EH 2014.02.M5

Amennyiben a felperes a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeit arra alapítva terjeszti elő, hogy a kinevezése határozott időre vonatkozó része semmis és ezért a jogviszonya a határozott idő elteltével jogellenesen szűnt meg, nem mellőzhető a keresetindítási határidő betartásának vizsgálata. Amennyiben ugyanis a jogviszony határozott időre jogszerűen nem jöhetett létre, a jogviszony felszámolása a határozott idő elteltére hivatkozva a munk

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2005. szeptember 1-jétől 2007. december 31-ig állt az alperessel határozott idejű közalkalmazotti jog­viszonyban, éjjeli őr munkakörben. A közalkalmazotti jogviszonya a határozott idő leteltével szűnt meg.
2010. március 12-én előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kinevező okiratában a határozott időtartamra szóló kikötés semmis, ezért elsődlegesen annak megállapítását is kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát a határozott időtartam...

EH 2014.02.M5 Amennyiben a felperes a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeit arra alapítva terjeszti elő, hogy a kinevezése határozott időre vonatkozó része semmis és ezért a jogviszonya a határozott idő elteltével jogellenesen szűnt meg, nem mellőzhető a keresetindítási határidő betartásának vizsgálata. Amennyiben ugyanis a jogviszony határozott időre jogszerűen nem jöhetett létre, a jogviszony felszámolása a határozott idő elteltére hivatkozva a munkáltató intézkedésének minősül [1992. évi XXII. törvény 202. § (1) bekezdés b) pont].
A felperes 2005. szeptember 1-jétől 2007. december 31-ig állt az alperessel határozott idejű közalkalmazotti jog­viszonyban, éjjeli őr munkakörben. A közalkalmazotti jogviszonya a határozott idő leteltével szűnt meg.
2010. március 12-én előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kinevező okiratában a határozott időtartamra szóló kikötés semmis, ezért elsődlegesen annak megállapítását is kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát a határozott időtartam lejártára hivatkozva, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. §-a alapján a jogellenesség jogkövetkezményeiben kérte az alperes marasztalását. Másodlagosan a semmisség megállapítása mellett a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 10. §-ában foglaltak alkalmazásával felmentési időre járó átlagilletmény megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság a felperes másodlagos keresetét megalapozottnak fogadta el és ítéletével megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti kinevező okiratában a határozott időre történő foglalkoztatás kikötése jogszabályba ütközik, ezért semmis. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek felmentési időre járó átlagilletményt. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes korábban hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperes jogelődjével, jogviszonya 2004. június 30-án nyugállományba helyezéssel szűnt meg. A felperes a közalkalmazotti jogviszonyára vonatkozó kinevező okiratát 2005. szeptember 1-jén írta alá, amely szerint az alperesi munkáltató 2005. szep­tember 1-jétől 2005. december 31-ig, 30 napos próbaidővel, éjjeli őr munkakörben alkalmazta. A peres felek a kinevező okiratot közös megegyezéssel módosították akként, hogy először 2006. január 1-jétől 2006. december 31-ig, majd ezt követően 2007. január 1-jétől 2007. december 31-ig a határozott időt meghosszabbították, a kinevező okirat egyéb feltételei változatlan formában fennmaradtak. Az alperesi munkáltató jogelődje 2008. január 8-án kelt okiratában, melynek címe Közalkalmazotti jogviszony megszűnése, tájékoztatta a felperest arról, hogy a 2005. szeptember 1. napján létesített és többször módosított határozott idejű közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján a határozott idő lejárta miatt 2007. december 31-i időponttal megszűnt. Az intézkedés tartalmazta azt is, hogy az ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felperes keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. Peradat, hogy a felperes ezen munkáltatói iratot 2008. január hónapban átvette.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a perbeli időszakban éjjeli őr, illetve objektumőri feladatokat látott el, amely nem tekinthető egy meghatározott munkának, illetve feladatnak, így a kinevező okirat határozott időre vonatkozó rendelkezése nem felelt meg a Kjt. 21. § (2) bekezdésében előírtaknak. Kifejtett jogi álláspontja szerint a részleges érvénytelenségre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak, mivel az alperes az érvénytelen rész nélkül nem állapodott volna meg a felperessel, az alperes kizárólag határozott időre kívánta a felperest közalkalmazottként foglalkoztatni. Minthogy az érvénytelenség a munkáltató hibájából eredt, a munkaügyi bíróság a felperes másodlagos keresetének helyt adva az Mt. 10. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a munkáltatói rendes felmondás jogkövetkezményeit megfelelően alkalmazva a felmentési időre járó átlagilletményben marasztalta az alperest.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja a felperes elsődleges keresetével összefüggésben az volt, hogy a perbeli esetben nem született egyoldalú olyan munkáltatói intézkedés, amely a felperes jogviszonyát megszüntette, ezért nem kellett vizsgálni, hogy a felperes a keresetindítási határidőt betartotta-e.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezéssel élt.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes elsődleges keresete szerinti marasztalását kérte.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a jogalap tekintetében helybenhagyta, míg az összegszerűség vonatkozásában hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját a felperesi határozott idejű kinevezés semmissége tárgyában, minthogy határozott idő kikötésének bizonyított oka nem volt és a kinevezésben a munkáltató maga sem jelölte meg a határozott időre vonatkozó kikötés indokát, ezért az ez okból is jogellenes.
A másodfokú bíróság ugyanakkor nem értett egyet a munkaügyi bíróságnak a jogkövetkezményekre vonatkozó döntésével. Kifejtett jogi álláspontja szerint ha a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése - a törvényi feltételek hiányában - érvénytelen, helyette a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó azon szabályt kell alkalmazni, miszerint a jogviszony a kinevezéssel határozatlan időre jött létre. Ennélfogva a határozott idő lejártára hivatkozva a jogviszony megszüntetése jogellenes, a munkáltató jogviszonyt jogellenesen megszüntető intézkedése jogkövetkezményeiről a Kjt. 34. §-ában előírtak alkalmazásával kell dönteni, a perbeli esetben az Mt. 10. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók.
A másodfokú bíróság szerint az alperes 2008. január 8-án csupán tájékoztatta a felperest arról, hogy a határozott idő lejártával a jogviszonya megszűnik, ezért az igényérvényesítés tekintetében az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott határidőnek a jelen per szempontjából jelentősége nincs.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Érdemben arra hivatkozott, hogy a felperes kinevezése jogszerű volt.
Az alperes jogszabálysértésként hivatkozott az Mt. 202. §-ában foglaltak alkalmazásának hiányára, valamint az elévülés Mt. 11. § (1) és (2) bekezdésében előírt szabályainak figyelmen kívül hagyására, rámutatva arra, hogy a felperes azon igénye, amelyben vitatja a határozott idejű foglalkoztatását, 2005. szeptember 1-jén nyílt meg, innen számítva a 3 éves elévülési időt, 2008. szeptember 1-jéig állt volna módjában jogszerűen keresetet indítani a kinevezés részleges semmissége tárgyában. Ezt a határidőt a felperes elmulasztotta, így igénye elévült. Minthogy az alperes a felperes kinevezését két alkalommal, egyoldalú intézkedéssel módosította és a módosításokat a felperes dokumentáltan elfogadta, azok ellen keresetindítási jogával nem élt, ezáltal a határozott idejű foglalkoztatását az Mt. 202. § (1) bekezdés a) pontja alapján vitatni nem lehet. Tekintettel arra, hogy a felperes sem a kinevezése, sem a kinevezés módosításai ellen határidőben keresetet nem nyújtott be, ehhez kapcsolódóan a jogviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos kereseti igény is "okafogyottá vált". Mindemellett az alperes szerint amennyiben meg is lehetne állapítani a felperesi kinevezés semmisségét, akkor is alkalmazni kellene a jogviszony-megszüntetés esetére az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában előírt 30 napos keresetindítási határidőt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését, amely az alperes elsődleges keresete szerinti marasztalására irányult, alaposnak találta, jogerős rész-közbenső ítéletében azonban a jogalap tekintetében helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására és a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazására irányuló felperesi keresetet elutasította. Ezért csupán a jogerős rész-közbenső ítélet indokolásából tűnik ki, hogy a helybenhagyó rendelkezés csupán a határozott idejű közalkalmazotti kinevezés semmisségének megállapítására vonatkozik és a másodfokú bíróság szerint az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, amely a másodfokú határozat kihirdetése napján szűnik meg.
A felperes felülvizsgálati kérelme, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelme hiányában a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás tárgyát a felperes másodlagos keresete nem képezte. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán mindenekelőtt abban a kérdésben kellett határozni, hogy a felperes az elsődleges kereseti kérelme tárgyában határidőben, illetve elévülési időn belül élt-e keresettel.
A felperes a kinevezése határozott időre vonatkozó rendelkezése érvénytelenségére (semmisségére) hivatkozással kívánt igényt érvényesíteni. Keresete jogalapjaként tehát azt állította, hogy a kinevezése a Kjt. 21. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért semmis, így az alperessel fennálló közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre jött létre, melyet az alperes a határozott idő lejártára hivatkozva jogellenesen szüntetett meg. Következésképp az elsődleges - a jogerős, felülvizsgálni kért határozat szerint megalapozott - keresete tartalma érdemben a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult. Ezért tévedtek az eljárt bíróságok, amikor - a kinevezés semmisségének megállapítása mellett - az alperesnek a jogviszony megszűnéséről szóló 2008. január 8-án kelt okiratát nem a jogviszony megszüntetéseként értékelték. Amennyiben ugyanis a jogviszony érvényesen határozott időre nem jöhetett létre, a határozatlan idejű jogviszonyt az alperes valójában intézkedésével megszüntette, melyet az eljárt bíróságok tévesen értékeltek a kifejtett jogi álláspontjuk mellett tájékoztatásnak, így a keresetlevelet a közalkalmazotti jogviszonyokban is alkalmazandó Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában előírtak szerint a sérelmezett intézkedés közlésétől számított 30 napon belül kellett előterjeszteni. Különös tekintettel arra, hogy az alperes a 2008. január 8-án kelt iratában tájékoztatást adott arról, miszerint "jelen intézkedés ellen annak kézbesítésétől számított 30 napon belül keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz". Ezért a felperes 2010. március 12-én előterjesztett keresete a jogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei tárgyában elkésett, ezért e körben a Kúria a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján - a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára is figyelemmel - megszüntette.
A jogerős rész-közbenső ítélet helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét a felperesi kinevező okirat semmissége megállapítása körében, ugyanakkor jogi álláspontja szerint a perbeli esetben a semmisség Mt. 10. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményei nem alkalmazhatók.
Minthogy a felperes semmisségre alapított, a jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására irányuló keresete elkésett, a semmisség megállapításának a Pp. 123. §-a szerinti feltételei nem állnak fenn, mert a közalkalmazotti jogviszony megszűnését követően évekkel később ennek megállapítása a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett nem szükséges. Ettől függetlenül jóllehet semmisségre határidő nélkül lehet hivatkozni, igényt azonban csupán az Mt. 11. § (1) bekezdés szerinti három éves elévülési időn belül lehet előterjeszteni. A perbeli esetben pedig megállapítható, hogy a felperes a kinevezése utolsó határozott idejű meghosszabbításához (2007. január 1.) képest is három éven túl terjesztette elő az igényét.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét a semmisség megállapítása körében elutasította, míg a jogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei tárgyában a pert megszüntette.
(Kúria Mfv. II. 10.816/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Nyitrai Károly ügyvéd által képviselt G. H. felperesnek - a dr. Kónya-Kiss Andrea jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 22.M.1226/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.639.711/2011/2. számú rész-közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2013. november 20. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.639.711/2011/2. számú rész-közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22.M.1226/2010/18. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét a határozott időre történő foglalkoztatása semmisségének megállapítása körében elutasítja, míg a jogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei tárgyában a pert megszünteti.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 55 000,- Ft (Ötvenötezer forint) együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 2005. szeptember 1-től 2007. december 31-ig állt az alperessel határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyban, éjjeli őr munkakörben. A közalkalmazotti jogviszonya a határozott idő leteltével szűnt meg.
2010. március 12-én előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kinevező okiratában a határozott időtartamra szóló kikötés semmis, ezért elsődlegesen annak megállapítását is kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát a határozott időtartam lejártára hivatkozva, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. §-a alapján a jogellenesség jogkövetkezményeiben kérte az alperes marasztalását. Másodlagosan a semmisség megállapítása mellett a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 10. §-ában foglaltak alkalmazásával felmentési időre járó átlagilletmény megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a felperes másodlagos keresetét megalapozottnak fogadta el és ítéletével megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti kinevező okiratában a határozott időre történő foglalkoztatás kikötése jogszabályba ütközik, ezért semmis. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek felmentési időre járó átlagilletményként 1 063 531,- Ft-ot, valamint ezen összeg után 2008. január 1-jétől a kifizetésig terjedő időre járó törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes korábban hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperes jogelődjével, jogviszonya 2004. június 30-án nyugállományba helyezéssel szűnt meg. A felperes a közalkalmazotti jogviszonyára vonatkozó kinevező okiratát 2005. szeptember 1-jén írta alá, amely szerint az alperesi munkáltató 2005. szeptember 1-jétől 2005. december 31-ig, 30 napos próbaidővel, éjjeli őr munkakörben alkalmazta. A peres felek a kinevező okiratot közös megegyezéssel módosították akként, hogy először 2006. január 1-jétől 2006. december 31-ig, majd ezt követően 2007. január 1-jétől 2007. december 31-ig a határozott időt meghosszabbították, a kinevező okirat egyéb feltételei változatlan formában fennmaradtak. Az alperesi munkáltató jogelődje 2008. január 8-án kelt okiratában, melynek címe Közalkalmazotti jogviszony megszűnése, tájékoztatta a felperest arról, hogy a 2005. szeptember 1. napján létesített és többször módosított határozott idejű közalkalmazotti jogviszonya a Kjt. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján a határozott idő lejárta miatt 2007. december 31-i időponttal megszűnt. Az intézkedés tartalmazta azt is, hogy az ellen a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felperes keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz. Peradat, hogy a felperes ezen munkáltatói iratot 2008. január hónapban átvette.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a perbeli időszakban éjjeli őr, illetve objektumőri feladatokat látott el, amely nem tekinthető egy meghatározott munkának, illetve feladatnak, így a kinevező okirat határozott időre vonatkozó rendelkezése nem felelt meg a Kjt. 21. § (2) bekezdésében előírtaknak. Kifejtett jogi álláspontja szerint a részleges érvénytelenségre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak, mivel az alperes az érvénytelen rész nélkül nem állapodott volna meg a felperessel, az alperes kizárólag határozott időre kívánta a felperest közalkalmazottként foglalkoztatni. Minthogy az érvénytelenség a munkáltató hibájából eredt, a munkaügyi bíróság a felperes másodlagos keresetének helyt adva az Mt. 10. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a munkáltatói rendes felmondás jogkövetkezményeit megfelelően alkalmazva a felmentési időre járó átlagilletményben marasztalta az alperest.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja a felperes elsődleges keresetével összefüggésben az volt, hogy a perbeli esetben nem született egyoldalú olyan munkáltatói intézkedés, amely a felperes jogviszonyát megszüntette, ezért nem kellett vizsgálni, hogy a felperes a keresetindítási határidőt betartotta-e.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezéssel élt.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes elsődleges keresete szerinti marasztalását kérte.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A törvényszék rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a jogalap tekintetében helybenhagyta, míg az összegszerűség vonatkozásában hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
A másodfokú bíróság osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját a felperesi határozott idejű kinevezés semmissége tárgyában, minthogy határozott idő kikötésének bizonyított oka nem volt és a kinevezésben a munkáltató maga sem jelölte meg a határozott időre vonatkozó kikötés indokát, ezért az ez okból is jogellenes.
A másodfokú bíróság ugyanakkor nem értett egyet a munkaügyi bíróságnak a jogkövetkezményekre vonatkozó döntésével. Kifejtett jogi álláspontja szerint ha a kinevezés határozott időre vonatkozó rendelkezése - a törvényi feltételek hiányában - érvénytelen, helyette a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó azon szabályt kell alkalmazni, miszerint a jogviszony a kinevezéssel határozatlan időre jött létre. Ennél fogva a határozott idő lejártára hivatkozva a jogviszony megszüntetése jogellenes, a munkáltató jogviszonyt jogellenesen megszüntető intézkedése jogkövetkezményeiről a Kjt. 34. §-ában előírtak alkalmazásával kell dönteni, a perbeli esetben az Mt. 10. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók.
A másodfokú bíróság szerint az alperes 2008. január 8-án csupán tájékoztatta a felperest arról, hogy a határozott idő lejártával a jogviszonya megszűnik, ezért az igényérvényesítés tekintetében az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott határidőnek a jelen per szempontjából jelentősége nincs.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Érdemben arra hivatkozott, hogy a felperes kinevezése jogszerű volt. E körben előadott érvelése szerint a felperes közalkalmazotti foglalkoztatására azért került sor, mert a hivatásos állományú pénzügyőrök tekintetében átmeneti létszámhiány alakult ki, amelynek eredményeként az alperes a perbeli időszakban hatályos Vám- és Pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvényben (Vptv.) meghatározott őrzés-védelmi feladatait teljes egészében ellátni nem tudta. Hivatkozása szerint az őrzés-védelmi feladatokra határozatlan idejű közalkalmazotti kinevezés jogilag lehetetlen, tekintettel arra, hogy a Vptv. alapján az őrzés-védelmi tevékenységet kizárólag hivatásos állományú pénzügyőr végezhetett, az alperes állománytáblájában határozatlan idejű éjjeli őr közalkalmazotti munkakör nem volt és a felperes meghatározott feladat elvégzése érdekében került alkalmazásra.
Az alperes jogszabálysértésként hivatkozott az Mt. 202. §-ában foglaltak alkalmazásának hiányára, valamint az elévülés Mt. 11. § (1) és (2) bekezdésében előírt szabályainak figyelmen kívül hagyására, rámutatva arra, hogy a felperes azon igénye, amelyben vitatja a határozott idejű foglalkoztatását, 2005. szeptember 1-jén nyílt meg, innen számítva a 3 éves elévülési időt, 2008. szeptember 1-ig állt volna módjában jogszerűen keresetet indítani a kinevezés részleges semmissége tárgyában. Ezt a határidőt a felperes elmulasztotta, így igénye elévült. Minthogy az alperes a felperes kinevezését két alkalommal, egyoldalú intézkedéssel módosította és a módosításokat a felperes dokumentáltan elfogadta, azok ellen keresetindítási jogával nem élt, ezáltal a határozott idejű foglalkoztatását az Mt. 202. § (1) bekezdés a) pontja alapján vitatni nem lehet. Tekintettel arra, hogy a felperes sem a kinevezése, sem a kinevezés módosításai ellen határidőben keresetet nem nyújtott be, ehhez kapcsolódóan a jogviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatos kereseti igény is "okafogyottá vált". Mindemellett az alperes szerint amennyiben meg is lehetne állapítani a felperesi kinevezés semmisségét, akkor is alkalmazni kellene a jogviszony-megszüntetés esetére az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában előírt 30 napos keresetindítási határidőt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését, amely az alperes elsődleges keresete szerinti marasztalására irányult, alaposnak találta, jogerős rész-közbenső ítéletében azonban a jogalap tekintetében helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására és a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazására irányuló felperesi keresetet elutasította. Ezért csupán a jogerős rész-közbenső ítélet indokolásából tűnik ki, hogy a helybenhagyó rendelkezés csupán a határozott idejű közalkalmazotti kinevezés semmisségének megállapítására vonatkozik és a másodfokú bíróság szerint az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, amely a másodfokú határozat kihirdetése napján szűnik meg.
A felperes felülvizsgálati kérelme, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelme hiányában a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás tárgyát a felperes másodlagos keresete nem képezte. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán mindenekelőtt abban a kérdésben kellett határozni, hogy a felperes az elsődleges kereseti kérelme tárgyában határidőben, illetve elévülési időn belül élt-e keresettel.
A felperes a kinevezése határozott időre vonatkozó rendelkezése érvénytelenségére (semmisségére) hivatkozással kívánt igényt érvényesíteni. Keresete jogalapjaként tehát azt állította, hogy a kinevezése a Kjt. 21. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért semmis, így az alperessel fennálló közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időre jött létre, melyet az alperes a határozott idő lejártára hivatkozva jogellenesen szüntetett meg. Következésképp az elsődleges - a jogerős, felülvizsgálni kért határozat szerint megalapozott - keresete tartalma érdemben a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult. Ezért tévedtek az eljárt bíróságok, amikor - a kinevezés semmisségének megállapítása mellett - az alperesnek a jogviszony megszűnéséről szóló 2008. január 8-án kelt okiratát nem a jogviszony megszüntetéseként értékelték. Amennyiben ugyanis a jogviszony érvényesen határozott időre nem jöhetett létre, a határozatlan idejű jogviszonyt az alperes valójában intézkedésével megszüntette, melyet az eljárt bíróságok tévesen értékeltek a kifejtett jogi álláspontjuk mellett tájékoztatásnak, így a keresetlevelet a közalkalmazotti jogviszonyokban is alkalmazandó Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában előírtak szerint a sérelmezett intézkedés közlésétől számított 30 napon belül kellett előterjeszteni. Különös tekintettel arra, hogy az alperes a 2008. január 8-án kelt iratában tájékoztatást adott arról, miszerint "jelen intézkedés ellen annak kézbesítésétől számított 30 napon belül keresettel fordulhat a munkaügyi bírósághoz". Ezért a felperes 2010. március 12-én előterjesztett keresete a jogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei tárgyában elkésett, ezért e körben a Kúria a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján - a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontjára is figyelemmel - megszüntette.
A jogerős rész-közbenső ítélet helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét a felperesi kinevező okirat semmissége megállapítása körében, ugyanakkor jogi álláspontja szerint a perbeli esetben a semmisség Mt. 10. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményei nem alkalmazhatók.
Minthogy a felperes semmisségre alapított, a jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítására irányuló keresete elkésett, a semmisség megállapításának a Pp. 123. §-a szerinti feltételei nem állnak fenn, mert a közalkalmazotti jogviszony megszűnését követően évekkel később ennek megállapítása a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett nem szükséges. Ettől függetlenül jóllehet semmisségre határidő nélkül lehet hivatkozni, igényt azonban csupán az Mt. 11. § (1) bekezdés szerinti három éves elévülési időn belül lehet előterjeszteni. A perbeli esetben pedig megállapítható, hogy a felperes a kinevezése utolsó határozott idejű meghosszabbításához (2007. január 1.) képest is három éven túl terjesztette elő az igényét.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét a semmisség megállapítása körében elutasította, míg a jogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei tárgyában a pert megszüntette.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alkalmazásával együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére kötelezte az alperes részére, míg az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét - a felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságára tekintettel - a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest 2013. november 20.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. bíró, Dr. Bicskei Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.816/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.