adozona.hu
BH 2013.12.350
BH 2013.12.350
A Hszt. 117/A. § (1) bekezdésében hivatkozott "valamennyi pénzbeli juttatás" alatt a Hszt. IX. fejezetében meghatározott illetményeket és a X. fejezetben felsorolt pénzbeli juttatásokat, költségtérítéseket, kedvezményeket és támogatásokat is érteni kell [1996. évi XLIII. törvény 117/A. § (1) és (2) bekezdések].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1997-ben létesített hivatásos szolgálati viszonyt az alperes jogelődjével. A szolgálati viszonyának létesítésétől kezdődően az alperes a szolgálati viszonyra tekintettel járó pénzbeli juttatásait az általa meghatározott bankszámlára történő utalással teljesítette. 1998-tól kezdődően évente adómentesen 2000 Ft-ot fizetett részére folyószámla költségtérítésként, 2007-ben a fenti jogcímen bruttó 30 000 Ft kifizetésére került sor.
A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követő...
BH 2013.12.350 A Hszt. 117/A. § (1) bekezdésében hivatkozott "valamennyi pénzbeli juttatás" alatt a Hszt. IX. fejezetében meghatározott illetményeket és a X. fejezetben felsorolt pénzbeli juttatásokat, költségtérítéseket, kedvezményeket és támogatásokat is érteni kell [1996. évi XLIII. törvény 117/A. § (1) és (2) bekezdések].
A felperes 1997-ben létesített hivatásos szolgálati viszonyt az alperes jogelődjével. A szolgálati viszonyának létesítésétől kezdődően az alperes a szolgálati viszonyra tekintettel járó pénzbeli juttatásait az általa meghatározott bankszámlára történő utalással teljesítette. 1998-tól kezdődően évente adómentesen 2000 Ft-ot fizetett részére folyószámla költségtérítésként, 2007-ben a fenti jogcímen bruttó 30 000 Ft kifizetésére került sor.A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében 2008-ra és 2009-re összesen 19 317 Ft költségtérítés és törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 117/A. § (1)-(2) bekezdése alapján. Hivatkozott arra, hogy eszerint a munkáltató köteles viselni valamennyi pénzbeli juttatás bankszámlára történő utalásának és egyszeri felvételnek költségét.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 11 872 Ft és kamata megfizetésére. Egyebekben a keresetet elutasította és úgy rendelkezett, hogy a felek a költségeiket maguk viselik.
Az ítélet indokolása szerint a Hszt. 117/A. § (1) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozóknak a szolgálati viszonyukra tekintettel megillető valamennyi pénzbeli juttatás az általuk meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik. A (2) bekezdés szerint a juttatás bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve postai úton történő kifizetése a törvény hatálya alá tartozók részére költségtöbbletet nem okozhat.
A jogszabályi rendelkezés szövege 2009. november 1-jétől változott, ez azonban tartalmi változást nem eredményezett.
A Hszt. 117/A. § (1) bekezdése által hivatkozott "valamennyi pénzbeli juttatás" alatt a Hszt. IX. fejezetében meghatározott illetményeket és a X. fejezetben felsorolt pénzbeli juttatásokat, költségtérítéseket, kedvezményeket és támogatásokat is érteni kell, tekintettel a Hszt. 105. § (1) bekezdésében foglaltakra.
Nem helytálló az alperesnek az az álláspontja, hogy a nyelvtani értelmezés szabályai szerint a költségtöbblet csak a banki átutalással felmerült költséget meghaladó többletköltséget jelenti. A munkavállalónak az illetményéhez, egyéb pénzbeli juttatásaihoz olyan módon kell hozzájutnia, hogy az számára költséget (költségtöbbletet) ne okozzon.
Nincs jelentősége annak, hogy az alperes kötelezte-e a felperest bankszámla nyitására. Tény az, hogy az alperes bankszámlára történő utalással teljesített, a felperes ezt a fizetési módot elfogadta, a Hszt. 117/A. § (2) bekezdése szerint pedig a juttatás bankszámlára történő utalása és egyszeri felvétele nem okozhat költségtöbbletet.
A munkaügyi bíróság a munkáltató által történt utalásokat követő első felperesi készpénzfelvétel költségében marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részt helyes indokai alapján helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint a "valamennyi pénzbeli juttatás" kifejezés nyelvtani értelmezéséből következik, hogy azon minden olyan anyagi jellegű kifizetést érteni kell, amelyet a hivatásos állomány tagja szolgálati jogviszonyának fennállására és munkavégzésre tekintettel kap, így ebbe az illetmény is beletartozik. A Hszt. 105. §-a kifejezetten rendelkezik az illetmény vonatkozásában is a kifizetés ilyen módjáról.
A költségtöbblet azt jelenti, hogy az átutalt illetmény és egyéb juttatás egyszeri teljes, vagy részbeni felvétele költséget a hivatásos állomány tagja oldalán nem eredményezhet.
A felperes tanúvallomásokkal bizonyította, hogy az alperes kötelezte bankszámlanyitásra, azonban alperes az ezzel ellentétes álláspontját semmilyen módon nem bizonyította.
Nem zárja ki az alperes fizetési kötelezettségét az sem, hogy a felperes a készpénzfelvétel szempontjából nem a legoptimálisabb költséggel járó díjcsomagot választotta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte "az ítéletek hatályon kívül helyezését" és felperes keresetének elutasítását, valamint a költségekben való marasztalását.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a döntésüket a Hszt. rendelkezéseinek téves értelmezésére alapították.
A Hszt. X. fejezetének címe kifejezetten nevesíti, hogy e fejezetben találhatók a juttatások, költségtérítések, kedvezmények és támogatások, más jogintézményekre, például az illetményre a IX. fejezetben foglaltak az irányadók. Nem fejti ki a jogerős ítélet, hogy miből vezeti le azt a következtetést, hogy a X. fejezet összefoglaló módon rendelkezik a kifizetés módjáról.
A jogerős ítélet a Hszt. 105. §-ára történő hivatkozással önellentmondásba keveredik, hiszen amennyiben a IX. fejezetben egy tárgykör kifejtésre kerül, milyen okból lehet a X. fejezet rendelkezésében összefoglalva.
Az alperes, illetve jogelődje nem kötelezte a felperest bankszámla nyitására, különösen nem meghatározott banknál, meghatározott összegű számlacsomag vezetésére. Ezt nem támasztják alá a tanúvallomások sem. Az elsőfokú bíróság egyébként a másodfokú bíróságtól eltérően ezt nem is tartotta a per érdemére kihatónak.
Az alperes érvelése szerint a felperes részére 2007-ben kiutalt bruttó 30 000 Ft fedezte a felperes perbeli időszakra (2008-ra és 2009-re) vonatkozó igényét is.
Felperesnek lehetősége volt arra, hogy másokhoz hasonlóan a teljes mértékben költségmentes postai átutalást válassza, mivel nem kötelezte bankszámla nyitására.
Figyelmen kívül hagyták az eljárt bíróságok, hogy az eljárás során mindvégig vitatta, hogy a felperes nem az illetményének utalása miatt nyitott bankszámlát, mivel a per tárgyát képező időszakban havi rendszerességgel teljesített lakáshitel, illetve diákhitel kapcsán kifizetéseket. Közismert tény, hogy a pénzintézetek a fenti típusú hitelek folyósításának előfeltételeként szabják a bankszámla megnyitását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtett álláspontja szerint helyesen foglalt állást a jogerős ítélet abban a kérdésben, hogy illetmény alatt mindazt a juttatást érteni kell, amelyet a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyára tekintettel kap.
A jogvita eldöntése szempontjából nem volt szükséges bizonyítani azt, hogy valóban a munkáltató kötelezte-e a bankszámla megnyitására.
A 2007-ben bankszámla költségtérítés címén kifizetett összeget az alperes az ez évi költségek fedezése céljából fizette ki, nem is utalt arra, hogy az a további évek költségeinek az ellentételezésére is szolgál.
Szabadon dönthetett arról, hogy postai úton, vagy bankszámlára történő utalással kéri a járandóságainak a megfizetését.
A bankszámlához tartozó egyéb banki műveleteknek nincs jelentősége, hiszen a jogerős ítélet az ezekkel kapcsolatos díjak megfizetésére nem kötelezte az alperest.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hszt. 117/A. § (1) bekezdése a törvény hatálya alá tartozóknak a szolgálati viszonyukra tekintettel járó "valamennyi pénzbeli juttatás"-ról rendelkezik. E tekintetben helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy ebbe a kategóriába nem csupán a X. fejezetben meghatározott pénzbeli juttatások tartoznak bele, függetlenül attól, hogy a jogszabályi rendelkezést e fejezet tartalmazza.
Az alperes ilyen jellegű értelmezésének ellentmond az is, hogy a X. fejezet sem csupán juttatásokról (pl. napidíj) rendelkezik, hanem egyéb, pénzben kifizetendő járandóságokról (pl. költségtérítés) is, e kategóriákat már a címében is elkülöníti. Ha a 117/A. §-t az alperes értelmezése szerint csak a X. fejezet vonatkozásában kellene alkalmazni, úgy az kizárólag a jubileumi jutalomra és a napidíjra lenne alkalmazható, mint a X. fejezetben meghatározott pénzbeli juttatásra.
Ugyancsak ellentmond az alperes értelmezésének az is, hogy a X. fejezet ugyan meghatározza a távolléti díj fogalmát, de azok a juttatások, amelyekre távolléti díj jár (pl. végkielégítés), nem e fejezetben vannak szabályozva.
Mindezek alapján jogszabálysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok azt, hogy a Hszt. 117/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a szolgálati viszonyra tekintettel járó valamennyi pénzbeli juttatáson nem csupán a X. fejezetben felsorolt juttatásokat kell érteni.
Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság azt is, hogy a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy kötelezte-e az alperes, illetve jogelődje a felperest bankszámla nyitására. A Hszt. 2009. október 31-ig hatályos 117/A. §-a kétféle lehetőséget biztosított a pénzbeli juttatások kifizetésére: a bankszámlára történő utalást, ennek hiányában pedig a postai utat. A fenti jogszabályi rendelkezés szerint a felperesnek lehetősége volt arra, hogy ezek bármelyikét válassza, valamelyiket azonban választania kellett, mivel a jogszabály ezeken túl más lehetőséget a kifizetésre nem biztosított. A tekintetben azonban a hivatásos állományút semmilyen jogszabályi kötelezettség nem terhelte, hogy a lehetőségek közül melyikkel éljen. A munkáltatónak pedig a hivatásos állományú által - a jogszabályi keretek között - választott módot el kellett fogadnia annak költségvonzatától függetlenül. Erre tekintettel alaptalanul hivatkozik a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a felperesnek lehetősége volt arra, hogy a számára költségmentes postai utat válassza.
A Hszt. 117/A. § (2) bekezdése szerinti jogosultság az ott feltüntetett tranzakciókhoz kapcsolódó költségekre vonatkozik, független attól, hogy a hivatásos állományú másra is használja-e a bankszámláját, így nincs jelentősége annak, hogy a felperes e számláról milyen hiteleket törlesztett.
Amennyiben a felperes a Hszt. 117/A. § (1) bekezdésében meghatározott lehetőségek közül azért választotta a bankszámlára történő utalást, mert arra egyéb okból is szüksége volt, az alperesnek a 117/A. § (2) bekezdése szerinti költségtérítési kötelezettsége ez esetben is fennáll, hiszen a jogszabályi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy nem keletkezhet a hivatásos állományúnak többletköltsége azáltal, hogy a szolgálati viszonyával összefüggő pénzbeli juttatásaihoz csak a jogszabályban meghatározott valamelyik módon juthat hozzá.
Az alperes valóban hivatkozott már az elsőfokú eljárásban arra, hogy 2007-ben költségtérítésként bruttó 30 000 Ft-ot kifizetett. Olyan tényállítása azonban, hogy e 30 000 Ft kifizetésére a perbeli időszakra is tekintettel került sor, a felülvizsgálati kérelem előterjesztését megelőzően nem volt, így ez az alperesi előadás nem képezhette a felülvizsgálati eljárás tárgyát [a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 235. § (1) bekezdés, Pp. 270. § (2) bekezdés].
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10 008/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2. Mf.20.685/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2. Mf.20.685/2012/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.000 Ft (Ötezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 1997-ben létesített hivatásos szolgálati viszonyt az alperes jogelődjével, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságával. A szolgálati viszonyának létesítésétől kezdődően az alperes a szolgálati viszonyra tekintettel járó pénzbeli juttatásait az általa meghatározott bankszámlára történő utalással teljesítette. 1998-tól kezdődően évente adómentesen 2.000 Ft-ot fizetett részére folyószámla költségtérítésként, 2007-ben a fenti jogcímen bruttó 30.000 Ft kifizetésére került sor.A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően benyújtott keresetében 2008-ra és 2009-re összesen 19.317 Ft költségtérítés és törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 117/A. § (1)-(2) bekezdése alapján. Hivatkozott arra, hogy eszerint a munkáltató köteles viselni valamennyi pénzbeli juttatás bankszámlára történő utalásának és egyszeri felvételnek költségét.
A Debreceni Munkaügyi Bíróság a 6. M.67/2011/23. számú ítéletével kötelezte az alperest 11.872 Ft és kamata megfizetésére. Egyebekben a keresetet elutasította és úgy rendelkezett, hogy a felek a költségeiket maguk viselik.
Az ítélet indokolása szerint a Hszt. 117/A. § (1) bekezdése alapján a törvény hatálya alá tartozóknak a szolgálati viszonyukra tekintettel megillető valamennyi pénzbeli juttatás az általuk meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik. A (2) bekezdés szerint a juttatás bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve postai úton történő kifizetése a törvény hatálya alá tartozók részére költségtöbbletet nem okozhat.
A jogszabályi rendelkezés szövege 2009. november 1-től változott, ez azonban lényeges tartalmi változást nem eredményezett.
A Hszt. 117/A. § (1) bekezdése által hivatkozott "valamennyi pénzbeli juttatás" alatt a Hszt. IX. fejezetében meghatározott illetményeket és a X. fejezetben felsorolt pénzbeli juttatásokat, költségtérítéseket, kedvezményeket és támogatásokat is érteni kell, tekintettel a Hszt. 105. § (1) bekezdésében foglaltakra.
Nem helytálló az alperesnek az az álláspontja, hogy a nyelvtani értelmezés szabályai szerint a költségtöbblet csak a banki átutalással felmerült költséget meghaladó többletköltséget jelenti. A munkavállalónak az illetményéhez, egyéb pénzbeli juttatásaihoz olyan módon kell hozzájutnia, hogy az számára költséget (költségtöbbletet) ne okozzon.
Nincs jelentősége annak, hogy az alperes kötelezte-e a felperest bankszámla nyitására. Tény az, hogy az alperes bankszámlára történő utalással teljesített, a felperes ezt a fizetési módot elfogadta, a Hszt. 117/A. § (2) bekezdése szerint pedig a juttatás bankszámlára történő utalása és egyszeri felvétele nem okozhat költségtöbbletet.
A munkaügyi bíróság a munkáltató által történt utalásokat követő első felperesi készpénzfelvétel költségében marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Törvényszék a 2.Mf.20.685/2012/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részt helyes indokai alapján helybenhagyta. Az alperest kötelezte a fellebbezési eljárási költség megfizetésére.
Az ítélet indokolása szerint a "valamennyi pénzbeli juttatás" kifejezés nyelvtani értelmezéséből következik, hogy azon minden olyan anyagi jellegű kifizetést érteni kell, amelyet a hivatásos állomány tagja szolgálati jogviszonyának fennállására és munkavégzésre tekintettel kap, így ebbe az illetmény is beletartozik. A Hszt. 105. §-a kifejezetten rendelkezik az illetmény vonatkozásában is a kifizetés ilyen módjáról.
A költségtöbblet azt jelenti, hogy az átutalt illetmény és egyéb juttatás egyszeri teljes, vagy részbeni felvétele költséget a hivatásos állomány tagja oldalán nem eredményezhet.
A felperes tanúvallomásokkal bizonyította, hogy az alperes kötelezte bankszámlanyitásra, azonban alperes az ezzel ellentétes álláspontját semmilyen módon nem bizonyította.
Nem zárja ki az alperes fizetési kötelezettségét az sem, hogy a felperes a készpénzfelvétel szempontjából nem a legoptimálisabb költséggel járó díjcsomagot választotta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte "az ítéletek hatályon kívül helyezését" és felperes keresetének elutasítását, valamint a költségekben való marasztalását.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a döntésüket a Hszt. rendelkezéseinek téves értelmezésére alapították.
A Hszt. X. fejezetének címe kifejezetten nevesíti, hogy e fejezetben találhatók a juttatások, költségtérítések, kedvezmények és támogatások, más jogintézményekre, például az illetményre a IX. fejezetben foglaltak az irányadók. Nem fejti ki a jogerős ítélet, hogy miből vezeti le azt a következtetést, hogy a X. fejezet összefoglaló módon rendelkezik a kifizetés módjáról.
A jogerős ítélet a Hszt. 105. §-ára történő hivatkozással önellentmondásba keveredik, hiszen amennyiben a IX. fejezetben egy tárgykör kifejtésre kerül, milyen okból lehet a X. fejezet rendelkezésében összefoglalva.
Az alperes, illetve jogelődje nem kötelezte a felperest bankszámla nyitására, különösen nem meghatározott banknál, meghatározott összegű számlacsomag vezetésére. Ezt nem támasztják alá a tanúvallomások sem. Az elsőfokú bíróság egyébként a másodfokú bíróságtól eltérően ezt nem is tartotta a per érdemére kihatónak.
Az alperes érvelése szerint a felperes részére 2007-ben kiutalt bruttó 30.000 Ft fedezte a felperes perbeli időszakra vonatkozó igényét is.
Felperesnek lehetősége volt arra, hogy másokhoz hasonlóan a teljes mértékben költségmentes postai átutalást válassza, mivel nem kötelezte bankszámla nyitására.
Figyelmen kívül hagyták az eljárt bíróságok, hogy az eljárás során mindvégig vitatta, hogy a felperes az illetményének utalása miatt nyitott bankszámlát, mivel a per tárgyát képező időszakban havi rendszerességgel teljesített lakáshitel, illetve diákhitel kapcsán kifizetéseket. Közismert tény, hogy a pénzintézetek a fenti típusú hitelek folyósításának előfeltételeként szabják a bankszámla megnyitását.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását és a jogtanácsosi munkadíjnak megfelelő perköltség megfizetését.
Álláspontja szerint helyesen foglalt állást a jogerős ítélet abban a kérdésben, hogy illetmény alatt mindazt a juttatást érteni kell, amelyet a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyára tekintettel kap.
A jogvita eldöntése szempontjából nem volt szükséges bizonyítani azt, hogy valóban a munkáltató kötelezte-e a bankszámla megnyitására.
A 2007-ben bankszámla költségtérítés címén kifizetett összeget az alperes az ez évi költségek fedezése céljából fizette ki, nem is utalt arra, hogy az a további évek költségeinek az ellentételezésére is szolgál.
Szabadon dönthetett arról, hogy postai úton, vagy bankszámlára történő utalással kéri a járandóságainak a megfizetését.
A bankszámlához tartozó egyéb banki műveleteknek nincs jelentősége, hiszen a jogerős ítélet az ezekkel kapcsolatos díjak megfizetésére nem kötelezte az alperest.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelemre tett észrevételében hivatkozott arra, hogy a készpénzfelvétel a felperesnek a jogszabályban foglaltak szerinti többletköltséget nem okozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Hszt. 117/A. § (1) bekezdése a perbeli időszakban mindvégig a törvény hatálya alá tartozóknak a szolgálati viszonyukra tekintettel járó "valamennyi pénzbeli juttatás"-ról rendelkezett. E tekintetben helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy ebbe a kategóriába nem csupán a X. fejezetben meghatározott pénzbeli juttatások tartoznak bele, függetlenül attól, hogy a jogszabályi rendelkezést e fejezet tartalmazza.
Az alperes ilyen jellegű értelmezésének ellentmond az is, hogy a X. fejezet sem csupán juttatásokról (pl. napidíj) rendelkezik, hanem egyéb, pénzben kifizetendő járandóságokról (pl. költségtérítés) is, e kategóriákat már a címében is elkülöníti. Ha a 117/A. §-t az alperes értelmezése szerint csak a X. fejezet vonatkozásában kellene alkalmazni, úgy az kizárólag a jubileumi jutalomra és a napidíjra lenne alkalmazható, mint a X. fejezetben meghatározott pénzbeli juttatásra.
Ugyancsak ellentmond az alperes értelmezésének az is, hogy a X. fejezet ugyan meghatározza a távolléti díj fogalmát, de azok a juttatások, amelyekre távolléti díj jár (pl. végkielégítés), nem e fejezetben vannak szabályozva.
Mindezek alapján jogszabálysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok azt, hogy a Hszt. 117/A. § (1) bekezdésében meghatározott, a szolgálati viszonyra tekintettel járó valamennyi pénzbeli juttatáson nem csupán a X. fejezetben felsorolt juttatásokat kell érteni.
Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság azt is, hogy a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy kötelezte-e az alperes, illetve jogelődje a felperest bankszámla nyitására. A Hszt. 2009. október 31-ig hatályos 117/A. §-a kétféle lehetőséget biztosított a pénzbeli juttatások kifizetésére: a bankszámlára történő utalást, ennek hiányában pedig a postai utat. A fenti jogszabályi rendelkezés szerint a felperesnek lehetősége volt arra, hogy ezek bármelyikét válassza, valamelyiket azonban választania kellett, mivel a jogszabály ezeken túl más lehetőséget a kifizetésre nem biztosított. A tekintetben azonban a hivatásos állományút semmilyen jogszabályi kötelezettség nem terhelte, hogy a lehetőségek közül melyikkel éljen. A munkáltatónak pedig a hivatásos állományú által - a jogszabályi keretek között - választott módot el kellett fogadnia annak költségvonzatától függetlenül. Erre tekintettel alaptalanul hivatkozik a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a felperesnek lehetősége volt arra, hogy a számára költségmentes postai utat válassza.
A Hszt. 117/A. § (2) bekezdése szerinti jogosultság az ott feltüntetett tranzakciókhoz kapcsolódó költségekre, független attól, hogy a hivatásos állományú másra is használja-e a bankszámláját, így nincs jelentősége annak, hogy a felperes e számláról milyen hiteleket törlesztett.
Amennyiben a felperes a Hszt. 117/A. § (1) bekezdésében meghatározott lehetőségek közül azért választotta a bankszámlára történő utalást, mert arra egyéb okból is szüksége volt, az alperesnek a 117/A. § (2) bekezdése szerinti költségtérítési kötelezettsége ez esetben is fennáll, hiszen a jogszabályi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy nem keletkezhet a hivatásos állományúnak többletköltsége azáltal, hogy a szolgálati viszonyával összefüggő pénzbeli juttatásaihoz csak a jogszabályban meghatározott valamelyik módon juthat hozzá.
Az alperes valóban hivatkozott már az elsőfokú eljárásban arra, hogy 2007-ben költségtérítésként bruttó 30.000 Ft-ot kifizetett. Olyan tényállítása azonban, hogy e 30.000 Ft kifizetésére a perbeli időszakra is tekintettel került sor, a felülvizsgálati kérelem előterjesztését megelőzően nem volt, így ez az alperesi előadás nem képezhette a felülvizsgálati eljárás tárgyát. [a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 235. § (1) bekezdés, Pp. 270. § (2) bekezdés].
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdésére tekintettel köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján az állam viseli.
Budapest, 2013. szeptember 25.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Suba Ildikó s.k. előadó bíró, Sipőczné Dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.008/2013.)