adozona.hu
BH 2014.1.24
BH 2014.1.24
Nincs helye a munkavállaló részéről az elháríthatatlan külső okra történő hivatkozásnak akkor, ha a kár bekövetkezéséhez a vétkes kötelezettségszegése vezetett (1992. évi XXII. tv. 166. §, 169. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2007. június 15-én kelt határozatával a felperest 1 000 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 166. §-a, a 169. § (3) bekezdése, a 173. §-a, valamint a Kollektív Szerződés VII. fejezet 2/c. és 4. pontja alapján.
A határozat indokolása szerint a felperes 2007. április 3-án az alperes nyíregyházi fiókjában F. I. J.-né részére - aki T. J. betétkönyv-tulajdonos személyi okmányaival jogellenesen visszaélt - 1 800 000 Ft-ot fizetett ki. A kifizetésr...
BH 2014.1.24 Nincs helye a munkavállaló részéről az elháríthatatlan külső okra történő hivatkozásnak akkor, ha a kár bekövetkezéséhez a vétkes kötelezettségszegése vezetett (1992. évi XXII. tv. 166. §, 169. §).
Az alperes a 2007. június 15-én kelt határozatával a felperest 1 000 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 166. §-a, a 169. § (3) bekezdése, a 173. §-a, valamint a Kollektív Szerződés VII. fejezet 2/c. és 4. pontja alapján.A határozat indokolása szerint a felperes 2007. április 3-án az alperes nyíregyházi fiókjában F. I. J.-né részére - aki T. J. betétkönyv-tulajdonos személyi okmányaival jogellenesen visszaélt - 1 800 000 Ft-ot fizetett ki. A kifizetésre lopott személyi igazolvány, lakcímkártya, illetve betétkönyv felhasználásával került sor. Az ügyviteli utasítás vonatkozó rendelkezései szerint a takarékbetétből történő kifizetés során az ügyfelet összeghatártól függetlenül az általános szabályok szerint azonosítani kell. Az ügyfél-azonosítás elvégzése során felperes nem észlelte azt a nyilvánvaló tényt, hogy az ügyfél a személyi igazolványa szerint 1926-ban született, a pénzfelvétel céljából megjelent személy pedig legfeljebb 55-60 éves volt. Körültekintő eljárás során a téves kifizetés elkerülhető lett volna, a felperes, mint pénztáros a téves kifizetéssel okozott kárért az objektív felelősség szabályai szerint felel.
A bűncselekménnyel okozott kárt az alperes a betétkönyv-tulajdonos részére megtérítette.
A felperes a keresetében kérte a kártérítési határozat hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a kártérítési határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest perköltség, valamint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a kártérítési határozatban alperes nem hivatkozott az Mt. 167. § (4) bekezdésében foglaltakra, ugyanis ez a rendelkezés vonatkozik a pénzintézet pénztári számfejtőjére és ellenőrére, akik a gondatlan károkozás esetén is teljes kártérítési felelősséggel tartoznak.
Az alperes Kollektív Szerződése szándékos és súlyosan gondatlan károkozás esetén kizárja a kártérítés mérséklését. Az alperes mérsékelte a kártérítés összegét, így megállapítható, hogy súlyosan gondatlan, illetve szándékos károkozást nem rótt a felperes terhére.
A tanúvallomások alapján megállapítható volt az is, hogy a felperes kellő körültekintéssel, az alperesnél irányadó szakmai szabályokat betartva járt el, az ügyfélforgalomhoz képest megfelelően végezte az ügyfél részére a pénzkifizetést. A pénztárosnak a személyi igazolványban szereplő fénykép és az ügyfél arcának egybevetése alapján kell a személyazonosságot megállapítani, ezen túlmenően egyéb tulajdonságait nem kell figyelnie. Amennyiben az alperes a felperest kártérítésre kívánta kötelezni, akkor az ellenőrzést végző személy felelősségét is meg kellett volna állapítani, tekintettel arra, hogy a kifizetett összeg nagysága miatt a kifizetés ellenőrzésére is sor került.
A bűncselekmény elkövetőjét jogerős ítélet kötelezte az alperes kárának megtérítésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta és másodfokú perköltség fizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet indokolása szerint a jogvita elbírálása során az Mt. 169. §-át kellett alkalmazni, így a felperesnek az eljárás során azt kellett bizonyítania, hogy mentesül a kártérítési felelősség alól, mivel a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. A felperes az eljárás során bizonyította azt, hogy őt a bűncselekmény elkövetője megtévesztette.
A felperes részéről elháríthatatlan külső oknak minősül az, hogy alperesnél milyen módon van szabályozva az ellenőrző személy tevékenysége az 500 000 Ft-ot meghaladó pénzkifizetéseknél, valamint az, hogy milyen munkateher mellett kellett munkát végeznie a pénztárosnak.
A személyi igazolványkép - amely évekkel korábban is készülhetett - nem ad elég támpontot a személy beazonosításához, egy személy megjelenése a valós életkorához képest évtizedekkel is eltérő lehet, szemrevételezés alapján nem lehet megfelelően beazonosítani valakinek az életkorát.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte "a jogszabálysértő határozatok helyett új határozat hozatalát" és a felperes keresetének elutasítását.
Álláspontja szerint nem minősül elháríthatatlan külső oknak az, hogy az adott napon a felperesnek az átlagosnál nagyobb munkateher mellett kellett a munkát végeznie, a bankfiók szokásos, periodikusan változó nagyságú forgalma a bankfiók működésének részét képezi.
A felperes figyelmes, alapos munkavégzése esetén a káresemény elkerülhető lett volna.
Amennyiben a felperes a tőle elvárható gondossággal járt volna el az ügyfél-azonosítás során, akkor tisztában kellett volna lennie azzal a ténnyel, hogy az 1926-ban született ügyfél az azonosítás időpontjában 81. életévében járt. Ezt az adatot össze kellett volna vetnie az előtte álló, felperes saját nyilatkozata szerint kb. 55-60 évesnek tűnő személy életkorával, amelynek során azonnal látnia kellett volna azt, hogy az azonosított személy életkora jelentősen, feltűnő mértékben eltér az okiratban található életkortól.
Az eljárás során a felperes maga is elismerte, nem számolt utána annak, hogy az ügyfél hány éves.
Tévesen helyezkedtek az eljárt bíróságok arra az álláspontra, hogy az ellenőrző személynek ugyanolyan módon kell meggyőződnie az ügyfél személyéről, mint a pénztárosnak. Az ellenőrző személy nem találkozik az ügyfelekkel, csak az ügyintéző által aláírt okmányokat ellenőrzi.
A felperes az ügyfél-azonosítás szakmai szabályait megszegte azáltal, hogy a személyi igazolványban megjelölt születési év alapján kiszámítható életkort nem vetette össze az előtte álló és ügyfél általa becsült életkorával, így a gondatlan munkavégzése vezetett a kár bekövetkezéséhez.
A meghallgatási jegyzőkönyvben felperes elismerte, hogy az általa azonosított személy 55-60 éves korú lehetett.
A bemutatott irat szerinti életkor és a tényleges kinézet közötti 21-25 évnyi eltérés az ügyfél-azonosítás során olyan egyedi jelenség, amelynek fel kellett volna keltenie a felperes gyanúját és amely alapján gondos munkavégzés mellett jelzéssel kellett volna élnie az ellenőrző személy felé.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A másodfokú bíróság a felperes kártérítési felelősségének elbírálása során az Mt. 169. §-át alkalmazta, amely szerint:
(1) A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási, vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ, vagy kezel.
(2) Mentesül a munkavállaló a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.
(3) A munkavállalót az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot jegyzék, vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt, vagy értékkezelőt e nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.
Helytállóan utalt az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy nincs helye a munkavállaló részéről az elháríthatatlan külső okra történő hivatkozásnak akkor, ha a kár bekövetkezéséhez a vétkes kötelezettségszegése vezetett.
A felperes személyes meghallgatását rögzítő jegyzőkönyvben a felperes maga nyilatkozott úgy, hogy nem számolt utána, hogy az ügyfélnek hány évesnek kell lennie a születési dátuma alapján.
Az iratokhoz csatolt Ügyviteli Szabályzat tartalmazza azt a rendelkezést, hogy kifizetés esetén az ügyfelet összeghatártól függetlenül minden esetben az általános előírások szerint azonosítani kell. Az ügyfél-azonosítás menetére vonatkozó általános rendelkezések szerint az ügyfelek személyazonosságát a lakossági számlákhoz kapcsolódó bankkártya, vagy személyazonosító okmány adatai alapján kell ellenőrizni.
A felperes a fenti kötelezettségét vétkesen megszegte akkor, amikor - saját bevallása szerint is - elmulasztotta a születési dátum alapján megállapítható életkorral egybevetni az előtte álló személy vélhető életkorát. A felperes mulasztása tehát nem ott jelentkezik, hogy helytelenül állapította meg a pénzt felvevő személy lehetséges életkorát, hanem ott, hogy az adott helyzetben elvárható kellő gondosság tanúsítása mellett fel kellett volna ismernie, hogy a pénzt felvevő életkora az azonosításra használt okmányban szereplő születési dátumból nyilvánvalóan nem következhet.
A felperesnek, mint pénztárosnak a fent hivatkozott szabályzatban foglalt ügyfél-azonosítási kötelezettsége független az ügyfélforgalom nagyságától, illetve attól, hogy az 500 000 Ft feletti kifizetések esetén ellenőrzést gyakorló személyt a szabályzat alapján milyen kötelezettségek terhelik. E körülmények a felelősségének a megállapíthatóságát jelen esetben semmilyen módon nem befolyásolják.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. II. 10. 230/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Hock Miklós ügyvéd által képviselt S. Z. felperesnek - a dr. Kővágó László ügyvéd által képviselt OTP Bank Nyrt. alperes ellen kártérítési határozat hatályon kívül helyezése iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.668/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.650/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4. Mf.21.650/2012/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2.M.668/2011/9. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 80 000 Ft (Nyolcvanezer forint) és 21 600 Ft (Huszonegyezer-hatszáz forint) áfa együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az első-, másodfokú, valamint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
Az alperes a 2007. június 15-én kelt határozatával a felperest 1 000 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 166. §-a, a 169. § (3) bekezdése, a 173. §-a, valamint a Kollektív Szerződés VII. fejezet 2/c. és 4. pontja alapján.A határozat indokolása szerint a felperes 2007. április 3-án az alperes nyíregyházi fiókjában F. I. J.-né részére - aki T. J. betétkönyv-tulajdonos személyi okmányaival jogellenesen visszaélt - 1 800 000 Ft-ot fizetett ki. A kifizetésre lopott személyi igazolvány, lakcímkártya, illetve betétkönyv felhasználásával került sor. Az ügyviteli utasítás vonatkozó rendelkezései szerint a takarékbetétből történő kifizetés során az ügyfelet összeghatártól függetlenül az általános szabályok szerint azonosítani kell. Az ügyfél-azonosítás elvégzése során felperes nem észlelte azt a nyilvánvaló tényt, hogy az ügyfél a személyi igazolványa szerint 1926-ban született, a pénzfelvétel céljából megjelent személy pedig legfeljebb 55-60 éves volt. Körültekintő eljárás során a téves kifizetés elkerülhető lett volna, a felperes, mint pénztáros a téves kifizetéssel okozott kárért az objektív felelősség szabályai szerint felel.
A bűncselekménnyel okozott kárt az alperes a betétkönyv-tulajdonos részére megtérítette.
A felperes a keresetében kérte a kártérítési határozat hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a kártérítési határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest perköltség, valamint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a kártérítési határozatban alperes nem hivatkozott az Mt. 167. § (4) bekezdésében foglaltakra, ugyanis ez a rendelkezés vonatkozik a pénzintézet pénztári számfejtőjére és ellenőrére, akik a gondatlan károkozás esetén is teljes kártérítési felelősséggel tartoznak.
Az alperes Kollektív Szerződése szándékos és súlyosan gondatlan károkozás esetén kizárja a kártérítés mérséklését. Az alperes mérsékelte a kártérítés összegét, így megállapítható, hogy súlyosan gondatlan, illetve szándékos károkozást nem rótt a felperes terhére.
A tanúvallomások alapján megállapítható volt az is, hogy a felperes kellő körültekintéssel, az alperesnél irányadó szakmai szabályokat betartva járt el, az ügyfélforgalomhoz képest megfelelően végezte az ügyfél részére a pénzkifizetést. A pénztárosnak a személyi igazolványban szereplő fénykép és az ügyfél arcának egybevetése alapján kell a személyazonosságot megállapítani, ezen túlmenően egyéb tulajdonságait nem kell figyelnie. Amennyiben az alperes a felperest kártérítésre kívánta kötelezni, akkor az ellenőrzést végző személy felelősségét is meg kellett volna állapítani, tekintettel arra, hogy a kifizetett összeg nagysága miatt a kifizetés ellenőrzésére is sor került.
A bűncselekmény elkövetőjét jogerős ítélet kötelezte az alperes kárának megtérítésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta és másodfokú perköltség fizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet indokolása szerint a jogvita elbírálása során az 1992. évi XXII. törvény 169. §- át kellett alkalmazni, így a felperesnek az eljárás során azt kellett bizonyítania, hogy mentesül a kártérítési felelősség alól, mivel a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. A felperes az eljárás során bizonyította azt, hogy őt a bűncselekmény elkövetője megtévesztette.
A felperes részéről elháríthatatlan külső oknak minősül az, hogy alperesnél milyen módon van szabályozva az ellenőrző személy tevékenysége az 500.000 Ft-ot meghaladó pénzkifizetéseknél, valamint az, hogy milyen munkateher mellett kellett munkát végeznie a pénztárosnak.
A személyi igazolványkép - amely évekkel korábban is készülhetett - nem ad elég támpontot a személy beazonosításához, egy személy megjelenése a valós életkorához képest évtizedekkel is eltérő lehet, szemrevételezés alapján nem lehet megfelelően beazonosítani valakinek az életkorát.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte "a jogszabálysértő határozatok helyett új határozat hozatalát" és a felperes keresetének elutasítását.
Álláspontja szerint nem minősül elháríthatatlan külső oknak az, hogy az adott napon a felperesnek az átlagosnál nagyobb munkateher mellett kellett a munkát végeznie, a bankfiók szokásos, periodikusan változó nagyságú forgalma a bankfiók működésének részét képezi.
A felperes figyelmes, alapos munkavégzése esetén a káresemény elkerülhető lett volna.
Amennyiben a felperes a tőle elvárható gondossággal járt volna el az ügyfél-azonosítás során, akkor tisztában kellett volna lennie azzal a ténnyel, hogy az 1926-ban született ügyfél az azonosítás időpontjában 81. életévében járt. Ezt az adatot össze kellett volna vetnie az előtte álló, felperes saját nyilatkozata szerint kb. 55-60 évesnek tűnő személy életkorával, amelynek során azonnal látnia kellett volna azt, hogy az azonosított személy életkora jelentősen, feltűnő mértékben eltér az okiratban található életkortól.
Az eljárás során a felperes maga is elismerte, nem számolt utána annak, hogy az ügyfél hány éves.
Tévesen helyezkedtek az eljárt bíróságok arra az álláspontra, hogy az ellenőrző személynek ugyanolyan módon kell meggyőződnie az ügyfél személyéről, mint a pénztárosnak. Az ellenőrző személy nem találkozik az ügyfelekkel, csak az ügyintéző által aláírt okmányokat ellenőrzi.
A felperes az ügyfél-azonosítás szakmai szabályait megszegte azáltal, hogy a személyi igazolványban megjelölt születési év alapján kiszámítható életkort nem vetette össze az előtte álló és ügyfél általa becsült életkorával, így a gondatlan munkavégzése vezetett a kár bekövetkezéséhez.
A 2007. május 16-án kelt meghallgatási jegyzőkönyvben felperes elismerte, hogy az általa azonosított személy 55-60 éves korú lehetett.
A bemutatott irat szerinti életkor és a tényleges kinézet közötti 21-25 évnyi eltérés az ügyfél-azonosítás során olyan egyedi jelenség, amelynek fel kellett volna keltenie a felperes gyanúját, és amely alapján gondos munkavégzés mellett jelzéssel kellett volna élnie az ellenőrző személy felé.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A másodfokú bíróság a felperes kártérítési felelősségének elbírálása során az Mt. 169. §-át alkalmazta, amely szerint:
(1) A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási, vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ, vagy kezel.
(2) Mentesül a munkavállaló a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.
(3) A munkavállalót az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot jegyzék, vagy elismervény alapján vette át. A pénztárost, a pénzkezelőt, vagy értékkezelőt e nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.
Helytállóan utalt az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy nincs helye a munkavállaló részéről az elháríthatatlan külső okra történő hivatkozásnak akkor, ha a kár bekövetkezéséhez a vétkes kötelezettségszegése vezetett.
A 2007. május 16-án kelt - a felperes személyes meghallgatását rögzítő - jegyzőkönyvben a felperes maga nyilatkozott úgy, hogy nem számolt utána, hogy az ügyfélnek hány évesnek kell lennie a születési dátuma alapján.
Az iratokhoz csatolt Lakossági Betétek Ügyviteli Szabályzata a 4.5. pontjában tartalmazza azt a rendelkezést, hogy kifizetés esetén az ügyfelet összeghatártól függetlenül minden esetben az általános előírások szerint azonosítani kell. Az ügyfél-azonosítás menetére vonatkozó általános rendelkezések szerint (6.1.1. pont) az ügyfelek személyazonosságát a lakossági számlákhoz kapcsolódó bankkártya, vagy személyazonosító okmány adatai alapján kell ellenőrizni.
A felperes a fenti kötelezettségét vétkesen megszegte akkor, amikor - saját bevallása szerint is - elmulasztotta a születési dátum alapján megállapítható életkorral egybevetni az előtte álló személy vélhető életkorát. A felperes mulasztása tehát nem ott jelentkezik, hogy helytelenül állapította meg a pénzt felvevő személy lehetséges életkorát, hanem ott, hogy az adott helyzetben elvárható kellő gondosság tanúsítása mellett fel kellett volna ismernie, hogy a pénzt felvevő életkora az azonosításra használt okmányban szereplő születési dátumból nyilvánvalóan nem következhet.
A felperesnek, mint pénztárosnak a fent hivatkozott szabályzatban foglalt ügyfél-azonosítási kötelezettsége független az ügyfélforgalom nagyságától, illetve attól, hogy az 500.000 Ft feletti kifizetések esetén ellenőrzést gyakorló személyt a szabályzat alapján milyen kötelezettségek terhelik. E körülmények a felelősségének a megállapíthatóságát jelen esetben semmilyen módon nem befolyásolják.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A per a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés f) pontja alapján tárgyi költségmentes, így a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2013. október 16.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10. 230/2013.)