adozona.hu
BH+ 2014.5.225
BH+ 2014.5.225
A rendes felmondás indokaként megjelölt átszervezésnek minősül a munkakör megszüntetésével járó szervezeti átalakítás, amelynek során a megszüntetett munkakörbe tartozó feladatokat a többi munkavállaló között szétosztják. Az átszervezés ténye erre vonatkozó előzetes, alakszerű munkáltatói döntés hiányában is megállapítható [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 89. § (2)-(3) bek., MK 95. számú állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló a keresetében az alperes munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte visszahelyezése mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. február 18-ától állt az alperes alkalmazásában marketing asszisztens munkakörben. 2009. július 23-án a munkakörét szaniter boltlátogatói munkakörrel és feladatokkal bőví...
BH+ 2014.5.225 A rendes felmondás indokaként megjelölt átszervezésnek minősül a munkakör megszüntetésével járó szervezeti átalakítás, amelynek során a megszüntetett munkakörbe tartozó feladatokat a többi munkavállaló között szétosztják. Az átszervezés ténye erre vonatkozó előzetes, alakszerű munkáltatói döntés hiányában is megállapítható [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 89. § (2)-(3) bek., MK 95. számú állásfoglalás].
A felperes munkavállaló a keresetében az alperes munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte visszahelyezése mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2008. február 18-ától állt az alperes alkalmazásában marketing asszisztens munkakörben. 2009. július 23-án a munkakörét szaniter boltlátogatói munkakörrel és feladatokkal bővítették ki. 2010. október elején az alperesi üzletvezető költségcsökkentés céljából a szaniter boltlátogatói és marketing asszisztensi munkakör megszüntetése mellett döntött. A 2010. október 7. napján kelt rendes felmondással az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntette azzal az indokkal, hogy az AÉPD értékesítési területén szervezeti átalakításokat hajt végre, amelynek következményeként a felperes munkaköre megszűnik.
A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy az alperes felmondása a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 89. § (1)-(3) bekezdéseinek megfelelt, az alperes sikeresen bizonyította a felperes munkakörének megszűnését. Igazolta a területi képviselők csatolt jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatával, hogy a szaniter látogatói feladatokat közöttük szétosztották, a folytonosság érdekében B. K. munkavállaló továbbra is támogatta ezen termék értékesítését. A felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a területi képviselők fenti jegyzőkönyvek szerinti kijelentéseit nem vitatja, így azok bizonyítékként voltak elfogadhatók. Figyelembe vette az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperesnél a munkavállalói létszám csökkenő tendenciát mutatott, a szaniter termék értékesítése pedig 2010. és 2011. évben az értékesítési tervtől messze elmaradt. Az újonnan felvett H. A. ügyvezető asszisztensi munkakörét összevetve a felperes feladataival, úgy értékelte, hogy a munkakörök nem mutatnak olyan szintű átfedést, amely azok azonosságára, egymásnak megfeleltethetőségére engedne következtetni. Az új munkavállaló felvételére a korábbi ügyvezető asszisztens, M. G. munkaviszonyának 2010. októberi megszűnése miatt került sor az ő megüresedett munkakörére, eseti marketing asszisztensi feladat ellátása mellett. Utalt az egységes bírói gyakorlatra, amely szerint egy munkakör megszüntetése és a munkakörbe tartozó feladatok ottmaradó munkavállalók közötti szétosztása munkajogi értelemben átszervezésnek minősül. Új munkavállaló felvétele esetén pedig annak van jelentősége, hogy van-e olyan mértékű átfedés a munkaköri feladatok között, amelyből megállapítható, hogy azok egymásnak ténylegesen megfelelnek.
Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozását sem, mivel azt a felperes a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti felhívás ellenére bizonyítani nem tudta. A felmondást megszövegező M. G. cáfolta azt az állítást, hogy a felmondás a felperes és az ügyvezető közötti e-mail levelezésnek, a felperes véleménynyilvánításának következménye lett volna.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Utalt a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalására, amely lehetővé teszi a felmondási indok összefoglaló módon történő megjelölését. Kiemelte, hogy a felperes kettős munkakört látott el, boltlátogatói és marketing asszisztensi feladatai is voltak, ugyanakkor a munkaideje túlnyomó hányadát a boltlátogatói feladatkör töltötte ki. Az alperes eredményesen bizonyította, hogy a felperes munkaköri feladatait mindkét feladatkört tekintve a maradó munkavállalók között szétosztotta. Az újonnan felvett munkavállaló csekély mértékben kapott ugyan a felperes feladataiból, de munkakörének tartalma nem volt azonos a felperesével. Az eltérő tartalmú munkakört az Mt. rendelkezései alapján a munkáltatónak nem volt kötelessége felajánlani a felperes számára.
Mindebből következően a felmondási indok valóságának és okszerűségének bizonyítása megtörtént, átszervezés akkor is megvalósul, ha a megszüntetett munkakörhöz kötődő feladatokat a maradó munkavállalók között szétosztják. Egyetértett a másodfokú bíróság a rendeltetésellenes joggyakorlás körében az elsőfokú bíróság által megállapítottakkal és kifejtett érveléssel is. A csatolt e-mail váltás iratai ítéleti bizonyossággal nem igazolják a munkáltatói felmondás retorzió jellegét, az ügyvezető által abban használt "pimasz" jelző ellenére sem.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság mérlegelését a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt követelményekkel összhangban állónak találta.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére, a felmondás jogellenességének, illetve a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásának megállapítására irányult azzal, hogy a Kúria az első fokon eljárt bíróságot az összegszerűség kérdésében utasítsa döntés hozatalára.
Érvelése szerint az eljárt bíróságok az Mt. 89. § (2)-(3) bekezdése és a 4. § illetve a 3. § (1) bekezdés, továbbá a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása helytelen értelmezésével, a tényállás egyes elemeinek figyelmen kívül hagyásával, nem megfelelő értékelésével, mérlegelésével, nem bizonyított tényekre alapítottan hoztak jogszabálysértő döntést. A munkáltató az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, nem nyert bizonyítást, hogy olyan átszervezés történt volna, amelyből okszerűen következik a felperes munkaviszonyának megszüntetése. Ellenkezőleg, a jogviszony megszüntetése nem következmény volt, hanem az átszervezés oka. Nem volt bizonyított annak előzetes elhatározása, az nem is volt életszerű, hiszen egy hónappal korábban történt munkakör átcsoportosítás eredménye volt a felmondást megelőző feladatellátás. A szaniter értékesítési feladatoknak a területi képviselők közötti felosztása pedig nincs hitelesen dokumentálva sem a szervezeti ábra, sem a munkaszerződések, illetve a munkaköri leírások módosításával. Ennek ellenére a bíróság elfogadta bizonyítottnak a felperes mindkét munkaköre megszűnését, míg a felperes bizonyítását a rendeltetésellenes joggyakorlás körében a becsatolt egyidejű iratok ellenére elégtelennek tartotta. Az MK 95. számú állásfoglalás alapján megállapítható, hogy a körülmények egyértelműen a felperesi véleménynyilvánítás következményeként retorzióként alkalmazott felmondásra utalnak. A felmondás a felperes és az ügyvezető e-mail váltását követő napon történt azt követően, hogy a felperes levelét "szemtelen" -nek minősítették, és a munkahelyét is azonnal el kellett hagynia. Az átszervezésnek előzménye nem volt, életszerűtlenül megváltoztatta a röviddel azelőtt bevezetett munkamegosztást, és az alperes már másnap álláshirdetést adott fel. Nem volt elégséges bizonyíték M. G. felperesnek e-mailben küldött véleménye és az a körülmény sem, hogy a szervezeti átalakítás egyedül a felperes jogviszonya megszüntetését eredményezte. Mindezen bizonyítékok alapján nem lehet azt a következtetést levonni, hogy átszervezés történt és annak egyenes következménye a felperes jogviszonyának megszüntetése. A felmondás nem volt világos, az indoka valóságát, okszerűségét az alperes nem tudta bizonyítani, míg a felperes meggyőzően támasztotta alá, hogy a munkáltató bosszúból, a véleménynyilvánítása retorziójaként alkalmazta azt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartását, perköltségei megállapítását kérte.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a helyesen telepített bizonyítási teher alapján okszerűen állapították meg, hogy az alperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett, igazolta az állítását és a felmondás jogalapját. A bíróságok a perrendi szabályok betartásával jártak el, mérlegelésük helyes, okszerű volt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettségükről a feleket helyesen tájékoztatták, és a felajánlott bizonyítás lefolytatását követően a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően mérlegelve állapították meg a felperes munkakörének megszüntetését, feladatai szétosztását, ezzel a felperes munkakörét érintő átszervezés munkáltatói jogkörgyakorló erre vonatkozó döntését követő megvalósulását.
Nem merült fel kétség arról, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója önállóan hozhatott döntést egy adott munkakör megszüntetéséről. Ilyen döntés meghozatalát a felperes munkakörére nézve az alperes üzletvezetőjének előadása alapján - tekintettel a csatolt értékesítési tervre is, amely szerint a szaniter termék értékesítése 2010-ben a várttól elmaradt - az elsőfokú bíróság megalapozottan fogadta el. Nem volt törvénysértő, hogy az átszervezésre vonatkozó munkáltatói döntés alakszerűségének az eljárt bíróságok nem tulajdonítottak jelentőséget, a létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről ilyen intézkedést a munkáltatónak előzetesen a bírói gyakorlat szerint nem kell tennie. Elegendő, ha az elhatározás a felmondást megelőzően megtörtént, nem szükséges, hogy a felmondás közlésekor az átszervezési folyamat már befejezett legyen. Nem követtek el a bíróságok törvénysértést azzal sem, hogy nem tulajdonítottak jelentőséget a kb. egy hónappal korábban bevezetett munkamegosztásnak, ez ugyanis a munkáltatói intézkedés célszerűségének vizsgálatát jelentette volna, amelyre munkaügyi perben nincs lehetőség.
A területi képviselők jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatának tartalmát a felperes nem vitatta, így indokoltan fogadták el azokat az eljárt bíróságok annak bizonyítékául, hogy a szaniter boltlátogatói feladatok a területi képviselők számára kerültek szétosztásra. Az is okszerű és az iratokkal (munkaköri leírásokkal) igazolt ténymegállapítás, hogy az újonnan felvett H. A.-t nem a felperes, hanem a vele egyidőben távozó M. G. munkakörére vették fel. Munkaköri feladatai túlnyomórészt különböztek a felperes munkaköri leírásában foglaltaktól, azokban csak jelentéktelen átfedés mutatkozott. H. A.-nak mint az ügyvezető asszisztensének esetenként kellett a marketing tevékenység körébe eső feladatokat ellátnia. A felperes ez utóbbit ugyancsak nem vitatta.
Alaptalan volt az a felülvizsgálati érvelés, amely szerint az alperes csak a felperes egyik munkakörének megszűnését bizonyította, hiszen a fentieknek megfelelően igazolást nyert, hogy a felperes munkaköri leírásában rögzített formában egyik munkakör sem létezett a távozását követően, sem együtt, sem külön-külön. Miután a feladatokat a túlnyomórészt korábban is az alperesnél foglalkoztatott munkavállalóknak, csekély mértékben a más munkakörbe felvett új munkavállalónak szétosztották, a felmondás indokaként megjelölt szervezeti átalakítás megvalósult, és a felperes munkaköre valóban megszűnt. Az erre vonatkozó ténymegállapítások, következtetések az első- és a másodfokú eljárásban okszerűek, logikusak, megalapozottak voltak (Pp. 206. § (1) bek.).
A jogerős ítélet helytállóan utalt a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalására, amely az indok világosságának kritériumát illetően kielégítőnek tekinti az összefoglaló jellegű indok meghatározását. Helytállóan hivatkozott a törvényszék arra is, hogy az átszervezés nemcsak szervezeti egységek változásában, hanem a megszüntetett munkakörhöz kötődő feladatok maradó munkavállalók közötti szétosztásában is megnyilvánulhat. A munkakör megszüntetéssel járó szervezeti átalakítás, átszervezés a rendes felmondás okszerű indokául szolgál.
A felperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy az alperes rendeltetésellenes, illetve a jóhiszeműség és a tisztességesség követelményébe, valamint az együttműködési kötelezettség megszegésébe ütköző eljárását bizonyította. A felperes ugyanis ebben a körben arra hivatkozott, hogy a jutalék kapcsán a felperes és a munkáltatói jogkörgyakorló között 2010. október 5-ei e-mail levelezéssel igazoltan megtorlásként került sor a felmondásra, miután a munkáltatói jogkört gyakorló a felperes levelét "pimasz"-nak értékelte, és a felperest másnap reggelre az irodájába rendelte, ahol sor került a felmondásra.
Az elsőfokú bíróság a felperest e tekintetben is az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről megfelelően kioktatta. A felperes az említett e-mail üzenet és a felek nyilatkozatai által bizonyítottnak tekintette az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását, kérte azonban M. G. tanúkénti meghallgatását. Ahogy azt az eljárt bíróságok helytállóan megállapították, a felperes állítását a tanú vallomása nem támasztotta alá, további bizonyítást a felperes felhívás ellenére nem indítványozott. A fellebbezésében ebben a körben szintén arra hivatkozott, hogy a becsatolt e-mailek igazolják, miszerint a felmondást csupán büntetésből, eltávolítása szándékával alkalmazták.
A másodfokú bíróság a fellebbezés keretei között helytállóan azt vizsgálta és értékelte, hogy a hivatkozott e-mail váltás a retorziójelleget mennyiben bizonyította. Okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a "pimasz" jelző alkalmazása, illetve a levelek tartalma önmagában nem alkalmas a felmondás jogszerűségének megdöntésére. A tanúvallomás pedig a felperes hivatkozását kifejezetten cáfolta. A fellebbezés a rendeltetésellenes, illetve jóhiszemű joggyakorlás tekintetében konkrétan egyéb körülményre nem hivatkozott.
A törvényszék jogerős ítélete mindezekre figyelemmel nem volt jogszabálysértő, a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.474/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kerekes Edit ügyvéd által képviselt B. F. felperesnek a dr. Tóth István ügyvéd által képviselt A. M. Bt. alperes ellen munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítása, jogkövetkezmények alkalmazása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 41.M.5174/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.637.012/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.637.012/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10 000 (tízezer) forint és 2 700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte visszahelyezése mellőzésével.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 41.M.5174/2010/27. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezte őt az alperes javára perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által a Pp. 206. § (1) bekezdés szerinti mérlegelésre utalással megállapított tényállás szerint a felperes 2008. február 18-ától állt az alperes alkalmazásában marketing asszisztens munkakörben. 2009. július 23-án a munkakörét szaniter boltlátogatói munkakörrel és feladatokkal bővítették ki. 2010. október elején az alperesi üzletvezető költségcsökkentés céljából a szaniter boltlátogatói és marketing asszisztensi munkakör megszüntetése mellett döntött. A 2010. október 7. napján kelt rendes felmondással az alperes a felperes munkaviszonyát megszüntette azzal az indokkal, hogy az AÉPD értékesítési területén szervezeti átalakításokat hajt végre, amelynek következményeként a felperes munkaköre megszűnik.
A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy az alperes felmondása a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 89. § (1)-(3) bekezdéseinek megfelelt, az alperes sikeresen bizonyította a felperes munkakörének megszűnését. Igazolta a területi képviselők csatolt jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatával, hogy a szaniter látogatói feladatokat közöttük szétosztották, a folytonosság érdekében B. K. munkavállaló továbbra is támogatta ezen termék értékesítését. A felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a területi képviselők fenti jegyzőkönyvek szerinti kijelentéseit nem vitatja, így azok bizonyítékként voltak elfogadhatók. Figyelembe vette az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperesnél a munkavállalói létszám csökkenő tendenciát mutatott, a szaniter termék értékesítése pedig 2010. és 2011. évben az értékesítési tervtől messze elmaradt. Az újonnan felvett H. A. ügyvezető asszisztensi munkakörét összevetve a felperes feladataival úgy értékelte, hogy a munkakörök nem mutatnak olyan szintű átfedést, amely azok azonosságára, egymásnak megfeleltethetőségére engedne következtetni. Az új munkavállaló felvételére a korábbi ügyvezető asszisztens, M. G. munkaviszonyának 2010. októberi megszűnése miatt került sor az ő megüresedett munkakörére, eseti marketing asszisztensi feladat ellátása mellett. Utalt az egységes bírói gyakorlatra, a BH.2001.38. határozatra, amely szerint egy munkakör megszüntetése és a munkakörbe tartozó feladatok ottmaradó munkavállalók közötti szétosztása munkajogi értelemben átszervezésnek minősül, új munkavállaló felvétele esetén pedig annak van jelentősége, hogy van-e olyan mértékű átfedés a munkaköri feladatok között, amelyből megállapítható, hogy azok egymásnak ténylegesen megfelelnek.
Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozását sem, mivel azt a felperes a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti felhívás ellenére bizonyítani nem tudta. A felmondást megszövegező M. G. cáfolta azt az állítást, hogy a felmondás a felperes és az ügyvezető közötti e-mail levelezésnek, a felperes vélemény-nyilvánításának következménye lett volna.
Az elsőfokú bíróság a felperes számára munkavállalói költségkedvezményt biztosított a 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet alapján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék a 49.Mf.637.012/2012/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte.
Utalt a Legfelsőbb Bíróság MK. 95. számú állásfoglalására, amely lehetővé teszi a felmondási indok összefoglaló módon történő megjelölését. Kiemelte, hogy a felperes kettős munkakört látott el, boltlátogatói és marketing asszisztensi feladatai is voltak, ugyanakkor a munkaideje túlnyomó hányadát a boltlátogatói feladatkör töltötte ki. Az alperes eredményesen bizonyította, hogy a felperes munkaköri feladatait mindkét feladatkört tekintve a maradó munkavállalók között szétosztotta. Az újonnan felvett munkavállaló csekély mértékben kapott ugyan a felperes feladataiból, de munkakörének tartalma nem volt azonos a felperesével. Az eltérő tartalmú munkakört az Mt. rendelkezései alapján a munkáltatónak nem volt kötelessége felajánlani a felperes számára.
Mindebből következően a felmondási indok valóságának és okszerűségének bizonyítása megtörtént, átszervezés akkor is megvalósul, ha a megszüntetett munkakörhöz kötődő feladatokat a maradó munkavállalók között szétosztják. Egyetértett a másodfokú bíróság a rendeltetésellenes joggyakorlás körében az elsőfokú bíróság által megállapítottakkal és kifejtett érveléssel is. A csatolt e-mail váltás iratai ítéleti bizonyossággal nem igazolják a munkáltatói felmondás retorzió jellegét, az ügyvezető által abban használt "pimasz" jelző ellenére sem.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság mérlegelését a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt követelményekkel összhangban állónak találta.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére, a felmondás jogellenességének, illetve a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásának megállapítására irányult azzal, hogy a Kúria az első fokon eljárt bíróságot az összegszerűség kérdésében utasítsa döntés hozatalára.
Érvelése szerint az eljárt bíróságok az Mt. 89. § (2)-(3) bekezdése és a 4. § illetve a 3. § (1) bekezdés, továbbá a Legfelsőbb Bíróság MK. 95. számú állásfoglalása helytelen értelmezésével, a tényállás egyes elemeinek figyelmen kívül hagyásával, nem megfelelő értékelésével, mérlegelésével, nem bizonyított tényekre alapítottan hoztak jogszabálysértő döntést. A munkáltató az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, nem nyert bizonyítást, hogy olyan átszervezés történt volna, amelyből okszerűen következik a felperes munkaviszonyának megszüntetése. Ellenkezőleg, a jogviszony megszüntetése nem következmény volt, hanem az átszervezés oka. Nem volt bizonyított annak előzetes elhatározása, az nem is volt életszerű, hiszen egy hónappal korábban történt munkakör átcsoportosítás eredménye volt a felmondást megelőző feladatellátás. A szaniter értékesítési feladatoknak a területi képviselők közötti felosztása pedig nincs hitelesen dokumentálva sem a szervezeti ábra, sem a munkaszerződések, illetve a munkaköri leírások módosításával. Ennek ellenére a bíróság elfogadta bizonyítottnak a felperes mindkét munkaköre megszűnését, míg a felperes bizonyítását a rendeltetésellenes joggyakorlás körében a becsatolt egyidejű iratok ellenére elégtelennek tartotta. Az MK. 95. számú állásfoglalás alapján megállapítható, hogy a körülmények egyértelműen a felperesi vélemény-nyilvánítás következményeként retorzióként alkalmazott felmondásra utalnak. A felmondás a felperes és az ügyvezető e-mail váltását követő napon történt azt követően, hogy a felperes levelét "szemtelen" -nek minősítették, és a munkahelyét is azonnal el kellett hagynia. Az átszervezésnek előzménye nem volt, életszerűtlenül megváltoztatta a röviddel azelőtt bevezetett munkamegosztást, és az alperes már másnap álláshirdetést adott fel. Nem volt elégséges bizonyíték M. G. felperesnek e-mailben küldött véleménye és az a körülmény sem, hogy a szervezeti átalakítás egyedül a felperes jogviszonya megszüntetését eredményezte. Mindezen bizonyítékok alapján nem lehet azt a következtetést levonni, hogy átszervezés történt és annak egyenes következménye a felperes jogviszonyának megszüntetése. A felmondás nem volt világos, az indoka valóságát, okszerűségét az alperes nem tudta bizonyítani, míg a felperes meggyőzően támasztotta alá, hogy a munkáltató bosszúból, a vélemény-nyilvánítása retorziójaként alkalmazta azt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartását, perköltségei megállapítását kérte.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a helyesen telepített bizonyítási teher alapján okszerűen állapították meg, hogy az alperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett, igazolta az állítását és a felmondás jogalapját. A bíróságok a perrendi szabályok betartásával jártak el, mérlegelésük helyes, okszerű volt.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés értelmében tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján a bizonyítási kötelezettségükről a feleket helyesen tájékoztatták, és a felajánlott bizonyítás lefolytatását követően a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően mérlegelve állapították meg a felperes munkakörének megszüntetését, feladatai szétosztását, ezzel a felperes munkakörét érintő átszervezés munkáltatói jogkörgyakorló erre vonatkozó döntését követő megvalósulását.
Nem merült fel kétség arról, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója önállóan hozhatott döntést egy adott munkakör megszüntetéséről. Ilyen döntés meghozatalát a felperes munkakörére nézve az alperes üzletvezetőjének előadása alapján - tekintettel a csatolt értékesítési tervre is, amely szerint a szaniter termék értékesítése 2010-ben a várttól elmaradt - az elsőfokú bíróság megalapozottan fogadta el. Nem volt törvénysértő, hogy az átszervezésre vonatkozó munkáltatói döntés alakszerűségének az eljárt bíróságok nem tulajdonítottak jelentőséget, a létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről ilyen intézkedést a munkáltatónak előzetesen a bírói gyakorlat szerint nem kell tennie (MD.I.114.). Elegendő, ha az elhatározás a felmondást megelőzően megtörtént, nem szükséges, hogy a felmondás közlésekor az átszervezési folyamat már befejezett legyen. Nem követtek el a bíróságok törvénysértést azzal sem, hogy nem tulajdonítottak jelentőséget a kb. egy hónappal korábban bevezetett munkamegosztásnak, ez ugyanis a munkáltatói intézkedés célszerűségének vizsgálatát jelentette volna, amelyre munkaügyi perben nincs lehetőség.
A területi képviselők jegyzőkönyvbe foglalt, csatolt nyilatkozatának tartalmát a felperes nem vitatta, így indokoltan fogadták el azokat az eljárt bíróságok annak bizonyítékául, hogy a szaniter boltlátogatói feladatok a területi képviselők számára kerültek szétosztásra. Az is okszerű és az iratokkal (munkaköri leírásokkal) igazolt ténymegállapítás, hogy az újonnan felvett H. A.-t nem a felperes, hanem a vele egyidőben távozó M. G. munkakörére vették fel. Munkaköri feladatai túlnyomórészt különböztek a felperes munkaköri leírásában foglaltaktól, azokban csak jelentéktelen átfedés mutatkozott. H. A.-nak mint az ügyvezető asszisztensének esetenként kellett a marketing tevékenység körébe eső feladatokat ellátnia. A felperes ez utóbbit ugyancsak nem vitatta.
Alaptalan volt az a felülvizsgálati érvelés, amely szerint az alperes csak a felperes egyik munkakörének megszűnését bizonyította, hiszen a fentieknek megfelelően igazolást nyert, hogy a felperes munkaköri leírásában rögzített formában egyik munkakör sem létezett a távozását követően, sem együtt, sem külön-külön. Miután a feladatokat a túlnyomórészt korábban is az alperesnél foglalkoztatott munkavállalóknak, csekély mértékben a más munkakörbe felvett új munkavállalónak szétosztották, a felmondás indokaként megjelölt szervezeti átalakítás megvalósult, és a felperes munkaköre valóban megszűnt. Az erre vonatkozó ténymegállapítások, következtetések az első- és a másodfokú eljárásban okszerűek, logikusak, megalapozottak voltak (Pp. 206. § (1) bek.).
A jogerős ítélet helytállóan utalt a Legfelsőbb Bíróság MK. 95. számú állásfoglalására, amely az indok világosságának kritériumát kielégítőnek tekinti az összefoglaló jellegű indok meghatározását. Helytállóan hivatkozott a törvényszék arra is, hogy az átszervezés nemcsak szervezeti egységek változásában, hanem a megszüntetett munkakörhöz kötődő feladatok maradó munkavállalók közötti szétosztásában is megnyilvánulhat (BH.1998.508., BH.2006.26., BH.2010.22.). A munkakör megszüntetéssel járó szervezeti átalakítás, átszervezés pedig a rendes felmondás okszerű indokául szolgál.
A felperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy az alperes rendeltetésellenes, illetve a jóhiszeműség és a tisztességesség követelményébe, valamint az együttműködési kötelezettség megszegésébe ütköző eljárását bizonyította. A felperes ugyanis ebben a körben arra hivatkozott, hogy a jutalék kapcsán a felperes és a munkáltatói jogkörgyakorló között 2010. október 5-ei e-mail levelezéssel igazoltan megtorlásként került sor a felmondásra, miután a munkáltatói jogkört gyakorló a felperes levelét "pimasz"-nak értékelte, és a felperest másnap reggelre az irodájába rendelte, ahol sor került a felmondásra.
Az elsőfokú bíróság a felperest e tekintetben is az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről megfelelően kioktatta. A felperes az említett e-mail üzenet és a felek nyilatkozatai által bizonyítottnak tekintette az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását, kérte azonban M. G. tanúkénti meghallgatását. Ahogy azt az eljárt bíróságok helytállóan megállapították, a felperes állítását a tanú vallomása nem támasztotta alá, további bizonyítást a felperes felhívás ellenére nem indítványozott. A fellebbezésében ebben a körben szintén arra hivatkozott, hogy a becsatolt e-mailek igazolják, miszerint a felmondást csupán büntetésből, eltávolítása szándékával alkalmazták.
A másodfokú bíróság a fellebbezés keretei között helytállóan azt vizsgálta és értékelte, hogy a hivatkozott e-mail váltás a retorziójelleget mennyiben bizonyította. Okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a "pimasz" jelző alkalmazása, illetve a levelek tartalma önmagában nem alkalmas a felmondás jogszerűségének megdöntésére. A tanúvallomás pedig a felperes hivatkozását kifejezetten cáfolta. A fellebbezés a rendeltetésellenes, illetve jóhiszemű joggyakorlás tekintetében konkrétan egyéb körülményre nem hivatkozott.
A törvényszék jogerős ítélete mindezekre figyelemmel nem volt jogszabálysértő, a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére kötelezte.
A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. március 19.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Takács Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.474/2013.)