adozona.hu
BH+ 2013.12.529
BH+ 2013.12.529
A polgármester szabadsága kiadásával kapcsolatos kötelezettségek a képviselő-testületet, mint a munkáltatói jogok gyakorlóját terhelik. A polgármester ezért, ha a foglalkoztatási jogviszonya megszűnéséig a neki járó szabadságát nem kapta meg, annak pénzbeni megváltására jogosult [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 33. §, 1994. évi LXIV. tv. (továbbiakban: Pttv.) 13. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 135. §, 136. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1988-tól 1990-ig tanácselnöki, majd 1990-től 2010. október 3-ig polgármesteri tisztséget töltött be, foglalkoztatási jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnt meg, mivel ismételten nem választották meg polgármesternek. Keresetében 88 nap szabadság pénzbeni megváltására kérte kötelezni az alperest 1 930 427 Ft összegben.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes polgármesteri tisztségének betöltése alatt szabadságának kivétel...
BH+ 2013.12.529 A polgármester szabadsága kiadásával kapcsolatos kötelezettségek a képviselő-testületet, mint a munkáltatói jogok gyakorlóját terhelik. A polgármester ezért, ha a foglalkoztatási jogviszonya megszűnéséig a neki járó szabadságát nem kapta meg, annak pénzbeni megváltására jogosult [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 33. §, 1994. évi LXIV. tv. (továbbiakban: Pttv.) 13. § (1) bek., 1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 135. §, 136. §].
A felperes 1988-tól 1990-ig tanácselnöki, majd 1990-től 2010. október 3-ig polgármesteri tisztséget töltött be, foglalkoztatási jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnt meg, mivel ismételten nem választották meg polgármesternek. Keresetében 88 nap szabadság pénzbeni megváltására kérte kötelezni az alperest 1 930 427 Ft összegben.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes polgármesteri tisztségének betöltése alatt szabadságának kivételével kapcsolatban nem tanúsított alkotó együttműködést munkatársaival, amikor a tárgyévben a neki járó szabadságot nem vette ki teljes terjedelemben. 2010. évben az alperes a felperes részére a kiadott szabadsággal és a megváltott szabadsággal együtt több szabadságot adott ki, illetve váltott meg, mint amely az adott évre megillette őt. A korábbi időszak vonatkozásában a felperes nem igazolt semmilyen olyan körülményt, amely akadályozta volna őt abban, hogy szabadságát kivegye. Bár az alperes képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzata szerint az ügyrendi bizottság elnöke gyakorolta a felperes vonatkozásában a szabadság kivételének engedélyezésére és nyilvántartására vonatkozó munkáltatói jogokat, a jogszabály alapján nem tartozott feladatkörébe a szabadság kiadása. A felperes szabadságával maga rendelkezett, s azért nem tarthat igényt az általa ki nem vett szabadságnapok pénzben történő megváltására, mivel a munkatársaival való együttműködés keretében saját magának kellett volna a szabadságát kivennie teljes terjedelemben, saját felróható magatartására pedig előnyök szerzése végett nem hivatkozhat.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy az alperes képviselő-testülete Szervezeti és Működési Szabályzata 1. számú melléklete 4. pontja értelmében a képviselő-testület az ügyrendi bizottság elnökére ruházta át a polgármesterre vonatkozó munkáltatói jogok közül a szabadság kivételének engedélyezését és nyilvántartását, nem rendelkezett azonban az ügyrendi bizottság a szabadság kiadásának jogkörével.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az volt megállapítható, hogy a felperes az ügyrendi bizottság elnökétől nem kérte szabadsága engedélyezését, hanem bejelentette annak kivételét. Az ügyrendi bizottságnak a szabadság engedélyezése és kivétele tekintetében tett intézkedéseiről a munkatervben betervezett ülésen kellett volna számot adnia a képviselő-testületnek, s a felperes feladata lett volna, hogy a munkatervbe betervezze ezen beszámoltatás idejét. A felperest együttműködési kötelezettség terhelte a vonatkozásban, hogy tájékoztassa a képviselő-testületet arról, hogy a ki nem vett szabadságát milyen ütemezéssel kéri kiadni, ennek azonban nem tett eleget. Mivel nem bizonyította azt, hogy a szabadsága kivételében akadályoztatva volt, jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és hozzon kereseti kérelmének helyt adó új határozatot, illetve utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára az első-, vagy másodfokú bíróságot. Felülvizsgálati kérelme indokolásában kifejtette, hogy nem a felperes volt jogosult kivenni szabadságát, hanem azt részére az Mt.</a>-ben foglalt rendelkezéseknek megfelelően előzetes egyeztetés után a munkáltató adta ki. Felette a munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolta, s ebből adódóan a szabadság kiadásának kötelezettsége is terhelte. Az ügyrendi bizottságnak be kellett volna számolnia a képviselő-testületnek a szabadság kiadásáról, az ennek elmulasztásából fakadó jogkövetkezményekért pedig a képviselő-testületnek kell viselni a felelősséget.
Ugyancsak elmulasztotta az alperes a felperes szabadságának nyilvántartását, holott az SZMSZ ezt is az ügyrendi bizottság feladatává tette, s ezen mulasztás szintén nem róható a felperes terhére. A felperes azon szabadságos napok vonatkozásában, mely tekintetében az Mt. 134. § (2) bekezdése, illetve a Ktv. 41/A. § (2) bekezdése szerint rendelkezhetett, szabályszerűen bejelentette az ügyrendi bizottságnak, így sem együttműködési kötelezettségét, sem a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét nem sértette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte, figyelemmel arra, hogy az eljárt bíróságok jogszerű határozatot hoztak. A felperes nem tett eleget törvényi kötelezettségének, nem tájékoztatta a képviselő-testületet arról, hogy évről évre mennyi szabadsága nem került kivételre.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. tv. (Pttv.) 5. §-a szerint a foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármester évi 25 nap alapszabadságra és 14 munkanap pótszabadságra jogosult. A Pttv. 13. § (1) bekezdése szerint a polgármesteri jogviszonyban néhány kivételtől eltekintve megfelelően alkalmazni kell a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) felsorolt rendelkezéseit, köztük a Ktv. 71. § (2) bekezdését is, amely a Munka Törvénykönyve meghatározott rendelkezéseinek alkalmazását írja elő a kivételek tételes megjelölésével. Ebből következően a rendes szabadságra, illetve annak kiadására a felperes tekintetében alkalmazandó az Mt.</a> meghatározott több rendelkezése.
A szabadság kiadásával kapcsolatos Mt. 134. § (1)-(10) bekezdéseinek alkalmazhatóságát a polgármester tekintetében irányadó Ktv. 71. § (2) bekezdése ugyan nem sorolja fel, s erre vonatkozó rendelkezést a Pttv. sem tartalmaz, a szabadság kiadásával kapcsolatban azonban - minthogy a felperes foglalkoztatási jogviszonyban állt - a joghasonlóság alapján annak az általános szabálynak az alkalmazása indokolt, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. Ez következik a polgármesteri tisztségre is alkalmazandó Mt. 136. § (1) bekezdéséből, amely szerint a munkavállaló a munkaviszony megszűnésekor jogosult a szabadság megváltására, ha az eltöltött idővel arányos szabadságát még nem kapta meg.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 33. §-a szerint a polgármester tekintetében a munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolja. A Pttv. 13. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról szóló 994/B/2007. AB határozat indokolása értelmében nem a polgármester, hanem a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult a polgármester munkaidő-beosztását, valamint szabadságának igénybevételét megállapítani. Ezért a szabadság kiadásával kapcsolatos kötelezettségek is a képviselő-testületet terhelték. Az alperesi képviselő-testület Szervezeti és Működési Szabályzata 1. mellékletében az ügyrendi bizottság elnökére ruházta a polgármesterre vonatkozó munkáltatói jogok közül a szabadság kivételének engedélyezését és nyilvántartását. A felperes az ügyrendi bizottság számára jelezte, ha szabadságra kívánt menni, s azt számára szóban engedélyezték. A bizottság az SZMSZ rendelkezéseivel ellentétben nem tett eleget a felperes szabadsága nyilvántartására vonatkozó kötelezettségének és ezzel kapcsolatos tevékenységéről nem tájékoztatta a képviselő-testületet.
Az a körülmény, hogy a polgármesteri jogviszony megszűnéséig a felperes szabadságát teljes mértékben nem adták ki, nem volt felróható a felperesnek, aki nem sértette meg együttműködési kötelezettségét sem e vonatkozásban.
A perben nem merült fel adat arra, hogy a felperes szándékos magatartásával akadályozta volna a képviselő-testületet, illetve a nevében eljáró ügyrendi bizottságot abban, hogy vele szemben a szabadság kiadásával kapcsolatos munkáltatói jogokat jogszerűen gyakorolhassa.
A perbeli tanúvallomások, illetve egyéb bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző, kirívóan okszerűtlen értékelésével jutott a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes megszegte az Mt. 134. § (3) és (4) bekezdésében foglalt kötelezettségét és saját felróható magatartására alapította igényét.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban tisztázni szükséges a felperest megillető, de számára ki nem adott, illetve meg nem váltott szabadságnapok számát, ennek ismeretében kell dönteni a felperes kereseti kérelmének összegszerűségéről.
(Kúria Mfv. II. 10.842/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Nagy János Árpád ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tamás Ildikó ügyvéd által képviselt alperes ellen szabadság megváltása iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságon 2. M. 39/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4. Mf. 22.597/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4. Mf. 22.597/2011/4. számú ítéletét a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2. M. 39/2011/10. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét 20 000 Ft (Húszezer forint) + 5400 Ft (Ötezer-négyszáz forint) áfa összegben, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 193 040 Ft-ban (Százkilencvenháromezer-negyven forintban) állapítja meg.
I n d o k o l á s
A felperes 1988-tól 1990-ig tanácselnöki, majd 1990-től 2010. október 3-ig polgármesteri tisztséget töltött be G.-én, foglalkoztatási jogviszonya a törvény erejénél fogva szűnt meg, mivel ismételten nem választották meg polgármesternek. Keresetében 88 nap szabadság pénzbeni megváltására kérte kötelezni az alperest 1 930 427 Ft összegben.
A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2. M. 39/2011/10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes polgármesteri tisztségének betöltése alatt szabadságának kivételével kapcsolatban nem tanúsított alkotó együttműködést munkatársaival, amikor a tárgyévben a neki járó szabadságot nem vette ki teljes terjedelemben. Rögzítette, hogy 2010. évben az alperes a felperes részére a kiadott szabadsággal és a megváltott szabadsággal együtt több szabadságot adott ki, illetve váltott meg, mint amely az adott évre megillette őt. A korábbi időszak vonatkozásában rögzítette, hogy a felperes nem igazolt semmilyen olyan körülményt, amely akadályozta volna őt abban, hogy szabadságát kivegye. Bár az alperes képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzata szerint az ügyrendi bizottság elnöke gyakorolta a felperes vonatkozásában a szabadság kivételének engedélyezésére és nyilvántartására vonatkozó munkáltatói jogokat, a jogszabály alapján nem tartozott feladatkörébe a szabadság kiadása. A felperes szabadságával maga rendelkezett, s azért nem tarthat igényt az általa ki nem vett szabadságnapok pénzben történő megváltására, mivel a munkatársaival való alkotó együttműködés keretében saját magának kellett volna a szabadságát kivennie teljes terjedelemben, saját felróható magatartására pedig előnyök szerzése végett nem hivatkozhat.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4. Mf. 22.597/2011/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozata indokolásában kifejtette, hogy az alperes képviselő-testülete Szervezeti és Működési Szabályzata 1. számú melléklete 4. pontja értelmében a képviselő-testület az ügyrendi bizottság elnökére ruházta át a polgármesterre vonatkozó munkáltatói jogok közül a szabadság kivételének engedélyezését és nyilvántartását, nem rendelkezett azonban az ügyrendi bizottság a szabadság kiadásának jogkörével.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az volt megállapítható, hogy a felperes az ügyrendi bizottság elnökétől nem kérte szabadsága engedélyezését, hanem bejelentette annak kivételét. Az ügyrendi bizottságnak a szabadság engedélyezése és kivétele tekintetében tett intézkedéseiről a munkatervben betervezett ülésen kellett volna számot adnia a képviselő-testületnek, s a felperes feladata lett volna, hogy a munkatervbe betervezze ezen beszámoltatás idejét. A felperest együttműködési kötelezettség terhelte a vonatkozásban, hogy tájékoztassa a képviselő-testületet arról, hogy a ki nem vett szabadságát milyen ütemezéssel kéri kiadni, ennek azonban nem tett eleget. Mivel nem bizonyította azt, hogy a szabadsága kivételében akadályoztatva volt, jogait nem rendeltetésszerűen gyakorolta.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és hozzon kereseti kérelmének helyt adó új határozatot, illetve utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára az első-, vagy másodfokú bíróságot. Felülvizsgálati kérelme indokolásában kifejtette, hogy nem a felperes volt jogosult kivenni szabadságát, hanem azt részére az Mt.</a>-ben foglalt rendelkezéseknek megfelelően előzetes egyeztetés után a munkáltató adta ki. Felette a munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolta, s ebből adódóan a szabadság kiadásának kötelezettsége is terhelte. Az ügyrendi bizottságnak be kellett volna számolnia a képviselő-testületnek a szabadság kiadásáról, az ennek elmulasztásából fakadó jogkövetkezményekért pedig a képviselő-testületnek kell viselni a felelősséget.
Ugyancsak elmulasztotta az alperes a felperes szabadságának nyilvántartását, holott az SZMSZ ezt is az ügyrendi bizottság feladatává tette, s ezen mulasztás szintén nem róható a felperes terhére. A felperes azon szabadságos napok vonatkozásában, mely tekintetében az Mt. 134. § (2) bekezdése, illetve a Ktv. 41/A. § (2) bekezdése szerint rendelkezhetett, szabályszerűen bejelentette az ügyrendi bizottságnak, így sem együttműködési kötelezettségét, sem a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét nem sértette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte, figyelemmel arra, hogy az eljárt bíróságok jogszerű határozatot hoztak. A felperes nem tett eleget törvényi kötelezettségének, nem tájékoztatta a képviselő-testületet arról, hogy évről évre mennyi szabadsága nem került kivételre.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. tv. (Pttv.) 5. §-a szerint a foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármester évi 25 nap alapszabadságra és 14 munkanap pótszabadságra jogosult. A Pttv. 13. § (1) bekezdése szerint a polgármesteri jogviszonyban néhány kivételtől eltekintve megfelelően alkalmazni kell a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) felsorolt rendelkezéseit, köztük a Ktv. 71. § (2) bekezdését is, amely a Munka Törvénykönyve meghatározott rendelkezéseinek alkalmazását írja elő a kivételek tételes megjelölésével. Ebből következően a rendes szabadságra, illetve annak kiadására a felperes tekintetében alkalmazandó az Mt.</a> meghatározott több rendelkezése.
A szabadság kiadásával kapcsolatos Mt. 134. § (1)-(10) bekezdéseinek alkalmazhatóságát a polgármester tekintetében irányadó Ktv. 71. § (2) bekezdése ugyan nem sorolja fel, s erre vonatkozó rendelkezést a Pttv. sem tartalmaz, a szabadság kiadásával kapcsolatban azonban - minthogy a felperes foglalkoztatási jogviszonyban állt - a joghasonlóság alapján annak az általános szabálynak az alkalmazása indokolt, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. Ez következik a polgármesteri tisztségre is alkalmazandó Mt. 136. § (1) bekezdéséből, amely szerint a munkavállaló a munkaviszony megszűnésekor jogosult a szabadság megváltására, ha az eltöltött idővel arányos szabadságát még nem kapta meg.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 33. §-a szerint a polgármester tekintetében a munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolja. A Pttv. 13. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról szóló 994/B/2007. AB határozat indokolása értelmében nem a polgármester, hanem a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult a polgármester munkaidő-beosztását, valamint szabadságának igénybevételét megállapítani. Ezért a szabadság kiadásával kapcsolatos kötelezettségek is a képviselő-testületet terhelték. G. Nagyközség Önkormányzati Képviselő-testülete Szervezeti és Működési Szabályzata 1. mellékletében az ügyrendi bizottság elnökére ruházta a polgármesterre vonatkozó munkáltatói jogok közül a szabadság kivételének engedélyezését és nyilvántartását. A felperes az ügyrendi bizottság számára jelezte, ha szabadságra kívánt menni, s azt számára szóban engedélyezték. A bizottság az SZMSZ rendelkezéseivel ellentétben nem tett eleget a felperes szabadsága nyilvántartására vonatkozó kötelezettségének és ezzel kapcsolatos tevékenységéről nem tájékoztatta a képviselő-testületet.
Az a körülmény, hogy a polgármesteri jogviszony megszűnéséig a felperes szabadságát teljes mértékben nem adták ki, nem volt felróható a felperesnek, aki nem sértette meg együttműködési kötelezettségét sem e vonatkozásban.
A perben nem merült fel adat arra, hogy a felperes szándékos magatartásával akadályozta volna a képviselő-testületet, illetve a nevében eljáró ügyrendi bizottságot abban, hogy vele szemben a szabadság kiadásával kapcsolatos munkáltatói jogokat jogszerűen gyakorolhassa.
A perbeli tanúvallomások, illetve egyéb bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző, kirívóan okszerűtlen értékelésével jutott a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes megszegte az Mt. (3) és (4) bekezdésében foglalt kötelezettségét és saját felróható magatartására alapította igényét.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban tisztázni szükséges a felperest megillető, de számára ki nem adott, illetve meg nem váltott szabadságnapok számát, ennek ismeretében kell dönteni a felperes kereseti kérelmének összegszerűségéről.
A hatályon kívül helyezésre tekintettel a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási költséget és az illetéket a Kúria csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. Ennek során figyelemmel kell lennie arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmén lerótt 115 900,- Ft illetéket.
Budapest, 2013. október 2.
Dr. Tálné Dr. Molnár Erika s. k. a tanács elnöke, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s. k. előadó bíró, Dr. Suba Ildikó s. k. bíró(Kúria Mfv. II. 10.842/2012.)