adozona.hu
BH 1991.4.175
BH 1991.4.175
Ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó olyan munkakörben dolgozott, amelyre később melegüzemi pótlékot állapítottak meg, a kárért (megbetegedésért) felelős munkáltató - felelősségének arányában - a dolgozó abból eredő keresetveszteségét is köteles megtéríteni, hogy a megbetegedésére tekintettel melegüzemi pótlékra nem jogosító munkakörbe helyezték át [Mt. V. 62. § (2) bek., 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 1. §, 7002/1984. (MüK 4.) ÁBMH irányelv 1. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1962-től áll az alperes alkalmazásában, üvegfúvóként dolgozott. 1982. május 26-tól 1984. július 31-ig rokkantsági nyugdíjas volt. A rokkantságát részben foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenés - zajból eredő halláskárosodás - okozta. 1984. augusztus l-jétől ismét felvette a munkát az alperesnél. Rövid ideig kőműves segédmunkásként dolgozott, jelenleg asztalos munkakörben foglalkoztatják. A munkaügyi bíróság az ítéletével a foglalkozási megbetegedés okozta keresetveszteség megt...
BH 1991.4.175 Ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó olyan munkakörben dolgozott, amelyre később melegüzemi pótlékot állapítottak meg, a kárért (megbetegedésért) felelős munkáltató - felelősségének arányában - a dolgozó abból eredő keresetveszteségét is köteles megtéríteni, hogy a megbetegedésére tekintettel melegüzemi pótlékra nem jogosító munkakörbe helyezték át [Mt.</a> V. 62. § (2) bek., 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 1. §, 7002/1984. (MüK 4.) ÁBMH irányelv 1. pont].
A felperes 1962-től áll az alperes alkalmazásában, üvegfúvóként dolgozott. 1982. május 26-tól 1984. július 31-ig rokkantsági nyugdíjas volt. A rokkantságát részben foglalkozási eredetű munkaképesség-csökkenés - zajból eredő halláskárosodás - okozta. 1984. augusztus l-jétől ismét felvette a munkát az alperesnél. Rövid ideig kőműves segédmunkásként dolgozott, jelenleg asztalos munkakörben foglalkoztatják. A munkaügyi bíróság az ítéletével a foglalkozási megbetegedés okozta keresetveszteség megtérítéséül az alperest havi 1528 forint járadék fizetésére kötelezte. Ennek folyósítását az alperes a felperes újbóli munkábaállásával megszüntette.A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében az alperest az újbóli munkábaállása utáni keresetveszteségének megtérítésére kérte kötelezni. Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a határozatával kötelezte az alperest, hogy 1984. augusztus 1-jéig visszamenőleg fizesse meg a felperesnek kártérítésként a keresetvesztesége 72 %-át. Ennek 1987. július l-jétől járó összegét havi 1359 forintban határozta meg.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz. Kérte jövedelmének az üvegfúvók átlagjövedelmére való kiegészítését, továbbá az 1984-86. évekre melegüzemi pótlék fizetését.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokai szerint a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 50 %, ami fele részben természetes kórokú, sorsszerű megbetegedés, fele részben pedig foglalkozási megbetegedés következménye. A könyvszakértő véleménye alapján megállapította, hogy a felperesnek 1987. december 31-ig nem volt keresetvesztesége. Melegüzemi pótlékra azért nem találta jogosultnak a felperest, mert a 7002/1984. (MüK. 4.) ÁBMH irányelv 1. pontja szerint a pótlék fizetésének feltételeit a vállalatok az Mt előírásainak megfelelően a kollektív szerződésben határozzák meg, és az alperes e tárgyban alkotott szabályzata rendelkezéseinek a felperes nem felel meg annak folytán, hogy a melegüzemből való áthelyezésére nem a foglalkozási betegsége miatt került sor. A természetes megbetegedései folytán nem dolgozhat olyan munkahelyen, ahol a hőhatás a megengedett mértéket meghaladja.
A megyei bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve a fellebbezett részét helybenhagyta, mert a munkaügyi bíróság ítéleti döntésével és annak indokaival egyetértett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt.</a> V. 62. §-ának (2) bekezdése szerint bérpótlék állapítható meg, ha a dolgozó különleges helyen, munkakörben, illetve munkakörülmények között végzi a munkáját. A 7002/1984. (MüK. 4.) ÁBMH irányelv 1. pontja szerint a melegüzemi pótlék fizetésének feltételeit a vállalatok az Mt előírásainak megfelelően a kollektív szerződésben határozzák meg.
Az alperes igazgatója és a szakszervezeti bizottság titkára által közösen aláírt szabályzat szerint a melegüzemi pótlékra minden olyan fizikai munkakörben dolgozó jogosult, amelyben a hőhatás a III. minősítő fokozatot eléri.
A felperes a megbetegedése előtt olyan munkakörben dolgozott, amelyben az 1984-ben bevezetett melegüzemi pótlékra jogosult lett volna, ha a megbetegedése után is ebben a munkakörben dolgozik.
A munkaügyi döntőbizottság keresettel megtámadott határozata szerint: "a vállalat olyan arányban tartozik felelősséggel, mint amilyen arányban az összmunkaképesség-csökkenésen belül a foglalkozási megbetegedés okozott keresetveszteséget. Ez a mérték 36:50=X:100 arány, amely megfelel 72 '%-nak".
A foglalkozási megbetegedésért fennálló felelősség tekintetében is alkalmazandó 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet 1. §-a szerint a munkáltató - egyebek között - a dolgozónak a sérelme folytán elmaradt jövedelmét köteles megtéríteni.
A melegüzemi pótlék munkabér jellegű juttatás. Az ennek elmaradásából származó kárát a felelősség jogalapját elbíráló munkaügyi döntőbizottsági határozat által megállapított mértékben az alperes köteles megtéríteni.
Az ennek megfizetésére vonatkozó kötelezettsége nem a kollektív szerződésen (szabályzaton), hanem kártérítési kötelezettsége folytán a jogszabályon alapul, így annak szempontjából a szabályzat rendelkezései egymagukban nem irányadók.
Mindezekből következik, hogy az alperes köteles megtéríteni a felperes abból eredő keresetvesztesége 72 %-át, hogy melegüzemi pótlékban nem részesül. Az elmaradt jövedelmének megállapításánál a melegüzemi pótlékot nem vették figyelembe. Ennek a perben elbírált 1985, 1986. és 1987. évekre járó összege a szakvéleményből kitűnően évi 8000 forint alapulvételével 24 000 forint, amelynek 72 %-a megtérítésére a felperes jogosult. A munkaügyi döntőbizottságnak és a perben eljárt bíróságoknak ezzel ellentétes álláspontja téves és törvénysértő.
(M. törv. I. 10 028/1990. sz.)