adozona.hu
BH 1991.4.174
BH 1991.4.174
Fegyelmi eljárás mellőzésével csak abban az esetben szabható ki fegyelmi büntetés, ha a fegyelmi vétséggel kapcsolatos tényállás teljesen tisztázott [Mt. 55. § (1) bek., 56. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1962 óta dolgozik az alperesnél, 1977-től vezető ápolónő. Az alperes fegyelmi eljárás mellőzésével hozott határozatával szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Azt rótta a terhére, hogy K. Zs. intézeti gondozott nem kívánt terhességgel kapcsolatban az ellenőrzési feladatait elhanyagolta. A "Menses" füzet ellenőrzését elmulasztotta, a beosztott nővérektől nem követelte meg annak pontos vezetését. Amennyiben megfelelő, információval rendelkezik, a nem kívánt terhességet meg l...
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a fegyelmi határozat hatálytalanítására irányuló kérelmét, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a bírósághoz.
A munkaügyi bíróság megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és hatályon kívül helyezte a fegyelmi határozatot. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes az ápolási és gondozási munka szervezése és annak ellenőrzése tekintetében mulasztott, ezért fegyelmi vétséget követett el. Ennek súlya azonban nem indokolja fegyelmi büntetés kiszabását.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvásban kifejtettek szerint az alperes 100 gondozottja közül 49 a nő. A gyógyszerek egy része fogamzásgátló tabletta. A nem kívánt terhességek, rendellenességek nyilvántartására menses füzet kitöltését rendelte el az alperes. Ez azt jelenti, hogy abban minden érintett nő erre vonatkozó adatait fel kell jegyezni, és azokat a felperesnek ellenőrizni kell. A szóbanlevő esetben K. Zs. fiatalkorú utolsó bejegyzése 1989. május 14-én volt, és a felperes 1989. július 14-én vitte el nőgyógyászati szakrendelésre. Az ezt követő orvosi vizsgálat már 14-15 hetes terhességet igazolt, ezért terhessége megszakítására nem kerülhetett sor.
A munkaügyi bíróság a felperes munkaköri feladataiból helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesnek egy megfelelőbb információs rendszer kidolgozása és megbízhatóbb nyilvántartás kialakítása is munkaköri kötelessége volt. Ennek nem tett eleget. Ezen túl az ellenőrzési kötelezettségét is elhanyagolta. Tévedett azonban, amikor azt állapította meg, hogy ez a mulasztás nem indokolta a fegyelmi büntetés kiszabását.
Az alperes intézet értelmi fogyatékosokat gondoz. Ezért fokozott felelősséggel tartozik mind a gondozottak, mind a hozzátartozóik irányában, hogy a gondozottak nem kívánt terhessége esetén a szükséges intézkedéseket megtegye.
A felperes vezető ápolónő, beosztottak munkáját felügyeli és irányítja. Tőle nemcsak elvárható, hanem megkövetelhető, hogy a munkakörére előírt szabályokat megtartsa és megtartassa, ezen túl megfelelő nyilvántartással és ellenőrzéssel olyan adatok birtokába kerüljön, amelyek alapján a nem kívánt terhesség kellő időben megszakítható. A felperes ezeknek az elvárásoknak nem tett eleget, eltűrte, hogy a nyilvántartó füzet hiányos adatokat tartalmazzon, nem követelte meg a bejegyzést tevő személyének megjelölését. Ehhez képest a szigorú megrovás fegyelmi büntetés - az enyhítő körülményeket értékelve - nem tekinthető eltúlzottnak.
A törvényességi óvás nem alapos.
Az alperes fegyelmi eljárás mellőzésével szabta ki a szigorú megrovás fegyelmi büntetést.
Az Mt 56. §-ának (2) bekezdése szerint az Mt 55. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában, továbbá - a Minisztertanács által megállapított mértékig - c) és d) pontjában megjelölt büntetés a kötelezettségszegés csekély voltára vagy az eset más körülményeire tekintettel indokolt írásbeli határozatban fegyelmi eljárás mellőzésével is kiszabható, ha a tényállás egyébként tisztázott.
Az alperes fegyelmi határozata nem felelt meg a törvény követelményének, mert a tényállás tisztázása nélkül állapította meg a felperes fegyelmi felelősségét és büntette szigorú megrovással.
A per adatai szerint a felperes tagadta a vétkes mulasztást, a védekezése olyan állításokat tartalmaz, amelyek valóságának tisztázása elmaradt.
Tény, hogy a felperes köteles volt az ún. menses füzeteket ellenőrizni. Esetleges mulasztása szoros összefüggésben áll beosztottai magatartásával. Ezért elengedhetetlen lett volna a gondozónők tanúként történő kihallgatása, a felperessel való szembesítésük. Nem történt meg annak a vizsgálata sem, hogy K. Zs. gondozott valóban kívánta-e a terhességet - a felperes ugyanis ezt állította - vagy jelezte-e a terhességmegszakítás szükségességét.
Ellentmondás mutatkozott a terhességet megállapító orvosi vizsgálatok eredménye és az utolsó bejegyzés időpontja között. Az 1989. május 14-i menseshez képest 1989. július 14-én végzett orvosi vizsgálat 6-7 hetes terhességet, az ultrahangos vizsgálat 14-15 hetes terhességet rögzített. Nem tisztázott, hogy a felperes esetleges mulasztása és a terhesség megszakításának lehetetlenülése között van-e okozati összefüggés.
Mindezeket a kérdéseket a fegyelmi eljárás keretében kellett volna felderíteni, mert csak egyértelmű tényállás mellett lehetett volna a felperes terhére a vétkes cselekmény elkövetését megállapítani.
Miután a munkaügyi bíróság - bár más indokok alapján - hatálytalanította a fegyelmi határozatot, ítélete a rendelkezését illetően helytálló, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogszabály kötelező szabályát figyelmen kívül, hagyó törvényességi óvást elutasította.
(M. törv. II. 10 047/1990. sz.)