adozona.hu
BH+ 2014.3.130
BH+ 2014.3.130
Ha a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetését megállapító elsőfokú ítélet meghozatalát követő időre elmaradt illetmény iránti igényt a másodfokú eljárásban a köztisztviselő nem terjesztett elő, az említett időszakra eső további elmaradt illetményre vonatkozó követelés - jogazonosság hiányában - nem minősül ítélt dolognak, ezért az újabb perben érvényesíthető [Pp. 229. § (1) bek.]. Ugyancsak kereset indítható az elévülési időn belül az átalánykártérítés megfizetése iránt, ha a másodfokú ítélet - az
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes jogelődje a vele közszolgálati jogviszonyban álló felperes vezetői megbízását 2004. december 2-án visszavonta. A felperes a részére felajánlott munkakört nem fogadta el, így 2004. december 2-től 2005. június 1-jéig tartó felmentési idővel a közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére került sor.
A munkaügyi bíróság a felperes 2004. december 31-én benyújtott keresetlevele alapján a 2008. január 25-én meghozott ítéletével m...
BH+ 2014.3.130 Ha a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetését megállapító elsőfokú ítélet meghozatalát követő időre elmaradt illetmény iránti igényt a másodfokú eljárásban a köztisztviselő nem terjesztett elő, az említett időszakra eső további elmaradt illetményre vonatkozó követelés - jogazonosság hiányában - nem minősül ítélt dolognak, ezért az újabb perben érvényesíthető [Pp. 229. § (1) bek.].
Ugyancsak kereset indítható az elévülési időn belül az átalánykártérítés megfizetése iránt, ha a másodfokú ítélet - az elsőfokú ítélettől eltérően - a köztisztviselő visszahelyezésének mellőzéséről döntött [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 60. § (4) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes jogelődje a vele közszolgálati jogviszonyban álló felperes vezetői megbízását 2004. december 2-án visszavonta. A felperes a részére felajánlott munkakört nem fogadta el, így 2004. december 2-től 2005. június 1-jéig tartó felmentési idővel a közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére került sor.A munkaügyi bíróság a felperes 2004. december 31-én benyújtott keresetlevele alapján a 2008. január 25-én meghozott ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát és kötelezte az alperest, hogy a felperest az eredeti munkakörében tovább foglalkoztassa. Ezen túlmenően a 2007. december 31-ig terjedő időre elmaradt illemtény és egyéb járandóságok, valamint ezek kamatai megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását mellőzte és megállapította, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya 2009. június 26-án szűnik meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes 2010. március 4-én kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogellenes jogviszony megszüntetésre tekintettel a 2008. január 1-jétől 2009. június 26-ig terjedő időre elmaradt illetménye, cafeteria juttatása, valamint 12 havi átlagkeresetének megfelelő átalány-kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetének jogalapjaként hivatkozott arra, hogy ezekre a juttatásokra való jogosultsága a másodfokú ítélet meghozatalával keletkezett.
Az alperes arra tekintettel kérte a per megszüntetését, illetve a kereset elutasítását, hogy a felperes a közszolgálati jogviszonyának megszüntetésével kapcsolatban egy másik peres eljárásban további igényeket már nem érvényesíthet vele szemben.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5 591 633 Ft elmaradt munkabért, 538 699 Ft cafeteria juttatást és öt havi átlagkeresetnek megfelelő 2 858 000 Ft-ot, valamint ezen összegek kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéletének indokolása szerint a felperesnek a 2008. január 1-jétől 2009. június 26-ig terjedő időszakra vonatkozó elmaradt illetmény és egyéb járandóság iránti igényéről, valamint az átalány-kártérítés megfizetésére vonatkozó igényéről a korábbi ítéletek nem rendelkeztek, így ezek az igények nem minősülnek ítélt dolognak, az alperes pedig egyebekben az összegszerűséget nem vitatta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint a Pp. 229. §-ában meghatározott, az ítélt dologra vonatkozó törvényi feltételeket nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az érvényesíteni kívánt követelés esetében a "teljes jogazonosság és a tényalap azonossága" szükséges ahhoz, hogy az ítélt dologként legyen értelmezhető. A korábbi jogerős ítéletben megítélt elmaradt munkabér a jelen pertől eltérő időszakra vonatkozik, így eltérő tényalapból származik.
A felperes átalány-kártérítési igényt azért nem terjesztett elő a korábbi eljárásban, mert a továbbfoglalkoztatását kérte, egyébként pedig e tekintetben kifejezett joglemondással nem élt. A polgári perrendtartás a vagylagos kereset előterjesztésének elmulasztásához külön joghátrányt nem fűz.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 229. § (1) bekezdésének téves értelmezésével jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes jelen perben előterjesztett követelései nem minősülnek ítélt dolognak.
Jelen esetben a keresettel érvényesített jog tényalapja az, amire a felperes tényállásként utalt, vagyis az az eseménysor, amelyre hivatkozva úgy gondolja, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát. A keresettel érvényesített jog pedig az, hogy milyen, a törvény szerinti jogkövetkezmények érvényesítésére van lehetőség. Ezek a jogkövetkezmények azonban a jogellenes jogviszony-megszüntetéshez kapcsolódnak, nem tudnak önállóan elévülni sem. Ha ez nem így lenne, a felperes első esetben 2010. március 4-én előterjesztett átalány-kártérítési igénye is elévült volna.
Az elmaradt illetmény és egyéb juttatás (cafeteria), valamint az átalány-kártérítés iránti felperesi követelés nem munkaviszonyból származó igény, hanem a jogellenesség törvényi jogkövetkezménye, így a jogellenességet és a jogkövetkezményeket megállapító korábbi jogerős ítélet esetükben ítélt dolgot keletkeztet.
A felperesnek a másodfokú eljárás során lehetősége lett volna a keresetét felemelni az első- és a másodfokú tárgyalás közötti időszak elmaradt illetményére és egyéb juttatásaira vonatkozóan, azonban ezt nem tette. A BH 1981.363. számú eseti döntés szerint, ha a felperes a keresetét leszállítja és jogfenntartással nem él, a jogerős ítélet meghozatala után ugyanabból a tényállásból származó ugyanazon jog iránt a leszállított keresetet meghaladó követelését a korábban perbe vont alperessel szemben nem érvényesítheti. A felperesnek az a magatartása, hogy a jogerős ítélet meghozataláig terjedő igényét a másodfokú eljárásban nem terjesztette elő, keresetleszállításként értelmezhető.
A felperesnek vagylagos kereseti kérelmet kellett volna előterjesztenie és ilyen módon érvényesíteni az átalány-kártérítés megfizetésére vonatkozó igényét. Amennyiben ennek az igénynek az érvényesítésére külön per volt indítható, úgy megállapítható, hogy az igény a 2010. március 4-ei keresetindításkor már elévült.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 229. § (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).
A fentiek alapján ítélt dologra hivatkozással permegszüntetésnek akkor van helye, ha megállapítható a keresettel érvényesített jognak és tényalapnak a korábbi perben érvényesített joggal és tényalappal való azonossága (az anyagi jogerő tárgyi terjedelme), továbbá ha a per azok között van folyamatban, akikre a korábbi ítélet anyagi jogereje kiterjed (anyagi jogerő alanyi terjedelme).
Jelen esetben ez utóbbi körülmény azonossága vitathatatlanul fennáll. Helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a jogellenes jogviszony-megszüntetést, mint tényalapot meghatározó körülmények azonossága sem vitatható, ugyanakkor helytállóan utalt a jogerős ítélet arra, hogy az elmaradt munkabérként, illetve egyéb járandóságként jelen perben érvényesített igény a korábbi perben megjelölttől eltérő időszakra vonatkozik. Ezt figyelembe véve jogazonosság hiányában az ítélt dologra történő hivatkozás nem helytálló.
Hasonló álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2001.560. számú döntésében is, amely ügyben a felperes a jogellenes jogviszony-megszüntetést megállapító ítélet jogerőre emelkedését követően érvényesítette újabb perben a további elmaradt munkabérigényét.
Tévesen értékelte a felülvizsgálati kérelem a kereset leszállításaként azt, hogy a felperes a másodfokú eljárásban nem érvényesítette az elsőfokú ítélet meghozatalát követő időszakra vonatkozó elmaradt munkabérigényét, ugyanis erre az időszakra vonatkozó korábban előterjesztett kereseti kérelme nem volt. Ezt figyelembe véve nem volt akadálya annak, hogy az igény érvényesítésére az elévülési időn belül újabb perben kerüljön sor.
Ugyancsak az EBH 2001.560. számú döntésében mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat értelmében a munkabérfizetés havonként visszatérő szolgáltatás, így az elévülést az elmaradt munkabérnél is az adott havi bér esedékességét figyelembe véve kell vizsgálni.
Nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek az átalány-kártérítési igény elévülésére történő hivatkozása sem. A felperes kereseti kérelme a visszahelyezésére irányult, melyhez nem kapcsolódhatott átalány-kártérítés fizetése, így azt vagylagos kereseti kérelemként nem terjeszthette elő. A felperesnek az átalány-kártérítésre vonatkozó igénye azzal vált esedékessé, amikor a másodfokú bíróság a visszahelyezés mellőzéséről döntött [a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. 60. § (4) bekezdése].
Tekintettel arra, hogy a visszahelyezés mellőzéséről szóló jogerős ítélet meghozatalára 2009. június 26-án került sor, így az átalány-kártérítésre vonatkozó igény 2010. március 4-ig nem évült el.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.092/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Hársfai Katalin ügyvéd által képviselt dr. N. M. felperesnek - a Makadán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Makadán Szófia ügyvéd által képviselt Emberi Erőforrások Minisztériuma alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 9.M.205/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.632.940/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2013. december 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.632.940/2012/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 000 Ft (Ötvenezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s:
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes jogelődje a vele közszolgálati jogviszonyban álló felperes vezetői megbízását 2004. december 2-án visszavonta. A felperes a részére felajánlott munkakört nem fogadta el, így 2004. december 2-től 2005. június 1-ig tartó felmentési idővel a közszolgálati jogviszonyának megszüntetésére került sor.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a felperes 2004. december 31-én benyújtott keresetlevele alapján a 2008. január 25-én meghozott 9.M.4943/2006/17. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát és kötelezte az alperest, hogy a felperest az eredeti munkakörében tovább foglalkoztassa. Ezen túlmenően a 2007. december 31-ig terjedő időre elmaradt illemtény és egyéb járandóságok, valamint ezek kamatai megfizetésére kötelezte.
A Fővárosi Bíróság az 55.Mf.633.293/2008/11. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását mellőzte és megállapította, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya 2009. június 26-án szűnik meg. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes 2010. március 4-én kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogellenes jogviszony megszüntetésre tekintettel a 2008. január 1-től 2009. június 26-ig terjedő időre elmaradt illetménye, cafeteria juttatása, valamint 12 havi átlagkeresetének megfelelő átalány-kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetének jogalapjaként hivatkozott arra, hogy ezekre a juttatásokra való jogosultsága a másodfokú ítélet meghozatalával keletkezett.
Az alperes arra tekintettel kérte a per megszüntetését, illetve a kereset elutasítását, hogy a felperes a közszolgálati jogviszonyának megszüntetésével kapcsolatban egy másik peres eljárásban további igényeket már nem érvényesíthet vele szemben.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 9.M.205/2011/9. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5 591 633 Ft elmaradt munkabért, 538 699 Ft cafeteria juttatást és öt havi átlagkeresetnek megfelelő 2 858 000 Ft-ot, valamint ezen összegek kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéletének indokolása szerint a felperesnek a 2008. január 1-től 2009. június 26-ig terjedő időszakra vonatkozó elmaradt illetmény és egyéb járandóság iránti igényéről, valamint az átalány-kártérítés megfizetésére vonatkozó igényéről a korábbi ítéletek nem rendelkeztek, így ezek az igények nem minősülnek ítélt dolognak, az alperes pedig egyebekben az összegszerűséget nem vitatta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék az 55.Mf.632.940/2012/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint a Pp. 229. §-ában meghatározott, az ítélt dologra vonatkozó törvényi feltételeket nem lehet kiterjesztően értelmezni. Az érvényesíteni kívánt követelés esetében a "teljes jogazonosság és a tényalap azonossága" szükséges ahhoz, hogy az ítélt dologként legyen értelmezhető. A korábbi jogerős ítéletben megítélt elmaradt munkabér a jelen pertől eltérő időszakra vonatkozik, így eltérő tényalapból származik.
A felperes átalány-kártérítési igényt azért nem terjesztett elő a korábbi eljárásban, mert a továbbfoglalkoztatását kérte, egyébként pedig e tekintetben kifejezett joglemondással nem élt. A polgári perrendtartás a vagylagos kereset előterjesztésének elmulasztásához külön joghátrányt nem fűz.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését, valamint a felperes perköltségben történő marasztalását.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 229. § (1) bekezdésének téves értelmezésével jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes jelen perben előterjesztett követelései nem minősülnek ítélt dolognak.
Jelen esetben a keresettel érvényesített jog tényalapja az, amire a felperes tényállásként utalt, vagyis az az eseménysor, amelyre hivatkozva úgy gondolja, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát. A keresettel érvényesített jog pedig az, hogy milyen, a törvény szerinti jogkövetkezmények érvényesítésére van lehetőség. Ezek a jogkövetkezmények azonban a jogellenes jogviszony-megszüntetéshez kapcsolódnak, nem tudnak önállóan elévülni sem. Ha ez nem így lenne, a felperes első esetben 2010. március 4-én előterjesztett átalány-kártérítési igénye is elévült volna.
Az elmaradt illetmény és egyéb juttatás (cafeteria), valamint az átalány-kártérítés iránti felperesi követelés nem munkaviszonyból származó igény, hanem a jogellenesség törvényi jogkövetkezménye, így a jogellenességet és a jogkövetkezményeket megállapító korábbi jogerős ítélet esetükben ítélt dolgot keletkeztet.
A felperesnek a másodfokú eljárás során lehetősége lett volna a keresetét felemelni az első- és a másodfokú tárgyalás közötti időszak elmaradt illetményére és egyéb juttatásaira vonatkozóan, azonban ezt nem tette. A BH 1981.363. számú eseti döntés szerint, ha a felperes a keresetét leszállítja és jogfenntartással nem él, a jogerős ítélet meghozatala után ugyanabból a tényállásból származó ugyanazon jog iránt a leszállított keresetet meghaladó követelését a korábban perbe vont alperessel szemben nem érvényesítheti. A felperesnek az a magatartása, hogy a jogerős ítélet meghozataláig terjedő igényét a másodfokú eljárásban nem terjesztette elő, keresetleszállításként értelmezhető.
A felperesnek vagylagos kereseti kérelmet kellett volna előterjesztenie és ilyen módon érvényesíteni az átalány-kártérítés megfizetésére vonatkozó igényét. Amennyiben ennek az igénynek az érvényesítésére külön per volt indítható, úgy megállapítható, hogy az igény a 2010. március 4-ei keresetindításkor már elévült.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 229. § (1) bekezdése szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő).
A fentiek alapján ítélt dologra hivatkozással permegszüntetésnek akkor van helye, ha megállapítható a keresettel érvényesített jognak és tényalapnak a korábbi perben érvényesített joggal és tényalappal való azonossága (az anyagi jogerő tárgyi terjedelme), továbbá ha a per azok között van folyamatban, akikre a korábbi ítélet anyagi jogereje kiterjed (anyagi jogerő alanyi terjedelme).
Jelen esetben ez utóbbi körülmény azonossága vitathatatlanul fennáll. Helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a jogellenes jogviszony-megszüntetést, mint tényalapot meghatározó körülmények azonossága sem vitatható, ugyanakkor helytállóan utalt a jogerős ítélet arra, hogy az elmaradt munkabérként, illetve egyéb járandóságként jelen perben érvényesített igény a korábbi perben megjelölttől eltérő időszakra vonatkozik. Ezt figyelembe véve azonban jogazonosság hiányában az ítélt dologra történő hivatkozás nem helytálló.
Hasonló álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2001.560. számú döntésében is, amely ügyben a felperes a jogellenes jogviszony-megszüntetést megállapító ítélet jogerőre emelkedését követően érvényesítette újabb perben a további elmaradt munkabérigényét.
Tévesen értékelte a felülvizsgálati kérelem a kereset leszállításaként azt, hogy a felperes a másodfokú eljárásban nem érvényesítette az elsőfokú ítélet meghozatalát követő időszakra vonatkozó elmaradt munkabérigényét a felperesnek, ugyanis erre az időszakra vonatkozó korábban előterjesztett kereseti kérelme nem volt. Ezt figyelembe véve nem volt akadálya annak, hogy az igény érvényesítésére az elévülési időn belül újabb perben kerüljön sor.
Ugyancsak az EBH 2001.560. számú döntésében mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat értelmében a munkabérfizetés havonként visszatérő szolgáltatás, így az elévülést az elmaradt munkabérnél is az adott havi bér esedékességét figyelembe véve kell vizsgálni.
Nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek az átalány-kártérítési igény elévülésére történő hivatkozása sem. A felperes kereseti kérelme a visszahelyezésére irányult, melyhez nem kapcsolódhatott átalány-kártérítés fizetése, így azt vagylagos kereseti kérelemként nem terjeszthette elő. A felperesnek az átalány-kártérítésre vonatkozó igénye azzal vált esedékessé, amikor a másodfokú bíróság a visszahelyezés mellőzéséről döntött [a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. 60. § (4) bekezdése].
Tekintettel arra, hogy a visszahelyezés mellőzéséről szóló jogerős ítélet meghozatalára 2009. június 26-án került sor, így az átalány-kártérítésre vonatkozó igény 2010. március 4-ig nem évült el.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján az állam viseli.
Budapest, 2013. december 4.
Dr. Tálné Dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.092/2013.)