adozona.hu
BH 1991.5.213
BH 1991.5.213
Ha a munkáltató az általa kiadott utasításban meghatározott szabályok szerint a dolgozónak juttatást ígért, az e juttatás iránti igényre való jogosultságot a munkáltatónak az utasításban közölt feltételek szerint kell elbírálnia, utólag megállapított feltételek beiktatásával nem tehet megkülönböztetést a dolgozók között [Mt. 2. §, Mt. V. 62. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest az alperes igazgatója 1988. május 16-i hatállyal kinevezte főrevizornak, és középfokú iskolai végzettsége alapján a részére havi 14 500 forint személyi alapbért és 1000 forint revizori pótlékot állapított meg. Egyidejűleg munkavégzésre a költségvetési szerveket ellenőrző önálló csoporthoz osztotta be. A felperes munkaviszonya 1989. március 15-én áthelyezéssel megszűnt.
A felperes a kinevezésében meghatározott munkabérén felül 1988. szeptemberében 16 000 forint, decemberében pedig...
BH 1991.5.213 Ha a munkáltató az általa kiadott utasításban meghatározott szabályok szerint a dolgozónak juttatást ígért, az e juttatás iránti igényre való jogosultságot a munkáltatónak az utasításban közölt feltételek szerint kell elbírálnia, utólag megállapított feltételek beiktatásával nem tehet megkülönböztetést a dolgozók között [Mt. 2. §, Mt.</a> V. 62. § (3) bek.].
A felperest az alperes igazgatója 1988. május 16-i hatállyal kinevezte főrevizornak, és középfokú iskolai végzettsége alapján a részére havi 14 500 forint személyi alapbért és 1000 forint revizori pótlékot állapított meg. Egyidejűleg munkavégzésre a költségvetési szerveket ellenőrző önálló csoporthoz osztotta be. A felperes munkaviszonya 1989. március 15-én áthelyezéssel megszűnt.A felperes a kinevezésében meghatározott munkabérén felül 1988. szeptemberében 16 000 forint, decemberében pedig 20 000 forint mozgóbérben, továbbá 3500 forint jutalomban részesült.
A felperes 1989. április 16-án a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, és az 1988. évi elszámolásból fennmaradó, további mozgóbérének kifizetését kérte.
Az alperesnél szervezett munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperes kérelmét elutasította. Az indokolás szerint a mozgóbérről szóló utasítás csak lehetőséget biztosít a dolgozók mozgóbérben való részesítésére. Ezért nem sértette meg az előírásokat az alperes vezető testületének az a döntése, hogy az apparátusból eltávozott dolgozókat nem részesítik további mozgóbérben. A felperes munkaviszonyának fennállása alatt nem nyújtott az átlagost lényegesen meghaladó teljesítményt, ezért kérelme nem jogszerű.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatása érdekében a munkaügyi bírósághoz keresetlevelet nyújtott be. Arra hivatkozott, hogy 1988. évben 101 ellenőrzésben vett részt, és megállapításaival jelentősen hozzájárult a mozgóbér alapjához. Több társa részesült jelentősen mozgóbér-kifizetésben, bár nála később létesített munkaviszonyt az alperessel.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest a felperes javára további 35 000 forint mozgóbér megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a mozgóbér-utasítás 13. pontja szerint a tárgyévben munkaviszonyát megszüntető dolgozó a feladatai időarányos teljesítése arányában kaphat mozgóbért. Az 1989. márciusában hozott 7. számú igazgatói utasítás 6. pontja szerint a végelszámolásnál nem részesülnek mozgó-bérben azok a volt dolgozók, akik az elszámolás időpontjában már nem dolgoznak az igazgatóságon. Ezt az utasítást azonban a felperes nem ismerhette, ezért az vele szemben nem érvényesülhet. Az összegszerűségnél a munkaügyi bíróság azt vette figyelembe, hogy mozgóbérezésre a bérkeret 70 %-ának megfelelő összeg szolgál. Ez a felperes esetében 7x14 500= =101 500 forint, annak 70 %-a: 71 000 forint. Ebből a felperes megkapott 36 000 forintot, így jár még neki 35 000 forint, melyet a munkaügyi bíróság megítélt.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes dolgozóinak anyagi érdekeltségéről szóló 7/1988. számú elnöki utasítás szerint a szervezetben adóigazgatási és pénzügyi ellenőrzési feladatokat végző, illetőleg azokban közreműködő dolgozók anyagi ösztönzése céljából érdekeltségi alapot kell képezni a szervezet hatáskörébe tartozó adóalanyok terhére megállapított adóhiány, valamint a felszámított késedelmi és különbözeti pótlékok pénzügyileg is realizált összegének 25 %-ából. A területi szerveket az érdekeltségi alaphoz való hozzájárulás arányában közvetlenül, de legfeljebb 70 %-ában illeti meg a mozgóbérként kifizethető összeg. Ebből a dolgozónak - a tárgyévben végzett munkája, elért teljesítménye alapján - személyi alapbérén felül személyes részesedés fizethető, amelynek felső határa a dolgozó éves alapbérének 100 %-a.
Az utasítás további rendelkezései meghatározzák a mozgóbér összegének meghatározásánál figyelembe veendő, a munkával és a feladatok teljesítésével összefüggő szempontokat, az esetleges többlet-, illetve túlmunka figyelembevételét, a mozgóbér csökkentésével, illetve megvonásával járó kötelezettségszegéseket, végül előírják, hogy a tárgyévben munkaviszonyát megszüntető vagy egyéb okból távollévő dolgozó az utolsó munkában töltött napig, a feladatai időarányos teljesítése arányában kaphat mozgóbért.
Az utasítás értelmében az éves mozgóbérre negyedévenként előleg fizethető. A dolgozót megillető éves mozgóbért a végelszámolás befejezése után legkésőbb a tárgyévet követő év március 31. napjáig kell fizetni.
E rendelkezések egybevetett értelmezésével megállapítható, hogy az utasításban szabályozott mozgóbér a dolgozót nem feltétlenül megillető juttatás. Az ehhez való jogosultságot az utasításban foglalt előírásoknak megfelelően kell elbírálni. Ha a munkáltató meghatározott szabályok szerint előre díjazást ígér a dolgozói részére, a teljesítést az előre közölt feltételek szerint köteles elbírálni. Nincs lehetősége arra, hogy az előre közölt feltételek között nem szereplő tényezők utólagos beiktatásával különböztessen a dolgozók között.
Az adott esetben az alperes arra való hivatkozással nem fizetett a végelszámolás után mozgóbért a felperesnek, hogy a felperes az elszámolás időpontjában már nem dolgozott az igazgatóságon. Ez a tárgyévet követően utólag hozott rendelkezés azonban nem szolgálhat az elszámolás megtagadásának alapjául, annál kevésbé, mert kifejezetten szembenáll az elnöki utasítás 13. pontjával, amely a munkaviszony megszüntetése esetére is időarányos elszámolást ír elő.
Ezért a felperesnek a meghatározott szabályokhoz kötött és kilátásba helyezett mozgóbér tekintetében a munkáltatónál megmaradt dolgozókéhoz hasonló, hátrányos megkülönböztetés nélküli elbírálásra van joga, amelynek megsértése esetén a tett intézkedés rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül (Mt. 2. §).
Ennélfogva a felperes nem igényelheti minden további nélkül az éves személyi alapbére 70 %-át mozgóbérként. A jogerős ítélet ezzel ellentétes megállapítása megalapozatlan. Az utasítás szerint a mozgóbér a realizált eredmény 25 %-ának 70 %-án belül, a dolgozó éves alapbérének 100 %-áig terjedhet. Ezért nyilatkozattételre kell felhívni az alperest abban a kérdésben, hogy a felpereshez hasonló munkakörű és teljesítményű, az alperesnél fennálló munkaviszonyt meg nem szüntető dolgozók mozgóbérét milyen alapon, az alapbérhez való milyen arányban állapította meg, és ettől való eltérésre lát-e indokot az utasításban meghatározott szabályok alapján. Ennek figyelembevételével, az e kérdésben szükséges bizonyítás alapján kell dönteni a felperest megillető mozgóbér összege kérdésében.
(M. törv. 1. 10 097/1990. sz.)