adozona.hu
BH 2014.2.52
BH 2014.2.52
A bíróság szakértő közreműködése nélkül, szemrevételezésével is megállapíthatja a termékek összetéveszthető külső hasonlatosságát. Tömegtermék is rendelkezhet összbenyomásra, ránézésre jellegzetes külsővel (Tpvt. 6. §, Pp. 177. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek - általuk nem vitatottan - versenytársak. A felperes 2000 óta gyártja és forgalmazza a "Párizs segítő kő nevű" térkő terméket, mely a vakok és gyengénlátók biztonságos közlekedését segíti. A terméket elsődlegesen vasúti peronokba építették be, annak ismertté válása érdekében a felperes hirdetéseket tett közzé, marketing cikkeket jelentetett meg.
Az alperes 2008-tól gyártja és forgalmazza a "Rezgő kő" megnevezésű termékét, melyet ugyancsak vasúti pályaudvarok, peronok burkolatán...
BH 2014.2.52 A bíróság szakértő közreműködése nélkül, szemrevételezésével is megállapíthatja a termékek összetéveszthető külső hasonlatosságát. Tömegtermék is rendelkezhet összbenyomásra, ránézésre jellegzetes külsővel (Tpvt. 6. §, Pp. 177. §).
A peres felek - általuk nem vitatottan - versenytársak. A felperes 2000 óta gyártja és forgalmazza a "Párizs segítő kő nevű" térkő terméket, mely a vakok és gyengénlátók biztonságos közlekedését segíti. A terméket elsődlegesen vasúti peronokba építették be, annak ismertté válása érdekében a felperes hirdetéseket tett közzé, marketing cikkeket jelentetett meg.Az alperes 2008-tól gyártja és forgalmazza a "Rezgő kő" megnevezésű termékét, melyet ugyancsak vasúti pályaudvarok, peronok burkolatánál használnak fel elsődlegesen.
A felperes pontosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a "Rezgő kő" fantázia nevű térkő gyártásával, forgalmazásával megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ában írtakat. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alperest a jogsértés abbahagyására, további jogsértéstől tiltsa el, az ítélet rendelkező részének közzétételét rendelje el és az alperest a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítésére kötelezze 1 504 008 Ft erejéig. Jogfenntartással 450 000 Ft kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett állította, hogy nem volt tudomása a felperesi termékről. Hangsúlyozta, hogy a hasonlóság a termék funkciójából, rendeltetéséből adódik, mindkét peres fél terméke a DIN 32984 számú német szabványnak felel meg. A gazdagodás címén megtéríteni kért összeg kapcsán hangsúlyozta, az nem volt kárba veszett összeg, a reklámköltségeket a felperes valószínűleg beépítette a terméke vételárába. Az alperes utalt arra, hogy a termékre a felperest megillető mintaoltalom megsemmisítésre került, bár ez az eljárás még jogerősen nem fejeződött be. Szakértő kirendelését kérte annak megállapítása céljából, hogy egyáltalán megvalósult-e jellegbitorlás az adott tényállás mellett.
Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az alperes a "Rezgő kő" nevű térkő gyártásával, forgalmazásával megsértette a tisztességes verseny követelményeit azáltal, hogy a felperes hozzájárulása nélkül utánozta annak a "Párizs segítő kő" nevű térkő termékét. A bíróság kötelezte az alperest a fenti magatartásokkal megvalósuló jogsértés abbahagyására, továbbá eltiltotta a "Rezgő kő" nevű térkő termék további gyártásától és forgalmazásától. Kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül semmisítse meg a jogsértéssel előállított, és még forgalomba nem hozott, valamint a már forgalomba hozott, de még be nem épített "Rezgő kő" nevű térkő termékeket. A bíróság kötelezte továbbá az alperest: a felperesnek adjon elégtételt akként, hogy a részítélet fenti rendelkezéseit az ítéletben meghatározott módon és időben tegye közzé két, meghatározott lapban, valamint saját internetes honlapjának nyitólapján és ott 60 napig tartsa megjelenítve.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat okszerűen, a Pp. 206. §-ában írtaknak megfelelően értékelte. Rámutatott, annak megítélése, hogy a vizsgált áru az adott piacon olyan jellegzetes külsővel rendelkezik-e, melyről a versenytársa áruját szokták felismerni, nem igényel szakértői bizonyítást. A köz- és magánépítkezéseknél használt térkövek vásárlói átlagos képességű, képzettségű fogyasztók, akik a praktikum ár-értékarány, esztétikum szempontrendszerében vásárolnak. Egy termék jellegzetessége nemcsak egy-egy domináns tulajdonságban, hanem egyenként jellegtelen külső jegyek összhatásában is megnyilvánulhat. A felperes terméke 2000 óta volt egyedüliként jelen a magyar piacon. Az egyedi jegyeiben praktikus és funkcionalitásnak alárendelt külsejű termék a felperes termékeként tudatosult a potenciális megrendelőkben. A felperes terméke jellegzetesnek minősíthető, amit igazol az is, hogy többször "segítő kő" néven rendelték meg az alperes termékét is. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, a később piacra lépő alperesnek a rendeltetés adta keretek között módja lett volna olyan szín, forma, méret, anyagvariációk kidolgozására, amely összhatásában megkülönböztethetővé teszi a termékét a felperesétől. Nincs jelentősége annak, hogy mindkét fél terméke a Magyarországon nem bevezetett német szabványhoz igazodó műszaki jellemzőknek felel meg. A Tpvt. 86. § (3) bekezdés a) pontjára alapítottan megítélt 1 334 608 Ft jogsértéssel elért gazdagodással kapcsolatban rámutatott: azzal a bíróság az alperesi oldalon megjelenő azt a gazdagodást rendelte megfizetni, ami a termék piacra való bevezetésével felmerülő költségek megtakarítását jelentette az alperesnél.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú részítélet megváltoztatásával a kereset ítélettel történő elutasítását kérte. Másodlagosan a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú részítéletre kiterjedő hatállyal és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Elsődleges felülvizsgálati kérelme kapcsán állította, hogy a jogerős részítélet a Tpvt. 6. §-át, 86. § (3) bekezdésének a) pontját, a Ptk. 361-364. §-ait, valamint a Pp. 206. §-át sérti. A másodlagos felülvizsgálati kérelme kapcsán a Pp. 3. § (3) bekezdésének, 141. § (2) bekezdésének, 163. § (1) bekezdésének és a Pp. 221. §-ának megsértésére hivatkozott.
A felperes a jogerős részítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős részítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta [Pp. 275. § (2) bekezdés] és a felhozott jogszabálysértéseket nem találta megállapíthatónak.
A Kúria megítélése szerint is a perben bizonyítást nyert, hogy az alperes a "Rezgő kő" gyártásával, forgalomba hozatalával jellegbitorlást követett el. A Kúria osztotta a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontját, miszerint a felperes terméke, összbenyomására, ránézésre jellegzetes külsővel rendelkezik. A térkő mérete, színe, a felület kialakítása, vagyis a bordázat együttesen valósítja meg a jellegzetes külsőt. A Kúria nem látta bizonyítottnak azt az alperesi érvelést, hogy a perbeli, a vakok és gyengénlátók tájékozódását segítő térkövet csak az adott színnel, bordázattal, mérettel lehetett előállítani, sőt ennek ellenkezőjét a felperes meggyőzően bizonyította. Mindkét peres fél terméke a német szabványnak megfelel, de a német szabvány betartása Magyarországon nem kötelező, bár valószínűleg azt a piac igényli. A szabvány betartása mellett is az alperes terméke megjelenésének formáját megváltoztathatta volna, pl. a felperesétől eltérő színt alkalmazhatott volna. Még az általa kívánatosnak tartott, a térkő funkciójának érvényesülését elősegítő piros színnek is számtalan, a felperesi termék színétől eltérő árnyalata van, melynek használatát semmi sem zárta ki. A felperes a peres eljárásban egyértelműen bizonyította, hogy a műszaki funkciót betöltő bordastruktúra kialakításánál is, a funkció csorbítása nélkül, mód lett volna más felület, pl. tarajszerű kiképzésre, trapéz keresztmetszetű bordázat, vagy bütykös felület alkalmazására. Ezt az is alátámasztja, hogy maga az alperes is gyárt olyan segítő követ, mely nemcsak méretében, hanem alakjában is a felperes termékétől eltérő. A Kúria megítélése szerint sem nyert bizonyítást, hogy az adott termék csak az adott külső megjelenítési formában állítható elő.
A tényállás része - amelyet a felülvizsgálati kérelem nem vitat -, hogy a felperes terméke 2000 óta van a magyar piacon és hosszabb ideig egyedüliként elégítette ki a termékkel szembeni Magyarországon belüli igényeket. A felperesi termék ismertté vált, amit a felperes által csatolt dokumentumok, pl. az F/15-21. szám alatti okiratok bizonyítanak. Ezek közül több, még az alperesi termék piacra vitele előtti keltezésű és több a főmegrendelő, a MÁV tekintetében igazolja, hogy az a felperes termékét megismerte, azzal elégedett volt. Úgyszintén a Vakok Gyengénlátók Egyesülete is ismerte a terméket és beépítésre ajánlotta. A becsatolt bizonyítékok nem hagynak kétséget afelől, hogy az alperesi termék piacra lépésekor a felperes terméke a releváns magyar piacon ismert volt, az alperes terméke pedig, bár mód lett volna a termék más kialakítására, a felperes termékével összetéveszthető volt. Azt is helyes mérlegeléssel állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy a fogyasztók az alperes termékéről a felperes termékére asszociálnak, amit az alpereshez érkezett megrendelésben szereplő, a felperes terméknevével egyező, vagy ahhoz hasonló kifejezések használata igazol. Életszerűtlen, hogy a nem szakcég megrendelők szakirodalomból merítették a felperes terméknevével azonos, vagy ahhoz hasonló szakszavakat.
A Tpvt. 86. § (3) bekezdés a) pontja szerint jellegbitorlás esetén kérhető a "jogsértéssel elért gazdagodás" visszatérítése. Egyértelmű, hogy a Tpvt. szabályai és a Ptk.-nak a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezései (Ptk. 361., 364. §) eltérő tényállások mellett alkalmazandók. A Kúria megítélése szerint a perben eljárt bíróságok helyesen értelmezték a Tpvt. szerinti jogsértéssel elért gazdagodás fogalmát. E körbe beletartozik az a megtakarítás is, amelyet az alperes azzal ért el, hogy a termék már a felperes marketingmunkája miatt ismertté vált. Arra az alperes nem hivatkozott, hogy a marketingmunka célszerűtlen, indokolatlan lett volna és a keresetben meghatározottak összegszerűségét a megítélt körben nem vonta kétségbe. Az alperes által megjelölt, a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből, illetve a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről szóló TRIPS megállapodás 45. cikk (2) bekezdése sem támasztja alá az alperes jogértelmezésének helyességét. Az éppen azt tartalmazza, fel kell hatalmazni a bíróságokat arra, hogy a jogsértőt kötelezhessék a költségek megfizetésére, ideértve pl. a megfelelő ügyvédi munkadíjat is. Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott ítélőtáblai döntésekben írtak az adott ügy elbírálása szempontjából nem voltak figyelembe vehetők önmagában amiatt, hogy ezen döntések meghozatalára az alkalmazandó jogszabályi rendelkezés törvénybe iktatása előtt került sor.
A Kúria nem osztotta az alperesnek az elévüléssel kapcsolatos álláspontját sem. Az elévülés kezdő időpontja ugyanis nem lehet az az időpont, amikor a felperesnél a marketing, illetve hirdetési költségek felmerültek, hiszen akkor még a jogsértő magatartás tanúsítása az alperes részéről el sem kezdődött. Az igény legkorábban akkor keletkezett, amikor az alperes a jellegbitorló termékkel a piacra lépett, és mindaddig ez az igény érvényesíthető volt, amíg a jellegbitorló termék gyártása folyt. Így tehát a követelés elévülése az adott tényállás mellett nem állapítható meg.
A másodlagos felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben a Kúria rámutat arra, az alperes az elsőfokú részítélet elleni fellebbezésében kizárólag azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást nem rendelt el, megsértve a Pp. 177. §-át. Az egyéb, a felülvizsgálati kérelemben állított eljárási jogszabálysértések a felülvizsgálati eljárásban nem voltak vizsgálhatók, figyelemmel arra, hogy azok nem képezték a másodfokú eljárás tárgyát, az elsőfokú bíróság részítéletét a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között kellett a másodfokú bíróságnak vizsgálnia. A Kúria megítélése szerint is a perbeli jogvita eldöntése speciális szakértelmet nem igényel, szemrevételezéssel megállapítható a két termék összetéveszthetősége. Bár nem vitásan az átlagos megrendelők, vásárlók a segítő térkövek piacán nem természetes személyek, hanem jellemzően vasúttársaságok, önkormányzatok, de ezek is a térkővásárlás tekintetében szakcégnek nem tekinthetők, speciális szakértelemmel e körben nem rendelkeznek.
(Kúria Gfv. VII. 30.116/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Markó és Czebe Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Markó Andrea ügyvéd által képviselt K. Kft. felperesnek a Sár és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Horváth Katalin ügyvéd által képviselt B. Kft. alperes ellen tisztességtelen piaci magatartás megállapítása iránt a Veszprémi Törvényszék előtt 1.G.40.007/2011. számon indult és a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.212/2012/4. számú részítéletével részben befejezett perben a jogerős részítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
részítéletet:
A Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 424.180 (Négyszázhuszonnégyezer-egyszáznyolcvan) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A peres felek - a felek által nem vitatottan - versenytársak. A felperes 2000-óta gyártja és forgalmazza a "Párizs segítő kő nevű" térkő terméket, mely a vakok és gyengénlátók biztonságos közlekedését segíti. A terméket elsődlegesen vasúti peronokba építették be, annak ismertté válása érdekében a felperes hirdetéseket tett közzé, marketing cikkeket jelentetett meg.Az alperes 2008-tól gyártja és forgalmazza a "Rezgő kő" megnevezésű termékét, melyet ugyancsak vasúti pályaudvarok, peronok burkolatánál használnak fel elsődlegesen.
A felperes pontosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a "Rezgő kő" fantázia nevű térkő gyártásnak forgalmazásával megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 6. §-ában írtakat. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alperest a jogsértés abbahagyására, további jogsértéstől tiltsa el, az ítélet rendelkező részének közzétételét rendelje el és az alperest a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítésére kötelezze 1.504.008 Ft erejéig. Jogfenntartással 450.000 Ft kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett állította, hogy nem volt tudomása a felperesi termékről. Hangsúlyozta, hogy a hasonlóság a termék funkciójából, rendeltetéséből adódik, mindkét peres fél terméke a DIN 32984 számú német szabványnak felel meg. A gazdagodás címén megtéríteni kért összeg kapcsán hangsúlyozta, az nem volt kárba veszett összeg, a reklámköltségeket a felperes valószínűleg beépítette a terméke vételárába. Az alperes utalt arra, hogy a termékre a felperest megillető mintaoltalom megsemmisítésre került, bár ez az eljárás még jogerősen nem fejeződött be. Szakértő kirendelését kérte annak megállapítása céljából, hogy egyáltalán megvalósult-e jellegbitorlás az adott tényállás mellett.
Az elsőfokú bíróság 2012. április 3-án kelt részítéletében megállapította, hogy az alperes a "Rezgő kő" nevű térkő gyártásával, forgalmazásával megsértette a tisztességes verseny követelményeit azáltal, hogy a felperes hozzájárulása nélkül utánozta annak a "Párizs segítő kő" nevű térkő termékét. A bíróság kötelezte az alperest a fenti magatartásokkal megvalósuló jogsértés abbahagyására, továbbá eltiltotta a "Rezgő kő" nevű térkő termék további gyártásától és forgalmazásától. Kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül semmisítse meg a jogsértéssel előállított, és még forgalomba nem hozott, valamint a már forgalomba hozott, de még be nem épített "Rezgő kő" nevű térkő termékeket. A bíróság kötelezte az alperest, hogy a felperesnek adjon elégtételt akként, hogy a részítélet fenti rendelkezéseit az ítéletben meghatározott módon és időben tegye közzé két, ott meghatározott lapban, valamint saját internetes honlapjának nyitólapján és ott 60 napig tartsa megjelenítve. A bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.334.608 Ft-ot és ennek törvényes kamatait, valamint 1.862.778 Ft elsőfokú perköltséget.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában rögzítette, hogy a két termék egy-egy darabjának természetben történt megtekintése után, illetve fényképeiknek, műszaki leírásaiknak ismeretében szemrevételezéssel megállapítható volt, hogy az alperes által gyártott termék a felperes termékéhez összetéveszthetően hasonlít. A domináns jegyeket nem érintő lényegtelen különbségek (pár milliméter barázda szélesség-eltérés) alkalmatlanok arra, hogy az átlagos vásárló az alperes termékét a felperes termékétől megkülönböztesse. A felperes bizonyította, hogy az alperes egy német szabványnak megfelelő termékét más külső megjelenési formában is előállíthatta volna. Az alperes pedig nem tudta bizonyítani, hogy a felperes az alperesi termék gyártásához hozzájárulását adta. A bíróság kifejtette, a Tpvt. 86. § /3/ bekezdés a) pontjára alapítottan a felperes jogszerűen követelhette a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését, mely körbe a reklámra, a termék ismertté tételére vonatkozó ráfordítások is bevonhatók. Az iparjogvédelmi eljárással kapcsolatos költségeket azonban nem tekintette ilyennek.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest 700.000 Ft másodfokú perköltség felperes részére történő megfizetésére.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben felderítette, a bizonyítékokat okszerűen, a Pp. 206. §-ában írtaknak megfelelően értékelte. Rámutatott, annak megítélése, hogy a vizsgált áru az adott piacon olyan jellegzetes külsővel rendelkezik-e, melyről a versenytársa áruját szokták felismerni, nem igényel szakértői bizonyítást. A köz- és magánépítkezéseknél használt térkövek vásárlói átlagos képességű, képzettségű fogyasztók, akik a praktikum ár-értékarány, esztétikum szempontrendszerében vásárolnak. Egy termék jellegzetessége nemcsak egy-egy domináns tulajdonságban, hanem egyenként jellegtelen külső jegyek összhatásában is megnyilvánulhat. A felperes terméke 2000. óta volt egyedüliként jelen a magyar piacon. Az egyedi jegyeiben praktikus és funkcionalitásnak alárendelt külsejű termék a felperes termékeként tudatosult a potenciális megrendelőkben. A felperes terméke jellegzetesnek minősíthető, amit igazol az is, hogy többször "segítő kő" néven rendelték meg az alperes termékét is. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, a később piacra lépő alperesnek a rendeltetés adta keretek között módja lett volna olyan szín, forma, méret, anyagvariációk kidolgozására, amely összhatásában megkülönböztethetővé teszi a termékét a felperesétől. Nincs jelentősége annak, hogy mindkét fél terméke a Magyarországon nem bevezetett német szabványhoz igazodó műszaki jellemzőknek felel meg. A Tpvt. 86. § (3) bekezdés a) pontjára alapítottan megítélt 1.334.608 Ft jogsértéssel elért gazdagodással kapcsolatban rámutatott: azzal a bíróság az alperesi oldalon megjelenő azt a gazdagodást rendelte megfizetni, ami a termék piacra való bevezetésével felmerülő költségek megtakarítását jelentette az alperesnél.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú részítélet megváltoztatásával a kereset ítélettel történő elutasítását kérte. Másodlagosan a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú részítéletre kiterjedő hatállyal és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Elsődleges felülvizsgálati kérelme kapcsán állította, hogy a jogerős részítélet a Tpvt. 6. §-át, 86. § (3) bekezdésének a) pontját, a Ptk. 361-364. §-ait, valamint a Pp. 206. §-át sérti. A másodlagos felülvizsgálati kérelme kapcsán a Pp. 3. § (3) bekezdésének, 141. § (2) bekezdésének, 163. § (1) bekezdésének és a Pp. 221. §-ának megsértésére hivatkozott. Amennyiben ezen felülvizsgálati kérelme nem vezetne eredményre, kérte a felperes javára megállapított túlzott mértékű első- és másodfokú munkadíjból álló perköltség mérséklését.
Elsődleges felülvizsgálati kérelmével összefüggésben előadta, hogy a Tpvt. 6. §-ában szabályozott jellegbitorlás nem valósulhatott meg, mert a felperes terméke nem rendelkezik jellegzetes külsővel. A felperesi térkő mérete és formája nem jellegzetes. Számos térkő a fenti paraméterekkel rendelkezik, a színe is szokásos, a termék funkcióját segíti elő. A bordázat kialakítása sem jellegzetes, maga az alperes is forgalmazott már korábban ugyanilyen bordázattal, vakvezető követ. A felperesi termék egy, már régebben alkalmazott műszaki megoldásnak felel meg, a német DIN 32984 számú szabványnak. Az alperes is, a felperesi terméktől függetlenül, a német szabvány alapján fejlesztette ki saját térkövét. Állította, attól egy termék nem lesz jellegzetes, hogy elsőként jelent meg a magyar piacon. A jellegzetesség nem azonos az ismertséggel. Egyébként is nem minden csatolt okirat bizonyítja azt, hogy az alperesi termék megrendelői a "segítő kő" kifejezést használták a megrendeléskor. A hivatkozott kifejezés a termékfajtára utal, a szakirodalom is használja azt. Kifejtette, Magyarországon, illetve az Unióban nincs szabvány a vakok és gyengénlátók közlekedését segítő térkövekre, ezért a gyártók kénytelenek a német szabvány előírásainak megfelelően legyártani a speciális térkövet, a piacnak ez az elvárása. A szabvány minimális eltérésre ad lehetőséget. A perben, alperesi álláspont szerint, nem nyert igazolást, hogy a felperesi termék ismert a piacon. Ennek alátámasztására a forgalmazási adatok, a marketing anyagok és költségek nem elégségesek. Ez utóbbiak egyébként is minimálisak. A verseny sérelme nélkül csak olyan külső jegyeket viselő árut lehet versenyjogi védelemben részesíteni, amely az adott terméket egyedivé teszi, a szabvánnyal is körülírt vakvezető kő áru külseje senki által nem sajátítható ki. A felperes azt kívánja megakadályozni, hogy egy másik piaci szereplő hasonló szabványos termékkel piacra lépjen.
A felperes keresetében a Tpvt. 86. § (3) bekezdés a) pontja szerinti igényt érvényesített, nem jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozott. A Tptv. 86. § (3) bekezdés a) pontjára hivatkozva az alperes jogszerűen nem kötelezhető olyan költségek megfizetésére, melyek évekkel korábban merültek fel a felperesnél. Az alperesi oldalon "megspórolt" összegek megfizetésére nem lehet jogszerűen kötelezni, az alapján a jogsértő által elért "profit" elvonására van mód. Ez a jogértelmezés következik a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004. április 29-i 2004/48.EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből, illetve a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozó, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről szóló TRIPS megállapodás 1998. évi IX. törvény által kihirdetett, 45. cikk (2) bekezdésében foglaltakból. Az alperes szerint egyébként is a felperes követelése elévült, hiszen költségei 2002-2004. év között keletkeztek, és amennyiben a felperes jogsértésről való - állítása szerinti 2008-ban történt tudomásszerzéséig - az elévülés nyugodott volna, akkor is a követelés legkésőbb 2010.július 27-én elévült, a felperes pedig keresetét 2010. októberében terjesztette elő.
Az alperes a másodlagos felülvizsgálati kérelem kapcsán kifejtette, a perben eljárt bíróságok nem folytatták le a szükséges bizonyítást, nem derítették fel a tényállást, nem tájékoztatták a feleket a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről, jogszabálysértő módon nem rendeltek ki szakértőt, pedig a szükséges szakértelemmel nem rendelkeztek. A másodfokú bíróság tévedett, amikor az átlagos fogyasztói kört magánszemélyekre is kiterjesztette, hiszen a perbeli térköveket önkormányzatok, vasúttársaságok vették meg, akik speciális szakismerettel rendelkeznek.
Az alperes az első- és másodfokon megítélt perköltség mérséklését azért kérte, mert megítélése szerint az nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel és a pertárgy értékkel. Egyben megjelölte, hogy pernyertessége esetén felszámítani kért ügyvédi munkadíj összegét.
A felperes a jogerős részítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős részítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta [Pp. 275. § (2) bekezdés] és a felhozott jogszabálysértéseket nem találta megállapíthatónak.
A Kúria megítélése szerint is a perben bizonyítást nyert, hogy az alperes a "Rezgő kő" gyártásával, forgalomba hozatalával jellegbitorlást követett el. A Kúria osztotta a perben eljárt bíróságok azon egyező álláspontját, miszerint a felperes terméke, összbenyomására, ránézésre jellegzetes külsővel rendelkezik. A térkő mérete, színe, a felület kialakítása, vagyis a bordázat együttesen valósítja meg a jellegzetes külsőt. A Kúria nem látta bizonyítottnak azt az alperesi érvelést, hogy a perbeli, a vakok és gyengénlátók tájékozódását segítő térkövet csak az adott színnel, bordázattal, mérettel lehetett előállítani, sőt ennek ellenkezőjét a felperes meggyőzően bizonyította. Mindkét peres fél terméke a német szabványnak megfelel, de a német szabvány betartása Magyarországon nem kötelező, bár valószínűleg azt a piac igényli. A szabvány betartása mellett is az alperes terméke megjelenésének formáját megváltoztathatta volna, pl. a felperesétől eltérő színt alkalmazhatott volna. Még az általa kívánatosnak tartott, a térkő funkciójának érvényesülését elősegítő piros színnek is számtalan, a felperesi termék színétől eltérő árnyalata van, melynek használatát semmi sem zárta ki. A felperes a peres eljárásban egyértelműen bizonyította, hogy a műszaki funkciót betöltő bordastruktúra kialakításánál is, a funkció csorbítása nélkül, mód lett volna más felület, pl. tarajszerű kiképzésre, trapéz keresztmetszetű bordázat, vagy bütykös felület alkalmazására. Ezt az is alátámasztja, hogy maga az alperes is gyárt olyan segítő követ, mely nemcsak méretében, hanem alakjában is a felperes termékétől eltérő. A Kúria megítélése szerint sem nyert bizonyítást, hogy az adott termék csak az adott külső megjelenítési formában állítható elő.
A Kúria rámutat arra, a tényállás része - melyet a felülvizsgálati kérelem nem vitat - a felperes terméke 2000-óta van a magyar piacon és hosszabb ideig egyedüliként elégítette ki a termékkel szembeni Magyarországon belüli igényeket. A felperesi termék ismertté vált, amit a felperes által csatolt dokumentumok, pl. az F/15-21. szám alatti okiratok bizonyítanak. Ezek közül több, még az alperesi termék piacra vitele előtti keltezésű és több a főmegrendelő, a MÁV tekintetében igazolja, hogy az a felperes termékét megismerte, azzal elégedett volt. Úgyszintén a Vakok Gyengénlátók Egyesülete is ismerte a terméket és beépítésre ajánlotta. A becsatolt bizonyítékok nem hagynak kétséget afelől, hogy az alperesi termék piacra lépésekor a felperes terméke a releváns magyar piacon ismert volt, az alperes terméke pedig, bár mód lett volna a termék más kialakítására, a felperes termékével összetéveszthető volt. Azt is helyes mérlegeléssel állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy a fogyasztók az alperes termékéről a felperes termékére asszociálnak, amit az alpereshez érkezett megrendelésben szereplő, a felperes terméknevével egyező, vagy ahhoz hasonló kifejezések használata igazol. Életszerűtlen, hogy a nem szakcég megrendelők szakirodalomból merítették a felperes terméknevével azonos, vagy ahhoz hasonló szakszavakat.
A Tpvt. 86. § (3) bekezdés a) pontja szerint jellegbitorlás esetén kérhető a "jogsértéssel elért gazdagodás" visszatérítése. Egyértelmű, hogy a Tpvt. szabályai és a Ptk-nak a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezései [Ptk. 361., 364. §] eltérő tényállások mellett alkalmazandók. A Kúria megítélése szerint a perben eljárt bíróságok helyesen értelmezték a Tpvt. szerinti jogsértéssel elért gazdagodás fogalmát. E körbe beletartozik az a megtakarítás is, amelyet az alperes azzal ért el, hogy a termék már a felperes marketingmunkája miatt ismertté vált. Arra az alperes nem hivatkozott, hogy a marketingmunka célszerűtlen, indokolatlan lett volna és a keresetben meghatározottak összegszerűségét a megítélt körben nem vonta kétségbe. Az alperes által megjelölt TRIPS megállapodás 45. cikk (2) bekezdése sem támasztja alá az alperes jogértelmezésének helyességét. Az éppen azt tartalmazza, hogy fel kell hatalmazni a bíróságokat arra, hogy a jogsértőt kötelezhessék a költségek megfizetésére, ideértve pl. a megfelelő ügyvédi munkadíjat is. Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott ítélőtáblai döntésekben írtak az adott ügy elbírálása szempontjából nem voltak figyelembe vehetők önmagában amiatt, hogy ezen döntések meghozatalára az alkalmazandó jogszabályi rendelkezés törvénybe iktatása előtt került sor.
A Kúria nem osztotta az alperesnek az elévüléssel kapcsolatos álláspontját sem. Az elévülés kezdő időpontja ugyanis nem lehet az az időpont, amikor a felperesnél a marketing, illetve hirdetési költségek felmerültek, hiszen akkor még a jogsértő magatartás tanúsítása az alperes részéről el sem kezdődött. Az igény legkorábban akkor keletkezett, amikor az alperes a jellegbitorló termékkel a piacra lépett, és mindaddig ez az igény érvényesíthető volt, amíg a jellegbitorló termék gyártása folyt. Így tehát a követelés elévülése az adott tényállás mellett nem állapítható meg.
A másodlagos felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben a Kúria rámutat arra, az alperes az elsőfokú részítélet elleni fellebbezésében kizárólag azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást nem rendelt el, megsértve a Pp. 177. §-át. Az egyéb, a felülvizsgálati kérelemben állított eljárási jogszabálysértések a felülvizsgálati eljárásban nem voltak vizsgálhatók, figyelemmel arra, hogy azok nem képezték a másodfokú eljárás tárgyát, az elsőfokú bíróság részítéletét a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között kellett a másodfokú bíróságnak vizsgálnia. A Kúria megítélése szerint is a perbeli jogvita eldöntése speciális szakértelmet nem igényel, szemrevételezéssel megállapítható a két termék összetéveszthetősége. Bár nem vitásan az átlagos megrendelők, vásárlók a segítő térkövek piacán nem természetes személyek, hanem jellemzően vasúttársaságok, önkormányzatok, de ezek is a térkővásárlás tekintetében szakcégnek nem tekinthetők, speciális szakértelemmel e körben nem rendelkeznek.
A megítélt első- és másodfokú perköltséggel kapcsolatban a Kúria a következőkre mutat rá. Az elsőfokú bíróság által megítélt perköltséget az alperes fellebbezésében nem vitatta, azt tehát a másodfokú bíróság már érdemben nem vizsgálhatta felül, így annak felülvizsgálata a felülvizsgálati eljárásban is kizárt volt. A másodfokú perköltséget a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése szerint a csatolt megbízási szerződések, számlák alapján állapította meg. Maga az alperes pernyertessége esetére a felperes javára megítéltnél magasabb fellebbezési ügyvédi díj megállapítását kérte. Ezt is figyelembe véve a Kúria nem látott lehetőséget arra, hogy a megítélt másodfokú eljárási költséget mérlegeléssel csökkentse.
Mindezekre tekintettel a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése, illetve 78. § (1) bekezdése alkalmazásával kötelezte az alperest a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült és számlákkal igazolt eljárási költségeinek megfizetésére.
Budapest, 2013. december 5.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Vezekényi Ursula sk. előadó-bíró, Dr. Török Judit sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.116/2013.)