem állapítható meg eljárási szabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének (BH 2012.179., EBH 2013.M4.).
A másodfokú bíróság kiegészítéssel, illetve pontosítással irányadónak tekintette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Az a körülmény, hogy dr. S. F. J.-t polgármesterjelöltként és nem helyi képviselőjelöltként jelölte meg ítéletében, nem teszi megalapozatlanná a megállapított tényállást, annak az ügy eldöntése szempontjából nincs jelentősége.
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 21. § (6) bekezdésének a) pontja szerint a köztisztviselő nem folytathat olyan tevékenységet, amely pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét veszélyeztetné. A 37. § (1) bekezdése kötelezettségévé teszi a köztisztviselőknek, hogy a feladataik ellátása során pártatlanul járjanak el. A törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint a köztisztviselő a politikai, érdek-képviseleti hovatartozásától független, az alkotmányos rendnek megfelelő tevékenységét részrehajlás nélkül, a törvényesség megtartásával, valamint gondosan, felettesei utasítása értelmében köteles végezni. E követelményeknek a munkavégzésen túli magatartása során is meg kell felelnie egy köztisztviselőnek és úgy kell eljárnia, hogy magatartása ne legyen alkalmas arra, hogy hivatala jó hírnevét, pártatlanságba vetett hitét megingassa.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes fegyelmi tanácsa nem azt rótta a felperes terhére, hogy a hivatal által rendelkezésére bocsátott mobiltelefont saját célra használta, hanem azt, hogy ennek során olyan szöveget továbbított a hivatallal kapcsolatban álló személyeknek, amely alkalmas volt arra, hogy a hivatalt összefüggésbe hozza a választási kampánnyal, annak tartalmából vélelmezhető legyen az, hogy az egyik jelöltet támogatja. Kellő alap nélkül hivatkozott a felperes arra, hogy az adott cselekmény elkövetésében vétlen volt. A felperesnek kellő gondosság tanúsítása mellett számolnia kellett volna azzal, hogy cselekménye alkalmas a hivatala jó hírnevének megsértésére, ezért cselekményét súlyosan gondatlanul követte el.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perben nem bírt relevanciával az, hogy a cselekmény elkövetésének időpontjában az adott mobiltelefont az előfizetők nyilvántartásában kinek a nevén tartják nyilván, ugyanis az SMS címzettjei feladóként az alperest azonosíthatták. Ugyancsak kellő alap nélkül hivatkozott arra a felperes, hogy köztisztviselői magatartásának korlátozása a passzív választójogának korlátozását jelentené, ezzel kapcsolatban konkrét jogsértést nem jelölt meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette a köztisztviselővel kapcsolatos magatartási követelményeket tartalmazó jogszabályhelyeket, melyeket a másodfokú bíróság kiegészített a Ktv. 5. §-ával. A törvényszék ítéletében azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy e jogszabályhelyeket a felperes nem sértette meg. Ennek megfelelően a felülvizsgálati kérelem kellő alap nélkül hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem felelt meg a Pp. 221. §-ában foglalt követelményeknek.
A köztisztviselőnek, illetve magának a hivatalnak a választások résztvevőivel kapcsolatban semleges magatartást kell tanúsítania és nem kelthet olyan látszatot, mintha valamelyik felet a választások során előnyben részesítené. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes a hivatal tulajdonában álló telefonkészülékről a választások során induló egyik fél érdekében SMS-eket küldött a hivatallal kapcsolatban álló személyeknek, alkalmas volt arra, hogy a választásban is hatáskörrel rendelkező szerv pártatlanságát megkérdőjelezze, jó hírnevét sértse. Az arányosság vizsgálata során nem maradhat értékelés nélkül az SMS választásokkal összefüggő, ezért politikainak minősülő tartalma, valamint az, hogy széles körben ismertté vált, melyet bizonyít, hogy egy önkormányzati képviselőjelölt kifogása alapján a helyi és a területi választási bizottság, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a sajtó is foglalkozott a kérdéssel. E körben nincs jelentősége annak, hogy a felperes férje független jelöltként indult.
Megállapítható, hogy a másodfokú bíróság az ítélete alapjául szolgáló tényállást jogszerűen állapította meg, az nem tekinthető iratellenesnek, ellentmondónak, nem tett a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást és nem jutott a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével megalapozatlan ténybeli következtetésre, így nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére való hivatkozása.
Mivel a másodfokú bíróság határozata jogszerű volt, a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét. Mivel a felülvizsgálati kérelmén a felperes a felülvizsgálati eljárás őt terhelő 500 900 Ft illetékét lerótta, annak viseléséről történő döntést a bíróság mellőzte.
Budapest, 2014. január 29.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Bicskei Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.347/2013.)