adozona.hu
BH 1991.4.172
BH 1991.4.172
A termelőszövetkezet nyugdíjas tagja ugyanolyan mértékben jogosult a háztáji terményjuttatásra (pénzjuttatásra), mint amilyen mértékben a nyugdíjazását megelőző évben nyújtott munkateljesítménye alapján arra jogot szerzett [1977. III. tv. 5. §, 7/1977. (III. 12.) MT r. 98. § (4) bek., 12/1977. (III. 12.) MÉM r. 80. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes termelőszövetkezet tagja, 1978 óta nyugdíjas. 1978-tól 1980-ig évi 2000 forint, ezt követően évi 3500 forint háztáji juttatás pénzbeni megváltásában részesült.
A szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében 1978-tól kezdődően a kifizetett 2000 forint, illetve 1980-tól kezdődően a kifizetett 3500 forint és a 7000 forint háztáji juttatás évenkénti különbözetének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította ...
BH 1991.4.172 A termelőszövetkezet nyugdíjas tagja ugyanolyan mértékben jogosult a háztáji terményjuttatásra (pénzjuttatásra), mint amilyen mértékben a nyugdíjazását megelőző évben nyújtott munkateljesítménye alapján arra jogot szerzett [1977. III. tv. 5. §, 7/1977. (III. 12.) MT r. 98. § (4) bek., 12/1977. (III. 12.) MÉM r. 80. § (3) bek.].
A felperes az alperes termelőszövetkezet tagja, 1978 óta nyugdíjas. 1978-tól 1980-ig évi 2000 forint, ezt követően évi 3500 forint háztáji juttatás pénzbeni megváltásában részesült.A szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében 1978-tól kezdődően a kifizetett 2000 forint, illetve 1980-tól kezdődően a kifizetett 3500 forint és a 7000 forint háztáji juttatás évenkénti különbözetének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmét, ezért annak megváltoztatása iránt - a kérelmével azonos tartalmú - keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Az 1987. október 12-én tartott tárgyaláson elismerte, hogy a felperes a nyugdíjazása előtti munkateljesítményével a teljes háztáji juttatásra alanyi jogot szerzett és azt is, hogy egyes nyugdíjas tagok magasabb összegű - 7000 forintot elérő - pénzbeni megváltásban részesülnek. Előadta, hogy a termelőszövetkezet nem szabályozta normatív módon a háztáji megváltás mértékét. A 7/1977. (III. 12.) MT rendelet 98. §-ának (4) bekezdése nem teszi kötelezővé a pénzbeni megváltást, ezért a szövetkezet belátása szerint szabadon dönthet annak mértékéről. A kialakult gyakorlat szerint a nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok mindig a nyugdíjazásuk évében meghatározott, részükre kiadott juttatás összegét kapják, és minél később mennek nyugdíjba, ez az összeg annál magasabb. Az is előfordult azonban, hogy a szövetkezet egyes vezetőinek döntése alapján az azonos évben nyugdíjba ment tagok is eltérő mértékű pénzbeni juttatást kaptak.
A munkaügyi bíróság megváltoztatta a szövetkezeti döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 17 500 forintot, annak 1985. július 1. napjától járó évi 8 % kamatával együtt. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes alapszabálya úgy rendelkezik, hogy a háztáji juttatás megváltoztatásának tilalma nem terjed ki azokra a tsz nyugdíjasokra, akik 1982. december 31-ig e jogosultságot megszerezték. A felperes 1978 óta nyugdíjas. Megelőzőleg teljesítette az alperes által előírt munkaegységet, de ettől függetlenül is alanyi jogot szerzett az 1967. évi III. tv. 72. §-ának (1) bekezdése alapján a háztáji juttatásra.
Az alperes nem szabályozta a nyugdíjas tagokat illető megváltás mértékét - annak összege tagonként eltérő volt - és a kialakult gyakorlat szerint 7000 forint volt a maximális megváltás. Ez pedig a felperest is megilleti, mert semmi nem indokolja az alacsonyabb összegű háztáji megváltás mértékét, figyelemmel a tagegyenlőség elvére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes alapszabálya nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint valamennyi nyugdíjas tag meghatározott és egységes mértékű pénzbeni megváltásra jogosult. A felperes a nyugdíjazást megelőző évben szerzett ugyan pénzbeni megváltásra jogot, amely utóbb emelés folytán 3500 forint volt, a 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet 80. §-ának (3) bekezdése azonban nem jogosítja fel a felperest, hogy a megváltás összegének felemelését egyoldalúan igényelhesse.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a per során elismerte, hogy a felperes a nyugdíjazását megelőző évben végzett munkateljesítménye alapján alanyi jogot szerzett a háztáji juttatás maximális mértékére és azt is, hogy az egyes nyugdíjas tagok maximum 7000 forint összegű pénzbeni megváltásban részesülnek [7/1977. (III. 12.) MT rendelet 98. §-ának (4) bekezdése]. Nem tette vitássá, hogy a megváltás mértékét normatív módon nem szabályozta.
A 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet 80. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, megrokkant vagy tartósan munkaképtelenné vált, a kijelölt háztáji földet a korábban végzett munkája alapján megállapított mértékben használhatja akkor is, ha a községből elköltözött, vagy a háztáji gazdaság munkáit mással végezteti. Ugyancsak a korábban végzett munkája alapján megállapított mértékben jogosult a terményjuttatásra (pénzjuttatásra) is.
Minthogy a felperes a nyugdíjazást megelőző évben nyújtott munkateljesítménye alapján a maximális összegű pénzbeni megváltásra volt jogosult, amelynek az alperesnél évi 7000 forint volt a felső határa, a kialakult gyakorlat szerint ez az összeg az 1971. évi III. tv. 5. §-ában meghatározott tagegyenlőség elve alapján a felperest is megilleti.
Helytálló tehát a munkaügyi bíróságnak az ügyben elfoglalt álláspontja és érdemi döntése, ezzel szemben a másodfokú bíróság ettől eltérő álláspontja nem felel meg a jogszabályoknak.
(M. törv. II. 10 075/1990. sz.)