adozona.hu
BH 2013.9.256
BH 2013.9.256
A munkáltató utasításában az utazási költségtérítés juttatásának a feltételeit konkretizálhatja az erről szóló kormányrendelet és KSz. figyelembevételével. Ha ezek rendelkezései eltérően nem szólnak, a munkáltató előírhatja a magasabb összegű térítéshez a saját tulajdonú gépkocsihasználatot akár a korábbi gyakorlatát is megváltoztatva [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 153. §, 1995. évi CXVII. tv. 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. és a II. r. felperes az alperesnél mozdonyvezetőként áll munkaviszonyban. A felperesek utazási költségtérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
Hivatkozásuk szerint a peresített időszakban az I. r. felperes a testvére, a II. r. felperes az édesapja tulajdonát képező gépkocsival járt munkába, mellyel összefüggésben 2010 augusztusáig a munkáltatójuk a kollektív szerződésben rögzített 28 Ft/km összegű utazási költségtérítést fizetett a részükre. Ezt követően azonban a 21/2010...
BH 2013.9.256 A munkáltató utasításában az utazási költségtérítés juttatásának a feltételeit konkretizálhatja az erről szóló kormányrendelet és KSz. figyelembevételével. Ha ezek rendelkezései eltérően nem szólnak, a munkáltató előírhatja a magasabb összegű térítéshez a saját tulajdonú gépkocsihasználatot akár a korábbi gyakorlatát is megváltoztatva [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 153. §, 1995. évi CXVII. tv. 3. §].
Az I. r. és a II. r. felperes az alperesnél mozdonyvezetőként áll munkaviszonyban. A felperesek utazási költségtérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest.Hivatkozásuk szerint a peresített időszakban az I. r. felperes a testvére, a II. r. felperes az édesapja tulajdonát képező gépkocsival járt munkába, mellyel összefüggésben 2010 augusztusáig a munkáltatójuk a kollektív szerződésben rögzített 28 Ft/km összegű utazási költségtérítést fizetett a részükre. Ezt követően azonban a 21/2010. számú VIG utasítással módosított 15/2010. számú VIG utasításra hivatkozással 9 Ft/km összegű utazási költséget térített meg. A felperesek keresete a 28 és a 9 forint közötti különbözet megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperesek hivatkozása alaptalan, miszerint a vezérigazgatói utasítás 4.4. pontja leszűkíti a KSz. 64. §-át a saját gépjárművel történő munkába járás esetére. A KSz. 64. §-a egyértelműen a munkába járásról a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható költségtérítésről rendelkezik azzal, hogy az érvényben lévő rendeletben meghatározott összeget a munkáltató 28 Ft/km költségtérítésre egészíti ki. Tehát a Kollektív Szerződés a Kormányrendeletet zsinórmértékként veszi számba a különbözeti összeg megállapíthatóságánál, amely jelen esetben a 28 Ft/km és a 9 Ft/km különbözeteként adódik. Az egész szabályozás azonban a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítéséről szól.
Mindezzel egybevetve a vezérigazgatói utasítás 4.4. pontját, megállapítható, hogy annak a szabályozása éppen azon esetről szól, amikor a munkavállaló nem rendelkezik saját gépjárművel, vagyis a Kollektív Szerződés 64. §-ához képest egy önálló szabályozási módot rögzít. Az, hogy a Kollektív Szerződés 64. §-ára utalás szerepel a vezérigazgatói utasításban, egy célszerűségi és technikai kérdés, azért, hogy a 4.4. pont alatt együtt legyenek az utazási költségtérítés elszámolásának szabályai.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemelte, hogy a kollektív szerződés mind a perrel érintett, mind az azt megelőző és azt követő időszakban a munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítésére vonatkozó szabályoknál utal a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényre. Annak 25. § (2) bekezdés b) pontja szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén költségtérítés címén (ide értve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) kilométerenként legfeljebb 9 forint értékben kap a magánszemély.
A saját tulajdonú gépjárműnek az Szja. törvény 3. melléklet IV/1. pontja szerint a saját vagy házastárs tulajdonában álló gépjármű tekinthető. Ezt támasztja alá az 1996/64. számú adózási kérdés is.
Mivel a felperesek - általuk sem vitatottan - nem saját vagy házastársuk tulajdonában álló gépjárművet használtak a munkába járáshoz, nem tarthatnak jogszerűen igényt a 28 Ft/km emelt összegű költségtérítésre.
Az a körülmény, hogy 2010 augusztusáig az alperes a részükre azt mégis folyósította, nem minősül olyan szerzett jognak, ami alapján a vezérigazgatói utasítás hatályba lépését követően is arra alappal tarthatnának igényt.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet keresetük szerinti megváltoztatását kérték.
Hivatkozásuk szerint az KSz. 64. §-a nem írja elő, hogy a munkavállaló csak akkor jogosult az Szja törvényben meghatározott összeg 28 Ft/km költségtérítésre történő kiegészítésére, amennyiben saját gépjárművét veszi igénybe a munkába járáshoz. A KSz. a költségtérítés mértékét szabályozza akként, hogy a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár a munkavállalónak bizonyos esetekben. Ez nem jelenti azt, hogy a fenti költségtérítést csak a saját gépjárművel történő munkába járás esetén kellene megfizetnie a munkáltatónak. Nem a KSz., hanem csak a 15/2010. számú VIG utasítás írja elő azt, hogy a munkavállaló a magasabb összegű költségtérítésre csak saját gépjárművel történő munkába járás esetén jogosult.
A per tárgyát képező időszakban is hatályban volt KSz. rendelkezéseiből egyértelműen és határozottan kiolvasható, hogy az Szja törvényre való utalás kizárólag a költségtérítés mértékére vonatkozik. Az Szja törvény az utazási költségtérítés munkáltató általi fizetésének kötelező szabályait nem rögzíti. Erről az Mt.</a>, a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet és a KSz. 64. §-a rendelkezik. Az alperes által kiadott utasítás egyoldalúan próbálja szűkíteni a KSZ-ben meghatározott feltételeket.
A kereseti követelésük jogalapját az érvényes és hatályos kollektív szerződés adja, nem pedig a törvényszék által hivatkozott "szerzett jog". A KSz. 64. § az Mt. 13. § (3) bekezdésének megfelel, és az Mt. harmadik részében szabályozott utazási költségtérítésre vonatkozó rendelkezésektől a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg. A 21/2010. VIG Utasítással módosított 15/2010. VIG Utasítás mind a Kormányrendeletben, mind a KSz.-ben foglaltakat a munkavállaló terhére szűkíti és jogellenesen kizárja a nem saját tulajdonú gépjárművel közlekedő munkavállalókat a 28 Ft/km költségtérítésből.
A bíróságok alaptalanul állapították meg azt, hogy a 15/2010. VIG Utasítás 4.4. pontja csak a KSz. 64. §-ának értelmezését segítette. Ennek ellentmond az alperes 2010. május 1-je előtti és a 2010. augusztus 2-áig tanúsított magatartása, melynek során a felperesek részére nem saját tulajdonú gépjármű használata esetén is fizette a 28 Ft/km-es utazási költségtérítést.
A munkáltató magatartása alapján levonható a KSz. 64. §-a helyes értelmezésére azon következtetés, hogy a kollektív szerződést aláíró felek a 64. § megalkotása során nem kívánták a saját tulajdonú gépjármű használatához kötni az emelt összegű gépkocsi költségtérítés fizetését.
A hatályban lévő Kollektív Szerződés a munkavállalóra a Kormányrendelettől eltérően kedvezőbb feltételt állapít meg azzal, hogy kimondja két esetben a munkába járással kapcsolatos költségtérítés Szja törvényben foglalt összegének 28 Ft/km-re történő kiegészítése munkáltatói kötelezettségét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek a keresetüket az alperesnél a perbeli időszakban is hatályos KSz. 64. § rendelkezéseire alapították. Ezért a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján rájuk hárult annak bizonyítása, hogy őket e rendelkezés alapján a nem saját tulajdonú gépjármű munkába járásra történő használata során is megilleti az "érvényben lévő rendeletben meghatározott összeget" meghaladó mértékű, 28 Ft/km költségtérítés. A perben nem tudták álláspontjukat igazolni, miszerint a Kollektív Szerződés az emelt összegű költségtérítés megfizetésének feltételeként "a saját gépjármű" fogalmán a felperesek értelmezése szerinti fogalmat érti.
Az eljáró bíróságok erről a Kollektív Szerződés és a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet és 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet, valamint a Kollektív Szerződésben is hivatkozott magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény 25. § (2) bekezdés b) pontja 3. számú melléklet 4.1. pontja helyes értelmezésével vonták le helytálló jogkövetkeztetésüket figyelemmel a Kollektív Szerződés 64. §-a nyelvtani és rendszertani értelmezésére is.
Az Mt. 153. § (2) bekezdése alapján az utazási költségtérítésről rendelkező Kormányrendeletek, valamint az Szja törvény rendelkezéseitől a munkavállalóra valóban kedvezőbb költségtérítési szabályt állapít meg a KSz. 64. §-a - a költségtérítés mértékére nézve (9 Ft/km helyett 28 Ft/km). Arra azonban a Kollektív Szerződés 64. §-a rendelkezéséből nem vonható le következtetés, hogy az Szja törvényben foglaltakhoz képest a saját gépjármű fogalmát eltérően, a felperesek által használt tágabb értelemben alkalmazza. A nyelvtani és a rendszertani értelmezés alapján ennek ellenkezőjére vonható le következtetés, mint ahogy azt az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki.
Az Mt. 153. § (1) bekezdés alapján a munkáltató köteles a munkáltató érdekében felmerült szükséges költségeket megtéríteni, ha ahhoz előzetesen hozzájárult. Ezért az alperes a vezérigazgatói utasításban az utazási költségtérítés juttatásának a feltételeit konkretizálhatta az erről szóló Kormányrendelet és Kollektív Szerződés figyelembevételével. Miután ezen rendelkezések eltérően nem szóltak, a munkáltató vezérigazgatói utasításban előírhatta a magasabb mértékű útiköltség igényléséhez a saját tulajdonú gépkocsihasználatot akár a korábbi gyakorlatát is megváltoztatva.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.610/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.025/2012/8. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 8.Mf.20.025/2012/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
Az I.r. és a II.r. felperes az alperesnél mozdonyvezetőként áll munkaviszonyban. Az I.r. felperes 2007. szeptembertől novemberig terjedő időszakra 37 961 forint, a II.r. felperes 2010. augusztustól novemberig terjedő időszakra 42 790 forint utazási költségtérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.Hivatkozásuk szerint a peresített időszakban az I.r. felperes a testvére, a II.r. felperes az édesapja tulajdonát képező gépkocsival járt munkába, mellyel összefüggésben 2010. augusztusáig a munkáltatójuk a kollektív szerződésben rögzített 28 Ft/km összegű utazási költségtérítést fizetett a részükre. Ezt követően azonban a 21/2010. számú VIG utasítással módosított 15/2010. számú VIG utasításra hivatkozással 9 Ft/km összegű utazási költséget térített meg. A felperesek keresete a 28 és a 9 forint közötti különbözet megfizetésére irányult.
A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesnél hatályos Kollektív Szerződés 64. §-a szabályozta a munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítését. E rendelkezés szerint a munkavállaló részére a munkába járáshoz a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár, ha
a) a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz,
b)a munkavállaló munkaidő-beosztása miatt tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak két órát meghaladó várakozással tudna igénybe venni,
c) a munkavállaló mozgáskorlátozottsága miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni.
Az érvényben lévő rendeletben meghatározott összeget - ezen szakasz a) - b) pontjában foglalt esetekben - a munkáltató 28 Ft/km költségtérítésre egészíti ki. Egyebekben a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendeletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, amelynek 3. § (2) bekezdése a perben érintett időszak tekintetében ugyanazt a rendelkezést tartalmazta, mint a jelenleg hatályos Kollektív Szerződés és a perbeli elszámolási időszaknál irányadó 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 4. §-a.
Az alperes vezérigazgatója a 21/2010. VIG utasítással módosított 15/2010. számú VIG utasítása rendelkezik az alperes munkavállalói munkába járásával kapcsolatos utazási költségei megtérítéséről. Ennek 4.4. pontja szerint a munkavállaló részére abban az esetben, ha saját gépjárművel nem rendelkezik, munkába járását egyéb módon, illetve közlekedési eszközzel valósítja meg, a munkába járás költségtérítésével azonos összeg (9,- Ft/km) jár a fenti kollektív szerződés 64. § a) - c) pontjában foglalt esetekben. A KSZ 64. §-ban rögzített költségtérítésre a munkavállaló saját gépjárművel történő munkába járás esetén jogosult.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperesek hivatkozása alaptalan, miszerint a vezérigazgatói utasítás 4.4. pontja leszűkíti a KSZ 64. §-át a saját gépjárművel történő munkába járás esetére. A KSZ 64. §-a egyértelműen a munkába járásról a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben foglalt, a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható költségtérítésről rendelkezik azzal, hogy az érvényben lévő rendeletben meghatározott összeget a munkáltató 28 Ft/km költségtérítésre egészíti ki. Tehát a Kollektív Szerződés a Kormányrendeletet zsinórmértékként veszi számba a különbözeti összeg megállapíthatóságánál, amely jelen esetben a 28 Ft/km és a 9 Ft/km különbözeteként adódik. Az egész szabályozás azonban a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítéséről szól.
Mindezzel egybevetve a vezérigazgatói utasítás 4.4. pontját, megállapítható, hogy annak a szabályozása éppen azon esetről szól, amikor a munkavállaló nem rendelkezik saját gépjárművel, vagyis a Kollektív Szerződés 64. §-ához képest egy önálló szabályozási módot rögzít. Az, hogy a Kollektív Szerződés 64. §-ára utalás szerepel a vezérigazgatói utasításban, egy célszerűségi és technikai kérdés, azért, hogy a 4.4. pont alatt együtt legyenek az utazási költségtérítés elszámolásának szabályai.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt Szombathelyi Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta megállapítva, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli.
A törvényszék megállapította, hogy a munkaügyi bíróság helytállóan hivatkozott az irányadó jogszabályi és egyéb rendelkezésekre, azokat megfelelően értelmezte és alkalmazta, döntése megalapozott, jogszerű, ezért a Pp. 253. § (2) bekezdése és a 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemelte, hogy a kollektív szerződés mind a perrel érintett, mind az azt megelőző és azt követő időszakban a munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítésére vonatkozó szabályoknál utal a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényre. Annak 25. § (2) bekezdés b) pontja szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén költségtérítés címén (ide értve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) kilométerenként legfeljebb 9 forint értékben kap a magánszemély.
A saját tulajdonú gépjárműnek az Szja. törvény 3. melléklet IV/1. pontja szerint a saját vagy házastárs tulajdonában álló gépjármű tekinthető. Ezt támasztja alá az 1996/64. számú adózási kérdés is.
Mivel a felperesek - általuk sem vitatottan - nem saját vagy házastársuk tulajdonában álló gépjárművet használtak a munkába járáshoz, nem tarthatnak jogszerűen igényt a 28 Ft/km emelt összegű költségtérítésre.
Az a körülmény, hogy 2010 augusztusáig az alperes a részükre azt mégis folyósította, nem minősül olyan szerzett jognak, ami alapján a vezérigazgatói utasítás hatályba lépését követően is arra alappal tarthatnának igényt.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet keresetük szerinti megváltoztatását kérték.
Hivatkozásuk szerint az KSZ. 64. §-a nem írja elő, hogy a munkavállaló csak akkor jogosult az SZja törvényben meghatározott összeg 28 Ft/km költségtérítésre történő kiegészítésére, amennyiben saját gépjárművét veszi igénybe a munkába járáshoz. A KSZ a költségtérítés mértékét szabályozza akként, hogy a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár a munkavállalónak bizonyos esetekben. Ez nem jelenti azt, hogy a fenti költségtérítést csak a saját gépjárművel történő munkába járás esetén kellene megfizetnie a munkáltatónak. Nem a KSZ, hanem csak a 15/2010. számú VIG utasítás írja elő azt, hogy a munkavállaló a magasabb összegű költségtérítésre csak saját gépjárművel történő munkába járás esetén jogosult.
A per tárgyát képező időszakban is hatályban volt KSZ rendelkezéseiből egyértelműen és határozottan kiolvasható, hogy az SZja törvényre való utalás kizárólag a költségtérítés mértékére vonatkozik. Az SZja törvény az utazási költségtérítés munkáltató általi fizetésének kötelező szabályait nem rögzíti. Erről az Mt.</a>, a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet és a KSZ 64. §-a rendelkezik. Az alperes által kiadott utasítás egyoldalúan próbálja szűkíteni a KSZ-ben meghatározott feltételeket.
A kereseti követelésük jogalapját az érvényes és hatályos kollektív szerződés adja, nem pedig a törvényszék által hivatkozott "szerzett jog". A KSZ. 64. § az Mt. 13. § (3) bekezdésének megfelel, és az Mt. harmadik részében szabályozott utazási költségtérítésre vonatkozó rendelkezésektől a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg. A 21/2010. VIG Utasítással módosított 15/2010. VIG Utasítás mind a Kormányrendeletben, mind a KSZ-ben foglaltakat a munkavállaló terhére szűkíti és jogellenesen kizárja a nem saját tulajdonú gépjárművel közlekedő munkavállalókat a 28 Ft/km költségtérítésből.
A bíróságok alaptalanul állapították meg azt, hogy a 15/2010. VIG Utasítás 4.4. pontja csak a KSZ 64. §-ának értelmezését segítette. Ennek ellentmond az alperes 2010. május 1-je előtti és a 2010. augusztus 2-áig tanúsított magatartása, melynek során a felperesek részére nem saját tulajdonú gépjármű használata esetén is fizette a 28 Ft/km-es utazási költségtérítést.
A munkáltató magatartása alapján levonható a KSZ. 64. §-a helyes értelmezésére azon következtetés, hogy a kollektív szerződést aláíró felek a 64. § megalkotása során nem kívánták a saját tulajdonú gépjármű használatához kötni az emelt összegű gépkocsi költségtérítés fizetését.
A hatályban lévő Kollektív Szerződés a munkavállalóra a Kormányrendelettől eltérően kedvezőbb feltételt állapít meg azzal, hogy kimondja két esetben a munkába járással kapcsolatos költségtérítés SZja törvényben foglalt összegének 28 Ft/km-re történő kiegészítése munkáltatói kötelezettségét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperesek a keresetüket az alperesnél a perbeli időszakban is hatályos KSZ 64. § rendelkezéseire alapították. Ezért a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján rájuk hárult annak bizonyítása, hogy őket e rendelkezés alapján a nem saját tulajdonú gépjármű munkába járásra történő használata során is megilleti az "érvényben lévő rendeletben meghatározott összeget" meghaladó mértékű, 28 Ft/km költségtérítés. A perben nem tudták álláspontjukat igazolni, miszerint a Kollektív Szerződés az emelt összegű költségtérítés megfizetésének feltételeként "a saját gépjármű" fogalmán a felperesek értelmezése szerinti fogalmat érti.
Az eljáró bíróságok erről a Kollektív Szerződés és a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet és 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet, valamint a Kollektív Szerződésben is hivatkozott magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény 25. § (2) bekezdés b) pontja 3. számú melléklet 4.1. pontja helyes értelmezésével vonták le helytálló jogkövetkeztetésüket figyelemmel a Kollektív Szerződés 64. §-a nyelvtani és rendszertani értelmezésére is.
Az Mt. 153. § (2) bekezdése alapján az utazási költségtérítésről rendelkező Kormányrendeletek, valamint az SZja törvény rendelkezéseitől a munkavállalóra valóban kedvezőbb költségtérítési szabályt állapít meg a KSZ 64. §-a - a költségtérítés mértékére nézve (9 Ft/km helyett 28 Ft/km). Arra azonban a Kollektív Szerződés 64. §-a rendelkezéséből nem vonható le következtetés, hogy az SZja törvényben foglaltakhoz képest a saját gépjármű fogalmát eltérően, a felperesek által használt tágabb értelemben alkalmazza. A nyelvtani és a rendszertani értelmezés alapján ennek ellenkezőjére vonható le következtetés, mint ahogy azt az eljáró bíróságok helyesen fejtették ki.
Az Mt. 153. § (1) bekezdés alapján a munkáltató köteles a munkáltató érdekében felmerült szükséges költségeket megtéríteni, ha ahhoz előzetesen hozzájárult. Ezért az alperes a vezérigazgatói utasításban az utazási költségtérítés juttatásának a feltételeit konkretizálhatta az erről szóló Kormányrendelet és Kollektív Szerződés figyelembe vételével. Miután ezen rendelkezések eltérően nem szóltak, a munkáltató vezérigazgatói utasításban előírhatta a magasabb mértékű útiköltség igényléséhez a saját tulajdonú gépkocsihasználatot akár a korábbi gyakorlatát is megváltoztatva.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, így az erről szóló határozathozatalt a Kúria a Pp. 79. § (1) bekezdés alapján mellőzte.
A felpereseket megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2013. május 29.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv. I. 10.610/2012.)