EH 2013.11.M20

Ha a munkáltató jelentős mértékben megváltoztatja a munkakörülményeket, ami különösen érinti a munkavégzés helyeként megjelölt települések listáját köteles a munkavállalót a munkavégzéshez szükséges feltételekről részletesen tájékoztatni, ezeket biztosítani annak érdekében, hogy a munkaviszonyból eredő jogait megfelelően gyakorolhassa, kötelezettségeit teljesíteni tudja [1992. évi XXII. törvény 76/C. § (1)-(2) bekezdések, 102. § (3) bekezdés].*

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a keresetében a 2009. április 23-án kelt rendes felmondás jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondásban foglalt azon indok, hogy a kijelölt helyen történő munkavégzéstől elzárkózott, nem valós, a munkavégzést ugyanis nem tagadta meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes által kijelölt új munkaterületen történő munkavégzésre konkrét utasítást nem kapott és munkavégzési helyének megváltoztatása munkaviszonyra vonat...

EH 2013.11.M20 Ha a munkáltató jelentős mértékben megváltoztatja a munkakörülményeket, ami különösen érinti a munkavégzés helyeként megjelölt települések listáját köteles a munkavállalót a munkavégzéshez szükséges feltételekről részletesen tájékoztatni, ezeket biztosítani annak érdekében, hogy a munkaviszonyból eredő jogait megfelelően gyakorolhassa, kötelezettségeit teljesíteni tudja [1992. évi XXII. törvény 76/C. § (1)-(2) bekezdések, 102. § (3) bekezdés].*
A felperes a keresetében a 2009. április 23-án kelt rendes felmondás jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondásban foglalt azon indok, hogy a kijelölt helyen történő munkavégzéstől elzárkózott, nem valós, a munkavégzést ugyanis nem tagadta meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes által kijelölt új munkaterületen történő munkavégzésre konkrét utasítást nem kapott és munkavégzési helyének megváltoztatása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközött. Az alperes azért döntött munkaviszonya megszüntetéséről, mert a munkáltatótól átvett utasításra rávezette, hogy munkaügyi bírósághoz fordul. Hivatkozott továbbá az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a budapesti lakos felperes orvoslátogató munkakörben állt az alperes alkalmazásában, kötetlen munkaidő beosztásban. 2008-ban a Zafír-Fejér területen végezte feladatait, amely magában foglalta Bicske, Enying, Gárdony, Mór, Sárbogárd és Székesfehérvár területét. A peres felek a munkaszerződésben változó munkavégzési helyben állapodtak meg.
A felperes 2008. július 14-étől 2009. március 22-ig tartós keresőképtelen volt, ezért a munkáltató a korábban felperes által ellátott területre másik orvoslátogatót jelölt ki. A felperest felgyógyulását követően az igazgatóhelyettes arról tájékoztatta, hogy a jövőben a munkavégzési helye az Ajka-Gyöngy területre változik, amely magában foglalta Ajka, Celldömölk, Keszthely, Pápa, Sárvár, Sümeg, Vasvár, Zalaszentgrót, Balatonalmádi, Balatonfüred, Tapolca, Várpalota, Veszprém és Zirc térségeket, amelyek közül prioritást jelentett Veszprém, Ajka, Pápa, Várpalota és Keszthely. A terület részét képezte a zalai kistérség is, ahová a felperesnek havonta 1-2 alkalommal kellett ellátogatnia, a követelmény napi 10 orvos látogatása volt. Az alperes 2009. április 9-ei levelében írásban is közölte a felperessel, hogy munkavégzésének helyét megváltoztatja. Arról is informálta, hogy a munkavégzési hely megváltoztatásának szükségességét és indokoltságát a felperes nem vitathatja, a megváltozott helyen történő munkavégzés megtagadása, illetve az egyeztetés elmulasztása munkavállalói kötelezettségszegést jelent. Felszólította a felperest, hogy 3 munkanapon belül jelenjen meg az illetékes főosztályon, vagy más módon vegye fel a kapcsolatot. A felperes 2009. április 14-ei levelében kérdéseket intézett a munkáltatóhoz, többek között a személyi alapbérére, a munkaszerződés-módosítás szükségességére, szállásköltségre és a kiküldetésnek minősülésre vonatkozóan. Jelezte, hogy figyelembe véve a közlekedési viszonyokat, ideális esetben az új terület naponta történő elérése minimálisan 4-6 órát venne igénybe, amely aránytalan terhet róna rá, ezért rákérdezett arra, hogy amennyiben a továbbiakban is "ódzkodna" a tervezett új területtől, mi történne a munkaviszonyát illetően. Az alperes 2009. április 20-án kelt levelében a felperes kérdéseire részben válaszolt és közölte, hogy 2009. április 23-án személyesen jelenjen meg egyeztetés végett. A felperes április 22-én kelt levelében rögzítette, hogy nem vitatja a munkavégzési hely megváltoztatásának szükségességét és indokoltságát, a munkavégzést nem tagadja meg, ezt azonban azért nem kezdte meg, mert nem kapott sem utasítást, sem lehetőséget a konkrét munkavégzésre.
A felek 2009. április 23-án megbeszélést folytattak, amelynek során a munkáltató a felperes részére írásbeli utasítást adott át a munkavégzési hely megváltoztatásáról, amelyben rögzítette, hogy új munkavégzési helye a Gyöngy-Ajka terület lesz, a felperes az átvett okiratra rávezette: "várom a konkrét munkavégzésre vonatkozó utasítást és egyben közlöm, hogy a munkaügyi bírósághoz fordulok".
Az alperes ezt követően a felperes részére rendes felmondást közölt, amelynek indokolása szerint a felperes a 2009. április 23-án megtartott személyes egyeztetésen továbbra is elzárkózott a munkáltató által kijelölt új munkavégzési helyen történő munkavégzéstől és nem terjesztett elő elfogadható védekezést.
A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában megállapította, hogy a szóbeli egyeztetésen a felperes nem tett az új munkavégzési terület elfogadására vonatkozó egyértelmű nyilatkozatot. A meghallgatott tanúk vallomásai alapján pedig nem találta bizonyítottnak az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Kiemelte, hogy a peres felek között nem volt vitatott az a tény, mely szerint a felperes munkaszerződésében változó munkavégzési helyet kötöttek ki. A felperes ténylegesen a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76/C. § (2) bekezdése szerint telephelyen kívül végezte a munkáját, a munkaterülete volt az, amit az alperes a munkaszerződésben foglaltak szerint megváltoztatott. A perben a felperes vitatta, hogy elzárkózott volna a kijelölt új munkavégzési helyen történő munkavégzéstől, de emellett hivatkozott az utasítás jogellenességére is.
A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eset összes körülményei alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperes elzárkózott az utasítás teljesítésétől, annak nem kívánt eleget tenni. A felperes tudta, hogy kinél kell jelentkeznie, ismerte a területet és tudomással bírt a további teendőkről is. Valamennyi tanú egyezően adta elő, hogy a felperes tényleges magatartása szerint elzárkózott az utasítás teljesítésétől, a felperes egyszerűen nem vette fel a munkát, nem jelentkezett a tréninganyagért, holott tudta, hogy mi lett volna a megfelelő eljárás. Ez a magatartás a munkaügyi bíróság helytálló értékelése szerint munkavállalói kötelezettségszegést valósított meg.
A másodfokú bíróság a felperes saját nyilatkozataiból megállapította, hogy csak látszólag volt együttműködő a munkáltatójával a számára kijelölt munkavégzési helyen történő munkavégzésben, mert az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásai ennek ellenkezőjét mutatták. Nyíltan nem tagadta meg a munkavégzést, de egyértelmű volt, hogy az utasítást nem teljesítette és a munkáltató képviselőivel sem abból a célból és annak érdekében tárgyalt szóban és írásban, hogy a munkát felvehesse. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság is valósnak találta a felmondási indokot.
A törvényszék álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott az utasítás jogellenességére is. Mivel a felek változó munkavégzési helyben állapodtak meg, a felperes ténylegesen a telephelyen kívül végezte a munkáját a betegállományát megelőzően is, egyedül a munkaterülete változott. A felperes kötetlen munkaidő-beosztásban dolgozott, amelynek során maga osztotta be a feladatait - amely tényt a felperes sem vitatott, a tanúvallomások pedig alátámasztották - ezért az alperesi utasítás megfelelt a jogszabály rendelkezéseinek. A változó munkahelyre alkalmazott munkavállalónak eleve számolnia kell a munkahelyváltozásokkal, a munkáltató más telephelyére átirányítása szükségességét és indokoltságát nem vitathatja. A felperes ezért legfeljebb a tényleges munkavégzés megkezdését követően hivatkozhatott volna arra, hogy a napi 10 orvos látogatását nem tudja teljesíteni, figyelemmel a munkavégzés körülményeire, ezt követően lett volna a munkáltatónak intézkedési kötelezettsége.
A törvényszék nem találta megalapozottnak a felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozását sem. A tanúvallomásokból megállapította, hogy a felperes tartós betegállományának ideje alatt álláshelyét betöltötték, felgyógyulása után pedig a munkáltató igyekezett olyan munkavégzési helyet találni számára, ahol a működési területének legtávolabbi pontja - a XI. kerületi autópálya melletti lakóhelyéhez képest - hozzávetőlegesen 100 km volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását, továbbá az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 3. § (4) és (5) bekezdésébe, továbbá 206. § (1) bekezdésébe ütközően rekesztették ki a bizonyítékok köréből a 2009. április 23-án lezajlott megbeszélésről általa készített hangfelvételt. E körben hivatkozott a BH 2001.110. számú eseti döntésére, valamint a hasonló tárgyú Pécsi Ítélőtábla Bírósági Döntések Tárának 2009/11. számában közzétett Pf. I. 20 081/2009/3. számú határozatára, amelyekből megállapítható, hogy személyiségi jogok megsértésére való hivatkozással nem lett volna helye az általa felajánlott bizonyítás mellőzésének.
Az alperes a perben arra hivatkozott, hogy a munkavégzése tekintetében csupán a munkavégzés helye változott. A per bizonyítékaiból azonban egyértelműen kitűnik, hogy változott a közvetlen vezetőjének a személye, az általa alkalmazandó termékek, gyógyszerek köre is. Ennek figyelembevételével a hosszú keresőképtelenség állapotából történő visszatérte után elégtelen volt az alperes tájékoztatása, az megsértette az Mt. 102. § (3) bekezdés a), b)</a> és c) pontját. Kifejtette továbbá, hogy önmagában az, hogy egy munkavállaló nem ért egyet a munkáltató döntésével és ezt akár peres úton is érvényesíteni kívánja, nem szolgálhat a rendes felmondás alapjául.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes a keresetében, a fellebbezésében, továbbá a felülvizsgálati kérelmében is többek között arra hivatkozott, hogy a munkáltató 2009. április 23-án kelt rendes felmondásában foglalt azon indokolás, mely szerint az új munkavégzési helyen történő munkavégzéstől elzárkózott, nem felel meg a valóságnak. Érvelése szerint az új munkavégzési helyen történő feladatellátást nem vitatta, annak jogszerűségét támadta, továbbá részletes felvilágosítást kért a munka ellátása tekintetében. Ezért a perben az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az utasítás teljesítésétől, vagyis az új munkavégzési helyen történő feladatellátástól valóban elzárkózott.
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes az Mt. 76/C. § (1) és (2) bekezdése alapján változó munkahelyen történő munkavégzésben állapodott meg az alperessel akként, hogy munkáját az alperes szokásos telephelyén kívül végezte. Nem volt vitatott az sem, hogy a felperes a munkáltatóval keletkezett konfliktusát megelőzően 2008. július 14. és 2009. március 22-e között, vagyis több mint 8 hónapon keresztül tartósan keresőképtelen betegállományban volt, amely időszak alatt az alperes gazdaságossági szempontok alapján munkaterületét más munkavállalóra osztotta át. A felperes visszatérését követően a felek szóban, illetőleg írásban folytattak megbeszélést a munkáltató által kijelölt új munkavégzési hely vonatkozásában.
Az Mt. 102. § (3) bekezdése szerint a munkáltató köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani, a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja, továbbá a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni. A felperes a perben becsatolt, a munkáltatóhoz címzett írásbeli nyilatkozataiban a munkavégzést nem tagadta meg, csupán jelentős változásokra tekintettel a jogszabályban foglalt tájékoztatás megadását kérte, amelynek a munkáltató írásbeli válaszaiban csak részben tett eleget.
A rendelkezésre álló bizonyítékokból ítéleti bizonyossággal nem állapítható meg, hogy az alperes a 2009. április 23-án megtartott egyeztetésen a fenti jogszabályi rendelkezésnek megfelelő, teljes körű tájékoztatást megadta a felperes részére, vagyis közölte, hogy munkaeszközeit mikor és hol veheti át, továbbá a munkája során értékesített termékekről a teljes körű oktatást, tájékoztatást mikor és hol kapja meg.
Nem tisztázott továbbá az a körülmény sem, hogy a munkáltató intézkedésének indokolásában foglalt "elzárkózás", a tényleges megbeszélést megelőző rögzítésére miért került sor, figyelembe véve, hogy felperes megelőző, írásbeli nyilatkozatai evvel ellentétes közlést tartalmaznak.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során a munkaügyi bíróságnak az Mt. 89. § (2) bekezdésében foglalt bizonyítási teher figyelembevételével a munkáltatót fel kell hívnia arra, hogy a munkavégzési hely megváltoztatására vonatkozó munkáltatói utasítás körében igazolja az Mt. 102. § (3) bekezdés a), b)</a> és c) pontjában foglaltak megtartását. E körben tisztázni kell, hogy a felperes felgyógyulásakor részére milyen munkaterületek voltak felajánlhatóak, a felajánlott területet korábban ki, milyen lakóhellyel rendelkező munkatárs látta el. Az alperesnek igazolnia kell, hogy a munkavégzés feltételeit (gépkocsi, oktatás... stb.) a jogszabályoknak megfelelően biztosította, és erről a felperest pontosan tájékoztatta. Ezen bizonyítási eljárás után kell értékelni a felperesnek a szóbeli egyeztetéskor tanúsított magatartását, valamint, hogy ez a munkavégzéstől "elzárkózónak" tekinthető-e.
(Kúria Mfv. II. 10.732/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Horváth Z. Péter ügyvéd által képviselt dr. S. E. felperesnek - a Peszlen Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Peszlen Zoltán ügyvéd) által képviselt E. Gy. Nyrt. alperes ellen rendes felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.630.236/2012/3. számú ítéletének felülvizsgálattal nem támadott rendelkezését nem érinti, a rendes felmondás jogellenessége és jogkövetkezményei tárgyában meghozott rendelkezését a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 43.M.2481/2009/19. számú ítélete ezen részére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét egyenként 60 000 Ft-ban (Hatvanezer forintban), a felülvizsgálati eljárás illetékét 638 600 Ft-ban (Hatszázharmincnyolcezer-hatszáz forintban) állapítja meg.
I n d o k o l á s
A felperes a keresetében a 2009. április 23-án kelt rendes felmondás jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását, továbbá azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 9 600 forint elmaradt munkabér és perköltsége megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondásban foglalt azon indok, hogy a kijelölt helyen történő munkavégzéstől elzárkózott, nem valós, a munkavégzést ugyanis nem tagadta meg. Érvelése szerint az alperes által kijelölt új munkaterületen történő munkavégzésre konkrét utasítást nem kapott és munkavégzési helyének megváltoztatása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközött. Érvelése szerint az alperes azért döntött munkaviszonya megszüntetéséről, mert a munkáltatótól átvett utasításra rávezette, hogy munkaügyi bírósághoz fordul. Hivatkozott továbbá az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására is és azt állította, hogy 2008. évben Sz. E.-val, 2009. évben pedig dr. V. P.-l és dr. L. I.-val volt személyes konfliktusa.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes orvoslátogató munkakörben állt az alperes alkalmazásában, kötetlen munkaidő beosztásban. 2008-ban a Zafír-Fejér területen végezte feladatait, amely magába foglalta Bicske, Enying, Gárdony, Mór, Sárbogárd és Székesfehérvár területét. A peres felek a munkaszerződésben változó munkavégzési helyben állapodtak meg.
A felperes 2008. július 14-étől 2009. március 22-ig tartós keresőképtelen volt, ezért a munkáltató a korábban felperes által ellátott területre másik orvoslátogatót jelölt ki. A felperest felgyógyulását követően dr. V. P. értékesítési igazgatóhelyettes arról tájékoztatta, hogy a jövőben a munkavégzési helye az Ajka-Gyöngy területre változik, amely magába foglalta Ajka, Celldömölk, Keszthely, Pápa, Sárvár, Sümeg, Vasvár, Zalaszentgrót, Balatonalmádi, Balatonfüred, Tapolca, Várpalota, Veszprém és Zirc térségeket, amelyek közül prioritást jelentett Veszprém, Ajka, Pápa, Várpalota és Keszthely. A terület részét képezte a zalai kistérség is, ahová a felperesnek havonta 1-2 alkalommal kellett ellátogatnia, a követelmény napi 10 orvos látogatása volt. A szóbeli tájékoztatást követően dr. V. P. a felperest dr. M-né dr. P. E. régióvezetőhöz irányította. Az alperes 2009. április 9-ei levelében írásban is közölte a felperessel, hogy munkavégzésének helyét megváltoztatja. Arról is informálta, hogy a munkavégzési hely megváltoztatásának szükségességét és indokoltságát a felperes nem vitathatja, a megváltozott helyen történő munkavégzés megtagadása, illetve az egyeztetés elmulasztása munkavállalói kötelezettségszegést jelent. Felszólította a felperest, hogy 3 munkanapon belül jelenjen meg az illetékes főosztályon, vagy más módon vegye fel a kapcsolatot. A felperes 2009. április 14-ei levelében kérdéseket intézett a munkáltatóhoz, többek között a személyi alapbérére, a munkaszerződés-módosítás szükségességére, szállásköltségre és a kiküldetésnek minősülésre vonatkozóan. Jelezte, hogy figyelembe véve a közlekedési viszonyokat, ideális esetben az új terület naponta történő elérése minimálisan 4-6 órát venne igénybe, amely aránytalan terhet róna rá, ezért rákérdezett arra, hogy amennyiben a továbbiakban is "ódzkodna" a tervezett új területtől, mi történne a munkaviszonyát illetően. Az alperes 2009. április 20-án kelt levelében a felperes kérdéseire részben válaszolt és közölte, hogy 2009. április 23-án személyesen jelenjen meg egyeztetés végett. Ismételten figyelmeztette a felperest, hogy az új munkavégzési helyen történő munkavégzés megtagadása munkavállalói kötelezettségszegésnek minősül, súlyos szankciókat, esetlegesen a munkaviszonya megszüntetését is maga után vonhatja. A felperes április 22-én kelt levelében rögzítette, hogy nem vitatja a munkavégzési hely megváltoztatásának szükségességét és indokoltságát, a munkavégzést nem tagadja meg, ezt azonban azért nem kezdte meg, mert nem kapott sem utasítást, sem lehetőséget a konkrét munkavégzésre.
A felek 2009. április 23-án megbeszélést folytattak, amelynek során a munkáltató a felperes részére írásbeli utasítást adott át a munkavégzési hely megváltoztatásáról, amelyben rögzítette, hogy új munkavégzési helye a Gyöngy-Ajka terület lesz, továbbá felhívta a figyelmét, hogy a jelen utasítás megtagadását a munkáltató munkavállalói kötelezettségszegésként fogja értelmezni. A felperes az átvett okiratra rávezette: "várom a konkrét munkavégzésre vonatkozó utasítást és egyben közlöm, hogy a munkaügyi bírósághoz fordulok".
Az alperes ezt követően a felperes részére rendes felmondást közölt, amelynek indokolása szerint a felperes a 2009. április 23-án megtartott személyes egyeztetésen továbbra is elzárkózott a munkáltató által kijelölt új munkavégzési helyen történő munkavégzéstől és nem terjesztett elő elfogadható védekezést. A munkáltatói álláspont szerint a felperes azzal, hogy a kijelölt helyen történő munkavégzéstől elzárkózott, megsértette a munkaviszonyból eredő kötelezettségeit. A változó munkavégzési helyen foglalkoztatott munkavállalók esetében a munkáltatónak jogos gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy a munkavállalók munkavégzési helyének megváltoztatására a gyakorlatban is képes legyen.
A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában megállapította, hogy a szóbeli egyeztetésen a felperes nem tett az új munkavégzési terület elfogadására vonatkozó egyértelmű nyilatkozatot.
A felperes által az érintettek hozzájárulásának hiányában rögzített hangfelvételt a bíróság kirekesztette a bizonyítékok köréből, a meghallgatott tanuk vallomásai alapján pedig nem találta bizonyítottnak az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a jogellenes munkabérlevonás tekintetében megváltoztatta és kötelezte az alperest 9.600 Ft felperes részére történő megfizetésére, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperesi fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a peres felek között nem volt vitatott az a tény, mely szerint a felperes munkaszerződésében változó munkavégzési helyet kötöttek ki. A felperes ténylegesen a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76/C. § (2) bekezdése szerint telephelyen kívül végezte a munkáját, a munkaterülete volt az, amit az alperes a munkaszerződésben foglaltak szerint megváltoztatott. A perben a felperes vitatta, hogy elzárkózott volna a kijelölt új munkavégzési helyen történő munkavégzéstől, de emellett hivatkozott az utasítás jogellenességére is.
A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eset összes körülményei alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperes elzárkózott az utasítás teljesítésétől, annak nem kívánt eleget tenni. A tanúvallomások alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy V. P. szóban és írásban, dr. M-né dr. P. E. pedig szóban tájékoztatta a felperest a munkaköri feladatairól, ezért alaptalanul rögzítette az április 23-ai utasításon, hogy konkrét utasításokat kér, mert azok már közlésre kerültek. A felperes tudta, hogy kinél kell jelentkeznie, ismerte a területet és tudomással bírt a további teendőkről is. Valamennyi tanú egyezően adta elő, hogy a felperes tényleges magatartása szerint elzárkózott az utasítás teljesítésétől, a felperes egyszerűen nem vette fel a munkát, nem jelentkezett a tréninganyagért, holott tudta, hogy mi lett volna a megfelelő eljárás. Ez a magatartás a munkaügyi bíróság helytálló értékelése szerint munkavállalói kötelezettségszegést valósított meg.
A másodfokú bíróság a felperes saját nyilatkozataiból megállapította, hogy csak látszólag volt együttműködő a munkáltatójával a számára kijelölt munkavégzési helyen történő munkavégzésben, mert az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásai ennek ellenkezőjét mutatták. Nyíltan nem tagadta meg a munkavégzést, de egyértelmű volt, hogy az utasítást nem teljesítette és a munkáltató képviselőivel sem abból a célból és annak érdekében tárgyalt szóban és írásban, hogy a munkát felvehesse. A felperes azért tárgyalt és levelezett az alperessel, hogy elkerülje a kijelölt munkavégzési helyen a munka felvételét, vagy hogy ehelyett számára kedvezően, közös megegyezéssel szűnjön meg a munkaviszonya. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság is valósnak találta azt a felmondási indokot, hogy a felperes elzárkózott a munkáltató által kijelölt új munkavégzési helyen történő munkavégzés elől.
A törvényszék álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott az utasítás jogellenességére is. Mivel a felek változó munkavégzési helyben állapodtak meg, a felperes ténylegesen a telephelyen kívül végezte a munkáját a betegállományát megelőzően is, egyedül a munkaterülete változott. A felperes kötetlen munkaidő-beosztásban dolgozott, amelynek során maga osztotta be a feladatait - amely tényt a felperes sem vitatott, a tanúvallomások pedig alátámasztották - ezért az alperesi utasítás megfelelt a jogszabály rendelkezéseinek.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a változó munkahelyre alkalmazott munkavállalónak eleve számolnia kell a munkahelyváltozásokkal, a munkáltató más telephelyére átirányítása szükségességét és indokoltságát nem vitathatja. A felperes ezért legfeljebb a tényleges munkavégzés megkezdését követően hivatkozhatott volna arra, hogy a napi 10 orvos látogatását nem tudja teljesíteni, figyelemmel a munkavégzés körülményeire, ezt követően lett volna a munkáltatónak intézkedési kötelezettsége. A felperes azonban nem ennek megfelelően járt el, az utasítást ténylegesen nem teljesítette.
A törvényszék nem találta megalapozottnak a felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra történő hivatkozását sem. A tanúvallomásokból megállapította, hogy a felperes tartós betegállományának ideje alatt álláshelyét betöltötték, felgyógyulása után pedig a munkáltató igyekezett olyan munkavégzési helyet találni számára, ahol a működési területének legtávolabbi pontja - a XI. kerületi autópálya melletti lakóhelyéhez képest - hozzávetőlegesen 100 km volt.
A másodfokú bíróság szerint a felperes által a rendeltetésellenesség alátámasztására indítványozott hangfelvétel meghallgatása szükségtelen volt, mert egyrészről személyiségi jogokat sértett volna, másrészről azonban a felperes saját előadása szerint is a rendes felmondásra vonatkozó okirat elő volt már készítve az április 23-ai megbeszélésen, ezért a munkáltatói döntés független volt a felperes azon nyilatkozatától, hogy munkaügyi bírósághoz kíván fordulni. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan járt el, amikor a Pp. 3. § (4) bekezdése szerint a felperes bizonyítási indítványát mellőzte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását, továbbá az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 3. § (4) és (5) bekezdésébe, továbbá 206. § (1) bekezdésébe ütközően rekesztették ki a bizonyítékok köréből a 2009. április 23-án lezajlott megbeszélésről általa készített hangfelvételt. E körben hivatkozott a BH 2001.110. számú eseti döntésére, valamint a hasonló tárgyú Pécsi Ítélőtábla Bírósági Döntések Tárának 2009/11. számában közzétett Pf.I.20.081/2009/3. számú határozatára, amelyekből megállapítható, hogy személyiségi jogok megsértésére való hivatkozással nem lett volna helye az általa felajánlott bizonyítás mellőzésének.
Érvelése szerint megalapozatlan a jogerős ítélet azon indokolása is, hogy az indítványozott bizonyítás lefolytatása egyébként is szükségtelen lett volna. Érvelése szerint ugyanis a tanúvallomások számos ponton ellentétben állnak a hangfelvétel által tanúsított tényekkel. A Fővárosi Törvényszék a szükségtelenség körében arra hivatkozott, hogy az alperesi felmondó nyilatkozat már elő volt készítve. A hangfelvétel alapján azonban egyértelműen megállapítható, hogy egyrészt az alperes minden alternatívára fel volt készülve, miután mind a rendes felmondás, mind pedig a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó okirat rendelkezésre állt, másrészt a felmondólevél átadására közvetlenül a felperesnek a munka felvételére vonatkozó egyértelműen pozitív nyilatkozata, valamint a munkaügyi jogvita kezdeményezésére vonatkozó megjegyzése után került sor. E körben kiemelte, hogy az alperes a rendes felmondás indoka valóságának bizonyítására kizárólag tanúvallomásokat sorakoztatott fel és e tanúk még a vallomás megtételekor is az alperes alkalmazásában álltak, közvetve, vagy közvetlenül részt vettek a rendes felmondás előkészítésében és foganatosításában, ezért értelemszerűen érdekellentét állt fenn. A mellőzött hangfelvétel alapján ugyanakkor megállapítható, hogy az ügy érdemére vonatkozóan tettek vagy a valósággal ellentétben álló, vagy a valós eseményeket kifejezetten elhallgató, illetve eltorzító tanúvallomásokat. Ezért a hangfelvétel meghallgatása semmiképpen nem tekinthető szükségtelen bizonyítási eljárásnak.
Kifejtette továbbá, hogy az alperesnek a per során a felmondásban foglaltak valóságát kellett bizonyítania, vagyis azt, hogy a felperes 2012. április 23-án megtartott személyes egyeztetésen továbbra is elzárkózott az új munkavégzési helyen történő munkavégzés elől. A hangfelvétel meghallgatásával egyértelművé vált volna, hogy a felperes az új munkavégzés feltételét egyértelműen és kifejezetten elvállalta, és a munkaügyi bírósághoz fordulása, valamint a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetés visszautasítására vonatkozó nyilatkozatát közvetlenül követően került sor a felmondás átadására.
Az alperes a perben következetesen arra hivatkozott, hogy a felperes munkavégzése tekintetében csupán a munkavégzés helye változott. A per bizonyítékaiból azonban egyértelműen kitűnik, hogy változott a felperes közvetlen vezetőjének a személye, az általa alkalmazandó termékek, gyógyszerek köre is. Ennek figyelembevételével a felperes hosszú keresőképtelenség állapotából történő visszatérte után elégtelen volt az alperes tájékoztatása, az megsértette az Mt. 102. § (3) bekezdés a), b)</a> és c) pontját. Kifejtette továbbá, hogy önmagában az, hogy egy munkavállaló nem ért egyet a munkáltató döntésével és ezt akár peres úton is érvényesíteni kívánja, nem szolgálhat a rendes felmondás alapjául.
A felülvizsgálati kérelem hivatkozása szerint az ítéletek
megalapozatlanságát támasztja alá az a körülmény is, hogy a bíróságok a becsatolt bizonyítékok ellenére nem vizsgálták érdemben a 2009. április 23-ai intézkedésekhez vezető munkáltatói utasítások jogszerűségét, illetve azzal kapcsolatban nyilvánvalóan valótlan tényeket állapítottak meg a tényállás körében és nem értékeltek olyan tényeket, amelyek a peres eljárás során bizonyítást nyertek. Vitatta a másodfokú ítéletben megállapított tényállást a munkavégzési helyek távolsága vonatkozásában.
Hivatkozott arra is, hogy a munkavégzési hely megváltoztatására vonatkozó munkáltatói döntésről dr. V. P. értékesítési igazgatóhelyettes tájékoztatta, ugyanakkor a munkáltatói jogkört dr. L. I. Á., a munkavégzéssel összefüggő utasítási jogokat pedig az Orvoslátogató 2. osztály vezetője gyakorolta. Mindezek alapján a munkáltató utasítása az Mt. 74. § (2) bekezdésébe is ütközött.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a "felülvizsgálati kérelem elutasítását" és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A felperes a munkaügyi bíróságon előterjesztett keresetében, a fellebbezésében, továbbá a felülvizsgálati kérelmében is többek között arra hivatkozott, hogy a munkáltató 2009. április 23-án kelt rendes felmondásában foglalt azon indokolás, mely szerint az új munkavégzési helyen történő munkavégzéstől elzárkózott, nem felel meg a valóságnak. Érvelése szerint az új munkavégzési helyen történő feladatellátást nem vitatta, annak jogszerűségét támadta, továbbá részletes felvilágosítást kért a munka ellátása tekintetében. Ezért a perben az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes az utasítás teljesítésétől, vagyis az új munkavégzési helyen történő feladatellátástól valóban elzárkózott.
Az eljáró bíróságok a perben meghallgatott tanúvallomások és a felperes személyes előadása alapján is azt állapították meg, hogy nyíltan nem tagadta meg a munkavégzést, de az arra vonatkozó utasítást egyértelműen nem teljesítette.
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes az Mt. 76/C. § (1) és (2) bekezdése alapján változó munkahelyen történő munkavégzésben állapodott meg az alperessel akként, hogy munkáját az alperes szokásos telephelyén kívül végezte. Nem volt vitatott a per során az sem, hogy a felperes a munkáltatóval keletkezett konfliktusát megelőzően 2008. július 14. és 2009. március 22-e között, vagyis több, mint 8 hónapon keresztül tartósan keresőképtelen betegállományban volt, amely időszak alatt az alperes gazdaságossági szempontok alapján munkaterületét más munkavállalóra osztotta át. A felperes visszatérését követően a felek szóban, illetőleg írásban folytattak megbeszélést a munkáltató által kijelölt új munkavégzési hely vonatkozásában.
Az Mt. 102.§ (3) bekezdése szerint a munkáltató köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani, a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja, továbbá a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni. A felperes a perben becsatolt, a munkáltatóhoz címzett írásbeli nyilatkozataiban a munkavégzést nem tagadta meg, csupán a jogszabályban foglalt tájékoztatás megadását kérte, amelynek a munkáltató írásbeli válaszaiban csak részben tett eleget.
A rendelkezésre álló bizonyítékokból ítéleti bizonyossággal nem állapítható meg, hogy az alperes a 2009. április 23-án megtartott egyeztetésen a fenti jogszabályi rendelkezésnek megfelelő, teljes körű tájékoztatást megadta a felperes részére, vagyis közölte, hogy munkaeszközeit mikor és hol veheti át, továbbá a munkája során értékesített termékekről a teljes körű oktatást, tájékoztatást mikor és hol kapja meg.
Nem tisztázott továbbá az a körülmény sem, hogy a munkáltató intézkedésének indokolásában foglalt "elzárkózás", a tényleges megbeszélést megelőző rögzítésére miért került sor, figyelembe véve, hogy felperes megelőző, írásbeli nyilatkozatai evvel ellentétes közlést tartalmaznak.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezését nem érintette, a rendes felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása körében az elsőfokú ítélet ezen részére is kiterjedő hatállyal a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során a munkaügyi bíróságnak az Mt. 89. § (2) bekezdésében foglalt bizonyítási teher figyelembevételével a munkáltatót fel kell hívnia arra, hogy a munkavégzési hely megváltoztatására vonatkozó munkáltatói utasítás körében igazolja az Mt. 102. § (3) bekezdés a), b)</a> és c) pontjában foglaltak megtartását. E körben tisztázni kell, hogy a felperes felgyógyulásakor részére milyen munkaterületek voltak felajánlhatóak, a felajánlott területet korábban ki, milyen lakóhellyel rendelkező munkatárs látta el. Az alperesnek igazolnia kell, hogy a munkavégzés feltételeit (gépkocsi, oktatás...stb) a jogszabályoknak megfelelően biztosította, és erről a felperest pontosan tájékoztatta. Ezen bizonyítási eljárás után kell értékelni a felperesnek a szóbeli egyeztetéskor tanúsított magatartását, valamint, hogy ez a munkavégzéstől "elzárkózónak" tekinthető-e.
Mindezen kérdések tisztázása után van lehetőség annak eldöntésére, hogy a tényállás pontos megállapításához szükség van-e a hangfelvétel értékelésére.
A Pp. 275. § (5) bekezdése értelmében a felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét a Kúria csupán megállapította azzal, hogy annak viselése felől az új határozatot hozó bíróság dönt.
Budapest, 2013. szeptember 4.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.732/2012.)
*Azonos rendelkezést tartalmaz a 2012. évi I. törvény (új Mt.</a>) 5. § (1) és (4) bekezdése.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.