adozona.hu
BH 2020.1.21
BH 2020.1.21
A munkavállalók által az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás nem jogszerű, ha a munkaviszony fenntartását munkavállalói oldalon ellehetetlenítő, a bizalomvesztést részükről objektíven megalapozó magatartás, körülmény a munkáltató oldalán nem állapítható meg [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperesek a felperesnél álltak munkaviszonyban. A NAV Bűnügyi Igazgatósága 2016. április 21-én, ismeretlen tettes ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt nyomozást rendelt el. Erre tekintettel 2016. április 26-án, május 30-án, június 6-án és június 7-én a felperes gyár területén házkutatást tartottak, a felperes több vezető és egyéb beosztású munkavállalóját a gyár területéről tanúkihallgatásra kísérték. A felperes igazgatósági e...
BH 2020.1.21 A munkavállalók által az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás nem jogszerű, ha a munkaviszony fenntartását munkavállalói oldalon ellehetetlenítő, a bizalomvesztést részükről objektíven megalapozó magatartás, körülmény a munkáltató oldalán nem állapítható meg [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pontja].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesek a felperesnél álltak munkaviszonyban. A NAV Bűnügyi Igazgatósága 2016. április 21-én, ismeretlen tettes ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt nyomozást rendelt el. Erre tekintettel 2016. április 26-án, május 30-án, június 6-án és június 7-én a felperes gyár területén házkutatást tartottak, a felperes több vezető és egyéb beosztású munkavállalóját a gyár területéről tanúkihallgatásra kísérték. A felperes igazgatósági elnöke és a cégvezető lakásán is házkutatást tartottak, a raktárkészlet egy részét pedig lefoglalták.[2] Az alperesek 2016. június 7-én a munkahelyükön megjelentek, de a 2016. május 31-én alapított L. Kft. előző napi tájékoztatása alapján - amely vállalta jogfolytonos foglalkoztatásukat - nem vették fel a munkát, hanem a munkaviszonyuk megszüntetéséről döntöttek, ezért a munkaszerződésük másolatának kiadását kérték. Néhány alperes az okirat egy példányát megkapta, túlnyomó többségük azonban nem jutott ehhez hozzá.
[3] Az alperesek a gyár területét elhagyták, munkaviszonyukat - közel azonos időben - azonnali hatályú felmondással megszüntették.
[4] A jogviszonyt megszüntető nyilatkozatok indokaként azt hozták fel, hogy a munkáltató olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette, ugyanis a telephelyen foganatosított nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatt bizalomvesztés alakult ki bennük. Emellett a munkáltató vezetősége őket megfenyegette, kérésük ellenére munkaszerződésük másolatát nem adta ki.
[5] A felperes az alperesek azonnali hatályú felmondását nem fogadta el, és felszólította őket a munka felvételére. Ennek nem tettek eleget, ezért 2016. június 16-án azonnali hatályú felmondást közölt velük, arra hivatkozva, hogy a 2016. június 7-ei munkamegtagadással és a felperessel azonos tevékenységre létrehozott társaságnál munkaviszony létesítésével a munkaviszonyukat ellehetetlenítő magatartást tanúsítottak.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[6] A felperes keresetében a munkavállalók azonnali hatályú felmondása jogellenességének megállapítását és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 84. § (1) bekezdése alapján 30 nap felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére kötelezését kérte.[7] A felperes álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondások elkéstek, az alperesek a felmondó nyilatkozat közlése előtt már több mint egy hónappal tudomást szereztek a nyomozásról. Az azonnali hatályú felmondások indoka valótlan, a felperes vezetőit és kb. 25 munkavállalót kihallgattak, az árukészletet azonban csak részben foglalták le, ami utóbb jogszerűtlennek is bizonyult. Az indok nem okszerű, a munkáltató nem követett el olyan lényeges kötelezettségszegést, amely az azonnali hatályú felmondások jogszerű indoka lehetne. A felperes azt is kifejtette, hogy 2016. június 7-én a munkáltató azért nem adta át minden munkavállalónak a munkaszerződése másolatát, mert az kb. 120 főt érintett egyszerre, a kérés azonnali teljesítése a munkaüggyel foglalkozó munkatárs részéről képtelenség lett volna. A cégvezető nyilatkozata, amely a perindítás lehetőségét helyezte kilátásba, nem tekinthető fenyegetésnek.
[8] Az alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint a bizalom megingására alkalmas, súlyos bűncselekmény gyanúját a felperes a mai napig nem oszlatta el, a büntetőeljárás még folyamatban van, így a jogviszony megszüntető nyilatkozatuk megfelel a jogszabályi előírásoknak.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság részítéletével kötelezte az alpereseket, hogy személyenként 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek felmondási időre járó távolléti díjuknak megfelelő, különböző nagyságú összegeket.[10] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondásokat a 15 napos szubjektív határidőben közölték, és azok valós indoka volt a nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatti bizalomvesztés. Valós oknak ítélte a munkaszerződés másolata kiadásának megtagadását is.
[11] Nem találta valós indoknak a vezetőség általi fenyegetést mint azonnali hatályú felmondási indokot, mert több alperes úgy nyilatkozott, hogy senki nem fenyegette meg őket. Több alperes esetében pedig a cégvezető kifogásolt kijelentése nem teremtett kényszerhelyzetet, mert annak ellenére a munkahelyüket munkaidő alatt elhagyhatták, vagyis ez nem volt jogellenes fenyegetés.
[12] Az elsőfokú bíróság valós indoknak ítélte a nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatti bizalomvesztést, a munkaszerződés másolatok kiadásának megtagadását, azonban egyik okot sem találta olyannak, amely miatt azonnali hatályú felmondással lehetett élni. Önmagában az ismeretlen tettes ellen indult, de a munkáltatót érintő büntetőeljárás nem kellő indoka a másik fél bizalomvesztésének, különösen akkor nem, ha a bűncselekmény a munkaviszonnyal összefüggést nem mutat. A nyomozás semmilyen kihatással nem volt az alperesek tevékenységére, a munkáltatói kötelezettségek teljesítésére, mert a felperes a foglalkoztatási kötelezettségének eleget tett, a munkavállalókat munkával ellátta, a munkabérüket rendszeresen kifizette.
[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az alperesek egy részének a munkaszerződése másolatát nem adta át, ez azonban nem okszerű azonnali hatályú felmondási indok. Bár az Mt. 6. § (1) bekezdése szerint az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményéből az Mt. 6. § (2) bekezdésében írt együttműködési kötelezettség következik, a munkaszerződés átadásának elmulasztása azonban nem volt lényeges kötelezettségszegés. A cselekmény súlyát mérsékli, hogy az alperesek a munkahelyüket a munkáltató engedélye nélkül akarták elhagyni, és a munkaszerződéseik mintájára másik munkáltatónál kívántak munkaviszonyt létesíteni. Mindebből következően a valósnak bizonyult indokok az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően nem tették lehetetlenné a munkaviszony fenntartását, ezért az elsőfokú bíróság az azonnali hatályú felmondásokat jogellenesnek minősítette, és az Mt. 84. § (1) bekezdés alkalmazásával kötelezte az alpereseket a 30 nap felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére.
[14] Az alperesek egy részének fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét és ítéletét fellebbezéssel nem támadott részében nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta.
[15] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat, így az érintett személyek nyilatkozatait, és az egyéb okirati bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében előírt elveknek megfelelően, okszerűen, logikátlan és iratellenes megállapítások nélkül értékelte.
[16] Az Mt. 64. § (2) bekezdésének megfelelően a nyilatkozatot tevő alpereseket terhelte az azonnali hatályú felmondás indokai valóságának és okszerűségének bizonyítása. E bizonyítási teherről az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint fennálló kötelezettsége folytán teljes mértékben helyes tájékoztatást adott. A perben tehát azt kellett vizsgálni, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt indokok jogszerűen megalapozták-e a munkaviszony megszüntetését.
[17] Adott esetben a büntetőeljárás nem a felperessel, vagy igazgatósági tagjával szemben indult, hanem ismeretlen tettes ellen, amely a felperes telephelyén foganatosított nyomozati cselekményekkel járt együtt. Önmagában ezek a tények nem vezethettek bizalomvesztéshez olyan körülmények mellett, hogy a felperes a foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Az alperesek ezzel kapcsolatos szubjektív véleménye nem játszhat szerepet, mert csak a munkaviszony fenntartását objektív módon lehetetlenné tevő magatartások értékelhetőek.
[18] A munkáltatónál foganatosított nyomozati cselekmények, továbbá a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatt kialakult bizalomvesztés nem tekinthető a munkáltatónál esetleg fennálló szabálytalanságok és rossz munkakörülmények összefoglaló indokának, ezekből az azonnali hatályú felmondások megadott indokaira objektív módon nem lehet következtetni. A munkáltató részéről a nyomozati cselekményeket érintő tájékoztatási kötelezettség elmulasztása az azonnali hatályú felmondások indokaként nem szerepeltek.
[19] Nincs jelentősége a jogellenesség megítélése szempontjából annak, hogy az alpereseket milyen mögöttes ok motiválta a munkaviszony megszüntetésében, hogy abban közrejátszott-e a Kft. állásajánlata.
[20] Helytálló volt az elsőfokú bíróság következtetése, miszerint a felperesnél foganatosított nyomozati cselekmények miatt és bűncselekmény alapos gyanúján alapuló bizalomvesztés nem tekinthető az azonnali hatályú felmondás okszerű indokának, mert e tényekre alapított bizalomvesztést nem a felperes okozta, vagy alakította ki az alperesekben.
[21] A másodfokú bíróság az Mt. 23. § (1) bekezdésére és az Mt. 6. § (1), (2) bekezdésére utalással kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondások azon indoka sem volt okszerű, miszerint a munkáltató nem adta ki minden munkavállaló részére a munkaszerződés másolatát.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[22] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen az alpereseket marasztaló jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték, ugyanezek az alperesek az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozták.[23] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontjának, 221. § (1) bekezdésének és a 206. § (1) bekezdésének megsértését panaszolták. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság az alperesek fellebbezésének egyes érdemi indokaira nem reagált, ítéletének indokolásában nem adott számot arról, hogy mely okból találta azokat megalapozatlannak.
[24] Az alperesek már a fellebbezésükben kifejtették, hogy az általuk évek során elszenvedett megaláztatások, rossz munkakörülmények, valamint a felperes utasítására elkövetett szabálytalanságok konkrétan nem szerepelnek az azonnali hatályú felmondásban, azonban ez nem zárhatja ki, hogy a bíróságok ezt vizsgálhassák a jogviszony megszüntetéséhez vezető körülményeket érintően a jóhiszeműség, tisztesség és elvárhatóság szempontjából. Ezt a másodfokú bíróság nem értékelte.
[25] Az eljáró bíróságok úgy hozták meg döntésüket, hogy nem tulajdonítottak jelentőséget az Mt. 6. § (1), (2) bekezdéseiben megfogalmazott elvárhatósági követelményeknek. Az alperesek álláspontja szerint tény, hogy az általuk az évek során elszenvedett megaláztatások, rossz körülmények, valamint a felperes utasítására elkövetett szabálytalanságok nem szerepelnek az azonnali hatályú felmondásban, ez azonban nem zárja ki, hogy a bíróság vizsgálja a felmondáshoz vezető körülményeket. Jelen esetben ez nem történt meg.
[26] A perben igazolást nyert, hogy a felperes megsértette az Mt. 6. § (4) bekezdésében rögzített tájékoztatási kötelezettségét, amikor alpereseket a nyomozással összefüggésben egyáltalán nem tájékoztatta, ez pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a munkavállalók elveszítsék bizalmukat.
[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult az alperesek perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.[29] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (1) bekezdésnek megfelelően és abban fellelt határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert hivatalból megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn.
[30] A Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértését alaptalanul állították az alperesek. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. Az eljáró bíróságok rögzítették a tényállást, és az abból figyelembe vett körülményeket, továbbá az ebből levont következtetésükről, a bizonyítékok egybevetéséről számot adtak. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet.
[31] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság részéről "irányított kérdésfeltevés" történt, amelyet a másodfokú bíróság jogsértően fogadott el. Az eljárás során az alperesek erre nézve észrevételt nem tettek, nem sérelmezték a bíróság bizonyítási eljárás során feltett kérdéseit, nem hivatkoztak azok félreérthető voltára, vagy téves jegyzőkönyvezésre. Ebből következően a Pp. 117. §-ának és 118. §-ának megsértése nem állapítható meg.
[32] Alaptalanul állították az alperesek, hogy a másodfokú bíróság egyetértett ugyan az elsőfokú bíróság döntésével, mégis eltérő indokokat tartalmaz döntése. A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésére hivatkozással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, amely szerint, ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság ezt helybenhagyja. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helytállónak találta azzal, hogy egyes kérdésekben nem azonos álláspontot foglalt el, ez azonban az érdemi döntésre nem volt kihatással. A másodfokú bíróság az ítéleti döntését részletesen megindokolta, jogszabálysértést nem követett el (Pp. 221. §).
[33] Az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató, vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Az azonnali hatályú felmondásban felhozott indokot az arra hivatkozó félnek kell bizonyítania, vagyis jelen esetben az alpereseknek kellett igazolniuk, hogy a jogviszonyt megszüntető intézkedésük megfelelt a jogszabályi előírásoknak [Mt. 64. § (2) bekezdés].
[34] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás akkor lehet a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogszerű indoka, ha emiatt nemcsak a másik fél véleménye szerint lehetetlen az adott körülmények között a munkaviszony fenntartása, hanem a hivatkozott magatartás objektíve teszi folytathatatlanná a munkaviszonyt (MD.I.272.). Csak akkor lehet ezt a jogot gyakorolni, ha a munkaviszony másik alanyának magatartása idézte elő azt a helyzetet, amely a munkaviszony fenntartásának lehetetlenné válását eredményezte (MD.I.273.). A munkaügyi peres eljárás tárgyát az azonnali hatályú felmondásban írtak képezhették, vagyis abban a körben volt módjuk a bíróságoknak vizsgálódni, amelyre a munkavállalók jogviszonyt megszüntető jognyilatkozataikat alapították. Szabálytalan munkáltatói utasításra, valamely, a felmondásukhoz vezető folyamatra az alperesek jognyilatkozataikban nem hivatkoztak. A büntetőeljárási cselekményekre utalás nem minősül ezen - perben előadott okok - összefoglaló megjelölésének.
[35] A másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást, amikor kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondásokban megjelölt büntetőeljárás nem a felperessel, vagy annak vezetőjével szemben indult, hanem ismeretlen tettes ellen. A nyomozati cselekményekre való hivatkozás - többlet tényállási elem hiányában - önmagában nem támasztja alá a bizalomvesztést, mivel adott esetben a munkavállalók a termelésben változatlanul részt vehettek, munkavégzésüket a felperes nem lehetetlenítette el, bérfizetési kötelezettségének eleget tett. Így a munkaviszony fenntartását munkavállalói oldalon ellehetetlenítő, ezért a bizalomvesztést részükről objektíven megalapozó magatartás, körülmény a munkáltató részéről nem volt megállapítható.
[36] Azon, több alperes azonnali hatályú felmondásában megjelölt ok miszerint ".... több dolgozót is kihallgattak, illetve elkísértek a nyomozók, amelynek alapját a NAV Bűnügyi Igazgatóságának közleménye szerint az képezte, hogy költségvetési csalás és más bűncselekmények gyanújával indítottak büntetőeljárást", nem elégséges indoka a bizalomvesztésnek, mivel abból nem derül ki, hogy az egyes személyek esetében más munkavállalók tanúkénti kihallgatása milyen érdeksérelmet jelentett, ami a munkaviszony azonnali megszüntetését jogszerűen eredményezhette. Az ismeretlen tettes ellen indult nyomozás és a munkaviszony fenntarthatósága ellehetetlenülése közötti okozati összefüggés fennállta jelen esetben nem volt bizonyított.
[37] A bíróságok a bizonyítékokat megfelelően értékelték (Pp. 206. §) és helytálló következtetésre jutottak, amikor kifejtették, hogy az alperesek által állított előírásellenes utasítás és emiatt a félelem a nyomozással összefüggő érintettség miatt nem volt értékelhető, tekintettel arra, hogy ezen körülményre az alperesek a jogviszonyt megszüntető jognyilatkozataikban nem hivatkoztak a bizalomvesztés körében, az azonnali hatályú felmondásban foglalt indokokat pedig utólag nem lehet kiterjeszteni. A bíróságok az azonos szövegű azonnali hatályú felmondással élő alperesek jogviszony megszüntetését külön-külön csoportokba rendezve vizsgálták, oly módon, hogy a feleket személyesen meghallgatták. Ez nem volt jogellenes, az alperesek sem sérelmezték, az e körben előadott felülvizsgálati kérelem ezért alaptalan (Pp. 221. §).
[38] Alaptalanul állították az alperesek felülvizsgálati kérelmükben, hogy a felperesnek a nyomozás körülményeiről őket tájékoztatni kellett volna, ami nem történt meg, és ez hozzájárult tömeges jogviszony megszüntetésükhöz. Hivatkozásuk szerint ezáltal sérült az Mt. 6. § (4) bekezdése, ez azonban nem volt megállapítható. A perben nem merült fel adat arra, hogy a munkáltató a munkavállalók kérése ellenére nem nyilatkozott a nyomozásról, és arra sem volt bizonyíték, hogy ezen munkáltatói magatartás befolyásolta volna az alpereseket az azonnali hatályú jogviszony megszüntetés során, és erre a felmondásokban sem hivatkoztak. Nem volt igazolt, hogy a munkáltató együttműködési kötelezettségét megsértette volna, ezáltal eljárásával közrehatott nagyszámú alperes jogviszonyának megszüntetésében.
[39] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.271/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.271/2018/17.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Rózsavölgyi Bálint bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Bodnár Imre ügyvéd (Bodnár Ügyvédi Iroda)
Az alperesek: I. rendű, II. rendű, III. rendű, IV. rendű, V. rendű, VI. rendű, VII. rendű, VIII. rendű, IX. rendű, X. rendű, XI. rendű, XII. rendű, XIII. rendű, XIV. rendű, XV. rendű, XVI. rendű, XVII. rendű, XVIII. rendű, XIX. rendű, XX. rendű, XXI. rendű, XXII. rendű, XXIII. rendű, XXIV. rendű, XXV. rendű, XXVI. rendű, XXVII. rendű, XXVIII. rendű, XXIX. rendű, XXX. rendű, XXXI. rendű, XXXII. rendű, XXXIII. rendű, XXXIV. rendű, XXXV. rendű, XXXVI. rendű, XXXVII. rendű, XXXVIII. rendű, XXXIX. rendű, XL. rendű, XLI. rendű, XLII. rendű, XLIII. rendű, XLIV. rendű, XLV. rendű, XLVI. rendű, XLVII. rendű, XLVIII. rendű, XLIX. rendű, L. rendű, LI. rendű, LII. rendű, LIII. rendű, LIV. rendű, LV. rendű, LVI. rendű, LVII. rendű, LVIII. rendű, LIX. rendű, LX. rendű, LXI. rendű, LXII. rendű, LXIII. rendű, LXIV. rendű, LXV. rendű, LXVI. rendű, LXVII. rendű, LXVIII. rendű, LXIX. rendű, LXX. rendű, LXXI. rendű, LXXII. rendű, LXXIII. rendű, LXXIV. rendű, LXXV. rendű, LXXVI. rendű, LXXVII. rendű, LXXVIII. rendű, LXXIX. rendű, LXXX. rendű, LXXXI. rendű, LXXXIII. rendű, LXXXIV. rendű, LXXXV. rendű, LXXXVI. rendű, LXXXVII. rendű, LXXXVIII. rendű, LXXXIX. rendű, XC. rendű, XCI. rendű, XCII. rendű, XCIII. rendű, XCIV. rendű, XCV. rendű, XCVI. rendű, XCVII. rendű, XCVIII. rendű, XCIX. rendű, C. rendű, CI. rendű, CII. rendű, CIII. rendű, CIV. rendű, CV. rendű, CVI. rendű, CVII. rendű, CVIII. rendű, CIX. rendű, CX. rendű, CXI. rendű, CXII. rendű, CXIII. rendű, CXIV. rendű, CXV. rendű, CXVI. rendű, CXVII. rendű
Az I., IV-V., VII-XXVI., XXVIII-XXXVI., XXXVIII-XLVII., XLIX-LVI., LVIII., LX-LXI., LXIII., LXV-LXVII., LXIX., LXXI-LXXII., LXXIV-LXXXVI., LXXXVIII-CIII., CV-CXVII. alperesek képviselője:
Dr. Szabó Iván ügyvéd (Szabó Iván Ügyvédi Iroda)
A per tárgya: azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményei és kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
I., IV-V., VII-XXVI., XXVIII-XXXVI., XXXVIII-XLVII., XLIX-LVI., LVIII., LX-LXI., LXIII., LXV-LXVII., LXIX., LXXI-LXXII., LXXIV- LXXXVI., LXXXVIII-CIII., CV-CXVII. alperesek
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.639/2017/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.231/2016/41., 1.M.231/2016/23.
Rendelkező rész
A Kúria a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.639/2017/6. számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.231/2016/41. számú ítéletét a CIII. r. alperest 340.360 forint kártérítés és perköltség megfizetésére kötelező részében helybenhagyta, az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az I., IV-V., VII-XXVI., XXVIII-XXXVI., XXXVIII-XLVII., XLIX-LVI., LVIII., LX-LXI., LXIII., LXV-LXVII., LXIX., LXXI-LXXII., LXXIV- LXXXVI., LXXXVIII-CIII., CV-CXVII. alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek - 15 nap alatt - fejenként 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a felperes és a CIII. r. alperes felülvizsgálati eljárási költségét fejenként 20.000 (húszezer) forintban és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfá-ban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 34.000 (harmincnégyezer) forintban állapítja meg.
A részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesek a felperesnél álltak munkaviszonyban. A NAV Bűnügyi Igazgatósága 2016. április 21-én, ismeretlen tettes ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt nyomozást rendelt el. Erre tekintettel 2016. április 26-án, május 30-án, június 6-án és június 7-én a felperes gyár területén házkutatást tartottak, a felperes több vezető és egyéb beosztású munkavállalóját a gyár területéről tanúkihallgatásra kísérték. A felperes igazgatósági elnöke és a cégvezető lakásán is házkutatást tartottak, a raktárkészlet egy részét pedig lefoglalták.[2] Az alperesek 2016. június 7-én a munkahelyükön megjelentek, de a 2016. május 31-én alapított L. Kft. előző napi tájékoztatása alapján - amely vállalta jogfolytonos foglalkoztatásukat - nem vették fel a munkát, hanem a munkaviszonyuk megszüntetéséről döntöttek, ezért a munkaszerződésük másolatának kiadását kérték. Néhány alperes az okirat egy példányát megkapta, túlnyomó többségük azonban nem jutott ehhez hozzá.
[3] Az alperesek a gyár területét elhagyták, munkaviszonyukat - közel azonos időben - azonnali hatályú felmondással megszüntették.
[4] A jogviszonyt megszüntető nyilatkozatok indokaként azt hozták fel, hogy a munkáltató olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette, ugyanis a telephelyen foganatosított nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatt bizalomvesztés alakult ki bennük. Emellett a munkáltató vezetősége őket megfenyegette, kérésük ellenére munkaszerződésük másolatát nem adta ki.
[5] A felperes az alperesek azonnali hatályú felmondását nem fogadta el, és felszólította őket a munka felvételére. Ennek nem tettek eleget, ezért 2016. június 16-án azonnali hatályú felmondást közölt velük, arra hivatkozva, hogy a 2016. június 7-ei munkamegtagadással és a felperessel azonos tevékenységre létrehozott társaságnál munkaviszony létesítésével a munkaviszonyukat ellehetetlenítő magatartást tanúsítottak.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[6] A felperes keresetében a munkavállalók azonnali hatályú felmondása jogellenességének megállapítását és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 84. § (1) bekezdése alapján 30 nap felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére kötelezését kérte.[7] A felperes álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondások elkéstek, az alperesek a felmondó nyilatkozat közlése előtt már több mint egy hónappal tudomást szereztek a nyomozásról. Az azonnali hatályú felmondások indoka valótlan, a felperes vezetőit és kb. 25 munkavállalót kihallgattak, az árukészletet azonban csak részben foglalták le, ami utóbb jogszerűtlennek is bizonyult. Az indok nem okszerű, a munkáltató nem követett el olyan lényeges kötelezettségszegést, amely az azonnali hatályú felmondások jogszerű indoka lehetne. A felperes azt is kifejtette, hogy 2016. június 7-én a munkáltató azért nem adta át minden munkavállalónak a munkaszerződése másolatát, mert az kb. 120 főt érintett egyszerre, a kérés azonnali teljesítése a munkaüggyel foglalkozó munkatárs részéről képtelenség lett volna. A cégvezető nyilatkozata, amely a perindítás lehetőségét helyezte kilátásba, nem tekinthető fenyegetésnek.
[8] Az alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint a bizalom megingására alkalmas, súlyos bűncselekmény gyanúját a felperes a mai napig nem oszlatta el, a büntetőeljárás még folyamatban van, így a jogviszony megszüntető nyilatkozatuk megfelel a jogszabályi előírásoknak.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság részítéletével kötelezte az alpereseket, hogy személyenként 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek felmondási időre járó távolléti díjuknak megfelelő, különböző nagyságú összegeket.[10] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondásokat a 15 napos szubjektív határidőben közölték, és azok valós indoka volt a nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatti bizalomvesztés Valós oknak ítélte a munkaszerződés másolata kiadásának megtagadását is.
[11] Nem találta valós indoknak a vezetőség általi fenyegetést mint azonnali hatályú felmondási indokot, mert több alperes úgy nyilatkozott, hogy senki nem fenyegette meg őket. Több alperes esetében pedig a cégvezető kifogásolt kijelentése nem teremtett kényszerhelyzetet, mert annak ellenére a munkahelyüket munkaidő alatt elhagyhatták, vagyis ez nem volt jogellenes fenyegetés.
[12] Az elsőfokú bíróság valós indoknak ítélte a nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatti bizalomvesztést, a munkaszerződés másolatok kiadásának megtagadását, azonban egyik okot sem találta olyannak, amely miatt azonnali hatályú felmondással lehetett élni. Önmagában az ismeretlen tettes ellen indult, de a munkáltatót érintő büntetőeljárás nem kellő indoka a másik fél bizalomvesztésének, különösen akkor nem, ha a bűncselekmény a munkaviszonnyal összefüggést nem mutat. A nyomozás semmilyen kihatással nem volt az alperesek tevékenységére, a munkáltatói kötelezettségek teljesítésére, mert a felperes a foglalkoztatási kötelezettségének eleget tett, a munkavállalókat munkával ellátta, a munkabérüket rendszeresen kifizette.
[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az alperesek egy részének a munkaszerződése másolatát nem adta át, ez azonban nem okszerű azonnali hatályú felmondási indok. Bár az Mt. 6. § (1) bekezdése szerint az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményéből az Mt. 6. § (2) bekezdésében írt együttműködési kötelezettség következik, a munkaszerződés átadásának elmulasztása azonban nem volt lényeges kötelezettségszegés. A cselekmény súlyát mérsékli, hogy az alperesek a munkahelyüket a munkáltató engedélye nélkül akarták elhagyni, és a munkaszerződéseik mintájára másik munkáltatónál kívántak munkaviszonyt létesíteni. Mindebből következően a valósnak bizonyult indokok az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően nem tették lehetetlenné a munkaviszony fenntartását, ezért az elsőfokú bíróság az azonnali hatályú felmondásokat jogellenesnek minősítette, és az Mt. 84. § (1) bekezdés alkalmazásával kötelezte az alpereseket a 30 nap felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére.
[14] Az elsőfokú bíróság részítéletében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. § (1) bekezdésére, valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ikr.) 3. § (2) bekezdés a) pontjára, 3. § (6) bekezdésére, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdésére és 14. §-ára hivatkozott.
[15] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a CIII. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 340.360 forint kártérítést és 33.020 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy az eljárási illeték az államot terheli.
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletében azt rögzítette, hogy a porcelánégető művezetőjének, a CIII. r. alperesnek volt kizárólag információja az égető üzemben működő F. kemence üzemeltetési (PLT) kódjáról, a D. Kft. a működésről őt oktatta ki, valamint a C. kemence indítókulcsával és üzemeltetési információival is ő rendelkezett. A perben nem volt vitás, hogy a CIII. r. alperes valamennyi égető munkakörű dolgozóval együtt 2016. június 7-én a munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette, és az üzemet úgy hagyta el véglegesen, hogy munkakörét nem adta át. Ezen kötelezettségének - bizonyítottan - 2016. augusztus 15-ig nem tett eleget.
[17] Ez a magatartás kötelezettségszegés az Mt. 80. § (1) bekezdésére is figyelemmel. A bíróság a CIII. r. alperes védekezését nem fogadta el, hogy a kemencék iratai - amelyek a F. kemence PLC kódját is feltüntették -, valamint a művezetői iroda kulcsa egy példánya az üzemben maradt. Az Mt. 80. § (1) bekezdés ugyanis a munkavállaló részéről tevékeny magatartást vár el, azt, hogy a munkáltató működésének zavartalansága érdekében a folyamatban lévő feladatait, a teljesítéshez szükséges adatokat, információkat, a nála lévő eszközöket átadja.
[18] A munkakör átadása a munkavállaló kötelezettsége, de az Mt. 80. § (1) bekezdés második fordulata szerint a munkakörátadás feltételeinek biztosítása a munkáltatót terheli. A CIII. r. alperes 2016. augusztus 15-ig nem tett eleget munkakörátadási kötelezettségének, de ez csak 2016. július 4-ig róható a terhére, mert ezen a napon a munkakörátadást felajánlotta.
[19] Az alperes nem vitatta, hogy a felperes részéről a kemencékkel kapcsolatban a számlák szerinti költség felmerült, de nem fogadta el, hogy az az ő mulasztásával összefüggésben keletkezett volna.
[20] 2016. június 7-én a Zs. gyárban nem maradt egy égető munkakörű személy sem, akitől a felperes kárenyhítésként információt kérhetett volna. Tanúvallomás cáfolta, hogy Cs. I. rendelkezett volna a kemencék működéséhez szükséges információkkal. A bíróság szerint egy energetikus munkakörű dolgozótól nem várható el, hogy a CIII. r. alperes mulasztását korrigálja, és alaptalan azon hivatkozás, hogy a munkáltató szakemberhiány miatt kényszerült a D. Kft. igénybevételére. Az Mt. 80. § (1) bekezdése alapján CIII. r. alperesnek nem a szaktudás átadása, betanítás lett volna a feladata, hanem a munkáltató által kijelölt személy részére azon információk továbbítása, amelyeket szakemberként a D. Kft. 5 évvel korábban neki is átadott. Ezen indokok alapján a F. kemencével kapcsolatos költség és a CIII. r. alperes mulasztása között az okozati összefüggés fennáll. Ugyanakkor a 15.000 forint költség iránti igényét, amely a C. kemencével kapcsolatosan merült fel, a bíróság nem találta megalapozottnak, tekintettel arra, hogy azt 2016. július 12-én merült fel, az alperes pedig közreműködését már 2016. július 4-én felajánlotta.
[21] A részítélet ellen az I.-V., VII.- XXVI., XXVIII.- LXIII., LXV. - LXXXVI., LXXXVIII. - CXVII. r. alperesek nyújtottak be fellebbezést, míg az elsőfokú bíróság ítélete ellen a CIII. r. alperes élt fellebbezéssel.
[22] Az alperesek egy részének fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét és ítéletét fellebbezéssel nem támadott részében nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta.
[23] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat, így az érintett személyek nyilatkozatait, és az egyéb okirati bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében előírt elveknek megfelelően, okszerűen, logikátlan és iratellenes megállapítások nélkül értékelte.
[24] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesek alaptalanul hivatkoztak az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésekre.
[25] A Pp. 144. § szerinti iratismertetés a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tárgyalásokon megtörtént. Ennek részletességét a tanács elnöke határozza meg mérlegelve, hogy mi az, amit kiemelendőnek, és mi az, amit kevésbé fontosnak tart. Az iratismertetésre a felek észrevételt tehettek, további iratismertetést kérhettek, ez azonban adott esetben nem történt meg a jogi képviselővel eljáró alperesek részéről.
[26] Nem volt megállapítható az elsőfokú bíróság részéről az alperesek által állított irányított és félreérthető kérdésfeltevés sem (Pp. 117. §, 118. §). A jegyzőkönyvben összefoglalóan kell rögzíteni az eljárás menetét és az ott elhangzottakat, az alperesek részéről a jegyzőkönyv kiegészítése, kijavítása igényként nem merült fel, ezáltal a kérdések feltevése kapcsán nem állapítható meg lényeges, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés.
[27] Az Mt. 64. § (2) bekezdésének megfelelően a nyilatkozatot tevő alpereseket terhelte az azonnali hatályú felmondás indokai valóságának és okszerűségének bizonyítása. E bizonyítási teherről az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint fennálló kötelezettsége folytán teljes mértékben helyes tájékoztatást adott. A perben tehát azt kellett vizsgálni, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt indokok jogszerűen megalapozták-e a munkaviszony megszüntetését.
[28] A másodfokú bíróság ítélete szerint a fenyegetés a nyilatkozó fél részéről akár személyi, akár vagyoni jogellenes hátrány kilátásba helyezése lehet. a cégvezetőtől elhangzottak az alpereseket pszichés kényszerhelyzetbe hozta, azonnali döntésre kényszerítő körülmények elé állította őket, túlzó hátrányokat felvázolva. Következésképp az azonnali hatályú felmondás azon indoka, hogy "a munkáltató vezetősége megfenyegetett" - 11 alperest kivéve - valós indoknak minősül, e körben téves az elsőfokú bíróság okfejtése.
[29] Az elsőfokú bíróság helyesen nem tekintette valós indoknak a LXXVI. r. alperes esetében Cs. P. igazgatósági elnök által a munkahelyre nem illő kifejezések, nem megfelelő hangnem használatát és fenyegetését a négyszemközti beszélgetésre figyelemmel. Az ott elhangzottakat az arra hivatkozó alperesnek kellett bizonyítani, amely nem történt meg.
[30] A felperesnél foganatosított nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatti bizalomvesztést a XIII. r. és további 14 alperes kivételével a munkaszerződés másolat ki nem adását, továbbá a 11 megjelölt alperest kivéve a cégvezető általi fenyegetést mint valós indokot vizsgálta a törvényszék a felmondások okszerűségét illetően.
[31] Az Mt. 64. § (2) bekezdéséből következően az okszerűség bizonyítása a nyilatkozattevőt terheli. Hangsúlyozandó, hogy a munkaviszony tartós, a felek egymással szembeni kölcsönös bizalmát megkövetelő jogviszony. A bizalom megrendüléséhez nemcsak egyszeri, hanem egy folyamat is vezethet (BH.2015.234.). A bírói gyakorlatnak megfelelően súlyos bűncselekmény alapos gyanúja előidézhet olyan mértékű bizalomvesztést, amelyre tekintettel nem várható el a jogviszony fenntartása, erre azonban csak szigorúan körülhatárolt feltételek fennállása esetén kerülhet sor (Mfv.II.10.413/2013.).
[32] Adott esetben a büntetőeljárás nem a felperessel, vagy igazgatósági tagjával szemben indult, hanem ismeretlen tettes ellen, amely a felperes telephelyén foganatosított nyomozati cselekményekkel járt együtt. Önmagában ezek a tények nem vezethettek bizalomvesztéshez olyan körülmények mellett, hogy a felperes a foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Az alperesek ezzel kapcsolatos szubjektív véleménye nem játszhat szerepet, mert csak a munkaviszony fenntartását objektív módon lehetetlenné tevő magatartások értékelhetőek.
[33] A munkáltatónál foganatosított nyomozati cselekmények, továbbá a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatt kialakult bizalomvesztés nem tekinthető a munkáltatónál esetleg fennálló szabálytalanságok és rossz munkakörülmények összefoglaló indokának, ezekből az azonnali hatályú felmondások megadott indokaira objektív módon nem lehet következtetni. A munkáltató részéről a nyomozati cselekményeket érintő tájékoztatási kötelezettség elmulasztása az azonnali hatályú felmondások indokaként nem szerepeltek.
[34] Nincs jelentősége a jogellenesség megítélése szempontjából annak, hogy az alpereseket milyen mögöttes ok motiválta a munkaviszony megszüntetésében, hogy abban közrejátszott-e a Kft. állásajánlata.
[35] Helytálló volt az elsőfokú bíróság következtetése, miszerint a felperesnél foganatosított nyomozati cselekmények miatt és bűncselekmény alapos gyanúján alapuló bizalomvesztés nem tekinthető az azonnali hatályú felmondás okszerű indokának, mert e tényekre alapított bizalomvesztést nem a felperes okozta, vagy alakította ki az alperesekben.
[36] A másodfokú bíróság az Mt. 23. § (1) bekezdésére és az Mt. 6. § (1), (2) bekezdésére utalással kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondások azon indoka sem volt okszerű, miszerint a munkáltató nem adta ki minden munkavállaló részére a munkaszerződés másolatát. T. F. 2016. június 7-én tett kijelentései a másodfokú bíróság álláspontja szerint fenyegetésnek minősülnek, így az valós, de nem okszerű indok, mert nem minősül az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjával összhangban a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartásnak. Az alperesek tömegesen kívánták elhagyni a munkáltató telephelyét, ami meg is történt, ezt megelőzően már elhatározták, hogy munkaviszonyukat nem kívánják fenntartani. Ebből fakadóan T. F. cégvezető által tett kijelentéseken alapuló fenyegetés az okszerűséget nem alapozza meg.
[37] Mindezek következtében helytálló volt az elsőfokú bíróság azon következtetése, hogy az azonnali hatályú felmondások jogellenesek voltak, mert bár voltak valósnak tekintendő indokai is, azok okszerűen nem idézhették elő a jogviszony megszüntetését.
[38] A CIII. r. alperessel szemben előterjesztett kártérítési igény tekintetében a másodfokú bíróság az Mt. 179. § (2) bekezdésre és a Pp. 3. § (3) bekezdésére, valamint 164. § (1) bekezdésére utalt.
[39] A felperes 2016. június 16-ai azonnali hatályú felmondásában 5 napos határidővel felszólította a CIII. r. alperest munkaköre átadására, aki annak 2016. július 4-ig nem tett eleget. Ezáltal az Mt. 80. § (1) bekezdésében írt kötelezettségét súlyos gondatlansággal megszegte, és az Mt. 6. § (1) bekezdés által megkövetelt együttműködési kötelezettségének sem tett eleget. Az elvárható magatartás az lett volna, ha a kulcsokat a PLC kódot és az egyéb szükséges információt a munkáltató rendelkezésére bocsátja. A munkakör átadása ugyanis mindenképpen tevékeny magatartást jelent, amelyhez a feltételeket a munkáltatónak kell biztosítania. A CIII. r. alperes ezt elmulasztotta, munkakör átadás-átvételként nem fogadható el az, hogy "ott vannak a kulcsok" megjegyzéssel elhagyja a munkahelyét.
[40] Cs. I. tanúvallomásában előadta, hogy nem tartoztak munkaköri feladatai közé a kemence működéséhez kapcsolódó tevékenységek, ezért a CIII. r. alperes erre hivatkozása alaptalan.
[41] A 2016. augusztus 15-én kelt átadás-átvételi jegyzőkönyv is rögzítette, hogy a kemence indítókulcsait CIII. r. alperes ezen időpontban adta át, ennélfogva nem volt helytálló az a hivatkozás, mely szerint a kulcsokat és a szükséges dokumentumokat a munkáltatónál hagyta. Azért sem történhetett így, mert a munkavállalók távozását követően a felperesnél megpróbálták a kemence üzembehelyezését, mely hibakódot jelzett, ezért volt indokolt szakszerviz megbízása. A CIII. r. alperes mulasztásával okozati összefüggésben merült fel a felperesnek a D. Kft. által kiszámlázott költsége mint kár, ezért a bíróság e körben helytálló döntést hozott.
[42] A perköltség tekintetében a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszerű döntést hozott, az nem tekinthető eltúlzott mértékűnek.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[43] Az I., IV-V., VII-XXVI., XXVIII-XXXVI., XXXVIII-XLVII., XLIX-LVI., LVIII., LX-LXI., LXIII., LXV-LXVII., LXIX., LXXI-LXXII., LXXIV-LXXXVI., LXXXVIII-CIII., CV-CXVII. alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen az alpereseket marasztaló jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték. Másodlagosan ugyanezek az alperesek az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozták a felperes első- és másodfokú, valamint felülvizsgálati költségben való marasztalásával.[44] Az alperesek eljárásjogi szabálysértésként hivatkoztak a Pp. 144. §-ában rögzítettekre. Érvelésük szerint a tárgyalási jegyzőkönyvek nem tartalmazzák - legalább a Pp. 144. §-ában rögzített részletességgel - azt, hogy milyen iratok ismertetése történt meg, különösen a részítélet hozatalát megelőző tárgyalás esetében. Az, hogy az 1.M.231/2016. számon nyilvántartott ügy iratainak ismertetésére sor került-e, nem igazolt, így a jegyzőkönyv tartalma önmagában nem támasztja alá, hogy az egyesített ügyeknél megtörtént-e a megfelelő iratismertetés.
[45] Az alperesek álláspontja szerint "fizikai képtelenség" lett volna a per teljes anyaga, azaz kb. 250 oldalnyi irat (kb. 40 órányi jegyzőkönyv) lényegének ismertetése az alig több mint egy órás tárgyaláson.
[46] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontjának, 221. § (1) bekezdésének és a 206. § (1) bekezdésének megsértését panaszolták. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság az alperesek fellebbezésének egyes érdemi indokaira nem reagált, ítéletének indokolásában nem adott számot arról, hogy mely okból találta azokat megalapozatlannak.
[47] Az alperesek a fellebbezésükben kifejették, hogy az általuk évek során elszenvedett megaláztatások, rossz munkakörülmények, valamint a felperes utasítására elkövetett szabálytalanságok konkrétan nem szerepelnek az azonnali hatályú felmondásban, azonban ez nem zárhatja ki, hogy a bíróságok ezt vizsgálhassák a jogviszony megszüntetéséhez vezető körülményeket érintően a jóhiszeműség, tisztesség és elvárhatóság szempontjából. Ezt a másodfokú bíróság nem értékelte. Ugyancsak nem reagált CIII. r. alperessel szembeni kártérítési igény kapcsán azon érvelésre, miszerint a felperes nem bizonyította, hogy a F. kemence javításával, karbantartásával kapcsolatos költségek kizárólag azért merültek fel, mert a munkáltató nem ismerte a kemence kódját, működését.
[48] A perben eljáró bíróságok a releváns tényállást nem rögzítették teljes körűen, a hiányos tényállás miatt helyes jogkövetkeztetéseket nem vonhattak le, ezáltal sérült a Pp. 206. §-a.
[49] Az első fokon eljárt bírói tanács elnöke kifogásolható módon az alpereseknek "szegezte azt a kérdést", hogy miért tartották lehetetlennek a munkaviszony fenntartását a felperesnél, miközben nem volt tőlük elvárható, hogy ezt az Mt. szerinti fogalomként értékeljék, sőt az sem, hogy egyáltalán saját azonnali hatályú felmondásukat véleményezzék. Ezáltal is sérült a Pp. 206. §-a.
[50] A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság ugyan rögzítette, hogy maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság kifejtett jogi álláspontjával (elsőfokú részítélet 11. oldal közepe - 15. oldal első 1/3 része), azonban tartalmát tekintve attól mégis eltérő indokolással jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek felmondásainak indokai nem voltak okszerűek.
[51] Az elsőfokú bíróság szerint a felperest érintő büntetőeljárás önmagában nem kellő indoka az alperesek bizalomvesztésének, a másodfokú bíróság pedig arra tekintettel nem találta fennállónak a bizalomvesztést, hogy az alperesek "szubjektív érzete" volt ez, és objektív tények hiányában nem következett be okszerűen a munkaviszony fenntartásának lehetetlensége. A másodfokú bíróság szubjektív-objektív fogalompárra felépített indokolása homályos, nem ad meggyőző indokolást arra vonatkozóan, hogy konkrétan mely, a perben bizonyított tények alapján jutott a fenti következtetésre.
[52] Jelentős számú alperes számolt be arról, hogy többször olyan munkáltatói utasítást kellett végrehajtaniuk, amely szabálytalan volt, és amelyek így a felperest érintő nyomozással összefüggésben lehettek. Ennek ellenére a bíróságok nem láttak összefüggést az azonnali hatályú felmondásban szereplő büntetőeljárás és az alperesek szabálytalan munkavégzésre utasítása között.
[53] A másodfokú bíróság jogerős ítélete a felmondási indokok körében egyes alperesekre vetítetten semmilyen indokolást nem tartalmazott annak ellenére, hogy az alperesek erre fellebbezésükben hivatkoztak.
[54] Nem volt elvárható alperesektől, hogy a szabálytalanságok elkövetésére történő felperesi utasításokat a felmondásaikban feltüntessék, mivel senkitől nem várható el, hogy saját magát szabálysértés, vagy bűncselekmény elkövetésével vádolja, és éppen az azonnali hatályú felmondás tartalma miatt vonják őt felelősségre.
[55] Az eljáró bíróságok úgy hozták meg döntésüket, hogy nem tulajdonítottak jelentőséget az Mt. 6. § (1), (2) bekezdéseiben megfogalmazott elvárhatósági követelményeknek. Az alperesek álláspontja szerint tény, hogy az általuk az évek során elszenvedett megaláztatások, rossz körülmények, valamint a felperes utasítására elkövetett szabálytalanságok nem szerepelnek az azonnali hatályú felmondásban, ez azonban nem zárja ki, hogy a bíróság vizsgálja a felmondáshoz vezető körülményeket. Jelen esetben ez nem történt meg.
[56] A perben igazolást nyert, hogy a felperes megsértette az Mt. 6. § (4) bekezdésében rögzített tájékoztatási kötelezettségét, amikor alpereseket a nyomozással összefüggésben egyáltalán nem tájékoztatta, ez pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a munkavállalók elveszítsék bizalmukat.
[57] Az eljáró bíróságok CIII. r. alperest terhelő kártérítés [Mt. 179. § (1), (2) bekezdés] tekintetében is téves álláspontra helyezkedtek.
[58] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy T. F. fenyegetően lépett fel a munkavállalókkal szemben, ilyen körülmények között pedig CIII. r. alperestől csak az volt elvárható, hogy a felperes munkavállalóját, Cs. I.-t tájékoztassa a kulcsok helyéről. A felperes nem jelölt ki senkit, akinek CIII. r. alperes átadhatta volna munkakörét, a tényleges munkakörátadásnál felperes nem kért információt a kemencék működéséről, ennek elmulasztását az elsőfokú bíróság a munkavállaló terhére rótta, ezáltal sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése.
[59] A felperes a peres eljárás során nem bizonyította és bizonyítási indítványt sem tett arra vonatkozóan, hogy a F. kemence karbantartásával, javításával kapcsolatos költségek kizárólag azért merültek fel, mert a felperes nem ismerte a kemence kódját, működését, ezért a D. Kft. számlájában lévő összeg megegyezik a felperest ért CIII. r. alperes magatartásával ok-okozati összefüggésben álló kárral. A kemence működéséhez, karbantartásához, javításához, működési kód beírásához és azok költségeinek megítéléséhez a bíróságnak szakértelme nincs, az alperes mindvégig ezt állította. A bíróságok megsértették az Mt. 179. § (1), (2) bekezdését és a Pp. 206. §-át.
[60] Az alperesek álláspontja szerint a perköltség összege is tévesen került meghatározásra. A Pp. 25. § (3) bekezdése alapján a pertárgyérték megállapításához az egyes követeléseket össze kell adni a perek egyesítésére tekintettel. Ennek megfelelően a perköltség a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés b) pontja alapján lett volna megítélhető a felperes javára, a teljes összeget kellett volna alperesek között szétosztani. Az elsőfokú bíróság azonban indokolatlanul az összeg több mint kétszeresét ítélte meg a felperes javára.
[61] Az első- és a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 25. § (3) bekezdését, az Ükr. 3. § (2) bekezdését, (6) bekezdését.
[62] A másodfokú bíróság a Pp. 82. § (2) bekezdését kirívóan logikátlanul és tévesen értelmezte, hogy az alperesek mint egyszerű pertársak perbeli érdekeltsége között jelentéktelen eltérés áll fenn. Így a XXIX. r. alperes marasztalása 75.099 forint, a CVII. r. alperesé 70.107 forint összegben történt, addig a LXXVI. - LXXXVIII. r. alperesek 400.000 forintot meghaladó összeget kötelesek fizetni. A különbség tehát több mint ötszörös.
[63] A 117 kereset egyesített eljárásban történő elbírálása semmivel sem jelentett több terhet a felperesre nézve, mintha azok külön-külön kerültek volna elbírálásra, sőt így a felperesnek csak 12 perben, majd pedig egyetlenegy perben kellett eljárnia, amely könnyebbséget is jelentett számára.
[64] A felülvizsgálati tárgyaláson alperesek - hivatkozva a Pp. 72. §-ára, 67. § (1) bekezdésére - lényeges eljárási szabálysértésként állították, hogy az alapeljárásban a felperesi meghatalmazás nem felelt meg a Ptk. 3:113. § rendelkezéseinek.
[65] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult az alperesek perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[66] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.[67] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (1) bekezdés szerinti határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert hivatalból megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felülvizsgálati kérelmet a Pp. 272. § (1) bekezdés szerinti határidőn túl nem lehet kiegészíteni (BH.2017.232.). Ezért az alapeljárásban csatolt felperesi meghatalmazás nem volt vizsgálható. A Kúria a felülvizsgálati eljárásra adott felperesi meghatalmazást vizsgálta hivatalból a Pp. 72. § alapján.
[68] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4-6. pont].
[69] A Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértését alaptalanul állították az alperesek. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. Az eljáró bíróságok rögzítették a tényállást, és az abból figyelembe vett körülményeket, továbbá az ebből levont következtetésükről, a bizonyítékok egybevetéséről számot adtak. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata" [30/2014. (IX. 30.) AB határozat indokolás [89]].
[70] A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik, és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződésük szerint - bírálják el, mérlegelve az egyes bizonyítékok közötti ellentét feloldásának lehetőségét [Pp. 206. § (1) bekezdés; bizonyítékok szabad mérlegelése].
[71] A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH2012.173.).
[72] A másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként - a CIII. r. alperessel szemben támasztott kártérítési igény kivételével - a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló következtetésre jutott.
[73] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság részéről "irányított kérdésfeltevés" történt, amelyet a másodfokú bíróság jogsértően fogadott el. Az eljárás során az alperesek erre nézve észrevételt nem tettek, nem sérelmezték a bíróság bizonyítási eljárás során feltett kérdéseit, nem hivatkoztak azok félreérthető voltára, vagy téves jegyzőkönyvezésre. Ebből következően a Pp. 117. §-ának és 118. §-ának megsértése nem állapítható meg.
[74] Alaptalanul állították az alperesek, hogy a másodfokú bíróság egyetértett ugyan az elsőfokú bíróság döntésével, mégis eltérő indokokat tartalmaz döntése. A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésére hivatkozással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, amely szerint, ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság ezt helybenhagyja. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helytállónak találta azzal, hogy egyes kérdésekben nem azonos álláspontot foglalt el, ez azonban az érdemi döntésre nem volt kihatással. A másodfokú bíróság az ítéleti döntését részletesen megindokolta, jogszabálysértést nem követett el (Pp. 221. §).
[75] Az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató, vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Az azonnali hatályú felmondásban felhozott indokot az arra hivatkozó félnek kell bizonyítania, vagyis jelen esetben az alpereseknek kellett igazolniuk, hogy a jogviszonyt megszüntető intézkedésük megfelelt a jogszabályi előírásoknak [Mt. 64. § (2) bekezdés].
[76] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás akkor lehet a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogszerű indoka, ha emiatt nemcsak a másik fél véleménye szerint lehetetlen az adott körülmények között a munkaviszony fenntartása, hanem a hivatkozott magatartás objektíve teszi folytathatatlanná a munkaviszonyt (MD.I.272.). Csak akkor lehet ezt a jogot gyakorolni, ha a munkaviszony másik alanyának magatartása idézte elő azt a helyzetet, amely a munkaviszony fenntartásának lehetetlenné válását eredményezte (MD.I.273.). A munkaügyi peres eljárás tárgyát az azonnali hatályú felmondásban írtak képezhették, vagyis abban a körben volt módjuk a bíróságoknak vizsgálódni, amelyre a munkavállalók jogviszonyt megszüntető jognyilatkozataikat alapították. Szabálytalan munkáltatói utasításra, valamely, a felmondásukhoz vezető folyamatra az alperesek jognyilatkozataikban nem hivatkoztak. A büntető eljárási cselekményekre utalás nem minősül ezen - perben előadott okok - összefoglaló megjelölésének.
[77] A másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást, amikor kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondásokban megjelölt büntetőeljárás nem a felperessel, vagy annak vezetőjével szemben indult, hanem ismeretlen tettes ellen. A nyomozati cselekményekre való hivatkozás - többlet tényállási elem hiányában - önmagában nem támasztja alá a bizalomvesztést, mivel adott esetben a munkavállalók a termelésben változatlanul részt vehettek, munkavégzésüket a felperes nem lehetetlenítette el, bérfizetési kötelezettségének eleget tett. Így a munkaviszony fenntartását munkavállalói oldalon ellehetetlenítő, ezért a bizalomvesztést részükről objektíven megalapozó magatartás, körülmény a munkáltató részéről nem volt megállapítható.
[78] Azon, több alperes azonnali hatályú felmondásában megjelölt ok miszerint ".... több dolgozót is kihallgattak, illetve elkísértek a nyomozók, amelynek alapját a NAV Bűnügyi Igazgatóságának közleménye szerint az képezte, hogy költségvetési csalás és más bűncselekmények gyanújával indítottak büntetőeljárást", nem elégséges indoka a bizalomvesztésnek, mivel abból nem derül ki, hogy az egyes személyek esetében más munkavállalók tanúkénti kihallgatása milyen érdeksérelmet jelentett, ami a munkaviszony azonnali megszüntetését jogszerűen eredményezhette. Az ismeretlen tettes ellen indult nyomozás és a munkaviszony fenntarthatósága ellehetetlenülése közötti okozati összefüggés fennállta jelen esetben nem volt bizonyított.
[79] A bíróságok a bizonyítékokat megfelelően értékelték (Pp. 206. §) és helytálló következtetésre jutottak, amikor kifejtették, hogy az alperesek által állított előírásellenes utasítás és emiatt a félelem a nyomozással összefüggő érintettség miatt nem volt értékelhető, tekintettel arra, hogy ezen körülményre az alperesek a jogviszonyt megszüntető jognyilatkozataikban nem hivatkoztak a bizalomvesztés körében, az azonnali hatályú felmondásban foglalt indokokat pedig utólag nem lehet kiterjeszteni. A bíróságok az azonos szövegű azonnali hatályú felmondással élő alperesek jogviszony megszüntetését külön-külön csoportokba rendezve vizsgálták, oly módon, hogy a feleket személyesen meghallgatták. Ez nem volt jogellenes, az alperesek sem sérelmezték, az e körben előadott felülvizsgálati kérelem ezért alaptalan (Pp. 221. §).
[80] Alaptalanul állították az alperesek felülvizsgálati kérelmükben, hogy a felperesnek a nyomozás körülményeiről őket tájékoztatni kellett volna, ami nem történt meg, és ez hozzájárult tömeges jogviszony megszüntetésükhöz. Hivatkozásuk szerint ezáltal sérült az Mt. 6. § (4) bekezdése, ez azonban nem volt megállapítható. A perben nem merült fel adat arra, hogy a munkáltató a munkavállalók kérése ellenére nem nyilatkozott a nyomozásról, és arra sem volt bizonyíték, hogy ezen munkáltatói magatartás befolyásolta volna az alpereseket az azonnali hatályú jogviszony megszüntetés során, és erre a felmondásokban sem hivatkoztak. Nem volt igazolt, hogy a munkáltató együttműködési kötelezettségét megsértette volna, ezáltal eljárásával közrehatott nagyszámú alperes jogviszonyának megszüntetésében.
[81] Helytálló a felülvizsgálati kérelem a CIII. r. alperessel szemben megállapított kártérítés fizetést illetően.
[82] Peradat, hogy a CIII. r. alperessel együtt valamennyi égető munkakörben foglalkoztatott munkavállaló elhagyta a munkáltató telephelyét, és jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. A CIII. r. alperes 2016. július 4-ig - felhívás ellenére - a munkáltatónál nem jelentkezett, a munkakör átadása az ő részéről nem történt meg, ezáltal az Mt. 80. § (1) bekezdésében foglaltakat és 6. § (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségét megszegte. Nem fogadható el azon védekezése, hogy T. F. fenyegető fellépése miatt nem volt tőle elvárható a munkakör szabályos átadás-átvételének lebonyolítása. T. F. magatartása nem volt fizikálisan félelemkeltő vagy elutasító, a CIII. r. alperesnek pedig mint a F. kemence működtetésére kioktatott megfelelő szakértelemmel rendelkező személynek tisztában kellett lennie azzal, hogy távozása a felperesnél fennakadást okozhat. Az alperes szabálytalan eljárása, a késedelmes munkakör átadás-átvétel bizonyításra került, az azonban ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható, hogy a kemence újraindításakor kiszámlázott költség felmerülése kizárólag a munkavállaló terhére róható.
[83] A megismételt eljárásban - a felek indítványainak megfelelően - szükség esetén szakértő kirendelésével kell tisztázni, hogy a kemence újraindításának költsége kizárólag a leállás és a beüzemelést biztosító kód ismeretének hiánya miatt vált szükségessé, vagy a számla egyéb, ún. karbantartási költséget is magába foglal, amely a rendkívüli leállás nélkül is, időszakonként ismétlődően, szükség szerint felmerült a kemence megfelelő működtetése érdekében.
[84] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben alaptalanul sérelmezték a bíróságok által megállapított perköltség mértékét is. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az alperesek a Pp. 51. § c) pontja szerinti egyszerű pertársaknak minősülnek, akiket a bíróság a Pp. 82. § (2) bekezdésére figyelemmel a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és (6) bekezdése szerint számított helytálló összegben marasztalt perköltségben, értékelve az azonos, illetve hasonló indokolású felmondások jogszerűsége igazolása érdekében a jogi képviselő által kifejtett tevékenységet is.
[85] Fentiek alapján a Kúria a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének a CIII. r. alperest kártérítés fizetésére kötelező részét helybenhagyta, hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) - (4) bekezdései].
A döntés elvi tartalma
A munkavállalók által az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás nem jogszerű, ha a munkaviszony fenntartását munkavállalói oldalon ellehetetlenítő, a bizalomvesztést részükről objektíven megalapozó magatartás, körülmény a munkáltató oldalán nem állapítható meg [Mt. 78. (1) bekezdés b) pontja].Záró rész
[86] Az alperesek perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. § (1) bekezdésén alapul. Ez magában foglalja a CIII. r. alperes perköltségét a jogellenes jogviszony megszüntetéssel összefüggésben, míg a hatályon kívül helyezett részben a Kúria a perköltség mértékét hatályon kívül helyezte, annak viseléséről a megismételt eljárásban fog a bíróság dönteni.[87] A jogerős ítélet hatályában fenntartott része tekintetében a felülvizsgálati eljárási illetéke az államot terheli, míg a hatályon kívül helyezett részben a Kúria az összegszerűséget csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni [Pp. 275. § (5) bekezdés].
[88] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. március 13.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.271/2018.)