adozona.hu
BH+ 2013.12.527
BH+ 2013.12.527
A munkáltató szakmai felügyeletét ellátó hatóság a munkavállaló szakszerűtlen munkavégzése miatt az önálló munkavégzése felfüggesztését és ismételt vizsgakötelezettségét rendelte el, ezzel az utasbiztonsági ellenőr munkavállaló hatósági engedélyhez kötött munkavégzése ellehetetlenült. Az erre alapított munkáltatói rendes felmondás esetén a munkáltatót a hatósági határozat megalapozottsága tekintetében bizonyítási kötelezettség nem terhelte [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 89. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló keresetében az alperes munkáltató 2010. augusztus 25-én kelt felmondása jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását, nemvagyoni kártérítés megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel, illetve jogelődjével utasbiztonsági ellenőr munkakörben. Feladatkörébe tartozott annak megakadá...
BH+ 2013.12.527 A munkáltató szakmai felügyeletét ellátó hatóság a munkavállaló szakszerűtlen munkavégzése miatt az önálló munkavégzése felfüggesztését és ismételt vizsgakötelezettségét rendelte el, ezzel az utasbiztonsági ellenőr munkavállaló hatósági engedélyhez kötött munkavégzése ellehetetlenült. Az erre alapított munkáltatói rendes felmondás esetén a munkáltatót a hatósági határozat megalapozottsága tekintetében bizonyítási kötelezettség nem terhelte [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 89. § (2) bek.].
A felperes munkavállaló keresetében az alperes munkáltató 2010. augusztus 25-én kelt felmondása jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását, nemvagyoni kártérítés megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel, illetve jogelődjével utasbiztonsági ellenőr munkakörben. Feladatkörébe tartozott annak megakadályozása, hogy a légi jármű fedélzetére légi közlekedésre veszélyes fegyverek, fegyverként használható eszközök, robbanószerkezetek, tűz- és robbanásveszélyes anyagok, veszélyes tárgyak, eszközök kerüljenek, továbbá a repülőtér steril területére belépő személyek csomagjainak biztonsági ellenőrzése is.
A Repülőtéri Rendőri Igazgatóság (RRI) a Nemzetközi Közlekedési Hatóság Légi Közlekedési Igazgatósága és az Alkotmányvédelmi Hivatal közreműködésével rejtett tesztelést hajtott végre az alperesnél. Ennek eredményéről az RRI értesítette az alperest azzal, hogy - többek között - a felperes a szakszerűtlenül végrehajtott utasbiztonsági ellenőrzéssel súlyosan veszélyeztette a légi közlekedés biztonságát. Ezért az utasbiztonsági ellenőrzést végzők felügyeletének és szakmai irányításának szabályairól szóló 26/2006. (V. 9.) BM-GKM együttes rendelet (együttes rendelet) 6. § e) pontja alapján kezdeményezte önálló munkavégzésének felfüggesztését és ismételt vizsgáztatásának elrendelését.
A felperesnek a keresőképtelen állományát követő első munkanapon 2010. augusztus 25-én adták át a rendes felmondást, amelyet a munkáltató az RRI 2010. július 5-ei levelében foglaltakkal indokolt, valamint utalt a felperes által szakszerűtlenül végrehajtott utasbiztonsági ellenőrzésre, az emiatt kezdeményezett önálló munkavégzés felfüggesztésére, az ismételt vizsgáztatása elrendelésére azzal, hogy a munkáltató nem kíván a munkavégzéséhez felügyeletet biztosítani, oktatására, vizsgáztatására költséget fordítani. Tartalmazta az indokolás az utasbiztonsági területen lefolytatott auditra, és annak eredményeként a munkavállalók felé tett figyelemfelhívásra vonatkozó utalást is.
A munkaügyi bíróság az 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 90. § (1) bekezdés alapján megállapította, hogy a felmondás nem ütközött felmondási tilalomba.
Az Mt. 89. § (1) és (3) bekezdésére utalással megállapította, hogy a felmondás indoka világos, valós és okszerű. Álláspontja szerint azt az RRI 2010. július 5-ei levele, a bíróság megkeresésére adott tájékoztatása és a tanúk vallomásai kétséget kizáróan bizonyították. A külső szervek által elvégzett rendszertesztelés eredményének objektivitása, az ellenőrzés szakszerűsége nyilvánvaló, e körben a munkáltatóban kétség sem merülhetett fel. A feltárt hibák alapján egyértelműen beazonosítható volt, hogy a felperes eljárása nem felelt meg a munkaköri leírásban foglaltaknak és a jogszabályi követelményeknek. Ezért a munkáltatónak nem volt más választása, mint a munkaviszony megszüntetése.
A bíróság a gazdálkodás körébe eső kérdésként kezelte a további tanfolyamon való részvétel és a vizsgáztatás lehetőségének elvetését, és mint ilyet, nem találta általa felülbírálhatónak.
A nem vagyoni kártérítés iránti igényt azzal utasította el, hogy nem jelölte meg a felperes az alapjául szolgáló jogellenes munkáltatói magatartást.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2010. augusztus 25-én kelt felmondása jogellenes. A felperes munkaviszonya az alperesnél 2012. június 19-én szűnik meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az MK 95. számú állásfoglalás és az Mt. 89. § (2) bekezdés alapján általában nem elégséges a jogszerű rendes felmondás alkalmazásához egy elmarasztaló hatósági határozatra történő hivatkozás. Meg kell jelölni, illetve bizonyítani kell a munkavállaló azon konkrét magatartását, mulasztását, amely a felmondás alapjául szolgál. Enélkül a munkavállaló az abban foglaltakat ellenőrizni, azzal szemben védekezni, jogorvoslatot keresni nem tudna.
Jelen esetben a munkáltató anélkül intézkedett a munkaviszony felmondásáról, hogy tisztában lett volna a konkrét szabályszegő magatartás mibenlétével. Álláspontja szerint még az indokolással ellátott marasztaló hatósági határozat sem alapozza meg feltétlenül egy adott munkavállaló esetleges szabályszegésének munkáltató általi szankcionálhatóságát. Ennek kapcsán számos körülmény vizsgálatának szükségessége merülhet fel akkor is, ha a kifogásolt magatartás mibenléte tisztázott. Ebben az esetben azonban indokolás sem állt rendelkezésre, így nem vizsgálhatóak a munkavállaló mentesülésének lehetőségei sem. Ebből következik a felmondás jogellenessége. Bár az alperes a hatóság döntését a saját maga viszonylatában nem bírálhatja felül, azonban felmondásra vagy más munkáltatói intézkedésre csak a munkajogi szabályok betartásával kerülhet sor.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság az Mt. 89. § és az MK 95. számú állásfoglalás rendelkezéseit nem alkalmazta megfelelően. Utalt arra, hogy a felmondás két okot tartalmazott, amelyek egyenként, külön-külön is jogszerű alapját képezhetik a rendes felmondásnak. Az első ok a munkavállaló kötelezettségszegése volt, és a hatóság által közölt tájékoztatáson alapult. A jogszabály alapján feljogosított hatóság megállapította ugyanis, hogy a felperes a szakszerűtlenül végrehajtott utasbiztonsági ellenőrzéssel súlyosan veszélyeztette a légi közlekedés biztonságát. Ezért az együttes rendelet 6. § e) pontja alapján rendelkezett önálló munkavégzésének felfüggesztéséről és vizsgáztatásának elrendeléséről. Az RRI nem számolt be döntésének hátteréről, csak magáról a döntésről tájékoztatta a munkáltatót. Alperestől nem volt elvárható, hogy a hatóság döntését ne fogadja el igazoltnak. A szakmai irányítást ellátó hatóság döntése elegendő információ volt a munkáltató számára arról, hogy a felperes a munkakörére vonatkozó előírásokat megszegte. Annak nincs jelentősége, hogy az erre vonatkozó információkat a hatóság döntéséből vagy saját tapasztalataiból szerezte a munkáltató. A másodfokú bíróság is kimondta indokolásában, hogy a munkáltató a hatóság döntését nem vizsgálhatta felül.
Ugyanakkor mégis elvárta volna, hogy további vizsgálatot folytasson annak megállapítására, hogy valóban súlyosan veszélyeztette-e a felperes tevékenysége a repülésbiztonságot. Nem jelenti a felmondás jogellenességét, hogy a rejtett tesztelésből és a speciális környezetből adódóan a hatósági döntés részletes hátterét a felperes nem ismerhette meg.
Az indokolás második oka mindenképpen jogszerű alapja a rendes felmondásnak. Az utasbiztonsági ellenőrök feladatukat hatósági engedély birtokában végezhetik önállóan. Ezt az engedélyt a felperes esetében az RRI visszavonta. A döntését a munkáltató nem kérdőjelezheti meg, azt végre kell hajtania. A bíróság által nem felülvizsgálható a munkáltató azon döntése, hogy az ismételt felkészítés, az azt követő pótvizsga és az ezzel járó költségek, valamint a munkavégzés felügyelete helyett megszünteti a munkavállaló munkaviszonyát.
Felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Hivatkozása szerint az alperes felülvizsgálati kérelme tartalmában a másodfokú bíróság által a bizonyítékokra vonatkozó okszerű mérlegelését támadta, de konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelem nem jelöli meg a jogszabálysértést, és csak a tartalmából állapítható meg, hogy az a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésére, azaz a Pp. 206. § megsértésére vonatkozik.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az Mt.</a> rendes felmondásra vonatkozó rendelkezéseinek megsértésére, azaz a 89. §-nak a helytelen értelmezésére, a bírósági gyakorlattól eltérő jogalkalmazásra, anyagi jogszabálysértésre hivatkozott konkrét jogszabályhely megjelölésével. Így a felülvizsgálati kérelem megfelelt a Pp. 272. § (2) bekezdésben foglalt előírásoknak.
A perben nem volt vitatott, hogy az utasbiztonsági ellenőr munkakörű felperes munkáját az évente ismétlődő rendszeres elméleti és gyakorlati oktatás, valamint vizsga- kötelezettség teljesítése mellett végezheti. Peradat, miszerint 2010. június 22-én az arra jogosult hatóságok együttes ellenőrzése eredményeként az alperes szakmai irányítását végző RRI a 26/2006. (V. 9.) BM-GKM együttes rendelet 6. § e) pontja alapján a felperes, mint utasbiztonsági ellenőr önálló munkavégzésének felfüggesztéséről és vizsgáztatásának elrendeléséről döntött a repülésbiztonságot súlyosan veszélyeztető szakszerűtlen ellenőrzés miatt.
Az alperes a rendes felmondást ezen körülményre, mint valós okra alapította. A felmondási ok valósága körében az Mt. 89. § (2) bekezdésben foglalt alperesre háruló bizonyítási kötelezettség mellett sem terhelte további, a hatósági határozat megalapozottságát érintő bizonyítási kötelezettség a munkáltatót, figyelemmel a felperesi munkavégzés fentebb hivatkozott sajátosságára. A rendes felmondás okszerűségét érintő kérdés, hogy ezen valós körülmény jogszerűen alapul szolgálhat-e a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez.
Azt a másodfokú bíróság is helyesen állapította meg, hogy a hatóság döntését a munkáltató nem vizsgálhatta felül. Annak megállapítása szerint viszont a felperes az utasbiztonsági ellenőrzést szakszerűtlenül hajtotta végre, ezzel súlyosan veszélyeztette a légi közlekedés biztonságát. A felperes munkaköri kötelezettségének megszegését, nem megfelelő munkavégzését az alperes szakmai felügyeletére jogosult hatóság tehát megállapította (RRI 2010. július 5-én kelt levele). A hatóság döntése folytán ellehetetlenült a felperes önálló munkavégzése, és szükségessé vált beiskolázása, illetve vizsgáztatása. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó - a bíróság által így felül nem bírálható - döntése (MK 95.) az, hogy vállalja-e a munkavállalója ily módon többletköltségeket okozó további foglalkoztatását.
A munkáltatói rendes felmondásban hivatkozott valós ok (önálló munkavégzés felfüggesztése, ismételt vizsgakötelezettség) okszerűen támasztja alá a felperes munkaviszonyának megszüntetését, és mint indok, megfelelt az Mt. 89. § (3) bekezdésben foglalt követelményeknek, hiszen a munkavállaló képességeivel összefüggő ok.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Kúria Mfv. I. 10.781/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Bajnai Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Tóth M. Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 22. M. 4356/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 59. Mf. 637.690/2011/4. számú közbenső ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 59. Mf. 637.690/2011/4. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22. M. 4356/2010/10. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek tizenöt nap alatt 100 000 (egyszázezer) forint és 27 000 (huszonhétezer) forint áfa együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes keresetében az alperes 2010. augusztus 25-én kelt felmondása jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását, nemvagyoni kártérítés megfizetését kérte.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 22. M. 4356/2010/10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, kötelezve az alperes javára perköltség megfizetésére, megállapítva, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesnek 1999. július 1-jétől állt fenn határozatlan idejű munkaviszonya az alperessel, illetve jogelődjével utasbiztonsági ellenőr munkakörben. Feladatkörébe tartozott annak megakadályozása, hogy a légi jármű fedélzetére légi közlekedésre veszélyes fegyverek, fegyverként használható eszközök, robbanószerkezetek, tűz- és robbanásveszélyes anyagok, veszélyes tárgyak, eszközök kerüljenek, továbbá a repülőtér steril területére belépő személyek csomagjainak biztonsági ellenőrzése is.
A Repülőtéri Rendőri Igazgatóság (RRI), a Nemzetközi Közlekedési Hatóság Légi Közlekedési Igazgatósága és az Alkotmányvédelmi Hivatal közreműködésével 2010. június 22-én rejtett tesztelést hajtott végre az alperesnél. Ennek eredményéről az RRI 2010. július 5-én értesítette az alperest azzal, hogy - többek között - a felperes a szakszerűtlenül végrehajtott utasbiztonsági ellenőrzéssel súlyosan veszélyeztette a légi közlekedés biztonságát. Ezért az utasbiztonsági ellenőrzést végzők felügyeletének és szakmai irányításának szabályairól szóló 26/2006. (V. 9.) BM-GKM együttes rendelet (együttes rendelet) 6. § e) pontja alapján kezdeményezte önálló munkavégzésének felfüggesztését és ismételt vizsgáztatásának elrendelését.
A felperesnek a keresőképtelen állományát követő első munkanapon 2010. augusztus 25-én adták át a rendes felmondást, amelyet a munkáltató az RRI 2010. július 5-ei levelében foglaltakkal indokolt, valamint utalt a felperes által szakszerűtlenül végrehajtott utasbiztonsági ellenőrzésre, az emiatt kezdeményezett önálló munkavégzés felfüggesztésére, az ismételt vizsgáztatása elrendelésére azzal, hogy a munkáltató nem kíván a munkavégzéséhez felügyeletet biztosítani, oktatására, vizsgáztatására költséget fordítani. Tartalmazza az indokolás az utasbiztonsági területen lefolytatott auditra, és annak eredményeként a munkavállalók felé tett figyelemfelhívásra vonatkozó utalást is.
A munkaügyi bíróság az 1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 90. § (1) bekezdés alapján megállapította, hogy a felmondás nem ütközött felmondási tilalomba.
A régi Mt. 89. § (1) és (3) bekezdésre utalással megállapította, hogy a felmondás indoka világos, valós és okszerű. Álláspontja szerint azt az RRI 2010. július 5-ei levele, a bíróság megkeresésére adott tájékoztatása és a tanúk vallomásai kétséget kizáróan bizonyították. A külső szervek által elvégzett rendszertesztelés eredményének objektivitása, az ellenőrzés szakszerűsége nyilvánvaló, e körben a munkáltatóban kétség sem merülhetett fel. A feltárt hibák alapján egyértelműen beazonosítható volt, hogy a felperes eljárása nem felelt meg a munkaköri leírásban foglaltaknak és a jogszabályi követelményeknek. Ezért a munkáltatónak nem volt más választása, mint a munkaviszony megszüntetése.
A gazdálkodás körébe eső kérdésként kezelte a további tanfolyamon való részvétel és a vizsgáztatás lehetőségének elvetését, és mint ilyet, nem találta általa felülbírálhatónak.
A nem vagyoni kártérítés iránti igényt azzal utasította el, hogy nem jelölte meg a felperes az alapjául szolgáló jogellenes munkáltatói magatartást.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 59. Mf. 637.690/2011/4. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2010. augusztus 25-én kelt felmondása jogellenes. A felperes munkaviszonya az alperesnél 2012. június 19-én szűnik meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az MK 95. számú állásfoglalás és az Mt. 89. § (2) bekezdés alapján általában nem elégséges a jogszerű rendes felmondás alkalmazásához egy elmarasztaló hatósági határozatra történő hivatkozás. Meg kell jelölni, illetve bizonyítani kell a munkavállaló azon konkrét magatartását, mulasztását, amely a felmondás alapjául szolgál. Enélkül a munkavállaló az abban foglaltakat ellenőrizni, azzal szemben védekezni, jogorvoslatot keresni nem tudna.
Jelen esetben a munkáltató anélkül intézkedett a munkaviszony felmondásáról, hogy tisztában lett volna a konkrét szabályszegő magatartás mibenlétével. Álláspontja szerint még az indokolással ellátott marasztaló hatósági határozat sem alapozza meg feltétlenül egy adott munkavállaló esetleges szabályszegésének munkáltató általi szankcionálhatóságát. Ennek kapcsán számos körülmény vizsgálatának szükségessége merülhet fel akkor is, ha a kifogásolt magatartás mibenléte tisztázott. Ebben az esetben azonban indokolás sem állt rendelkezésre, így nem vizsgálhatóak a munkavállaló mentesülésének lehetőségei sem. Ebből következik a felmondás jogellenessége. Bár az alperes a hatóság döntését a saját maga viszonylatában nem bírálhatja felül, azonban felmondásra vagy más munkáltatói intézkedésre csak a munkajogi szabályok betartásával kerülhet sor.
A munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel az Mt. 100. § (5) bekezdése alapján állapította meg az alperesnél fennállott felperesi munkaviszony megszűnésének időpontját.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az "ügyben eljárt bíróság" új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság a régi Mt. 89. § és az MK 95. számú állásfoglalás rendelkezéseit nem alkalmazta megfelelően.
Utalt arra, hogy a felmondás két okot tartalmazott, amelyek egyenként, külön-külön is jogszerű alapját képezhetik a rendes felmondásnak.
Az első ok a munkavállaló kötelezettségszegése volt, és a hatóság által közölt tájékoztatáson alapult. A jogszabály alapján feljogosított hatóság megállapította ugyanis, hogy a felperes a szakszerűtlenül végrehajtott utasbiztonsági ellenőrzéssel súlyosan veszélyeztette a légi közlekedés biztonságát. Ezért az együttes rendelet 6. § e) pontja alapján rendelkezett önálló munkavégzésének felfüggesztéséről és vizsgáztatásának elrendeléséről.
Az RRI nem számolt be döntésének hátteréről, csak magáról a döntésről tájékoztatta a munkáltatót. Alperestől nem volt elvárható, hogy a hatóság döntését ne fogadja el igazoltnak. A szakmai irányítást ellátó hatóság döntése elegendő információ volt a munkáltató számára arról, hogy a felperes a munkakörére vonatkozó előírásokat megszegte. Annak nincs jelentősége, hogy az erre vonatkozó információkat a hatóság döntéséből vagy saját tapasztalataiból szerezte a munkáltató.
A másodfokú bíróság is kimondta indokolásában, hogy a munkáltató a hatóság döntését nem vizsgálhatta felül. Ugyanakkor mégis elvárta volna, hogy további vizsgálatot folytasson annak megállapítására, hogy valóban súlyosan veszélyeztette-e a felperes tevékenysége a repülésbiztonságot. Nem jelenti a felmondás jogellenességét, hogy a rejtett tesztelésből és a speciális környezetből adódóan a hatósági döntés részletes hátterét a felperes nem ismerhette meg.
Az indokolás második oka mindenképpen jogszerű alapja a rendes felmondásnak. Az utasbiztonsági ellenőrök feladatukat hatósági engedély birtokában végezhetik önállóan. Ezt az engedélyt a felperes esetében az RRI visszavonta. A döntését a munkáltató nem kérdőjelezheti meg, azt végre kell hajtania. A bíróság által nem felülvizsgálható a munkáltató azon döntése, hogy az ismételt felkészítés, az azt követő pótvizsga és az ezzel járó költségek, valamint a munkavégzés felügyelete helyett megszünteti a munkavállaló munkaviszonyát.
Felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Hivatkozása szerint az alperes felülvizsgálati kérelme tartalmában a másodfokú bíróság által a bizonyítékokra vonatkozó okszerű mérlegelését támadta, de konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg.
Az alperest az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére nem jelölte meg, és tárta a bíróság elé, hogy melyek azok az adatok, amelyek a kötelezettségszegést alátámasztanák. Az sem állapítható meg, hogy a felperes kötelezettségszegése pontosan miben nyilvánult meg. Ezért helyes a másodfokú bíróság álláspontja, miszerint a munkáltató felmondásának indokolása nem világos, nem valós és nem okszerű.
A felmondás indokolása tartalmazta, hogy a munkáltatónak adatok állnak rendelkezésre a kötelezettségszegő magatartásra vonatkozóan. Ugyanakkor a bizonyítékokat a hatóságtól nem szerezte be, így azt nem tudta a perben sem szolgáltatni.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelem nem jelöli meg a jogszabálysértést, és csak a tartalmából állapítható meg, hogy az a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésére, azaz a Pp. 206. § megsértésére vonatkozik.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) rendes felmondásra vonatkozó rendelkezéseinek megsértésére, azaz a 89. §-nak a helytelen értelmezésére, a bírósági gyakorlattól eltérő jogalkalmazásra, anyagi jogszabálysértésre hivatkozott konkrét jogszabályhely megjelölésével. Így a felülvizsgálati kérelem megfelelt a Pp. 272. § (2) bekezdésben foglalt előírásoknak.
A perben nem volt vitatott, hogy az utasbiztonsági ellenőr munkakörű felperes munkáját az évente ismétlődő rendszeres elméleti és gyakorlati oktatás, valamint vizsga- kötelezettség teljesítése mellett végezheti (felperesi előadás 7. sorszámú jegyzőkönyv 3. oldal). Peradat, miszerint 2010. június 22-én az arra jogosult hatóságok együttes ellenőrzése eredményeként az alperes szakmai irányítását végző RRI a 26/2006. (V. 9.) BM-GKM együttes rendelet 6. § e) pontja alapján a felperes, mint utasbiztonsági ellenőr önálló munkavégzésének felfüggesztéséről és vizsgáztatásának elrendeléséről döntött a repülésbiztonságot súlyosan veszélyeztető szakszerűtlen ellenőrzés miatt.
Az alperes a rendes felmondást ezen körülményre, mint valós okra alapította. A felmondási ok valósága körében az Mt. 89. § (2) bekezdésben foglalt alperesre háruló bizonyítási kötelezettség mellett sem terhelte további, a hatósági határozat megalapozottságát érintő bizonyítási kötelezettség a munkáltatót, figyelemmel a felperesi munkavégzés fentebb hivatkozott sajátosságára. A rendes felmondás okszerűségét érintő kérdés, hogy ezen valós körülmény jogszerűen alapul szolgálhat-e a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez.
Azt a másodfokú bíróság is helyesen állapította meg, hogy a hatóság döntését a munkáltató nem vizsgálhatta felül. Annak megállapítása szerint viszont a felperes az utasbiztonsági ellenőrzést szakszerűtlenül hajtotta végre, ezzel súlyosan veszélyeztette a légi közlekedés biztonságát. A felperes munkaköri kötelezettségének megszegését, nem megfelelő munkavégzését az alperes szakmai felügyeletére jogosult hatóság tehát megállapította (RRI 2010. július 5-én kelt levele). A hatóság döntése folytán ellehetetlenült a felperes önálló munkavégzése, és szükségessé vált beiskolázása, illetve vizsgáztatása. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó - a bíróság által így felül nem bírálható - döntése (MK 95.) az, hogy vállalja-e a munkavállalója ily módon többletköltségeket okozó további foglalkoztatását.
A munkáltatói rendes felmondásban hivatkozott valós ok (önálló munkavégzés felfüggesztése, ismételt vizsgakötelezettség) okszerűen támasztja alá a felperes munkaviszonyának megszüntetését, és mint indok, megfelelt a régi Mt. 89. § (3) bekezdésben foglalt követelményeknek, hiszen a munkavállaló képességeivel összefüggő ok.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a le nem rótt együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2013. november 6.
Dr. Tallián Blanka s. k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s. k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. bíró(Kúria Mfv. I. 10.781/2012.)