adozona.hu
BH+ 2013.12.526
BH+ 2013.12.526
A szakszervezeti tisztségviselő közalkalmazott felmentéséhez kért előzetes szakszervezeti hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha a szakszervezet az előírt határidőn belül a munkáltató megkeresésére nem válaszol [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 28. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes súgó munkakörben állt az alperes alkalmazásában, szakszervezeti tisztségviselő és nyugdíjas volt.
Az alperes 2011. október 12-én írásban megkereste a M. Z. és T. Szakszervezet elnökét, hogy előzetesen járuljon hozzá a felperes felmentéséhez. A felsőbb szakszervezeti szerv a hozzájárulást nem adta meg arra hivatkozva, hogy elnehezítené a szakszervezet működését.
Az alperes 2011. október 24-én ismét megkereste a közvetlen felettes szakszervezeti szervet, ebben közölte a felmentés k...
BH+ 2013.12.526 A szakszervezeti tisztségviselő közalkalmazott felmentéséhez kért előzetes szakszervezeti hozzájárulást megadottnak kell tekinteni, ha a szakszervezet az előírt határidőn belül a munkáltató megkeresésére nem válaszol [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 28. § (2) bek.].
A felperes súgó munkakörben állt az alperes alkalmazásában, szakszervezeti tisztségviselő és nyugdíjas volt.Az alperes 2011. október 12-én írásban megkereste a M. Z. és T. Szakszervezet elnökét, hogy előzetesen járuljon hozzá a felperes felmentéséhez. A felsőbb szakszervezeti szerv a hozzájárulást nem adta meg arra hivatkozva, hogy elnehezítené a szakszervezet működését.
Az alperes 2011. október 24-én ismét megkereste a közvetlen felettes szakszervezeti szervet, ebben közölte a felmentés körülményeit és kérte, hogy a szakszervezet ismételten fontolja meg a hozzájárulást figyelemmel arra is, hogy a munkáltató tudomása szerint a szakszervezeti tisztségviselő nemcsak az intézmény közalkalmazottja lehet, ezért a szakszervezet munkáját a jogviszony megszűnése nem akadályozná.
Az alperes 2011. november 7-én felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát azzal az indokkal, hogy nyugdíjas.
A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes nem sértette meg az 1992. évi XXII. tv. 28. §-ának rendelkezéseit, mert a szakszervezeti szerv a második megkeresésre nem reagált, erre az esetre az Mt.</a> azt a vélelmet állítja fel, hogy a szakszervezet a tervezett intézkedéssel egyetért. A felperesnek átadott tájékoztató levél tartalmát nem tekintette a felmentés indokának, az, hogy a felperes nemvitásan nyugdíjas, a felmentés önálló indokát képezi [Kjt. 30. § (1) bek. d) pont, 37/B. §].
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta annak helyes indokai alapján. Az indokolást az alábbiakkal egészítette ki.
Az alperes megfelelően járt el, mivel csak azt követően szüntette meg a felperes jogviszonyát, hogy a szakszervezeti szerv a tervezett intézkedés körülményeit, konkrét indokait megismerhette. Ennek ismeretében már nem válaszolt, hallgatását az Mt. 28. § (2) bekezdése alapján egyetértésnek kell tekinteni. A diszkriminációra való hivatkozás nem megalapozott, mivel az alperes valamennyi nyugdíjas közalkalmazottnak megszüntette a jogviszonyát, így a felperest a többi nyugdíjas közalkalmazotthoz képest nem különböztette meg. A törvény (megengedő) rendelkezése szerint külön indokolás nélkül szüntethető meg a nyugdíjas közalkalmazott jogviszonya.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helytadást kért. Hivatkozott arra, hogy a munkáltató már az első megkeresésében közölte, hogy miért, milyen indokkal kívánja megszüntetni a felperes jogviszonyát. Emellett a munkáltatónál folyamatosan leépítések voltak, így a szakszervezet tudta, hogy mik a tervezett intézkedések körülményei. Amennyiben a munkáltató szerint a szakszervezet nem alapos okkal tagadta meg az előzetes hozzájárulást, egyedül a jognyilatkozat pótlását kérhette volna a bíróságtól. Az alperes a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, valamint a jóhiszeműség és tisztesség elvébe ütközően járt el azzal, hogy az elutasító választ követően kérelmét újból előterjesztette. Hivatkozott továbbá arra, hogy amennyiben a második megkeresésben szereplő körülményeket tekintjük a jövőbeni felmentés okaként, a munkáltató köteles lett volna a Kjt. állásfelajánlásra vonatkozó rendelkezései betartására.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ügyben irányadó, a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 28. § (2) bekezdése alapján a szakszervezet az (1) bekezdés szerinti tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a munkáltató írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel a szakszervezet nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Az indokolás akkor alapos, ha a tervezett intézkedés végrehajtása: a) elnehezíteni annak a szakszervezeti szervnek a működését, amelyben a munkavállaló választott tisztséget visel, feltéve hogy az intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal nem jár, vagy b) a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne.
Ha a szakszervezet a véleményét a fenti határidőn belül nem közli a munkáltatóval, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.
Az Mt. 3. § (1) bekezdése alapján a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A 4. § (1) bekezdése szerint az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A (2) bekezdés szerint a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet. A (3) bekezdés értelmében a rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit megfelelően orvosolni kell.
A jogvita elbírálása szempontjából nem annak van jelentősége, hogy az alperes a második megkeresésben a tervezett intézkedés további indokait részletezte, hanem annak, hogy az alperes azzal fordult a szakszervezethez, hogy ismeretei szerint a hozzájárulás megtagadásának indokául felhozottak nem valósak, a felperes felmentése nem nehezítené el a szakszervezet működését, mert a szakszervezet tisztségviselője nemcsak az alperes közalkalmazottja lehet.
A rendeltetésszerű joggyakorlás elvét a szakszervezet is köteles betartani. Ebből következően az Mt. 28. §-ában szabályozott előzetes hozzájárulást abban az esetben tagadhatja meg, ha a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt indok ténylegesen fennáll. Ellenkező esetben törvényes indok nélkül részesítené védelemben a tisztségviselőjét.
A második levél tartalmazta azt is, hogy az alperes nyolc napon belül várja a szakszervezet válaszát, egyet nem értése esetén az Mt. 28. § (2) bekezdése szerinti alapos indokaival.
A szakszervezet a rá is kötelező érvényű alapelvek - rendeltetésszerű joggyakorlás, jóhiszemű és tisztességes eljárás elve, kölcsönös együttműködés kötelezettsége - alapján nem hagyhatta figyelmen kívül a munkáltatónak az első megtagadó nyilatkozatra tett észrevételeit és ismételt megkeresését. Hallgatását az alperes jogszerűen tekintette egyetértésnek az Mt. 28. § (2) bekezdés b) pontja alapján.
Alaptalan továbbá az a felülvizsgálati érvelés is, hogy a felmentés indokának a korábbiakban kelt munkáltatói megkeresés tartalmát lehetne tekinteni, figyelemmel annak keletkezése időpontjára.
A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.080/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Viszló László ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Hegedűs Margit ügyvéd által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 37. M. 224/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51. Mf. 637.137/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51. Mf. 637.137/2012/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 15 000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
A felperes 1975. október 21-étől állt az alperes alkalmazásában kisebb megszakításokkal súgó munkakörben. A felperes szakszervezeti tisztségviselő és nyugdíjas volt.
Az alperes 2011. október 12-én írásban megkereste a M. Z. és T. Szakszervezete Operaházi Bizottság elnökét, hogy előzetesen járuljon hozzá a felperes felmentéséhez. A felsőbb szakszervezeti szerv a hozzájárulást nem adta meg arra hivatkozva, hogy elnehezítené a szakszervezet működését.
Az alperes 2011. október 24-én ismét megkereste a közvetlen felettes szakszervezeti szervet, ebben közölte a felmentés körülményeit és kérte, hogy a szakszervezet ismételten fontolja meg a hozzájárulást figyelemmel arra is, hogy a munkáltató tudomása szerint e szakszervezeti tisztségviselő nemcsak az intézmény közalkalmazottja lehet, ezért a szakszervezet munkáját a jogviszony megszűnése nem akadályozná.
Az alperes 2011. november 7-én felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát azzal az indokkal, hogy nyugdíjas.
A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 37. M. 224/2012/5. számú ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes nem sértette meg az 1992. évi XXII. tv. 28. §-ának rendelkezéseit, mert a szakszervezeti szerv a második megkeresésre nem reagált, erre az esetre az Mt.</a> ezt a vélelmet állítja fel, hogy a szakszervezet a tervezett intézkedéssel egyetért. A felperesnek átadott tájékoztató levél tartalmát nem tekintette a felmentés indokának, az, hogy a felperes nemvitásan nyugdíjas, a felmentés önálló indokát képezi [Kjt. 30. § (1) bek. d) pont, 37/B. §].
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 51. Mf. 637.137/2012/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta annak helyes indokai alapján. Az indokolást az alábbiakkal egészítette ki.
Az alperes megfelelően járt el, mivel csak azt követően szüntette meg a felperes jogviszonyát, hogy a szakszervezeti szerv a tervezett intézkedés körülményeit, konkrét indokait megismerhette. Ennek ismeretében már nem válaszolt, hallgatását az Mt. 28. § (2) bekezdése alapján egyetértésnek kell tekinteni. A diszkriminációra való hivatkozás nem megalapozott, mivel az alperes valamennyi nyugdíjas közalkalmazottnak megszüntette a jogviszonyát, míg a felperest a többi nyugdíjas közalkalmazotthoz képest nem különböztette meg. A pályakezdőkhöz képest a nyugdíjas státusz a törvény (megengedő) rendelkezésén alapul, amely szerint külön indokolás nélkül szüntethető meg a nyugdíjas közalkalmazott jogviszonya.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helytadást kért. Hivatkozott arra, hogy a munkáltató már az első megkeresésében közölte, hogy miért, milyen indokkal kívánja megszüntetni a felperes jogviszonyát. Emellett a munkáltatónál folyamatosan leépítések voltak, így a szakszervezet tudta, hogy mik a tervezett intézkedések körülményei. Álláspontja szerint amennyiben a munkáltató szerint a szakszervezet nem alapos okkal tagadta meg az előzetes hozzájárulást, egyedül a jognyilatkozat pótlását kérhette volna a bíróságtól. Az alperes a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, valamint a jóhiszeműség és tisztesség elvébe ütközően járt el azzal, hogy az elutasító választ követően igényét újból előterjesztette. Hivatkozott továbbá arra, hogy amennyiben a második megkeresésben szereplő körülményeket tekintjük a jövőbeni felmentés okaként, a munkáltató köteles lett volna a Kjt. állásfelajánlásra vonatkozó rendelkezései betartására.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Pp. 274. § (1) bek.].
Az ügyben irányadó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 28. § (2) bekezdése alapján a szakszervezet az (1) bekezdés szerinti tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a munkáltató írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel a szakszervezet nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Az indokolás akkor alapos, ha a tervezett intézkedés végrehajtása a) elnehezíteni annak a szakszervezeti szervnek a működését, amelyben a munkavállaló választott tisztséget visel, feltéve hogy az intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal nem jár, vagy b) a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne.
Ha a szakszervezet véleményét a fenti határidőn belül nem közli a munkáltatóval, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.
Az Mt. 3. § (1) bekezdése alapján a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A 4. § (1) bekezdés szerint az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A (2) bekezdés szerint a jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy erre vezet. A (3) bekezdés értelmében a rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit megfelelően orvosolni kell.
A jogvita elbírálása szempontjából nem annak van jelentősége, hogy az alperes a második megkeresésben a tervezett intézkedés további indokait részletezte, hanem annak, hogy az alperes azzal fordult a szakszervezethez, hogy ismeretei szerint a hozzájárulás megtagadásának indokául felhozottak nem valósak, a felperes felmentése nem nehezítené el a szakszervezet működését, mert a szakszervezet tisztségviselője nemcsak az alperes közalkalmazottja lehet.
A rendeltetésszerű joggyakorlás elvét a szakszervezet is köteles betartani. Ebből következően az Mt. 28. §-ában szabályozott előzetes hozzájárulást abban az esetben tagadhatja meg, ha a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt indok ténylegesen fennáll. Ellenkező esetben törvényes indok nélkül részesítené védelemben a tisztségviselőjét.
A második levél tartalmazta azt is, hogy az alperes nyolc napon belül várja a szakszervezet válaszát, egyet nem értése esetén az Mt. 28. § (2) bekezdése szerinti alapos indokaival.
A szakszervezet a rá is kötelező érvényű alapelvek - rendeltetésszerű joggyakorlás, jóhiszemű és tisztességes eljárás elve, kölcsönös együttműködés kötelezettsége - alapján nem hagyhatta figyelmen kívül a munkáltatónak az első megtagadó nyilatkozatra tett észrevételeit és ismételt megkeresését. Hallgatását az alperes jogszerűen tekintette egyetértésnek az Mt. 28. § (2) bekezdés b) pontja alapján.
Alaptalan továbbá az a felülvizsgálati érvelés is, hogy a felmentés indokának a korábbiakban kelt munkáltatói megkeresés tartalmát lehetne tekinteni, figyelemmel annak keletkezése időpontjára.
A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes perköltségét viselni.
A Kúria megállapította, hogy a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ily módon az állam által előlegezett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján.
Budapest, 2013. október 28.
Dr. Tallián Blanka s. k. a tanács elnöke, Dr. Pesthyné dr. Pámer Andrea s. k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. bíró(Kúria Mfv. I. 10.080/2013.)