adozona.hu
BH 2014.3.90
BH 2014.3.90
A foglalkoztató megtérítési kötelezettségét a munkavállalók közrehatása nem érinti, a felelősség alóli mentesülésre vonatkozóan a munkáltató munkajogi kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók [1997. évi LXXXIII. tv. 67. § (1) bek.; 1993. évi XCIII. tv. 2. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes fizetési meghagyással - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése alapján - a T. I. és M. I. biztosítottak által 2011. szeptember 28-án elszenvedett munkabalesetekkel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 703 260 forint, illetve 2 029 036 forint és kamatai megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a balesetet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mv...
BH 2014.3.90 A foglalkoztató megtérítési kötelezettségét a munkavállalók közrehatása nem érinti, a felelősség alóli mentesülésre vonatkozóan a munkáltató munkajogi kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók [1997. évi LXXXIII. tv. 67. § (1) bek.; 1993. évi XCIII. tv. 2. § (2) bek.].
Az alperes fizetési meghagyással - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése alapján - a T. I. és M. I. biztosítottak által 2011. szeptember 28-án elszenvedett munkabalesetekkel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 703 260 forint, illetve 2 029 036 forint és kamatai megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a balesetet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2)-(3) bekezdése, 18. § (1) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, 44. § (3) bekezdése, 54. § (1) bekezdés a)-c) pontjai, 54. § (7) bekezdés a)-b), h) pontjai, 60. § (1) bekezdés a), e) pontjai, az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM rendelet (R.) 4. §-a, 6. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a)-b) pontjai, 4. számú melléklete III. 8.7.34. pontja és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. § (2) bekezdése felperes általi megszegésével okozati összefüggésben következtek be, ami a felperes megtérítési felelőssége megállapítására alapot ad.Az elsőfokú bíróság a határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes által foglalkoztatott munkavállalók egy ipari csarnok ereszcsatornázási munkálatai végzése közben, egy guruló állvány mozgatása során szenvedtek balesetet. A munkavállalók és munkatársuk Sz. F. művezető utasítására az állványt, áthelyezése érdekében úgy kezdték tolni, hogy annak magasságát nem csökkentették, ennek következtében az építési terület felett 8,21 méter magasságban elhelyezkedő légvezeték alá érve a négy fő munkavállaló és a mozgatáshoz segítségükre siető további két személy áramütést szenvedett.
Az ítéleti érvelés szerint a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben az Mt.</a> kártérítésre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók, az Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti felelősség elbírálása során az vizsgálandó, hogy a foglalkoztató, vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségeinek eleget tett-e. Mivel a művezető a biztonságos munkavégzés követelményeinek meg nem felelő utasítás kiadásával, szabálytalan technológia alkalmazásával a felperes megbízottjaként munkavédelmi kötelezettségszegést követett el, továbbá mert a felperes a perbeli munkaterületen való munkavégzésre vonatkozó kötelezően betartandó utasításokat tartalmazó biztonsági és egészségvédelmi tervet - általa sem vitatottan - nem készített, a megtérítési felelősség Ebtv. 67. § (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak, a munkavállalók felelősségének tisztázására irányuló további bizonyítás lefolytatása szükségtelen.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, másodlagosan a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte az Mt. 104. § (3) bekezdése, 174. § (2)-(3) bekezdése és az Ebtv. 67. § (1) bekezdése megsértését állítva.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság/Kúria a KK 25. számú állásfoglalásában és számos határozatában (BH 2004.206., Mfv.III.10.969/2009/3., Mfv.III.10.340/2011/5., Mfv.III.10.125/2012/4., Mfv.III.10.430/2012/7. stb.) adott iránymutatást az Ebtv. 67. §-a helyes alkalmazásáról. A KK 25. számú állásfoglalásban kimondta, hogy a társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben akkor nem léphet fel megtérítési igénnyel, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el. Az óvórendszabály elmulasztása objektív jellegű, megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt nem tartotta meg, vagy az óvintézkedést elmulasztotta. Ha ennek folytán, ezzel okozati összefüggésben baleset történt, nincs jelentősége a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkezésében.
A Legfelsőbb Bíróság/Kúria hivatkozott határozataiban követett gyakorlata szerint az Ebtv. 67. § (1) bekezdése a foglalkoztató megtérítési felelősségének megállapítására ad alapot, ha a baleset az azt elszenvedő munkavállaló munkatársa, vagy a munkáltató megbízásából eljáró más személy munkavédelmi szabályszegésével okozati összefüggésben következik be. A Legfelsőbb Bíróság korábban (Mfv.III.10.340/2011/5.) kimondta azt is, hogy az Ebtv. 67. §-a szerinti megtérítési felelősségre az Mt.</a> munkáltatói kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók.
A jelen perben nem volt vitás, hogy a munkavállalók a munkavédelmi szabályokba ütköző utasítás teljesítése során, azzal okozati összefüggésben szenvedték el a balesetet, ennek alapján pedig az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében foglalt, a felperes megtérítési felelősségét megalapozó feltételek teljesülése megállapítható. Az Mvt. 2. § (2) bekezdése - az Ebtv. szabályozásával összhangban - a munkáltató felelősségi körébe utalja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítását, egyben kimondja, hogy a munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét. A foglalkoztató Ebtv. 67. § (1) bekezdésén alapuló megtérítési kötelezettségét a munkavállalók közrehatása nem érinti, ezért a balesetet szenvedett munkavállalók munkajogi, munkavédelmi normaszegését nem kellett vizsgálni és értékelni a perben. A felelősség alóli mentesülésre az Mt. 174. § (2)-(3) bekezdései alapján sincs lehetőség, mert e rendelkezések alkalmazásának - ahogyan arra az eljárt bíróságok is rámutattak - a társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló megtérítési felelősség elbírálása során nincs helye.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a művezető azért nem minősült a munka irányításával megbízott munkavállalónak, mert az általa adott utasítás a munkáltató által meghatározottaktól eltért, munkavédelmi és büntetőjogi szabályt is sértett. Az Ebtv. 67. § (1) bekezdése a foglalkoztató kötelezettségét az üzemi baleset miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítésére
- egyebek mellett - arra az esetre írja elő, ha "ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget", amely szabály alapján a foglalkoztató a megbízottja (jelen esetben a munkát irányító művezető) által elkövetett munkavédelmi szabályszegések következményeiért is felelős.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, az eljárt bíróságok jogértelmezése a KK 25. számú állásfoglalásban foglaltaknak és a Legfelsőbb Bíróság/Kúria gyakorlatának megfelel. Ezért a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.483/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Újvári Ügyvédi Iroda által képviselt L. H. Cs. Kft. felperesnek a Király Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Király László ügyvéd által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.373/2012. szám alatt indított és a Zalaegerszegi Törvényszék 2013. június 7-én kelt 1.Mf.20.397/2013/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. január 13. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Zalaegerszegi Törvényszék 1.Mf.20.397/2013/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100 000 (százezer) forint + ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest fizessen meg külön felhívásra a magyar állam javára 273 230 (kétszázhetvenháromezer-kétszázharminc) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s
Az alperes a 2012. augusztus 9-én és a 2012. szeptember 6-án kelt fizetési meghagyással - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. § (1) bekezdése alapján - a T. I. és M. I. biztosítottak által 2011. szeptember 28-án elszenvedett munkabalesetekkel összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 703 260 forint, illetve 2 029 036 forint és kamatai megfizetésére kötelezte a felperest. A határozat indokolása szerint a balesetet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2)-(3) bekezdése, 18. § (1) bekezdése, 40. § (1) bekezdése, 44. § (3) bekezdése, 54. § (1) bekezdés a)-c) pontjai, 54. § (7) bekezdés a)-b), h) pontjai, 60. § (1) bekezdés a), e) pontjai, az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002.(II.20.) SzCsM-EüM rendelet 4. §-a, 6. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a)-b) pontjai, 4. számú melléklete III. 8.7.34. pontja és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. § (2) bekezdése felperes általi megszegésével okozati összefüggésben következtek be, ami a felperes megtérítési felelőssége megállapítására alapot ad.Az elsőfokú bíróság a határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes által foglalkoztatott munkavállalók egy ipari csarnok ereszcsatornázási munkálatai végzése közben, egy guruló állvány mozgatása során a következőképpen szenvedtek balesetet. A határozattal érintett munkavállalók és munkatársuk Sz. F. művezető utasítására az állványt, áthelyezése érdekében úgy kezdték tolni, hogy annak magasságát nem csökkentették, ennek következtében az építési terület felett 8,21 méter magasságban elhelyezkedő légvezeték alá érve a négy fő munkavállaló és a mozgatáshoz segítségükre siető további két személy áramütést szenvedett.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon védekezését, miszerint azért nem köteles az ellátások megtérítésére, mert a munkavállalóknak a művezető utasítását az Mt. 103. § (3) bekezdése alapján meg kellett volna tagadniuk, emiatt a felelősség alól az Mt. 174. § (2)-(3) bekezdései szerint mentesül. Az ítéleti érvelés szerint a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben az Mt.</a> kártérítésre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók, az Ebtv. 67. § (1) bekezdése szerinti felelősség elbírálása során az vizsgálandó, hogy a foglalkoztató, vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségeinek eleget tett-e. A felek között nem volt vitás, hogy az állvány szabálytalan mozgatására a művezető adott utasítást, amelyet az után is fenntartott, hogy az egyik munkavállaló - az állvány biztonságos mozgatása érdekében - az útban levő törmelék eltakarítására tett javaslatot. Mivel a művezető a biztonságos munkavégzés követelményeinek meg nem felelő utasítás kiadásával, szabálytalan technológia alkalmazásával a felperes megbízottjaként munkavédelmi kötelezettségszegést követett el, továbbá mert a felperes a perbeli munkaterületen való munkavégzésre vonatkozó kötelezően betartandó utasításokat tartalmazó biztonsági és egészségvédelmi tervet - általa sem vitatottan - nem készített, a megtérítési felelősség Ebtv. 67. § (1) bekezdésében foglalt feltételei fennállnak, a munkavállalók felelősségének tisztázására irányuló további bizonyítás lefolytatása szükségtelen.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. Kiemelte, hogy az állványzat szabálytalan mozgatására, annak módjára vonatkozó utasítást a munkavállalók irányításával megbízott művezető adta ki, ő határozta meg a technológiát is, ezért a felperes az Ebtv. 67. § (1) bekezdése alapján a megbízottja által elkövetett munkavédelmi szabályszegések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátási költségek megtérítésére köteles. Az Mt.</a> felperes által hivatkozott rendelkezései a munkavállalók felperessel szembeni kártérítési igényei elbírálása során lehetnek irányadók, azok a társadalombiztosítási jogviszonyban nem alkalmazhatók, így a megtérítési felelősség alól a felperes e szabályok alapján nem mentesülhetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, másodlagosan a keresetének helyt adó döntés meghozatalát, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte az Mt. 104. § (3) bekezdése, 174. § (2)-(3) bekezdése és az Ebtv. 67. § (1) bekezdése megsértését állítva.
Érvelése szerint a baleset - más hatóságok által lefolytatott vizsgálatokból is megállapíthatóan - a munkáltató működési körén kívül esett, valójában a munkavállalók olyan elháríthatatlan magatartása miatt következett be, amivel előre számolni nem kellett és nem is lehetett. A nagy tapasztalattal rendelkező munkavállalók feladata a csatornázási munkákkal összefüggésben az állvány szabályos mozgatása volt, arra a felperes nem számíthatott, hogy az állványt a munkavállalók - minden ésszerű szabályt felrúgva - nekitolják a nagyfeszültségű vezetéknek, ahogyan arra sem, hogy az állvány az épülettől több mint 10 méteres távolságra kerül. A munkavállalóknak a baleset elkerülése érdekében az Mt. 103. § (3) bekezdése alapján meg kellett volna tagadniuk a művezető utasításának teljesítését, ennek elmulasztása miatt mindannyian olyan vétkes és elháríthatatlan magatartást tanúsítottak, ami az Mt. 174. § (2)-(3) bekezdése alapján a felperes felelősség alóli mentesülését eredményezi.
A felperes hivatkozott arra is, hogy az Ebtv. 67. § (1) bekezdése mellett a Ptk. általános, kauzalitáson alapuló felelősségi rendszere is "hatályos", amelynek alapja a jogellenesség és az okozatosság. A felperes részéről a baleset kapcsán a jogellenesség, valamint az sem állapítható meg, hogy annak bekövetkeztében bármely módon közrehatott volna. Arra vonatkozóan, hogy a nagyfeszültségű vezetéknek az állványt nem szabad nekitolni, nincs munkavédelmi szabály, ezt ugyanis a jogalkotó evidenciaként kezeli. A munkavállalók felelősségére vonatkozó felperesi állítások igazolására vonatkozó bizonyítási indítványok teljesítését az eljárt bíróságok indokolatlanul mellőzték, figyelemmel arra is, hogy a művezető ellen indult büntetőeljárás a művezető elhalálozása miatt megszüntetésre került.
A felperes végül kifogásolta annak figyelmen kívül hagyását is, hogy a művezető nem a munkáltató által meghatározott körben adott utasításokat, hanem egy büntetőjogi szempontból értékelhető cselekményt követett el. Erre tekintettel vitatta azt is, hogy a művezető a munkáltató képviseletében járt volna el és a munkafolyamat irányításával megbízott munkavállalónak volt tekinthető, ami szintén indokolta a munkavállalók magatartására vonatkozó további bizonyítás elrendelését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy az ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet - a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján - tárgyaláson bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság/Kúria a KK 25. számú állásfoglalásában és számos határozatában (BH 2004.206., Mfv.III.10.969/2009/3., Mfv.III.10.340/2011/5., Mfv.III.10.125/2012/4., Mfv.III.10.430/2012/7. stb.) adott iránymutatást az Ebtv. 67. §-a helyes alkalmazásáról. A KK 25. számú állásfoglalásban kimondta, hogy a társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben akkor nem léphet fel megtérítési igénnyel, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el. Az óvórendszabály elmulasztása objektív jellegű, megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt nem tartotta meg, vagy az óvintézkedést elmulasztotta. Ha ennek folytán, ezzel okozati összefüggésben baleset történt, nincs jelentősége a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkezésében.
A Legfelsőbb Bíróság/Kúria hivatkozott határozataiban követett gyakorlata szerint az Ebtv. 67. § (1) bekezdése a foglalkoztató megtérítési felelősségének megállapítására ad alapot, ha a baleset az azt elszenvedő munkavállaló munkatársa, vagy a munkáltató megbízásából eljáró más személy munkavédelmi szabályszegésével okozati összefüggésben következik be. A Legfelsőbb Bíróság korábban (Mfv.III.10.340/2011/5.) kimondta azt is, hogy az Ebtv. 67. §-a szerinti megtérítési felelősségre az Mt.</a> munkáltatói kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók.
A jelen perben nem volt vitás, hogy a munkavállalók a munkavédelmi szabályokba ütköző utasítás teljesítése során, azzal okozati összefüggésben szenvedték el a balesetet, ennek alapján pedig az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében foglalt, a felperes megtérítési felelősségét megalapozó feltételek teljesülése megállapítható. Az Mvt. 2. § (2) bekezdése - az Ebtv. szabályozásával összhangban - a munkáltató felelősségi körébe utalja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítását, egyben kimondja, hogy a munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét. A foglalkoztató Ebtv. 67. § (1) bekezdésén alapuló megtérítési kötelezettségét a munkavállalók közrehatása nem érinti, ezért a balesetet szenvedett munkavállalók munkajogi, munkavédelmi normaszegését nem kellett vizsgálni és értékelni a perben. A felelősség alóli mentesülésre az Mt. 174. § (2)-(3) bekezdései alapján sincs lehetőség, mert e rendelkezések alkalmazásának - ahogyan arra az eljárt bíróságok is rámutattak - a társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló megtérítési felelősség elbírálása során nincs helye.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a művezető azért nem minősült a munka irányításával megbízott munkavállalónak, mert az általa adott utasítás a munkáltató által meghatározottaktól eltért, munkavédelmi és büntetőjogi szabályt is sértett. Az Ebtv. 67. § (1) bekezdése a foglalkoztató kötelezettségét az üzemi baleset miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítésére - egyebek mellett - arra az esetre írja elő, ha "ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget", amely szabály alapján a foglalkoztató a megbízottja (jelen esetben a munkát irányító művezető) által elkövetett munkavédelmi szabályszegések következményeiért is felelős.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, az eljárt bíróságok jogértelmezése a KK 25. számú állásfoglalásban foglaltaknak és a Legfelsőbb Bíróság/Kúria gyakorlatának megfelel. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
A Kúria az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült, útiköltséget is magában foglaló költsége megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése alapján határozott.
Budapest, 2014. január 13.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró
Kúria Mfv. III. 10.483/2013.