adozona.hu
BH+ 2014.3.133
BH+ 2014.3.133
I. Az ismételten elkövetett olyan szándékos kötelezettségszegés, amely alkalmas a közokirat tartalmának valóságába vetett közbizalom megrendítésére, továbbá a kiadmányozásra jogosult vezetők megtévesztésére, súlyos fegyelmi vétségnek minősül, amellyel arányban áll a legsúlyosabb fegyelmi büntetés (hivatalvesztés) kiszabása [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 50. §]. II. A felülvizsgálati kérelemben előadott, a perben eljárt bíró elfogultságára vonatkozó kifogás a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálható
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes köztisztviselő 1996. december 9-től állt az alperes alkalmazásában építéshatósági ügyintéző munkakörben. 2009. október 1-jén a D-... számú építési ügyben helyszíni szemlét tartott. Ennek során megállapította, hogy jogerős építési engedély nélkül megkezdték a tervezett munkálatokat, az alapozás, falazás elkészült, s elkezdték a tetőszerkezet építését is. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes tájékoztatta a helyszínen dolgozókat, hogy az építkezés enge...
BH+ 2014.3.133 I. Az ismételten elkövetett olyan szándékos kötelezettségszegés, amely alkalmas a közokirat tartalmának valóságába vetett közbizalom megrendítésére, továbbá a kiadmányozásra jogosult vezetők megtévesztésére, súlyos fegyelmi vétségnek minősül, amellyel arányban áll a legsúlyosabb fegyelmi büntetés (hivatalvesztés) kiszabása [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 50. §].
II. A felülvizsgálati kérelemben előadott, a perben eljárt bíró elfogultságára vonatkozó kifogás a felülvizsgálati eljárásban érdemben nem vizsgálható, ha azt a fél az ügy jogerős befejezése előtt nem terjesztette elő [Pp. 13. § (1) bek. e) pont, 275. § (1) bek.].
A felperes köztisztviselő 1996. december 9-től állt az alperes alkalmazásában építéshatósági ügyintéző munkakörben. 2009. október 1-jén a D-... számú építési ügyben helyszíni szemlét tartott. Ennek során megállapította, hogy jogerős építési engedély nélkül megkezdték a tervezett munkálatokat, az alapozás, falazás elkészült, s elkezdték a tetőszerkezet építését is. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes tájékoztatta a helyszínen dolgozókat, hogy az építkezés engedély nélkül folyik és felhívta őket, hogy közöljék megbízójukkal, hogy azt a további döntésig állítsa le. A helyszíni szemlén fényképfelvételt is készített az ingatlanról, a képeken az épület hosszanti oldala teljes egészében látszik. Az építtető az alperes részére címzett, 2009. október 12-én írt levelében közölte, hogy az ingatlant önként visszabontotta, erre tekintettel kérte az építési engedély kiadását. A felperes 2009. október 15-én helyszíni szemlét tartott, amely során jegyzőkönyvben rögzítette, hogy az engedély nélkül megépített falszakaszt - kivéve a lakóház életveszélyes állapotát megóvó megtámasztó falrészt - az építtető önként visszabontotta, így az építési engedély kiadható. Ezzel egyidejűleg két fényképet is készített, amelyeken azonban az épület egyáltalán nem látszott. Ez alapján elkészítette a lakóház bővítésére, átalakítására engedélyt adó határozatot, melynek indokolásában az szerepelt, hogy az engedély nélküli épületrészt visszabontották, így az építési engedély kiadásának nincs akadálya.A kiadmányozási jogkört gyakorló jegyző a határozatot nem írta alá, arra észrevételeket vezetett rá, kifogásolva a helyszínről készített fényképek beazonosíthatatlanságát, valamint a hiányos bontást. A jegyző 2009. október 20-án megtekintette az ingatlant, s feljegyzésben rögzítette, hogy a felperes által leírtak nem felelnek meg a valóságnak, a szükséges bontás nem történt meg, a helyszíni szemlén készített fényképek nem, illetve csak olyan szögben mutatják az épületet, hogy a le nem bontott rész ne látszódjon. Mindez hamis okirat kiállítását, a vezető félrevezetését, az ügyféllel való összejátszást, valamint hamis tartalmú határozattervezet készítését jelenti.
A K-... számú építési ügyben a felperes 2009. október 6-án járt először az építkezés helyszínén és engedély nélküli építkezést észlelt. Erről jegyzőkönyvet nem vett fel. 2009. október 9-én helyszíni szemlét tartott, amely során jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a helyszín a tervezett állapotnak megfelel, a helyszíni szemle alapján az engedély kiadható. E szemlén két fényképfelvételt készített, amelyek mindegyikén látszott egy hullámpalával eltakart rész oly módon, hogy a hullámpalát valami hátulról támasztotta, az előtte lévő részen pedig egy lebetonozott rész volt megfigyelhető. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvre a jegyző 2009. október 12-én a következő megjegyzést írta: "És az, hogy megkezdték az építkezést?". A felperes az ügyben lakóház bővítésre, átalakításra vonatkozó engedélyt adó határozattervezet készített és 2009. október 14-én a távollévő jegyző helyett és nevében eljárva az aljegyzővel íratta alá. A jegyző 2009. október 26-án e határozatot visszavonta. Indokolása szerint az építési engedély megadását megelőző helyszíni szemlén az eljáró ügyintéző (felperes) olyan jegyzőkönyvet készített, amelyben engedély nélküli építkezésről nem tett említést, továbbá olyan fényképfelvételeket készített, amelyeken az engedély nélküli építkezés nem látszott, azt a részt pedig, amely a tervezett építési területből látszott volna, hullámpalával kitakarták. Rögzítette továbbá, hogy a felperes az engedély nélküli építkezésre vonatkozó vezetői feljegyzést figyelmen kívül hagyva készítette el az építési engedélyt megadó határozat tervezetét, majd azt - kihasználva a vezető szabadság miatti távollétét - a helyettessel aláíratta.
A jegyző 2009. október 28-án fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben, majd a fegyelmi tanács a lefolytatott fegyelmi eljárást követően hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes két építési engedélyezési eljárás során az engedély nélkül megkezdett építkezéseket a helyszíni szemléről készített jegyzőkönyvben nem a tényleges állapotnak megfelelően rögzítette, valamint a jegyzőkönyv mellékleteként csatolt fényképfelvételeket manipulálta, mivel azok csak kisebb részükben mutatták az építési helyszínt. Ezeket felhasználva az egyik építési ügyben törvénysértő határozattervezetet, a másikban pedig törvénysértő határozatot készített, amely utóbbit a jegyző távollétében a helyettesítő aljegyzővel az ügy előzményeiről való tájékoztatás nélkül aláíratta.
A felperes a határozatot mind formai, mind tartalmi szempontból vitatva annak hatályon kívül helyezése iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével 58 418 Ft szabadságmegváltás megfizetésére kötelezte az alperest, egyebekben a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a fegyelmi eljárás iratanyaga, illetve a bírósági eljárás során rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen bizonyítást nyert az, hogy a felperes rövid időn belül két építési ügyben is szándékos kötelezettségszegést követett el, nem a tényleges állapotot rögzítő jegyzőkönyveket vette fel, illetve a helyszínt nem a valóságnak megfelelően bemutató fényképfelvételeket rögzített, amelyek alapján valótlan tartalmú határozatot és határozattervezetet készített, majd azokat döntésre, illetve kiadmányozásra készítette elő. A kiszabott fegyelmi büntetést nem találta eltúlzottnak, figyelemmel arra is, hogy egyrészt a felperes magatartása folytán a közokiratok tartalmának valóságába vetett közbizalom sérült, másrészt magatartása alkalmas volt a kiadmányozásra jogosult vezetők megtévesztésére.
Az elsőfokú ítélet elutasító rendelkezése elleni fellebbezés folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú kiegészített ítélet fellebbezett részét helybenhagyta. Megállapította, hogy a fegyelmi eljárás során az alperes nem követett el olyan eljárási szabálysértést, ami az ügy érdemi elbírálására kihatott volna.
A D-... számú üggyel kapcsolatban megállapította, hogy a felperes a 2009. október 15-i helyszíni szemlén tapasztalhatta, hogy bár az építtetést október 1-jén leállíttatta, az építtető mégis folytatta azt, a tető gerendaszerkezetét elkészíttette, s a falbontást sem az utasítása szerint végezte el, ennek ellenére a hatósági ügykörben készített helyszíni jegyzőkönyvben azt rögzítette, hogy a teljes falszakaszt visszabontották és az építési engedély kiadásának nincs akadálya. Ez alapján egy olyan határozattervezetet készített, amely az építést engedélyezte volna. A tervezet indokolásában itt is rögzítette, hogy az épületrész visszabontásra került, így az engedély kiadásának nincs akadálya. A felperes ezzel szándékosan hamis, valótlan tartalmú közokiratot, illetve közokirat-tervezetet készített. A helyszíni jegyzőkönyv, a fényképfelvételek, illetve a határozattervezet alkalmas volt arra, hogy a kiadmányozási jog gyakorlóját megtévessze, azt a látszatot keltse, hogy az építési engedély kiadásának törvényes feltételei fennállnak.
A K-... számú ügyben a felperes anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy az adott építkezésnél a bontás teljes egészében megtörtént-e, a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvben azt rögzítette, hogy a helyszín a tervezett állapotnak megfelel és az építési engedély kiadható. Ezt annak ellenére rögzítette, hogy látnia kellett, hogy az épületrész bontása csak részben valósult meg. E ténynek azt követően sem tulajdonított jelentőséget, hogy a jegyző az ellenőrzési jegyzőkönyvre észrevételt tett, s amiből kiderült, hogy már ő is értesült a szabálytalan építkezésről. Ennek ismeretében készítette el az építési engedélyről a határozattervezetet, s mutatta be a jegyző távollétében annak helyettesének. Ez alapján a másodfokú bíróság megállapíthatónak találta, hogy a felperes eljárásának minden mozzanata szándékos volt, a jogsértéseket átfogta a tudata.
A felperes a fegyelmi határozatban terhére rótt kötelezettségszegéseket szándékosan követte el, ezek egymást rövid időn belül követő lényes, szándékos vétségek voltak, amelyek megalapozták a legsúlyosabb, hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabását.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogsértő határozatokat helyezze hatályon kívül és "kötelezze az alperest törvényes határozat meghozatalára". Álláspontja szerint a bíróságok nem vizsgálták az eseményeket, tényadatokat, körülményeket egymással összefüggésben, azokat a kronológiából kiragadva értékelték és csak olyan körülményeket mutattak be, amelyek a felperes munkavégzésének negatívumai voltak. Nem értékelték, hogy az egyik ügyben a tárgyi épület életveszélyes volt, továbbá hogy az önkormányzati miniszter a jegyzőnek írt levelében kérte, hogy az esetenként szükségessé váló bírság kiszabás során a jogszabályokban biztosított mérlegelési jogkörüket körültekintően, kellő méltányossággal és ügyfélbarát módon gyakorolják. Nem vették figyelembe a Ket. szabályait, mely szerint a tisztességes és korrekt eljáráshoz az ügyfélnek joga van, illetve azt, hogy a felperes két alkalommal is rögzítette az engedély nélküli építkezés tényét, továbbá azt sem vizsgálták, hogy végül az eredeti állapot helyreállítása megtörtént-e és hogy a jegyző által utóbb kiadott építési engedély megfelelt-e a jogszabályoknak. Ugyancsak nem voltak figyelemmel a bíróságok arra, hogy e cselekményei nyilvánvalóan nem állnak összhangban korábbi minősítésével. Álláspontja szerint fegyelmi vétségért csak az vonható felelősségre, aki jogellenes, kötelezettségszegő magatartásával kárt okoz és a tudata átfogja a károkozás bekövetkezését is, ez pedig a perbeli esetben nem következett be. Előadta azt is, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 13. § (1) bekezdése a) pontját, figyelemmel arra, hogy elfogultságra okot adó körülmény merült fel az ügyben eljárt bíró vonatkozásában. Álláspontja szerint az alperes eljárásával sérült a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 50. §-a és egyéb jogszabályok is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 270. § (2) bekezdése, illetve 272. § (2) bekezdése megkívánja a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő féltől, hogy kérelmében azon jogszabálysértést jelölje meg, amely alapján a jogerős határozat felülvizsgálatát kéri. A felperes e kötelezettségének nem tett eleget, felülvizsgálati kérelme tartalmi vizsgálatát követően azonban megállapítható, hogy a jogszabálysértést abban találta megállapíthatónak, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelték, így téves következtetések alapján hozták meg ítéletüket.
A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemét érintő jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 275. § (1) bekezdés alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye. Ezért a Kúria azt vizsgálta, hogy milyen bizonyítékok álltak az eljárt bíróságok rendelkezésére, s azokat okszerűen mérlegelték-e. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában rögzítette az általa megvizsgált és értékelt bizonyítékokat, a megállapított tényállást a másodfokú bíróság pedig helytállónak és ítélete alapjául szolgálónak fogadta el.
A másodfokú bíróság a bizonyítékokból kellő alappal állapította meg azt a D-... számú építési ügy kapcsán, hogy a felperes a 2009. október 15-én tartott helyszíni szemlén észlelhette, hogy az építtető folytatta az építkezést és elkészítette a tető teljes gerendaszerkezetét, továbbá az engedély nélkül épített teljes falszakasz visszabontására sem került sor. Ennek ellenére a helyszíni jegyzőkönyvben azt a tényt rögzítette, hogy a tömésfal megtámasztását szolgáló építményrészen kívül az engedély nélküli építés teljes falszakaszát visszabontották, így nem kell építésrendészeti eljárást lefolytatni és az engedély kiadható, ezt a tényt rögzítette a felperes az építési engedélyt tartalmazó határozatában is. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes jobb tudomása ellenére rögzítette e tényeket és cselekménye csak szándékosnak minősíthető. A felperesnek, mint a hatósági jogkört gyakorló személynek alapvető feladata lett volna a törvények betartatása, tudnia kellett azt is, hogy semmilyen módon nem támogathatja az ügyfél jogellenes eljárását.
A K-... számú ügy vonatkozásában megállapítható, hogy a felperes bár tudomással bírt arról, hogy a félköríves épületrész bontása csak részben valósult meg, illetve nem vizsgálta meg, hogy a hullámpalával eltakart falrészeket visszabontották-e, szándékosan ezzel ellentétes tartalmú jegyzőkönyvet állított ki. A bizonyítékok egybevetésével és értékelésével kellő alappal állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes eljárásának minden mozzanata szándékos volt, a jogsértéseket a tudata átfogta.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy ha a kogens építési előírások tiltják az engedély nélküli építkezést, s előírják annak megszüntetését, illetve bírságolás mellett fennmaradási engedéllyel való legalizálását, úgy az ügyintéző méltányosságból nem térhet el ezen szabályok alkalmazásától és nem rögzíthet a közokiratban valótlan állapotot.
A Ktv. 50. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétséget követ el a köztisztviselő, ha közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. Ennek megfelelően kellő alap nélkül hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a fegyelmi vétség elkövetésének és az ezzel kapcsolatos felelősségre vonásnak feltétele lenne az is, hogy a köztisztviselő a kötelezettségszegő magatartásával kárt okozzon és a tudata átfogja a károkozás bekövetkeztét is. A jogszabály ilyen feltételt nem szab.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy a felperes rövid időn belül kétszer lényeges, szándékos kötelezettségszegést követett el, amely alkalmas volt arra, hogy a közokiratok tartalmának valóságába vetett közbizalom sérüljön, továbbá a kiadmányozásra jogosult vezetőket megtévessze, így azzal arányban állt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása, az nem tekinthető eltúlzottnak.
A Pp. 13. § (1) bekezdése e) pontjára alapított bíró kizárására irányuló indítványt az ügy jogerős befejezéséig lehet előterjeszteni, így a felperes felülvizsgálati kérelmének e kifogását a Kúria érdemben nem vizsgálta.
Megállapítható, hogy a másodfokú bíróság jogszerűen fogadta el az ítélete alapjául a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást, az nem tekinthető iratellenesnek, ellentmondónak, nem tett a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást, és nem jutott a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével megalapozatlan tényállási következtetésre, így nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó utalása.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.779/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Sziklainé dr. Kiss Erzsébet ügyvéd által képviselt B. M. felperesnek a Bodnár és Lévai Ügyvédi iroda, ügyintéző: dr. Bodnár Zoltán ügyvéd által képviselt Sárbogárd Város Polgármesteri hivatala alperes ellen fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságnál 6.M.50/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.310/2012/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. november 6-án megtartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.310/2012/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20 000 Ft (Húszezer forint) és 5 400 Ft (Ötezer-négyszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 1996. december 9-től állt az alperes alkalmazásában építéshatósági ügyintéző munkakörben. 2009. október 1-jén a D-... számú építési ügyben helyszíni szemlét tartott. Ennek során megállapította, hogy jogerős építési engedély nélkül megkezdték a tervezett munkálatokat, az alapozás, falazás elkészült, s elkezdték a tetőszerkezet építését is. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes tájékoztatta a helyszínen dolgozókat, hogy az építkezés engedély nélkül folyik és felhívta őket, hogy közöljék megbízójukkal, hogy azt a további döntésig állítsa le. A helyszíni szemlén fényképfelvételt is készített az ingatlanról, a képeken az épület hosszanti oldala teljes egészében látszik. Az építtető az alperes részére címzett, 2009. október 12-én írt levelében közölte, hogy az ingatlant önként visszabontotta, erre tekintettel kérte az építési engedély kiadását. A felperes 2009. október 15-én helyszíni szemlét tartott, amely során jegyzőkönyvben rögzítette, hogy az engedély nélkül megépített falszakaszt - kivéve a lakóház életveszélyes állapotát megóvó megtámasztó falrészt - az építtető önként visszabontotta, így az építési engedély kiadható. Ezzel egyidejűleg két fényképet is készített, amelyeken azonban az épület egyáltalán nem látszott. Ez alapján elkészítette a lakóház bővítésére, átalakítására engedélyt adó határozatot, melynek indokolásában az szerepelt, hogy az engedély nélküli épületrészt visszabontották, így az építési engedély kiadásának nincs akadálya.
A kiadmányozási jogkört gyakorló jegyző a határozatot nem írta alá, arra észrevételeket vezetett rá, kifogásolva a helyszínről készített fényképek beazonosíthatatlanságát, valamint a hiányos bontást. A jegyző 2009. október 20-án megtekintette az ingatlant, s feljegyzésben rögzítette, hogy a felperes által leírtak nem felelnek meg a valóságnak, a szükséges bontás nem történt meg, a helyszíni szemlén készített fényképek nem, illetve csak olyan szögben mutatják az épületet, hogy a le nem bontott rész ne látszódjon. Mindez hamis okirat kiállítását, a vezető félrevezetését, az ügyféllel való összejátszást, valamint hamis tartalmú határozattervezet készítését jelenti.
A K-... számú építési ügyben a felperes 2009. október 6-án járt először az építkezés helyszínén és engedély nélküli építkezést észlelt. Erről jegyzőkönyvet nem vett fel. 2009. október 9-én helyszíni szemlét tartott, amely során jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a helyszín a tervezett állapotnak megfelel, a helyszíni szemle alapján az engedély kiadható. E szemlén két fényképfelvételt készített, amelyek mindegyikén látszott egy hullámpalával eltakart rész oly módon, hogy a hullámpalát valami hátulról támasztotta, az előtte lévő részen pedig egy lebetonozott rész volt megfigyelhető. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvre a jegyző 2009. október 12-én a következő megjegyzést írta: "És az, hogy megkezdték az építkezést?". A felperes az ügyben lakóház bővítésre, átalakításra vonatkozó engedélyt adó határozattervezet készített és 2009. október 14-én a távollévő jegyző helyett és nevében eljárva az aljegyzővel íratta alá. A jegyző 2009. október 26-án e határozatot visszavonta. Indokolása szerint az építési engedély megadását megelőző helyszíni szemlén az eljáró ügyintéző (felperes) olyan jegyzőkönyvet készített, amelyben engedély nélküli építkezésről nem tett említést, továbbá olyan fényképfelvételeket készített, amelyeken az engedély nélküli építkezés nem látszott, azt a részt pedig, amely a tervezett építési területből látszott volna, hullámpalával kitakarták. Rögzítette továbbá, hogy a felperes az engedély nélküli építkezésre vonatkozó vezetői feljegyzést figyelmen kívül hagyva készítette el az építési engedélyt megadó határozat tervezetét, majd azt - kihasználva a vezető szabadság miatti távollétét - a helyettessel aláíratta.
A jegyző 2009. október 28-án fegyelmi eljárást indított a felperessel szemben, majd a fegyelmi tanács a lefolytatott fegyelmi eljárást követően hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest. A határozat indokolása szerint a felperes két építési engedélyezési eljárás során az engedély nélkül megkezdett építkezéseket a helyszíni szemléről készített jegyzőkönyvben nem a tényleges állapotnak megfelelően rögzítette, valamint a jegyzőkönyv mellékleteként csatolt fényképfelvételeket manipulálta, mivel azok csak kisebb részükben mutatták az építési helyszínt. Ezeket felhasználva az egyik építési ügyben törvénysértő határozattervezetet, a másikban pedig törvénysértő határozatot készített, amely utóbbit a jegyző távollétében a helyettesítő aljegyzővel az ügy előzményeiről való tájékoztatás nélkül aláíratta.
A felperes a határozatot mind formai, mind tartalmi szempontból vitatva annak hatályon kívül helyezése iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 6.M.50/2010/32. számú, 35. alszámú határozatával kiegészített ítéletével 58 418 Ft szabadságmegváltás megfizetésére kötelezte az alperest, egyebekben a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a fegyelmi eljárás iratanyaga, illetve a bírósági eljárás során rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen bizonyítást nyert az, hogy a felperes rövid időn belül két építési ügyben is szándékos kötelezettségszegést követett el, nem a tényleges állapotot rögzítő jegyzőkönyveket vette fel, illetve a helyszínt nem a valóságnak megfelelően bemutató fényképfelvételeket rögzített, amelyek alapján valótlan tartalmú határozatot és határozattervezetet készített, majd azokat döntésre, illetve kiadmányozásra készítette elő. A kiszabott fegyelmi büntetést nem találta eltúlzottnak, figyelemmel arra is, hogy egyrészt a felperes magatartása folytán a közokiratok tartalmának valóságába vetett közbizalom sérült, másrészt magatartása alkalmas volt a kiadmányozásra jogosult vezetők megtévesztésére.
Az elsőfokú ítélet elutasító rendelkezése elleni fellebbezés folytán eljárt Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.310/2012/6. számú ítéletével az elsőfokú kiegészített ítélet fellebbezett részét helybenhagyta. Megállapította, hogy a fegyelmi eljárás során az alperes nem követett el olyan eljárási szabálysértést, ami az ügy érdemi elbírálására kihatott volna.
A D-... számú üggyel kapcsolatban megállapította, hogy a felperes a 2009. október 15-i helyszíni szemlén tapasztalhatta, hogy bár az építtetést október 1-jén leállíttatta, az építtető mégis folytatta azt, a tető gerendaszerkezetét elkészíttette, s a falbontást sem az utasítása szerint végezte el, ennek ellenére a hatósági ügykörben készített helyszíni jegyzőkönyvben azt rögzítette, hogy a teljes falszakaszt visszabontották és az építési engedély kiadásának nincs akadálya. Ez alapján egy olyan határozattervezetet készített, amely az építést engedélyezte volna. A tervezet indokolásában itt is rögzítette, hogy az épületrész visszabontásra került, így az engedély kiadásának nincs akadálya. A felperes ezzel szándékosan hamis, valótlan tartalmú közokiratot, illetve közokirat-tervezetet készített. A helyszíni jegyzőkönyv, a fényképfelvételek, illetve a határozattervezet alkalmas volt arra, hogy a kiadmányozási jog gyakorlóját megtévessze, azt a látszatot keltse, hogy az építési engedély kiadásának törvényes feltételei fennállnak.
A K-... számú ügyben a felperes anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy az adott építkezésnél a bontás teljes egészében megtörtént-e, a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvben azt rögzítette, hogy a helyszín a tervezett állapotnak megfelel és az építési engedély kiadható. Ezt annak ellenére rögzítette, hogy látnia kellett, hogy az épületrész bontása csak részben valósult meg. E ténynek azt követően sem tulajdonított jelentőséget, hogy a jegyző az ellenőrzési jegyzőkönyvre észrevételt tett, s amiből kiderült, hogy már ő is értesült a szabálytalan építkezésről. Ennek ismeretében készítette el az építési engedélyről a határozattervezetet, s mutatta be a jegyző távollétében annak helyettesének. Ez alapján a másodfokú bíróság megállapíthatónak találta, hogy a felperes eljárásának minden mozzanata szándékos volt, a jogsértéseket átfogta a tudata.
A felperes a fegyelmi határozatban terhére rótt kötelezettségszegéseket szándékosan követte el, ezek egymást rövid időn belül követő lényes, szándékos vétségek voltak, amelyek megalapozták a legsúlyosabb, hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabását.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogsértő határozatokat helyezze hatályon kívül és "kötelezze az alperest törvényes határozat meghozatalára". Álláspontja szerint a bíróságok nem vizsgálták az eseményeket, tényadatokat, körülményeket egymással összefüggésben, azokat a kronológiából kiragadva értékelték és csak olyan körülményeket mutattak be, amelyek a felperes munkavégzésének negatívumai voltak. Nem értékelték, hogy az egyik ügyben a tárgyi épület életveszélyes volt, továbbá hogy az önkormányzati miniszter a jegyzőnek írt levelében kérte, hogy az esetenként szükségessé váló bírság kiszabás során a jogszabályokban biztosított mérlegelési jogkörüket körültekintően, kellő méltányossággal és ügyfélbarát módon gyakorolják. Nem vették figyelembe a Ket. szabályait, mely szerint a tisztességes és korrekt eljáráshoz az ügyfélnek joga van, illetve azt, hogy a felperes két alkalommal is rögzítette az engedély nélküli építkezés tényét, továbbá azt sem vizsgálták, hogy végül az eredeti állapot helyreállítása megtörtént-e és hogy a jegyző által utóbb kiadott építési engedély megfelelt-e a jogszabályoknak. Figyelmen kívül hagyták két tanú vallomásának olyan vonatkozását, amely a felperes javára lett volna értékelhető és azt a körülményt, hogy amennyiben a felperes valóban vétkes lett volna az ügyben, úgy nem készített volna olyan felvételeket, amelyeken a hullámpalával kitakart épületrész látszott. Ugyancsak nem voltak figyelemmel a bíróságok arra, hogy e cselekményei nyilvánvalóan nem állnak összhangban korábbi minősítésével. Álláspontja szerint fegyelmi vétségért csak az vonható felelősségre, aki jogellenes, kötelezettségszegő magatartásával kárt okoz és a tudata átfogja a károkozás bekövetkezését is, ez pedig a perbeli esetben nem következett be. Előadta azt is, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 13. § (1) bekezdése a) pontját, figyelemmel arra, hogy elfogultságra okot adó körülmény merült fel az ügyben eljárt bíró vonatkozásában. Álláspontja szerint az alperes eljárásával sérült a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv.(Ktv.) 50. §-a és egyéb jogszabályok is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 270. § (2) bekezdése, illetve 272. § (2) bekezdése megkívánja a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő féltől, hogy kérelmében azon jogszabálysértést jelölje meg, amely alapján a jogerős határozat felülvizsgálatát kéri. A felperes e kötelezettségének nem tett eleget, felülvizsgálati kérelme tartalmi vizsgálatát követően azonban megállapítható, hogy a jogszabálysértést abban találta megállapíthatónak, hogy az eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelték, így téves következtetések alapján hozták meg ítéletüket.
A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát az ügy érdemét érintő jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A Pp. 275. § (1) bekezdés alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban azonban a bizonyítékok felülmérlegelésének, továbbá bizonyítás felvételének nincs helye. Ezért a Kúria azt vizsgálta, hogy milyen bizonyítékok álltak az eljárt bíróságok rendelkezésére, s azokat okszerűen mérlegelték-e. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában rögzítette az általa megvizsgált és értékelt bizonyítékokat, a megállapított tényállást a másodfokú bíróság pedig helytállónak és ítélete alapjául szolgálónak fogadta el.
A másodfokú bíróság a bizonyítékokból kellő alappal állapította meg azt a D-... számú építési ügy kapcsán, hogy a felperes a 2009. október 15-én tartott helyszíni szemlén észlelhette, hogy az építtető folytatta az építkezést és elkészítette a tető teljes gerendaszerkezetét, továbbá az engedély nélkül épített teljes falszakasz visszabontására sem került sor. Ennek ellenére a helyszíni jegyzőkönyvben azt a tényt rögzítette, hogy a tömésfal megtámasztását szolgáló építményrészen kívül az engedély nélküli építés teljes falszakaszát visszabontották, így nem kell építésrendészeti eljárást lefolytatni és az engedély kiadható, ezt a tényt rögzítette a felperes az építési engedélyt tartalmazó határozatában is. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes jobb tudomása ellenére rögzítette e tényeket és cselekménye csak szándékosnak minősíthető. A felperesnek, mint a hatósági jogkört gyakorló személynek alapvető feladata lett volna a törvények betartatása, tudnia kellett azt is, hogy semmilyen módon nem támogathatja az ügyfél jogellenes eljárását.
A K-... számú ügy vonatkozásában megállapítható, hogy a felperes bár tudomással bírt arról, hogy a félköríves épületrész bontása csak részben valósult meg, illetve nem vizsgálta meg, hogy a hullámpalával eltakart falrészeket visszabontották-e, szándékosan ezzel ellentétes tartalmú jegyzőkönyvet állított ki. A bizonyítékok egybevetésével és értékelésével kellő alappal állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes eljárásának minden mozzanata szándékos volt, a jogsértéseket a tudata átfogta.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy ha a kogens építési előírások tiltják az engedély nélküli építkezést, s előírják annak megszüntetését, illetve bírságolás mellett fennmaradási engedéllyel való legalizálását, úgy az ügyintéző méltányosságból nem térhet el ezen szabályok alkalmazásától és nem rögzíthet a közokiratban valótlan állapotot.
A Ktv. 50. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétséget követ el a köztisztviselő, ha közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. Ennek megfelelően kellő alap nélkül hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a fegyelmi vétség elkövetésének és az ezzel kapcsolatos felelősségre vonásnak feltétele lenne az is, hogy a köztisztviselő a kötelezettségszegő magatartásával kárt okozzon és a tudata átfogja a károkozás bekövetkeztét is. A jogszabály ilyen feltételt nem szab.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy a felperes rövid időn belül kétszer lényeges, szándékos kötelezettségszegést követett el, amely alkalmas volt arra, hogy a közokiratok tartalmának valóságába vetett közbizalom sérüljön, továbbá a kiadmányozásra jogosult vezetőket megtévessze, így azzal arányban állt a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása, az nem tekinthető eltúlzottnak.
A Pp. 13. § (1) bekezdése e) pontjára alapított bíró kizárására irányuló indítványt az ügy jogerős befejezéséig lehet előterjeszteni, így a felperes felülvizsgálati kérelmének e kifogását a Kúria érdemben nem vizsgálta.
Megállapítható, hogy a másodfokú bíróság jogszerűen fogadta el az ítélete alapjául a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást, az nem tekinthető iratellenesnek, ellentmondónak, nem tett a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást, és nem jutott a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével megalapozatlan tényállási következtetésre, így nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó utalása.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2013. november 6.
Dr. Tálné Dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.779/2012.)