adozona.hu
BH+ 2013.11.479
BH+ 2013.11.479
A tanulmányi szerződésnek a munkáltatónál munkaviszonyban eltöltendő idő tartamára vonatkozó rendelkezése semmisségére a munkavállaló sikertelenül hivatkozott, mert a kikötött időtartam a munkáltató által nyújtott támogatás mértékéhez képest nem volt aránytalanul hosszú, így az nem ütközött jogszabályba [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 8. § (1) bek., 112. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes munkavállaló a felperes munkáltató alkalmazásában állt, személyi alapbére havi 500 000 Ft.-ban került megállapításra. A munkaviszony létesítésekor a felperes a V.-i Egyetem Környezetvédelmi Szakmérnök képzésén vett részt. A felek 2005. január 31-én tanulmányi szerződést kötöttek. Ez alapján a munkáltató vállalta, hogy megfizeti az utolsó félév időtartamára (2005. február 21-től 2005. június 1-jéig) az alperes számára a tanulmányokhoz szükséges oktatási és vizsgaidőre járó szabadidő...
BH+ 2013.11.479 A tanulmányi szerződésnek a munkáltatónál munkaviszonyban eltöltendő idő tartamára vonatkozó rendelkezése semmisségére a munkavállaló sikertelenül hivatkozott, mert a kikötött időtartam a munkáltató által nyújtott támogatás mértékéhez képest nem volt aránytalanul hosszú, így az nem ütközött jogszabályba [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: Mt.) 8. § (1) bek., 112. § (2) bek.]
Az alperes munkavállaló a felperes munkáltató alkalmazásában állt, személyi alapbére havi 500 000 Ft.-ban került megállapításra. A munkaviszony létesítésekor a felperes a V.-i Egyetem Környezetvédelmi Szakmérnök képzésén vett részt. A felek 2005. január 31-én tanulmányi szerződést kötöttek. Ez alapján a munkáltató vállalta, hogy megfizeti az utolsó félév időtartamára (2005. február 21-től 2005. június 1-jéig) az alperes számára a tanulmányokhoz szükséges oktatási és vizsgaidőre járó szabadidőt, a tandíjat és az egyéb járulékos költségeket. Az alperes kötelezte magát, hogy tanulmányi kötelezettségeinek a legjobb tudása szerint eleget tesz és munkaviszonyát 2006. június 30-ig nem szünteti meg. Kötelezettséget vállalt továbbá arra, hogy amennyiben a szerződésben foglalt kötelezettségeit megsérti, úgy a képzéshez kapcsolódó tényleges költségek időarányos részét megtéríti a munkáltatónak.Az alperes 2005. október 26-án kezdeményezte munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését 2005. december 31. napjával. A felperes a jogviszony megszüntetéséhez hozzájárult, s a munkaviszony megszűnését követően az általa kiállított igazoláson azt állapította meg, hogy a munkavállalónak a tanulmányi szerződésből adódóan 180 250 Ft tartozása állt fenn. A munkáltató többször felszólította a munkavállalót ezen összeg megfizetésére, amelynek az alperes nem tett eleget. A felperes igényét ezt követően a munkaügyi bíróság előtt érvényesítette.
A munkaügyi bíróság ítéletével 105 468 Ft szerződéssel járó költség és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy megszegte a tanulmányi szerződésben előírt kötelezettségét, mert az abban vállalt időtartamot nem töltötte el munkáltatójánál, így a tanulmányi költségek, illetve a tanulmányokra folytatására biztosított időtartamra járó munkabér időarányos részét köteles megfizetni a munkáltatónak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az alperesnek a tanulmányi szerződést, annak tartalmát az Mt. 7. §-a szerinti 30 napos szubjektív, illetve 3 hónapos objektív határidőn belül lett volna lehetősége megtámadni, azt azonban elmulasztotta, így annak érvénytelenségére nem hivatkozhat. Megállapította, hogy a kikötött egy éves időszak semmiképpen nem tekinthető aránytalanul hosszúnak.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg és a felperes keresetét utasítsa el.
Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a munkáltatóval egy 4 félévig tartó szakmérnöki egyetemi képzésből csak az utolsó félévnek a támogatására kötött szerződést, a tanulmányai túlnyomó részét korábban maga finanszírozta. A féléves tandíj 162 500 Ft, a tanulmányokra fordított idő ellenértéke 136 320 Ft mindösszesen tehát a felperes költsége a tanulmányi szerződés alapján 298 820 Ft-ot tett ki. A személyi alapbére 500 000 Ft volt, így a munkáltató által nyújtott támogatás összege ennek 60%-át tette ki. Figyelemmel a nyújtott támogatás mértékére, illetve arra, hogy csak egy tanulmányi félévet támogatott a munkáltató, eltúlzottnak és aránytalannak tartotta a tanulmányi szerződés azon kikötését, hogy a tanulmányok befejezését követően további 1 évig nem szüntetheti meg munkaviszonyát. A tanulmányai befejezését követően 2005. december 31-éig fenntartotta munkaviszonyát, s az adott időtartam letöltésével álláspontja szerint arányosan ellentételezte a tanulmányi szerződésben nyújtott támogatást.
A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy az igénye érvényesítésével elkésett, mivel esetében nem megtámadási ok merült fel, hanem az érvénytelenség másik formája, a semmisség, amelyre határidő nélkül lehet hivatkozni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy az Mt.</a> öt évben maximálja a kiköthető munkaviszonyban eltöltendő időt, amely értelemszerűen a tanulmányok befejezésétől kezdődik. A per tárgyát képező tanulmányi szerződésben a felek a tanulmányok befejezésétől számítva mindössze 1 évet kötöttek ki, amely a maximálisan kiköthető idő 20%-a. Összevetve ezt azzal, hogy a teljes képzés 25%-át fedezte a munkáltató az alperes személyi alapbére 60%-ának megfelelő összegben, a kikötött idő semmiképpen nem minősíthető aránytalannak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az érvénytelenségnek két esetét ismeri a Munka Törvénykönyve, a megtámadhatóságot, illetve a semmisséget. Megtámadhatóság általában a szerződéses akarat valamilyen lényeges hibáját jelenti, míg a semmisség objektív ok, azaz a jogszabályba való ütközés tényén alapul. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 7. § (1) bekezdése szerint a megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben, vagy körülményben tévedett, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta, vagy azt felismerhette, illetőleg ha mind a két fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Megtámadható a nyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá. A megtámadás határideje 30 nap, 6 hónap elteltével azonban a megtámadás joga nem gyakorolható.
A perbeli esetben az alperes nem hivatkozott szerződéses akarata valamely lényeges hibájára, hanem a munkáltató által kikötött, munkaviszonyban eltöltendő időtartamot találta jogszabályba ütközőnek (aránytalannak). Az Mt. 8. § (1) bekezdése szerint semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy egyébként jogszabályba ütközik. Semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat. Erre figyelemmel helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy igénye érvényesítésével nem késett el.
Érdemben helytállóan döntöttek az eljárt bíróságok a vonatkozásban, hogy a tanulmányi szerződésben kikötött, a munkavállaló által a munkáltatónál munkaviszonyban eltöltendő idő tartama nem tekinthető aránytalannak. Az Mt. 112. § (2) bekezdése szerint a tanulmányi szerződésben meg kell határozni a munkáltatónál kötelezően munkaviszonyban töltendő idő tartamát, aminek a támogatás mértékével arányban kell állnia, s amely az öt évet nem haladhatja meg. Helyesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy tanulmányi szerződésben a maximálisan kiköthető tanulmányi idő 20%-át rögzítették a felperesnél eltöltendő időként. A munkáltató a teljes képzés 25%-át támogatta, így számszerű adatokkal is alátámasztható, hogy a kikötött idő semmiképpen nem minősíthető aránytalannak.
A jogerős ítélet ennek megfelelően megfelelt a jogszabály rendelkezésének, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10. 557/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Incze András ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Vincze Kornélia ügyvéd által képviselt alperes ellen tanulmányi szerződésből eredő igény érvényesítése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt 32. M. 4.165/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49. Mf. 639.620/2009/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Bíróság 49. Mf. 639.620/2009/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10 000 (tízezer) forint és 2700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint külön felhívásra az államnak 10 000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s:
Az alperes a felperes alkalmazásában állt, személyi alapbére 500 000 Ft/hóban került megállapításra. A munkaviszony létesítésekor a felperes a V. Egyetem Környezetvédelmi Szakmérnök képzésén vett részt. A felek 2005. január 31-én tanulmányi szerződést kötöttek. Az alapján a munkáltató vállalta, hogy a szabadidőt is megfizeti az utolsó félév időtartamára - 2005. február 21-től 2005. június 1-jéig - biztosítja az alperes számára a tanulmányokhoz szükséges oktatási és vizsgaidőre a tandíjat és az egyéb járulékos költségeket. Az alperes kötelezte magát, hogy tanulmányi kötelezettségeinek a legjobb tudása szerint eleget tesz és munkaviszonyát 2006. június 30-ig nem szünteti meg. Kötelezettséget vállalt továbbá arra, hogy amennyiben a szerződésben foglalt kötelezettségeit megsérti, úgy a képzéshez kapcsolódó tényleges költségek időarányos részét megtéríti a munkáltatónak.
Az alperes 2005. október 26-án kezdeményezte munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetését 2005. december 31. napjával. A felperes a jogviszony megszüntetéséhez hozzájárult, s a munkaviszony megszűnését követően az általa kiállított igazoláson azt állapította meg, hogy a munkavállalónak a tanulmányi szerződésből adódóan 180 250 Ft tartozása állt fenn. A munkáltató többször felszólította a munkavállalót ezen összeg megfizetésére, amelynek az alperes nem tett eleget. A felperes igényét ezt követően a munkaügyi bíróság előtt érvényesítette.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 32. M. 4.165/2008/8. számú ítéletével 105 468 Ft szerződéssel járó költség és kamatai megfizetésére és a perköltség viselésére kötelezte az alperest. Megállapította, hogy megszegte a tanulmányi szerződésben előírt kötelezettségét, mert az abban vállalt időtartamot nem töltötte el munkáltatójánál, így a tanulmányi költségek, illetve a tanulmányokra folytatására biztosított időtartamra járó munkabér időarányos részét köteles megfizetni a munkáltatónak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 49. Mf. 630.620/2009/4. sorszámú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében az illeték kivételével helybenhagyta, és az alperest 7000 Ft kereseti és 7000 Ft fellebbezési illeték és 6600 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Ítélete indokolásban kifejtette, hogy az alperesnek a tanulmányi szerződést, annak tartalmát az Mt. 7. §-a szerinti 30 napos szubjektív, illetve 3 hónapos objektív határidőn belül lett volna lehetősége megtámadni, azt azonban elmulasztotta, így annak érvénytelenségére nem hivatkozhat. Megállapította, hogy a kikötött egy éves időszak semmiképpen nem tekinthető aránytalanul hosszúnak.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletét "változtassa meg" és a felperes keresetét utasítsa el, és marasztalja az alperest (helyesen felperest) a költségek viselésében.
Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a munkáltatóval egy 4 félévig tartó szakmérnöki egyetemi képzésből csak az utolsó félévnek a támogatására kötött szerződést, a tanulmányai túlnyomó részét korábban maga finanszírozta. A féléves tandíj 162 500 Ft, a tanulmányokra fordított idő ellenértéke 136 320 Ft mindösszesen tehát a felperes költsége a tanulmányi szerződés alapján 298 820 Ft-ot tett ki. A személyi alapbére 500 000 Ft volt, így a munkáltató által nyújtott támogatás összege ennek 60%-át tette ki. Figyelemmel a nyújtott támogatás mértékére, illetve arra, hogy csak egy tanulmányi félévet támogatott a munkáltató, eltúlzottnak és aránytalannak tartotta a tanulmányi szerződés azon kikötését, hogy a tanulmányok befejezését követően további 1 évig nem szüntetheti meg munkaviszonyát. A tanulmányai befejezését követően 2005. december 31-éig fenntartotta munkaviszonyát, s az adott időtartam letöltésével álláspontja szerint arányosan ellentételezte a tanulmányi szerződésben nyújtott támogatást.
A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy az igénye érvényesítésével elkésett, mivel esetében nem megtámadási ok merült fel, hanem az érvénytelenség másik formája, a semmisség, amelyre határidő nélkül lehet hivatkozni.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú ítélet "helybenhagyását", és az alperes költségekben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az Mt.</a> öt évben maximálja a kiköthető munkaviszonyban eltöltendő időt, amely értelemszerűen a tanulmányok befejezésétől kezdődik. A per tárgyát képező tanulmányi szerződésben a felek a tanulmányok befejezésétől számítva mindösszesen 1 évet kötöttek ki, amely a maximálisan kitölthető idő 20%-a. Összevetve ezt azzal, hogy a teljes képzés 25%-át fedezte a munkáltató az alperes személyi alapbérének 60%-ának megfelelő összegben, a kikötött idő semmiképpen nem minősíthető aránytalannak.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az érvénytelenségnek két esetét ismeri a Munka Törvénykönyve, a megtámadhatóságot, illetve a semmisséget. Megtámadhatóság általában a szerződéses akarat valamilyen lényeges hibáját jelenti, míg a semmisség objektív ok, azaz a jogszabályba való ütközés tényén alapul. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 7. § (1) bekezdése szerint a megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben, vagy körülményben tévedett feltéve, ha tévedését a másik fél okozta, vagy azt felismerhette, illetőleg ha mind a két fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Megtámadható a nyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá. A megtámadás határideje 30 nap, 6 hónap elteltével azonban a megtámadás joga nem gyakorolható.
A perbeli esetben az alperes nem hivatkozott szerződéses akarata valamely lényeges hibájára, hanem a munkáltató által kikötött, munkaviszonyban eltöltendő időtartamot találta jogszabályba ütközőnek (aránytalannak). Az Mt. 8. § (1) bekezdése szerint semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy egyébként jogszabályba ütközik. Semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat.
Mindezekre figyelemmel helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy igénye érvényesítésével nem késett el.
Érdemben helytállóan döntöttek az eljárt bíróságok a vonatkozásban, hogy a tanulmányi szerződésnek a munkavállaló által a munkáltatónál munkaviszonyban eltöltendő idő tartama nem tekinthető aránytalannak. Az Mt. 112. § (2) bekezdése szerint a tanulmányi szerződésben meg kell határozni a munkáltatónál kötelezően munkaviszonyban töltendő idő tartamát, aminek a támogatás mértékével arányban kell állnia, s amely az öt évet nem haladhatja meg. Helyesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy tanulmányi szerződésben a maximálisan kiköthető tanulmányi idő 20%-át rögzítették a felperesnél eltöltendő időként. A munkáltató a teljes képzés 25%-át támogatta, így számszerű adatokkal is alátámasztható, hogy a kikötött idő semmiképpen nem minősíthető aránytalannak.
A jogerős ítélet ennek megfelelően megfelelt a jogszabály rendelkezésének, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költséget a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles viselni az alperes, míg a felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (1) bekezdésének f) pontja, és 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett a Kúria.
Budapest, 2012. június 20.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s. k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s. k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s. k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.557/2011.)