adozona.hu
BH+ 2013.10.435
BH+ 2013.10.435
Amennyiben az adott tevékenység többféle jogviszonyban is ellátható, a jogviszonyt minősítő jegyek vizsgálatán túlmenően figyelembe kell venni, hogy a szerződés megkötésekor a felek akarata milyen jogviszony létrehozására irányult [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 75/A. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesi cég pulykahizlalással foglalkozott, több telepet üzemeltetett. A M. I. számú utónevelő telep 40 000 pulyka nevelésére volt alkalmas, telepvezetőt nem foglalkoztattak. Az egység veszteségesen működött, továbbá szalmonellával fertőzött volt, ezért a felperesi cég vezetése 2010. szeptember 20-tól vállalkozási szerződést kötött O. Zs. egyéni vállalkozóval állattenyésztési szaktanácsadás feladatok ellátására. A szerződést határozo...
BH+ 2013.10.435 Amennyiben az adott tevékenység többféle jogviszonyban is ellátható, a jogviszonyt minősítő jegyek vizsgálatán túlmenően figyelembe kell venni, hogy a szerződés megkötésekor a felek akarata milyen jogviszony létrehozására irányult [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 75/A. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesi cég pulykahizlalással foglalkozott, több telepet üzemeltetett. A M. I. számú utónevelő telep 40 000 pulyka nevelésére volt alkalmas, telepvezetőt nem foglalkoztattak. Az egység veszteségesen működött, továbbá szalmonellával fertőzött volt, ezért a felperesi cég vezetése 2010. szeptember 20-tól vállalkozási szerződést kötött O. Zs. egyéni vállalkozóval állattenyésztési szaktanácsadás feladatok ellátására. A szerződést határozott időre, egy pulykanevelési turnusra kötötték 2010. szeptember 20-tól 2011. február 27. napjáig azzal, hogy a vállalkozói díj összegét 340 000 Ft + áfa összegben határozták meg, amelyről O. Zs. számlát állított ki.A vállalkozó a tevékenységét általában reggel 7-től 15 óráig végezte, az ott lévő munkavállalók munkáját összehangolta és a szakmai feladatokkal kapcsolatban rendszeresen konzultált a termelési vezetővel. A szerződésben foglaltak szerint O. Zs. biztosította az almot a pulykák neveléséhez és a szalma beszállításáról is ő gondoskodott. A telepen a munkaruhát a felperesi cég biztosította az állat-egészségügyi és járványügyi előírásoknak megfelelően, azok mosatása is központilag történt.
A pulykanevelési ciklus végén a felperesi cégnél a tulajdonosok érdekkörébe tartozó T. Kft. végezte a takarítást, azonban a perbeli telepen a trágyázást követően O. Zs. és családtagjai végezték a fertőtlenítést egy speciális vegyszerrel, saját gépekkel. A pulykanevelési turnus végén megállapítható volt, hogy a szalmonellafertőzést megfékezték, továbbá a telep nyereségesen fejezte be a nevelési időszakot.
Az alperesi hatóság elsőfokú szerve 2011. január 12-én munkaügyi ellenőrzést folytatott a felperesi pulykatelep területén. Az ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes és O. Zs. között 2010. szeptember 20-ától munkaviszony áll fenn és felperest kötelezte, hogy tegyen eleget a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé történő bejelentési kötelezettségének. A szabálytalanság elkövetése miatt a felperest 200 000 Ft munkaügyi bírsággal sújtotta. A határozat indokolása rögzítette, hogy a munkáltató a pulykatelepen írásba foglalt vállalkozási szerződéssel mezőgazdasági szolgáltatás nyújtására foglalkoztatta O. Zs. munkavállalót 2010. szeptember 20-ától kezdődően. A határozat megállapította, hogy O. Zs. a pulykaállomány gondozásával összefüggésben telepvezetői munkakörbe tartozó feladatokat látott el, amelynek keretében a I. számú pulykatelep tartozott az irányítása alá, ahol 9 fő munkavállaló végzett munkát. Az érintett személy végezte a beosztásokat, munkájuk ellenőrzését, illetve feladataik ellátásához utasításokat adott. O. Zs. feladatai közé tartozott az ólak technológiai előírásoknak megfelelő ellenőrzése, ezen túl a munkavállalók munkaidejét egy hónapra előre beosztotta, továbbá nyilvántartást vezetett a munkaidőről. Tevékenységét napi 8 órában, általában reggel 7-től 15 óráig végezte, amely munkaidőt a felperesi cég írt elő, ezen időszak alatt a munkaterületen kellett tartózkodnia és a telepvezető munkakörébe tartozó feladatokat kellett ellátnia. A határozat szerint a munkavállalónak folyamatos és a munkáltató részéről megkövetelt személyes rendelkezésre állási kötelezettsége volt, közvetlen felettese a termeltetési igazgató volt, akinek közvetlen szakmai utasításait végre kellett hajtania. Havonta részesült díjazásban, a munkavégzéshez szükséges munkaeszközöket a felperes biztosította. A foglalkoztatás során a munkaviszony elsődleges minősítő jegyei (a tevékenység jellege, a munkakörként történő feladatmeghatározás, személyes munkavégzési kötelezettség, a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége, az alá- és fölérendeltségi viszony, továbbá a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettsége) és a másodlagos minősítő jegyek (a munkáltató irányítási, ellenőrzési és utasításadási joga, a munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása, a munkáltató által meghatározott helyen történő rendszeres munkavégzés, az elvégzett munka díjazása, a munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak felhasználásával történő munkavégzés és a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása) fennálltak. A szerződés típusától függetlenül az eset összes körülményére tekintettel minősítette a felek jogviszonyát és megállapította, hogy a felek között munkaviszony állt fenn.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljáró hatóságok tévesen minősítették a felek jogviszonyát munkaviszonynak. Az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében foglaltakkal egyezően előadta, hogy a felek között fennálló vállalkozási szerződés mellett a jogviszony a megbízási szerződés elemeit is tartalmazta, ezért munkaviszony nem állapítható meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az OMMF, mint másodfokú hatóság határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában a vállalkozási szerződést értékelve megállapította, hogy a szerződés elsődleges célja a M. I. telep nyereségessé tétele volt. O. Zs. számára a felperes szakmai szempontból széleskörű mozgásteret biztosított, amelyen belül a nagyobb nyereség elérése céljából munkaszervezést, illetve kapcsolattartást, valamint a munkavállalók utasítását, különböző technológiák megváltoztatását is elvégezhette.
A bíróság vizsgálta továbbá a munkaviszony minősítő jegyeit is. A tanúvallomásokból azt állapította meg, hogy az érintettek egymással alá-fölérendeltségi viszonyban nem voltak, O. Zs. a termelési vezetőnek szakmai tanácsokat adott, a telepen dolgozó 9 munkavállaló munkaidő-beosztásának tervezetét elkészítette, azonban a munkavállalók irányítását és tényleges munkaidő-beosztásukat a termelési vezető végezte. O. Zs.-t kizárólag szakmai alapon illette meg utasítási jog, munkáltatói jogkört a beosztottak vonatkozásában azonban nem gyakorolt. A bíróság vizsgálta továbbá a munkaidővel kapcsolatos alperesi hivatkozást is. Tényként állapította meg, hogy O. Zs. általában reggel 7-től 15 óráig dolgozott a telepen, amely azonban arra tekintettel alakult ki így, hogy az ottani munkarendhez próbált alkalmazkodni, ekkor történt a tápszállítás, délelőtt látogatott el az állatorvos és általában a problémák is napközben merültek fel. Munkaideje nem egyezett a telepen dolgozó munkavállalókéval, akik 3 műszakban látták el a tevékenységet.
A bíróság elhatárolási tényezőként értékelte azt is, hogy - a felperes tulajdonában álló többi teleptől eltérően - a nevelési ciklus végén a M. I. telepen kizárólag a trágyázást végezte el a T. Kft, az ezt követő fertőtlenítést már O. Zs. saját vegyszereivel és gépeivel biztosította. O. Zs. ezen kívül biztosította az állatok almozását és ehhez alomanyagot is szállított, amelynek az ellenértéke a vállalkozói díjban benne foglaltatott. A bíróság a telepen dolgozó munkavállalók tanúvallomását, mely szerint O. Zs. telepvezetői feladatokat látott el, úgy értékelte, hogy a munkavállalók szerinti vezetési feladatok ellátása a felek között megkötött szerződésből következett. A munkaügyi bíróság nem tartotta a munkaviszonyt megalapozó körülménynek azt sem, hogy O. Zs. részére a felperes biztosította a munkaruhát, miután ennek kizárólag állat-egészségügyi oka volt és valamennyi, telepre belépő személyre vonatkozott. Mindezeket egybevetve és mérlegelve a bíróság megállapította, hogy az alperes a közigazgatási eljárás során nem kellően tárta fel a tényállást, amelyet a bíróság a bizonyítási eljárás során pótolt. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján pedig igazoltnak találta, hogy a felperes és O. Zs. között nem állt fenn munkaviszony, annak tartalma vállalkozási jogviszonyra utalt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes által megtámadott közigazgatási határozatok hatályban történő fenntartását, másodlagosan pedig a munkaügyi bíróság új határozat meghozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a feltárt tényállás alapján a perbeli esetben a felek közötti jogviszony a munkaviszony elemeit hordozta, ezért arra a felek által választott szerződéses viszonytól függetlenül a munkajogi szabályok vonatkoznak. Az alá-fölérendeltségi viszony körében a helyszíni ellenőrzéskor felvett, továbbá a bírósági eljárás során megtett tanúnyilatkozatok egymástól eltérőek voltak, a közigazgatási hatóságok a helyszíni jegyzőkönyveket fogadták el valósnak és arra alapozták határozataikat. A felperes és O. Zs. közötti jogviszony minősítése során egyrészt a fennálló alá-fölérendeltségi viszonyt, a folyamatos rendelkezésre állási kötelezettséget, az előre meghatározott munkarendet és azt is figyelembe kellett venni, hogy az érintett számára a felperes biztosította a munkavégzés feltételeit.
A bíróság ítélete sérti a Pp. 339/A. §-ában foglaltakat, mert a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során elsődlegesen nem az alapeljárásban felvett bizonyítékokat, hanem a bírósági eljárásban elhangzott tanúvallomásokat értékelte.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott széleskörű bizonyítási eljárás alapján törvénysértés nélkül értékelte a közigazgatási eljárás során beszerzett iratokat, így O. Zs. és a felperes között fennálló vállalkozási szerződést, a meghallgatott tanúk vallomásait és helytállóan jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy a felek között vállalkozási szerződés jött létre, amely a megbízási jogviszony elemeit is tartalmazta. A vállalkozási szerződésben O. Zs. állattenyésztési szaktanácsadói feladatok ellátására vállalt kötelezettséget, amelynek célja a M. I. számú telepen lévő adott pulykaállomány nyereséges felnevelése volt. Feladatai és ehhez kapcsolódó jogosultságai, amelyek a munka megszervezésére, a munkavállalók beosztásának tervezésére, konkrét feladatok kiadására vonatkozott, e célnak alárendeltek voltak. O. Zs. a tevékenység ellátása során munkáltatói jogkört nem gyakorolt, a munkavállalók munkaidő-beosztására is csak szakmai feladatainak ellátása keretében és annak függvényében adott tanácsot, illetve készítette el annak tervezetét, de a munkavállalók tényleges beosztása a termelési vezető feladatát képezte. Közvetlen alá-fölérendeltségi viszony közöttük nem állt fenn, egymással kizárólag szakmai megbeszéléseket folytattak az optimális nyereség elérése érdekében.
A vállalkozási szerződésben rögzített "munkarend" az elvégzendő feladatokhoz kapcsolódott, mert ez volt az az időszak, amikor a beszállítókkal és az állatorvossal O. Zs. kapcsolatot tudott tartani. Ez az időpont nem egyezett a felperes alkalmazásában álló munkavállalók beosztásával sem, akik három műszakban dolgoztak.
Helytálló a munkaügyi bíróság azon következtetése is, hogy a felek közötti azon megállapodás, mely szerint O. Zs. biztosította a pulykák almozását, az ehhez szükséges anyagot, továbbá az állatok elvitelét követően a trágyázás utáni fertőtlenítést saját tisztítószereivel és gépeivel, családtagjai segítségével végezte, nem utal a felek közötti munkaviszony fennállására. E körben értékelni kellett azt a körülményt is, hogy a vállalkozási szerződésben foglalt vállalkozói díj összegében ezen anyagok és további tevékenység biztosítása is beleértendő volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a bíróság a jogviszony minősítése során nagyobb jelentőséget tulajdonított a peres eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárásnak és nem vette figyelembe a közigazgatási eljárás során értékelt tanúvallomásokat. O. Zs. ugyanis a hatósági meghallgatásakor felvett jegyzőkönyvön feltüntette, hogy "a jegyzőkönyvet elolvasás után annyiban kérném módosítani, illetve pontosítani, hogy oda, ahová munkáltató, vagy munkáltatóm szövegrész került, azt megbízó, vagy megbízóm elnevezésre javítsuk és a jegyzőkönyvet ekképp értelmezzük".
Az egységes bírói gyakorlat alapján amennyiben egy tevékenység többféle jogviszonyban is ellátható, a minősítő jegyek értékelésén túl elsődlegesen azt kell figyelembe venni, hogy a szerződés megkötésekor a felek akarata milyen jogviszony létrehozására irányult. A meghallgatott felperesi képviselő nyilatkozata, O. Zs. és a felperes alkalmazásában álló termelési vezető tanúvallomásai egyértelműen azt támasztották alá, hogy a felek vállalkozási jellegű szerződést kívántak kötni, szerződési akaratuk e kötelmi jogviszony létrehozására irányult, amelynek célja az érintett állattartó telep nyereségessé tétele volt, tehát a felek eredménykötelemre irányuló szerződést kötöttek. O. Zs.-nak nem kizárólag a feladatok folyamatos, szakmailag megfelelő színvonalú ellátása volt a feladata, hanem meghatározott cél, a telep nyereségessé tételének elérése.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.620/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Illés Levente ügyvéd (Illés és Sipos Ügyvédi Iroda) által képviselt felperesnek a dr. Kovács Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Munkaügyi Hivatal alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt megindított és a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 3. M. 497/2011/18. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 3. M. 497/2011/18. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20 000,- Ft (Húszezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesi cég pulykahizlalással foglalkozott. E tevékenység körében több telepet üzemeltettek, a b.-i és m.-i telephelyek termelési vezetője B.-B. E. volt. A munkáltatói jogokat az összes telephelyen B. F.-né ügyvezető gyakorolta.A M. I. számú utónevelő telep 40 000 pulyka nevelésére volt alkalmas, telepvezetőt nem foglalkoztattak. Az egység veszteségesen működött, továbbá szalmonellával fertőzött volt, ezért a felperesi cég vezetése 2010. szeptember 20-tól vállalkozási szerződést kötött O. Zs. egyéni vállalkozóval állattenyésztési szaktanácsadás feladatok ellátására. A szerződést határozott időre, egy pulykanevelési turnusra kötötték 2010. szeptember 20-tól 2011. február 27. napjáig azzal, hogy a vállalkozói díj összegét 340 000,- Ft + áfa összegben határozták meg, amelyről O. Zs. számlát állított ki.
A vállalkozó a tevékenységét általában reggel 7-től 15 óráig végezte, az ott lévő munkavállalók munkáját összehangolta és a szakmai feladatokkal kapcsolatban rendszeresen konzultált B.-B. E.-vel. A szerződésben foglaltak szerint O. Zs. biztosította az almot a pulykák neveléséhez és a szalma beszállításáról is ő gondoskodott. A telepen a munkaruhát a felperesi cég biztosította az állat-egészségügyi és járványügyi előírásoknak megfelelően, azok mosatása is központilag történt.
A pulykanevelési ciklus végén a felperesi cégnél a tulajdonosok érdekkörébe tartozó T. Kft. végezte a takarítást, azonban a perbeli telepen a trágyázást követően O. Zs. és családtagjai végezték a fertőtlenítést egy speciális vegyszerrel, saját gépekkel. A pulykanevelési turnus végén megállapítható volt, hogy a szalmonellafertőzést megfékezték, továbbá a telep nyereségesen fejezte be a nevelési időszakot.
Az alperesi jogelőd elsőfokú szerve 2011. január 12-én munkaügyi ellenőrzést folytatott a felperes M. II. számú külterületén, a pulykatelep I. számú területén. Az ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes és O. Zs. között 2010. szeptember 20-ától munkaviszony áll fenn és kötelezte, hogy tegyen eleget a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé történő bejelentési kötelezettségének. A szabálytalanság elkövetése miatt a felperest 200 000,- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta. A határozat indokolása rögzítette, hogy a munkáltató a M. II. 030/1. helyrajzi szám alatti pulykatelepen írásba foglalt vállalkozási szerződéssel mezőgazdasági szolgáltatás nyújtására foglalkoztatta O. Zs. munkavállalót 2010. szeptember 20-ától kezdődően. A határozat megállapította, hogy O. Zs. a pulykaállomány gondozásával összefüggésben telepvezetői munkakörbe tartozó feladatokat látott el, amelynek keretében a I. számú pulykatelep tartozott az irányítása alá, ahol 9 fő munkavállaló végzett munkát. Az érintett személy végezte a beosztásokat, munkájuk ellenőrzését, illetve feladataik ellátásához utasításokat adott. A jogelőd alperes elsőfokú hatósága kiemelte, hogy O. Zs. feladatai közé tartozott az ólak technológiai előírásoknak megfelelő ellenőrzése, ezen túl a munkavállalók munkaidejét egy hónapra előre beosztotta, továbbá nyilvántartást vezetett a munkaidőről. Tevékenységét napi 8 órában, általában reggel 7-től 15 óráig végezte, amely munkaidőt a felperesi cég írt elő, ezen időszak alatt a munkaterületen kellett tartózkodnia és a telepvezető munkakörébe tartozó feladatokat kellett ellátnia. A határozat rámutatott arra, hogy a munkavállalónak folyamatos és a munkáltató részéről megkövetelt személyes rendelkezésre állási kötelezettsége volt, közvetlen felettese a termeltetési igazgató volt, akinek közvetlen szakmai utasításait végre kellett hajtania. Havonta részesült díjazásban, a munkavégzéshez szükséges munkaeszközöket a felperes biztosította.
A határozat szerint a foglalkoztatás során a munkaviszony elsődleges minősítő jegyei (a tevékenység jellege, a munkakörként történő feladatmeghatározás, személyes munkavégzési kötelezettség, a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége, az alá- és fölérendeltségi viszony, továbbá a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettsége) és a másodlagos minősítő jegyek (a munkáltató irányítási, ellenőrzési és utasításadási joga, a munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása, a munkáltató által meghatározott helyen történő rendszeres munkavégzés, az elvégzett munka díjazása, a munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak felhasználásával történő munkavégzés és a biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása) fennálltak. A szerződés típusától függetlenül az eset összes körülményére tekintettel minősítette a felek jogviszonyát és megállapította, hogy a felek között munkaviszony állt fenn.
A felperes fellebbezése alapján eljárt jogelőd másodfokú hatóság a 2011. április 14-én kelt 2338-1/2011-5010. szám alatti határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését, továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljáró hatóságok tévesen minősítették a felek jogviszonyát munkaviszonynak. Az elsőfokú határozat elleni fellebbezésében foglaltakkal egyezően előadta, hogy a felek között fennálló vállalkozási szerződés mellett a jogviszony a megbízási szerződés elemeit is tartalmazta, ezért munkaviszony nem állapítható meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság a 3. M. 497/2011/18. számú ítéletével az OMMF, mint másodfokú hatóság 2338-1/2011-5010. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában a vállalkozási szerződést értékelve megállapította, hogy a szerződés elsődleges célja a M. I. telep nyereségessé tétele volt, amelyen belül O. Zs. az állattenyésztéssel, munkaszervezéssel, kapcsolattartással és konzultációkkal kapcsolatban szervezhette a munkavégzést, illetve az állatok nevelését. O. Zs. bírósági tanúvallomásból azt állapította meg, hogy a felperes szakmai szempontból széleskörű mozgásteret biztosított számára, amelyen belül a nagyobb nyereség elérése céljából munkaszervezést, illetve kapcsolattartást, valamint a munkavállalók utasítását, különböző technológiák megváltoztatását is elvégezhette.
A bíróság vizsgálta továbbá a munkaviszony minősítő jegyeit is. O. Zs. és a szintén tanúként meghallgatott B.-B. E. nyilatkozataiból azt állapította meg, hogy az érintettek egymással alá-fölérendeltségi viszonyban nem voltak, O. Zs. B.-B. E.-nek szakmai tanácsokat adott, a telepen dolgozó 9 munkavállaló munkaidő-beosztásának tervezetét elkészítette, azonban a munkavállalók irányítását és tényleges munkaidő-beosztásukat B.-B. E. végezte. O. Zs.-t kizárólag szakmai alapon illette meg utasítási jog, munkáltatói jogkört a beosztottak vonatkozásában azonban nem gyakorolt. A bíróság vizsgálta továbbá a munkaidővel kapcsolatos alperesi hivatkozást is. Tényként állapította meg, hogy O. Zs. általában reggel 7 -től 15 óráig dolgozott a telepen, amely azonban arra tekintettel alakult ki így, hogy az ottani munkarendhez próbált alkalmazkodni, ekkor történt a tápszállítás, délelőtt látogatott el az állatorvos és általában a problémák is napközben merültek fel. Munkaideje nem egyezett a telepen dolgozó munkavállalókéval, akik 3 műszakban látták el a tevékenységet.
A bíróság elhatárolási tényezőként értékelte azt is, hogy - a felperes tulajdonában álló többi teleptől eltérően - a nevelési ciklus végén a M. I. telepen kizárólag a trágyázást végezte el a T. Kft, az ezt követő fertőtlenítést már O. Zs. saját vegyszereivel és gépeivel biztosította. O. Zs. ezen kívül biztosította az állatok almozását és ehhez alomanyagot is szállított, amelynek az ellenértéke a vállalkozói díjban benne foglaltatott. A bíróság a telepen dolgozó munkavállalók tanúvallomását, mely szerint O. Zs. telepvezetői feladatokat látott el - úgy értékelte, hogy a munkavállalóknak nem volt kötelességük minősíteni O. Zs. és a felperes közötti jogviszonyt, továbbá a velük szemben történő vezetési feladatok ellátása a felek között megkötött szerződésből következett. A munkaügyi bíróság ezen túl nem tartotta a munkaviszonyt megalapozó körülménynek azt sem, hogy O. Zs. részére a felperes biztosította a munkaruhát, miután ennek kizárólag állat-egészségügyi oka volt és valamennyi, telepre belépő személyre vonatkozott. Mindezeket egybevetve és mérlegelve a bíróság megállapította, hogy az alperes a közigazgatási eljárás során nem kellően tárta fel a tényállást, amelyet a bíróság a bizonyítási eljárás során pótolt. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján pedig igazoltnak találta, hogy a felperes és O. Zs. között nem állt fenn munkaviszony, annak tartalma vállalkozási jogviszonyra utalt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes által megtámadott közigazgatási határozatok hatályban történő fenntartását, másodlagosan pedig a munkaügyi bíróság új határozat meghozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint a felek szerződési akarata és a szerződéses szabadság elve nem korlátlan. A feltárt tényállás alapján a perbeli esetben a felek közötti jogviszony a munkaviszony elemeit hordozta, ezért arra a felek által választott szerződéses viszonytól függetlenül a munkajogi szabályok vonatkoznak. Az alperesi álláspont szerint a bíróság helytelenül értékelte a felek közötti alá-fölérendeltségi viszonyt, mert az B.-B. E. és O. Zs. között, továbbá O. Zs. és az általa irányított munkavállalók között is fennállt. Az alá-fölérendeltségi viszony körében a helyszíni ellenőrzéskor felvett, továbbá a bírósági eljárás során megtett tanúnyilatkozatok egymástól eltérőek voltak, a közigazgatási hatóságok a helyszíni jegyzőkönyveket fogadták el valósnak és arra alapozták határozataikat. A felperes és O. Zs. közötti jogviszony minősítése során egyrészt a fennálló alá-fölérendeltségi viszonyt, a folyamatos rendelkezésre állási kötelezettséget, az előre meghatározott munkarendet és azt is figyelembe kellett venni, hogy az érintett számára a felperes biztosította a munkavégzés feltételeit.
A bíróság ítélete sérti a Pp. 339/A. §-ában foglaltakat, mert a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során elsődlegesen nem az alapeljárásban felvett bizonyítékokat, hanem a bírósági eljárásban elhangzott tanúvallomásokat értékelte. Érvelése szerint az elsőfokú hatóság a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. tv. (a továbbiakban: Met.) 1. § (5) bekezdése alapján helytállóan minősítette a felek közötti jogviszonyt munkaviszonynak és állapította meg a jogsértést, mert a feltárt szabálytalanság megállapítható volt.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem "elutasítását, a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott széleskörű bizonyítási eljárás alapján törvénysértés nélkül értékelte a közigazgatási eljárás során beszerzett iratokat, így O. Zs. és a felperes között fennálló vállalkozási szerződést, a meghallgatott tanúk vallomásait és helytállóan jutott arra a jogkövetkeztetésre, hogy a felek között vállalkozási szerződés jött létre, amely a megbízási jogviszony elemeit is tartalmazta. A vállalkozási szerződésben O. Zs. állattenyésztési szaktanácsadói feladatok ellátására vállalt kötelezettséget, amelynek célja a M. I. számú telepen lévő adott pulykaállomány nyereséges felnevelése volt. Feladatai és ehhez kapcsolódó jogosultságai, amelyek a munka megszervezésére, a munkavállalók beosztásának tervezésére, konkrét feladatok kiadására vonatkozott, e célnak alárendeltek voltak. O. Zs. a tevékenység ellátása során munkáltatói jogkört nem gyakorolt, a munkavállalók munkaidő-beosztására is csak szakmai feladatainak ellátása keretében és annak függvényében adott tanácsot, illetve készítette el annak tervezetét, de a munkavállalók tényleges beosztása B.-B. E. feladatát képezte. Közvetlen alá-fölérendeltségi viszony közöttük nem állt fenn, egymással kizárólag szakmai megbeszéléseket folytattak az optimális nyereség elérése érdekében.
A vállalkozási szerződésben rögzített "munkarend" az elvégzendő feladatokhoz kapcsolódott, mert ez volt az az időszak, amikor a beszállítókkal és az állatorvossal O. Zs. kapcsolatot tudott tartani. Ez az időpont nem egyezett a felperes alkalmazásában álló munkavállalók beosztásával sem, amely 3 műszakban került ellátásra.
Helytálló a munkaügyi bíróság azon következtetése is, hogy a felek közötti azon megállapodás, mely szerint O. Zs. biztosította a pulykák almozását, az ehhez szükséges anyagot, továbbá az állatok elvitelét követően a trágyázás utáni fertőtlenítést saját tisztítószereivel és gépeivel, családtagjai segítségével végezte, nem utal a felek közötti munkaviszony fennállására. E körben értékelni kellett azt a körülményt is, hogy a vállalkozási szerződésben foglalt vállalkozói díj összegében ezen anyagok és további tevékenység biztosítása is beleértendő volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a bíróság a jogviszony minősítése során nagyobb jelentőséget tulajdonított a peres eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárásnak és nem vette figyelembe a közigazgatási eljárás során értékelt tanúvallomásokat. O. Zs. ugyanis a hatósági meghallgatásakor felvett jegyzőkönyvön feltüntette, mely szerint "a jegyzőkönyvet elolvasás után annyiban kérném módosítani, illetve pontosítani, hogy oda, ahová munkáltató, vagy munkáltatóm szövegrész került, azt megbízó, vagy megbízóm elnevezésre javítsuk és a jegyzőkönyvet ekképp értelmezzük. Egyebet módosítani nem kívánok."
Az egységes bírói gyakorlat alapján amennyiben egy tevékenység többféle jogviszonyban is ellátható, a minősítő jegyek értékelésén túl elsődlegesen azt kell figyelembe venni, hogy a szerződés megkötésekor a felek akarata milyen jogviszony létrehozására irányult. A meghallgatott felperesi képviselő nyilatkozata, O. Zs. és a felperes alkalmazásában álló B.-B. E. tanúvallomásai egyértelműen azt támasztották alá, hogy a felek vállalkozási jellegű szerződést kívántak kötni, szerződési akaratuk e kötelmi jogviszony létrehozására irányult, amelynek célja az érintett állattartó telep nyereségessé tétele volt. E körben tehát a felek eredménykötelemre irányuló szerződést kötöttek. O. Zs.-nek nem kizárólag a feladatok folyamatos, szakmailag megfelelő színvonalú ellátása volt a feladata, hanem meghatározott cél, a telep nyereségessé tételének elérése.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte perköltség megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam terhén marad.
Budapest, 2013. június 5.
dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.620/2012.)