adozona.hu
BH 2014.2.55
BH 2014.2.55
I. A magyar munkavédelmi szabályok hatálya magyar munkavállaló németországi munkavégzésére nem terjed ki [2000. évi XXXIV. tv.; 1979. évi 13. tvr. 51. §]. II. A munkatárs nem megfelelő munkavégzése a munkáltató terhére értékelendő [1992. évi XXII. tv. 174. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. augusztus 13-ától állt az alperes alkalmazásában csőszerelő munkakörben németországi munkavégzési hellyel.
2008. november 26-án L. K. nevű munkatársával két acélgerenda szerelési munkáin dolgozott. A két darab megmunkálandó acélelem két acélból készült tartóbakon helyezkedett el úgy, hogy ívelt közepük egymás felé nézett, a bakok középső része felé. A bakok fölött lévő emelő daru segítésével a felperes az egyik gerendát a tartóbakról leemelte, miközben a gerendát 80 fokkal e...
BH 2014.2.55 I. A magyar munkavédelmi szabályok hatálya magyar munkavállaló németországi munkavégzésére nem terjed ki [2000. évi XXXIV. tv.; 1979. évi 13. tvr. 51. §].
II. A munkatárs nem megfelelő munkavégzése a munkáltató terhére értékelendő [1992. évi XXII. tv. 174. §].
A felperes 2008. augusztus 13-ától állt az alperes alkalmazásában csőszerelő munkakörben németországi munkavégzési hellyel.2008. november 26-án L. K. nevű munkatársával két acélgerenda szerelési munkáin dolgozott. A két darab megmunkálandó acélelem két acélból készült tartóbakon helyezkedett el úgy, hogy ívelt közepük egymás felé nézett, a bakok középső része felé. A bakok fölött lévő emelő daru segítésével a felperes az egyik gerendát a tartóbakról leemelte, miközben a gerendát 80 fokkal elfordította felfele, így az a földre állítva érkezett a szerelőbakok mellé. A másik gerenda emelése előtt szintén a földön került megkötésre, a felperes ugyanarról a helyről állva végezte az emelést, mint az első gerenda mozgatását. Az emelés és a forgatás a bakok közepéről történt, eközben a tartóállvány megbillent, a megkötött gerendabakok felperestől távolabbi végei felé elmozdultak, felbillentették a már földre helyezett első gerendát, rádöntve azt a felperes jobb lábára, aki nyílt bokatörést szenvedett.
A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes 2008. november 26-ai munkahelyi balesetéért az alperest 70 százalékos mértékű munkáltatói kárfelelősség terheli.
A munkaügyi bíróság ítéletében utalt a 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 10. §-ában, valamint az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.</a>) 1. §-ában és az 1979. évi 13. tvr. 51. §-ában foglaltakra. Kifejtette, hogy a perbeli balesetre vonatkozóan nincs olyan törvény, nemzetközi szerződés, illetve nemzetközi magánjogi szabály, amely alkalmazhatóvá tette volna az 1993. évi XCIII. tv. (Mvt.) előírásait a felperes által Németországban történő munkavégzésre. A Magyarország és Németország között a szociális biztonságról szóló 1998. évi, május 2-ával aláírt egyezmény (2000. évi XXX. tv.) tárgyi hatálya nem terjed ki a munkavédelmi normákra, így jelen ügyben nem alkalmazható.
A bíróság az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 106/A. §-át, illetve a 174. §-ának (1) bekezdését alkalmazta.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a peradatok, illetve a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az alperes csak részben - bírói mérlegelés alapján - 30 százalékos mértékben mentesülhet a kártérítési felelőssége alól.
A baleset azért következett be, mivel a második födémelem megemelése során annak tehertömeg középpontja annyira a tartóbakok végére került, hogy a művelet közben a tartóállvány megbillent, megemelkedett, a födémelem az időközben földre visszaérkezett bakot meglökte, amely felbillentette a már földre helyezett első acélgerendát. A felperes darukezelői képesítéssel nem rendelkezett, a korábban kifejtettek szerint az irányadó német előírások a szakmunkás végzettség meglétén túl összesen 1-5 nap gyakorlati és elméleti oktatást írnak elő a munkavállaló számára.
A felperes nem részesült olyan mélységű oktatásban az alperes részéről, amely megfelelt volna a szakértő által hivatkozott német rendelkezés szerinti oktatásnak, így különösen az állásbiztonság, tömegerő, súlypont, munkavégzési sebesség, tömegtehetetlenség, a teher felemelése és leengedése, stabil súlypont megválasztása stb. kérdéskörében.
Nem ítélte gondatlannak a bíróság a felperes azon magatartását, hogy a lebillenő terhet kézi erővel akarta megállítani, mivel az olyan pillanat törtrésze alatt végbement ösztönszerű, a tudatosságot nélkülöző magatartás, mozzanat volt, amely a vétkességét nem alapozhatja meg.
A szükséges részletezettségű elméleti és gyakorlati oktatás a felperes részére nem történt meg, ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hogy az általa is elismerten több hete végzett munkafolyamat alatt szerzett tapasztalattal megelőzhette volna a baleset bekövetkezését. A felperesnek észlelnie kellett volna a tőle - elmondása szerint - mintegy 5 méterre fekvő födémelem tartóállványon fekvő helyzetéből, hogy annak emelése, forgatása folytán a tehertömeg középpont olyan mértékben a tartóbakok szélére esik, amely annak elmozdulását okozhatja, balesetveszélyt előidézve. Az emelési művelet végrehajtásáért mint gépkezelőt, a darukezelő felperest terhelte a felelősség. A 2008. december 1-jén felvett baleseti jegyzőkönyv szerint a felperes a hibáját elismerte. Magatartásának súlyát csökkenti, hogy közvetlen munkatársa, a kötözési tevékenységet ellátó L. K. is észlelhette volna a gerendaelem fekvéséből eredően a megemeléséből adódó baleseti veszélyhelyzet fennállását, peradatok szerint azonban nem figyelmeztette, erről nem tájékoztatta.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt Törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta és az alperest perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a daruzási tevékenységet a perbeli esetben ketten végezték, a felperes L. K. munkatársával együtt dolgozott, aki a kötözési munkát ellátta. A munkatárs magatartása az alperes terhére esik, tehát, ha valamely munkavállaló vétkes magatartásával a másik munkavállalót ért kár okozásában közrehat, azt a munkáltató vétkes közrehatásának kell tekinteni, és a kárviselése arányában kell kifejezésre juttatni. Ezzel összefüggésben utalt az MK 31. számú állásfoglalásban rögzítettekre.
A szakértő kifejtette, hogy a daruzást egyedül is lehet végezni, de ha két személy teszi, mint jelen esetben, nekik együtt kell működniük. A szakértő azzal, hogy a kötöző feladataként jelölte meg a teher állandó figyelemmel kísérését és azt a kötelezettségét, hogy kapcsolatban legyen a kezelővel, arra mutatott rá, hogy a daruzási tevékenység során történtekért a kötözőnek is fennáll a felelőssége.
A másodfokú bíróság közbenső ítélete szerint azonban nem zárható ki a felperes vétkes magatartása sem. Az elsőfokú bíróság a felperes kisebb arányú közrehatását azzal indokolta, hogy a szakértő szóbeli meghallgatása során az írásbeli szakvéleményében a baleset bekövetkezését alapvetően a felperes hibájának tartó megállapítását módosította, de a daruzási folyamatért fennálló felelősségét továbbra is állította. Az elsőfokú bíróság elvárhatónak tartotta, miszerint a felperes tapasztalata alapján megelőzhette volna a balesetet. Nem helytálló tehát az a fellebbezési hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság a szakvélemény felülbírálatával alakította ki saját álláspontját, hanem a felperesi közrehatás súlyát igazította a szakértő meghallgatása során kiegészített véleményhez. A kellő tapasztalatról és elvárhatóságról tett elsőfokú ítéleti megállapítás a szakértőnek a tárgyaláson tett kijelentésével bizonyított: "két-három heti gyakorlati tapasztalat után észlelhette volna a felperes, hogy a megemelt födém súlypontja hol helyezkedik el, és az jó vagy nem jó". A munkaügyi bíróság mérlegelését a másodfokú bíróság helyesnek találta, mert ez a felperesi közrehatás enyhe mértékű vétkességet jelent, ami a megállapított kárviselési arányban helyesen fejeződött ki a munkáltatóra terhesebb 70 százalék megállapításával.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alperes kárfelelősségének 100 százalékban történő megállapítására irányult.
Felülvizsgálati érvelése szerint a balesetvédelmi oktatás nem volt megfelelő, a német jogszabály végrehajtása akkor történt volna meg helyesen, illetve az felelt volna meg az előírásoknak, ha a darukezelő a munkáltató által meghatározott gyakorlati idő alatt kizárólag a darukezelést gyakorolta volna. A munkavállaló betanításáért is felelős T. Z. addig, amíg a szakértő nem említette a német jogszabály szerint meghatározott gyakorlati képzést, arról egyáltalán nem ejtett szót.
L. K. a felperessel párban dolgozó munkatárs vallomásában a személyes felelősség hárítására irányuló válaszokat adott. Ő volt kettőjük közül az, aki hosszabb időtartamban dolgozott az adott munkahelyen, de - vélhetően - az ő gyakorlata is a munkavégzés során alakult ki. Hónapokkal több időt dolgozott a darukezelést is igénylő feladat egy részén. Neki "emberileg" és munkatársi mivolta miatt kötelessége lett volna az új dolgozó biztonságos munkavégzését tanáccsal, saját és a másik ember testi épségének megóvása érdekében fokozottan figyelemmel kísérni és esetenként irányítani. A közvetlen munkatárs az együttműködési kötelezettségének nem tett eleget.
A baleset oka nem az volt, hogy a felperes nem tudta, hogy egy csúcsára állított súlyos tárgy könnyen felborul, ezért nem javasolt aláállni, hanem az, hogy a veszélyhelyzetet nem ismerte fel, és a bakra feltett gerendákhoz közel álló munkatársa nem figyelmeztette, hogy ne ugyanazt az emelési sorrendet, technikát alkalmazza, mint ami korábban megfelelő volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a kereset elutasítására, másodlagosan a felperesre terhesebben, 70 százalékos kármegosztás megállapítására irányult.
Az alperesi álláspont szerint a jegyzőkönyv egyértelműen igazolta, hogy a felperes részére az oktatás megtörtént, amit aláírásával igazolt. Maga is elismerte, hogy hetek óta végzett daruzási tevékenységet, így nehezen képzelhető el, hogy akár a gyakorlati, akár az elméleti oktatás nem volt megfelelő.
T. Z. nyilatkozott arról, hogy minden hónapban tartott munkavédelmi oktatást, amelyen minden munkavállaló részt vett. Ezeken ismertetésre kerültek az emelési szabályok, az elektromos gépek kezelésével kapcsolatos elvárások.
A beszerzett szakvélemény egyértelműen azt támasztotta alá, hogy a felperes figyelmetlensége okozta a balesetet, nem pedig az oktatás hiányosságai vagy bármely más személy közrehatása.
A szakértő kétséget kizáróan kijelentette, hogy a munkáltatói oktatás hiányának nincs hatása a baleset bekövetkezésére, mivel az nem emelőgép-kezelői problematika. Ebből következően a bíróság helytelen következtetést vont le, mivel a balesetet kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
A bíróság alapvetően tévedett, amikor L. K. munkavállaló figyelmetlenségét vagy mulasztását állapította meg, és azt az alperes terhére értékelte.
L. K. személyes közreműködése vonatkozásában a szakértő semmiféle mulasztást nem állapított meg, sőt ezen személy tevékenységének ismeretében fenntartotta azt, hogy kizárólag a felperest terheli felelősség.
A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, az alperesé részben alapos.
A perbeli jogvita eldöntésére is irányadó 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.</a>) 174. § (1)-(3) bekezdései értelmében a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. Mentesül a felelősség alól ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. Ebből következően a munkáltató objektív felelőssége alapján a kimentésre okot adó körülmények bizonyítása az alperest terhelte (Pp. 164. §).
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a németországi munkahelyen a baleset napján a daruzási tevékenységet ketten végezték, a felperes munkáját L. K. kötözőként segítette. A szakértői vélemény egyértelműen megállapította, hogy "amennyiben külön darukötöző vesz részt az emelési munkában, úgy a teherfelvevő eszköz helyes kiválasztása a terhek biztonságos felerősítése és rögzítése a kötöző feladata. Amennyiben a kötöző e feladatban részt vesz, az emelőgép mozgása során helyzetét úgy kell megválasztania, hogy a terhet állandóan figyelemmel tudja kísérni, illetőleg kapcsolatban legyen a kezelővel". A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a kötöző ezen tevékenységét nem megfelelően látta el, a munkatárs magatartásáért pedig a munkáltató felelősséggel tartozik. L. K. tanúvallomása során maga sem vitatta, hogy a balesetet azért nem látta, mert a tevékenység végzésekor ő mással foglalkozott.
T. Z. műhelyvezető tanúvallomásában állította, hogy a munkavállalók - így a felperes is - balesetvédelmi oktatásban részesültek. A szakértői vélemény szerint azonban a német BGG 921. számú törvény 3.2. pontja részletesen meghatározza a darukezelő számára előírt elméleti és gyakorlati oktatások tematikáját, melyhez képest a perbeli oktatás tartalmaz hiányzó elemeket.
Az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a baleset bekövetkezésében a felperes vétkes magatartása is közrejátszott. A szakértő véleménye kialakításakor arra az álláspontra helyezkedett, hogy "A baleset elsődleges oka mindenképp az emelőgép kezelőjének figyelmetlen, nem átgondolt magatartására vezethető vissza a kezelési hely megválasztásának tekintetében. Amennyiben a lebillenő terhet kézi erővel próbálta valóban megállítani, ez jelen helyzetben gondatlan magatartás, mellyel veszélyeztette saját testi épségét". A szakértő a személyes meghallgatása során sem változtatta meg a gépkezelő felelősségére vonatkozó álláspontját amikor úgy nyilatkozott, hogy "A német szabályok szerint alapvetően a gépkezelő felelős az emelésért mindaddig, amíg a munkáltató emelésirányítót nem jelöl ki".
A jogerős közbenső ítélet helyesen hivatkozott az MK 31. számú állásfoglalásban kifejtettekre, amely szerint, ha a munkáltatót a baleset bekövetkezésében vétkesség is terheli, az lényegesen csökkenti a károsult munkavállaló vétkes közrehatásának súlyát, és kihat a kárviselés arányára is. Ennek mértékét azonban az eljáró bíróságok tévesen határozták meg. Mivel a megállapított tényállásból következően - figyelemmel a szakértői véleményre is - a baleset bekövetkezése a munkavállaló vétkes magatartására is visszavezethető, az alperest terhelő objektív felelősség és az az alóli kimentés mellett 50-50 százalékos kárfelelősség megállapítására van mód. Ebben a körben a bíróságok tévesen foglaltak állást, a munkavállalóra nézve kedvezőbb kárfelelősség megállapítása jogszabálysértő módon történt [Mt. 174. § (3) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperest 50 százalékban terheli felelősség a felperes balesetének bekövetkezéséért [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Kúria Mfv. I. 10.182/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Dr. Hatvani Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Szegesdi Judit ügyvéd által képviselt alperes ellen munkáltató egészségsértése miatti kárfelelősség megállapítása iránt a Szekszárdi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.457/2011/. szám alatt megindított és másodfokon a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.049/2012/4. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes és az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
közbenső ítéletet:
A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.049/2012/4. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, a Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 1.M.457/2011/32. számú közbenső ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a felperes 2008. november 26-ai munkahelyi balesetéért az alperest 50 százalék mértékű kártérítési felelősség terheli.A felülvizsgálati eljárásban a felek költségeiket maguk viselik.
Indokolás
A felperes 2008. augusztus 13-ától állt az alperes alkalmazásában csőszerelő munkakörben németországi munkavégzési hellyel.2008. november 26-án L. K. nevű munkatársával két acélgerenda szerelési munkáin dolgozott. A két darab megmunkálandó acélelem két acélból készült tartóbakon helyezkedett el úgy, hogy ívelt közepük egymás felé nézett, a bakok középső része felé. A bakok fölött lévő emelő daru segítésével a felperes az egyik gerendát a tartóbakról leemelte, miközben a gerendát 80 fokkal elfordította felfele, így az a földre állítva érkezett a szerelőbakok mellé. A másik gerenda emelése előtt szintén a földön került megkötésre, a felperes ugyanarról a helyről állva végezte az emelést, mint az első gerenda mozgatását. Az emelés és a forgatás a bakok közepéről történt, eközben a tartóállvány megbillent, a megkötött gerendabakok felperestől távolabbi végei felé elmozdultak, felbillentették a már földre helyezett első gerendát, rádöntve azt a felperes jobb lábára, aki nyílt bokatörést szenvedett.
A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes 2008. november 26-ai munkahelyi balesetéért az alperest 70 százalékos mértékű munkáltatói kárfelelősség terheli.
A munkaügyi bíróság ítéletében utalt a 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 10. §-ában foglaltakra, valamint az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.</a>) 1. §-ában és az 1979. évi 13. tvr. 51. §-ában foglaltakra. Kifejtette, hogy a perbeli balesetre vonatkozóan nincs olyan törvény, nemzetközi szerződés, illetve nemzetközi magánjogi szabály, amely alkalmazhatóvá tette volna az Mvt. előírásait a felperes által Németországban történő munkavégzésre. A Magyarország és Németország között a szociális biztonságról szóló 1998. évi, május 2-ával aláírt egyezmény (2000. évi XXX. tv.) tárgyi hatálya nem terjed ki a munkavédelmi normákra, így jelen ügyben nem alkalmazható.
Ugyanakkor utalt a bíróság az Mt. 106/A. §-ban foglaltak, illetve az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésére.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a peradatok, illetve a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az alperes csak részben - bírói mérlegelés alapján - 30 százalékos mértékben mentesülhet a kártérítési felelőssége alól.
A baleset azért következett be, mivel a második födémelem megemelése során annak tehertömeg középpontja annyira a tartóbakok végére került, hogy a művelet közben a tartóállvány megbillent, megemelkedett, a födémelem az időközben földre visszaérkezett bakot meglökte, amely felbillentette a már földre helyezett első acélgerendát. A felperes darukezelői képesítéssel nem rendelkezett, a korábban kifejtettek szerint az irányadó német előírások a szakmunkás végzettség meglétén túl összesen 1-5 nap gyakorlati és elméleti oktatást írnak elő a munkavállaló számára.
A felperes nem részesült olyan mélységű oktatásban az alperes részéről, amely megfelelt volna a szakértő által hivatkozott német rendelkezés szerinti oktatásnak, így különösen az állásbiztonság, tömegerő, súlypont, munkavégzési sebesség, tömegtehetetlenség, a teher felemelése és leengedése, stabil súlypont megválasztása stb. kérdéskörében.
Nem ítélte gondatlannak a bíróság a felperes azon magatartását, amely a lebillenő teher kézi erővel való megállításában a terhére került megállapításra, mivel az olyan pillanat törtrésze alatt végbement ösztönszerű, a tudatosságot nélkülöző magatartás, mozzanat volt, amely a vétkességét nem alapozhatja meg.
A szükséges részletezettségű elméleti és gyakorlati oktatás a felperes részére nem történt meg, ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül, hogy az általa is elismerten több hete végzett munkafolyamat alatt szerzett tapasztalattal megelőzhette volna a baleset bekövetkezését. A felperesnek észlelnie kellett volna a tőle - elmondása szerint - mintegy 5 méterre fekvő födémelem tartóállványon fekvő helyzetéből, hogy annak emelése, forgatása folytán a tehertömeg középpont olyan mértékben a tartóbakok szélére esik, amely annak elmozdulását okozhatja, balesetveszélyt előidézve. Az emelési művelet végrehajtásáért mint gépkezelőt, a darukezelő felperest terhelte a felelősség. A 2008. december 1-jén felvett baleseti jegyzőkönyv szerint is a felperes a hibáját elismerte. Magatartásának súlyát csökkenti, hogy közvetlen munkatársa, a kötözési tevékenységet ellátó L. K. is észlelhette volna a gerendaelem fekvéséből eredően a megemeléséből adódó baleseti veszélyhelyzet fennállását, peradatok szerint azonban nem figyelmeztette, erről nem tájékoztatta.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta és az alperest perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a daruzási tevékenységet a perbeli esetben ketten végezték, a felperes L. K. munkatársával együtt dolgozott, aki a kötözési munkát ellátta. A munkatárs magatartása az alperes terhére esik, tehát, ha valamely munkavállaló vétkes magatartásával a másik munkavállalót ért kár okozásában közrehat, azt a munkáltató vétkes közrehatásának kell tekinteni, és a kárviselése arányában kell kifejezésre juttatni. Ezzel összefüggésben utalt az MK 31. számú állásfoglalásban rögzítettekre.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kötözést végző L. K. magatartását kellett értékelni. A szakértő kifejtette, hogy a daruzást egyedül is lehet végezni, de ha két személy teszi, mint jelen esetben, nekik együtt kell működniük. A szakértő azzal, hogy a kötöző feladataként jelölte meg a teher állandó figyelemmel kísérését és azt a kötelezettségét, hogy kapcsolatban legyen a kezelővel, arra mutatott rá, hogy a daruzási tevékenység során történtekért a kötözőnek is fennáll a felelőssége.
A másodfokú bíróság közbenső ítélete szerint azonban nem zárható ki a felperes vétkes magatartása sem. Az elsőfokú bíróság a felperes kisebb arányú közrehatását azzal indokolta, hogy a szakértő szóbeli meghallgatása során az írásbeli szakvéleményében a baleset bekövetkezését alapvetően a felperes hibájának tartó megállapítását módosította, de a daruzási folyamatért fennálló felelősségét továbbra is állította. Az elsőfokú bíróság elvárhatónak tartotta, miszerint a felperes tapasztalata alapján megelőzhette volna a balesetet. Nem helytálló tehát az a fellebbezési hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság a szakvélemény felülbírálatával alakította ki saját álláspontját, hanem a felperesi közrehatás súlyát igazította a szakértő meghallgatása során kiegészített véleményhez. A kellő tapasztalatról és elvárhatóságról tett elsőfokú ítéleti megállapítás a szakértőnek a tárgyaláson tett kijelentésével bizonyított: "két-három heti gyakorlati tapasztalat után észlelhette volna a felperes, hogy a megemelt födém súlypontja hol helyezkedik el, és az jó vagy nem jó". A munkaügyi bíróság mérlegelését a másodfokú bíróság helyesnek találta, mert ez a felperesi közrehatás enyhe mértékű vétkességet jelent, ami a megállapított kárviselési arányban helyesen fejeződött ki a munkáltatóra terhesebb 70 százalék megállapításával.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alperes kárfelelősségének 100 százalékban történő megállapítására és perköltség fizetésére irányult.
Felülvizsgálati érvelése szerint a balesetvédelmi oktatás nem volt megfelelő, a német jogszabály végrehajtása akkor történt volna meg helyesen, illetve az felelt volna meg az előírásoknak, ha a darukezelő a munkáltató által meghatározott gyakorlati idő alatt kizárólag a darukezelést gyakorolta volna. A munkavállaló betanításáért is felelős T. Z. addig, amíg a szakértő szóba nem hozta a német jogszabály szerint meghatározott gyakorlati képzést, arról egyáltalán nem ejtett szót.
L. K. a felperessel párban dolgozó munkatárs vallomásában a személyes felelősség hárítására irányuló válaszokat adott. Ő volt kettőjük közül az, aki hosszabb időtartamban dolgozott az adott munkahelyen, de - vélhetően - az ő gyakorlata is a munkavégzés során alakult ki. Hónapokkal több időt dolgozott a darukezelést is igénylő feladat egy részén. Neki "emberileg" és munkatársi mivolta miatt kötelessége lett volna az új dolgozó biztonságos munkavégzését tanáccsal, saját és a másik ember testi épségének megóvása érdekében fokozottan figyelemmel kísérni és esetenként irányítani. A közvetlen munkatárs az együttműködési kötelezettségének nem tett eleget.
A baleset oka nem az volt, hogy a felperes nem tudta, hogy egy csúcsára állított súlyos tárgy a gyenge szellőtől is felborul, ezért nem javasolt aláállni, hanem az, hogy a veszélyhelyzetet nem ismerte fel, és a bakra feltett gerendákhoz közel álló munkatársa nem figyelmeztette, hogy ne ugyanazt az emelési sorrendet, technikát alkalmazza, mint ami korábban megfelelő volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a kereset elutasítására, másodlagosan a felperesre terhesebben, 70 százalékos kármegosztás megállapítására irányult.
Az alperesi álláspont szerint a jegyzőkönyv egyértelműen igazolta, hogy a felperes részére az oktatás megtörtént, amit aláírásával igazolt. Maga is elismerte, hogy hetek óta végzett daruzási tevékenységet, így nehezen képzelhető el, hogy akár a gyakorlati, akár az elméleti oktatás nem volt megfelelő.
T. Z. nyilatkozott arról, hogy minden hónapban tartott munkavédelmi oktatást, amelyen minden dolgozó részt vett. Ezeken ismertetésre kerültek az emelési szabályok, az elektromos gépek kezelésével kapcsolatos elvárások.
A beszerzett szakvélemény egyértelműen azt támasztotta alá, hogy a felperes figyelmetlensége okozta a balesetet, nem pedig az oktatás hiányosságai vagy bármely más személy közrehatása.
A szakértő kétséget kizáróan kijelentette, hogy a munkáltatói oktatás hiányának nincs hatása a baleset bekövetkezésére, mivel az nem emelőgép-kezelői problematika. Ebből következően a bíróság helytelen következtetést vont le, mivel a balesetet kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
A bíróság alapvetően tévedett, amikor L. K. munkavállaló figyelmetlenségét vagy mulasztását állapította meg, és azt az alperes terhére értékelte.
Önmagában az, hogy a szakértő szerint is életszerű, miszerint két különböző tevékenységet két különböző ember lát el, nem jelenti azt, hogy az alperesi felelősség megállapítása esetén az mindenképpen az alperesre terhesebb. L. K. személyes közreműködése vonatkozásában a szakértő semmiféle mulasztást nem állapított meg, sőt ezen személy tevékenységének ismeretében fenntartotta azt, hogy kizárólag a felperest terheli felelősség.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, az alperesé részben alapos.
A perbeli jogvita eldöntésére is irányadó 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.</a>) 174. § (1)-(3) bekezdései értelmében a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. Mentesül a felelősség alól ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. Ebből következően a munkáltató objektív felelőssége alapján a kimentésre okot adó körülmények bizonyítása az alperest terhelte (Pp. 164. §).
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a németországi munkahelyen a baleset napján a daruzási tevékenységet ketten végezték, a felperes munkáját L. K. kötözőként segítette. A szakértői vélemény egyértelműen megállapította, hogy "amennyiben külön darukötöző vesz részt az emelési munkában, úgy a teherfelvevő eszköz helyes kiválasztása a terhek biztonságos felerősítése és rögzítése a kötöző feladata. Amennyiben a kötöző e feladatban részt vesz, az emelőgép mozgása során helyzetét úgy kell megválasztania, hogy a terhet állandóan figyelemmel tudja kísérni, illetőleg kapcsolatban legyen a kezelővel" (19. sorszámú szakvélemény 20. oldal utolsó bekezdés). A jogerős ítélet helytállóan fejtette ki, hogy a kötöző ezen tevékenységét nem megfelelően látta el, a munkatárs magatartásáért pedig a munkáltató felelősséggel tartozik. L. K. tanúvallomása során maga sem vitatta, hogy a balesetet azért nem látta, mert a tevékenység végzésekor ő mással foglalkozott.
T. Z. műhelyvezető tanúvallomásában állította, hogy a munkavállalók - így a felperes is - balesetvédelmi oktatásban részesültek. A szakértői vélemény szerint azonban a német BGG 921. számú törvény 3.2. pontja részletesen meghatározza a darukezelő számára előírt elméleti és gyakorlati oktatások tematikáját, melyhez képest a perbeli oktatás tartalmaz hiányzó elemeket (szakvélemény 20. oldal első bekezdés).
Az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki, hogy a baleset bekövetkezésében a felperes vétkes magatartása is közrejátszott. A szakértő véleménye kialakításakor arra az álláspontra helyezkedett, hogy "A baleset elsődleges oka mindenképp az emelőgép kezelőjének figyelmetlen, nem átgondolt magatartására vezethető vissza a kezelési hely megválasztásának tekintetében. Amennyiben a lebillenő terhet kézi erővel próbálta valóban megállítani, ez jelen helyzetben gondatlan magatartás, mellyel veszélyeztette saját testi épségét" (2012. február 3-án készült jegyzőkönyv 7. oldala; szakvélemény 17. oldal utolsó bekezdés). A szakértő lényegében személyes meghallgatása során sem változtatta meg a gépkezelő felelősségére vonatkozó álláspontját amikor úgy nyilatkozott, hogy "A német szabályok szerint alapvetően a gépkezelő felelős az emelésért mindaddig, amíg a munkáltató emelésirányítót nem jelöl ki" (31. sorszámú jegyzőkönyv 4. oldal harmadik bekezdés).
A jogerős közbenső ítélet helyesen hivatkozott az MK 31. számú állásfoglalásban kifejtettekre, amely szerint, ha a munkáltatót a baleset bekövetkezésében vétkesség is terheli, az lényegesen csökkenti a károsult munkavállaló vétkes közrehatásának súlyát, és kihat a kárviselés arányára is. Ennek mértékét azonban az eljáró bíróságok tévesen határozták meg. Mivel a megállapított tényállásból következően - figyelemmel a szakértői véleményre is - a baleset bekövetkezése a munkavállaló vétkes magatartására is visszavezethető, az alperest terhelő objektív felelősség és az az alóli kimentés mellett 50-50 százalékos kárfelelősség megállapítására van mód. Ebben a körben a bíróságok tévesen foglaltak állást, a munkavállalóra nézve kedvezőbb kárfelelősség megállapítása jogszabálysértő módon történt [Mt. 174. § (3) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperest 50 százalékban terheli felelősség a felperes balesetének bekövetkezéséért [Pp. 275. § (4) bekezdés].
A felek költségeiket a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján maguk viselik.
Budapest, 2013. december 4.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.182/2013.)