adozona.hu
EH 2013.11.M19
EH 2013.11.M19
A bíróságnak csak a rendelkezésére álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie (1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 4. §, 8. §, 79. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete előbb az I. r. alperes ellen irányult a munkaviszony jogellenes megszüntetése megállapítása és jogkövetkezményei iránt, majd a keresetét kiterjesztette a II. r. alperesre is, és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a II. r. alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, és kérte ennek jogkövetkezményei alkalmazását, míg másodlagosan tartotta fenn az I. r. alperessel szemben előterjesztett munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítására irányuló ...
EH 2013.11.M19 A bíróságnak csak a rendelkezésére álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie (1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 4. §, 8. §, 79. §).
A felperes keresete előbb az I. r. alperes ellen irányult a munkaviszony jogellenes megszüntetése megállapítása és jogkövetkezményei iránt, majd a keresetét kiterjesztette a II. r. alperesre is, és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a II. r. alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, és kérte ennek jogkövetkezményei alkalmazását, míg másodlagosan tartotta fenn az I. r. alperessel szemben előterjesztett munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítására irányuló keresetét.A munkaügyi bíróság részítéletében megállapította, hogy a II. r. alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát és az az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte a II. r. alperest a felperes javára felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan - az elmaradt munkabér kivételével - a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított, a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben irányadó tényállás szerint a felperes 2006. október 16-ától állt határozatlan időtartamú munkaviszonyban az I. r. alperesnél könyvelő munkakörben. A munkaszerződése 5. pontja versenytilalmi megállapodást tartalmazott.
A felperes 2009. november 2-án az addigi munkakörülmények között végezte a munkáját, amikor délután a szakmai felettese 2009. október 31-ére dátumozott, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodást adott át a részére, amely e dátum szerinti napon szüntette meg a felperesnek az I. r. alperesnél fennállt munkaviszonyát. Tartalmazta továbbá azt, hogy az itt eltöltött munkaviszony a végkielégítés és a felmondási idő szempontjából a II. r. alperesnél mint új munkáltatónál eltöltött munkaidőbe beszámít. A megállapodás aláírását követően adták át a felperesnek a II. r. alperessel kötendő munkaszerződést, amely nem tartalmazta a korábbi munkaszerződés 5. pontját, ezért a felperes azt nem írta alá. A versenytilalmi megállapodást illetően a felperes és a II. r. alperes nem jutott megegyezésre 2009. november 3-án sem, ezért a felperes a munkaszerződést nem írta alá.
A felperessel az I. r. alperes 2009. november 4-én elszámolt, de csak 2009. október 31-éig. Az ezt követően ledolgozott napokra a munkabér kifizetését attól tették függővé, hogy a felperes a II. r. alperessel e napokra határozott idejű szerződést köt-e.
2009. november 5-én a közös megegyezéses megállapodást a felek "érvénytelenítették", és a felperes 2009. november 2-ai keltezéssel munkaszerződést írt alá a II. r. alperessel 2009. november 1-jétől 2009. november 3-áig terjedő határozott időre a bér elszámolása feltételeként.
A felperes 2009. november 17-én rendkívüli felmondással szüntette meg az I. r. alperesnél fennállt munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjában és a (2) bekezdés b) pontjában, a 89. § (4) bekezdésében és az MK. 154. számú állásfoglalásban foglaltakra tekintettel megállapította, hogy 2009. november 1-jével az I. r. és a II. r. alperes személyében a felperes munkaviszonyát is érintő munkáltatói jogutódlás következett be. A felperes a munkáját változatlan feltételek mellett, ugyanazon munkavégzési helyen, azonos munkabérért végezte 2009. október 31-ét követően is a II. r. alperes részére. A munkajogi jogutódlásra tekintettel a jogelőddel létesített felperesi munkaviszony a jogutódnál változatlanul fennmaradt. Ebből következően az I. r. alperes és a felperes által 2009. november 2-án aláírt, de 2009. október 31-ére keltezett megállapodás a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről az Mt. 85/A. §-ába ütközött, tehát semmis. Ennélfogva joghatás kiváltására alkalmatlan volt a megállapodásra a felek által 2009. november 5-én rávezetett "érvénytelen" megjegyzés is, valamint a felperes 2009. november 17-én I. r. alperessel közölt rendkívüli felmondása is. A jogutódlást követően ugyanis a felperes már a jogutód II. r. alperessel, és nem a jogelőddel állt munkaviszonyban.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes által 2009. november 5-én aláírt, és november 2-ára keltezett határozott idejű munkaszerződés valójában munkaszerződés-módosításként értékelendő, hiszen a már fennálló határozatlan idejű munkaviszony tartama alatt nem lehet újabb munkaszerződést kötni, csupán a már meglévőt módosítani.
A felperes 2010. március 4-én a "határozott idejű munkaszerződést" elkésetten támadta meg. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor hivatalból megállapította, hogy a megállapodáskor az II. r. alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát. Azért íratta alá ugyanis a munkaszerződés-módosítást a felperessel, mert azt állította, hogy részére a kétnapi elvégzett munkája után járó munkabért csak ebben az esetben tudja megfizetni. Ezzel azonban a felperes jogos érdekeit csorbította, mivel a határozatlan idejű munkaviszony határozott idejűvé alakítását célozta, ezért magatartása az Mt. 4. § (1) és (2) bekezdésébe ütközött.
Erre tekintettel a felperes munkaviszonya a II. r. alperesnél határozatlan időtartamú volt, így az jogszerűen nem szűnhetett meg 2009. november 3-án a határozott idő elteltével. A II. r. alperes a felperes munkaviszonyának megszüntetésekor nem az Mt. 87. §-ban foglaltak szerint járt el, ezért az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Ennek jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (6) és (7) bekezdés szerint marasztalta a II. r. alperest.
A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Jogszerűnek ítélte az elsőfokú bíróság részítéletét az alperesek közötti munkajogi jogutódlás megállapítása, és erre tekintettel az I. r. alperes és a felperes között létrejött közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésre vonatkozó megállapodás és a felperesnek a jogelődhöz címzett 2009. november 17-ei rendkívüli felmondása, valamint a "határozott idejű munkaszerződés" értékelése körében.
Álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a II. r. alperes részéről a rendeltetésellenes joggyakorlást. Az ekként minősített II. r. alperesi magatartás körében az elsőfokú bíróság valójában megtévesztést jelentő körülményeket értékelt. A II. r. alperes tévesen állította, hogy a felperes nála nem áll munkaviszonyban, így a 2009 novemberben ledolgozott napokra járó munkabért csak az erre az időre kötött határozott idejű munkaszerződés esetén fizetheti ki a felperesnek. A magatartás rendeltetésellenesnek nem minősíthető, mert erről csak akkor lehet szó, ha a joggyakorlás alakilag törvényesnek tűnik, de a célja nem felel meg a törvénynek, és az más jogos érdekének csorbítására irányul vagy vezet.
A döntése meghozatalakor ezen túlmenően az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-ba ütközően túlterjeszkedett a kereseten. A felperesnek ugyanis nem volt kereseti kérelme, amelyben a II. r. alperes rendeltetésellenes joggyakorlásának megállapítását kérte volna. A 2010. március 10-ei keresetmódosítás az I. r. alperes vonatkozásában az Mt. 3. § (1) bekezdésébe ütköző magatartásra hivatkozott. Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításával kapcsolatos elsőfokú ítéleti okfejtést mellőzte.
Megállapította, hogy a 2009. november 2-ára keltezett "határozott idejű munkaszerződés" érvényesnek és joghatályosnak tekintendő, ezért a II. r. alperes és a felperes közötti munkaviszony az Mt. 86. § c) pontja alapján a törvény erejénél fogva megszűnt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte.
Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a II. r. alperes a munkaszerződés módosításakor rendeltetésellenesen járt el. Az elsőfokú bíróság ugyanis a szerződés megkötéséhez vezető események láncolatát is vizsgálta és helyesen vonta le azon következtetését, hogy jogutódlás következett be, melyre tekintettel nem volt szükség munkaszerződés megkötésére a munkabér kifizetéséhez. Ugyanakkor a szükségtelen munkaszerződés miatt alakult át a felperes munkaviszonya határozott idejűvé. A határozott idő kikötése pedig a munkaviszony megszüntetését eredményezte anélkül, hogy a II. r. alperes az Mt. 87. §-ában szabályozottak szerint intézkedett volna a munkaviszony megszüntetése iránt. Ez a felperes jogos érdekeinek csorbítását okozta, az Mt. 4. § (2) bekezdésébe ütközött, ennélfogva az Mt. 8. § (1) bekezdése értelmében semmis. A semmisséget az elsőfokú bíróság hivatalból észlelhette anélkül, hogy a kereseti kérelmen túlterjeszkedett volna.
Az 1/2005. (VI. 15.) PK vélemény szerint a bíróság a bizonyítás alapján olyan tényeket is figyelembe vehet, amelyekre a fél nem hivatkozott. Ezért semmisségi ok fennállásának észlelésekor ezt akkor is a tényállás részévé teheti, ha arra a felek külön nem hivatkoztak.
A 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. a) pontja értelmében a bíróságnak az egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget hivatalból kell észlelnie.
Az 5. a) pont értelmében a bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához van kötve. A Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az érvényesített jogot kell a keresetlevélben megjelölni, nem pedig a konkrét jogcímet.
A felperes kereseti kérelme többek között a 2009. november 2-ára dátumozott munkaszerződés érvénytelenségének megállapítására és a munkaviszony jogellenes megszüntetéséhez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazására irányult. Érvénytelenséget a semmisség és a sikeres megtámadás is eredményezhet. A semmisség pedig megelőzi az akarati hiba, például tévedés folytán fennálló érvénytelenséget.
A fentiekre tekintettel annak volt jelentősége, hogy a 2009. november 2-ai keltezésű munkaszerződés érvényes volt-e, és nem annak, hogy azt a felperes tévedés jogcímén támadta meg, továbbá hogy a bíróságnak valamennyi adat rendelkezésére állt-e a helyes minősítéshez. Ezért az elsőfokú bíróság jutott a helyes következtetésre a 2009. november 2-ai munkaszerződés semmisségének megállapításakor.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság azon ítéleti megállapítása, miszerint a felperes a II. r. alperessel 2009. november 5-én 2009. november 2-ai keltezéssel kötött munkaszerződés-módosítás megtámadásával elkésett, első fokon jogerőre emelkedett. Erre tekintettel a másodfokú bíróság jogszerűen vizsgálta, hogy a felperesnek e munkaszerződés-módosítás érvénytelensége kapcsán volt-e egyéb, más jogalapra alapított kereseti kérelme (Pp. 215. §).
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes 2010. március 10-én támadta meg tévedés címén e munkaszerződés-módosítást arra hivatkozással, hogy az alperesek megtévesztették azon tájékoztatásukkal, hogy a munkaszerződés-módosítás nélkül a jogelődnél fennállt munkaviszony megszüntetésére tekintettel a 2009. november 2-ai és 3-ai munkavégzésért járó munkabért nem tudják kifizetni. Ezen felperesi előadást a másodfokú bíróság a felperes által megjelölt jogcímnek megfelelően mint megtévesztésre utaló körülményt értékelte, és állapította meg, hogy a felperes részéről egyéb, a munkaszerződés-módosítás semmisségére vonatkozó előadás nem történt. Ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-át megsértve a kereseti kérelmen túlterjeszkedve döntött a megállapodás Mt. 4. § (1) bekezdésébe ütközés miatti semmisségéről.
A semmisség hivatalbóli figyelembevételére sem volt jogszerű lehetősége az elsőfokú bíróságnak. A 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. a) pontja szerint a bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A per adataiból azonban ez a nyilvánvaló semmisség nem volt megállapítható.
Az elsőfokú bíróság a szerződés-módosítást azért találta az Mt. 4. § (1) bekezdésébe ütközőnek, mivel álláspontja szerint a fennálló határozatlan idejű munkaviszony határozott idejűvé alakítását célozta. A jogszabály azonban nem tiltja határozott időtartamú munkaszerződés megkötését [Mt. 79. § (1) bekezdés és (2) bekezdés]. Annak sincs akadálya, hogy a felek a jogutódlást követően a fennálló munkaviszony tartalmát módosítsák, a munkaszerződést határozott idejűvé alakítsák (MD.I.88.). A munkaszerződés-módosítás Mt. 4. §-ba ütközés miatti semmisségének vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül a felek azt megelőző és azt követő magatartása sem. A felperes és a jogelőd munkáltató által 2009. november 2-án aláírt közös megegyezéses munkaviszony megszüntetési megállapodás rögzítette, hogy a felperes a II. r. alperessel létesít jogviszonyt, és a munkaviszony a végkielégítés és a felmondási idő szempontjából folyamatosnak tekintendő.
A felperes ugyanezen a napon a II. r. alperes által felajánlott munkaszerződést nem írta alá, mert az nem tartalmazta a korábbi munkaszerződés 5. pontjában foglalt - a jogerős elsőfokú részítélettel érvénytelennek minősített - versenytilalmi megállapodást.
A felperes az I. r. alperessel közölte az ott fennálló munkaviszonyt megszüntető rendkívüli felmondását 2009. november 17-én, és ugyanezen a napon az I. r. alperessel szemben terjesztette elő keresetét a jogelőd munkáltatónál aláírt közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés jogellenessége megállapítása iránt.
A rendelkezésre álló peradatok alapján tehát nem vonható le arra nyilvánvaló jogkövetkeztetés arról, hogy a felperes a II. r. alperesnél a munkaszerződés-módosításban foglalt 2009. november 3-ai időpont lejártát követően is munkaviszonyban kívánt állni, és a munkaviszony határozott időtartamára vonatkozó kikötés az Mt. 4. §-ba ütközés miatti semmisség folytán érvénytelen.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.877/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.635.732/2010/2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2012. december 5. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.635.732/2010/2. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 35 000 (harmincötezer) forint és 9 450 (kilencezer-négyszázötven) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 270 000 (kettőszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
I n d o k o l á s :
A felperes keresete előbb az I.r. alperes ellen irányult a munkaviszony jogellenes megszüntetése megállapítása és jogkövetkezményei iránt, majd a keresetét kiterjesztette a II.r. alperesre is, és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a II.r. alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, és kérte ennek jogkövetkezményei alkalmazását, míg másodlagosan tartotta fenn az I.r. alperessel szemben előterjesztett munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítására irányuló keresetét.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság részítéletében megállapította, hogy a II.r. alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát és az az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte a II.r. alperest a felperes javára felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan - az elmaradt munkabér kivételével - a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az I.r. alperes javára perköltség megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított, a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben irányadó tényállás szerint a felperes 2006. október 16-ától állt határozatlan időtartamú munkaviszonyban az I.r. alperesnél könyvelő munkakörben. A munkaszerződése 5. pontja versenytilalmi megállapodást tartalmazott.
A felperes 2009. november 2-án az addigi munkakörülmények között végezte a munkáját, amikor délután a szakmai felettese 2009. október 31-ére dátumozott, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodást adott át a részére, amely e dátum szerinti napon szüntette meg a felperesnek az I.r. alperesnél fennállt munkaviszonyát. Tartalmazta továbbá azt, hogy az itt eltöltött munkaviszony a végkielégítés és a felmondási idő szempontjából a II.r. alperesnél mint új munkáltatónál eltöltött munkaidőbe beszámít. A megállapodás aláírását követően adták át a felperesnek a II.r. alperessel kötendő munkaszerződést, amely nem tartalmazta a korábbi munkaszerződés 5. pontját, ezért a felperes azt nem írta alá. A versenytilalmi megállapodást illetően a felperes és a II.r. alperes nem jutott megegyezésre 2009. november 3-án sem, ezért a felperes a munkaszerződést nem írta alá.
A felperessel az I.r. alperes 2009. november 4-én elszámolt, de csak 2009. október 31-éig. Az ezt követően ledolgozott napokra a munkabér kifizetését attól tették függővé, hogy a felperes a II.r. alperessel e napokra határozott idejű szerződést köt-e.
2009. november 5-én a közös megegyezéses megállapodást a felek "érvénytelenítették", és a felperes 2009. november 2-ai keltezéssel munkaszerződést írt alá a II.r. alperessel 2009. november 1-től 2009. november 3-áig terjedő határozott időre a bér elszámolása feltételeként.
A felperes 2009. november 17-én rendkívüli felmondással szüntette meg az I.r. alperesnél fennállt munkaviszonyát.
A munkaügyi bíróság az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontjában és a (2) bekezdés b) pontjában, a 89. § (4) bekezdésében és az MK. 154. számú állásfoglalásban foglaltakra tekintettel megállapította, hogy 2009. november 1-jével az I.r. és a II.r. alperes személyében a felperes munkaviszonyát is érintő munkáltatói jogutódlás következett be. A felperes a munkáját változatlan feltételek mellett, ugyanazon munkavégzési helyen, azonos munkabérért végezte 2009. október 31-ét követően is a II.r. alperes részére. A munkajogi jogutódlásra tekintettel a jogelőddel létesített felperesi munkaviszony a jogutódnál változatlanul fennmaradt. Ebből következően az I.r. alperes és a felperes által 2009. november 2-án aláírt, de 2009. október 31-ére keltezett megállapodás a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről az Mt. 85/A. §-ába ütközött, tehát semmis. Ennélfogva joghatás kiváltására alkalmatlan volt a megállapodásra a felek által 2009. november 5-én rávezetett "érvénytelen" megjegyzés is, valamint a felperes 2009. november 17-én I.r. alperessel közölt rendkívüli felmondása is. A jogutódlást követően ugyanis a felperes már a jogutód II.r. alperessel, és nem a jogelőddel állt munkaviszonyban.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és a II.r. alperes által 2009. november 5-én aláírt, és november 2-ára keltezett határozott idejű munkaszerződés valójában munkaszerződés-módosításként értékelendő, hiszen a már fennálló határozatlan idejű munkaviszony tartama alatt nem lehet újabb munkaszerződést kötni, csupán a már meglévőt módosítani.
A felperes 2010. március 4-én a "határozott idejű munkaszerződést" elkésetten támadta meg. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor hivatalból megállapította, hogy a megállapodáskor az II.r. alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát. Azért íratta alá ugyanis a munkaszerződés-módosítást a felperessel, mert azt állította, hogy részére a két napi elvégzett munkája után járó munkabért csak ebben az esetben tudja megfizetni. Ezzel azonban a felperes jogos érdekeit csorbította, mivel a határozatlan idejű munkaviszony határozott idejűvé alakítását célozta, ezért magatartása az Mt. 4. § (1) és (2) bekezdésébe ütközött.
Erre tekintettel a felperes munkaviszonya a II.r. alperesnél határozatlan időtartamú volt, így az jogszerűen nem szűnhetett meg 2009. november 3-án a határozott idő elteltével. A II.r. alperes a felperes munkaviszonyának megszüntetésekor nem az Mt. 87. §-ban foglaltak szerint járt el, ezért az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Ennek jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (6) és (7) bekezdés szerint marasztalta a II.r. alperest.
A II.r. alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Kötelezte a felperest a II.r. alperes javára első- és másodfokú perköltség, az állam javára kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére.
Jogszerűnek ítélte az elsőfokú bíróság részítéletét az alperesek közötti munkajogi jogutódlás megállapítása, és erre tekintettel az I.r. alperes és a felperes között létrejött közös megegyezéses munkaviszony megszüntetésre vonatkozó megállapodás és a felperesnek a jogelődhöz címzett 2009. november 17-ei rendkívüli felmondása, valamint a "határozott idejű munkaszerződés" értékelése körében.
Álláspontja szerint azonban az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a II.r. alperes részéről a rendeltetésellenes joggyakorlást. Az ekként minősített II.r. alperesi magatartás körében az elsőfokú bíróság valójában megtévesztést jelentő körülményeket értékelt. A II.r. alperes tévesen állította, hogy a felperes nála nem áll munkaviszonyban, így a 2009. novemberben ledolgozott napokra járó munkabért csak az erre az időre kötött határozott idejű munkaszerződés esetén fizetheti ki a felperesnek. A magatartás rendeltetésellenesnek nem minősíthető, mert erről csak akkor lehet szó, ha a joggyakorlás alakilag törvényesnek tűnik, de a célja nem felel meg a törvénynek, és az más jogos érdekének csorbítására irányul vagy vezet.
A döntése meghozatalakor ezen túlmenően az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-ba ütközően túlterjeszkedett a kereseten. A felperesnek ugyanis nem volt kereseti kérelme, amelyben a II.r. alperes rendeltetésellenes joggyakorlásának megállapítását kérte volna. A 2010. március 10-ei keresetmódosítás az I.r. alperes vonatkozásában hivatkozott az Mt. 3. § (1) bekezdésébe ütköző magatartásra. Minderre tekintettel a másodfokú bíróság a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapításával kapcsolatos elsőfokú ítéleti okfejtést mellőzte.
Megállapította, hogy a 2009. november 2-ára keltezett "határozott idejű munkaszerződés" érvényesnek és joghatályosnak tekintendő, ezért a II.r. alperes és a felperes közötti munkaviszony az Mt. 86. § c) pontja alapján a törvény erejénél fogva megszűnt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte.
Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a II.r. alperes a munkaszerződés módosításakor rendeltetésellenesen járt el. Az elsőfokú bíróság ugyanis a szerződés megkötéséhez vezető események láncolatát is vizsgálta és helyesen vonta le azon következtetését, hogy jogutódlás következett be, melyre tekintettel nem volt szükség munkaszerződés megkötésére a munkabér kifizetéséhez. Ugyanakkor a szükségtelen munkaszerződés miatt alakult át a felperes munkaviszonya határozott idejűvé. A határozott idő kikötése pedig a munkaviszony megszüntetését eredményezte anélkül, hogy a II.r. alperes az Mt. 87. §-ában szabályozottak szerint intézkedett volna a munkaviszony megszüntetése iránt. Ez a felperes jogos érdekeinek csorbítását okozta, az Mt. 4. § (2) bekezdésébe ütközött, ennélfogva az Mt. 8. § (1) bekezdése értelmében semmis. A semmisséget az elsőfokú bíróság hivatalból észlelhette anélkül, hogy a kereseti kérelmen túlterjeszkedett volna.
Az 1/2005. (VI.15.) PK vélemény szerint a bíróság a bizonyítás alapján olyan tényeket is figyelembe vehet, amelyekre a fél nem hivatkozott. Ezért semmisségi ok fennállásának észlelésekor ezt akkor is a tényállás részévé teheti, ha arra a felek külön nem hivatkoztak.
A 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 4. a) pontja értelmében a bíróságnak az egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget hivatalból kell észlelnie.
Az 5. a) pont értelmében a bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához van kötve. A Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az érvényesített jogot kell a keresetlevélben megjelölni, nem pedig a konkrét jogcímet.
A felperes kereseti kérelme többek között a 2009. november 2-ára dátumozott munkaszerződés érvénytelenségének megállapítására és a munkaviszony jogellenes megszüntetéséhez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazására irányult. Érvénytelenséget a semmisség és a sikeres megtámadás is eredményezhet. A semmisség pedig megelőzi az akarati hiba, például tévedés folytán fennálló érvénytelenséget.
A fentiekre tekintettel annak volt jelentősége, hogy a 2009. november 2-ai keltezésű munkaszerződés érvényes volt-e, és nem annak, hogy azt a felperes tévedés jogcímén támadta meg, továbbá hogy a bíróságnak valamennyi adat rendelkezésére állt-e a helyes minősítéshez. Ezért az elsőfokú bíróság jutott a helyes következtetésre a 2009. november 2-ai munkaszerződés semmisségének megállapításakor.
A II.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását, és a felperes költségben marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
Az elsőfokú bíróság azon ítéleti megállapítása, miszerint a felperes a II.r. alperessel 2009. november 5-én 2009. november 2-ai keltezéssel kötött munkaszerződés-módosítás megtámadásával elkésett, első fokon jogerőre emelkedett. Erre tekintettel a másodfokú bíróság jogszerűen vizsgálta, hogy a felperesnek e munkaszerződés-módosítás érvénytelensége kapcsán volt-e egyéb, más jogalapra alapított keresete (Pp. 215. §).
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes 2010. március 10-én támadta meg tévedés címén e munkaszerződés-módosítást arra hivatkozással, hogy az alperesek megtévesztették azon tájékoztatásukkal, hogy a munkaszerződés-módosítás nélkül a jogelődnél fennállt munkaviszony megszüntetésére tekintettel a 2009. november 2-ai és 3-ai munkavégzésért járó munkabért nem tudják kifizetni. Ezen felperesi előadást a másodfokú bíróság a felperes által megjelölt jogcímnek megfelelően mint megtévesztésre utaló körülményt értékelte, és állapította meg, hogy a felperes részéről egyéb, a munkaszerződés-módosítás semmisségére vonatkozó előadás nem történt. Ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-át megsértve a kereseti kérelmen túlterjeszkedve döntött a megállapodás Mt. 4. § (1) bekezdésébe ütközés miatti semmisségéről.
A semmisség hivatalbóli figyelembevételére sem volt az elsőfokú bíróságnak jogszerűen lehetősége. A 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 4. a) pontja szerint a bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A per adataiból azonban ez a nyilvánvaló semmisség nem volt megállapítható.
Az Mt. 4. § (1) bekezdése szerint az e törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A (2) bekezdés szerint a jogok gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy vezet.
Az elsőfokú bíróság a szerződés-módosítást azért találta az Mt. 4. § (1) bekezdésébe ütközőnek, mivel álláspontja szerint a fennálló határozatlan idejű munkaviszony határozott idejűvé alakítását célozta. A jogszabály azonban nem tiltja határozott időtartamú munkaszerződés megkötését [Mt. 79. § (1) bekezdés és (2) bekezdés]. Annak sincs akadálya, hogy a felek a jogutódlást követően a fennálló munkaviszony tartalmát módosítsák, a munkaszerződést határozott idejűvé alakítsák (MD.I.88.). A munkaszerződés-módosítás Mt.4.§-ba ütközés miatti semmisségének a vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül a felek azt megelőző és azt követő magatartása sem. A felperes és a jogelőd munkáltató által 2009. november 2-án aláírt közös megegyezéses munkaviszony megszüntetési megállapodás rögzítette, hogy a felperes a II.r. alperessel létesít jogviszonyt, és a munkaviszony a végkielégítés és a felmondási idő szempontjából folyamatosnak tekintendő.
A felperes ugyanezen a napon a II.r. alperes által felajánlott munkaszerződést nem írta alá, mert az nem tartalmazta a korábbi munkaszerződés 5. pontjában foglalt - a jogerős elsőfokú részítélettel érvénytelennek minősített - versenytilalmi megállapodást.
A felperes az I.r. alperessel közölte az ott fennálló munkaviszonyt megszüntető rendkívüli felmondását 2009. november 17-én, és ugyanezen a napon az I.r. alperessel szemben terjesztette elő keresetét a jogelőd munkáltatónál aláírt közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés jogellenessége megállapítása iránt.
A rendelkezésre álló peradatok alapján (további bizonyítás nélkül) tehát nem vonható le arra nyilvánvaló jogkövetkeztetés, hogy a felperes a II.r. alperesnél a munkaszerződés-módosításban foglalt 2009. november 3-ai időpont lejártát követően is munkaviszonyban kívánt állni, így a munkaviszony határozott időtartamára vonatkozó kikötés az Mt. 4. §-ba ütközés miatti semmisség folytán érvénytelen lenne.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a II.r. alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
Az illetékviselésről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén és az Itv. 50. § (1) bekezdésén alapul.
Budapest, 2012. december 5.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Gál Attila s.k. bíró
(Kúria, Mfv. I. 10.877/2011.)