adozona.hu
EH 2019.12.M29
EH 2019.12.M29
Az Mt. 276. §-ában meghatározott feltételek (a taglétszám és a munkavállalói létszám) objektív körülmények, amelyek fennállta nem a felek kölcsönös tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének mikénti teljesítésétől függ. Ha a szakszervezeti taglétszám az adott munkavállalói létszámhoz képest a Kollektív Szerződés megkötésének időpontjában bizonyítottan megfelelően fennállt, úgy a szakszervezet kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezett [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes és a II. rendű alperes képviselettel rendelkező szakszervezet az I. rendű alperesnél. Az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes szakszervezet 2016. március 4-én Kollektív Szerződést kötött. Mivel a munkáltató a felperest nem tekintette "reprezentatív szakszervezetnek", helyesen a hatályos szabályozás szerint kollektívszerződés-kötési jogosultsággal rendelkező szakszervezetnek, az nem vett részt a szerződéskötés...
EH 2019.12.M29 Az Mt. 276. §-ában meghatározott feltételek (a taglétszám és a munkavállalói létszám) objektív körülmények, amelyek fennállta nem a felek kölcsönös tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének mikénti teljesítésétől függ. Ha a szakszervezeti taglétszám az adott munkavállalói létszámhoz képest a Kollektív Szerződés megkötésének időpontjában bizonyítottan megfelelően fennállt, úgy a szakszervezet kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezett [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 276. § (2) bekezdés].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes és a II. rendű alperes képviselettel rendelkező szakszervezet az I. rendű alperesnél. Az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes szakszervezet 2016. március 4-én Kollektív Szerződést kötött. Mivel a munkáltató a felperest nem tekintette "reprezentatív szakszervezetnek", helyesen a hatályos szabályozás szerint kollektívszerződés-kötési jogosultsággal rendelkező szakszervezetnek, az nem vett részt a szerződéskötésben.A felperes keresete, az alperesek ellenkérelme
[2] A felperes keresetet terjesztett elő a munkáltató és a vele Kollektív Szerződést kötő szakszervezettel szemben. Kérte, a bíróság elsődlegesen állapítsa meg, hogy a 2016. március 4-én kötött Kollektív Szerződés jogszabályba ütközik, ezért semmis és kötelezze a feleket az eredeti állapot helyreállítására. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a Kollektív Szerződés jó erkölcsbe ütközik, ezáltal semmis és kötelezze a feleket az eredeti állapot helyreállítására.[3] Keresete indokaként előadta, hogy a Kollektív Szerződés azért jogszabálysértő, mert azt a felperesnek kellett volna megkötni, mivel tagjainak száma elérte a munkavállalók létszáma 10%-át, a II. rendű alperes azonban ezen kritériumnak nem felelt meg. Előadta továbbá, hogy az I. és II. rendű alperesnek a szerződés mögött meghúzódó célja a felperesi szakszervezet kirekesztése volt. Az eljárás során keresetét kiterjesztve annak megállapítását kérte, hogy a Kollektív Szerződés 41.2. pontja jogszabályba ütközik, ezért semmis, figyelemmel arra, hogy 2016. január 1-je és március 4-e között a munkáltatónál Kollektív Szerződés nem volt hatályban, ezért az arra az időszakra kihirdetett éves munkaidőkeret jogellenes, illetve a Kollektív Szerződés visszamenőleges hatállyal nem rendelkezhet arról.
[4] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felperes nem rendelkezik perbeli legitimációval, mivel nem minősül "reprezentatívnak", mert tagjainak száma nem éri el a törvényi 10%-ot, szemben a II. rendű alperessel. Mivel a felperes nem minősült "reprezentatív szakszervezetnek", a Kollektív Szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokra sem kellett meghívni, így mellőzése nem volt jogsértő.
[5] A munkaidőkeret kapcsán előadták, hogy a Kollektív Szerződés nem tartalmazott visszaható hatályú rendelkezést, hanem a már bevezetett munkaidőkeret időtartamát bővítették ki, hosszabbították meg.
[6] Érvelésük szerint semmisségre csak akkor lehet hivatkozni, ha létezik olyan jogszabályi rendelkezés, amely a felperes által sérelmezett szerződéses rendelkezésével azonos tényállást szabályoz, s amellyel a vitatott szerződéses rendelkezés ellentétes.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[8] Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a bíróságnak elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogát kellett vizsgálnia. Kereshetőségre történő hivatkozás esetén perlési lehetőség csak jogi érdekeltség vagy perlési jogosultságot kifejezetten biztosító jogszabályi rendelkezés alapján lehet. Ennek során megállapította, hogy a felperes az alperessel kötött Kollektív Szerződés érvényességét akkor vitathatja, ha bizonyítja, hogy a kollektívszerződés-kötési jogosultság őt megillette, annak törvényben írt feltételei fennálltak. Ennek megfelelően a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes az adott időszakban "reprezentatív szakszervezetnek" minősült-e, azaz a felperesi szakszervezet munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjainak száma elérte-e a szerződést megelőző félévre számított átlagos statisztikai létszám 10%-át.
[9] A munkáltatói létszám az adott időszakban 888 fő volt, a felperes pedig tagjai számát 2016. március 4-én 104 főben jelölte meg, ezt azonban az I. rendű alperes vitatta. A munkáltató az adott időpontban 70 munkavállaló béréből foganatosította a szakszervezeti tagdíj levonását, közülük azonban 7 főnek megszűnt a szakszervezeti tagsága. A felperes 27 belépési nyilatkozatot csatolt, amelyek 2016. február 29. és március 1. napján keltek, azokat azonban csak 2016. június 15-én juttatta el az I. rendű alpereshez. A bíróság figyelembe vette a 2014. október 3-i nyilatkozatot is, mely szerint a felperesi szakszervezet tagjainak létszáma egyezik a munkáltató által levonás útján tagdíjat fizetők számával. A bíróság megállapította azt is, hogy a belépési nyilatkozatok nem tartalmazták a felperesi alapszabály által megkívánt elfogadó nyilatkozatot, továbbá azokból egyértelműen az sem volt megállapítható, hogy mely időben kerültek közlésre a felperes törvényes képviselőjével.
[10] A bíróság arról tájékoztatta a feleket, hogy a munkavállalói létszám és a taglétszám igazolására bizonyítási eszközül közjegyzői okirat szolgálhat, ilyet a perben nem csatoltak. Mindezek alapján kétséget kizáróan nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes a "reprezentativitás" szempontjából szükséges időpontban mekkora tagsággal rendelkezett, így "reprezentatívnak" minősült-e, ezért a kollektívszerződés-kötési jogosultságát sem találta megállapíthatónak.
[11] Rögzítette, hogy a Kollektív Szerződést kötő felek jogosultak voltak arra, hogy a fennálló munkaidőkeret tartamát 52 hétre felemeljék. Mivel a felperest kereshetőségi jog nem illette meg, a bíróság nem vizsgálta, hogy a II. rendű alperes jogosult volt-e kollektív szerződést kötni.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy mivel a szerződéskötési jogosultság vonatkozásában szükséges a "reprezentativitás" igazolása, a munkavállalók azonban nem kötelezhetőek arra, hogy szakszervezeti hovatartozásukról nyilatkozzanak, bizonyítás vonatkozásában megoldást jelenthetett a taglétszám hitelt érdemlő igazolására, az adat közjegyzői okiratba foglalása.
[13] Megállapította, hogy a felperes ilyen bizonyíték csatolását meg sem kísérelte. Ennek megfelelően a felperes nem bizonyította a Kollektív Szerződés megkötése időpontjára vonatkozó "reprezentativitását", így nem felelt meg az Mt. 276. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített feltételeknek. Mivel a felperes nem minősült "reprezentatív szakszervezetnek", így az alperesek által kötött Kollektív Szerződés megtámadására sem volt jogosult.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet "változtassa meg" és kereseti kérelmének adjon helyt, illetve szükség esetén azt hatályon kívül helyezve az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.[15] Érvelése szerint amennyiben a bíróságok álláspontját fogadnánk el, úgy a Kollektív Szerződés támadhatatlan lenne, a nyilvánvalóan jogszabályba ütköző Kollektív Szerződés semmisségének megállapítása iránt sem lehetne keresetet előterjeszteni.
[16] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, mivel a másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül értékelte a bizonyítékokat.
[17] Az eljárt bíróságok kifogásolták, hogy a belépési nyilatkozatokon nem volt az alapszabályt elfogadó nyilatkozat, illetve nem volt megállapítható, hogy mely időpont került közlésre a törvényes képviselővel. A belépési nyilatkozat elfogadásának módjára sem az alapszabály, sem a Ptk. nem ír elő írásbeli formát, így ezt az érintettek alaki kötöttség nélkül megtehették. A törvényes képviselővel való közlésre ilyen közlési kötelezettséget a felperesi alapszabály nem tartalmaz a tagsági jogviszony létesítése körében.
[18] Ugyancsak okszerűtlenül értékelték az eljárt bíróságok a 2014. október 3-án kelt jegyzőkönyv tartalmát is. A felperesi törvényes képviselő által tett nyilatkozat arra az adott időpontra vonatkozott, amely az adott napon megegyezett azon munkavállalókkal, akiktől a munkáltató vonta a tagdíjat. Azt követően azonban a szakszervezeti tagok nem merték felvállalni tagságukat a munkáltató előtt, így a taglétszám ezután már nem egyezett meg azon munkavállalók számával, akik személye a munkáltató előtt is ismert volt a tagdíjuk levonásából adódóan.
[19] E körben iratbeszerzésre tett indítványt, melyet az eljárt bíróságok nem teljesítettek. Az iratokból kitűnt volna, hogy a munkáltató korábban nem hivatkozott arra, hogy nem minősült "reprezentatív szakszervezetnek". A közjegyzői okirat vonatkozásában kiemelte: ahhoz, hogy ilyen ténytanúsítványt beszerezzen, szükség lett volna az I. rendű alperes érdemi közreműködésére is, amely nem volt kivitelezhető.
[20] Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a tanúsítványt meg sem kísérte beszerezni, ebben azonban a munkáltató nem működött közre.
[21] A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint alappal támadhatná a Kollektív Szerződés érvényességét abban az esetben is, ha nem minősülne "reprezentatívnak", hiszen munkavállalói képviselettel rendelkező szakszervezet az I. rendű alperesnél, így az érvénytelenség az általa képviselt munkavállalók helyzetére is kihatással lenne. Ellenkező esetben a Kollektív Szerződés gyakorlatilag támadhatatlan lenne abban az esetben is, ha nyilvánvalóan és egyértelműen jogszabályba ütközne. A bíróságok által hivatkozott EBH 1051. szám alatt közzétett eseti döntés a perbeli esetben nem releváns, mivel a régi Mt. hatálya alatt született, eltérő jogszabályi környezetben. Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet sérti az Mt. 276. § (2) bekezdését.
[22] Az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna a II. rendű alperes "reprezentativitását" is, ezt azonban elmulasztotta. Ebből eredően olyan helyzet állt elő, hogy hatályban maradt egy olyan Kollektív Szerződés, amely nyilvánvalóan jogsértő. A munkaidőkeret vonatkozásában kifejtette, hogy mivel a Kollektív Szerződés rendelkezése harmadik személyre - az adott esetben a munkavállalókra - kötelezettséget állapít meg, így a Kollektív Szerződés nem lehet visszaható hatályú, így a rendelkezés jogellenes. Minden alapot nélkülöz az a megállapítás, hogy már korábban is hatályban volt a munkaidőkeret és emiatt nem jogsértő a Kollektív Szerződés rendelkezése.
[23] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.[25] A peres eljárás során az eljárt bíróságoknak elsődlegesen abban a kérdésben kellett dönteniük, hogy 2016. március 4-én a felperes megfelelt-e az Mt. 276. § (2) bekezdésében írt feltételeknek, ennek megfelelően rendelkezik-e a perben kereshetőségi joggal. Az Mt. 276. § (2) bekezdése a szakszervezeti kollektívszerződés-kötési képesség feltételeként azt jelöli meg, hogy a szakszervezet taglétszámának el kell érnie a munkáltatónál munkaviszonyban álló munkavállalók 10%-át, ami a per jelenlegi adatai szerint 89 fő. Az Mt. egyéb feltételekre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy amelyik szakszervezet a hivatkozott feltétellel rendelkezik, az kollektívszerződés-kötési jogosultsággal is rendelkezik. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a taglétszámot, s ezzel a kollektívszerződés-kötési jogosultságot annak a szakszervezetnek kell bizonyítania, amely erre a tényre (körülményre) hivatkozik. Ennek megfelelően a bíróságoknak a jogvita eldöntéséhez kétséget kizáróan meg kell állapítaniuk a szakszervezet taglétszámát a Kollektív Szerződés megkötésének időpontjában.
[26] Az Mt. a szakszervezet taglétszáma igazolásának módját nem határozza meg, s a Pp. 166. § (1) bekezdéséből folyó úgynevezett szabad bizonyítási rendszer alapján ez nemcsak okirattal, hanem egyéb bizonyítási eszközzel is igazolható. Ennek megfelelően nem feltétele a szerződéskötési jogosultság igazolásának az úgynevezett közjegyzői ténytanúsítvány bizonyítási eszközként való alkalmazása.
[27] A perben nem volt vitatott az a körülmény, hogy a szakszervezetnek legalább 70 fő olyan tagja volt, aki a tagdíjfizetési kötelezettségét munkáltatói levonás révén teljesítette. Ennek megfelelően az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperes által benyújtott 27 belépési nyilatkozatként megjelölt okirat alapján az abban megnevezett személyek szakszervezeti tagsága kétséget kizáróan megállapítható-e vagy sem. Amennyiben igen, úgy a taglétszám elérné az Mt. 276. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket.
[28] Az eljárt bíróságok ezeket az okiratokat nem értékelték olyanként, melyek alapján kétséget kizáróan megállapítható volna a szükséges szakszervezeti taglétszám. E körben tévesen arra hivatkoztak, hogy a 2016. február 29. és március 1. napján kelt belépési nyilatkozatok nem alkalmasak a tagsági viszony igazolására, mert nem tartalmazzák a felperesi alapszabály által megkövetelt, az alapszabályt elfogadó nyilatkozatot. Erre figyelemmel a belépésre irányuló jognyilatkozat érvénytelen, semmis, azaz nem képes létrehozni a tagsági jogviszonyt.
[29] E körben helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a felperes arra, hogy az alapszabály nem rendelkezik arról, hogy a felperesre vonatkozó okiratot elfogadó nyilatkozat érvényesen csak írásban tehető meg. A belépési nyilatkozat aláírása és leadása olyan magatartásként értékelendő, amely utal az alapszabály elfogadására is, így feltételezhető, hogy aki be kíván lépni a szakszervezetbe, egyben elfogadja annak alapszabályát is. A bíróság erre vonatkozó alapszabályi rendelkezés hiányában nem követelheti meg az azt elfogadó nyilatkozat írásbeli formáját, így az alapszabályt elfogadó kifejezett nyilatkozatának hiánya nem vezethet ahhoz, hogy a belépési nyilatkozattal ne jönne létre a tagsági jogviszony.
[30] Az eljárt bíróságok ítéletükben jelentőséget tulajdonítottak a Kollektív Szerződés megkötését másfél évvel megelőző, 2014. október 3-án kelt jegyzőkönyvi nyilatkozatnak. Álláspontjuk szerint a szakszervezet tagjainak száma megegyezik a munkáltató általi levonás útján szakszervezeti tagdíjat fizetők számával. E nyilatkozatból azonban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a szakszervezet a jövőre nézve is úgy nyilatkozott, hogy csak olyan munkavállaló tagjai vannak és lesznek, akik a tagdíjfizetési kötelezettségüket munkáltatói tagdíj levonással teljesítik. Ebből a perbeli kollektív szerződés alperesek általi megkötése, mint a per elbírálása szempontjából jelentős időponthoz képest másfél évvel korábban tett nyilatkozatból szintén nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a felperes tagjainak létszáma a Kollektív Szerződés megkötése időpontjában csupán 70 fő volt.
[31] Az eljárt bíróságok a kereset elutasítása alapjául szolgáló bizonyítékként értékelték azt a körülményt is, hogy a szakszervezet a belépési nyilatkozatokat csak 2016. június 15-én adta le a munkáltatói bérszámfejtés részére, illetve a szakszervezet 2016. március 21-éig nem is jelentette be a munkáltató felé, hogy volna olyan tagja, aki nem levonással fizeti meg a tagdíjat (esetleg tagdíjfizetési kedvezményben részesül). A munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény szerint azonban a szakszervezetnek ilyen bejelentési kötelezettsége nincs.
[32] Az Mt. 276. §-ában meghatározott feltételek (a taglétszám és a munkavállalói létszám) objektív körülmények, amelyek fennállta nem a felek kölcsönös tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének mikénti teljesítésétől függ. Ha a szakszervezeti taglétszám az adott munkavállalói létszámhoz képest a Kollektív Szerződés megkötésének időpontjában bizonyítottan megfelelően fennállt, úgy a szakszervezet kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezett. Ennek megfelelően az eljárt bíróságok az ítéleteikben rögzített körülményekből nem juthattak alappal arra a következtetésre, hogy a felperes szakszervezet kollektívszerződés-kötési képessége a perbeli Kollektív Szerződés megkötésének időpontjára (2016. március 4.) vonatkozóan nem volt kétséget kizáróan megállapítható. Azok az okok, amelyre az eljárt bíróságok érvénytelenségi vagy hatálytalansági okként hivatkoztak, nem eredményezik a belépési nyilatkozatok érvénytelenségét vagy hatálytalanságát, ezekből az indokokból nem vonható le okszerűen az a következtetés, hogy a (szakszervezeti) taglétszám Mt. 276. § (2) bekezdése szerinti nagysága, illetve aránya nem állapítható meg.
[33] A per iratanyagából nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes a Kollektív Szerződés létrejöttét megelőzően milyen tájékoztatást nyújtott a taglétszámáról a munkáltatónak, továbbá értesült-e, illetve milyen tartalommal a Kollektív Szerződés megkötéséről vagy az erre irányuló - a II. rendű alperessel folyó - tárgyalásokról, mindezek időpontjáról. Az Mt. 6. § (4) bekezdése alapján a felperesnek és a munkáltatónak is tájékoztatási kötelezettsége állott fenn a másikkal szemben a taglétszámról, a munkavállalói létszámról, a Kollektív Szerződés tervezett megkötéséről, s ezt a tájékoztatást az Mt. 18. §-ában meghatározott időben és módon kellett teljesíteni. E kötelezettség terhelte a feleket az Mt. 6. § (2) bekezdésében szabályozott együttműködési kötelezettségükből eredően is.
[34] Mindezekre figyelemmel a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felekre háruló bizonyítási teher, a bizonyítási indítványok alapján - szükség esetén tanúk meghallgatásával - kell feltárnia a tényállást arra, hogy a felek a fent idézett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően jártak-e el, mekkora volt a felperes taglétszáma 2016. március 4-én, rendelkezett-e a szakszervezet az adott időpontban kollektívszerződés-kötési képességgel és ehhez képest a perben perbeli legitimációval vagy sem. A felperesi szakszervezet kapott-e az alperesektől hiteltérdemlő információt a Kollektív Szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalásokról, megfelelő időben a megkötésről, és ehhez képest volt-e abban a helyzetben, hogy taglétszámáról egyeztessen. A perbeli adatokból kitűnően ugyanis az I. rendű alperes munkáltató korábban a felperessel, mint egyedüli szakszervezettel működött együtt. Az így hozott döntés függvényében kell megvizsgálni a felperes további kereseti kérelmét is.
[35] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Mfv.II.10.414/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.414/2018/6.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Tánczos Rita előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Gyurkovics Bence ügyvéd
Az I. rendű alperes:
A II. rendű alperes: Rudolph Munkavállalók Szakszervezete
Az alperesek képviselője: Dr. Berényi Viktor ügyvéd
A per tárgya: Kollektív Szerződés érvénytelenségének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Győri Törvényszék 2.Mf.20.025/2018/4.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.393/2016/67.
Rendelkező rész
A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.025/2018/4. számú ítéletét a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.393/2016/67. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.A felek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 20.000 (húszezer) forintban, a felülvizsgálati eljárási illetéket 50.000 (ötvenezer) forintban állapítja.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes és a II. rendű alperes képviselettel rendelkező szakszervezet az I. rendű alperesnél. Az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes szakszervezet 2016. március 4-én Kollektív Szerződést kötött. Mivel a munkáltató a felperest nem tekintette "reprezentatív szakszervezetnek", helyesen a hatályos szabályozás szerint kollektívszerződés-kötési jogosultsággal rendelkező szakszervezetnek, az nem vett részt a szerződéskötésben.A felperes keresete, az alperesek ellenkérelme
[2] A felperes keresetet terjesztett elő a munkáltató és a vele Kollektív Szerződést kötő szakszervezettel szemben. Kérte, a bíróság elsődlegesen állapítsa meg, hogy a 2016. március 4-én kötött Kollektív Szerződés jogszabályba ütközik, ezért semmis és kötelezze a feleket az eredeti állapot helyreállítására. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a Kollektív Szerződés jó erkölcsbe ütközik, ezáltal semmis és kötelezze a feleket az eredeti állapot helyreállítására.[3] Keresete indokaként előadta, hogy a Kollektív Szerződés azért jogszabálysértő, mert azt a felperesnek kellett volna megkötni, mivel tagjainak száma elérte a munkavállalók létszáma 10%-át, a II. rendű alperes azonban ezen kritériumnak nem felelt meg. Előadta továbbá, hogy az I. és II. rendű alperesnek a szerződés mögött meghúzódó célja a felperesi szakszervezet kirekesztése volt. Az eljárás során keresetét kiterjesztve annak megállapítását kérte, hogy a Kollektív Szerződés 41.2. pontja jogszabályba ütközik, ezért semmis, figyelemmel arra, hogy 2016. január 1-je és március 4-e között a munkáltatónál Kollektív Szerződés nem volt hatályban, ezért az arra az időszakra kihirdetett éves munkaidőkeret jogellenes, illetve a Kollektív Szerződés visszamenőleges hatállyal nem rendelkezhet arról.
[4] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felperes nem rendelkezik perbeli legitimációval, mivel nem minősül "reprezentatívnak", mert tagjainak száma nem éri el a törvényi 10%-ot, szemben a II. rendű alperessel. Mivel a felperes nem minősült "reprezentatív szakszervezetnek", a Kollektív Szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokra sem kellett meghívni, így mellőzése nem volt jogsértő.
[5] A munkaidőkeret kapcsán előadták, hogy a Kollektív Szerződés nem tartalmazott visszaható hatályú rendelkezést, hanem a már bevezetett munkaidőkeret időtartamát bővítették ki, hosszabbították meg.
[6] Érvelésük szerint semmisségre csak akkor lehet hivatkozni, ha létezik olyan jogszabályi rendelkezés, amely a felperes által sérelmezett szerződéses rendelkezésével azonos tényállást szabályoz, s amellyel a vitatott szerződéses rendelkezés ellentétes.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította .[8] Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a bíróságnak elsődlegesen a felperes kereshetőségi jogát kellett vizsgálnia. Kereshetőségre történő hivatkozás esetén perlési lehetőség csak jogi érdekeltség vagy perlési jogosultságot kifejezetten biztosító jogszabályi rendelkezés alapján lehet. Ennek során megállapította, hogy a felperes az alperessel kötött Kollektív Szerződés érvényességét akkor vitathatja, ha bizonyítja, hogy a kollektívszerződés-kötési jogosultság őt megillette, annak törvényben írt feltételei fennálltak. Ennek megfelelően a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes az adott időszakban "reprezentatív szakszervezetnek" minősült-e, azaz a felperesi szakszervezet munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjainak száma elérte-e a szerződést megelőző félévre számított átlagos statisztikai létszám 10%-át.
[9] A munkáltatói létszám az adott időszakban 888 fő volt, a felperes pedig tagjai számát 2016. március 4-én 104 főben jelölte meg, ezt azonban az I. rendű alperes vitatta. A munkáltató az adott időpontban 70 munkavállaló béréből foganatosította a szakszervezeti tagdíj levonását, közülük azonban 7 főnek megszűnt a szakszervezeti tagsága. A felperes 27 belépési nyilatkozatot csatolt, amelyek 2016. február 29. és március 1. napján keltek, azokat azonban csak 2016. június 15-én juttatta el az I. rendű alpereshez. A bíróság figyelembe vette a 2014. október 3-i nyilatkozatot is, mely szerint a felperesi szakszervezet tagjainak létszáma egyezik a munkáltató által levonás útján tagdíjat fizetők számával. A bíróság megállapította azt is, hogy a belépési nyilatkozatok nem tartalmazták a felperesi alapszabály által megkívánt elfogadó nyilatkozatot, továbbá azokból egyértelműen az sem volt megállapítható, hogy mely időben kerültek közlésre a felperes törvényes képviselőjével.
[10] A bíróság arról tájékoztatta a feleket, hogy a munkavállalói létszám és a taglétszám igazolására bizonyítási eszközül közjegyzői okirat szolgálhat, ilyet a perben nem csatoltak. Mindezek alapján kétséget kizáróan nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes a "reprezentativitás" szempontjából szükséges időpontban mekkora tagsággal rendelkezett, így "reprezentatívnak" minősült-e, ezért a kollektívszerződés-kötési jogosultságát sem találta megállapíthatónak.
[11] Rögzítette, hogy a Kollektív Szerződést kötő felek jogosultak voltak arra, hogy a fennálló munkaidőkeret tartamát 52 hétre felemeljék. Mivel a felperest kereshetőségi jog nem illette meg, a bíróság nem vizsgálta, hogy a II. rendű alperes jogosult volt-e kollektív szerződést kötni,
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy mivel a szerződéskötési jogosultság vonatkozásában szükséges a "reprezentativitás" igazolása, a munkavállalók azonban nem kötelezhetőek arra, hogy szakszervezeti hovatartozásukról nyilatkozzanak, bizonyítás vonatkozásában megoldást jelenthetett a taglétszám hitelt érdemlő igazolására, az adat közjegyzői okiratba foglalása.
[13] Megállapította, hogy a felperes ilyen bizonyíték csatolását meg sem kísérelte. Ennek megfelelően a felperes nem bizonyította a Kollektív Szerződés megkötése időpontjára vonatkozó "reprezentativitását", így nem felelt meg az Mt. 276. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített feltételeknek. Mivel a felperes nem minősült "reprezentatív szakszervezetnek", így az alperesek által kötött Kollektív Szerződés megtámadására sem volt jogosult.
A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet "változtassa meg" és kereseti kérelmének adjon helyt, illetve szükség esetén azt hatályon kívül helyezve az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.[15] Érvelése szerint amennyiben a bíróságok álláspontját fogadnánk el, úgy a Kollektív Szerződés támadhatatlan lenne, a nyilvánvalóan jogszabályba ütköző Kollektív Szerződés semmisségének megállapítása iránt sem lehetne keresetet előterjeszteni.
[16] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, mivel a másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül értékelte a bizonyítékokat.
[17] Az eljárt bíróságok kifogásolták, hogy a belépési nyilatkozatokon nem volt az alapszabályt elfogadó nyilatkozat, illetve nem volt megállapítható, hogy mely időpont került közlésre a törvényes képviselővel. A belépési nyilatkozat elfogadásának módjára sem az alapszabály, sem a Ptk. nem ír elő írásbeli formát, így ezt az érintettek alaki kötöttség nélkül megtehették. A törvényes képviselővel való közlésre ilyen közlési kötelezettséget a felperesi alapszabály nem tartalmaz a tagsági jogviszony létesítése körében.
[18] Ugyancsak okszerűtlenül értékelték az eljárt bíróságok a 2014. október 3-án kelt jegyzőkönyv tartalmát is. A felperesi törvényes képviselő által tett nyilatkozat arra az adott időpontra vonatkozott, amely az adott napon megegyezett azon munkavállalókkal, akiktől a munkáltató vonta a tagdíjat. Azt követően azonban a szakszervezeti tagok nem merték felvállalni tagságukat a munkáltató előtt, így a taglétszám ezután már nem egyezett meg azon munkavállalók számával, akik személye a munkáltató előtt is ismert volt a tagdíjuk levonásából adódóan.
[19] E körben irat beszerzésre tett indítványt, melyet az eljárt bíróságok nem teljesítettek. Az iratokból kitűnt volna, hogy a munkáltató korábban nem hivatkozott arra, hogy nem minősült "reprezentatív szakszervezetnek". A közjegyzői okirat vonatkozásában kiemelte, hogy ahhoz, hogy ilyen ténytanúsítványt beszerezzen, szükség lett volna az I. rendű alperes érdemi közreműködésére is, amely nem volt kivitelezhető.
[20] Iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a tanúsítványt meg sem kísérte beszerezni, ebben azonban a munkáltató nem működött közre.
[21] A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint alappal támadhatná a Kollektív Szerződés érvényességét abban az esetben is, ha nem minősülne "reprezentatívnak", hiszen munkavállalói képviselettel rendelkező szakszervezet az I. rendű alperesnél, így az érvénytelenség az általa képviselt munkavállalók helyzetére is kihatással lenne. Ellenkező esetben a Kollektív Szerződés gyakorlatilag támadhatatlan lenne abban az esetben is, ha nyilvánvalóan és egyértelműen jogszabályba ütközne. A bíróságok által hivatkozott EBH.1051. szám alatt közzétett eseti döntés a perbeli esetben nem releváns, mivel a régi Mt. hatálya alatt született eltérő jogszabályi környezetben. Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet sérti az Mt. 276. § (2) bekezdését.
[22] Az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna a II. rendű alperes "reprezentativitását" is, ezt azonban elmulasztotta. Ebből eredően olyan helyzet állt elő, hogy hatályban maradt egy olyan Kollektív Szerződés, amely nyilvánvalóan jogsértő. A munkaidőkeret vonatkozásában kifejtette, hogy mivel a Kollektív Szerződés rendelkezése harmadik személyre - az adott esetben a munkavállalókra - kötelezettséget állapít meg, így a Kollektív Szerződés nem lehet visszaható hatályú, így a rendelkezés jogellenes. Minden alapot nélkülöz az a megállapítás, hogy már korábban is hatályban volt a munkaidőkeret és emiatt nem jogsértő a Kollektív Szerződés rendelkezése.
[23] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárás költségében. Az adott esetben okszerűtlen mérlegelés nem történt, a bírósági ítéletekben leírt okfejtés zárt és koherens, felülmérlegelésre nincs jogi lehetőség. A belépési nyilatkozatok körében a felperes nem bizonyította, hogy a munkavállalók a felperesi szakszervezettel mikor közölték azt, és azt sem, hogy az alapszabályra vonatkozó elfogadó nyilatkozatot tettek volna. Önmagában a belépő nyilatkozat nem értékelhető egyben elfogadó nyilatkozatnak is.
[24] A 2014. október 3-i jegyzőkönyv tartalmát az eljárt bíróságok megfelelően értékelték, a reprezentativitást az abban foglaltaknak megfelelően kellett értékelni. Alaptalanul sérelmezte a felperes azt is, hogy a bíróságok nem szerezték be a korábban folyamatban volt nem peres eljárás iratanyagát figyelemmel arra, hogy az abban keletkezett iratok a felperes rendelkezésére is álltak és azt neki kellett volna csatolni, amennyiben arra hivatkozni kívánt.
[25] Indokolatlanul állította azt is, hogy a Kollektív Szerződés a felperesi perbeli legitimáció hiányában megtámadhatatlan lenne, ahhoz jogi érdeket kell azonban igazolni. A munkaidőkeret vonatkozásában a felülvizsgálati kérelem nem jelölt meg megsértett jogszabályhelyet, abban a Kommentár rendelkezéseit értelmezi.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[26] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott.[27] A peres eljárás során az eljárt bíróságoknak elsődlegesen abban a kérdésben kellett dönteniük, hogy 2016. március 4-én a felperes megfelelt-e az Mt. 276. § (2) bekezdésében írt feltételeknek, ennek megfelelően rendelkezik-e a perben kereshetőségi joggal. Az Mt. 276. § (2) bekezdése a szakszervezeti kollektívszerződés-kötési képesség feltételeként azt jelöli meg, hogy a szakszervezet taglétszámának el kell érnie a munkáltatónál munkaviszonyban álló munkavállalók 10%-át, ami a per jelenlegi adatai szerint 89 fő. Az Mt. egyéb feltételekre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy amelyik szakszervezet a hivatkozott feltétellel rendelkezik, az kollektívszerződés-kötési jogosultsággal is rendelkezik. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a taglétszámot, s ezzel a kollektívszerződés-kötési jogosultságot annak a szakszervezetnek kell bizonyítania, amely erre a tényre (körülményre) hivatkozik. Ennek megfelelően a bíróságoknak a jogvita eldöntéséhez kétséget kizáróan meg kell állapítaniuk a szakszervezet taglétszámát a Kollektív Szerződés megkötésének időpontjában.
[28] Az Mt. a szakszervezet taglétszáma igazolásának módját nem határozza meg, s a Pp. 166. § (1) bekezdéséből folyó úgynevezett szabad bizonyítási rendszer alapján ez nemcsak okirattal, hanem egyéb bizonyítási eszközzel is igazolható. Ennek megfelelően nem feltétele a szerződéskötési jogosultság igazolásának az úgynevezett közjegyzői ténytanúsítvány bizonyítási eszközként való alkalmazása.
[29] A perben nem volt vitatott az a körülmény, hogy a szakszervezetnek legalább 70 fő olyan tagja volt, aki a tagdíjfizetési kötelezettségét munkáltatói levonás révén teljesítette. Ennek megfelelően az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felperes által benyújtott 27 belépési nyilatkozatként megjelölt okirat alapján az abban megnevezett személyek szakszervezeti tagsága kétséget kizáróan megállapítható-e vagy sem. Amennyiben igen, úgy a taglétszám elérné az Mt. 276. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket.
[30] Az eljárt bíróságok ezeket az okiratokat nem értékelték olyanként, melyek alapján kétséget kizáróan megállapítható volna a szükséges szakszervezeti taglétszám. E körben tévesen arra hivatkoztak, hogy a 2016. február 29. és március 1. napján kelt belépési nyilatkozatok nem alkalmasak a tagsági viszony igazolására, mert nem tartalmazzák a felperesi alapszabály által megkövetelt, az alapszabályt elfogadó nyilatkozatot. Erre figyelemmel a belépésre irányuló jognyilatkozat érvénytelen, semmis, azaz nem képes létrehozni a tagsági jogviszonyt.
[31] E körben helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a felperes arra, hogy az alapszabály nem rendelkezik arról, hogy a felperesre vonatkozó okiratot elfogadó nyilatkozat érvényesen csak írásban tehető meg. A belépési nyilatkozat aláírása és leadása olyan magatartásként értékelendő, amely utal az alapszabály elfogadására is, így feltételezhető, hogy aki be kíván lépni a szakszervezetbe, egyben elfogadja annak alapszabályát is. A bíróság erre vonatkozó alapszabályi rendelkezés hiányában nem követelheti meg az azt elfogadó nyilatkozat írásbeli formáját, így az alapszabályt elfogadó kifejezett nyilatkozatának hiánya nem vezethet ahhoz, hogy a belépési nyilatkozattal ne jönne létre a tagsági jogviszony.
[32] Az eljárt bíróságok ítéletükben jelentőséget tulajdonítottak a Kollektív Szerződés megkötését másfél évvel megelőző, 2014. október 3-án kelt jegyzőkönyvi nyilatkozatnak. Álláspontjuk szerint a szakszervezet tagjainak száma megegyezik a munkáltató általi levonás útján szakszervezeti tagdíjat fizetők számával. E nyilatkozatból azonban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a szakszervezet a jövőre nézve is úgy nyilatkozott, hogy csak olyan munkavállaló tagjai vannak és lesznek, akik a tagdíj fizetési kötelezettségüket munkáltatói tagdíj levonással teljesítik. Ebből a perbeli kollektív szerződés alperesek általi megkötése, mint a per elbírálása szempontjából jelentős időponthoz képest másfél évvel korábban tett nyilatkozatból szintén nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a felperes tagjainak létszáma a Kollektív Szerződés megkötése időpontjában csupán 70 fő volt.
[33] Az eljárt bíróságok a kereset elutasítása alapjául szolgáló bizonyítékként értékelték azt a körülményt is, hogy a szakszervezet a belépési nyilatkozatokat csak 2016. június 15-én adta le a munkáltatói bérszámfejtés részére, illetve a szakszervezet 2016. március 21-éig nem is jelentette be a munkáltató felé, hogy volna olyan tagja, aki nem levonással fizeti meg a tagdíjat (esetleg tagdíjfizetési kedvezményben részesül). A munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény szerint azonban a szakszervezetnek ilyen bejelentési kötelezettsége nincs.
[34] Az Mt. 276. §-ában meghatározott feltételek (a taglétszám és a munkavállalói létszám) objektív körülmények, amelyek fennállta nem a felek kölcsönös tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének mikénti teljesítésétől függ. Ha a szakszervezeti taglétszám az adott munkavállalói létszámhoz képest a Kollektív Szerződés megkötésének időpontjában bizonyítottan megfelelően fennállt, úgy a szakszervezet kollektívszerződés-kötési képességgel rendelkezett. Ennek megfelelően az eljárt bíróságok az ítéleteikben rögzített körülményekből nem juthattak alappal arra a következtetésre, hogy a felperes szakszervezet kollektívszerződés-kötési képessége a perbeli Kollektív Szerződés megkötésének időpontjára (2016. március 4.) vonatkozóan nem volt kétséget kizáróan megállapítható. Azok az okok, amelyre az eljárt bíróságok érvénytelenségi vagy hatálytalansági okként hivatkoztak, nem eredményezik a belépési nyilatkozatok érvénytelenségét vagy hatálytalanságát, ezekből az indokokból nem vonható le okszerűen az a következtetés, hogy a (szakszervezeti) taglétszám Mt. 276.§ (2) bekezdése szerinti nagysága, illetve aránya nem állapítható meg.
[35] A per iratanyagából nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes a Kollektív Szerződés létrejöttét megelőzően milyen tájékoztatást nyújtott a taglétszámáról a munkáltatónak, továbbá értesült-e, illetve milyen tartalommal a Kollektív Szerződés megkötéséről vagy az erre irányuló - a II. rendű alperessel folyó - tárgyalásokról, mindezek időpontjáról. Az Mt. 6. § (4) bekezdése alapján a felperesnek és a munkáltatónak is tájékoztatási kötelezettsége állott fenn a másikkal szemben a taglétszámról, a munkavállalói létszámról, a Kollektív Szerződés tervezett megkötéséről, s ezt a tájékoztatást az Mt. 18. §-ában meghatározott időben és módon kellett teljesíteni. E kötelezettség terhelte a feleket az Mt. 6. §-a (2) bekezdésében szabályozott együttműködési kötelezettségükből eredően is.
[36] Mindezekre figyelemmel a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felekre háruló bizonyítási teher, a bizonyítási indítványok alapján - szükség esetén tanúk meghallgatásával - kell feltárnia a tényállást arra, hogy a felek a fent idézett jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően jártak-e el, mekkora volt a felperes taglétszáma 2016. március 4-én, rendelkezett-e a szakszervezet az adott időpontban kollektívszerződés-kötési képességgel és ehhez képest a perben perbeli legitimációval vagy sem. A felperesi szakszervezet kapott-e az alperesektől hiteltérdemlő információt a Kollektív Szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalásokról, megfelelő időben a megkötésről, és ehhez képest volt-e abban a helyzetben, hogy taglétszámáról egyeztessen. A perbeli adatokból kitűnően ugyanis az I. rendű alperes munkáltató korábban a felperessel, mint egyedüli szakszervezettel működött együtt. Az így hozott döntés függvényében kell megvizsgálni a felperes további kereseti kérelmét is.
[37] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A döntés elvi tartalma
[38] Az Mt. 276. §-ában meghatározott feltételek (a taglétszám és a munkavállalói létszám) objektív körülmények, amelyek fennállta nem a felek kölcsönös tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének mikénti teljesítésétől függ. Ha a szakszervezeti taglétszám az adott munkavállalói létszámhoz képest a Kollektív Szerződés megkötésének időpontjában bizonyítottan megfelelően fennállt, úgy a szakszervezet kollektív szerződés-kötési képességgel rendelkezett.Záró rész
[39] A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség és illeték mértékét a Kúria csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.[40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2019. május 22.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv.II.10.414/2018.)