adozona.hu
BH+ 2013.11.483
BH+ 2013.11.483
A közalkalmazott jubileumi jutalomra való jogosultságát a törvényi feltételek hiányában nem lehetett megállapítani, mert a jogviszonya megszűnésekor nem minősült nyugdíjasnak, nyugdíjban részesülőnek [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 37/B. § (1)-(2) bek., 78. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperesnél. 2011. június 21-én benyújtotta lemondását, melyben kérte közalkalmazotti jogviszonya 2011. augusztus 21. napjával történő megszüntetését azzal, hogy a lemondási idő kezdetét 2011. június 22-től kérte megállapítani.
2011. augusztus 2-án előrehozott öregségi nyugdíj megállapítását kérte a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságtól, mely szerv 2011. szeptember 8-án kelt határozatával 2011. augusztus 22-től előrehozott öregségi nyugdíjat állapí...
BH+ 2013.11.483 A közalkalmazott jubileumi jutalomra való jogosultságát a törvényi feltételek hiányában nem lehetett megállapítani, mert a jogviszonya megszűnésekor nem minősült nyugdíjasnak, nyugdíjban részesülőnek [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 37/B. § (1)-(2) bek., 78. § (4) bek.]
A felperes közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperesnél. 2011. június 21-én benyújtotta lemondását, melyben kérte közalkalmazotti jogviszonya 2011. augusztus 21. napjával történő megszüntetését azzal, hogy a lemondási idő kezdetét 2011. június 22-től kérte megállapítani.2011. augusztus 2-án előrehozott öregségi nyugdíj megállapítását kérte a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságtól, mely szerv 2011. szeptember 8-án kelt határozatával 2011. augusztus 22-től előrehozott öregségi nyugdíjat állapított meg számára.
A felperes az alperessel folytatott egyeztetést követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, melyben a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 78. § (4) bekezdésére, illetve az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés 71. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozva kedvezményes 40 éves jubileumi jutalom megfizetésére kérte kötelezni az alperest, melynek mértékét 792 000 Ft-ban határozta meg. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra figyelemmel, hogy a felperes a jogviszonya megszűnésének időpontjában nem minősült nyugdíjasnak a Kjt. 37/B. §-a szerint.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a jubileumi jutalom olyan külön juttatás, amely a törvényben írt feltételek együttes fennállása esetén jár a közalkalmazottnak. Az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés 71. § (2) bekezdését nem látta alkalmazhatónak az adott eljárásban, hiszen a felperes jogviszonya nem az alperes felmentése révén szűnt meg, a 71. § (3) bekezdése pedig megegyezik a fent idézett Kjt. 78. § (4) bekezdésével.
A Kjt. 37/B. § (1) bekezdése b) pontja alapján azt kell nyugdíjban részesülőnek tekinteni, aki a 62. életévének betöltése előtt - jogerős közigazgatási határozat alapján - bármilyen elnevezésű nyugdíjban részesül, azt ténylegesen igénybe veszi. A (2) bekezdés rendelkezése szerint akkor részesül ebben a közalkalmazott, ha az ellátást jogerősen megállapították számára. Mivel a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2011. augusztus 21-én megszűnt, a nyugellátást pedig 2011. szeptember 8-án állapították meg számára, helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a Kjt. 78. § (4) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn, a felperes a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor nem minősült nyugdíjasnak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest 792 000 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság a felhívott irányadó jogszabályi rendelkezéseket normaszöveg szerint helyesen értelmezte, de az e szabályozás rendeltetésével összhangban nem álló alperesi eljárási joggyakorlás értékelése nélkül, illetve a Kollektív Szerződés 71. §-a rendelkezéseinek részben figyelmen kívül hagyásával tévesen döntött a kereset elutasításáról. Peradatként értékelte, hogy a felperes az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság életkori, valamint szolgálati idővel kapcsolatos feltételeivel rendelkezve kezdeményezte közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését, de mivel hiányszakmában dolgozott, a munkáltatónak nem állt érdekében a jogviszony ilyen módon történő megszüntetése. Amennyiben a munkáltató felmentéssel megszüntette volna közalkalmazotti jogviszonyát, a felperes nyugellátás megállapítása nélkül is nyugdíjasnak minősült volna, s jogosultságot szerzett volna a 40 éves jubileumi jutalom előrehozott méltányos kifizetésére. Lemondása kényszerét jogviszonyának felmentéssel való megszüntetésének sikertelen kísérlete szülte. Megállapította, hogy a Kollektív Szerződés funkciója a "kedvezőségi elv" alapján az, hogy a munkavállaló részére kedvező eltérést eredményezzen a törvény szövegéhez képest. Ebből az elvből kiindulva az állapítható meg, hogy az alperes Kollektív Szerződése 71. § (3) bekezdése - amelynek szövege megegyezik a Kjt. 78. § (4) bekezdésének szövegével - nem emelte be a Kjt. 37/B. § (2)-(3) bekezdését a nyugdíjasnak minősülés további szabályozási feltételei közé, és nem utalt egyértelműen és kifejezetten arra sem, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor csak a kérelemre felmentéssel történő megszüntetés esetén lenne érvényesíthető a jubileumi jutalomra vonatkozó igény. A rendelkezés csupán a jogviszony megszűnését, illetve a Kjt. 37/B. § (1) bekezdése szerinti nyugdíjasnak minősülést rögzíti feltételként, amely további részletező szabályok nélkül csak akként értelmezhető, hogy a nyugdíjazás feltételeivel való rendelkezés az elvárt. A Kollektív Szerződés ezen pontja egyébként teljesíthetetlen, irreális követelmény, elvárás volna, ezért a Kollektív Szerződés szerinti nyugdíjasnak minősülés, mint feltétel nem a nyugdíj megállapítását, hanem a nyugdíjazás feltételeinek meglétét rögzíti, kívánhatja meg a jubileumi jutalomra egyébként jogosulttól.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Kjt. 78. § (4) bekezdésében, illetve 37/B. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá jogszabálysértően gyakorolta a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt jogát, amikor a bizonyítékok értékelése során a Kollektív Szerződés téves értelmezése és "a kedvezőség elve" alapján döntött. A másodfokú bíróság maga is rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a felhívott irányadó jogszabályi rendelkezéseket helyesen értelmezte. Vitatta az indokolás azon részét, mely szerint a felmentéssel kapcsolatos eljárása, joggyakorlása során az adott szabályozás rendeltetésével összhangban nem álló módon járt el. Azért nem kívánta a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntetni, mert hiányszakmában dolgozott, a közérdeket tartotta szem előtt, hogy a betegek ellátása folyamatosan biztosítható legyen, s döntését nem az befolyásolta, hogy felmentés hiányában nem kell jubileumi jutalmat fizetnie.
Vitatta a másodfokú bíróságnak a Kjt. 37/B. § (1) bekezdésének értelmezését. Álláspontja szerint annak (1) bekezdés a) pontja hivatkozik a nyugdíjazás feltételeire, ott is konkrétan az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeire, a további pontok esetében kifejezetten akként fogalmaz a törvény, hogy a közalkalmazott akkor minősül nyugdíjasnak, ha nyugdíjban részesül. Nem találta helytállónak azt az álláspontot sem, mely szerint a jogszabály szövegének szó szerinti értelmezése esetén sohasem szerezhetne valaki ezen paragrafusok alapján jogosultságot a jubileumi jutalomra. Számos esetben előfordul, hogy nyugdíjazást követően valaki közalkalmazotti jogviszonyt létesít és mivel ebben az időszakban az illető már nyugdíjasnak minősül, a jogviszony megszűnésekor kifizetésre kerül részére a kedvezményes jubileumi jutalom is, ha annak egyéb feltételei fennállnak. A Kjt. 37/B. § (3) bekezdés a) pontja egy kivételt határoz meg, mely szerint az előrehozott nyugdíj feltételeivel rendelkező közalkalmazott nyugdíjasnak minősül akkor is, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel szünteti meg. Ez csak lehetőség, arra a munkáltató nem kényszeríthető.
Vitatta a törvényszék ítéletének a Kollektív Szerződés 2. pontja vonatkozásában kifejtett álláspontját is. Az adott rendelkezés nemcsak a kifizetés időpontjáról, hanem arról is dönt, hogy a megszűnés évében esedékes jubileumi jutalom kifizetésére a Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontja esetében kerülhet sor. A jubileumi jutalomra való jogosultság feltétele ilyen esetben az, hogy felmentéssel szűnjön meg a közalkalmazott jogviszonya. A Kollektív Szerződés 71. § (3) bekezdése valóban nem emelte be a Kjt. 37/B. § (2) és (3) bekezdését a nyugdíjasnak minősülés további jogszabályi feltételei közé, és nem utalt kifejezetten arra, hogy azok alkalmazandóak. E pont azonban kifejezetten hivatkozik a Kjt. 37/B. § (1) bekezdésére, amely nem értelmezhető a (2) és (3) bekezdés figyelmen kívül hagyásával. A (2) bekezdés az (1) bekezdés értelmező rendelkezése, a (3) bekezdés pedig éppen a közalkalmazottakra vonatkozóan tartalmaz kedvezőbb feltételeket. Általános szabály ezen túl, hogy a Kollektív Szerződésben nem szabályozott kérdésekben az Mt.</a> és a Kjt. rendelkezései az irányadók, így adott esetben a Kollektív Szerződés rendelkezése mellett a Kjt. 37/B. § (3) bekezdése is alkalmazandó.
A másodfokú bíróság által alapul vett "kedvezőség elvének alkalmazása" azt jelentené, hogy a kógens jogszabályi rendelkezéseket a munkavállaló javára a közérdekkel szemben és a köztulajdon terhére eltérve értékeli a bíróság.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes által kért, a Kjt. 78. § (4) bekezdésében foglalt kedvezményes 40 éves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalom folyósításának feltétele kettős. Az egyik feltétel a közalkalmazott jogviszonyának megszűnése és legkésőbb a megszűnés időpontjában nyugdíjasnak minősülése, a másik pedig az, hogy a megszűnéskor legalább 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezzen.
Az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés jubileumi jutalomra vonatkozó 71. § (2) bekezdése az adott eljárásban több okból nem volt alkalmazható.
A Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó szabályai kogensek, e jogcímen csak az részesülhet juttatásban, aki a törvény szerinti feltételekkel rendelkezik, attól sem a felek megállapodása, sem a Kollektív Szerződés nem térhet el.
Téves a Kollektív Szerződés "kedvezőségi elv" alapján történő alkalmazása a jubileumi jutalom feltételei tekintetében. A Kollektív Szerződés csak törvényi felhatalmazással térhet el a Kjt.-től, ilyen felhatalmazást pedig e törvény a jubileumi jutalom vonatkozásában nem tartalmaz. [Kjt. 2. § (2) bek.] A Kollektív Szerződés ezért csak megismételheti a törvényi feltételeket.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a törvényi feltételek közül a kedvezményes 40 éves jubileumi jutalomhoz szükséges mértékű közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett, így az eldöntendő kérdés az volt, hogy közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontjában, azaz 2011. augusztus 21-én nyugdíjasnak minősült-e.
A közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére nem munkáltatói felmentéssel került sor. Helytállóan fejtette ki az alperes, hogy a Kjt. 30. § (1) bekezdéséből következően felmentésre nem volt kötelezhető, e körben jogszerűen járt el.
A felperes 2011. június 21-én benyújtott kérelmére a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2011. szeptember 8-án kelt határozatával 2011. augusztus 22-től, azaz a jogviszonya megszűnését követően kezdődő időponttal állapította meg a felperes előrehozott öregségi nyugdíját.
A Kjt. perbeli időben hatályban volt 37/B. § (1) bekezdése szerint e törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott akkor minősül nyugdíjasnak, ha - többek között - az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül. [Kjt. 37/B. § (1) bek. b) pont]. A Kjt. 37/B. § (2) bekezdése értelmező rendelkezést tartalmaz: nyugdíjban részesülőnek a közalkalmazott akkor minősül, amikor az (1) bekezdés b)-h) pontjában felsorolt nyugellátást a kérelmére megállapították.
A felperes részére az előrehozott öregségi nyugellátást a jogviszonya megszűnése után állapították meg, így a közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontjában nem minősült nyugdíjasnak, ezért a kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultsága a törvényi feltételek hiányában nem volt megállapítható.
Helytállóan fejtette ki az alperes felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy egymagában nem tekinthető rendeltetésellenes alperesi joggyakorlásnak az, hogy az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeivel rendelkező felperest kérelmére nem mentette fel, tekintettel arra, hogy hiányszakmában dolgozott, s a betegek ellátása a felperes jogviszonyának fenntartását indokolta. Mivel ezen feltétel nem állt fenn és a felperes közalkalmazotti jogviszonya lemondással szűnt meg, a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés a) pontjában írt kivételes rendelkezések a felperes esetében nem alkalmazandóak.
A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, s a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Mfv. II. 10.771/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Varga Béla ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lakos Júlia ügyvéd által képviselt alperes ellen jubileumi jutalom megfizetése iránt a Győri Munkaügyi Bíróságnál 4. M. 2/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Törvényszék 2. Mf. 20.413/202/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Győri Törvényszék 2. Mf. 20.413/2012/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Győri Munkaügyi Bíróság 4. M. 2/2012/6. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 Ft (Tízezer forint) együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperesnél. 2011. június 21-én benyújtotta lemondását, melyben kérte közalkalmazotti jogviszonya 2011. augusztus 21. napjával történő megszüntetését azzal, hogy a lemondási idő kezdetét 2011. június 22-től kérte megállapítani.
2011. augusztus 2-án előrehozott öregségi nyugdíj megállapítását kérte a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságtól, mely szerv 2011. szeptember 8-án kelt határozatával 2011. augusztus 22-től előrehozott öregségi nyugdíjat állapított meg számára.
A felperes az alperessel folytatott egyeztetést követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságon, melyben a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 78. § (4) bekezdése, illetve az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés 71. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozva kedvezményes 40 éves jubileumi jutalom megfizetésére kérte kötelezni az alperest, melynek mértékét 792 000 Ft-ban határozta meg. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra figyelemmel, hogy a felperes a jogviszonya megszűnésének időpontjában nem minősült nyugdíjasnak a Kjt. 37/B. §-a szerint.
A Győri Munkaügyi Bíróság 4. M. 2/2012/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a jubileumi jutalom olyan külön juttatás, amely a törvényben írt feltételek együttes fennállása esetén jár a közalkalmazottnak. Az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés 71. § (2) bekezdését nem látta alkalmazhatónak az adott eljárásban, hiszen a felperes jogviszonya nem az alperes felmentése révén szűnt meg, a 71. § (3) bekezdése pedig megegyezik a fent idézett Kjt. 78. § (4) bekezdésével.
A Kjt. 37/B. §-a (1) bekezdése b) pontja alapján azt kell nyugdíjban részesülőnek tekinteni, aki a 62. életévének betöltése előtt - jogerős közigazgatási határozat alapján - bármilyen elnevezésű nyugdíjban részesül, azt ténylegesen igénybe veszi. A (2) bekezdés rendelkezése szerint akkor részesül ebben a közalkalmazott, ha az ellátást jogerősen megállapították számára. Mivel a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2011. augusztus 21-én megszűnt, a nyugellátást pedig 2011. szeptember 8-án állapították meg számára, helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a Kjt. 78. § (4) bekezdésében írt feltételek nem álltak fenn, a felperes a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor nem minősült nyugdíjasnak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Győri Törvényszék 2. Mf. 20.413/2012/5. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest 792 000 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság a felhívott irányadó jogszabályi rendelkezéseket normaszöveg szerint helyesen értelmezte, de az e szabályozás rendeltetésével összhangban nem álló alperesi eljárási joggyakorlás értékelése nélkül, illetve a Kollektív Szerződés 71. §-a rendelkezéseinek részben figyelmen kívül hagyásával tévesen döntött a kereset elutasításáról. Peradatként értékelte, hogy a felperes az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság életkori, valamint szolgálati idővel kapcsolatos feltételeivel rendelkezve kezdeményezte közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését, de mivel hiányszakmában dolgozott, a munkáltatónak nem állt érdekében a jogviszony ilyen módon történő megszüntetése. Amennyiben a munkáltató felmentéssel megszüntette volna közalkalmazotti jogviszonyát, a felperes nyugellátás megállapítása nélkül is nyugdíjasnak minősült volna, s jogosultságot szerzett volna a 40 éves jubileumi jutalom előrehozott méltányos kifizetésére. Lemondása kényszerét jogviszonyának felmentéssel való megszüntetésének sikertelen kísérlete szülte. Megállapította, hogy a Kollektív Szerződés funkciója a "kedvezőségi elv" alapján az, hogy a munkavállaló részére kedvező eltérést eredményezzen a törvény szövegéhez képest. Ebből az elvből kiindulva az állapítható meg, hogy az alperes Kollektív Szerződése 71. § (3) bekezdése - amelynek szövege megegyezik a Kjt. 78. § (4) bekezdésének szövegével - nem emelte be a Kjt. 37/B. § (2)-(3) bekezdését a nyugdíjasnak minősülés további szabályozási feltételei közé és nem utalt egyértelműen és kifejezetten arra sem, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor csak a kérelemre felmentéssel történő megszüntetés esetén lenne érvényesíthető a jubileumi jutalomra vonatkozó igény. A rendelkezés csupán a jogviszony megszűnését, illetve a Kjt. 37/B. § (1) bekezdése szerinti nyugdíjasnak minősülést rögzíti feltételként, amely további részletező szabályok nélkül csak akként értelmezhető, hogy a nyugdíjazás feltételeivel való rendelkezés az elvárt. A Kollektív Szerződés ezen pontja egyébként teljesíthetetlen, irreális követelmény, elvárás volna, ezért a Kollektív Szerződés szerinti nyugdíjasnak minősülés, mint feltétel nem a nyugdíj megállapítását, hanem a nyugdíjazás feltételeinek meglétét rögzíti, kívánhatja meg a jubileumi jutalomra egyébként jogosulttól.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, valamint a felperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Kjt. 78. § (4) bekezdésében, illetve 37/B. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá jogszabálysértően gyakorolta a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt jogát, amikor a bizonyítékok értékelése során a Kollektív Szerződés téves értelmezése és "a kedvezőség elve" alapján döntött. A másodfokú bíróság maga is rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a felhívott irányadó jogszabályi rendelkezéseket helyesen értékelte. Vitatta az indokolás azon részét, mely szerint a felmentéssel kapcsolatos eljárása joggyakorlása során az adott szabályozás rendeltetésével összhangban nem álló módon járt el. Azért nem kívánta a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntetni, mert hiányszakmában dolgozott, a közérdeket tartotta szem előtt, hogy a betegek ellátása folyamatosan biztosítható legyen, s döntését nem az befolyásolta, hogy felmentés hiányában nem kell jubileumi jutalmat fizetnie.
Vitatta a másodfokú bíróságnak a Kjt. 37/B. § (1) bekezdésének értelmezését. Álláspontja szerint annak (1) bekezdése a) pontja hivatkozik a nyugdíjazás feltételeire, ott is konkrétan az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeire, a további pontok esetében kifejezetten akként fogalmaz a törvény, hogy a közalkalmazott akkor minősül nyugdíjasnak, ha nyugdíjban részesül. Nem találta helytállónak azt az álláspontot sem, mely szerint a jogszabály szövegének szó szerinti értelmezése esetén sohasem szerezhetne valaki ezen paragrafusok alapján jogosultságot a jubileumi jutalomra. Számos esetben előfordul, hogy nyugdíjazást követően valaki közalkalmazotti jogviszonyt létesít és mivel ebben az időszakban az illető már nyugdíjasnak minősül, a jogviszony megszűnésekor kifizetésre kerül részére a kedvezményes jubileumi jutalom is, ha annak egyéb feltételei fennállnak. A Kjt. 37/B. § (3) bekezdése a) pontja egy kivételt határoz meg, mely szerint az előrehozott nyugdíj feltételeivel rendelkező közalkalmazott nyugdíjasnak minősül akkor is, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel szünteti meg. Ez csak lehetőség, arra a munkáltató nem kényszeríthető.
Vitatta a törvényszék ítéletének a Kollektív Szerződés 2. pontja vonatkozásában kifejtett álláspontját is. Az adott rendelkezés nemcsak a kifizetés időpontjáról, hanem arról is dönt, hogy a megszűnés évében esedékes jubileumi jutalom kifizetésére a Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontja esetében kerülhet sor. A jubileumi jutalomra való jogosultság feltétele ilyen esetben az, hogy felmentéssel szűnjön meg a közalkalmazott jogviszonya. A Kollektív Szerződés 71. § (3) bekezdése valóban nem emelte be a Kjt. 37/B. § (2) és (3) bekezdését a nyugdíjasnak minősülés további jogszabályi feltételei közé és nem utalt kifejezetten arra, hogy azok alkalmazandóak. E pont azonban kifejezetten hivatkozik a Kjt. 37/B. § (1) bekezdésére, amely nem értelmezhető a (2) és (3) bekezdés figyelmen kívül hagyásával. A (2) bekezdés az (1) bekezdés értelmező rendelkezése, a (3) bekezdés pedig éppen a közalkalmazottakra vonatkozóan tartalmaz kedvezőbb feltételeket. Általános szabály ezen túl, hogy a Kollektív Szerződésben nem szabályozott kérdésekben az Mt.</a> és a Kjt. rendelkezései az irányadók, így adott esetben a Kollektív Szerződés rendelkezése mellett a Kjt. 37/B. § (3) bekezdése is alkalmazandó.
A másodfokú bíróság által alapul vett "kedvezőség elvének alkalmazása" azt jelentené, hogy a kogens jogszabályi rendelkezéseket a munkavállaló javára a közérdekkel szemben és a köztulajdon terhére eltérve értékeli a bíróság.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében "a felülvizsgálati kérelem elutasítását" és az alperes költségekben való marasztalását kérte, figyelemmel annak jogszerű voltára.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes által kért, a Kjt. 78. § (4) bekezdésében foglalt kedvezményes 40 éves közalkalmazotti jogviszonnyal járó jubileumi jutalom folyósításának feltétele kettős. Az egyik feltétel a közalkalmazott jogviszonyának megszűnése és legkésőbb a megszűnés időpontjában nyugdíjasnak minősülése, a másik pedig az, hogy a megszűnéskor legalább 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezzen.
Az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés jubileumi jutalomra vonatkozó 71. § (2) bekezdése az adott eljárásban több okból nem volt alkalmazható.
A Kjt. jubileumi jutalomra vonatkozó szabályai kogensek, e jogcímen csak az részesülhet juttatásban, aki a törvény feltételeivel rendelkezik, attól sem a felek megállapodása, sem a Kollektív Szerződés nem térhet el.
Téves a Kollektív Szerződés "kedvezőségi elv" alapján történő alkalmazása a jubileumi jutalom feltételei tekintetében. A Kollektív Szerződés csak törvényi felhatalmazással térhet el a Kjt.-től, ilyen felhatalmazást pedig e törvény a jubileumi jutalom vonatkozásában nem tartalmaz. [Kjt. 2. § (2) bek.] A Kollektív Szerződés ezért csak megismételheti a törvényi feltételeket.
A perben nem volt vitatott, hogy a felperes a törvényi feltételek közül a kedvezményes 40 éves jubileumi jutalomhoz szükséges mértékű közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett, így az eldöntendő kérdés az volt, hogy közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontjában, azaz 2011. augusztus 21-én nyugdíjasnak minősült-e.
Az nem volt vitás, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére nem munkáltatói felmentéssel került sor. Helytállóan fejtette ki az alperes, hogy a Kjt. 30. § (1) bekezdéséből következően felmentésre nem volt kötelezhető, e körben jogszerűen járt el.
A felperes 2011. június 21-én benyújtott kérelmére a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2011. szeptember 8-án kelt határozatával 2011. augusztus 22-től, azaz a jogviszonya megszűnését követően kezdődő időponttal állapította meg a felperes előrehozott öregségi nyugdíját.
A Kjt. perbeli időben hatályban volt 37/B. § (1) bekezdése szerint e törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott akkor minősül nyugdíjasnak, ha - többek között - az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül. [Kjt. 37/B. § (1) bek. b) pont] A Kjt. 37/B. § (2) bekezdése értelmező rendelkezést tartalmaz arról, hogy mikor minősül nyugdíjban részesülőnek a közalkalmazott. A törvény szerint akkor, ha az (1) bekezdés b)-h) pontjában felsorolt nyugellátást a kérelmére megállapították.
A felperes részére az előrehozott öregségi nyugellátást a jogviszonya megszűnése utáni időpontra állapították meg, így a közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontjában nem, csak a következő naptól minősült nyugdíjasnak, ezért a kedvezményes jubileumi jutalomra való jogosultsága a törvényi feltételek hiányában nem volt megállapítható.
Helytállóan fejtette ki az alperes felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy egymagában nem tekinthető rendeltetésellenes alperesi joggyakorlásnak az, hogy az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeivel rendelkező felperest kérelmére nem mentette fel, tekintettel arra, hogy hiányszakmában dolgozott, s a betegek ellátása a felperes jogviszonyának fenntartását indokolta. Mivel ezen feltétel nem állt fenn és a felperes közalkalmazotti jogviszonya lemondással szűnt meg, a Kjt. 37/B. § (3) bekezdés a) pontjában írt kivételes rendelkezések a felperes esetében nem alkalmazandóak.
A kifejtettek miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, s a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a másodfokú perköltséget, illetve a felülvizsgálati eljárási költséget, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes számára biztosított személyes költségmentességére figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2013. július 10.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s. k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s. k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s. k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.771/2012.)