adozona.hu
BH+ 2014.4.176
BH+ 2014.4.176
A munkáltatói rendkívüli felmondás közlése, illetve a közös megegyezés bizonyításának sikertelensége folytán a munkáltatót a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei terhelik [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 6. § (4) bek., 87. § (2)-(3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló keresete a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására, az alperes munkáltató viszontkeresete a felperes kártérítésre, valamint munkabér- és ellátmány visszafizetésre kötelezésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes j...
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára két havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés és elmaradt munkabér megfizetésére, a további (egy havi átlagkeresetnek megfelelő) átalánykártérítés iránti keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az el nem számolt ellátmány visszafizetésére, az ezt meghaladó viszontkeresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2009. szeptember 2-ától gépjárművezető munkakörben állt az alperesnél munkaviszonyban. A felperes által vezetett gépjárművet 2009. december 11-én Németországban károsodás érte. Az alperes 2009. december 23-án postai úton munkaviszony megszüntetésére vonatkozó igazolást küldött a felperes részére, melyen a megszűnés módjaként közös megegyezés szerepelt. Erre vonatkozóan azonban a felek nem írtak alá megállapodást.
A munkaügyi bíróság az alperes perbeli - egymásnak ellentmondó - nyilatkozataira tekintettel megállapította, hogy ugyan 2009. december 21-én valamilyen küldeményt küldött a felperes részére a munkáltató, amelyet a felesége vett át, annak tartalma azonban nem volt megállapítható. Az alperes a perben nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy a felperes munkaviszonya az igazoláson feltüntetettekkel ellentétben rendkívüli felmondással szűnt volna meg, mert az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetésre vonatkozó nyilatkozat kézbesítése nem bizonyított. Minderre tekintettel az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát és annak az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 100. §-ában foglalt jogkövetkezményeit alkalmazta a bíróság.
A viszontkereset körében megállapította, hogy a felperes a munkába lépésekor átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján vette át az általa használt gépjárművet és tartozékait, de az 2009. október 19-én kikerült a használatából. Így nem állapítható meg, hogy a gépkocsit pontosan milyen tartozékokkal vette át. Erre tekintettel az alperes az Mt. 169. §-ban foglalt megőrzési felelősség alapján kárigényét a felperessel szemben nem érvényesítheti.
A Pp. 163. § (2) bekezdése szerint a felperes elismerésére tekintettel ítélte meg az alperes részére visszafizetendő ellátmányösszeget.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, a kereseti kérelemnek helyt adó, illetve azt meghaladó elutasító rendelkezéseket helybenhagyta. A viszontkeresetnek helyt adó rendelkezéseket nem érintette. A viszontkeresetet elutasító rendelkezés tekintetében az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A törvényszék megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetése tekintetében a bizonyítási eljárást egészében lefolytatta, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint okszerűen értékelte és helyes jogkövetkeztetést vont le. A viszontkeresetben foglalt kárigény tekintetében azonban bizonyítási eljárást nem folytatott le, tényállást nem állapított meg.
Az alperes alap nélkül hivatkozott arra, hogy a rendkívüli felmondást közölte. E körben a munkaügyi bíróság helytállóan értékelte az alperes eltérő nyilatkozatait. Közlés hiányában nincs jelentősége annak, hogy a házastárs jogszerűen átvehette volna a munkáltató küldeményét.
Helyesen értékelte a munkaügyi bíróság az alperes nyilatkozatát, miszerint a közös megegyezésről okirattal nem rendelkezik, és az alperes nem bizonyította, hogy a felek akarata szerint okirat hiányában is létrejött volna a közös megegyezés. Minderre tekintettel a munkaviszony megszüntetése jogellenes.
Az alperes kárigénye vonatkozásában a munkaügyi bíróság ítéletét felülbírálatra alkalmatlannak találta, e körben a Pp. 252. § (2) bekezdés alapján a munkaügyi bíróság ítéletét új eljárásra és új határozat hozatalára utasítva hatályon kívül helyezte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte "az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság kötelezését a rendkívüli felmondás érdemi elbírálása végett új eljárás lefolytatására".
Érvelése szerint a bíróságok teljes egészében figyelmen kívül hagyták, hogy a közös megegyezésre vonatkozó megszüntetésről szóló nyilatkozatok a felperes személyes érdekeit szolgálták. Az eljárás nagyobb részében a rendkívüli felmondás közlését állította az alperes, és e körben bizonyítékokat is csatolt. Ennek ellenére a bíróságok nem tulajdonítottak annak jelentőséget, hogy a felperes elismerte azt, hogy a rendkívüli felmondást tartalmazó küldeményt a házastársa átvette, tehát bizonyítást nyert a rendkívüli felmondás kézbesítésének megtörténte. A bíróságok a bizonyítékok értékelése során a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértették.
Az alperes köztudomásúnak minősíthető tényt állított azzal, hogy a felperes érdekében jelölte meg az igazolásokon a munkaviszony megszűnése módjaként a közös megegyezést. E nyilatkozatát a Pp. 163. § (3) bekezdés szerint valónak kellett volna elfogadni.
A 2009. december 17-ei károkozásról felvett jegyzőkönyvben már szerepel, hogy a felperes fegyelmi úton történő elbocsátását helyezték kilátásba. A rendkívüli felmondás közlésével e jegyzőkönyvben foglaltaknak tett eleget a munkáltató.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a részítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes az Mt. 97. § (2) bekezdés alapján kötelezően kiadandó igazoláson a munkaviszony megszűnésének módjaként közös megegyezést tüntetett fel. Az alperes az ellenkérelmében tett nyilatkozata szerint a felperessel nem kötött megállapodást a közös megegyezésre vonatkozóan. Az Mt. 87. § (2) és (3) bekezdés alapján a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás csak írásban érvényes. A munkaviszony megszüntetése jogszerűsége körében ezért közömbös, hogy a valótlan tartalmú igazolás kiállítására az alperes részéről milyen okból került sor. A munkáltató erre vonatkozó indoka nem minősül a Pp. 163. § (3) bekezdésében foglalt köztudomású ténynek, amely alapján - állítása szerint - bizonyított lenne az, hogy a feltüntetettekkel ellentétben a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással szüntette meg a munkáltató.
Azt ugyanis a munkáltatónak kétséget kizáróan bizonyítania kellett volna, hogy a felperessel szemben rendkívüli felmondással élt, írásbeli nyilatkozatának hatályosulása a felperes részére történő közléssel megtörtént [Mt. 6. § (4) bek.].
E körben a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelték a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat és az alperes egymásnak ellentmondó, pert megelőző és perbeli nyilatkozatait, valamint a felperes személyes előadását. Az, hogy a munkáltató a perben becsatolt 2009. december 17-én készült jegyzőkönyvben "fegyelmi elbocsátást" helyezett kilátásba, ezen intézkedés munkavállalóval történő közlésének tényét nem bizonyítja. Helyesen értékelték az eljáró bíróságok az alperesnek - a per első szakaszában - következetesen tett előadását, miszerint nem élt a rendkívüli felmondással, bár azt megtehette volna. A bíróságok helyes következtetést vontak le arról, hogy először az alperes csak a felperes személyes meghallgatását követően állította, hogy a munkaviszony megszűnésének módja rendkívüli felmondás volt. Az erre vonatkozó okiratot is csak a per későbbi szakaszában csatolta. Az ehhez mellékelt feladóvevényből azonban a megküldött irat tartalma nem állapítható meg, erre tekintettel a felperes azon jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata, miszerint lehetséges, hogy az alperes kézbesített a részére rendkívüli felmondást, de erre nem emlékszik, ilyen okirattal nem rendelkezik, a küldeményt a házastársa vette át, nem minősül a rendkívüli felmondás kézbesítésére vonatkozó igazolásnak. Az alperes törvényes képviselője, 2010. január 13-án a felperes képviselőjének írt levélben is hangsúlyozza, hogy "fegyelmivel kellett volna megszüntetni a felperes munkaviszonyát, de későbbi elhelyezkedési lehetőségére tekintettel közös megegyezéssel bocsátották el".
Minderre tekintettel az eljáró bíróságok jogszerű következtetést vontak le a felperes munkaviszonya megszüntetésének jogellenességéről. Ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.183/2013.)
A Kúria a dr. Melis György pártfogó ügyvéd által képviselt I. I. felperesnek a dr. Nagy Sándor ügyvéd által képviselt I. N. és B. F. Kft. alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Győri Munkaügyi Bíróságnál 13.M.1251/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Törvényszék 2.Mf.20.543/2012/3. számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. február 5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.543/2012/3. számú részítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 125 800 (egyszázhuszonötezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Megállapítja, hogy a teljes mértékben pernyertes felperes felülvizsgálati eljárási költségét az alperes viseli.
A felperes keresete a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására, az alperes viszontkeresete a felperes kártérítésre, valamint munkabér- és ellátmány visszafizetésre kötelezésére irányult.
A Győri Munkaügyi Bíróság 13.M.1251/2010/17. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára két havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés és elmaradt munkabér megfizetésére, a további (egy havi átlagkeresetnek megfelelő) átalánykártérítés iránti keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az el nem számolt ellátmány visszafizetésére, az ezt meghaladó viszontkeresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját az alperes viseli, és kötelezte az alperest az állam javára illeték, valamint a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2009. szeptember 2-ától gépjárművezető munkakörben állt az alperesnél munkaviszonyban. A felperes által vezetett gépjárművet 2009. december 11-én Németországban károsodás érte. Az alperes 2009. december 23-án postai úton munkaviszony megszüntetésére vonatkozó igazolást küldött a felperes részére, melyen a megszűnés módjaként közös megegyezés szerepelt. Erre vonatkozóan azonban a felek nem írtak alá megállapodást.
A munkaügyi bíróság az alperes perbeli - egymásnak ellentmondó - nyilatkozataira tekintettel megállapította, hogy ugyan 2009. december 21-én valamilyen küldeményt küldött a felperes részére a munkáltató, amelyet a felesége vett át, annak tartalma azonban nem volt megállapítható. Az alperes a perben nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy a felperes munkaviszonya az igazoláson feltüntetettekkel ellentétben rendkívüli felmondással szűnt volna meg, mert az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetésre vonatkozó nyilatkozat kézbesítése nem bizonyított. Minderre tekintettel az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát és annak az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 100. §-ában foglalt jogkövetkezményeit alkalmazta.
A viszontkereset körében megállapította, hogy a felperes a munkába lépésekor átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján vette át az általa használt gépjárművet és tartozékait, de az 2009. október 19-én kikerült a használatából. Így nem állapítható meg, hogy a gépkocsit pontosan milyen tartozékokkal vette át. Erre tekintettel az alperes az Mt. 169. §-ban foglalt megőrzési felelősség alapján kárigényét a felperessel szemben nem érvényesítheti.
A Pp. 163. § (2) bekezdése szerint a felperes elismerésére tekintettel ítélte meg az alperes részére visszafizetendő ellátmányösszeget.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Győri Törvényszék 2.Mf.20.543/2012/3. számú részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, a kereseti kérelemnek helyt adó, illetve azt meghaladó elutasító rendelkezéseket helybenhagyta. A viszontkeresetnek helyt adó rendelkezéseket nem érintette. A viszontkeresetet elutasító, valamint a perköltségre vonatkozó rendelkezés tekintetében az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének összegét.
A törvényszék megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetése tekintetében a bizonyítási eljárást egészében lefolytatta, a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint okszerűen értékelte és helyes jogkövetkeztetést vont le. A viszontkeresetben foglalt kárigény tekintetében azonban bizonyítási eljárást nem folytatott le, tényállást nem állapított meg.
Az alperes alap nélkül hivatkozott arra, hogy a rendkívüli felmondást közölte. E körben a munkaügyi bíróság helytállóan értékelte az alperes eltérő nyilatkozatait. Közlés hiányában nincs jelentősége annak, hogy a házastárs jogszerűen átvehette volna a munkáltató küldeményét.
Helyesen értékelte a munkaügyi bíróság az alperes nyilatkozatát, miszerint a közös megegyezésről okirattal nem rendelkezik, de az alperes nem bizonyította, hogy a felek akarata szerint okirat hiányában is létrejött volna a közös megegyezés. Minderre tekintettel a munkaviszony megszüntetése jogellenes.
Az alperes kárigénye vonatkozásában a munkaügyi bíróság ítéletét felülbírálatra alkalmatlannak találta, e körben a Pp. 252. § (2) bekezdés alapján a perköltségre is kiterjedően a munkaügyi bíróság ítéletét új eljárásra és új határozat hozatalára utasítva hatályon kívül helyezte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte "az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság kötelezését a rendkívüli felmondás érdemi elbírálása végett új eljárás lefolytatására".
Érvelése szerint a bíróságok teljes egészében figyelmen kívül hagyták, hogy a közös megegyezésre vonatkozó megszüntetésről szóló nyilatkozatok a felperes személyes érdekeit szolgálták. Az eljárás nagyobb részében a rendkívüli felmondás közlését állította az alperes, és e körben bizonyítékokat is csatolt.
Ennek ellenére a bíróságok nem tulajdonítottak annak jelentőséget, hogy a felperes elismerte azt, hogy a rendkívüli felmondást tartalmazó küldeményt a házastársa átvette, tehát bizonyítást nyert a rendkívüli felmondás kézbesítésének kétséget kizáró megtörténte. A bíróságok a bizonyítékok értékelése során a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértették.
Az alperes köztudomásúnak minősíthető tényt állított azzal, hogy a felperes érdekében jelölte meg az igazolásokon a munkaviszony megszűnése módjaként a közös megegyezést. E nyilatkozatát a Pp. 163. § (3) bekezdés szerint valónak kellett volna elfogadni.
A 2009. december 17-ei károkozásról felvett jegyzőkönyvben már szerepel, hogy a felperes fegyelmi úton történő elbocsátását helyezték kilátásba. A rendkívüli felmondás közlésével e jegyzőkönyvben foglaltaknak tett eleget a munkáltató.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a részítélet hatályában fenntartását, az alperes felülvizsgálati eljárási költségben marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes az Mt. 97. § (2) bekezdés alapján kötelezően kiadandó igazoláson a munkaviszony megszűnésének módjaként közös megegyezést tüntetett fel. Az alperes az 1.M.141/2010/3. számú ellenkérelmében tett nyilatkozata szerint a felperessel nem kötött megállapodást a közös megegyezésre vonatkozóan. Az Mt. 87. § (2) és (3) bekezdés alapján a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás csak írásban érvényes. A munkaviszony megszüntetése jogszerűsége körében ezért közömbös, hogy a valótlan tartalmú igazolás kiállítására az alperes részéről milyen okból került sor. A munkáltató erre vonatkozó indoka nem minősül a Pp. 163. § (3) bekezdésében foglalt köztudomású ténynek, amely alapján - állítása szerint - bizonyított lenne az, hogy a feltüntetettekkel ellentétben a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással szüntette meg a munkáltató.
Azt ugyanis a munkáltatónak kétséget kizáróan bizonyítania kellett volna, hogy a felperessel szemben rendkívüli felmondással élt, írásbeli nyilatkozatának hatályosulása a felperes részére történő közléssel megtörtént [Mt. 6. § (4) bek.].
E körben a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelték a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat és az alperes egymásnak ellentmondó, pert megelőző és perbeli nyilatkozatait, valamint a felperes személyes előadását. Az, hogy a munkáltató az 1.M.141/2010/3/A/1. szám alatt csatolt 2009. december 17-én készült jegyzőkönyvben "fegyelmi elbocsátást" helyezett kilátásba, ezen intézkedés munkavállalóval történő közlésének tényét nem bizonyítja. Helyesen értékelték az eljáró bíróságok az alperesnek - a per első szakaszában - következetesen tett előadását, miszerint nem élt a rendkívüli felmondással, bár azt megtehette volna (1.M.141/2010/3. számú ellenkérelem, és a 13.M.1251/2010/9. számú jegyzőkönyv). A bíróságok helyes következtetést vontak le arról, hogy először az alperes csak a felperes személyes meghallgatását követően állította, hogy a munkaviszony megszűnésének módja rendkívüli felmondás volt. Az erre vonatkozó okiratot is csak a per későbbi szakaszában 13.M.1251/2010/9/A/1. szám alatt csatolta. Az ehhez mellékelt feladóvevényből azonban a megküldött irat tartalma nem állapítható meg, erre tekintettel a felperes azon jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata, miszerint lehetséges, hogy az alperes kézbesített a részére rendkívüli felmondást, de erre nem emlékszik, ilyen okirattal nem rendelkezik, a küldeményt a házastársa vette át, nem minősül a rendkívüli felmondás kézbesítésére vonatkozó igazolásnak. Az alperes törvényes képviselője, 2010. január 13-án a felperes képviselőjének írt levélben is hangsúlyozza, hogy "fegyelmivel kellett volna megszüntetni a felperes munkaviszonyát, de későbbi elhelyezkedési lehetőségére tekintettel közös megegyezéssel bocsátották el" (1.M.141/2010/3/A/2. számú irat).
Minderre tekintettel az eljáró bíróságok jogszerű következtetést vontak le a felperes munkaviszonya megszüntetésének jogellenességéről. Ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. Kötelezte a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján az alperest a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
A felperes pártfogó ügyvédje díjának viseléséről a Pp. 85/A. § alapján rendelkezett.