EH 2020.01.M3

Textiliparban végzett munka alapján korkedvezményre a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontjában felsorolt munkakörökben dolgozó, a "Munkakör", és a "Munkakör leírása" cím alatt felsorolt munkatevékenységeket végző személyek válhatnak jogosulttá (a korkedvezmény hatályára előírt feltétel teljesülése esetén). A Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározások kiterjesztő értelmezését tiltja, a rendelkezés alapjá

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 96/B. §-a alapján indult adategyeztetési eljárás eredményeként hozott, 2017. április 26-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes az 1970. július 9. és 2015. december 31. közötti időszakban 31 év 115 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati és egyéb, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel rendelkezik, továbbá, hogy a felp...

EH 2020.01.M3 Textiliparban végzett munka alapján korkedvezményre a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontjában felsorolt munkakörökben dolgozó, a "Munkakör", és a "Munkakör leírása" cím alatt felsorolt munkatevékenységeket végző személyek válhatnak jogosulttá (a korkedvezmény hatályára előírt feltétel teljesülése esetén). A Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározások kiterjesztő értelmezését tiltja, a rendelkezés alapján a jegyzékben szereplő munkakörök között elnevezésük szerint a jogosultság szempontjából nem lehet különbséget tenni [a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.)].

A tényállás
[1] Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 96/B. §-a alapján indult adategyeztetési eljárás eredményeként hozott, 2017. április 26-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes az 1970. július 9. és 2015. december 31. közötti időszakban 31 év 115 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati és egyéb, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel rendelkezik, továbbá, hogy a felperes - a foglalkoztató által korkedvezményre jogosító időtartamnak jelölt idők alapján - 9 év 46 nap korkedvezményre jogosító időt szerzett. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[2] A felperes módosított keresetében a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az 1971. február 3. és 1974. december 31. közötti időszakot, amely alatt - az ezt követő, beszámítással érintett időszakkal azonosan - a Gy. Textilipari Vállalatnál folyamatosan szövő munkakörben dolgozott, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 2006. december 31-én hatályos melléklete 7. pontjában foglaltak alapján az alperesnek - a tényállás megállapítási kötelezettsége teljesítése és helyes jogértelmezés esetén - korkedvezményre jogosító időként el kellett volna ismernie.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával arra hivatkozva, hogy a jogalkotó a Tnyvhr. 1. számú mellékletében meghatározott általános munkaköri megnevezésen belül pontosította azokat a konkrét munkaköröket, amelyek ténylegesen korkedvezményre jogosítanak.

Az elsőfokú ítélet
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasította.
[5] Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a perben igazolnia kellett azt az állítását, hogy malheur-fűző (fűző-fejtő) tevékenységet is ellátott, az alperesnek pedig a tényállás megállapítási kötelezettsége teljesítését kellett bizonyítania. A felperes perbeli előadása szerint szövőként, ún. mechanikai szövőszéken dolgozva a következő munkaköri feladatokat végezte: fonalszakadáskor az elszakadt szálat befűzte, bekötötte, a gépet újraindította, lánc- és vetülékfonal szakadás kijavítását, láncfonal, fonalőr tisztítását végezte; egyéb géphibák kiküszöbölése nem volt a feladata. A kész darab levágását, leszedését végezte, annak elszállítását, hulladékgyűjtést, géptisztítást azonban nem, ahogyan nem végzett vetülékcséve cserét, vetélőváltást, valamint szalagszövő, hevedergyári szövő, azbesztszövő tevékenységet sem. A felperes azon, a per során módosított előadását, miszerint malheur-fűző (fűző-fejtő) tevékenységet végzett, a perben meghallgatott tanúk nem támasztották alá, a tanúk ezen kifejezés, illetve tevékenység tartalmáról nem tudtak nyilatkozni.
[6] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontja alapján bármely, szövő munkakörben dolgozó személy jogosulttá vált a korkedvezményre, a bíróság az alperes jogértelmezését, miszerint a 7. pontban szereplő szövő munkaköri megnevezések mellett azért szerepelnek egyéb megjegyzések (malheur-fűző stb.), mert ezek szűkítést jelentenek a korkedvezményre jogosultság szempontjából ezt fogadta el és tekintette döntése meghozatala során irányadónak. A bíróság kiemelte, hogy a 7. pontban szereplő munkaköri megnevezéseket (pl. szövő) szűkítő értelmezéssel kell elfogadni: azon szövő munkakörűek jogosultak a korkedvezményre, akik malheur-fűző (fűző-fejtő), szalagszövő, hevedergyári szövő és azbesztszövő tevékenységet láttak el. Az egyik tanú ezzel kapcsolatban előadta, hogy a foglalkoztatónál dolgoztak fűző munkakörűek és szövő munkakörűek is, a felperes szövő munkakörben dolgozott. A tanúk a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontjában a szövő munkakörnél felsorolt feladatok közül egyeseket igazoltak, más feladatokat nem, egyik tanú sem támasztotta azonban alá, hogy a felperes malheur-fűző (fűző-fejtő) tevékenységet végzett volna szövőként. Tekintettel arra, hogy a jegyzékben felsorolt munkaköri meghatározásokat - a Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése értelmében - nem lehet kiterjesztően értelmezni, a felperes által megjelölt időszak nem kerülhetett elismerésre.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel a Tnyvhr. 2. §-a, valamint a Pp. 206. §-a, 221. §-a és 339. §-a megsértésére hivatkozva.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[10] A Kúria a BH 2012.48. számon közzétett döntésében a Tnyvhr. 2006. december 31-én hatályos 1. számú melléklete alkalmazása kapcsán korábban már rámutatott arra, hogy a jogalkotó "A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke" cím alatt a munkakörök megjelölésével, valamint azok tartalma és a korkedvezmény hatálya meghatározásával rendelkezett a korkedvezményre való jogosultság részletes feltételeiről. A "Munkakör" alcím alatt a jogalkotó mindenekelőtt azokat a munkavégzési körülményeket foglalta külön pontokba, és azokat a munkaköröket sorolta fel, amelyekben a munkavállalókat jellemzően egészségkárosító hatások érhetik, "A munkakör leírása" alcím alatt pedig, a feladatok felsorolásával, a munkakör azonosításához adott szempontokat. A "Korkedvezmény hatálya" alcím további, az ágazatra, valamint az egészségi ártalomnak való kitettségre (munkaidő meghatározott része, üzem kapacitása stb.) vonatkozó egyéb feltételeket tartalmaz.
[11] A Tnyvhr. melléklete jelen ügyben alkalmazandó 7. pontjában a munkaköri megjelölés, "Textiliparban végzett munka" alatt három önálló bekezdésben különböző munkakörök szerepelnek. Az első bekezdésben az "előfonó, előfonatot gyártó vigonykártolt gyapjúipari kártoló [minden textilipari (fésűs, kártolt, nyújtott) előfonó tevékenység]", a második bekezdésben a "fonó, szelfaktor-kötő, szelfaktor kötöző, fonógép kezelő, fonókötöző (minden fonótevékenység: fésűs, kártolt, nyújtott eljárás, harangfonás, gyűrű és szelfaktor fonás)", a harmadik bekezdésben a "szövő [malheur-fűző (fűző-fejtő) szalagszövő, hevedergyári szövő, azbesztszövő]" munkakörök, illetve tevékenységek szerepelnek. A jegyzékben a munkakörök melletti "Munkakör leírása" rovatban a jogalkotó a munkakörökhöz tartozó feladatokat sorolta fel. A szövő és az amellett felsorolt munkakörökhöz (malheur-fűző stb.) tartozó feladatok a következők: "vetülékcséve cseréje, vetélőváltás, lánc- és vetülékfonal szakadás kijavítása, egyéb géphibák kiküszöbölése. A láncfonal, a fonalőr tisztítása. Kész darab levágása, leszedése, elszállítása, hulladékgyűjtés, géptisztítás."
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a szövő munkakörben történt munkavégzés időszakát a Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése által tiltott kiterjesztő értelmezés alapján kívánta korkedvezményre jogosító időként elismertetni, így helytelenül döntött a kereset elutasításáról amiatt, mert a felperes nem bizonyította a perben, hogy a vitás időszakban malheur-fűző tevékenységet végzett. Textiliparban végzett munka alapján korkedvezményre a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontjában felsorolt munkakörökben dolgozó, a "Munkakör", és a "Munkakör leírása" cím alatt felsorolt munkatevékenységeket végző személyek válhatnak jogosulttá (a korkedvezmény hatályára előírt feltétel teljesülése esetén). Olyan rendelkezést, amelynek alapján a jogalkotó által megnevezett munkakörök közül csupán egyesekben, így a zárójelben feltüntetett munkakörökben történt munkavégzést lehetne kedvezményre jogosítóként figyelembe venni, a Tnyvhr., de más jogszabály sem tartalmaz. A Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározások kiterjesztő értelmezését tiltja, a rendelkezés alapján a jegyzékben szereplő munkakörök között elnevezésük szerint a jogosultság szempontjából nem lehet különbséget tenni. A felperes a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontja által a szövő munkakörhöz tartozóan felsorolt feladatok közül - az alperes által sem vitatottan - számos feladatot ellátott, a korkedvezmény hatályát illetően pedig nem volt vita a felek között.
[13] A társadalombiztosítási szervek az 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. közötti időszak elismerésére irányuló kérelem elutasítását a "Munkaviszony nyilvántartó-lap" korabeli foglalkoztatói okirat "Megjegyzés" rovatában szereplő "KK 1975.01.01." bejegyzésre alapították. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a kedvezmény elismerésére irányuló igénye pusztán a fenti, ismeretlen tények alapján eszközölt munkáltatói bejegyzés alapján nem volt elutasítható. A társadalombiztosítási szervnek eljárása során azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes a vitatott időszakban kedvezményre jogosító munkakörben, munkakörülmények között dolgozott-e, amennyiben a szövő munkakörben töltött idő egy részét nem ismerte el korkedvezményre jogosítóként, úgy - a tényállás megállapítási kötelezettségéből következően - az erre vonatkozó döntése alapjául szolgáló tények feltárását, nevezetesen annak megállapítását sem mellőzhette, hogy a felperes a perbeli foglalkoztatónál 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. között milyen, korkedvezményre nem jogosító munkát végzett. Az alperes a fenti, a felperes igénye elbírálása szempontjából jelentős tényre nézve bizonyítást nem folytatott le, a közigazgatási eljárásban a felperest és a tanúkat a felperes munkavégzésének részletes körülményeiről nem kérdezte, a tanúkat saját munkavégzési körülményeikről nyilatkoztatta.
[14] A Kúria az Mfv.III.10.255/2018/4. számú határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a bíróságnak a korkedvezményre való jogosultságról a ténylegesen ellátott feladatok, a betöltött munkakör megállapításával, a Tny., valamint a Tnyvhr.-ben előírt feltételek vizsgálata eredményeként kell döntenie, a foglalkoztató Tny. 43. § (2) bekezdés a) és b) pont szerinti igazolásait bizonyítékként használja fel, azokat a rendelkezésre álló más bizonyítékokkal együttesen értékeli.
[15] A felperesnek - az elsőfokú bíróság téves jogértelmezésen alapuló álláspontjától eltérően - a Tny. 43. § (2) bekezdés a)-c) pontjában írtak szerint, okiratokkal, vagy más, hitelt érdemlő módon lehetősége volt bizonyítani, hogy a vitatott időszakban sem végzett más munkatevékenységet, mint amit az alperes korkedvezményre jogosítóként elismert. Arra nézve, hogy a felperes a perbeli foglalkoztatónál más, a szövő munkakörtől eltérő munkakörben dolgozott volna, a közigazgatási eljárásban és a perben sem merült fel adat, a munkakör változatlanságát a munkakönyv és a tanúvallomások is alátámasztották. A felperes munkatársai közül a közigazgatási eljárásban és a perben tanúként meghallgatott Sz. B.-né, aki 1972 és 1978 között dolgozott azonos foglalkoztatónál, a bíróság előtt nyilatkozott arról, hogy a felperes ezen időszakban három műszakban szövőként, "mechanikus szövőgépen", 12 gépből álló soron dolgozott. A felperes által betöltött munkakört és a Tnyvhr. vonatkozó jegyzékében felsorolt, kedvezményre alapot adó tevékenységek végzését, lánc- és vetülékfonal szakadás kijavítását, láncfonal, fonalőr tisztítását, kész darab levágását, leszedését ezen túl a perben meghallgatott, a perbeli foglalkoztatónál 1966 és 1988 között szövő munkakörben dolgozó K. J.-né munkatárs tanúvallomása is bizonyította. Annak a körülménynek, hogy a felperes munkatársainak korkedvezményre való jogosultsága a társadalombiztosítási szerv által elismerésre került-e, a felperes jogosultsága szempontjából - a felülvizsgált határozat indokolásával és a felülvizsgálati érveléssel szemben - nem volt jelentősége. A felperes jogosultsága szempontjából a szövő munkakör és a jegyzékben ezen munkakörhöz sorolt feladatok vitás időszakban történt tényleges ellátása bírt jelentőséggel, amelyet a felperes a perben - a fent írtak szerint - sikerrel bizonyított.
[16] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése fentiekkel ellentétes értelmezése miatt helytelenül döntött a felperes keresetének elutasításáról. A bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését nem sértette meg, mivel téves álláspontja folytán nem foglalt állást arról, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztották-e a felperes jogosultságát. Az ismertetett bizonyítékok egybevetésének eredményeként megállapítható, hogy a felperes esetében a korkedvezményre jogosultság feltételei az 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. közötti időszakban is teljesültek. Az 1970. szeptember 1. és 1971. augusztus 31. közötti szövőipari tanuló időt az alperes a gyakorlati időt alapul véve részben beszámította a korkedvezményes időbe, jogszabálysértést a felperes az 1971. február 3. és augusztus 31. közötti teljes idő elismerésére irányuló igénye alátámasztására nem tudott megjelölni, így ebben a körben a határozatok hatályon kívül helyezésének nem volt helye.
[17] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet és a társadalombiztosítási határozatokat - a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az alperes az új eljárásban az 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. közötti időszak korkedvezményre jogosító időkénti bejegyzésére köteles.
(Kúria Mfv. III. 10.106/2019.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Mfv.III.10.106/2019/5.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Szobonya Gergő Miklós ügyvéd
Az alperes: Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Gyurita Erzsébet Rita jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma:
Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.511/2017/25.

Rendelkező rész
A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.511/2017/25. számú ítéletét - az elsőfokú társadalombiztosítási szerv GY-02/L100/1079-6/2017. számú, valamint a másodfokú társadalombiztosítási szerv BP/L155/699-7/2017. számú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A tényállás
[1] Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 96/B. §-a alapján indult adategyeztetési eljárás eredményeként hozott, 2017. április 26-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes az 1970. július 9. és 2015. december 31. közötti időszakban 31 év 115 nap nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati és egyéb, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel rendelkezik, továbbá, hogy a felperes - a foglalkoztató által korkedvezményre jogosító időtartamnak jelölt idők alapján - 9 év 46 nap korkedvezményre jogosító időt szerzett.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes - a társadalombiztosítási nyilvántartás, valamint a munkakönyv adataiból kitűnően 1970. szeptember 1. és 1971. augusztus 31. között szövőtanuló, 1971. szeptember 1. és 1984. április 23. között szövő volt, a foglalkoztató "megjegyzése" szerint azonban csak 1975. január 1-től dolgozott korkedvezményre jogosító munkakörben. Az elsőfokú eljárás során meghallgatott munkatársak tanúvallomásából és a felperes nyilatkozatából a felperes ténylegesen végzett munkáját nem lehetett megállapítani. Sz. B.-né tanú 1972 és 1984 között dobrakóként dolgozott, részére nyugellátása megállapításakor a vizsgált időszak nem került korkedvezményes időként elismerésre, előadása szerint a felperes 1972 és 1978 között szövő volt. H. Z. B.-né 1975 és 1977 között szövőipari tanuló volt, 1977 és 1987 között korkedvezményes munkakörben dolgozott. Az elsőfokú szerv a felperes szövőipari tanulói jogviszonyából, heti 3 nap gyakorlati idővel számolva helyesen 156 napot ismert el korkedvezményes időként, az 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. közötti időszakot azért nem lehetett elismerni, mert Sz. B.-nak nem került korkedvezményes idő elismerésre, H. Z.-né pedig a vitás időszakban nem volt munkatárs, így a jogosultság a felperes által nem került a Tny. 43. § (2) bekezdés c) pontja szerinti egyéb hitelt érdemlő módon bizonyításra.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes módosított keresetében a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az 1971. február 3. és 1974. december 31. közötti időszakot, amely alatt - az ezt követő, beszámítással érintett időszakkal azonosan - a Gy. Textilipari Vállalatnál folyamatosan szövő munkakörben dolgozott, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (Tnyvhr.) 2006. december 31-én hatályos melléklete 7. pontjában foglaltak alapján az alperesnek - a tényállás megállapítási kötelezettsége teljesítése és helyes jogértelmezés esetén - korkedvezményre jogosító időként el kellett volna ismernie.
[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával arra hivatkozva, hogy a jogalkotó a Tnyvhr. 1. számú mellékletében meghatározott általános munkaköri megnevezésen belül pontosította azokat a konkrét munkaköröket, amelyek ténylegesen korkedvezményre jogosítanak.

Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet - a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 7. § (1) bekezdés c) pontja, (2) bekezdés b) pontja, a Tnyvhr. 2006. december 31-én hatályos 2. § (5) bekezdése, 1. számú melléklete 7. pontja és a Tny. 43. § (2) bekezdése alkalmazásával - elutasította.
[6] Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a perben igazolnia kellett azt az állítását, hogy malheur-fűző (fűző-fejtő) tevékenységet is ellátott, az alperesnek pedig a tényállás megállapítási kötelezettsége teljesítését kellett bizonyítania. A felperes perbeli előadása szerint szövőként, ún. mechanikai szövőszéken dolgozva a következő munkaköri feladatokat végezte: fonalszakadáskor az elszakadt szálat befűzte, bekötötte, a gépet újraindította, lánc- és vetülékfonal szakadás kijavítását, láncfonal, fonalőr tisztítását végezte; egyéb géphibák kiküszöbölése nem volt a feladata. A kész darab levágását, leszedését végezte, annak elszállítását, hulladékgyűjtést, géptisztítást azonban nem, ahogyan nem végzett vetülékcséve cserét, vetélőváltást, valamint szalagszövő, hevedergyári szövő, azbesztszövő tevékenységet sem. A felperes azon, a per során módosított előadását, miszerint malheur-fűző (fűző-fejtő) tevékenységet végzett, a perben meghallgatott tanúk nem támasztották alá, a tanúk ezen kifejezés, illetve tevékenység tartalmáról nem tudtak nyilatkozni.
[7] A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontja alapján bármely, szövő munkakörben dolgozó személy jogosulttá vált a korkedvezményre, a bíróság az alperes jogértelmezését, miszerint a 7. pontban szereplő szövő munkaköri megnevezések mellett azért szerepelnek egyéb megjegyzések (malheur-fűző, stb.), mert ezek szűkítést jelentenek a korkedvezményre jogosultság szempontjából, fogadta el és tekintette döntése meghozatala során irányadónak. A bíróság kiemelte, hogy a 7. pontban szereplő munkaköri megnevezéseket (pl. szövő) szűkítő értelmezéssel kell elfogadni: azon szövő munkakörűek jogosultak a korkedvezményre, akik malheur-fűző (fűző-fejtő), szalagszövő, hevedergyári szövő és azbesztszövő tevékenységet láttak el. Az egyik tanú ezzel kapcsolatban előadta, hogy a foglalkoztatónál dolgoztak fűző munkakörűek és szövő munkakörűek is, a felperes szövő munkakörben dolgozott. A tanúk a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontjában a szövő munkakörnél felsorolt feladatok közül egyeseket igazoltak, más feladatokat nem, egyik tanú sem támasztotta azonban alá, hogy a felperes malheur-fűző (fűző-fejtő) tevékenységet végzett volna szövőként. Tekintettel arra, hogy a jegyzékben felsorolt munkaköri meghatározásokat - a Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése értelmében - nem lehet kiterjesztően értelmezni, a felperes által megjelölt időszak nem kerülhetett elismerésre.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak a társadalombiztosítási határozatokra kiterjedő "megváltoztatását", az 1971. február 3-tól 1974. december 31-ig terjedő, összesen 13 év 11 nap korkedvezményre jogosító idő elismerését és az alperesnek ezen idő nyugdíjbiztosítási hatósági nyilvántartásba történő bejegyzésére való kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság, "vagy" az alperes új eljárásra való kötelezését és költségekben való marasztalását kérte a Tnyvhr. 2. §-a, valamint a Pp. 206. §-a, 221. §-a és 339. §-a megsértésére hivatkozva.
[9] Kifogásolta, hogy a társadalombiztosítási szervek az 1971. február 3. és 1974. december 31. közötti időt, annak ellenére, hogy 1970. szeptember 1. és 1984. április 23. között mindvégig szövő munkakörben dolgozott, pusztán a volt foglalkoztató munkaidő nyilvántartó lapra felvezetett "KK 1975.01.01." megjegyzésre alapítva nem ismerték el korkedvezményre jogosító időnek. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a döntését a Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése jogsértő értelmezésére alapította, a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat a felperes, tekintve, hogy a jegyzékben megjelölt szövő munkakörben dolgozott, nem kívánta kiterjesztően értelmezni. A jogszabály alapján még a jegyzékben nem szereplő, eltérő megjelölésre is lehet hivatkozni, ha az szűkített meghatározás, vagy a felsorolt munkakörrel azonos, a felperes esetében azonban eltérő megjelölés, vagy kiterjesztő értelmezés fel sem merült, hiszen végig a jegyzékben szereplő szövő munkakörre hivatkozott.
[10] A munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a szövő megjelölés után zárójelben meghatározott munkakörök jogosítanak korkedvezményre. A szövő munkakör nem eltérő megjelölés a jegyzékben meghatározott munkakörtől, olyan rendelkezés, amely szerint a zárójelben felsorolt munkakörök az irányadók, a jogszabályban nem található, ez egyébként a szövő megjelölést feleslegessé tenné. A zárójelben lévő munkakörök épp a kivételek, amelyek a szövő munkakör kiterjesztett értelmezését lehetővé teszik. Ezt az értelmezést támasztják alá a jegyzék más pontjai is: ahol zárójeles kiegészítés található, ott az adott munkakör bővítése, nem pedig megszorítása található.
[11] A felperes hivatkozott arra is, hogy a perben meghallgatott tanúk megerősítették, hogy a fűző-fejtő munkakör önálló munkakör, amely nem a szövő munkakör szűkített meghatározása; kifogásolta, hogy arra a kérdésre, hogy a szövő munkakörben töltött idő beszámítására, ellentétben a tanúként is kihallgatott volt munkatársával és más szövő munkakörben dolgozó kollégáival, miért nem került sor, nem kapott választ. A Tnyvhr. rendelkezését - a bíróság megkeresésére adott válaszból kitűnően - az adóhatóság is azonosan, önálló és korkedvezményre jogosító munkakörként értelmezi, az az adóbevallási nyomtatványokon is önálló kódszámmal rendelkezik.
[12] A felperes szerint a jogosultság megítélése szempontjából a foglalkoztató munkaviszony nyilvántartó lapra felvezetett megjegyzésének nincs jelentősége és jogszabályi alapja sem. A nyilvántartó lapból nem derül ki, hogy a megjegyzést ki, mikor, milyen felhatalmazás alapján tette, azt milyen tény, vagy adat indokolta, az okiraton nem szerepel dátum, aláírás. A felperes - az alperes által sem vitatottan - igazolta, hogy a perbeli időszakban végig szövő munkakörben dolgozott, a jogosultságot a hatályos szabályok értelmében ennek alapján kellett megítélni.
[13] Végül a felperes hivatkozott arra is, hogy a bíróság a Pp. 339. § (3) bekezdése megsértése nélkül nem hozhatott volna a társadalombiztosítási határozattól eltérő indokolású, más jogalapon álló határozatot.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a bíróság a Tnyvhr. melléklete zárójelében foglaltakat nem a szövő munkakörtől eltérő munkakörnek tekintette, hanem azt mondta ki, hogy azon szövő munkakörűek jogosultak a kedvezményre, akik a zárójelben felsorolt tevékenységeket látták el. A bíróság nem hozott a társadalombiztosítási határozattól eltérő jogalapon álló döntést, a határozatban a Tny. 43. § (2) bekezdésére hivatkozás szerepelt, a bíró pedig ezen anyagi jogszabályban rögzített bizonyítási rendelkezést vette alapul. A közigazgatási eljárásban meghallgatott tanúk a teljes vitatott időszakra nem tudtak nyilatkozni, illetve a felperessel nem egy munkakörben dolgoztak, így a munkakör betöltését igazolni "eleve" nem tudták. A felperes csak a perben vetette fel, hogy esetében kizárólag a munkaköri megfelelést kell vizsgálni, az alperes ezt követően értelmezte a Tnyvhr. rendelkezését akként, hogy a szövő munkakör megnevezés mellett a zárójelben felsorolt munkaköri feladatokat is igazolni kell. Ez az álláspont összhangban van a Tnyvhr. 2. § (5) bekezdésével, hiszen a megnevezett munkakör mellett éppen konkrétan nevesített szűkítő feltételek kerültek rögzítésre; ezt az álláspontot osztotta a bíróság is. A felperes munkaköre és a Tnyvhr-ben nevesített munkakör nem volt azonosítható, ezért új jogalapra helyezkedést sem lehet megállapítani amiatt, mert a bíróság részletesebben fejtette ki az álláspontját.

A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[16] A Kúria a BH 2012.48. számon közzétett döntésében a Tnyvhr. 2006. december 31-én hatályos 1. számú melléklete alkalmazása kapcsán korábban már rámutatott arra, hogy a jogalkotó "A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke" cím alatt a munkakörök megjelölésével, valamint azok tartalma és a korkedvezmény hatálya meghatározásával rendelkezett a korkedvezményre való jogosultság részletes feltételeiről. A "Munkakör" alcím alatt a jogalkotó mindenek előtt azokat a munkavégzési körülményeket foglalta külön pontokba, és azokat a munkaköröket sorolta fel, amelyekben a munkavállalókat jellemzően egészségkárosító hatások érhetik, "A munkakör leírása" alcím alatt pedig, a feladatok felsorolásával, a munkakör azonosításához adott szempontokat. A "Korkedvezmény hatálya" alcím további, az ágazatra, valamint az egészségi ártalomnak való kitettségre (munkaidő meghatározott része, üzem kapacitása, stb.) vonatkozó egyéb feltételeket tartalmaz.
[17] A Tnyvhr. melléklete jelen ügyben alkalmazandó 7. pontjában a munkaköri megjelölés, "Textiliparban végzett munka" alatt három önálló bekezdésben különböző munkakörök szerepelnek. Az első bekezdésben az "előfonó, előfonatot gyártó vigonykártolt gyapjúipari kártoló [minden textilipari (fésűs, kártolt, nyújtott) előfonó tevékenység]", a második bekezdésben a "fonó, szelfaktor-kötő, szelfaktor kötöző, fonógép kezelő, fonókötöző (minden fonótevékenység: fésűs, kártolt, nyújtott eljárás, harangfonás, gyűrű és szelfaktor fonás)", a harmadik bekezdésben a "szövő [malheur-fűző (fűző-fejtő) szalagszövő, hevedergyári szövő, azbesztszövő]" munkakörök, illetve tevékenységek szerepelnek. A jegyzékben a munkakörök melletti "Munkakör leírása" rovatban a jogalkotó a munkakörökhöz tartozó feladatokat sorolta fel. A szövő és az amellett felsorolt munkakörökhöz (malheur-fűző, stb.) tartozó feladatok a következők: "vetülékcséve cseréje, vetélőváltás, lánc- és vetülékfonal szakadás kijavítása, egyéb géphibák kiküszöbölése. A láncfonal, a fonalőr tisztítása. Kész darab levágása, leszedése, elszállítása, hulladékgyűjtés, géptisztítás."
[18] A közigazgatási és munkaügyi bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a szövő munkakörben történt munkavégzés időszakát a Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése által tiltott kiterjesztő értelmezés alapján kívánta korkedvezményre jogosító időként elismertetni, így helytelenül döntött a kereset elutasításáról amiatt, mert a felperes nem bizonyította a perben, hogy a vitás időszakban malheur-fűző tevékenységet végzett. Textiliparban végzett munka alapján korkedvezményre a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontjában felsorolt munkakörökben dolgozó, a "Munkakör", és a "Munkakör leírása" cím alatt felsorolt munkatevékenységeket végző személyek válhatnak jogosulttá (a korkedvezmény hatályára előírt feltétel teljesülése esetén). Olyan rendelkezést, amelynek alapján a jogalkotó által megnevezett munkakörök közül csupán egyesekben, így a zárójelben feltüntetett munkakörökben történt munkavégzést lehetne kedvezményre jogosítóként figyelembe venni, a Tnyvhr., de más jogszabály sem tartalmaz. A Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározások kiterjesztő értelmezését tiltja, a rendelkezés alapján a jegyzékben szereplő munkakörök között elnevezésük szerint a jogosultság szempontjából nem lehet különbséget tenni. A felperes a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontja által a szövő munkakörhöz tartozóan felsorolt feladatok közül - az alperes által sem vitatottan - számos feladatot ellátott, a korkedvezmény hatályát illetően pedig nem volt vita a felek között.
[19] A társadalombiztosítási szervek az 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. közötti időszak elismerésére irányuló kérelem elutasítását a "Munkaviszony nyilvántartó-lap" korabeli foglalkoztatói okirat "Megjegyzés" rovatában szereplő "KK 1975.01.01." bejegyzésre alapították. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a kedvezmény elismerésére irányuló igénye pusztán a fenti, ismeretlen tények alapján eszközölt munkáltatói bejegyzés alapján nem volt elutasítható. A társadalombiztosítási szervnek eljárása során azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes a vitatott időszakban kedvezményre jogosító munkakörben, munkakörülmények között dolgozott-e, amennyiben a szövő munkakörben töltött idő egy részét nem ismerte el korkedvezményre jogosítóként, úgy - a tényállás megállapítási kötelezettségéből következően - az erre vonatkozó döntése alapjául szolgáló tények feltárását, nevezetesen annak megállapítását sem mellőzhette, hogy a felperes a perbeli foglalkoztatónál 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. között milyen, korkedvezményre nem jogosító munkát végzett. Az alperes a fenti, a felperes igénye elbírálása szempontjából jelentős tényre nézve bizonyítást nem folytatott le, a közigazgatási eljárásban a felperest és a tanúkat a felperes munkavégzésének részletes körülményeiről nem kérdezte, a tanúkat saját munkavégzési körülményeikről nyilatkoztatta.
[20] A Kúria az Mfv.III.10.255/2018/4. számú határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a bíróságnak a korkedvezményre való jogosultságról a ténylegesen ellátott feladatok, a betöltött munkakör megállapításával, a Tny., valamint a Tnyvhr.-ben előírt feltételek vizsgálata eredményeként kell döntenie, a foglalkoztató Tny. 43. § (2) bekezdés a) és b) pont szerinti igazolásait bizonyítékként használja fel, azokat a rendelkezésre álló más bizonyítékokkal együttesen értékeli.
[21] A felperesnek - az elsőfokú bíróság téves jogértelmezésen alapuló álláspontjától eltérően - a Tny. 43. § (2) bekezdés a)-c) pontjában írtak szerint, okiratokkal, vagy más, hitelt érdemlő módon lehetősége volt bizonyítani, hogy a vitatott időszakban sem végzett más munkatevékenységet, mint amit az alperes korkedvezményre jogosítóként elismert. Arra nézve, hogy a felperes a perbeli foglalkoztatónál más, a szövő munkakörtől eltérő munkakörben dolgozott volna, a közigazgatási eljárásban és a perben sem merült fel adat, a munkakör változatlanságát a munkakönyv és a tanúvallomások is alátámasztották. A felperes munkatársai közül a közigazgatási eljárásban és a perben tanúként meghallgatott Szári Béláné, aki 1972 és 1978 között dolgozott azonos foglalkoztatónál, a bíróság előtt nyilatkozott arról, hogy a felperes ezen időszakban három műszakban szövőként, "mechanikus szövőgépen", 12 gépből álló soron dolgozott. A felperes által betöltött munkakört és a Tnyvhr. vonatkozó jegyzékében felsorolt, kedvezményre alapot adó tevékenységek végzését, lánc- és vetülékfonal szakadás kijavítását, láncfonal, fonalőr tisztítását, kész darab levágását, leszedését ezen túl a perben meghallgatott, a perbeli foglalkoztatónál 1966 és 1988 között szövő munkakörben dolgozó K. J.-né munkatárs tanúvallomása is bizonyította. Annak a körülménynek, hogy a felperes munkatársainak korkedvezményre való jogosultsága a társadalombiztosítási szerv által elismerésre került-e, a felperes jogosultsága szempontjából - a felülvizsgált határozat indokolásával és a felülvizsgálati érveléssel szemben - nem volt jelentősége. A felperes jogosultsága szempontjából a szövő munkakör és a jegyzékben ezen munkakörhöz sorolt feladatok vitás időszakban történt tényleges ellátása bírt jelentőséggel, amelyet a felperes a perben - a fent írtak szerint - sikerrel bizonyított.
[22] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése fentiekkel ellentétes értelmezése miatt helytelenül döntött a felperes keresetének elutasításáról. A bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését nem sértette meg, mivel téves álláspontja folytán nem foglalt állást arról, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztották-e a felperes jogosultságát. Az ismertetett bizonyítékok egybevetésének eredményeként megállapítható, hogy a felperes esetében a korkedvezményre jogosultság feltételei az 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. közötti időszakban is teljesültek. Az 1970. szeptember 1. és 1971. augusztus 31. közötti szövőipari tanuló időt az alperes a gyakorlati időt alapul véve részben beszámította a korkedvezményes időbe, jogszabálysértést a felperes az 1971. február 3. és augusztus 31. közötti teljes idő elismerésére irányuló igénye alátámasztására nem tudott megjelölni, így ebben a körben a határozatok hatályon kívül helyezésének nem volt helye.
[23] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet és a társadalombiztosítási határozatokat - a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával, a felülvizsgálati kérelemben foglalt további kifogás vizsgálatának mellőzésével - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az alperes az új eljárásban az 1971. szeptember 1. és 1974. december 31. közötti időszak korkedvezményre jogosító időkénti bejegyzésére köteles.

A döntés elvi tartalma
[24] Textiliparban végzett munka alapján korkedvezményre a Tnyvhr. 1. számú melléklet 7. pontjában felsorolt munkakörökben dolgozó, a "Munkakör", és a "Munkakör leírása" cím alatt felsorolt munkatevékenységeket végző személyek válhatnak jogosulttá (a korkedvezmény hatályára előírt feltétel teljesülése esetén). A Tnyvhr. 2. § (5) bekezdése a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározások kiterjesztő értelmezését tiltja, a rendelkezés alapján a jegyzékben szereplő munkakörök között elnevezésük szerint a jogosultság szempontjából nem lehet különbséget tenni.

Záró rész
[25] Az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes - áfát is magában foglaló - elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
[26] A Kúria az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
[27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. szeptember 23.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv.III.10.106/2019.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.