adozona.hu
BH 2013.10.280
BH 2013.10.280
Az elsőfokú bíróság - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett rendelkezései ellen felülvizsgálati kérelemnek nincs helye (Pp. 228. §, 271. §, 273. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. december 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, 2009. július 14-én kelt és közölt munkáltatói rendes felmondásával történt a munkaviszonyának a megszüntetése.
A felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indított perben a munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította a munkáltatói intézkedés jogellenességét. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenh...
BH 2013.10.280 Az elsőfokú bíróság - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett rendelkezései ellen felülvizsgálati kérelemnek nincs helye (Pp. 228. §, 271. §, 273. §).
A felperes 2004. december 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, 2009. július 14-én kelt és közölt munkáltatói rendes felmondásával történt a munkaviszonyának a megszüntetése.A felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indított perben a munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította a munkáltatói intézkedés jogellenességét. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta megállapítva, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2011. február 15. napjával szűnik meg. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárva a Kúria közbenső ítéletével a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes összegszerűen pontosított kereseti kérelmében elmaradt munkabér, végkielégítés, átalánykártérítés és perköltség megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 18 690 335 forint elmaradt munkabért, 1 098 297 forint végkielégítést, 6 375 000 forint átalánykártérítést.
A munkaügyi bíróság a havi 1 062 500 forint átlagkereset figyelembevételével számította ki a felperes járandóságait. Az átalánykártérítés összegének meghatározása során nyomatékosan értékelte a munkaviszony fennálltának idejét, a jogsértés súlyát, valamint azt, hogy a felperes elhelyezkedni nem tudott, így hat havi átlagkeresetet talált a jogsértés súlyával arányban álló összegnek.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság döntése a fellebbezett körben (az átalánykártérítés mértéke) megalapozott. Az elsőfokú bíróság a releváns körülményeket helytállóan értékelte, mérlegelése sem kirívóan iratellenesnek, sem okszerűtlennek nem volt minősíthető.
Az alperes a másodfokú ítélet felülvizsgálatát és új határozat hozatalát kérte arra hivatkozással, hogy a bíróságok megsértették a Pp. 215. §-át, mert a kereseti kérelmen túlterjeszkedtek.
Érvelése szerint a felperes 2011. május 3-ai keltezésű kereseti kérelmét összegszerűségében pontosító beadványában az elmaradt munkabérre vonatkozó kérelmét 2009. július 14-étől 2011. február 14-éig 18 050 000 forintban jelölte meg. Egyértelműen közölte, hogy a "felperes részére ezen időszak alatt megtérült összeg 2 290 892 forint". Az elmaradt munkabérre vonatkozó kereseti követelés tehát 18 050 000 - 2 290 892 = 15 759 108 forint. A bíróság az elmaradt munkabért a fenti kereseti kérelmet meghaladó összegben, 18 690 335 forintban határozta meg.
A per során mindkét fél beadványaiból és a felperes személyes előadásából is kitűnt, hogy a felperes a felmondás napjától 2009. július 14-étől 2009. október 2. napjáig táppénzes állományban volt, hiszen a felmondás jogellenessége is a felmondás napjától fennálló betegállományon alapult. A táppénzes állomány alatt a munkavállalót munkabér nem illeti meg, ezzel a felperes a kereseti kérelem előterjesztésekor tisztában volt, kérelmét is ehhez igazította.
Az alperes az elmaradt munkabér összegét 15 759 108 forintban kérte megállapítani.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest elmaradt munkabér, végkielégítés, átalánykártérítés és perköltség megfizetésére kötelezte.
Ezen ítélet ellen az alperes határidőben fellebbezéssel élt, amelyben - változatlanul vitatva a követelés jogalapját is - kizárólag a hat havi átalánykártérítés mértékét találta túlzottnak, az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit egyik fél sem támadta, így azok a másodfokú bíróság ítéletének meghozatala előtt már jogerőre emelkedtek [Pp. 228. § (3) bekezdés].
A Pp. 271. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve ha azt törvény lehetővé teszi. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott elmaradt munkabér összege jogerőre emelkedés folytán már a másodfokú eljárásnak sem volt tárgya, a felülvizsgálat során sem volt vizsgálható.
A fentiek alapján a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 273. §-a alapján hivatalból elutasította.
(Kúria Mfv. I. 10.773/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.638.316/2011/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s
A felperes 2004. december 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, 2009. július 14-én kelt és közölt munkáltatói rendes felmondásával történt a munkaviszonyának a megszüntetése.A felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indított perben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság közbenső ítéletével megállapította a munkáltatói intézkedés jogellenességét. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta megállapítva, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2011. február 15. napjával szűnik meg. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárva a Kúria közbenső ítéletével a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta és az alperest perköltség fizetésére kötelezte.
A felperes összegszerűen pontosított kereseti kérelmében elmaradt munkabér, végkielégítés, átalánykártérítés és perköltség megfizetését kérte.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 18 690 335 forint elmaradt munkabért, 1 098 297 forint végkielégítést, 6 375 000 forint átalánykártérítést és 728 125 forint perköltséget.
A munkaügyi bíróság 1 062 500 forintos átlagkereset figyelembevételével számította ki a felperes járandóságait. Az átalánykártérítés összegének meghatározása során nyomatékosan értékelte a munkaviszony fennálltának idejét, a jogsértés súlyát, valamint azt, hogy a felperes elhelyezkedni nem tudott, így hat havi átlagkeresetet talált a jogsértés súlyával arányban álló összegnek.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta, és az alperest perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság döntése a fellebbezett körben (az átalánykártérítés mértéke) megalapozott. Az elsőfokú bíróság a releváns körülményeket helytállóan értékelte, mérlegelése sem kirívóan iratellenesnek, sem okszerűtlennek nem volt minősíthető.
Az alperes a másodfokú ítélet felülvizsgálatát és új határozat hozatalát kérte arra hivatkozással, hogy a bíróságok megsértették a Pp. 215. §-át, mert a kereseti kérelmen túlterjeszkedtek.
Érvelése szerint a felperes 2011. május 3-ai keltezésű kereseti kérelmét összegszerűségében pontosító beadványában az elmaradt munkabérre vonatkozó kérelmét 2009. július 14-étől 2011. február 14-éig 18 050 000 forintban jelölte meg. Egyértelműen közölte, hogy a "felperes részére ezen időszak alatt megtérült összeg 2 290 892 forint". Az elmaradt munkabérre vonatkozó kereseti követelés tehát 18 050 000 - 2 290 892 = 15 759 108 forint. A bíróság az elmaradt munkabért a fenti kereseti kérelmet meghaladó összegben, 18 690 335 forintban határozta meg.
A per során mindkét fél beadványaiból és a felperes személyes előadásából is kitűnt, hogy a felperes a felmondás napjától 2009. július 14-étől 2009. október 2. napjáig táppénzes állományban volt, hiszen a felmondás jogellenessége is a felmondás napjától érvényes betegállományon alapult. A táppénzes állomány alatt a munkavállalót munkabér nem illeti meg, ezzel a felperes a kereseti kérelem előterjesztésekor tisztában volt, kérelmét is ehhez igazította.
Az alperes az elmaradt munkabér összegét 15.759.108 forintban kérte megállapítani azzal, hogy a munkáltató illetékmentes az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest elmaradt munkabér, végkielégítés, átalánykártérítés és perköltség megfizetésére kötelezte.
Ezen ítélet ellen az alperes határidőben fellebbezéssel élt, amelyben - változatlanul vitatva a követelés jogalapját is - kizárólag a hat havi átalánykártérítés mértékét találta túlzottnak (27. sorszámú fellebbezés, 3. oldal utolsó bekezdés), az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit egyik fél sem támadta, így azok a másodfokú bíróság ítéletének meghozatala előtt már jogerőre emelkedtek [Pp. 228. § (3) bekezdés].
A Pp. 271. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak az elsőfokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve ha azt törvény lehetővé teszi. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott elmaradt munkabér összege jogerőre emelkedés folytán már a másodfokú eljárásnak sem volt tárgya, a felülvizsgálat során sem volt vizsgálható.
A fentiek alapján a Kúria az alperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 237. §-a alapján hivatalból elutasította.
Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul.
A felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálat nélkül történt hivatalbóli elutasítására figyelemmel az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentes.
Budapest, 2013. július 10.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria, Mfv. I. 10.773/2012.)