adozona.hu
BH+ 2013.12.528
BH+ 2013.12.528
A felmondási indok bizonyítására vonatkozó munkajogi szabály nem mentesíti a bíróságot az eljárási törvényben előírt bizonyítási kérdéseket érintő tájékoztatási kötelezettsége alól [Pp. 3. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes köszörűs munkakörben állt az alperes alkalmazásában, szakszervezeti tisztségviselő és az üzemi tanács tagja is volt. A felperes munkaviszonyát az alperes 2012. április 20-án rendkívüli felmondással megszüntette, annak három pontban adta indokát. Az első pontban foglaltak szerint a felperes 2012. április 5-én több tanú jelenlétében a munkáltató képviselője felé megengedhetetlen stílusban, hangosan jelezte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a munkáltatót ellehetetlenítse. Me...
BH+ 2013.12.528 A felmondási indok bizonyítására vonatkozó munkajogi szabály nem mentesíti a bíróságot az eljárási törvényben előírt bizonyítási kérdéseket érintő tájékoztatási kötelezettsége alól [Pp. 3. § (3) bek.].
A felperes köszörűs munkakörben állt az alperes alkalmazásában, szakszervezeti tisztségviselő és az üzemi tanács tagja is volt. A felperes munkaviszonyát az alperes 2012. április 20-án rendkívüli felmondással megszüntette, annak három pontban adta indokát. Az első pontban foglaltak szerint a felperes 2012. április 5-én több tanú jelenlétében a munkáltató képviselője felé megengedhetetlen stílusban, hangosan jelezte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a munkáltatót ellehetetlenítse. Megfenyegette, hogy feljelentést tesz különböző hatóságoknál. A második pont szerint a felperes 2012. április 18-án megjelent a munkahelyén a szabadsága alatt, hogy a dolgozókkal konzultáljon. A munkáltató képviselője erre a munkaközi szünetekben, illetve az ebédidőben adott lehetőséget, a beszélgetés odáig fajult, hogy a felperes kijelentette a munkáltatónak "Üss meg!". A harmadik pont tartalmazza, hogy az üzemi tanács tevékenységét a sztrájk idejére az 1992. évi XXII. törvénybe (továbbiakban: Mt.) ütközően felfüggesztette, majd az üzemi tanács tagjai - különösen a felperes - segítették a sztrájk szervezését. A munkáltató álláspontja szerint a felperes valamennyi cselekményével lényeges kötelezettségszegést követett el.A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Vitatta a felmondás indokainak valós voltát. Hivatkozott arra, hogy 2012. április 5-én érdek-képviseleti minőségében szólalt fel, és hívta fel a munkáltató figyelmét a szabálytalanságokra. Nem fogalmazott meg fenyegetést, és a hangneme sem volt fenyegető. Álláspontja szerint az alperes a szakszervezeti tevékenysége miatt szüntette meg a munkaviszonyát, ezért az intézkedése diszkriminatív, és ez az indok sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is. Elismerte, hogy 2012. április 18-án az "Üss meg!" kijelentést tette, hivatkozott azonban arra, hogy ez az alperes provokációjának volt a következménye, a munkáltató képviselője ugyanis megalázóan bánt vele és meglökte. Tagadta, hogy a sztrájk szervezésében részt vett volna, emellett a harmadik pontban foglalt indokot diszkriminatívnak is tartotta, mivel az üzemi tanács többi tagjával szemben ilyen intézkedést az alperes nem alkalmazott annak ellenére, hogy a sztrájkban részt vettek. A felperes szerint a harmadik pontban foglalt indok elkésett, mert a munkáltató már 2012. február 10-én a készülő sztrájkról, a felperes sztrájkban való részvételéről pedig február 13-án tudomást szerzett.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg az alperesnél. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és ezek kamatai, valamint 12 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés megfizetésére.
Álláspontja szerint az alperes 2012. április 10-én tudomást szerzett arról, hogy az üzemi tanács a sztrájk idejére a tevékenységét felfüggesztette és a sztrájk megszervezésével a felperest kapcsolatba hozta. Ehhez képest az április 20-án gyakorolt rendkívüli felmondás elkésett, ezért a bíróság mellőzte az indok érdemi vizsgálatát.
A 2012. április 5-ei események kapcsán megállapította, hogy a felperes csupán arra hívta fel az alperes figyelmét, hogy a korábban már többször jelzett problémákat a jogviszonya megszűnését követően csak a megfelelő hatóságok megkeresése útján tudja orvosolni, mert szakszervezeti tisztségviselői minőségében erre nem lesz módja. Ennélfogva kijelentése nem fenyegetőzés volt, hanem tényközlés.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az április 18-án történtek vonatkozásában nem lehet pontosan rekonstruálni, hogy az "Üss meg!" kifejezés milyen körülmények között hangzott el, azonban a felperes által sem vitatott ezen kijelentése önmagában nem elegendő indoka a legsúlyosabb következménnyel járó intézkedésnek. Ezért a bíróság mellőzte A. B. ügyvezető meghallgatását, mert az általa előadandó tények a rendkívüli felmondás ezen indokát a már leírtakhoz képest nem tölthetik meg olyan tartalommal, amely az intézkedést megalapozottá tehetné.
Az alperes eljárása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperestől a szakszervezeti tisztségviselői tevékenysége miatt kívánt "megszabadulni", ezért a 12 havi átalánykártérítést találta arányban állónak a felperes által elszenvedett sérelemmel.
Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadlagosan a jogellenesség jogkövetkezményeként megállapított 12 havi átlagkereset és a perköltség mérséklését kérte. Hivatkozott arra, hogy a 2012. április 5-én elhangzott fenyegetéssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság nem megfelelően állapította meg a tényállást és abból téves jogi következtetést vont le. Bizonyított, hogy a felperes megfenyegette a munkáltatót több hatóságnál történő feljelentéssel. A felperes nem konkrét probléma orvoslását kívánta, általános tartalmú fenyegetést tett, azt akarta elérni, hogy a munkáltató az ő személyét kivegye a leépítendő munkavállalók köréből. Az április 18-ai események vonatkozásában a tényállás felderítésének elmulasztását panaszolta. Az "Üss meg!" kijelentés körülményeinek tisztázása érdekében lényegesnek tartotta A. B. meghallgatását különösen arra tekintettel, hogy a felperes állította, hogy ezen személy őt meglökte, ennek ellenére a munkaügyi bíróság a tanúkénti meghallgatását indokolatlanul mellőzte. A sztrájk szervezésében való részvétel kapcsán utalt arra, hogy a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló idő a munkáltató tudomásszerzésétől kezdődik, azonban a munkaügyi bíróság nem vizsgálta, hogy a munkáltató mikor szerzett tudomást erről az okról. A. B. meghallgatása ezen kérdés vizsgálata szempontjából is indokolt.
Az alperes szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási teherre nem oktatta ki a feleket, ezenkívül az alperes által bejelentett fontos tanút sem hallgatta meg, a tényállást nem tárta fel kellően.
A törvényszék ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmaradt munkabér összegét a jogerős határozathozatalig történő elszámolás folytán felemelte, a kamatfizetés kezdő időpontját későbbi időpontban állapította meg, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, és abból helytálló jogi következtetést vont le. A 2012. április 5-én elhangzottakkal kapcsolatban az elsőfokú bírósággal azonos álláspontra helyezkedett, hogy a felperes szakszervezeti tisztségviselői minőségében szólalt fel, és arra utalt, hogy a munkaviszonya megszűnése következtében a lehetséges eszköze a hiányok kiküszöbölése céljából a feljelentés.
Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a harmadik pontban szereplő felmondási indok elkésettsége tekintetében és utalt arra is, hogy E. S. tanúvallomása alátámasztja, hogy a felperes a sztrájk szervezésében nem vett részt. A. B. meghallgatását a törvényszék sem tartotta szükségesnek tekintettel arra, hogy a 2012. április 18-ai események kapcsán kifogásolt kifejezés elhangzását maga a felperes sem vitatta. A bizonyítási teherre történő kioktatást nem tartotta szükségesnek, mivel az Mt.</a> erről szóló rendelkezései alapján az alperesnek azzal tisztában kellett lennie. Utalt továbbá arra, hogy direkt módon nem lehet megállapítani, hogy szakszervezeti képviselői mivolta miatt került sor a rendkívüli felmondásra, de nem is zárható ki, hogy ez a tény is közrejátszhatott a felmondásában. Ezen indokokra tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását nem tartotta indokoltnak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadlagosan az átalánykártérítés mérséklését kérte.
Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú ítélet jogellenes volt, mert a bíróság a feleket a bizonyítási teherre nem oktatta ki, és a bizonyítékai, bizonyítási indítványai előterjesztésére nem hívta fel. Mivel első fokon lényeges eljárási szabálysértések történtek, a törvényszéknek az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kellett volna utasítania. Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság a hiányos bizonyítékok alapján kirívóan iratellenes és okszerűtlen bírói mérlegeléssel állapította meg a tényállást, ezért eljárásuk ebből az okból is jogszabálysértő volt. Az eljárt bíróságok a tényállást nem tárták fel, A. B. meghallgatását indokolatlanul mellőzték annak ellenére, hogy az indokolás 2., és 3. pontjában foglaltakra is nyilatkozni tudott volna.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. Ezt követően kerülnek a felek abba a helyzetbe, hogy a bizonyítási teher ismeretében átgondolják, hogy annak milyen bizonyítékok előterjesztésével tudnak eleget tenni.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási teherre a peres feleket nem oktatta ki, és nem hívta fel bizonyítékaik, bizonyítási indítványaik előterjesztésére [Pp. 141. § (2) és (6) bek.]. Mindez azt eredményezte, hogy a tényállás a peres felek hibáján kívül eső okból hiányos maradt.
Az elsőfokú bíróságnak ezen mulasztása az elsőfokú eljárás lényeges szabályai megsértésének minősül, mely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását indokolja. A másodfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, mert arra a téves álláspontra helyezkedett, hogy az Mt. 89. § (2) bekezdésében megfogalmazott bizonyítási kötelezettség a bíróság kioktatási kötelezettségét pótolja.
Az elsőfokú bíróság a tizenöt napos határidő [Mt. 96. § (4) bek.] megtartottságára vonatkozó bizonyítást nem folytatott le. A határidő elmulasztását kizárólag a felperes előadása alapján állapította meg. A hiányos tényállásból levont következtetés nem volt megalapozott [Pp. 206. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul mellőzte A. B. meghallgatását, e személy mind az április 18-án elhangzottak körülményeire, mind a felperesnek a sztrájkban való részvételére, az általa tanúsított magatartásokra, az arról való tudomásszerzésre is nyilatkozni tudott volna, az elsőfokú bíróság az alperest ezen bizonyítéktól megalapozatlanul zárta el.
Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy az eljáró bíróságok a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével állapították meg, hogy a felperes 2012. április 5-én szakszervezeti tisztségviselői minőségében szólalt fel, és a rendkívüli felmondás érdek-képviseleti tevékenységének a következménye volt. A feljelentéseket a felperes - általa is elismerten - kilátásba helyezte, a felperesi tanúk azonban csak következtettek arra, hogy az a korábban jelzett hiányosságok elintézetlensége miatt végső érdek-képviseleti eszközként merült volna fel. Az eljáró bíróságok e következtetést magukévá tették annak ellenére, hogy ezt a bizonyítékok nem támasztották alá. Az elsőfokú bíróság okszerűtlenül ragadta ki dr. B. B. tanúvallomásából, hogy a szakszervezet és a munkástanács szó "rengetegszer elhangzott", és ebből tévesen vonta le azt a következtetést, hogy ez a felperes érdek-képviseleti fellépését támasztja alá, a tanú ugyanis nem emlékezett arra, hogy április 5-én e kifejezések elhangzottak volna.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kell a feleket a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének következményeiről. Ennek során figyelemmel kell lennie arra, hogy a felperes keresetében a rendkívüli felmondás indokai valóságának és a tizenöt napos határidő megtartásának vitatásán túl rendeltetésellenes joggyakorlásra és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére is hivatkozott. Ezt követően a bíróságnak a feleket fel kell hívnia a bizonyítékaik, bizonyítási indítványaik előterjesztésére és lefolytatnia a bizonyítási eljárást.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Mfv. I. 10.205/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Czuglerné dr. Ivány Judit ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Fodróczy Géza ügyvéd által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Gyulai Munkaügyi Bíróságnál 1. M. 183/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Gyulai Törvényszék 3. Mf. 25.836/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t
A Kúria a Gyulai Törvényszék 3. Mf. 25.836/2012/3. számú ítéletét a Gyulai Munkaügyi Bíróság 1. M. 183/2012/9. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét 40 000 (negyvenezer) forintban, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 441 000 (négyszáznegyvenegyezer) forintban állapítja meg.
I n d o k o l á s
A felperes 1975. június 15-étől állt az alperes alkalmazásában köszörűs munkakörben, szakszervezeti tisztségviselő és az üzemi tanács tagja is volt. A felperes munkaviszonyát az alperes 2012. április 20-án rendkívüli felmondással megszüntette, annak három pontban adta indokát. Az első pontban foglaltak szerint a felperes 2012. április 5-én több tanú jelenlétében a munkáltató képviselője felé megengedhetetlen stílusban, hangosan jelezte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a munkáltatót ellehetetlenítse. Megfenyegette, hogy feljelentést tesz különböző hatóságoknál. A második pont szerint a felperes 2012. április 18-án megjelent a munkahelyén a szabadsága alatt, hogy a dolgozókkal konzultáljon. A munkáltató képviselője erre a munkaközi szünetekben, illetve az ebédidőben adott lehetőséget, a beszélgetés odáig fajult, hogy a felperes kijelentette a munkáltatónak "Üss meg!". A harmadik pont tartalmazza, hogy az üzemi tanács tevékenységét a sztrájk idejére az Mt-be ütközően felfüggesztette, majd az üzemi tanács tagjai - különösen a felperes - segítették a sztrájk szervezését. A munkáltató álláspontja szerint a felperes valamennyi cselekményével lényeges kötelezettségszegést követett el.
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Vitatta a felmondás indokainak valós voltát. Hivatkozott arra, hogy 2012. április 5-én érdek-képviseleti minőségében szólalt fel, és hívta fel a munkáltató figyelmét a szabálytalanságokra. Nem fogalmazott meg fenyegetést, és a hangneme sem volt fenyegető. Álláspontja szerint az alperes a szakszervezeti tevékenysége miatt szüntette meg a munkaviszonyát, ezért az intézkedése diszkriminatív, és ez az indok sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is. Elismerte, hogy 2012. április 18-án az "Üss meg!" kijelentést tette, hivatkozott azonban arra, hogy ez az alperes provokációjának volt a következménye, a munkáltató képviselője ugyanis megalázóan bánt vele és meglökte. Tagadta, hogy a sztrájk szervezésében részt vett volna, emellett a harmadik pontban foglalt indokot diszkriminatívnak is tartotta, mivel az üzemi tanács többi tagjával szemben ilyen intézkedést az alperes nem alkalmazott annak ellenére, hogy a sztrájkban részt vettek. A felperes szerint a harmadik pontban foglalt indok elkésett, mert a munkáltató már 2012. február 10-én a készülő sztrájkról, a felperes sztrájkban való részvételéről pedig február 13-án tudomást szerzett.
A Gyulai Munkaügyi Bíróság 1. M. 183/2012/9. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg az alperesnél. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és ezek kamatai, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés, valamint perköltség megfizetésére. Kötelezte az alperest eljárási illeték viselésére is.
Álláspontja szerint az alperes 2012. április 10-én tudomást szerzett arról, hogy az üzemi tanács a sztrájk idejére a tevékenységét felfüggesztette és a sztrájk megszervezésével a felperest kapcsolatba hozta. Ehhez képest az április 20-án gyakorolt rendkívüli felmondás elkésett, ezért a bíróság mellőzte az indok érdemi vizsgálatát.
A 2012. április 5-ei események kapcsán megállapította, hogy a felperes csupán arra hívta fel az alperes figyelmét, hogy a korábban már többször jelzett problémákat a jogviszonya megszűnését követően csak a megfelelő hatóságok megkeresése útján tudja orvosolni, mert szakszervezeti tisztségviselői minőségében erre nem lesz módja. Ennélfogva kijelentése nem fenyegetőzés volt, hanem tényközlés.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az április 18-án történtek vonatkozásában nem lehet pontosan rekonstruálni, hogy az "Üss meg!" kifejezés milyen körülmények között hangzott el, azonban a felperes által sem vitatott ezen kijelentése önmagában nem elegendő indoka a legsúlyosabb következménnyel járó intézkedésnek. Ezért a bíróság mellőzte A. B. ügyvezető meghallgatását "mert az általa előadandó tények a rendkívüli felmondás ezen indokát a már leírtakhoz képest nem tölthetik meg olyan tartalommal, amely az intézkedést megalapozottá tehetné".
Az alperes eljárása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperestől a szakszervezeti tisztségviselői tevékenysége miatt kívánt "megszabadulni", ezért a 12 havi átalánykártérítést találta arányban állónak a felperes által elszenvedett sérelemmel.
Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadlagosan a jogellenesség jogkövetkezményeként megállapított 12 havi átlagkereset és a perköltség mérséklését kérte. Hivatkozott arra, hogy a 2012. április 5-én elhangzott fenyegetéssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság nem megfelelően állapította meg a tényállást és abból téves jogi következtetést vont le. Bizonyított, hogy a felperes megfenyegette a munkáltatót több hatóságnál történő feljelentéssel. A felperes nem konkrét probléma orvoslását kívánta, általános tartalmú fenyegetést tett, azt akarta elérni, hogy a munkáltató az ő személyét kivegye a leépítendő munkavállalók köréből. Az április 18-ai események vonatkozásában a tényállás felderítésének elmulasztását panaszolta. Az "Üss meg!" kijelentés körülményeinek tisztázása érdekében lényegesnek tartotta A. B. meghallgatását különösen arra tekintettel, hogy a felperes állította, hogy ezen személy őt meglökte, ennek ellenére a munkaügyi bíróság a tanúkénti meghallgatását indokolatlanul mellőzte. A sztrájk szervezésében való részvétel kapcsán utalt arra, hogy a rendkívüli felmondás gyakorlására nyitva álló idő a munkáltató tudomásszerzésétől kezdődik, azonban a munkaügyi bíróság nem vizsgálta, hogy a munkáltató mikor szerzett tudomást erről az okról. A. B. meghallgatása ezen kérdés vizsgálata szempontjából is indokolt.
Az alperes szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási teherre nem oktatta ki a feleket, ezenkívül az alperes által bejelentett fontos tanút sem hallgatta meg, a tényállást nem tárta fel kellően.
A Gyulai Törvényszék 3. Mf. 25.836/2012/3. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmaradt munkabér összegét a jogerős határozathozatalig történő elszámolás folytán felemelte, a kamatfizetés kezdő időpontját későbbi időpontban állapította meg, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, és abból helytálló jogi következtetést vont le. A 2012. április 5-én elhangzottakkal kapcsolatban az elsőfokú bírósággal azonos álláspontra helyezkedett, hogy a felperes szakszervezeti tisztségviselői minőségében szólalt fel, és arra utalt, hogy a munkaviszonya megszűnése következtében a lehetséges eszköze a hiányok kiküszöbölése céljából a feljelentés.
Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a harmadik pontban szereplő felmondási indok elkésettsége tekintetében és utalt arra is, hogy E. S. tanúvallomása alátámasztja, hogy a felperes a sztrájk szervezésében nem vett részt. A. B. meghallgatását a törvényszék sem tartotta szükségesnek tekintettel arra, hogy a 2012. április 18-ai események kapcsán kifogásolt kifejezés elhangzását maga a felperes sem vitatta, továbbá A. B. a magyar nyelvet nem vitatottan nem érti, az eseményeknél jelenlévő és tolmácsoló H. A. meghallgatására pedig sor került. A bizonyítási teherre történő kioktatást nem tartotta szükségesnek, mivel az Mt.</a> erről szóló rendelkezései alapján az alperesnek azzal tisztában kellett lennie. Utalt továbbá arra, hogy "direkt módon nem lehet megállapítani, hogy szakszervezeti képviselői mivolta miatt került sor a rendkívüli felmondásra, de nem is zárható ki, hogy ez a tény is közrejátszhatott a felmondásában". Ezen indokokra tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását nem tartotta indokoltnak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a másodfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását, harmadlagosan az átalánykártérítés és a perköltség mérséklését kérte.
Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú ítélet jogellenes volt, mert a bíróság a feleket a bizonyítási teherre nem oktatta ki, és a bizonyítékai, bizonyítási indítványai előterjesztésére nem hívta fel. Mivel első fokon lényeges eljárási szabálysértések történtek, a törvényszéknek az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kellett volna utasítania. Álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság a hiányos bizonyítékok alapján kirívóan iratellenes és okszerűtlen bírói mérlegeléssel állapította meg a tényállást, ezért eljárásuk ebből az okból is jogszabálysértő volt.
Az alperes hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok a tényállást nem tárták fel, A. B. meghallgatását indokolatlanul mellőzték annak ellenére, hogy az indokolás 2., és 3. pontjában foglaltakra is nyilatkozni tudott volna.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
A Pp. 163. §-a alapján a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. Ezt követően kerülnek a felek abba a helyzetbe, hogy bizonyítási kötelezettségük ismeretében átgondolják, hogy annak milyen bizonyítékok előterjesztésével tudnak eleget tenni.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási teherre a peres feleket nem oktatta ki, és nem hívta fel bizonyítékaik, bizonyítási indítványaik előterjesztésére [Pp. 141. § (2) és (6) bek.]. Mindez azt eredményezte, hogy a tényállás a peres felek hibáján kívül eső okból hiányos maradt.
Az elsőfokú bíróságnak ezen mulasztása az elsőfokú eljárás lényeges szabályai megsértésének minősül, mely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását indokolja. A másodfokú bíróság jogszabálysértően mellőzte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, mert arra a téves álláspontra helyezkedett, hogy az Mt. 89. § (2) bekezdésében megfogalmazott bizonyítási kötelezettség a bíróság kioktatási kötelezettségét pótolja.
Az elsőfokú bíróság a tizenöt napos határidő [Mt. 96. § (4) bek.] megtartottságára vonatkozó bizonyítást nem folytatott le. A határidő elmulasztását kizárólag a felperes előadása alapján állapította meg. A hiányos tényállásból levont következtetés nem volt megalapozott [Pp. 206. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul mellőzte A. B. meghallgatását, e személy mind az április 18-án elhangzottak körülményeire, mind a felperesnek a sztrájkban való részvételére, az általa tanúsított magatartásokra, az arról való tudomásszerzésre is nyilatkozni tudott volna, az elsőfokú bíróság az alperest ezen bizonyítéktól megalapozatlanul zárta el.
Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy az eljáró bíróságok a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével állapították meg, hogy a felperes 2012. április 5-én szakszervezeti tisztségviselői minőségében szólalt fel, és a rendkívüli felmondás érdek-képviseleti tevékenységének a következménye volt. A feljelentéseket a felperes - általa is elismerten - kilátásba helyezte, a felperesi tanúk azonban csak következtettek arra, hogy az a korábban jelzett hiányosságok elintézetlensége miatt végső érdek-képviseleti eszközként merült volna fel. Az eljáró bíróságok e következtetést magukévá tették annak ellenére, hogy ezt a bizonyítékok nem támasztották alá. Az elsőfokú bíróság okszerűtlenül ragadta ki dr. B. B. tanúvallomásából, hogy a szakszervezet és a munkástanács szó "rengetegszer elhangzott", és ebből tévesen vonta le azt a következtetést, hogy ez a felperes érdek-képviseleti fellépését támasztja alá, a tanú ugyanis nem emlékezett arra, hogy április 5-én e kifejezések elhangzottak volna.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak tájékoztatnia kell a feleket a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének következményeiről. Ennek során figyelemmel kell lennie arra, hogy a felperes keresetében a rendkívüli felmondás indokai valóságának és a tizenöt napos határidő megtartásának vitatásán túl rendeltetésellenes joggyakorlásra és az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére is hivatkozott. Ezt követően a bíróságnak a feleket fel kell hívnia a bizonyítékaik, bizonyítási indítványaik előterjesztésére és lefolytatnia a bizonyítási eljárást.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása folytán a Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275. § (5) bek.].
Budapest, 2013. október 28.
Dr. Tallián Blanka s. k. a tanács elnöke, Dr. Pesthyné dr. Pámer Andrea s. k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s. k. bíró(Kúria Mfv. I. 10.205/2013.)