adozona.hu
BH+ 2014.1.37
BH+ 2014.1.37
A munkavállalónak a munkáltató utasítása hiányában, de a munkáltató érdekkörében végzett munkája során tanúsított figyelmetlensége nem tekinthető kizárólagos, elháríthatatlan magatartásnak, ha a munkáltató a munka megfelelő irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos kötelezettsége teljesítését elmulasztotta [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. § (1)-(2) bek.]. Nincs helye a munkavállalóra terhesebb kármegosztásnak, ha a munkáltató lényeges kötelezettségszegést követett el [Mt. 174. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes alvállalkozóként négy munkavállalójával egy gumialapanyag-tároló siló alatti kezelőtér vízszigetelési munkálatait végezte, kb. 5 méter magasságban. A szigetelési munkálatok befejezését követően beton járólapokat raktak le a kezelőtér közepére. A tevékenységet K. I. művezető irányította. Munkavédelmi eszközként egyéni védőeszközöket használtak, kollektív leesés elleni védelmet nem alkalmaztak a szintkülönbség szélénél. Mindeg...
BH+ 2014.1.37 A munkavállalónak a munkáltató utasítása hiányában, de a munkáltató érdekkörében végzett munkája során tanúsított figyelmetlensége nem tekinthető kizárólagos, elháríthatatlan magatartásnak, ha a munkáltató a munka megfelelő irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos kötelezettsége teljesítését elmulasztotta [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 174. § (1)-(2) bek.].
Nincs helye a munkavállalóra terhesebb kármegosztásnak, ha a munkáltató lényeges kötelezettségszegést követett el [Mt. 174. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes alvállalkozóként négy munkavállalójával egy gumialapanyag-tároló siló alatti kezelőtér vízszigetelési munkálatait végezte, kb. 5 méter magasságban. A szigetelési munkálatok befejezését követően beton járólapokat raktak le a kezelőtér közepére. A tevékenységet K. I. művezető irányította. Munkavédelmi eszközként egyéni védőeszközöket használtak, kollektív leesés elleni védelmet nem alkalmaztak a szintkülönbség szélénél. Mindegyik dolgozó részesült munkavédelmi oktatásban, továbbá a munkavégzés napján is felhívta a művezető a munkavállalók figyelmét a leesés elleni védelem fokozott betartására, az egyéni védőeszközök alkalmazására.A munka befejező műveleteként a hulladékot és a szétszóródott szerszámokat kellett összeszedni és levinni az 5 méteres szintről. Ekkor már a munkavállalók nem voltak kikötve. P. S. utasítás nélkül azt nézte, hogy egy vonalban vannak-e a lerakott járólapok. Ő sem viselt egyéni védőeszközt, kötelet és hevedert, csak sisak volt a fején. Miután a művezető megindult a lépcsőlejáró felé, Sz. J. utánaszólt, hogy P. S.-t nem látja, eltűnt a munkaszintről és hallottak egy nagy puffanást. Mindhárom munkavállaló lement a talajszintre és látták, hogy P. S. a földön fekszik a silók mellett. A helyszínre érkező mentősök megpróbálták a munkavállalót újraéleszteni, de sérülései olyan súlyosak voltak, hogy a helyszínen elhalálozott.
Megállapítható volt, hogy a baleset akként következett be, hogy P. S. munkáltatói utasítás nélkül megnézte, hogy a lerakott járólapok egy vonalban vannak-e, eközben hátrált a kezelőtér széle felé és leesett. Az anyaghulladék nagyobbik része a kezelőtér közepén volt, de maradt még néhány anyaghulladék és munkaeszköz is a szintkülönbség szélének közelében, attól kb. 1 méterre.
A felperesek vagyoni és nem vagyoni káruk megfizetésére kérték kötelezni az alperest a munkáltató objektív, 100%-os felelőssége alapján. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra tekintettel, hogy a sérült kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta a balesetet.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletében P. S. halálos munkahelyi balesetével összefüggésben a kárviselés arányát 60%-ban néhai P. S., 40%-ban az alperesi munkáltató terhére állapította meg. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 102. §-a, illetve a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (Mvt.) 2. §-a alapján a munkavégzés megfelelő, egészséges és biztonságos feltételeinek biztosítása az alperest terhelte. A művezető nem hagyhatta volna el a helyszínt helyettes állítása nélkül, amíg meg nem győződött arról, hogy a tetősíktól számított 2 méteres területen belül van-e valamennyi összegyűjtendő szemét és szerszám. A vezető úgy hagyta el a tető síkját, hogy tudomással bírt arról, hogy az adott területen is találhatók még szerszámok, hulladékok, amelyek összeszedéséhez ismét kötelező lett volna az egyéni védőeszköz használata. Ilyet a dolgozók nem viseltek. Néhai P. S. is hibázott a baleset bekövetkeztében, nem volt ugyanis utasítása a járólapok lerakásának ellenőrzésére. Az adott munkafeladat a munkáltató érdekkörébe tartozott, de annak végzése során a munkavállaló figyelmetlen volt, nem használt egyéni védőeszközt, holott arra korábban utasítást kapott.
Mindezek alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkeztében mind a munkáltató, mind a munkavállaló közrehatott, döntő többségben azonban a munkavállaló figyelmetlen magatartásának tulajdonította annak bekövetkeztét. A munkáltató terhére értékelte, hogy elmulasztotta ismételten felhívni a munkavállalók figyelmét a védőeszköz használatára.
A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta és néhai P. S. munkahelyi balesetben való közrehatását 40%-ban, az alperesét 60%-ban állapította meg. Az elsőfokú bíróság által hiányosan megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a balesetet követő mintegy másfél óra elteltével R. Gy. munkavédelmi felügyelő helyszínelést tartott, aki az általa tapasztaltakat jegyzőkönyvben rögzítette, s fényképfelvételek is készültek. A lefolytatott vizsgálat alapján megállapította, hogy a munkáltató súlyosan veszélyeztette a munkavégzés területén dolgozó négy munkavállaló életét és testi épségét, mert a szintkülönbség szélétől számított zuhanásveszélyes 2 méteres távolságon belül is volt építési hulladék, amit össze kellett szedni. Emiatt a leesés elleni védelemről az alperesnek mindvégig gondoskodnia kellett volna. Erre figyelemmel az alperes veszélyes tevékenységét azonnali hatállyal felfüggesztette.
Az ügyben halált okozó foglalkoztatás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt folytatott vizsgálat során beszerezték az igazságügyi munkavédelmi szakértő állásfoglalását is. Ő a helyszínen nem végzett vizsgálatot, véleményét többek között az OMMF iratok alapján alakította ki. Eszerint P. S. munkavállaló azzal sértette meg az előírásokat, hogy a munkavédelmi rendszabályok ismerete ellenére a részére rendelkezésre bocsátott egyedi védőfelszerelést nem használta, ugyanakkor a szintkülönbség szélét arra adott utasítás hiányában leesés elleni védelem nélkül közelítette meg. A művezető azzal szegett szabályt, hogy az egyéni védőeszköz visszavételére nem adott utasítást annak ellenére, hogy a munkavállalók a munkát még nem fejezték be és látta, hogy a részükre biztosított hevedert levették. A szakértő megállapítása szerint a műszakvezető munkavédelmi szabályszegése csak közvetetten és távolról állt összefüggésben a bekövetezett balesettel, mert nevezett nem számíthatott arra, hogy a munkavállaló megközelíti a szintkülönbség szélét.
Az alperes megbízásából B. L. munkavédelmi szakértő utólag készített az ügyben magánszakértői véleményt az alperes által rendelkezésére bocsátott iratok alapján helyszínelés nélkül. Megállapítása szerint az alperes az ügyben a rá vonatkozó munkavédelmi előírásokat betartotta, megfelelő egyéni védőeszközt biztosított. Szabályszegést a munkavállaló követte el, amikor nem az eligazításnak megfelelő munkát végzett.
R. Gy. munkavédelmi felügyelő a perben történt meghallgatása során a helyszínen általa készített fényképfelvételeket csatolt be, melyből megállapítható volt, hogy a munkaterület szélétől 2 méter távolságon belül különböző munkaeszközök, anyagmaradékok, szemét volt.
A perben kirendelt igazságügyi munkavédelmi szakértő véleménye szerint a baleset bekövetkezésének oka a néhai kizárólagos, az alperes által elháríthatatlan magatartása volt, mert az elhunyt csak a középen található munkaeszközök és építési anyagok elszállítására kapott utasítást. Ehhez képest az utasítást megszegve végzett egyéb tevékenységet.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az elkészült szigetelési, valamint járólap lerakási munkákat követően a művezető a munkát a szakmai szokásoknak megfelelően akkor jelenthette volna készre, ha a munkaterületet tisztán tudják átadni a megrendelőnek. A fényképfelvételek, a helyszínelési jegyzőkönyv, valamint a munkavédelmi felügyelő perbeni tanúvallomása alátámasztotta azt a megállapítást, hogy a munkavégzés tetősíkjától számított 2 méteres területen belül a balesetet követően is a helyszínen összegyűjtendő munkaszerszámok és szemét volt, amit a művezetőnek észlelnie kellett. Ennek ellenére úgy hagyta el a munkaterületet, hogy nem adott konkrét utasítást valamennyi, a területen hagyott fenti dolog összeszedése során a védőeszköz ismételt használatára. A perben meghallgatott szakértők akként nyilatkoztak, hogy amennyiben a tető szélétől számított 2 méteren belül voltak az elszállítandó munkaanyagok és eszközök, úgy valamennyi munkavállalónak szüksége lett volna az egyéni védőeszköz további használatára, a művezető nem engedhette volna meg annak levételét, illetve annak ismételt felvételére kellett volna felhívni a munkavállalókat. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben kirendelt szakértői vélemény a konkrét helyszíni szemle adatainak és az egyéb peradatoknak is ellentmond, az nem tekinthető aggálytalannak, ezért a szakvéleményt mellőzte a bizonyítékok köréből.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az egyéni védőeszköz folyamatos használatának megkövetelése és tényleges használata esetén a baleset nem következett volna be. E körben nem volt annak jelentősége, hogy a néhai munkavállaló a lerakott betonlapok ellenőrzésére nem kapott utasítást, mivel ezen munkát az alperes érdekkörében végezte. Az ennek során tanúsított figyelmetlensége nem tekinthető kizárólagos elháríthatatlan magatartásnak, ugyanis a munkáltató a munka megfelelő irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos kötelezettségeit elmulasztotta. Mivel a munkáltató nem tudta kimenteni magát, vizsgálni kellett a kármegosztás mértékét. Ennek során figyelemmel volt a munkáltató objektív felelősségére, amely szükségképpen csökkentette a dolgozó vétkes közrehatásának súlyát. Hivatkozott a bírói gyakorlatra, mely szerint a munkavállalóra terhesebb kármegosztásnak nincs helye, ha a munkáltató lényeges kötelezettségszegést követett el. Megállapította, hogy a munkáltató a munka megszervezése és ellenőrzése, továbbá az egyéni védőeszköz folyamatos használata megkövetelése során mulasztott, ez súlyos szabályszegésnek minősül, s ez az alperesre károsabb kármegosztásra adott alapot.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a közrehatás mértékének az elhunyt munkavállalóra terhesebb, 90%-ban történő megállapítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontját, 104. § (1) bekezdését, illetve az Mvt. 60. § (1) bekezdése b) pontjában írt jogszabályi rendelkezéseket, továbbá a Pp. 170. § (1) bekezdését 177. § (1) bekezdését a 260. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a perben beszerzett két szakvélemény szögezte le, hogy a baleset a munkavállaló elháríthatatlan magatartásának a következménye, s nem találta elfogadhatónak azt a megállapítást, hogy az alperes közrehatott a baleset bekövetkeztében. Mivel a munkavállaló az utasítástól eltérő munkát végzett, így az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy megfelelő utasításokkal lássa el. A szakértői vélemények álláspontja szerint a munkáltatói utasítás szerinti munkavégzéshez nem volt szükség egyéni védőfelszerelésre.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős közbenső ítéletben megállapított tényállás helyes, így az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
Az Mt. 174. § (1) és (2) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott káráért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel; mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
Az eljárt bíróságok a perbeli iratok alapján helytállóan állapították meg, hogy a felperesi jogelőd a súlyos kimenetelű munkahelyi balesete során ugyan a munkáltató utasítása nélkül végzett a munkáltató érdekkörébe tartozó tevékenységet és a veszélyes helyen végzett munka során egyéni védőfelszerelést nem használt, azonban a munkáltató az egyéni védőeszköz folyamatos használatát nem követelte meg, s a munka irányítója helyettes állítása nélkül hagyta el a munkavégzés területét a munka befejezése előtt. Elháríthatatlan munkavállalói magatartásnak csupán olyan ítélhető, amelyet a technikai, műszaki lehetőségek adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet megakadályozni. A balesetek elleni védekezés egyik jelentős eszköze a technológiai utasítások óvórendszabályok megtartása. Nem hivatkozhat megalapozottan ezért a károsult elháríthatatlan magatartására a munkáltató, ha ezt a kötelezettséget elmulasztotta.
Ugyancsak nem hivatkozhat alappal a munkáltató arra, hogy a baleset olyan munkavállalói tevékenység során következett be, amelyre kifejezett utasítás nem volt. A munkáltató érdekében végzett tevékenység nem minősülhet a munkavállaló kizárólagos, elháríthatatlan magatartásának.
A szakértők véleménye abban a körben értékelhető bizonyítékként, hogy a baleset miként következhetett be, az miként lett volna megelőzhető, s az adott feladat ellátása során milyen munkavédelmi előírásokra kellett figyelemmel lenni, azt az érintett felek betartották-e, vagy sem. Annak megítélése azonban, hogy az adott baleset bekövetkezéséért kit, milyen mértékben terhel felelősség, a perbeli bizonyítékok mérlegelésével a bíróság kompetenciájába tartozik. A másodfokú bíróság helytállóan értékelte a szakértők véleményét, illetve nyilatkozatát, s a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően kellő indokkal rekesztette ki a bizonyítékok köréből a többi szakvéleménnyel ellenkező szakértői véleményt.
A jogerős közbenső ítélet nem tekinthető iratellenesnek, ellentmondónak, nem tett a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást és nem jutott a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével megalapozatlan ténybeli következtetésre, így téves a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére való hivatkozása.
Mivel a másodfokú bíróság közbenső ítélete jogszerű volt, a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.329/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Biharyné dr. Mónus Katalin ügyvéd által képviselt I. r., II. r. és III. r. felpereseknek - a dr. Hevesi Áron jogi előadó által képviselt beavatkozó által támogatott és dr. Balás Ákos ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságon 6. M. 418/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Kaposvári Törvényszék 3. Mf. 21.814/2011/3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a 2013. február 13-án megtartott tárgyaláson - meghozta a következő
k ö z b e n s ő í t é l e t e t:
A Kúria a Kaposvári Törvényszék 3. Mf. 21.814/2011/3. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra a Magyar Államnak fizessen meg 70 000,- Ft (Hetvenezer forint) felülvizsgálati eljárási illetéket, valamint 15 nap alatt a felpereseknek együttesen 10 000,- Ft (Tízezer forint) + 2 700,- Ft (Kettőezer-hétszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes alvállalkozóként négy munkavállalójával egy gumialapanyag-tároló siló alatti kezelőtér vízszigetelési munkálatait végezte, kb. 5 méter magasságban. A szigetelési munkálatok befejezését követően 40x40 cm-es beton járólapokat raktak le a kezelőtér közepére. A tevékenységet K. I. művezető irányította. Munkavédelmi eszközként egyéni védőeszközöket használtak, kollektív leesés elleni védelmet nem alkalmaztak a szintkülönbség szélénél. Mindegyik dolgozó részesült munkavédelmi oktatásban, továbbá a munkavégzés napján is felhívta a művezető a munkavállalók figyelmét a leesés elleni védelem fokozott betartására, az egyéni védőeszközök alkalmazására.A munka befejező műveleteként a hulladékot és a szétszóródott szerszámokat kellett összeszedni és levinni az 5 méteres szintről. Ekkor már a munkavállalók nem voltak kikötve. P. S. utasítás nélkül azt nézte, hogy egy vonalban vannak-e a lerakott járólapok. Ő sem viselt egyéni védőeszközt, kötelet és hevedert, csak sisak volt a fején. Miután a művezető megindult a lépcsőlejáró felé, Sz. J. utánaszólt, hogy P. S.-t nem látja, eltűnt a munkaszintről és hallottak egy nagy puffanást. Mindhárom munkavállaló lement a talajszintre és látták, hogy P. S. a földön fekszik a silók mellett. A helyszínre érkező mentősök megpróbálták a munkavállalót újraéleszteni, de sérülései olyan súlyosak voltak, hogy a helyszínen elhalálozott.
Megállapítható volt, hogy a baleset akként következett be, hogy P. S. munkáltatói utasítás nélkül megnézte, hogy a lerakott járólapok egy vonalban vannak-e, eközben hátrált a kezelőtér széle felé és leesett. Az anyaghulladék nagyobbik része a kezelőtér közepén volt, de maradt még néhány anyaghulladék és munkaeszköz is a szintkülönbség szélének közelében, attól kb. 1 méterre.
A felperesek vagyoni és nem vagyoni káruk megfizetésére kérték kötelezni az alperest a munkáltató objektív, 100 %-os felelőssége alapján. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra tekintettel, hogy a sérült kizárólagos és elháríthatatlan magatartása okozta a balesetet.
A Kaposvári Munkaügyi Bíróság 6. M. 418/2010/34. számú közbenső ítéletében P. S. halálos munkahelyi balesetével összefüggésben a kárviselés arányát 60%-ban néhai P. S., 40%-ban az alperesi munkáltató terhére állapította meg. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 102. §-a, illetve a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (Mvt.) 2. §-a alapján a munkavégzés megfelelő, egészséges és biztonságos feltételeinek biztosítása az alperest terhelte. A művezető nem hagyhatta volna el a helyszínt helyettes állítása nélkül, amíg meg nem győződött arról, hogy a tetősíktól számított 2 méteres területen belül van-e valamennyi összegyűjtendő szemét és szerszám. A vezető úgy hagyta el a tető síkját, hogy tudomással bírt arról, hogy az adott területen is találhatók még szerszámok, hulladékok, amelyek összeszedéséhez ismét kötelező lett volna az egyéni védőeszköz használata. Ilyet a dolgozók nem viseltek. Néhai P. S. is hibázott a baleset bekövetkeztében, nem volt ugyanis utasítása a járólapok lerakásának ellenőrzésére. Az adott munkafeladat a munkáltató érdekkörébe tartozott, de annak végzése során a munkavállaló figyelmetlen volt, nem használt egyéni védőeszközt, holott arra korábban utasítást kapott.
Mindezek alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a baleset bekövetkeztében mind a munkáltató, mind a munkavállaló közrehatott, döntő többségben azonban a munkavállaló figyelmetlen magatartásának tulajdonította annak bekövetkeztét. A munkáltató terhére értékelte hosszú tapasztalatát a lapostetők szigetelésével kapcsolatban, továbbá azt, hogy elmulasztotta ismételten felhívni a munkavállalók figyelmét a védőeszköz használatára.
A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt Kaposvári Törvényszék 3. Mf. 21.814/2011/3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta és néhai P. S. munkahelyi balesetben való közrehatását 40%-ban, az alperesét 60%-ban állapította meg. Az elsőfokú bíróság által hiányosan megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a balesetet követő mintegy másfél óra elteltével az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség K. Megyei Irodája részéről R. Gy. munkavédelmi felügyelő helyszínelést tartott, aki az általa tapasztaltakat jegyzőkönyvben rögzítette, s fényképfelvételek is készültek. A lefolytatott vizsgálat alapján megállapította, hogy a munkáltató súlyosan veszélyeztette a munkavégzés területén dolgozó négy munkavállaló életét és testi épségét, mert a szintkülönbség szélétől számított zuhanásveszélyes 2 méteres távolságon belül is volt építési hulladék, amit össze kellett szedni. Emiatt a magasban történő dolgozás miatti veszélyhelyzetre tekintettel a leesés elleni védelemről az alperesnek mindvégig gondoskodnia kellett volna. Erre figyelemmel az alperes veszélyes tevékenységét azonnali hatállyal felfüggesztette.
Az ügyben halált okozó foglalkoztatás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folytatott vizsgálat során beszerezték S. R.-né igazságügyi munkavédelmi szakértő állásfoglalását is. Ő a helyszínen nem végzett vizsgálatot, véleményét többek között az OMMF iratok alapján alakította ki. Eszerint P. S. munkavállaló azzal sértette meg az előírásokat, hogy a munkavédelmi rendszabályok ismerete ellenére a részére rendelkezésre bocsátott egyedi védőfelszerelést nem használta, ugyanakkor a szintkülönbség szélét arra adott utasítás hiányában leesés elleni védelem nélkül közelítette meg. A művezető azzal szegett szabályt, hogy az egyéni védőeszköz visszavételére nem adott utasítást annak ellenére, hogy a munkavállalók a munkát még nem fejezték be és látta, hogy a részükre biztosított hevedert levették. A szakértő megállapítása szerint a műszakvezető munkavédelmi szabályszegése csak közvetetten és távolról állt összefüggésben a bekövetezett balesettel, mert nevezett nem számíthatott arra, hogy a munkavállaló megközelíti a szintkülönbség szélét.
B. L. munkavédelmi szakértő az alperes megbízásából utólag készített az ügyben magánszakértői véleményt az alperes által rendelkezésére bocsátott iratok alapján helyszínelés nélkül. Megállapítása szerint az alperes az ügyben a rá vonatkozó munkavédelmi előírásokat betartotta, megfelelő egyéni védőeszközt biztosított. Szabályszegést a munkavállaló követte el, amikor nem az eligazításnak megfelelő munkát végzett. R. Gy. a perben történt meghallgatása során a helyszínen általa készített fényképfelvételeket csatolt be, melyből megállapítható volt, hogy a munkaterület szélétől 2 méter távolságon belül különböző munkaeszközök, anyagmaradékok, szemét volt.
A munkaügyi bíróság igazságügyi munkavédelmi szakértőt rendelt ki, akinek véleménye szerint a baleset bekövetkezésének oka a néhai kizárólagos, az alperes által elháríthatatlan magatartása volt. Álláspontja szerint ez azért állapítható meg, mert az elhunyt a többi munkavállalóval együtt csak a középen elhelyezett, nem pedig a tetősíktól 2 méteren belül veszélyes zónában található munkaeszközök és építési anyagok elszállítására kapott utasítást. Ehhez képest az utasítást megszegve végzett egyéb tevékenységet.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy az elkészült szigetelési, valamint járólap lerakási munkákat követően a művezető a munkát a szakmai szokásoknak megfelelően akkor jelenthette volna készre, ha a munkaterületet tisztán tudják átadni a megrendelőnek. A fényképfelvételek, a helyszínelési jegyzőkönyv, valamint a szakértő perbeni tanúvallomása alátámasztotta azt a megállapítást, hogy a munkavégzés tetősíkjától számított 2 méteres területen belül a balesetet követően is a helyszínen összegyűjtendő munkaszerszámok és szemét volt, amit a művezetőnek észlelnie kellett. Ennek ellenére úgy hagyta el a munkaterületet, hogy nem adott konkrét utasítást valamennyi, a területen hagyott fenti dolog összeszedése során a védőeszköz ismételt használatára. A perben meghallgatott szakértők akként nyilatkoztak, hogy amennyiben a tető szélétől számított 2 méteren belül voltak az elszállítandó munkaanyagok és eszközök, úgy valamennyi munkavállalónak szüksége lett volna az egyéni védőeszköz további használatára, a művezető nem engedhette volna meg annak levételét, illetve annak ismételt felvételére kellett volna felhívni a munkavállalókat. A perben kirendelt dr. B. I. munkavédelmi szakértő véleménye ettől eltért, álláspontja szerint ugyanis a művezető utasítása csupán a veszélytelen sávban található eszközök és hulladék összegyűjtésére vonatkozott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben kirendelt szakértői vélemény a konkrét helyszíni szemle adatainak és az egyéb peradatoknak is ellentmond, az nem tekinthető aggálytalannak, ezért a szakvéleményt mellőzte a bizonyítékok köréből.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az egyéni védőeszköz folyamatos használatának megkövetelése és tényleges használata esetén a baleset nem következett volna be. E körben nem volt annak jelentősége, hogy a néhai munkavállaló a lerakott betonlapok ellenőrzésére nem kapott utasítást, mivel ezen munkát az alperes érdekkörében végezte. Az ennek során tanúsított figyelmetlensége nem tekinthető kizárólagos elháríthatatlan magatartásnak, ugyanis a munkáltató a munka megfelelő irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos kötelezettségeit elmulasztotta. Mivel a munkáltató nem tudta kimenteni magát, vizsgálni kellett a kármegosztás mértékét. Ennek során figyelemmel volt a munkáltató objektív felelősségére, amely szükségképpen csökkentette a dolgozó vétkes közrehatásának súlyát. Indokolásában hivatkozott a bírói gyakorlatra, mely szerint a munkavállalóra terhesebb kármegosztásnak nincs helye, ha a munkáltató lényeges kötelezettségszegést követett el. Megállapította, hogy a munkáltató a munka megszervezése és ellenőrzése, továbbá az egyéni védőeszköz folyamatos használata megkövetelése során mulasztott, ez súlyos szabályszegésnek minősül, s ez az alperesre károsabb kármegosztásra adott alapot.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a közrehatás mértékének az elhunyt munkavállalóra terhesebb, 90 %-ban történő megállapítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontját, 104. § (1) bekezdését, illetve az Mvt. 60. § (1) bekezdése b) pontjában írt jogszabályi rendelkezéseket, továbbá a Pp. 170. § (1) bekezdését 177. § (1) bekezdését a 260. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a perben beszerzett két szakvélemény szögezte le, hogy a baleset a munkavállaló elháríthatatlan magatartásának a következménye, s nem találta elfogadhatónak azt a megállapítást, hogy az alperes közrehatott a baleset bekövetkeztében. Mivel a munkavállaló az utasítástól eltérő munkát végzett, így az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy megfelelő utasításokkal lássa el. Előadta azt is, hogy a szakértői vélemények álláspontja szerint a munkáltatói utasítás szerinti munkavégzéshez nem volt szükség egyéni védőfelszerelésre.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős közbenső ítéletben megállapított tényállás helyes, így az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
Az Mt. 174. § (1) és (2) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott káráért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel; mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
Az eljárt bíróságok a perbeli iratok alapján helytállóan állapították meg, hogy a felperesi jogelőd a súlyos kimenetelű munkahelyi balesete során ugyan a munkáltató utasítása nélkül végzett a munkáltató érdekkörébe tartozó tevékenységet és a veszélyes helyen végzett munka során egyéni védőfelszerelést nem használt, azonban a munkáltató az egyéni védőeszköz folyamatos használatát nem követelte meg, s a munka irányítója helyettes állítása nélkül hagyta el a munkavégzés területét a munka befejezése előtt. Elháríthatatlan munkavállalói magatartásnak csupán olyan ítélhető, amelyet a technikai, műszaki lehetőségek adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet megakadályozni. A balesetek elleni védekezés egyik jelentős eszköze a technológiai utasítások óvórendszabályok megtartása. Nem hivatkozhat megalapozottan ezért a károsult elháríthatatlan magatartására a munkáltató, ha ezt a kötelezettséget elmulasztotta.
Ugyancsak nem hivatkozhat alappal a munkáltató arra, hogy a baleset olyan munkavállalói tevékenység során következett be, amelyre kifejezett utasítás nem volt. A munkáltató érdekében végzett tevékenység nem minősülhet a munkavállaló kizárólagos, elháríthatatlan magatartásának.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 177. § (1) bekezdése szerint, ha a perben jelentős tény, vagy egyéb körülmény megállapításához, vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A perbeli esetben a munkaügyi bíróság szakértőt rendelt ki, illetve az ügyben korábban eljárt szakértők véleményét szerezte be, illetve meghallgatta őket. A szakértők véleménye abban a körben értékelhető bizonyítékként, hogy a baleset miként következhetett be, az miként lett volna megelőzhető, s az adott feladat ellátása során milyen munkavédelmi előírásokra kellett figyelemmel lenni, azt az érintett felek betartották-e, vagy sem. Annak megítélése azonban, hogy az adott baleset bekövetkezéséért kit, milyen mértékben terhel felelősség, a perbeli bizonyítékok mérlegelésével a bíróság kompetenciájába tartozik. A másodfokú bíróság helytállóan értékelte a szakértők véleményét, illetve nyilatkozatát, s a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően kellő indokkal rekesztette ki a bizonyítékok köréből a többi szakvéleménnyel ellenkező, dr. Békefi László által készített szakértői véleményt.
A jogerős közbenső ítélet nem tekinthető iratellenesnek, ellentmondónak, nem tett a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást és nem jutott a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével megalapozatlan ténybeli következtetésre, így nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére való hivatkozása.
Mivel a másodfokú bíróság közbenső ítélete jogszerű volt, a Kúria azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperesek felülvizsgálati eljárási költsége, míg a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2013. február 13.
dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.329/2012.)