adozona.hu
EH 2014.02.M4
EH 2014.02.M4
A közalkalmazott kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultságának egyik konjunktív feltétele a nyugdíjasnak minősülés, a törvény erre vonatkozó szabálya kógens, a nyugdíjasnak minősülés feltételei fennállása tekintetében méltányos értelmezésnek nincs helye [Kjt. 78. § (4) bekezdés, 37/B. § (1) és (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a 39 év 7 hónap 10 nap közalkalmazotti jogviszonya alapján a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 78. § (2) bekezdés c) pontja, továbbá 78. § (3) bekezdése alapján kérte kötelezni az alperest a kedvezményes 40 éves közalkalmazotti jogviszony után járó öthavi illetményének megfelelő jubileumi jutalom megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 980 575 Ft öthavi illetményn...
EH 2014.02.M4 A közalkalmazott kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultságának egyik konjunktív feltétele a nyugdíjasnak minősülés, a törvény erre vonatkozó szabálya kógens, a nyugdíjasnak minősülés feltételei fennállása tekintetében méltányos értelmezésnek nincs helye [Kjt. 78. § (4) bekezdés, 37/B. § (1) és (3) bekezdés].
A felperes a keresetében a 39 év 7 hónap 10 nap közalkalmazotti jogviszonya alapján a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 78. § (2) bekezdés c) pontja, továbbá 78. § (3) bekezdése alapján kérte kötelezni az alperest a kedvezményes 40 éves közalkalmazotti jogviszony után járó öthavi illetményének megfelelő jubileumi jutalom megfizetésére.Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 980 575 Ft öthavi illetménynek megfelelő 40 éves jubileumi jutalom és ezen kamatai megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1971. szeptember 1-jétől állt munkaviszonyban, 1971. december 10-től pedagógusként dolgozott, az alperesnél 1985. augusztus 1-jétől 2011. október 3-ig állt alkalmazásban.
A felperes 2011. szeptember 14-én kelt levelében kérte közalkalmazotti jogviszonyának 2011. október 4. napjától közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelyhez az alperes intézményvezetője a 2011. szeptember 26-án kelt 693/2011. számú levelében hozzájárult.
A felek a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2011. szeptember 27-én kelt közös megegyezéssel 2011. október 3. napjával megszüntették.
Az illetékes Kormányhivatal a felperes 2011. szeptember 22-ei igénybejelentése alapján a 2011. november 11-én kelt határozatában a felperes részére 2011. október 4-étől öregségi nyugdíjat állapított meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában a Kjt. 78. § (2) bekezdés c) pontja, (4) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnt, a megszűnéskor rendelkezett 35 éves közalkalmazotti jogviszonnyal, továbbá a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés a) pontja alapján nyugdíjasnak minősül. Érvelése szerint a felperes jogviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert nyugdíjba kívánt vonulni, amely szándékáról az alperes is tudott. Figyelemmel arra, hogy az öregségi nyugdíj megállapítására és folyósítására addig nem kerülhet sor, amíg az igénylő a foglalkoztatási jogviszonyát nem szünteti meg, fogalmilag kizárt, hogy a jogviszony megszűnése napján a közalkalmazott nyugdíjasnak minősüljön. Ezért az egységes bírói gyakorlat alapján amennyiben megállapítható, hogy a jogviszony megszüntetésére a nyugdíjazás miatt került sor, az érintettet a megszűnés idején nyugdíjasnak kell tekinteni.
A perbeli esetben a felperes a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozata alapján a közalkalmazotti jogviszony megszűnését követő naptól nyugdíjasnak minősül, megfelel a Kjt. 78. § (4) bekezdésében foglalt valamennyi feltételnek, ezért a 40 éves jubileumi jutalomra jogosult.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére közös megegyezéssel került sor, vagyis nem valósult meg a Kjt. 30. § (1) bekezdés f) pontja szerinti felmentés. A Kjt. 37/B. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a törvény alkalmazása szempontjából mely közalkalmazottak minősülnek nyugdíjasnak. A (3) bekezdés b) pontja szerint az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően az a közalkalmazott minősül nyugdíjasnak, aki a 40 éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkezik és felmentésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor. Ezen jogszabályi meghatározás a nyugdíjasnak minősülés két konjunktív feltételét határozza meg, amelyből a felperes az első feltételnek megfelelt, azonban a jogviszonyának megszüntetésére nem a 37/B. § (3) bekezdés b) pontjában szabályozott módon felmentéssel, hanem közös megegyezéssel került sor. Ahhoz, hogy a felperes jogosultsága megállapítható legyen, a két feltételnek együttesen kell fennállnia, az egyik feltétel hiánya azonban a jogosultságot kizárja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és "megfelelő határozat meghozatalát" kérte. Álláspontja szerint a törvényszék tévesen alkalmazta a Kjt. egyes rendelkezéseit, ezért a jogerős ítélet jogszabályba ütközik és iratellenes. Kifejtette, hogy az öregségi nyugdíj megállapítására és folyósítására nem kerülhetett sor addig, amíg foglalkoztatási jogviszonya fennállt, ezért fogalmilag kizárt, hogy a jogviszony megszűnésének napján, vagyis 2011. október 3-án egyidejűleg nyugdíjasnak is minősüljön.
A felperes azt is panaszolta, hogy a törvényszék nem vette figyelembe kellő súllyal B. város polgármesterének, M. I.-nak 2011. március 28-án kelt levelét, amelyben gyakorlatilag megtiltotta a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetését és utasítása szerint arra csak közös megegyezéssel, vagy lemondással kerülhet sor. A levélben rögzítésre került az is, hogy nem fizethető a Kjt.-ben rögzített feltételekkel rendelkező közalkalmazottak részére kedvezményes jubileumi jutalom, ez az utasítás pedig a Kjt. vonatkozó rendelkezéseibe ütközik.
A felperes hivatkozása szerint nyugdíjjogosultságot a Tny. 18. § (2a) bekezdése szerint életkorától függetlenül szerzett, ezért a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt nyugdíjasnak minősülési feltétel esetében fennállt. Ebből következően nem az előrehozott nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket kellett volna alkalmazni, hanem a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b) pontja alapján kellett volna nyugdíjasnak tekinteni a jogviszony megszűnésének időpontjában. Ezen esetben ugyanis nincs olyan többletfeltétel, amely a jogviszony megszüntetésének módjára vonatkozik.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnésekor 39 év 7 hónap 10 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett és annak megszüntetésére a felek közötti közös megegyezéssel került sor.
A Kjt. 78. § (4) bekezdése a (2) bekezdés c) pontjában foglaltakhoz képest kedvezőbb szabályt állapít meg a 40 éves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalom kifizetése tekintetében. A perbeli esetben ezért a bíróságoknak abban a jogkérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperes esetében alkalmazható-e a kedvezőbb szabály, vagyis a felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontjában, 2011. október 3-án nyugdíjasnak minősült-e.
A Kjt. perbeli időben hatályban volt 37/B. § (1) bekezdése szerint a törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott akkor minősült nyugdíjasnak, ha a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, illetve az e pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, korkedvezményes öregségi nyugdíjban, előrehozott öregségi nyugdíjban, szolgálati nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, vagy más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg rokkantsági nyugdíjban részesül. A felperes részére az illetékes Kormányhivatal 2011. október 4-től állapított meg öregségi teljes nyugdíjat, vagyis a közalkalmazotti jogviszonya 2011. október 3-ai megszűnésekor nem minősült nyugdíjasnak.
A Kjt. 37/B. § (3) bekezdése b) pontja az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően nyugdíjasnak minősíti azt a közalkalmazottat is, aki a 40 éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkezik és felmentésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor. A Kjt. ezen módosítása a 2011. évi XXX. törvény 16. §-ával került be a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybe és 2011. április 2-ától volt hatályban, vagyis a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontjában alkalmazni kellett. Ezen rendelkezés alapján tehát a felperes kedvezményes jubileumi jutalomra történő jogosultsága akkor lett volna megállapítható, ha a legalább 35 éves közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetésére közös megegyezés jogcímén, vagyis nem a jogszabályban előírt felmentéssel került sor, ezért a felperes jogosultsága nem állapítható meg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott B. polgármesterének e tárgykörben írt levelére, mert az legfeljebb költségvetést érintő fenntartói döntésnek tekinthető, nem a Kjt. contra legem értelmezésének, amely a bíróságot nem köti. A munkáltatónak a Kjt. 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján nem képezte kötelezettségét a felmentés kiadása, a fenntartó tájékoztatása csupán a finanszírozás hiányáról szóló tájékoztatást jelentette.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a jogviszonya megszüntetésekor 39 év 7 hónap 10 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett. Az öregségi nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő számítása eltérő jogszabályi rendelkezésen alapul, ezért a 40 év szolgálati idő nem jelent azonos mértékű közalkalmazotti jogviszonyt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott munkaügyi elvi határozatra, mert az abban foglalt döntés egy más típusú jogviszonyra, a közszolgálati jogviszony vonatkozásában tartalmaz döntést, amely eltérő jogszabályi környezetben született.
A fent kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.473/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Papp-Kalász-Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kalász Imre Zsolt ügyvéd) által képviselt Á. M. E. felperesnek - a K. Z. igazgató által képviselt II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény I. rendű és a dr. Mohácsi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Mohácsi Ferenc ügyvéd) által képviselt Klebelsberg Intézményfenntartó Központ II. rendű alperes ellen jubileumi jutalom megfizetése iránt a Debreceni Munkaügyi Bíróságnál 4.M.834/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.582/2012/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.582/2012/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében a 39 év 7 hónap 10 nap közalkalmazotti jogviszonya alapján a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. évi törvény (Kjt.) 78. § (2) bekezdés c) pontja, továbbá 78. § (3) bekezdése alapján kérte kötelezni az alperest a kedvezményes 40 éves közalkalmazotti jogviszony után járó öthavi illetményének megfelelő jubileumi jutalom megfizetésére.Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Debreceni Munkaügyi Bíróság a 4.M.834/2011/10. számú ítéletével kötelezte az alperest 980 575,- Ft öthavi illetménynek megfelelő 40 éves jubileumi jutalom és ezen összeg 2011. október 4. napjától járó kamatai, továbbá perköltség megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1971. szeptember 1-jétől állt munkaviszonyban, 1971. december 10-től pedagógusként dolgozott, az alperesnél 1985. augusztus 1-től 2011. október 3-ig állt alkalmazásban.
A felperes 2011. szeptember 14-én kelt levelében kérte közalkalmazotti jogviszonyának 2011. október 4. napjától közös megegyezéssel történő megszüntetését, amelyhez az alperes intézményvezetője a 2011. szeptember 26-án kelt 693/2011. számú levelében hozzájárult.
A felek a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2011. szeptember 27-én kelt közös megegyezéssel 2011. október 3. napjával megszüntették.
A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal a felperes 2011. szeptember 22-ei igénybejelentése alapján a 2011. november 11-én kelt 6-19661/2011/7. számú határozatában a felperes részére 2011. október 4-étől öregségi nyugdíjat állapított meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában a Kjt. 78. § (2) bekezdés c) pontja, (4) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnt, a megszűnéskor rendelkezett 35 éves közalkalmazotti jogviszonnyal, továbbá a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés a) pontja alapján nyugdíjasnak minősül. Érvelése szerint a felperes jogviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert nyugdíjba kívánt vonulni, amely szándékáról az alperes is tudott. Figyelemmel arra, hogy az öregségi nyugdíj megállapítására és folyósítására addig nem kerülhet sor, amíg az igénylő a foglalkoztatási jogviszonyát nem szünteti meg, fogalmilag kizárt, hogy a jogviszony megszűnése napján a közalkalmazott nyugdíjasnak minősüljön. Ezért az egységes bírói gyakorlat alapján amennyiben megállapítható, hogy a jogviszony megszüntetésére a nyugdíjazás miatt került sor, az érintettet a megszűnés idején nyugdíjasnak kell tekinteni.
A perbeli esetben a felperes a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság határozata alapján a közalkalmazotti jogviszony megszűnését követő naptól nyugdíjasnak minősül, megfelel a Kjt. 78. § (4) bekezdésében foglalt valamennyi feltételnek, ezért a 40 éves jubileumi jutalomra jogosult.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt Debreceni Törvényszék a 2.Mf.21.582/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította, mellőzte az I. rendű alperes perköltség fizetésére való kötelezését.
A jogerős ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére közös megegyezéssel került sor, vagyis nem valósult meg a Kjt. 30. § (1) bekezdés f) pontja szerinti felmentés. A Kjt. 37/B. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a törvény alkalmazása szempontjából mely közalkalmazottak minősülnek nyugdíjasnak. A (3) bekezdés b) pontja szerint az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően az a közalkalmazott minősül nyugdíjasnak, aki a 40 éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkezik és felmentésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor. Ezen jogszabályi meghatározás a nyugdíjasnak minősülés két konjunktív feltételét határozza meg, amelyből a felperes az első feltételnek megfelelt, azonban a jogviszonyának megszüntetésére nem a 37/B. § (3) bekezdés b) pontjában szabályozott módon felmentéssel, hanem közös megegyezéssel került sor. Ahhoz, hogy a felperes jogosultsága megállapítható legyen, a két feltételnek együttesen kell fennállnia, az egyik feltétel hiánya azonban a jogosultságot kizárja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és "megfelelő határozat meghozatalát" kérte. Álláspontja szerint a törvényszék tévesen alkalmazta a Kjt. egyes rendelkezéseit, ezért a jogerős ítélet jogszabályba ütközik és iratellenes. Kifejtette, hogy az öregségi nyugdíj megállapítására és folyósítására nem kerülhetett sor addig, amíg foglalkoztatási jogviszonya fennállt, ezért fogalmilag kizárt, hogy a jogviszony megszűnésének napján, vagyis 2011. október 3-án egyidejűleg nyugdíjasnak is minősüljön. Az elsőfokú bíróság ítéletében megerősítette azt az egységes bírói gyakorlatot, amely szerint, ha a jogviszony megszüntetésére a nyugdíjazás miatt került sor, az érintettet a jogviszony megszűnésének idején nyugdíjasnak kell tekinteni.
A felperes azt is panaszolta, hogy a törvényszék nem vette figyelembe kellő súllyal B. város polgármesterének, M. I.-nak 2011. március 28-án kelt levelét, amelyben gyakorlatilag megtiltotta a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetését és utasítása szerint arra csak közös megegyezéssel, vagy lemondással kerülhet sor. A levélben rögzítésre került az is, hogy nem fizethető a Kjt-ben rögzített feltételekkel rendelkező közalkalmazottak részére kedvezményes jubileumi jutalom, ez az utasítás pedig a Kjt. vonatkozó rendelkezéseibe ütközik.
Téves a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a kedvezményes jubileumi jutalomhoz szükséges két konjunktív feltétel egyikével nem rendelkezik, mert nem vette figyelembe a hivatkozott polgármesteri levelet. A polgármester rendelkezése miatt nem kerülhetett sor jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ezért a konjunktív feltételek közül az utóbbi hiánya nem eredményezheti azt, hogy nem minősül nyugdíjasnak.
A felperes hivatkozott a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságának határozatára, amely 40 év 79 nap elismert szolgálati időt állapított meg. A 479/2001. számú munkaügyi elvi határozat szerint a jubileumi jutalom szempontjából a közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt a naptár szerint kell számítani.
A másodfokú bíróság a Kjt. 78. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakat tévesen alkalmazta, mert a jogszabályi rendelkezések alapján 40 év szolgálati idővel rendelkezett, azt a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága leigazolta.
Nyugdíjjogosultságot a Tny. 18. § (2a) bekezdése szerint életkorától függetlenül szerzett, ezért a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt nyugdíjasnak minősülési feltétel esetében fennállt. Ebből következően nem az előrehozott nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket kellett volna alkalmazni, hanem a Kjt. 37/B. § (1) bekezdés b) pontja alapján kellett volna nyugdíjasnak tekinteni a jogviszony megszűnésének időpontjában. Ezen esetben ugyanis nincs olyan többletfeltétel, amely a jogviszony megszüntetésének módjára vonatkozik.
A törvényszék nem vette továbbá figyelembe az 1542/2006. számú munkaügyi elvi határozatot sem, amely szerint a hosszú közszolgálat elismeréseként járó jubileumi jutalom - a jogosultsági feltételek fennállása esetén - a jogviszony megszűnése jogcímétől függetlenül megilleti a köztisztviselőt. A döntés a köztisztviselők szolgálati jogviszonyával kapcsolatban merült fel, azonban álláspontja szerint ez a Kjt. rendelkezései alá tartozó közalkalmazottak esetében is alkalmazandó.
A II. rendű alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnésekor 39 év 7 hónap 10 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett és annak megszüntetésére a felek közötti közös megegyezéssel került sor.
A Kjt. 78. § (4) bekezdése a (2) bekezdés c) pontjában foglaltakhoz képest kedvezőbb szabályt állapít meg a 40 éves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalom kifizetése tekintetében. A perbeli esetben ezért a bíróságoknak abban a jogkérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperes esetében alkalmazható-e a kedvezőbb szabály, vagyis a felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontjában, 2011. október 3-án nyugdíjasnak minősült-e.
A Kjt. perbeli időben hatályban volt 37/B. § (1) bekezdése szerint a törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott akkor minősült nyugdíjasnak, ha a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerinti öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, illetve az e pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, korkedvezményes öregségi nyugdíjban, előrehozott öregségi nyugdíjban, szolgálati nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, vagy más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg rokkantsági nyugdíjban részesül. A felperes részére a Hajdú-Bihar megyei Kormányhivatal 2011. október 4-től állapított meg öregségi teljes nyugdíjat, vagyis a közalkalmazotti jogviszonya 2011. október 3-ai megszűnésekor nem minősült nyugdíjasnak.
A Kjt. 37/B. § (3) bekezdése b) pontja az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően nyugdíjasnak minősíti azt a közalkalmazottat is, aki a 40 éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkezik és felmentésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor. A Kjt. ezen módosítása a 2011. évi XXX. törvény 16. §-ával került be a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybe és 2011. április 2-ától volt hatályban, vagyis a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontjában alkalmazni kellett. Ezen rendelkezés alapján tehát a felperes kedvezményes jubileumi jutalomra történő jogosultsága akkor lett volna megállapítható, ha a legalább 35 éves közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére a 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján kerül sor. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetésére közös megegyezés jogcímén, vagyis nem a jogszabályban előírt felmentéssel került sor, ezért a felperes jogosultsága nem állapítható meg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott B. polgármesterének e tárgykörben írt levelére, mert az legfeljebb költségvetést érintő fenntartói döntésnek tekinthető, nem a Kjt. contra legem értelmezésének, amely a bíróságot nem köti. A munkáltatónak a Kjt. 30. § (1) bekezdés f) pontja alapján nem képezte kötelezettségét a felmentés kiadása, a fenntartó tájékoztatása csupán a finanszírozás hiányáról szóló tájékoztatást jelentette.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a jogviszonya megszüntetésekor 39 év 7 hónap 10 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett. Az öregségi nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő számítása eltérő jogszabályi rendelkezésen alapul, ezért a 40 év szolgálati idő nem jelent azonos mértékű közalkalmazotti jogviszonyt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott az 1542/2006. számú munkaügyi elvi határozatra, mert az abban foglalt döntés egy más típusú jogviszonyra, a közszolgálati jogviszony vonatkozásában tartalmaz döntést, amely eltérő jogszabályi környezetben született.
A fent kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A II. rendű alperes perköltséget nem igényelt, ezért arról rendelkezni nem kellett.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2013. december 11.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Bicskei Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.473/2013.)