adozona.hu
BH+ 2014.4.178
BH+ 2014.4.178
A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának munkáltatói rendkívüli felmondással való megszüntetéséhez előírt előzetes szakszervezeti véleményezés elmulasztása - a véleményhez kötöttség hiányára tekintettel - a rendkívüli felmondás jogellenességét nem eredményezi [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 28. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2006. április 10-től állt munkaviszonyban a perbeli időben perselygyűjtő értékszállító munkakörben. Az alperes a M. Rt.-vel 2004. október 13-án megkötött vállalkozási szerződés alapján érmeperselygyűjtést, érmefeldolgozást és vizsgálóérme biztosítást látott el, a felperes feladatai ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódtak.
A felperes 2006. október 5-én és 2007. február 9-én vett részt az alperes által szervezett képzéseken, ...
BH+ 2014.4.178 A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának munkáltatói rendkívüli felmondással való megszüntetéséhez előírt előzetes szakszervezeti véleményezés elmulasztása - a véleményhez kötöttség hiányára tekintettel - a rendkívüli felmondás jogellenességét nem eredményezi [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 28. § (1) bek.].
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2006. április 10-től állt munkaviszonyban a perbeli időben perselygyűjtő értékszállító munkakörben. Az alperes a M. Rt.-vel 2004. október 13-án megkötött vállalkozási szerződés alapján érmeperselygyűjtést, érmefeldolgozást és vizsgálóérme biztosítást látott el, a felperes feladatai ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódtak.A felperes 2006. október 5-én és 2007. február 9-én vett részt az alperes által szervezett képzéseken, amely magában foglalta a M. Perselygyűjtési Szabályzat megismerését is, többek között a szabályzat 5.4.1., 10.3. és 10.4. pontja is ismertetésre került.
2006. december 18-án az Értékszállító és Őrzésvédelmi Dolgozók Szakszervezete (ÉŐDSZ) elnöke arról tájékoztatta az ügyvezető igazgatót, hogy a felperest a helyi alapszervezet ügyvivőnek választotta meg.
Az alperes a 2007. február 9-ei képzést követően ellenőrzést végeztetett az érmeperselygyűjtők körében annak érdekében, hogy a M. Perselygyűjtési Szabályzatban foglaltakat a munkavállalók betartják-e. Az ellenőrzés teljes körű volt, valamennyi, az alperesnél ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállalót érintett, függetlenül a szakszervezeti tagságától. Amennyiben az ellenőrzés kötelezettségszegést állapított meg, a munkáltató a munkavállalót személyesen meghallgatta. Ennek során ha az érintett beismerését követően kérte, a jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg, ennek hiányában a munkáltató rendkívüli felmondást adott ki.
Az alperes a felperes munkaviszonyát a 2007. február 27-én kelt intézkedésével rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte azzal, hogy a M. Perselygyűjtési Szabályzatának 5.4.1., 10.3. és 10.4. pontjait figyelmen kívül hagyva végezte fő tevékenységét, az értékgyűjtést. Az előírt szabályok megsértésével súlyosan veszélyeztette az értékszállítás, értékgyűjtés biztonságát és az alperes gazdasági érdekeit.
A felperes rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú ítélettel összhangban rögzítette, hogy az alperes által közölt rendkívüli felmondás a Kollektív Szerződés rendelkezéseibe nem ütközött, annak indoka világos, valós és okszerű volt, továbbá azt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 28. §-a szerinti előzetes véleménykérés elmulasztása sem teszi jogellenessé. Mivel azonban a rendeltetésellenes joggyakorlás és a hátrányos megkülönböztetésre történő felperesi hivatkozás vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem adta meg a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatást, e körben az elsőfokú bíróságot a tájékoztatás megadására és további bizonyítás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárást követően a munkaügyi bíróság a ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság végzésének megfelelő tájékoztatást követően széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek alapján megállapította, hogy a felperes a rendkívüli felmondásban hivatkozott M. Perselygyűjtési Szabályzatban foglaltakat több ízben megsértette. A felmondás alapjául szolgáló cselekmények megítélésénél súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes az adott napon a telephely elhagyását követően azonnal megállt élelmiszert vásárolni, ráadásul a megállás járaton kívüli hely volt. A felperes a per során nem tudta igazolni, hogy az általa tanúsított magatartás, vagyis az étkezés céljából történő útmegszakítás és kiszállás a munkáltató hallgatólagos beleegyezésével történt. Önmagában ugyanis az a szabályszegő gyakorlat, hogy a munkavállalók élelmiszer vásárlás céljából megálltak, a perselyt párban gyűjtötték be és a gépkocsit egyedül hagyták, nem igazolja a munkáltató hallgatólagos hozzájárulását. Az alperes 2009. februárjában lefolytatott ellenőrzése éppen arra irányult, hogy a szabályzatban foglaltakat és azok következetes betartását ellenőrizze és ennek kapcsán akinél ilyen jellegű kötelezettségszegés megállapítására sor került, annak a jogviszonyát rendkívüli felmondással megszüntesse.
A munkaügyi bíróság a tanúvallomások alapján megállapította, hogy az ellenőrzés teljes körű volt és a szakszervezeti tagságtól függetlenül valamennyi munkavállalót érintett, ezért nem lehetett megállapítani, hogy a felperes az egyébként általa beismert szabályszegések megvalósulása mellett kizárólag szakszervezeti tagsága miatt kapta a legsúlyosabb intézkedést. Mindezek alapján a rendeltetésellenes joggyakorlás nem volt igazolható.
A munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak a felperesnek az egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozását sem. Álláspontja szerint az alperes következetesen járt el, mert hasonló kötelezettségszegések elkövetése esetén csak az érintett beismerése és erre irányuló kérelme alapján került sor a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére. Ezért nem diszkriminatív az az eljárás, ha a munkavállalói kezdeményezés hiányában az elkövetett kötelezettségszegések figyelembevételével a munkáltató rendkívüli felmondást ad ki.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Rögzítette, hogy az alperesnél a M. Perselygyűjtési Szabályzatát a 2/2002. ügyvezető igazgatói utasítás tartalmazta. Annak 5.4.1. pontja szerint a munkakezdéstől a munkaidő végéig különösen tiltott tárgy a nem az alperes által rendszeresített mobiltelefon. A 10.3. pont kimondta, hogy az értékszállító járművel szigorúan tilos meghibásodás, forgalmi ok, szállítási feladat, vagy a szabályzatban meghatározott egyéb ok kivételével megállni, abból kiszállni. A 10.4. pont egyebek mellett előírta, hogy értékszállítás közben szigorúan tilos az értékszállítás biztonságát bármilyen módon veszélyeztető tevékenységet folytatni, nem az alperes által rendszeresített mobiltelefont használni, magánbeszélgetést folytatni, tiltott tárgyakat birtokolni, használni.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy 2007. február 16-án a felperes H. I.-vel teljesített szolgálatot. Az érmeszállító járat a B. utcai telephelyről kiindulva az onnan néhány utcányira található vegyesbolt előtt megállt, a járatot teljesítő mindkét munkatárs bement az üzletbe, ott kávét vásárolt, majd azt az üzlet bejárata mellett az utcán fogyasztották el a tőlük 20-30 méterre parkoló értékszállító gépkocsitól. A felperes ekkor a saját tulajdonú mobiltelefonjára - a járat rejtett megfigyelését végző személyektől - érkező telefonhívást felvette és az ellenőrzést végző E. Kft. munkatársával beszélt. Ezt követően az Sz. úti Auchan áruház telefonfülke perselyeinek kiürítése érdekében a két munkatárs együtt szállt ki a gépkocsiból és azt őrizetlenül hagyva bementek az áruház területére.
A törvényszék álláspontja szerint a kiegészített tényállás az ügy érdemi jogi következtetéseit nem befolyásolta. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az alperes a felperes munkaviszonyának megszüntetését megelőzően a felsőbb szakszervezeti szerv előzetes véleményét nem kérte ki, azonban ez a mulasztás a bírói gyakorlat alapján nem eredményezhette az intézkedés jogellenességét. Az alperes a rendkívüli felmondásban közölt indokok valóságát és okszerűségét a perben bizonyította, maga a felperes sem vitatta az ellenőrzés során terhére rótt cselekmények elkövetését. Ezért a rendkívüli felmondás jogszerűsége körében abban kellett állást foglalni, hogy ezek a cselekmények a felperes részéről lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegésének tekinthetők-e, amely a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján igazolt volt. A felperes ugyanis az általa elismert kötelezettségszegések körében nem tudta bizonyítani, hogy ezen gyakorlathoz az alperes hallgatólagosan hozzájárult és azt sem, hogy a Perselygyűjtési Szabályzat a perselygyűjtőkre nem vonatkozott.
A megismételt eljárás során a felperesnek lehetősége volt annak igazolására, hogy a jogszerű felmondás jogát az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta, azonban az e körben lefolytatott bizonyítás nem vezetett eredményre. A törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően rögzítette, hogy az alperes munkaviszony-megszüntetési gyakorlata és a szakszervezeti tagság között nem állt fenn okozati összefüggés. A felperes a régióvezető korábban tett nyilatkozatára hivatkozott, azonban nem ajánlotta fel tanúkénti meghallgatását, így állítása a perben nem nyert igazolást.
A törvényszék érvelése szerint a felperes a hátrányos megkülönböztetésre történő hivatkozása során nem jelölt meg olyan tulajdonságot, amelyet az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 8. §-a felsorol. A hátrányos megkülönböztetés megállapíthatóságához lényeges, hogy a munkavállaló rendelkezzen a törvény által védett valamely tulajdonsággal, amelyet az erre hivatkozó félnek legalább valószínűsítenie kell, majd ezt követően kell a munkáltatónak bizonyítania, hogy a valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében azt nem volt köteles megtartani. A perben a felperes ilyen állítást nem tett és egyébként annak, hogy M. R. munkaviszonyát milyen körülmények között szüntette meg a munkáltató, ilyen összefüggésben nem volt jelentősége.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát és annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, az a jogellenességet kimondó ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kérte, hogy a Kúria kötelezze az alperest elmarad munkabér, egy havi átlagkeresetnek megfelelő felmondási időre jár bér és hathavi kárátalány megfizetésére.
Álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették az Ebktv. 8. §-ába, 19. §-ának (1) bekezdés b) pontjába, és (2) bekezdés a) és b) pontjába foglaltakat, továbbá az Mt. 28. § (3) bekezdését is. Érvelése szerint a rendkívüli felmondásban foglalt kötelezettségszegések nem minősültek olyan súlyúnak, amely a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését megalapozta volna. Az élelmiszer-vásárlás céljából történő megálláshoz az alperes hallgatólagosan hozzájárult és az egyébként is szükséges volt, mert a munkáltató az étkezésre nem biztosított időt. A mobiltelefon használatára pedig azért került sor, mert a munkáltató által biztosított telefon a munkavégzéskor pontosan meg nem határozható időpontban lemerült.
Érvelése szerint az alperes eljárása sértette az Mt. 28. §-ában foglaltakat, mert munkaviszonyának megszüntetését megelőzően az előzetes felsőbb szakszervezeti szerv véleménykérésére nem került sor.
Hivatkozott arra, hogy az alperes az egyébként jogszerű felmondás jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, mert kizárólag a szakszervezeti tagokkal szemben került sor a legsúlyosabb intézkedés kiadására, míg egyéb esetekben a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel történt. Állítása szerint a munkáltató M. R.-hez képest hátrányosan megkülönböztette, mert egy lényegesen enyhébb súlyú kötelezettségszegés miatt vele szemben rendkívüli felmondást alkalmazott.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A felperes sem a megelőző, sem a megismételt eljárás során nem vitatta az általa elkövetett kötelezettségszegéseket, e körben kizárólag a munkáltató hallgatólagos hozzájárulására, az étkezési szünet biztosításának hiányára, továbbá a szolgálati mobiltelefon lemerülésére hivatkozott.
A jogerős ítélet a kiegészített tényállásában helytállóan rögzítette, hogy a bizonyítottan a felperesre is vonatkozó Perselygyűjtési Szabályzat rendkívüli felmondásban feltüntetett rendelkezéseit a felperes munkatársával az ellenőrzés időpontjában többszörösen megszegte. E körben a Kúria az ítéletekben rögzítetteken túl kiemeli, hogy a szabályzat 5.4.1. pontja a munkaidő végéig a mobiltelefont különösen tiltott tárgyként minősítette, ezért önmagában nemcsak annak használata, hanem az is kötelezettségszegést jelentett, hogy a felperes azt a munkavégzés során magánál tartotta. A felperes a per során nem tudta igazolni, hogy a munkáltató étkezés biztosítása céljából engedélyezte volna a gépkocsi elhagyását, ezért a Perselygyűjtési Szabályzat 10.3. és 10.4. pontjába ütköző magatartása - amelyet tovább súlyosított az a körülmény is, hogy azt rögtön a munkaidő elején, az értékszállítási útvonal elhagyásával valósította meg - munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségszegésnek minősült.
A felperes az ÉŐDSZ ügyvivőjeként szakszervezeti tisztségviselő volt, ezért az Mt. 28. § (1) bekezdése alapján a felsőbb szakszervezeti szerv előzetes véleményét kellett kikérni munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetése esetében. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy míg a rendes felmondáshoz előírt előzetes egyetértés hiánya az intézkedés jogellenességét eredményezi, rendkívüli felmondás esetében az előzetes véleménykérés elmaradása - a vélemény nem kötelező jellege miatt - nem jár ilyen következménnyel.
A felperes a megismételt eljárás során hivatkozott az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására és azt állította, hogy munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetésére szakszervezeti tagsága, illetve szakszervezeti tisztségviselővé választása alapján került sor. Az ítéletek helytállóan rögzítették, hogy a felperes a fenti állítását a bizonyítási eljárás során nem tudta igazolni. Önmagában az a tény, hogy a felperes szakszervezeti tisztségviselő volt, nem elegendő olyan következtetés levonására, hogy a munkáltató emiatt folytatott ellenőrzést, illetve alkalmazott rendkívüli felmondást. A Kúria e körben kiemeli V. T. tanúvallomását, és M. F. nyilatkozatát, akik szerint az ellenőrzés a szakszervezeti tagságtól függetlenül valamennyi munkavállalót érintett. A fentiek alapján a perben nem volt bizonyíték arra, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát nem a rendkívüli felmondásban közölt okból szüntette meg, a bizonyítottság hiányát a perben pedig a felperes köteles viselni.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a meghallgatott tanúk vallomásai alapján tehát az volt megállapítható, hogy az alperes a Perselygyűjtési Szabályzat előírásainak betartását minden munkavállaló esetében ellenőrizte és a megállapított kötelezettségszegések súlya, mértéke alapján döntött a jogkövetkezmények alkalmazásáról. Súlyos kötelezettségszegés esetén a munkaviszony megszüntetésére rendkívüli felmondással, a munkavállaló beismerése és kérelme esetén pedig közös megegyezéssel került sor.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott továbbá az Ebktv. megsértésére is. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes a hátrányos megkülönböztetést a munkáltató által egy másik munkavállalóval szemben tanúsított magatartásához viszonyítottan tévesen állította.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.112/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Szikszai Csaba ügyvéd által képviselt K. Gy. felperesnek a dr. Sátori Anna ügyvéd által képviselt G. K. Kft. alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál a megismételt eljárást követően 2.M.2778/2009. szám alatt folytatott és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.638.321/2011/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2014. január 15. napján megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.638.321/2011/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20 000 Ft (Húszezer forint) és 5 400 Ft (Ötezer-négyszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2006. április 10-től állt munkaviszonyban az alperesnél értékszállítási személy- és vagyonőri, majd 2006. május 1. napjától perselygyűjtő értékszállító munkakörben. Az alperes a M. Rt.-vel 2004. október 13-án megkötött vállalkozási szerződés alapján érmeperselygyűjtést, érmefeldolgozást és vizsgálóérme biztosítást látott el, a felperes feladatai ezekhez a tevékenységekhez kapcsolódtak. A vállalkozási szerződés 2006. december 18-án vesztette volna hatályát, azonban az 2007. március 31-éig meghosszabbításra került. Ezt követően az alperes már csak az érmefeldolgozással és vizsgálóérme biztosításával kapcsolatos feladatokat látta el, 2007. április 1. napjától érmeperselygyűjtést nem végzett.
A felperes 2006. október 5-én és 2007. február 9-én vett részt az alperes által szervezett képzéseken, amely magában foglalta a M. Perselygyűjtési Szabályzat megismerését is, többek között a szabályzat 5.4.1., 10.3. és 10.4. pontja is ismertetésre került.
2006. december 18-án az Értékszállító és Őrzésvédelmi Dolgozók Szakszervezete (ÉŐDSZ) elnöke arról tájékoztatta az ügyvezető igazgatót, hogy a felperest a helyi alapszervezet ügyvivőnek választotta meg.
Az alperes a 2007. február 9-ei képzést követően ellenőrzést végeztetett az érmeperselygyűjtők körében annak érdekében, hogy a M. Perselygyűjtési Szabályzatban foglaltakat a munkavállalók betartják-e. Az ellenőrzés teljes körű volt, valamennyi, az alperesnél ilyen munkakörben foglalkoztatott munkavállalót érintett, függetlenül a szakszervezeti tagságától. Amennyiben az ellenőrzés kötelezettségszegést állapított meg, a munkáltató a munkavállalót személyesen meghallgatta. Ennek során ha az érintett elismerését követően kérte, a jogviszonya közös megegyezéssel szűnt meg, ennek hiányában a munkáltató rendkívüli felmondást adott ki.
Az alperes a felperes munkaviszonyát a 2007. február 27-én kelt intézkedésével rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte azzal, hogy a M. Perselygyűjtési Szabályzatának 5.4.1., 10.3. és 10.4. pontjait figyelmen kívül hagyva végezte fő tevékenységét, az értékgyűjtést. Az előírt szabályok megsértésével súlyosan veszélyeztette az értékszállítás, értékgyűjtés biztonságát és az alperes gazdasági érdekeit.
A felperes rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett keresetét a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 22.M.1362/2007/15. számú ítéletével elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Bíróság az 59.Mf.634.874/2008/6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az elsőfokú ítélettel összhangban rögzítette, hogy az alperes által közölt rendkívüli felmondás a Kollektív Szerződés rendelkezéseibe nem ütközött, annak indoka világos, valós és okszerű volt, továbbá azt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 28. §-a szerinti előzetes véleménykérés elmulasztása sem teszi jogellenessé. Mivel azonban a rendeltetésellenes joggyakorlás és a hátrányos megkülönböztetésre történő felperesi hivatkozás vonatkozásában az elsőfokú bíróság nem adta meg a Pp. 3. § (3) bekezdésének megfelelő tájékoztatást, e körben az elsőfokú bíróságot a tájékoztatás megadására és további bizonyítás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárást követően a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 2.M.2778/2009/16. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság végzésének megfelelő tájékoztatást követően széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek alapján megállapította, hogy a felperes a rendkívüli felmondásban hivatkozott M. Perselygyűjtési Szabályzatban foglaltakat több ízben megsértette. A felmondás alapjául szolgáló cselekmények megítélésénél súlyosító körülményként értékelte, hogy a felperes az adott napon a telephely elhagyását követően azonnal megállt élelmiszert vásárolni, ráadásul a megállás járaton kívüli hely volt. A felperes a per során nem tudta igazolni, hogy az általa tanúsított magatartás, vagyis az étkezés céljából történő útmegszakítás és kiszállás a munkáltató hallgatólagos beleegyezésével történt. Önmagában ugyanis az a szabályszegő gyakorlat, hogy a munkavállalók élelmiszer vásárlás céljából megálltak, a perselyt párban gyűjtötték be és a gépkocsit egyedül hagyták, nem igazolja a munkáltató hallgatólagos hozzájárulását. Az alperes 2009. februárjában lefolytatott ellenőrzése éppen arra irányult, hogy a szabályzatban foglaltakat és azok következetes betartását ellenőrizze és ennek kapcsán akinél ilyen jellegű kötelezettségszegés megállapítására sor került, annak a jogviszonyát rendkívüli felmondással megszüntesse.
A munkaügyi bíróság a tanúvallomások alapján megállapította, hogy az ellenőrzés teljes körű volt és a szakszervezeti tagságtól függetlenül valamennyi munkavállalót érintett, ezért nem lehetett megállapítani, hogy a felperes az egyébként általa elismert szabályszegések megvalósulása mellett kizárólag szakszervezeti tagsága miatt kapta a legsúlyosabb intézkedést. Mindezek alapján a rendeltetésellenes joggyakorlás nem volt igazolható.
A munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak a felperesnek az egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozását sem. Álláspontja szerint az alperes következetesen járt el, mert hasonló kötelezettségszegések elkövetése esetén csak az érintett elismerése és erre irányuló kérelme alapján került sor a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére. Ezért nem diszkriminatív az az eljárás, ha a munkavállalói kezdeményezés hiányában az elkövetett kötelezettségszegések figyelembevételével a munkáltató rendkívüli felmondást ad ki.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék az 59.Mf.638.321/2011/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállást kiegészítette az alperesnél perselyes értékszállító munkakörben foglalkoztatott munkavállalók felsorolásával. Rögzítette továbbá, hogy az alperesnél a M. Perselygyűjtési Szabályzatát a 2/2002. ügyvezető igazgatói utasítás tartalmazta. Annak 5.4.1. pontja szerint a munkakezdéstől a munkaidő végéig különösen tiltott tárgy a nem az alperes által rendszeresített mobiltelefon. A 10.3. pont kimondta, hogy az értékszállító járművel szigorúan tilos meghibásodás, forgalmi ok, szállítási feladat, vagy a szabályzatban meghatározott egyéb ok kivételével megállni, abból kiszállni. A 10.4. pont egyebek mellett előírta, hogy értékszállítás közben szigorúan tilos az értékszállítás biztonságát bármilyen módon veszélyeztető tevékenységet folytatni, nem az alperes által rendszeresített mobiltelefont használni, magánbeszélgetést folytatni, tiltott tárgyakat birtokolni, használni.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy 2007. február 16-án a felperes H. I.-vel teljesített szolgálatot. Az érmeszállító járat a B. utcai telephelyről kiindulva az onnan néhány utcányira található vegyesbolt előtt megállt, a járatot teljesítő mindkét munkatárs bement az üzletbe, ott kávét vásárolt, majd az üzlet bejárata mellett az utcán fogyasztották el a tőlük 20-30 méterre parkoló értékszállító gépkocsitól. A felperes ekkor a saját tulajdonú mobiltelefonjára - a járat rejtett megfigyelését végző személyektől - érkező telefonhívást felvette és az ellenőrzést végző E. Kft. munkatársával beszélt. Ezt követően az Sz. úti Auchan áruház telefonfülke perselyeinek kiürítése érdekében a két munkatárs együtt szállt ki a gépkocsiból és azt őrizetlenül hagyva bementek az áruház területére.
A törvényszék álláspontja szerint a kiegészített tényállás az ügy érdemi jogi következtetéseit nem befolyásolta. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az alperes a felperes munkaviszonyának megszüntetését megelőzően a felsőbb szakszervezeti szerv előzetes véleményét nem kérte ki, azonban ez a mulasztás a bírói gyakorlat alapján nem eredményezhette az intézkedés jogellenességét. Az alperes a rendkívüli felmondásban közölt indokok valóságát és okszerűségét a perben bizonyította, maga a felperes sem vitatta az ellenőrzés során terhére rótt cselekmények elkövetését. Ezért a rendkívüli felmondás jogszerűsége körében abban kellett állást foglalni, hogy ezek a cselekmények a felperes részéről lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegésének tekinthetők-e, amely a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján igazolt volt. A felperes ugyanis az általa elismert kötelezettségszegések körében nem tudta bizonyítani, hogy ezen gyakorlathoz az alperes hallgatólagosan hozzájárult és azt sem, hogy a Perselygyűjtési Szabályzat a perselygyűjtőkre nem vonatkozott.
A megismételt eljárás során a felperesnek lehetősége volt annak igazolására, hogy a jogszerű felmondás jogát az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta, azonban az e körben lefolytatott bizonyítás nem vezetett eredményre. A törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően rögzítette, hogy az alperes munkaviszony-megszüntetési gyakorlata és a szakszervezeti tagság között nem állt fenn okozati összefüggés. A felperes a régióvezető korábban tett nyilatkozatára hivatkozott, azonban nem ajánlotta fel tanúkénti meghallgatását, így állítása a perben nem nyert igazolást.
A törvényszék érvelése szerint a felperes a hátrányos megkülönböztetésre történő hivatkozása során nem jelölt meg olyan tulajdonságot, amelyet az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 8. §-a felsorol. A hátrányos megkülönböztetés megállapíthatóságához lényeges, hogy a munkavállaló rendelkezzen a törvény által védett valamely tulajdonsággal, amelyet az erre hivatkozó félnek legalább valószínűsítenie kell, majd ezt követően kell a munkáltatónak bizonyítania, hogy a valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében azt nem volt köteles megtartani. A perben a felperes ilyen állítást nem tett és egyébként annak, hogy M. R. munkaviszonyát milyen körülmények között szüntette meg a munkáltató, ilyen összefüggésben nem volt jelentősége.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát és annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, az a jogellenességet kimondó ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kérte, hogy a Kúria kötelezze az alperest elmarad munkabér, egy havi átlagkeresetnek megfelelő felmondási időre jár bér és hathavi kárátalány, továbbá perköltség megfizetésére.
Álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették az Ebktv. 8. §-ába, 19. §-ának (1) bekezdés b) pontjába, és (2) bekezdés a) és b) pontjába foglaltakat, továbbá az Mt. 28. § (3) bekezdését is. Érvelése szerint a rendkívüli felmondásban foglalt kötelezettségszegések nem minősültek olyan súlyúnak, amely a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését megalapozta volna. Az élelmiszer-vásárlás céljából történő megálláshoz az alperes hallgatólagosan hozzájárult és az egyébként is szükséges volt, mert a munkáltató az étkezésre nem biztosított időt. Érvelése szerint a mobiltelefon használatára pedig azért került sor, mert a munkáltató által biztosított telefon a munkavégzéskor pontosan meg nem határozható időpontban lemerült.
Érvelése szerint az alperes eljárása sértette az Mt. 28. §-ában foglaltakat, mert munkaviszonyának megszüntetését megelőzően az előzetes felsőbb szakszervezeti szerv véleménykérésére nem került sor.
Hivatkozott arra, hogy az alperes az egyébként jogszerű felmondás jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, mert kizárólag a szakszervezeti tagokkal szemben került sor a legsúlyosabb intézkedés kiadására, míg egyéb esetekben a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel történt. Állítása szerint a munkáltató M. R.-hez képest hátrányosan megkülönböztette, mert egy lényegesen enyhébb súlyú kötelezettségszegés miatt vele szemben rendkívüli felmondást alkalmazott.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A felperes sem a megelőző, sem a megismételt eljárás során nem vitatta az általa elkövetett kötelezettségszegéseket, e körben kizárólag a munkáltató hallgatólagos hozzájárulására, az étkezési szünet biztosításának hiányára, továbbá a szolgálati mobiltelefon lemerülésére hivatkozott.
A jogerős ítélet a kiegészített tényállásában helytállóan rögzítette, hogy a bizonyítottan a felperesre is vonatkozó Perselygyűjtési Szabályzat rendkívüli felmondásban feltüntetett rendelkezéseit a felperes munkatársával az ellenőrzés időpontjában többszörösen megszegte. E körben a Kúria az ítéletekben rögzítetteken túl kiemeli, hogy a szabályzat 5.4.1. pontja a munkaidő végéig a mobiltelefont különösen tiltott tárgyként minősítette, ezért önmagában nemcsak annak használata, hanem az is kötelezettségszegést jelentett, hogy a felperes azt a munkavégzés során magánál tartotta. A felperes a per során nem tudta igazolni, hogy a munkáltató étkezés biztosítása céljából engedélyezte volna a gépkocsi elhagyását, ezért a Perselygyűjtési Szabályzat 10.3. és 10.4. pontjába ütköző magatartása -. amelyet tovább súlyosított az a körülmény is, hogy azt rögtön a munkaidő elején, az értékszállítási útvonal elhagyásával valósította meg - munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségszegésnek minősült.
A felperes az ÉŐDSZ ügyvivőjeként szakszervezeti tisztségviselő volt, ezért az Mt. 28. § (1) bekezdése alapján a felsőbb szakszervezeti szerv előzetes véleménykéréséhez volt kötve munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetése. A bírói gyakorlat azonban egységes abban, hogy a rendes felmondás esetében az előzetes egyetértés hiánya az intézkedés jogellenességét eredményezi, de rendkívüli felmondás esetében az előzetes véleménykérés elmaradása - a vélemény nem kötelező jellege miatt - nem jár ilyen következménnyel (BH 2003.210, BH 2007.134.).
A felperes a megismételt eljárás során hivatkozott az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására és azt állította, hogy munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetésére szakszervezeti tagsága, illetve szakszervezeti tisztségviselővé választása alapján került sor. Az ítéletek helytállóan rögzítették, hogy a felperes a fenti állítását a bizonyítási eljárás során nem tudta igazolni. Önmagában az a tény, hogy a felperes szakszervezeti tisztségviselő volt, nem elegendő olyan következtetés levonására, hogy a munkáltató emiatt folytatott ellenőrzést, illetve alkalmazott rendkívüli felmondást. A Kúria e körben kiemeli V. T. tanúvallomását, aki előadta, hogy nem tudott az ellenőrzésekről és bár szakszervezeti tag volt, nem érzékelte, hogy ezért a munkáltató üldözte volna. Ugyancsak kiemelést igényel M. F.-nek az 5. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben tett nyilatkozata, aki 1995. és 2007. év között volt az alperes alkalmazottja és munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt meg, bár a felperes által hivatkozott szakszervezet pénztárosa volt. Nyilatkozata szerint az ellenőrzés a szakszervezeti tagságtól függetlenül valamennyi munkavállalót érintett. A fentiek alapján a perben nem volt bizonyíték arra, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát nem a rendkívüli felmondásban közölt okból szüntette meg, a bizonyítottság hiányát a perben pedig a felperes köteles viselni.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a meghallgatott tanúk vallomásai alapján tehát az volt megállapítható, hogy az alperes a Perselygyűjtési Szabályzat előírásainak betartását minden munkavállaló esetében ellenőrizte és a megállapított kötelezettségszegések súlya, mértéke alapján döntött a jogkövetkezmények alkalmazásáról. Súlyos kötelezettségszegés esetén a munkaviszony megszüntetésére rendkívüli felmondással, a munkavállaló elismerése és kérelme esetén pedig közös megegyezéssel került sor.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott továbbá az Ebktv. megsértésére is. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes a hátrányos megkülönböztetést egy, a munkáltató által egy másik munkavállalóval szemben tanúsított magatartásához viszonyítottan értékelte, ez azonban nem meríti ki a hátrányos megkülönböztetés fogalmát.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. január 15.
Dr. Tálné Dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Bicskei Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.112/2013.)