adozona.hu
BH+ 2014.3.132
BH+ 2014.3.132
A munkahelyi balesettel kapcsolatos nem vagyoni kártérítési igényt a fájdalomtól való félelem és az ezzel összefüggésben állandósult diszkomfort érzés - tényleges testi panasz hiányában is - megalapozza [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 165. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001. június 1-jétől állt szerződéses szolgálati viszonyban a Magyar Honvédséggel. 2002. január 29. és 2002. április 30. között Koszovóban, majd 2003. augusztus 17. és 2004. március 11. között Irakban, ezt követően pedig Tatán a Magyar Honvédség lövészdandárjánál teljesített szolgálatot.
2004 júniusában két munkatársával teherautóra rakodott harci jármű tartozékokat tartalmazó ládákat, amikor az egyik kb. 140 kg-os láda felemelése közben érezte, hogy a dereka megroppan. Tekintette...
BH+ 2014.3.132 A munkahelyi balesettel kapcsolatos nem vagyoni kártérítési igényt a fájdalomtól való félelem és az ezzel összefüggésben állandósult diszkomfort érzés - tényleges testi panasz hiányában is - megalapozza [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 165. § (1) bek.].
A felperes 2001. június 1-jétől állt szerződéses szolgálati viszonyban a Magyar Honvédséggel. 2002. január 29. és 2002. április 30. között Koszovóban, majd 2003. augusztus 17. és 2004. március 11. között Irakban, ezt követően pedig Tatán a Magyar Honvédség lövészdandárjánál teljesített szolgálatot.2004 júniusában két munkatársával teherautóra rakodott harci jármű tartozékokat tartalmazó ládákat, amikor az egyik kb. 140 kg-os láda felemelése közben érezte, hogy a dereka megroppan. Tekintettel arra, hogy a fájdalom nem enyhült, másnap felkereste a körzeti orvosát, aki keresőképtelenné nyilvánította. Ettől az időponttól kezdődően a felperes gerincpanaszai állandósultak.
Az alperes ezt követően a felperes szerződéses szolgálati viszonyát 2005. július 31-ei hatállyal felmentéssel megszüntette, tekintettel arra, hogy a Magyar Honvédség Egészségvédelmi Intézet katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítette.
A felperes a 2006. július 7-én érkezett keresetében az egészségkárosodására tekintettel 5 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés, s a 2004. június 7-től járó kamata, valamint havi 49 685 Ft keresetveszteségi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság végzésével a pert a kártérítési kérelem tárgyában történő alperesi határozathozatalig felfüggesztette.
A Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynöksége határozatával a felperes részére 500 000 Ft nem vagyoni kártérítést állapított meg, annak a 2004. június 1-jétől járó kamatával. A határozat utalt arra, hogy a jövedelemveszteség tárgyában külön határozat hozatalára kerül sor.
A határozat indokolása szerint az Ügynökség az üzemi baleset bekövetkezésének tényét nem vitatja. Ugyanakkor az összegszerűség megállapítása során figyelembe vette az általa kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleményét, amely szerint a felperes nem vált alkalmatlanná az eredeti, épületvillamossági szerelő szakképzettségének megfelelő munkakör betöltésére. A szakvélemény szerint a felperesnek a vizsgálat időpontjában érdemi gerincpanaszai nem voltak, fizikai terhelésre azonban gerincfájdalom okszerűen jelentkezhetett nála. Nincs olyan orvosi vizsgálat, amely alátámasztaná azt az állítását, hogy a gerinc állapota hátrányosan befolyásolja a szexuális életét, illetve a sport- és szabadidős tevékenységét. A felperes nem hivatásos szolgálati viszonyban állt, így nem fogadható el az az állítása sem, hogy leszerelésével az élethivatásának választott munkáját veszítette el. Nem kétséges ugyanakkor, hogy a károsult leszereléséhez vezető egészségügyi alkalmatlanságban szerepet játszott a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset és az sem, hogy a felperes sérülése az élet bizonyos területein jelenthet korlátokat, így 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés és kamatának megfizetése indokolt.
A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes az eljárás folyatására irányuló pontosított keresetét úgy módosította, hogy 3,5 millió Ft nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte, kamatigényt nem érvényesített és a járadék igényétől elállt. Úgy nyilatkozott hogy az általa megkapott nem vagyoni kártérítés "beszámítását" nem ellenzi. A pontosított kereseti kérelmének indokaként hivatkozott arra, hogy 28 évesen veszítette el a munkaképességének 50%-át, a háta, dereka rendszeresen fáj, a gerince egyáltalán nem terhelhető, gyógyszert kell szednie. A katonaságot hivatásának választotta, attól a balesete miatt kellett megválnia. Egzisztenciális problémái vannak, a jövőben csak könnyű fizikai munkát végezhet. A gerincsérülés a szexuális életét, valamint a sport- és szabadidős tevékenységét is hátrányosan befolyásolta.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és kötelezte az alperest 2,5 millió Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Megállapította azt, hogy az alperes jogosult a nem vagyoni kártérítés összegébe beszámítani a már ezen a címen a felperes részére teljesített összeget.
Az ítélet indokolása szerint a felek között nem volt vitás, hogy a felperesnek a nem vagyoni kártérítés iránt előterjesztett keresetének a jogalapja megalapozott, így a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes által megítélt nem vagyoni kártérítés a felperesnél bekövetkezett hátrányok pénzzel történő kiküszöbölésére alkalmas-e.
A bíróság az általa beszerzett szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 40%, amelyből 16% baleseti eredetű. A felperes gerinckímélő munkakörben foglalkoztatható. A felperesnél fizikális vizsgálattal kimutatható gerincproblémák (a korábbi elváltozások talaján kialakult sérvesedés) nem magyarázzák azt, hogy a felperes szexuális életét, sporttevékenységét hátrányosan befolyásolná a perbeli baleset, ugyanakkor a kártérítés összegének meghatározásánál nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a felperes személyiségszerkezetéből eredően szorong, fél a fájdalomtól, állandó diszkomfort érzése van és ez korlátozza a korábbi életvitelében. A fájdalomérzettől való félelme, szorongása a hangulati életére kihat, az ennek következtében kialakult kényszerű életmód-változtatás miatt nála a depresszió szintjét el nem érő diszthymia alakult ki, amely az életminőség romlását eredményezi. A meghallgatott tanúk előadása a szakvéleményben foglaltakat alátámasztotta. A felperesnek a perbeli balesettel összefüggésben az egészséges testi és lelki élethez való alkotmányos alapjoga sérült, amelynek az ellentételezéseként a munkaügyi bíróság 2,5 millió Ft nem vagyoni kártérítést látott megállapíthatónak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a nem vagyoni kártérítés összegét 1 817 108 Ft-ra leszállította, egyben a beszámításra vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte.
Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a perbeli balesettel összefüggésben gerincsérvesedése alakult ki a nála korábban is fennálló gerincfejlődési rendellenességekre tekintettel, így a baleset kapcsán állapotrosszabbító hatásról lehet beszélni. A felperest a neuraszthéniás személyisége hajlamosítja arra, hogy a fájdalomtól való félelem nála kialakuljon, ez pedig a hangulatát negatív irányban befolyásolja. Az elsőfokú bíróság a felperest ért hátrányt a perben egészében és egységesen értékelte, valamennyi tényezőt egybevetve határozta meg a nem vagyoni kártérítés összegét az elbíráláskori életviszonyok szerint, kamat nélkül.
A másodfokú bíróság szerint ugyanakkor megalapozott az alperes fellebbezése a beszámításra vonatkozó ítéleti rendelkezés tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság 1/2011. számú polgári jogegységi határozata szerint kártérítés iránti perben a kötelezettnek a kár bekövetkezése utáni elő-, vagy részteljesítéseit a bíróság - feltéve, hogy a feleknek nincs az elszámolás módjára vonatkozó eltérő megállapodása - a jogosultnak a tárgyalás berekesztésekor érvényes és hatályos rendelkezése, ennek hiányában a törvényben meghatározott sorrend szerint köteles elszámolni akként, hogy a kötelezettség elő-, vagy részteljesítéssel már megszűnt összegét az ítéleti marasztalás nem tartalmazhatja. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperes részére összesen 682 892 Ft (500 000 Ft tőke + 182 892 Ft kamat) nem vagyoni kártérítést megfizetett, ezért a másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét a jogegységi határozatban foglaltakra tekintettel 1 817 108 Ft-ra leszállította és a beszámításra vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, illetve a nem vagyoni kártérítés összegének mérséklését.
Álláspontja szerint az ügyben hozott ítéletek sértik a Pp. 206. § (1) bekezdését. Az eljárt bíróságok a tényállást helytelenül értékelték, abból nem megfelelő jogi következtetést vontak le, az ítéletüket a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapján hozták meg.
A kártérítésnek reparációs célja van és semmiképpen nem lehet az az eredménye, hogy a károsult a kártérítés révén jóval kedvezőbb helyzetbe kerüljön, mint a káreseményt megelőzően volt.
A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során figyelemmel kell lenni a méltányosságra és a mértéktartásra.
Az eljárt bíróságok nem értékelték megfelelően a szakvéleményben foglaltakat, a felperes ellentmondásos nyilatkozatait.
A felperes fizikális állapotában a baleset egy kisfokú állapotrosszabbodást eredményezett, betegségszintű változást a felperes pszichés állapotában sem idézett elő. A felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a baleset következtében a szexuális életében lényeges változás nem következett be, a szakvélemény pedig rögzíti azt, hogy nem vált alkalmatlanná az eredeti szakmájának megfelelő munkakör ellátására. A sporttevékenység és szabadidős tevékenység kapcsán is csupán a motiváció hiánya állapítható meg, ezt támasztja alá a felperes előadása és a szakvélemény is.
A szakvélemény ugyan rögzíti azt, hogy a felperes a sajátos személyiségjegyei folytán az átlagtól eltérően viszonyul a bekövetkezett balesethez, illetve a jogviszonya megszüntetéséhez, azonban az alperes felelősségét a felperes érzékenyebb lelkülete nem alapozhatja meg. Az, hogy a felperes egy átlagos traumához, ami nap, mint nap ér más embereket is, olyan képzeteket társít, amelyek orvosi szempontból indokolatlanok - amennyiben ez nem a balesetből eredő pszichés változások eredménye - azért alperes nem tartozhat kártérítési felelősséggel. Amennyiben pedig a felperes sérülésektől való félelme pszichés alapokon nyugszik, úgy felmerül a kárenyhítési kötelezettség körében az orvosi kezelése, amelyre nem került sor.
Ha a felperes ilyen mértékben fél bármilyen kis fájdalomtól, akkor hogyan tudta ellátni a több hónapos külszolgálata alatt a feladatait, ez megkérdőjelezi a felperes szavahihetőségét is.
A korábbi állapotából adódóan a balesettel összefüggésben valóban történt a felperesnél minimális mértékű állapotváltozás - baleseti eredetű egészségkárosodása 16%-os -, azonban azt az alperes által korábban megfizetett nem vagyoni kártérítés maradéktalanul kompenzálja.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatta felül, így az ítéletnek a felülvizsgálattal nem támadott rendelkezéseit nem érintette. [Pp. 275. § (2) bek.]
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e.
Jelen esetben az eljárt bíróságok részéről a nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és a logika szabályaival ellentétes értékelésére nem került sor.
Az igazságügyi orvosszakértő a korábbi szakvéleményekkel összhangban megállapította, hogy a felperes balesettel összefüggő egészségkárosodásának mértéke 16%, az össz-egészségkárosodása 40%-os mértékű, csak úgynevezett gerinckímélő munkakörben foglalkoztatható. Ugyanakkor megállapította a szakvélemény azt is, hogy a bekövetkezett baleset a felperes életvitelét, életmódját orvosi szempontból negatív irányban befolyásolta. Ezt nem elsősorban a testi panaszai eredményezték, hanem a balesetet követően kialakult lelki panaszai, a fájdalomtól való félelme és az ezzel összefüggésben állandósult diszkomfort érzése.
E tekintetben tévesen hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a fentiek miatt a kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A szakvéleményből, illetve a tanúmeghallgatásokból megállapíthatóan a felperesnél a pszichés reakció a balesetet követően jelentkezett, hiszen ilyen formában megjelenő, a fájdalomtól való félelemérzete korábban nem volt, ugyanis akkor valóban képtelen lett volna a nehéz körülmények között végzendő külszolgálat ellátására is. Ilyen jellegű félelemérzet korábbi megléte nyilvánvalóan akadályozta volna a felperest abban is, hogy részt vegyen a 100 kg-ot meghaladó súlyú ládák felemelésében, illetve rakodásában.
A tanúvallomások alátámasztották azt, hogy felperest a korábbi életvitele folytatásában egyértelműen akadályozza az, hogy fél az újabb erős fájdalom bekövetkezésétől. Ugyancsak alátámasztották a tanúvallomások azt a felperesi előadást is, hogy a felperest a szolgálati viszonyának a balesettel összefüggő megszüntetése is megviselte.
A jogerős ítélet tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperest ért hátrányt a perben egészében és egységesen értékelte és valamennyi tényezőt egymással egybevetve, együttesen mérlegelve helyesen állapította meg a felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegét.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.457/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Lehőcz József ügyvéd által képviselt K. Gy. felperesnek a dr. Haid Tibor jogtanácsos által képviselt Honvédelmi Minisztérium alperes ellen nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 2.M.5815/2008. szám alatt indított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.635.212/2011/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.635.212/2011/6. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit nem érinti, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20 000 Ft (Húszezer forint) és 5 400 Ft (Ötezernégyszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s:
A felperes 2001. június 1-től állt szerződéses szolgálati viszonyban a Magyar Honvédséggel. 2002. január 29. és 2002. április 30. között Koszovóban, majd 2003. augusztus 17. és 2004. március 11. között Irakban, ezt követően pedig Tatán a Magyar Honvédség lövészdandárjánál teljesített szolgálatot.
2004 júniusában két munkatársával teherautóra rakodott harci jármű tartozékokat tartalmazó ládákat, amikor az egyik kb. 140 kg-os láda felemelése közben érezte, hogy a dereka megroppan. Tekintettel arra, hogy a fájdalom nem enyhült, másnap felkereste a körzeti orvosát, aki keresőképtelenné nyilvánította. Ettől az időponttól kezdődően a felperes gerincpanaszai állandósultak.
Az alperes ezt követően a 2005. január 17-én kelt parancsával a felperes szerződéses szolgálati viszonyát 2005. július 31-ei hatállyal felmentéssel megszüntette, tekintettel arra, hogy a Magyar Honvédség Egészségvédelmi Intézet katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítette.
A felperes a 2006. július 7-én érkezett keresetében az egészségkárosodására tekintettel 5 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés, s a 2004. június 7-től járó kamata, valamint havi 49 685 Ft keresetveszteségi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 2.M.3413/2006/5. számú végzésével a pert a kártérítési kérelem tárgyában történő alperesi határozathozatalig felfüggesztette.
A Honvédelmi Minisztérium Közgazdasági és Pénzügyi Ügynöksége a 2008. szeptember 30-án kelt határozatával a felperes részére 500 000 Ft nem vagyoni kártérítést állapított meg, annak a 2004. június 1-től járó kamatával. A határozat utalt arra, hogy a jövedelemveszteség tárgyában külön határozat hozatalára kerül sor.
A határozat indokolása szerint a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 2.M.2137/2006/11. számú, 2007. február 21-én kelt ítéletével megállapította, hogy a felperes 50%-os munkaképesség-csökkenéssel rendelkezik, amelyből 30% munkaképesség-csökkenés baleseti eredetű, erre tekintettel az Ügynökség az üzemi baleset bekövetkezésének tényét nem vitathatja. Ugyanakkor az összegszerűség megállapítása során figyelembe vette az általa kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleményét, amely szerint a felperes nem vált alkalmatlanná az eredeti, épületvillamossági szerelő szakképzettségének megfelelő munkakör betöltésére. A szakvélemény szerint a felperesnek a vizsgálat időpontjában érdemi gerincpanaszai nem voltak, fizikai terhelésre azonban gerincfájdalom okszerűen jelentkezhetett nála. Nincs olyan orvosi vizsgálat, amely alátámasztaná azt az állítását, hogy a gerinc állapota hátrányosan befolyásolja a szexuális életét, illetve a sport- és szabadidős tevékenységét. A felperes nem hivatásos szolgálati viszonyban állt, így nem fogadható el az az állítása sem, hogy leszerelésével az élethivatásának választott munkáját veszítette el. Nem kétséges ugyanakkor, hogy a károsult leszereléséhez vezető egészségügyi alkalmatlanságban szerepet játszott a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset és az sem, hogy a felperes sérülése az élet bizonyos területein jelenthet korlátokat, így 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés és kamatának megfizetése indokolt.
A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere a 2008. november 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes az eljárás folyatására irányuló pontosított keresetét úgy módosította, hogy 3,5 millió Ft nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte, kamatigényt nem érvényesített és a járadék igényétől elállt. Úgy nyilatkozott hogy az általa megkapott nem vagyoni kártérítés "beszámítását" nem ellenzi. A pontosított kereseti kérelmének indokaként hivatkozott arra, hogy 28 évesen veszítette el a munkaképességének 50%-át, a háta, dereka rendszeresen fáj, a gerince egyáltalán nem terhelhető, gyógyszert kell szednie. A katonaságot hivatásának választotta, attól a balesete miatt kellett megválnia. Egzisztenciális problémái vannak, a jövőben csak könnyű fizikai munkát végezhet. A gerincsérülés a szexuális életét, valamint a sport- és szabadidős tevékenységét is hátrányosan befolyásolta.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 2.M.5815/2008/10. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta és kötelezte az alperest 2,5 millió Ft nem vagyoni kártérítés, valamint perköltség megfizetésére. Megállapította azt, hogy az alperes jogosult a nem vagyoni kártérítés összegébe beszámítani a már ezen a címen a felperes részére teljesített összeget. A felmerült szakértői költségről és eljárási illetékről úgy rendelkezett, hogy az az állam terhén marad.
Az ítélet indokolása szerint a felek között nem volt vitás, hogy a felperesnek a nem vagyoni kártérítés iránt előterjesztett keresetének a jogalapja megalapozott, így a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes által megítélt nem vagyoni kártérítés a felperesnél bekövetkezett hátrányok pénzzel történő kiküszöbölésére alkalmas-e.
A bíróság az általa beszerzett szakvélemény alapján azt állapította meg, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 40%, amelyből 16% baleseti eredetű. A felperes gerinckímélő munkakörben foglalkoztatható. A felperesnél fizikális vizsgálattal kimutatható gerincproblémák (a korábbi elváltozások talaján kialakult sérvesedés) nem magyarázzák azt, hogy a felperes szexuális életét, sporttevékenységét hátrányosan befolyásolná a perbeli baleset, ugyanakkor a kártérítés összegének meghatározásánál nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a felperes személyiségszerkezetéből eredően szorong, fél a fájdalomtól, állandó diszkomfort érzése van és ez korlátozza a korábbi életvitelében. A fájdalomérzettől való félelme, szorongása a hangulati életére kihat, az ennek következtében kialakult kényszerű életmód-változtatás miatt nála a depresszió szintjét el nem érő diszthymia alakult ki, amely az életminőség romlását eredményezi. A meghallgatott tanúk előadása a szakvéleményben foglaltakat alátámasztotta. A felperesnek a perbeli balesettel összefüggésben az egészséges testi és lelki élethez való alkotmányos alapjoga sérült, amelynek az ellentételezéseként a munkaügyi bíróság 2,5 millió Ft nem vagyoni kártérítést látott megállapíthatónak.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 2.M.5815/2008/15. számú kiegészítő ítéletével a keresetveszteségi járadék megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelem vonatkozásában a pert megszüntette.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék az 55.Mf.635.212/2011/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a nem vagyoni kártérítés összegét 1 817 108,- Ft-ra leszállította, egyben a beszámításra vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte és megállapította, hogy az elsőfokú perköltséget a felek maguk viselik. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte az alperest másodfokú perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróságnak a kiegészítő ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, kötelezte a felperest ennek kapcsán elsőfokú perköltség, valamint másodfokú perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy az eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a perbeli balesettel összefüggésben gerincsérvesedése alakult ki a nála korábban is fennálló gerincfejlődési rendellenességekre tekintettel, így a baleset kapcsán állapotrosszabbító hatásról lehet beszélni. A felperest a neuraszthéniás személyisége hajlamosítja arra, hogy a fájdalomtól való félelem nála kialakuljon, ez pedig a hangulatát negatív irányban befolyásolja. Az elsőfokú bíróság a felperest ért hátrányt a perben egészében és egységesen értékelte, valamennyi tényezőt egybevetve határozta meg a nem vagyoni kártérítés összegét az elbíráláskori életviszonyok szerint, kamat nélkül.
A másodfokú bíróság szerint ugyanakkor megalapozott az alperes fellebbezése a beszámításra vonatkozó ítéleti rendelkezés tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság 1/2011. számú polgári jogegységi határozata szerint kártérítés iránti perben a kötelezettnek a kár bekövetkezése utáni elő-, vagy részteljesítéseit a bíróság - feltéve, hogy a feleknek nincs az elszámolás módjára vonatkozó eltérő megállapodása - a jogosultnak a tárgyalás berekesztésekor érvényes és hatályos rendelkezése, ennek hiányában a törvényben meghatározott sorrend szerint köteles elszámolni akként, hogy a kötelezettség elő-, vagy részteljesítéssel már megszűnt összegét az ítéleti marasztalás nem tartalmazhatja. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperes részére összesen 682 892 Ft (500 000 Ft tőke + 182 892 Ft kamat) nem vagyoni kártérítést megfizetett, ezért a másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét a jogegységi határozatban foglaltakra tekintettel 1 817 108 Ft-ra leszállította és a beszámításra vonatkozó ítéleti rendelkezést mellőzte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, illetve a nem vagyoni kártérítés összegének mérséklését.
Álláspontja szerint az ügyben hozott ítéletek sértik a Pp. 206. § (1) bekezdését. Az eljárt bíróságok a tényállást helytelenül értékelték, abból nem megfelelő jogi következtetést vontak le, az ítéletüket a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapján hozták meg.
A kártérítésnek reparációs célja van és semmiképpen nem lehet az az eredménye, hogy a károsult a kártérítés révén jóval kedvezőbb helyzetbe kerüljön, mint a káreseményt megelőzően volt.
A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során figyelemmel kell lenni a méltányosságra és a mértéktartásra (BH 2003.974).
Az eljárt bíróságok nem értékelték megfelelően a szakvéleményben foglaltakat, a felperes ellentmondásos nyilatkozatait.
A felperes fizikális állapotában a baleset egy kisfokú állapotrosszabbodást eredményezett, betegségszintű változást a felperes pszichés állapotában sem idézett elő. A felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a baleset következtében a szexuális életében lényeges változás nem következett be, a szakvélemény pedig rögzíti azt, hogy nem vált alkalmatlanná az eredeti szakmájának megfelelő munkakör ellátására. A sporttevékenység és szabadidős tevékenység kapcsán is csupán a motiváció hiánya állapítható meg, ezt támasztja alá a felperes előadása és a szakvélemény is.
A szakvélemény ugyan rögzíti azt, hogy a felperes a sajátos személyiségjegyei folytán az átlagtól eltérően viszonyul a bekövetkezett balesethez, illetve a jogviszonya megszüntetéséhez, azonban az alperes felelősségét a felperes érzékenyebb lelkülete nem alapozhatja meg. Az, hogy a felperes egy átlagos traumához, ami nap, mint nap ér más embereket is, olyan képzeteket társít, amelyek orvosi szempontból indokolatlanok - amennyiben ez nem a balesetből eredő pszichés változások eredménye - azért alperes nem tartozhat kártérítési felelősséggel. Amennyiben pedig a felperes sérülésektől való félelme pszichés alapokon nyugszik, úgy felmerül a kárenyhítési kötelezettség körében az orvosi kezelése, amelyre nem került sor.
Ha a felperes ilyen mértékben fél bármilyen kis fájdalomtól, akkor hogyan tudta ellátni a több hónapos külszolgálata alatt a feladatait, ez megkérdőjelezi a felperes szavahihetőségét is.
A korábbi állapotából adódóan a balesettel összefüggésben valóban történt a felperesnél minimális mértékű állapotváltozás - baleseti eredetű egészségkárosodása 16%-os -, azonban azt az alperes által korábban megfizetett nem vagyoni kártérítés maradéktalanul kompenzálja.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatta felül, így az ítéletnek a felülvizsgálattal nem támadott rendelkezéseit nem érintette [Pp. 275. § (2) bek.].
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e. (BH 2012.173)
Jelen esetben az eljárt bíróságok részéről a nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és a logika szabályaival ellentétes értékelésére nem került sor.
Az igazságügyi orvosszakértő a korábbi szakvéleményekkel összhangban megállapította, hogy a felperes balesettel összefüggő egészségkárosodásának mértéke 16%, az össz-egészségkárosodása 40%-os mértékű, csak úgynevezett gerinckímélő munkakörben foglalkoztatható. Ugyanakkor megállapította a szakvélemény azt is, hogy a bekövetkezett baleset a felperes életvitelét, életmódját orvosi szempontból negatív irányban befolyásolta. Ezt nem elsősorban a testi panaszai eredményezték, hanem a balesetet követően kialakult lelki panaszai, a fájdalomtól való félelme és az ezzel összefüggésben állandósult diszkomfort érzése.
E tekintetben tévesen hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a fentiek miatt a kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A szakvéleményből, illetve a tanúmeghallgatásokból megállapíthatóan a felperesnél a pszichés reakció a balesetet követően jelentkezett, hiszen ilyen formában megjelenő, a fájdalomtól való félelemérzete korábban nem volt, ugyanis akkor valóban képtelen lett volna a nehéz körülmények között végzendő külszolgálat ellátására is. Ilyen jellegű félelemérzet korábbi megléte nyilvánvalóan akadályozta volna a felperest abban is, hogy részt vegyen a 100 kg-ot meghaladó súlyú ládák felemelésében, illetve rakodásában.
A tanúvallomások alátámasztották azt, hogy felperest a korábbi életvitele folytatásában egyértelműen akadályozza az, hogy fél az újabb erős fájdalom bekövetkezésétől. (K. V. tanúvallomása, 5. sorszámú jkv. 7. o. 6. bekezdés; Sz. J. tanúvallomása, 5. sorszámú jkv. 8. o. 10. bekezdés) Ugyancsak alátámasztották a tanúvallomások azt a felperesi előadást is, hogy a felperest a szolgálati viszonyának a balesettel összefüggő megszüntetése is megviselte. (Sz. J. tanúvallomása, 5. sorszámú jkv. 8. o. 11. bekezdés; N. L. tanúvallomása 5. sorszámú jkv. 10. o. 7. bekezdés).
A jogerős ítélet tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperest ért hátrányt a perben egészében és egységesen értékelte és valamennyi tényezőt egymással egybevetve, együttesen mérlegelve helyesen állapította meg a felperest megillető nem vagyoni kártérítés összegét.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentességére tekintettel az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 5. § (1) bek. c) pontja alapján az állam viseli.
Budapest, 2013. április 10.
dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.457/2012.)