adozona.hu
BH+ 2014.1.40
BH+ 2014.1.40
Ha a munkáltató a kezdő üzletkötői támogatás fizetését nem kötötte teljesítménykövetelményhez, a támogatás visszafizetését kizárólagos teljesítménybérezésre hivatkozva nem igényelhette [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 141. §, 143. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2009. december 10-től 2010. szeptember 23-ig állt munkaviszonyban az alperesnél üzletkötő munkakörben. A munkaszerződésben a felek kikötötték, hogy a felperes személyi alapbére 87 500 Ft, majd 2010. február 1-jétől 89 500 Ft, amely azonban csak számítási alapot képez, mert a felperes díjazása teljesítménybérezésben történik. A kifizetés feltételeit a mindenkor hatályos teljesítménykövetelményeket szabályozó belső rendelkezés t...
BH+ 2014.1.40 Ha a munkáltató a kezdő üzletkötői támogatás fizetését nem kötötte teljesítménykövetelményhez, a támogatás visszafizetését kizárólagos teljesítménybérezésre hivatkozva nem igényelhette [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 141. §, 143. § (2) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2009. december 10-től 2010. szeptember 23-ig állt munkaviszonyban az alperesnél üzletkötő munkakörben. A munkaszerződésben a felek kikötötték, hogy a felperes személyi alapbére 87 500 Ft, majd 2010. február 1-jétől 89 500 Ft, amely azonban csak számítási alapot képez, mert a felperes díjazása teljesítménybérezésben történik. A kifizetés feltételeit a mindenkor hatályos teljesítménykövetelményeket szabályozó belső rendelkezés tartalmazza. A 2009. augusztus 14-én megkötött megállapodás rögzítette, hogy a munkaszerződés mellékletében foglaltak szerint a felperes úgynevezett kezdő üzletkötői támogatásban részesül, amely abban az esetben válik véglegessé, ha a támogatásban részesülő üzletkötő biztosításközvetítői munkaviszonya a belépését követő 12. jutalék záráskor még fennáll. Amennyiben a munkaviszony korábban megszűnik, akkor a kifizetett kezdő támogatás, illetve annak egy része az alperesnek visszajár.A peres felek 2010. szeptember 23-án a közöttük fennállt munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntették. 2010. november 16-án az alperes a fizetési felszólításával a felperest 1 103 432 Ft jutalék visszafizetésére szólította fel.
A felperes a keresetében az alperes fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését kérte. Pontosított keresetében előadta, hogy a 3432 Ft jutalék visszafizetésére irányuló alperesi követelést elismeri, azonban a kezdő üzletkötők támogatása jogcímén folyósított 1 100 000 Ft-os összegbe beszámítani kéri a 2009. december 10-től 2010. szeptember 23. napja közötti elmaradt munkabérét, összesen 840 900 Ft-ot. Álláspontja szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 141. § (1) bekezdése értelmében legalább a kötelező legkisebb munkabér jár részére, elmaradt juttatásának összegét a munkaszerződésében rögzített személyi alapbérben kérte elszámolni. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az alperes fizetési felszólítása elkésett, túllépte az Mt. 162. § (1) bekezdésében foglalt 60 napos igényérvényesítési határidőt.
Az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy a felperes tiszta teljesítménybérben részesült a mindenkor hatályos jutalékszabályzatban meghatározottak alapján. Álláspontja szerint a kifizetett jutalékelőleg nem minősül munkabérnek, ezért nem vonatkozik rá az Mt. 162. § (1) bekezdésében foglalt igényérvényesítési határidő.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte a felperest 259 100 Ft munkabérelőleg, továbbá 3 432 Ft jutalék visszaírás és ezen összegek kamata megfizetésére. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában az Mt. 141. §-ára, 143. § (1), (2), (4) bekezdésére és 144. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a felek között fennállt szerződésbe foglalt kizárólagos teljesítménybérezés kikötése nem felelt meg az Mt.</a> rendelkezéseinek, önmagával is ellentmondásos volt. Megállapította, hogy a felperes 2009. december hónapban 200 000 Ft, 2010-ben pedig 900 000 Ft üzletkötői támogatásban részesült és egy alkalommal kapott 3 423 Ft jutalék előleget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes követelése az Mt. 141. § (1) bekezdése alapján a minimálbér összegére megalapozott volt, ezért a felperes csak a kifizetett támogatás és a munkaviszony fennállása idejére járó személyi alapbér különbözet, valamint - elismerésére tekintettel - a 3 432 Ft jutalék előleg visszafizetésére köteles.
Nem osztotta a felperes álláspontját az Mt. 162. § (1) bekezdése szerinti 60 napos jogvesztő határidő túllépése körében. Kifejtette, hogy a juttatás előleg jellege miatt azt az általános elévülési időn belül követelhette vissza a munkáltató.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a biztosítási tevékenységről szóló törvény előírásai szerint a biztosítási ügynöknek az elvégzett munkáért díjazás csak a megkötött, illetve meghatározott ideig fenntartott biztosítási szerződés után jár. Ezért a felperes jutalékra csak akkor tarthatott igényt, ha az alperes az általa szerzett ajánlat alapján szerződést kötött és azt a biztosított fenntartotta. Az alperes jutalékszabályzata ennek megfelelően rendelkezett és a felperes munkaszerződésében is ez az alperesi szándék jelent meg.
A törvényszék álláspontja szerint a tiszta jutalékos bérezésben történő megállapodás esetén a munkavállalót az Mt. 144. § (2) bekezdése alapján csak abban az esetben illeti meg a személyi alapbér, ha a teljesítménykövetelményt 100%-os mértékben teljesíti és a teljes munkaidőt ledolgozza. Az alperes a perben bizonyította, hogy a felperes teljesítményét érintően nem volt megállapítható a 100%-os teljesítés, ezért a minimálbérre sem volt jogosult. Utalt arra, hogy a felek között létrejött munkaszerződés vonatkozó rendelkezése nem ütközött jogszabályba, mert az Mt.</a> lehetőséget ad a feleknek arra, hogy vagy személyi alapbér, vagy teljesítménybér, vagy a kettő kombinációjában meghatározott munkabér fizetésében állapodjanak meg. A jogszabályban nincs olyan rendelkezés, amely csak teljesítménybér megfizetésére vonatkozó kikötés mellett garantált bér megfizetését írja elő.
A törvényszék nem osztotta a felperesnek azt az érvelését, hogy a fizetési felszólítással érintett összegből 1 100 000 Ft nem jutalék, hanem támogatás címén került kifizetésre. A támogatás kifizetésére ugyanis a felek megállapodást kötöttek, a felperes ezeket a feltételeket tudomásul vette. Ebből az következik, hogy az alperes jogszerűen követelte vissza az általa kifizetett juttatásokat.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének "hatályában történő fenntartását" kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a bérezés tekintetében meglehetősen ellentmondásos szerződési rendelkezések nem felelnek meg az Mt.</a> előírásainak. A másodfokú bíróság tévesen nem osztotta a felperesnek azt az érvelését, hogy a fizetési felszólítással érintett összegből 1 100 000 Ft nem jutalék, hanem támogatás címén került kifizetésre, így tévesen állapította meg, hogy jogszerű volt az alperesnek 1 100 000 Ft-os üzletkötői támogatás címén visszatérítendő összeg iránti igénye. A törvényszék megállapítása ellentétes a perben rendelkezésre álló iratokkal, adatokkal és nyilvánvalóan téves, okszerűtlen következtetés eredménye. Mivel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az 1 100 000 Ft támogatásként került kifizetésre, ezért perbeli adatok hiányában a teljesítménybérezés körében nem is vizsgálta, hogy léteztek-e teljesítménykövetelmények, másrészt azok milyen mértékben teljesültek. Ezért nem ismert, hogy azt a törvényszék milyen feltételekkel látta bizonyítottnak, illetve ezek a feltételek a felek között miként alakultak. Ez a hiányosság abból a téves következtetésből is fakadhat, hogy a másodfokú bíróság a felperes részére kifizetett összeget teljes egészében jutaléknak tekintette. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat indokolatlanul figyelmen kívül hagyta, ítéletének megállapításai iratellenesek, értelmezése kirívóan okszerűtlen. Döntése ezért sérti a Pp. 206. § (1) bekezdésében, továbbá a Pp. 221. § (1) bekezdésének második mondatában foglaltakat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felek közt fennálló munkaszerződés a felperes bérezését tiszta jutalékos rendszerben rögzítette, amelynek alapján a munkavállaló kizárólag a jutalékszabályzatban és belső utasításokban meghatározott módon és mértékben számított jutalékra tarthatott igényt. A munkaszerződés mellékletében azonban a felek kezdő üzletkötői támogatás kifizetésében állapodtak meg, amelynek "véglegességét" a munkaviszony egy évig történő fennállásában és a munkáltató által előírt vizsga letételében állapították meg. Az alperes a 2010. november 16-án kelt fizetési felszólításában a megszűnt biztosítási szerződések miatti jutalékvisszaírás jogcímén, de ténylegesen a kezdő üzletkötői támogatás teljes összegének visszafizetésére szólította fel a felperest.
A törvényszék helytállóan utalt a tiszta teljesítménybérezésben részesülő biztosítási ügynök esetén követett bírói gyakorlatra, azonban nem vette figyelembe , hogy a perbeli esetben nem megszűnt biztosítási szerződések miatti jutalékvisszaírás a követelés jogcíme, hanem a mellékletben foglalt kezdő üzletkötői támogatás teljes visszafizetése.
Az Mt. 141. §-a szerint a munkavállalónak munkaviszonya alapján a munkáltatótól munkabér jár; az ettől eltérő megállapodás érvénytelen.
A felperes munkaszerződésébe foglalt kezdő üzletkötői támogatás "véglegessé válását" az alperes 12 hónap lezárt jutalékidőszakhoz, valamint az előírt vizsga letételéhez kötötte, amely feltétel nem vitatottan nem valósult meg. A támogatás ezen feltétele ugyanakkor nem minősül a tiszta teljesítménybérezés esetén kötelezően alkalmazandó teljesítménykövetelménynek [Mt. 143. § (2) bek.], mert a munkavállaló számára nem objektíve meghatározott feladatot állapít meg, hanem a munkabér "véglegessé válását" csupán a munkaviszony meghatározott ideig történő fenntartásához köti, amely a teljesítménykövetelményre vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek nem felel meg.
Ebből következően helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperest a munkaviszonya fennállása alatt a munkaszerződésében rögzített, a garantált bérminimumnak megfelelő összegű személyi alapbér megillette.
A felperes részére kifizetett teljes összeg visszakövetelése esetén a felperes ugyanis munkaviszonya fennállása alatt egyáltalán nem részesült volna díjazásban, amely az Mt. 141. §-a szerint érvénytelen megállapodásnak tekinthető.
A felperes a perben a 3432 Ft jutalék visszaírását nem vitatta, e kérdést a felülvizsgálat sem támadta. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes az irányadó időszakban a munkaszerződésében rögzített 87 500 és 89 500 Ft - a garantált bérminimumnak megfelelő - személyi alapbér összegére jogosult volt, ezt meghaladóan azonban a munkaszerződésben rögzített feltételek alapján köteles volt a részére kifizetett előleg visszafizetésére.
A fentiekre tekintettel és a keresethez kötöttség elve [Pp. 3. § (2) bek.] alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes fizetési felszólítását a 262 532 Ft-ot meghaladó részében hatályon kívül helyezte.
(Kúria Mfv. II. 10.815/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Mészáros Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek a Ruszthyné dr. Rudas Ildikó ügyvéd által képviselt alperes ellen fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 25. M. 5754/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 49. Mf. 638.580/2011/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49. Mf. 638.580/2011/2. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 25. M. 5754/2010/12. számú ítéletét - a per főtárgya tekintetében - azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes 2010. november 16-án kelt 35/208132/F1. számú fizetési felszólításának a 262 532,-Ft-ot Kettőszázhatvankettőezer-ötszázharminckettő forintot meghaladó részét hatályon kívül helyezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 70 000,- Ft (Hetvenezer forint) és 18 900,- Ft (Tizennyolcezer-kilencszáz forint) áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 134 500,- Ft (Százharmincnégyezer-ötszáz forint) együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket.I n d o k o l á s:
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2009. december 10-től 2010. szeptember 23-ig állt munkaviszonyban az alperesnél üzletkötő munkakörben. A munkaszerződésben a felek kikötötték, hogy a felperes személyi alapbére 87 500,- Ft, majd 2010. február 1-jétől 89 500,- Ft, amely azonban csak számítási alapot képez, mert a felperes díjazása teljesítménybérezésben történik. A kifizetés feltételeit a mindenkor hatályos teljesítménykövetelményeket szabályozó belső rendelkezés tartalmazza. A munkaszerződésben a felek abban is megállapodtak, hogy a kifizetett jutalékelőleg véglegessé a jutalék visszaírására nyitva álló időtartam elteltével válik. Amennyiben a munkavállaló által bonyolított szerződés nem hatályosul, vagy az előírt időn belül az ügyfél részéről felmondásra kerül, a munkáltatónak lehetősége van a jutalék visszaírására. A 2009. augusztus 14-én megkötött megállapodás rögzítette, hogy a munka-, illetve megbízási szerződés mellékletében foglaltak szerint a felperes úgynevezett kezdő üzletkötői támogatásban részesül, amely abban az esetben válik véglegessé, ha a támogatásban részesülő üzletkötő biztosításközvetítői munkaviszonya, vagy megbízási jogviszonya a belépését követő 12. jutalék záráskor még fennáll. Amennyiben a munkaviszony korábban megszűnik, akkor a kifizetett kezdő támogatás, illetve annak egy része az alperesnek visszajár.A peres felek 2010. szeptember 23-án a közöttük fennállt munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntették. 2010. november 16-án az alperes a fizetési felszólításával a felperest 1 103 432,- Ft jutalék visszafizetésére szólította fel.
A felperes a munkaügyi bíróságon előterjesztett keresetében az alperes fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését kérte. Pontosított keresetében előadta, hogy a 3 432,- Ft jutalék visszafizetésére irányuló alperesi követelést elismeri, azonban a kezdő üzletkötők támogatása jogcímén folyósított 1 100 000,- Ft-os összegbe beszámítani kéri a 2009. december 10-től 2010. szeptember 23. napja közötti elmaradt munkabérét,összesen 840 900,- Ft-ot. Álláspontja szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 141. § (1) bekezdése értelmében legalább a kötelező legkisebb munkabér jár részére, elmaradt juttatásának összegét a munkaszerződésében rögzített személyi alapbérben kérte elszámolni. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az alperes fizetési felszólítása elkésett, túllépte az Mt. 162. § (1) bekezdésében foglalt 60 napos igényérvényesítési határidőt.
Az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy a felperes tiszta teljesítménybérben részesült a mindenkor hatályos jutalékszabályzatban meghatározottak alapján. A teljesítménykövetelményeket, valamint a teljesítménytényezőket a belső szabályzata tartalmazta. Álláspontja szerint a kifizetett jutalékelőleg nem minősül munkabérnek, ezért nem vonatkozik rá az Mt. 162. § (1) bekezdésében foglalt igényérvényesítési határidő.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 25. M. 5754/2010/12. számú ítéletével kötelezte a felperest 259 100,- Ft munkabérelőleg, továbbá 3 432,- Ft jutalék visszaírás, ezen összegek kamatai, valamint 12 000 Ft áfát is tartalmazó perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában az Mt. 141. §-ára, 143. § (1), (2), (4) bekezdésére és 144. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a felek között fennállt szerződésbe foglalt kizárólagos teljesítménybérezés kikötése nem felelt meg az Mt.</a> rendelkezéseinek, önmagával is ellentmondásos volt. Megállapította, hogy a felperes 2009. december hónapban 200 000,- Ft, 2010-ben pedig 900 000,- Ft üzletkötői támogatásban részesült és egy alkalommal kapott 3 423,- Ft jutalék előleget. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes követelése az Mt. 141. § (1) bekezdése alapján a minimálbér összegére megalapozott volt, ezért a felperes csak a kifizetett támogatás és a munkaviszony fennállása idejére járó személyi alapbér különbözet, valamint - elismerésére tekintettel - a 3 432,- Ft jutalék előleg visszafizetésére köteles.
Nem osztotta a felperes álláspontját az Mt. 162. § (1) bekezdése szerinti 60 napos jogvesztő határidő túllépése körében és kifejtette, hogy a juttatás előleg jellege miatt azt az általános elévülési időn belül követelhette vissza a munkáltató.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék a 49. Mf. 638.580/2011/2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes fellebbezése a minimálbér kötelező jellegével kapcsolatos bírósági döntést érintette. E körben kifejtette, hogy a biztosítási tevékenységről szóló törvény előírásai szerint biztosítási ügynök a biztosítóval kötött megbízási, vagy munkaviszony keretében végzi a közvetítői tevékenységet. Az ügynöknek az így elvégzett munkáért díjazás csak a megkötött, illetve meghatározott ideig fenntartott biztosítási szerződés után jár. Ezért a felperes jutalékra csak akkor tarthatott igényt, ha az alperes az általa szerzett ajánlat alapján szerződést kötött és azt a biztosított fenntartotta. Az alperes jutalékszabályzata ennek megfelelően rendelkezett és a felperes munkaszerződésében is ez az alperesi szándék jelent meg.
A törvényszék álláspontja szerint a kialakult és egységes gyakorlat szerint a tiszta jutalékos bérezésben történő megállapodás esetén a munkavállalót az Mt. 144. § (2) bekezdése alapján csak abban az esetben illeti meg a személyi alapbér, ha a teljesítménykövetelményt 100%-os mértékben teljesíti és a teljes munkaidőt ledolgozza. Az alperes a perben bizonyította, hogy a felperes teljesítményét érintően nem volt megállapítható a 100%-os teljesítés, ezért a minimálbérre sem volt jogosult. Utalt arra, hogy a felek között létrejött munkaszerződés vonatkozó rendelkezése nem ütközött jogszabályba, mert az Mt.</a> lehetőséget ad a feleknek arra, hogy vagy személyi alapbér, vagy teljesítménybér, vagy a kettő kombinációjában meghatározott munkabér fizetésében állapodjanak meg. A jogszabályban nincs olyan rendelkezés, amely csak teljesítménybér megfizetésére vonatkozó kikötés mellett garantált bér megfizetését írja elő.
A törvényszék nem osztotta a felperesnek azt az érvelését, hogy a fizetési felszólítással érintett összegből 1 100 000,- Ft nem jutalék, hanem támogatás címén került kifizetésre. A támogatás kifizetésére ugyanis a felek megállapodást kötöttek, a felperes ezeket a feltételeket tudomásul vette. Az elsőfokú eljárásban a felperes nem vitatta az alperesi követelés összegszerűségét és azt sem, hogy a megállapodás alapját képező szabályzatokat megismerte. Ebből pedig az következik, hogy az alperes jogszerűen követelte vissza az általa kifizetett juttatásokat.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének "hatályában történő fenntartását", valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a felek közötti, a bérezés tekintetében meglehetősen ellentmondásos, illetve homályos szerződési rendelkezésekben megfogalmazott azon kitétel, hogy "a munkavállaló kizárólag teljesítménybérezésben részesül a mindenkor hatályos jutalékszabályzatban foglaltak szerint", nem felel meg az Mt.</a> előírásainak. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában nem osztotta a felperesnek azt az érvelését, hogy a fizetési felszólítással érintett összegből 1 100 000,- Ft nem jutalék, hanem támogatás címén került kifizetésre, ennek ellenére ítéletében azt állapította meg, hogy jogszerű volt az alperesnek a felperes munkaviszonya megszűnésekor fennálló 1 100 000,- Ft-os üzletkötői támogatás címén visszatérítendő összeg iránti igénye. A törvényszék megállapítása ezért ellentétes a perben rendelkezésre álló iratokkal, adatokkal és nyilvánvalóan téves, okszerűtlen következtetés eredménye. Mivel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az 1 100 000,- Ft támogatásként került kifizetésre, ezért perbeli adatok hiányában a teljesítménybérezés körében nem is vizsgálta, hogy léteztek-e teljesítménykövetelmények, másrészt azok melyek és milyen mértékben teljesültek. A törvényszék ítélete annak elvi megállapításán túlmenően, hogy a felek a munkabért a személyi alapbér és teljesítménybér kombinációjaként rögzíthetik, a jelen esetben ezen követelményeket nem tartalmazza, ezért nem ismert, hogy azt a bíróság milyen feltételekkel látta bizonyítottnak, illetve ezek a feltételek a felek között miként alakultak. Ez a hiányosság abból a téves következtetésből is fakadhat, hogy a másodfokú bíróság a kifizetett összeg jogcíme körében - jutalék, vagy támogatás - téves és alaptalan álláspontot foglalt el, mert a felperes részére kifizetett összeget teljes egészében jutaléknak tekintette, amely azonban nyilvánvalóan téves következtetés volt. Érvelése szerint a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat indokolatlanul figyelmen kívül hagyta, ítéletének megállapításai iratellenesek, értelmezése kirívóan okszerűtlen. Döntése a bizonyítékokból levont nyilvánvalóan helytelen, a rendelkezésre álló bizonyítási eszközökkel ellentétes következtetés eredménye, ezért sérti a Pp. 206. § (1) bekezdésében, továbbá a Pp. 221. § (1) bekezdésének második mondatában foglaltakat.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását, továbbá a felperes perköltségben történő marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felek közt fennálló munkaszerződés a felperes bérezését tiszta jutalékos rendszerben rögzítette, amelynek alapján a munkavállaló kizárólag a jutalékszabályzatban és belső utasításokban meghatározott módon és mértékben számított jutalékra tarthatott igényt. A munkaszerződés mellékletében azonban a felek kezdő üzletkötői támogatás kifizetésében állapodtak meg, amelynek "véglegességét" a munkaviszony egy évig történő fennállásában és a munkáltató által előírt vizsga letételében állapították meg. Az alperes a 2010. november 16-án kelt fizetési felszólításában a megszűnt biztosítási szerződések miatti jutalékvisszaírás jogcímén, de ténylegesen a kezdő üzletkötői támogatás teljes összegének visszafizetésére szólította fel a felperest.
A törvényszék helytállóan utalt a tiszta teljesítménybérezésben részesülő biztosítási ügynök esetén követett bírói gyakorlatra, azonban nem vette figyelembe, hogy a perbeli esetben nem megszűnt biztosítási szerződések miatti jutalékvisszaírás a követelés jogcíme, hanem a mellékletben foglalt kezdő üzletkötői támogatás teljes visszafizetése.
Az Mt. 141. §-a szerint a munkavállalónak munkaviszonya alapján a munkáltatótól munkabér jár; az ettől eltérő megállapodás érvénytelen.
A felperes munkaszerződésébe foglalt kezdő üzletkötői támogatás "véglegessé válását" az alperes 12 hónap lezárt jutalékidőszakhoz, valamint az előírt vizsga letételéhez kötötte, amely feltétel nem vitatottan nem valósult meg. A támogatás ezen feltétele ugyanakkor nem minősül a tiszta teljesítménybérezés esetén kötelezően alkalmazandó teljesítménykövetelménynek (Mt. 143. § (2) bek.), mert a munkavállaló számára nem objektíve meghatározott feladatot állapít meg, hanem a munkabér "véglegessé válását" csupán a munkaviszony meghatározott ideig történő fenntartásához köti, amely a teljesítménykövetelményre vonatkozó jogszabályi rendelkezésnek nem felel meg.
Ebből következően helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperest a munkaviszonya fennállása alatt a munkaszerződésében rögzített, a garantált bérminimumnak megfelelő összegű személyi alapbér megillette.
A felperes részére kifizetett teljes összeg visszakövetelése esetén a felperes ugyanis munkaviszonya fennállása alatt egyáltalán nem részesült volna díjazásban, amely az Mt. 141. §-a szerint érvénytelen megállapodásnak tekinthető.
A felperes a perben a 3 432,- Ft jutalék visszaírását nem vitatta, e kérdést a felülvizsgálat sem támadta. A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes az irányadó időszakban a munkaszerződésében rögzített 87 500,- és 89 500,- Ft-, a garantált bérminimumnak megfelelő személyi alapbér összegére jogosult volt, ezt meghaladóan azonban a munkaszerződésben rögzített feltételek alapján köteles volt a részére kifizetett előleg visszafizetésére.
A fentiekre tekintettel és a keresethez kötöttség elve [Pp. 3. § (2) bek.] alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletét avval a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes fizetési felszólítását a 262 532,- Ft-ot meghaladó részében hatályon kívül helyezte.
Az így helybenhagyott elsőfokú ítélet alapján a felperes nagyobb részben pernyertes lett, ezért a Kúria az alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére kötelezte.
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése értelmében köteles a másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2013. szeptember 18.
Dr. Tálné Dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.815/2012.)