adozona.hu
EH 2019.12.M28
EH 2019.12.M28
I. A felek által megkötött, a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás akarati hiba miatti érvénytelensége esetén nem a megtévesztett munkáltató saját jognyilatkozatának a sikeres megtámadásáról van szó, hanem a munkavállaló jogellenes magatartásáról, ezért az Mt. 29. § (5) bekezdése alapján az Mt. 84. §-ában foglaltak szerint helye van marasztalásnak. II. A munkaviszony megszűnésének jognyilatkozat szerinti időpontját nem érinti a jognyilatkozat jogellenességének megállapítása [a munka törvénykön
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes munkavállaló 2012. november 5-től volt a felperes ügyvezetője, a tisztséget munkaviszony keretében látta el.
[2] 2017. április 7-én a felek aznapi hatállyal közös megegyezéssel megszüntették az alperes munkaviszonyát. A megállapodás 2. pontjában a felperes vállalta, hogy a munkaviszony megszüntetésére tekintettel megfizet az alperesnek bruttó 1 365 000 forintot.
[3] A felperes a 2017. április 27-én kelt levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a közös megegyezés aláírás...
EH 2019.12.M28 I. A felek által megkötött, a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás akarati hiba miatti érvénytelensége esetén nem a megtévesztett munkáltató saját jognyilatkozatának a sikeres megtámadásáról van szó, hanem a munkavállaló jogellenes magatartásáról, ezért az Mt. 29. § (5) bekezdése alapján az Mt. 84. §-ában foglaltak szerint helye van marasztalásnak.
II. A munkaviszony megszűnésének jognyilatkozat szerinti időpontját nem érinti a jognyilatkozat jogellenességének megállapítása [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82-84. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes munkavállaló 2012. november 5-től volt a felperes ügyvezetője, a tisztséget munkaviszony keretében látta el.[2] 2017. április 7-én a felek aznapi hatállyal közös megegyezéssel megszüntették az alperes munkaviszonyát. A megállapodás 2. pontjában a felperes vállalta, hogy a munkaviszony megszüntetésére tekintettel megfizet az alperesnek bruttó 1 365 000 forintot.
[3] A felperes a 2017. április 27-én kelt levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a közös megegyezés aláírását követően jutott a tudomására az, hogy az alperes munkakörével kapcsolatban számos adat nem állt a rendelkezésére, egyes átadott adatok nem voltak helytállóak, ezért a megállapodás érvénytelensége merült fel, amivel összefüggésben egyeztetést kezdeményezett.
[4] A felperes munkáltató 2017. május 9-én kelt nyilatkozatában a felek között létrejött közös megegyezéses megállapodást tévedés címén megtámadta, egyidejűleg az alperes munkaviszonyát felmondással megszüntette.
[5] Az alperes 2017. május 17-én a felpereshez megküldött válaszlevelében vitatta a felperes előadását. Kifejtette, hogy a megtámadás elkésett.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes keresetében kérte a közös megegyezés érvénytelenségének megállapítását. Arra hivatkozott, hogy marasztalásra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének nincs helye, mert a közös megegyezésben rögzített juttatás kifizetésére még nem került sor, ezen túlmenően nincs olyan jogszabályhely, amely alapján az alperes marasztalása lenne kérhető. A megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, ennek hiányában az alperes felléphetne a juttatás megfizetése érdekében.[7] A megállapodással összefüggésben arra hivatkozott, hogy abban a tudatban kötötte azt meg, hogy az alperes maradéktalanul eleget tett a munkaviszonyból származó kötelezettségeinek, és a munkakörét az előírt rendben adta át, azonban utóbb ez tévesnek bizonyult, ezt a tévedést pedig az alperes okozta. A tévedés felismerésére 2017. április 12-én került sor, az alperes mulasztásáról a felperes a 2017. április 11-ét követő belső vizsgálatból győződött meg.
[8] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy mely magatartásával ejtette tévedésbe őt az alperes, ugyanakkor a megtámadás egyéb feltételei sem állnak fenn, a munkaviszony megszüntetését a felperes kezdeményezte.
[9] 2017. április 13-án az alperes munkakörének átadása során jegyzőkönyvet vettek fel, melyben rögzítették, hogy az adatszolgáltatás, a feladatok ellátása folyamatos, így a felperes nevében az átadáskor eljáró személynek egyértelmű információi voltak arról, hogy az adatszolgáltatásnak eleget kell tennie.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[11] Az elsőfokú bíróság ítélete indokolása szerint a keresetlevél benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 123. §-a értelmében a megállapítási kereset egyik konjunktív feltétele, hogy a felperes teljesítést nem követelhet. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 29. § (5) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén az Mt. 82-84. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
[12] Az Mt. 84. §-a szabályozza annak az esetét, ha a munkavállaló szünteti meg jogellenesen a jogviszonyát és marasztalásra irányuló jogkövetkezmények alkalmazását teszi lehetővé.
[13] Az elsőfokú bíróság döntése értelmében az előzőek együttes értelmezéséből az következik, hogy ha a felek közös megegyezéssel szüntették meg a munkaviszonyt, és a munkáltató a közös megegyezés érvénytelenségére hivatkozik, úgy a vonatkozó jogszabályok alapján a munkavállaló marasztalása kérhető. Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben a megállapítási kereset feltételei nem álltak fenn, ezért a keresetet elutasította.
[14] Az elsőfokú bíróság az elkésettségre történő hivatkozással összefüggésben megállapította, hogy az alperes a felperes 2017. május 9-ei megtámadó nyilatkozatát 2017. május 11-én átvette, válaszlevele 2017. május 17-én érkezett a felpereshez, ezen a napon vált eredménytelenné a megtámadás, a felperes pedig e naptól számított 30 napon belül terjesztette elő a keresetét.
[15] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[16] A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő döntést hozott.
[17] Kifejtette, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 239/A. § (1) bekezdésére. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy az Mt. 31. §-a nem rendeli alkalmazni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:108. § (2) bekezdését, amely egyébként a fellebbezési hivatkozásban megjelölt régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdésében foglaltakkal megegyező tartalmú.
[18] Az érvénytelenségre vonatkozó szabályokat az Mt. I. részének 4. fejezete részletesen tartalmazza, e vonatkozásban nem a polgári jogi rendelkezések az irányadóak.
[19] A felperes álláspontjával ellentétben a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelenségének nem az a következménye, hogy a munkaviszony fennmarad, hanem ha a megállapodást a munkáltató támadja meg eredményesen, úgy kell tekinteni, hogy a munkaviszonyt a munkavállaló szüntette meg jogellenesen, és a munkáltató az Mt. 84. § szerinti jogkövetkezményeket érvényesítheti.
[20] A törvényszék megállapította azt is, hogy a 2017. május 9-én kelt levélből kitűnően a felperes a közös megegyezésben megjelölt összeg visszafizetésére szólította fel az alperest, vagyis a teljesítés már megtörtént, így a jogvédelem szükségessége sem igazolt.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a kereseti kérelemnek történő helyt adást kérte.[22] Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 29. § (5) bekezdését, 84. §-át, valamint a Pp. 123. §-át jelölte meg.
[23] Azt adta elő, hogy az Mt. 29. § (5) bekezdése értelmében a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén az Mt. 82-84. §-aiban foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni, amennyiben a munkáltató saját jognyilatkozatát sikeresen támadja meg.
[24] Az Mt. szerint jognyilatkozatnak minősül a megállapodás, amely az Mt. 29. § (5) bekezdésének rendelkezése tekintetében a munkáltató saját nyilatkozatának minősül, ezért álláspontja szerint az Mt. 84. §-a a perbeli esetben nem volt alkalmazható.
[25] Az Mt. 14. §-a alapján a felek között a megállapodás létrejött, annak 2. pontja pedig megjelenési formától függetlenül kifejezetten a felperes saját jognyilatkozatának tekinthető.
[26] Az Mt. 84. § (1) bekezdése azért nem alkalmazható, mivel a megállapodás tévedés címén való sikeres megtámadása nem tekinthető a munkaviszony munkavállaló általi jogellenes megszüntetésének.
[27] Értelmezése szerint sikeres megtámadás esetén az alperes munkaviszonya nem szűnt volna meg, az helyreállt volna, mivel úgy kellett volna tekinteni, hogy a megállapodás megkötésére nem is került sor. Mindez pedig kizárólag azért nem következett be, mert az alperes munkaviszonyát a felperes utóbb felmondással megszüntette.
[28] Az alperes jogellenes eljárása a megállapodás megtámadhatóságát vonja maga után, nem pedig a munkaviszonyának az Mt. 84. §-a szerinti jogellenes munkavállalói megszüntetését eredményezi.
[29] Fenntartotta azon álláspontját, miszerint a perrel érintett esetben a megállapítási kereset előterjesztésének Pp. 123. §-ában foglalt konjunktív feltételei maradéktalanul teljesültek.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[32] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként az Mt. 29. § (5) bekezdését, az Mt. 84. §-át, a Pp. 123. §-át jelölte meg. Nem hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésére, erre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a jogerős ítéletben megállapított tényállás.
[33] A Pp. 123. §-a szerinti megállapítási kereset alapjául olyan jogi tények szolgálnak, amelyekből a felperes a jogviszony létezését vagy nem létezését származtatja. Az ilyen kereset célja a peresített tény vagy jogalap tekintetében deklaratív célzattal az anyagi jogerő előidézése.
[34] Megállapításra irányuló keresetnek akkor van helye, ha a Pp. 123. §-ában rögzített konjunktív feltételek fennállnak.
[35] Az egységes bírói gyakorlat értelmében a megállapításra irányuló kereset valamelyik szükségszerű feltételének hiánya esetén a bíróságnak a kereset elutasításáról kell rendelkeznie (EBH 2003.955., BH 2004.23., 2018.52.).
[36] Az Mt. 29. § (5) bekezdése az általánostól eltérően a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén az Mt. 82-84. §-ában foglaltak alkalmazását rendeli el, amely szabályok a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeiről szólnak.
[37] A perben a felperes arra hivatkozott, hogy a közös megegyezéses megszüntetésről szóló megállapodás azért érvénytelen, mert annak aláírásakor a körülmények tekintetében őt az alperes tévedésbe ejtette, illetve tévedésben tartotta.
[38] Az eljárt bíróságok helytállóan alkalmazták az Mt. 29. § (5) bekezdését és azzal összefüggésben az Mt. 84. § (1) bekezdését.
[39] A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodás a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre (Mt. 14. §). A megállapodás joghatás kiváltására irányuló legalább kétoldalú jognyilatkozat, a helyes értelmezés alapján az nem tekinthető a munkáltató saját, egyoldalú akaratnyilvánításának.
[40] Az Mt. 29. § (5) bekezdésében foglalt "a munkáltató saját jognyilatkozatának" fordulat helyes értelmezése alapján saját jognyilatkozaton kizárólag egyoldalú jognyilatkozat értendő (például felmondás). Az eljárt bíróságok helyesen indultak ki abból, hogy a perrel érintett esetben nem a felperes saját nyilatkozatának megtámadásáról, hanem a felek által megkötött megállapodás érvénytelenségéről volt szó, következésképpen sikeres megtámadás esetén - arra tekintettel, hogy a felperes által előadottak szerint az alperes jogellenes magatartása miatt érvénytelen a közös megegyezéses megszüntetés - úgy kell tekinteni, mintha a munkavállaló szüntette volna meg a munkaviszonyát jogellenesen, ezért az Mt. 84. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a felperes marasztalást kérhetett volna. A munkaviszony azonban változatlanul a megtámadott (esetleges jogellenes) megállapodás szerinti időpontban szűnik meg. Az Mt. koncepciója szerint ugyanis a jogellenes megszüntetés jogkövetkezménye kártérítés (Mt. 82. §, 84. §). A 83. §-ban foglalt esetekben is a törvény a munkaviszony helyreállításáról rendelkezik.
[41] Amennyiben a per érdemi részében a felperes bizonyította volna, hogy az alperes valóban megtévesztette, úgy az alperes a sikeres megtámadásra tekintettel felelős lett volna a munkaviszony jogellenes megszüntetéséért, ezért marasztalásra irányuló kereseti követelés esetén az Mt. 84. §-ában foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kellett volna.
[42] Az előzőek alapján az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül, helyesen foglaltak állást a tekintetben, hogy a felperes által előadottakkal összefüggésben a Pp. 123. §-ában foglalt konjunktív feltételek nem álltak fenn. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.
[43] Minderre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.I.10.533/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.533/2018/4.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Rózsavölgyi Bálint előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Borbély Boglárka ügyvéd
(SBGK Ügyvédi Iroda)
Az alperes:
Az alperes képviselője:
Dr. Esztári Csaba ügyvéd
(Esztári Ügyvédi Iroda)
A per tárgya: közös megegyezés érvénytelenségének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.300/2018/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.526/2017/9.
Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.300/2018/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezer-négyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes munkavállaló 2012. november 5-től volt a felperes ügyvezetője, a tisztséget munkaviszony keretében látta el.[2] 2017. április 7-én a felek aznapi hatállyal közös megegyezéssel megszüntették az alperes munkaviszonyát. A megállapodás 2. pontjában a felperes vállalta, hogy a munkaviszony megszüntetésére tekintettel megfizet az alperesnek bruttó 1.365.000 forintot.
[3] A N. Zrt. a felpereshez 2017. április 11-én érkezett levelében felhívta a felperest az állami hulladékgazdálkodási közfeladat ellátására létrehozott szervezet kijelöléséről, feladatköréről, az adatkezelés módjáról, valamint az adatszolgáltatási kötelezettségek részletes szabályairól szóló 69/2016. (III. 31.) Korm. rendelet 20. §-a alapján fennálló adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítésére.
[4] A felperes a 2017. április 27-én kelt levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a közös megegyezés aláírását követően jutott a tudomására az, hogy az alperes munkakörével kapcsolatban számos adat nem állt a rendelkezésére, egyes átadott adatok nem voltak helytállóak, ezért a megállapodás érvénytelensége merült fel, amivel összefüggésben egyeztetést kezdeményezett.
[5] A felperes munkáltató 2017. május 9-én kelt nyilatkozatában a felek között létrejött közös megegyezéses megállapodást tévedés címén megtámadta, egyidejűleg az alperes munkaviszonyát felmondással megszüntette.
[6] Az alperes 2017. május 17-én a felpereshez megküldött válaszlevelében vitatta a felperes előadását. Kifejtette, hogy a megtámadás elkésett.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes keresetében kérte a közös megegyezés érvénytelenségének megállapítását. Arra hivatkozott, hogy marasztalásra irányuló kereseti kérelem előterjesztésének nincs helye, mert a közös megegyezésben rögzített juttatás kifizetésére még nem került sor, ezen túlmenően nincs olyan jogszabályhely, amely alapján az alperes marasztalása lenne kérhető. A megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, ennek hiányában az alperes felléphetne a juttatás megfizetése érdekében.[8] A megállapodással összefüggésben arra hivatkozott, hogy abban a tudatban kötötte azt meg, hogy az alperes maradéktalanul eleget tett a munkaviszonyból származó kötelezettségeinek, és a munkakörét az előírt rendben adta át, azonban utóbb ez tévesnek bizonyult, ezt a tévedést pedig az alperes okozta. A tévedés felismerésére 2017. április 12-én került sor, az alperes mulasztásáról a felperes a 2017. április 11-ét követő belső vizsgálatból győződött meg.
[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy mely magatartásával ejtette tévedésbe őt az alperes, ugyanakkor a megtámadás egyéb feltételei sem állnak fenn, a munkaviszony megszüntetését a felperes kezdeményezte.
[10] 2017. április 13-án az alperes munkakörének átadása során jegyzőkönyvet vettek fel, melyben rögzítették, hogy az adatszolgáltatás, a feladatok ellátása folyamatos, így a felperes nevében az átadáskor eljáró személynek egyértelmű információi voltak arról, hogy az adatszolgáltatásnak eleget kell tennie.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest perköltség és illeték megfizetésére.[12] Az elsőfokú bíróság ítélete indokolása szerint a keresetlevél benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 123. §-a értelmében a megállapítási kereset egyik konjunktív feltétele, hogy a felperes teljesítést nem követelhet. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 29. § (5) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén az Mt. 82-84. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
[13] Az Mt. 84. §-a szabályozza annak az esetét, ha a munkavállaló szünteti meg jogellenesen a jogviszonyát és marasztalásra irányuló jogkövetkezmények alkalmazását teszi lehetővé.
[14] Az elsőfokú bíróság döntése értelmében az előzőek együttes értelmezéséből az következi, hogy ha a felek közös megegyezéssel szüntették meg a munkaviszonyt, és a munkáltató a közös megegyezés érvénytelenségére hivatkozik, úgy a vonatkozó jogszabályok alapján a munkavállaló marasztalása kérhető. Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben a megállapítási kereset feltételei nem álltak fenn, ezért a keresetet elutasította.
[15] Az elsőfokú bíróság az elkésettségre történő hivatkozással összefüggésben megállapította, hogy az alperes a felperes 2017. május 9-ei megtámadó nyilatkozatát 2017. május 11-én átvette, válaszlevele 2017. május 17-én érkezett a felpereshez, ezen a napon vált eredménytelenné a megtámadás, a felperes pedig e naptól számított 30 napon belül terjesztette elő a keresetét.
[16] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[17] A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő döntést hozott.
[18] Kifejtette, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 239/A. § (1) bekezdésére. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy az Mt. 31. §-a nem rendeli alkalmazni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:108. § (2) bekezdését, amely egyébként a fellebbezési hivatkozásban megjelölt régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdésében foglaltakkal megegyező tartalmú.
[19] Az érvénytelenségre vonatkozó szabályokat az Mt. I. részének 4. fejezete részletesen tartalmazza, e vonatkozásban nem a polgári jogi rendelkezések az irányadóak.
[20] A felperes álláspontjával ellentétben a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelenségének nem az a következménye, hogy a munkaviszony fennmarad, hanem ha a megállapodást a munkáltató támadja meg eredményesen, úgy kell tekinteni, hogy a munkaviszonyt a munkavállaló szüntette meg jogellenesen, és a munkáltató az Mt. 84. § szerinti jogkövetkezményeket érvényesítheti.
[21] A törvényszék megállapította azt is, hogy a 2017. május 9-én kelt levélből kitűnően a felperes a közös megegyezésben megjelölt összeg visszafizetésére szólította fel az alperest, vagyis a teljesítés már megtörtént, így a jogvédelem szükségessége sem igazolt.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a kereseti kérelemnek történő helyt adást kérte.[23] Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 29. § (5) bekezdését, 84. §-át, valamint a Pp. 123. §-át jelölte meg.
[24] Azt adta elő, hogy az Mt. 29. § (5) bekezdése értelmében a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén az Mt. 82-84. §-aiban foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni, amennyiben a munkáltató saját jognyilatkozatát sikeresen támadja meg.
[25] Az Mt. szerint jognyilatkozatnak minősül a megállapodás, amely az Mt. 29. § (5) bekezdésének rendelkezése tekintetében a munkáltató saját nyilatkozatának minősül, ezért álláspontja szerint az Mt. 84. §-a a perbeli esetben nem volt alkalmazható.
[26] Az Mt. 14. §-a alapján a felek között a megállapodás létrejött, annak 2. pontja pedig megjelenési formától függetlenül kifejezetten a felperes saját jognyilatkozatának tekinthető.
[27] Az Mt. 84. § (1) bekezdése azért nem alkalmazható, mivel a megállapodás tévedés címén való sikeres megtámadása nem tekinthető a munkaviszony munkavállaló általi jogellenes megszüntetésének.
[28] Értelmezése szerint sikeres megtámadás esetén az alperes munkaviszonya nem szűnt volna meg, az helyreállt volna, mivel úgy kellett volna tekinteni, hogy a megállapodás megkötésére nem is került sor. Mindez pedig kizárólag azért nem következett be, mert az alperes munkaviszonyát a felperes utóbb felmondással megszüntette.
[29] Az alperes jogellenes eljárása a megállapodás megtámadhatóságát vonja maga után, nem pedig a munkaviszonyának az Mt. 84. §-a szerinti jogellenes munkavállalói megszüntetését eredményezi.
[30] Fenntartotta azon álláspontját, miszerint a perrel érintett esetben a megállapítási kereset előterjesztésének Pp. 123. §-ában foglalt konjunktív feltételei maradéktalanul teljesültek.
[31] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[33] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[34] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként az Mt. 29. § (5) bekezdését, az Mt. 84. §-át, a Pp. 123. §-át jelölte meg. Nem hivatkozott a Pp. 206. § (1) bekezdésére, erre figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a jogerős ítéletben megállapított tényállás.
[35] A Pp. 123. §-a szerinti megállapítási kereset alapjául olyan jogi tények szolgálnak, amelyekből a felperes a jogviszony létezését vagy nem létezését származtatja. Az ilyen kereset célja a peresített tény vagy jogalap tekintetében deklaratív célzattal az anyagi jogerő előidézése.
[36] Megállapításra irányuló keresetnek akkor van helye, ha a Pp. 123. §-ában rögzített konjunktív feltételek fennállnak.
[37] Az egységes bírói gyakorlat értelmében a megállapításra irányuló kereset valamelyik szükségszerű feltételének hiánya esetén a bíróságnak a kereset elutasításáról kell rendelkeznie (EBH2003.955., BH2004.23., BH2018.52.).
[38] Az Mt. 29. § (5) bekezdése az általánostól eltérően a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén az Mt. 82-84. §-ában foglaltak alkalmazását rendeli el, amely szabályok a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeiről szólnak.
[39] A perben a felperes arra hivatkozott, hogy a közös megegyezéses megszüntetésről szóló megállapodás azért érvénytelen, mert annak aláírásakor a körülmények tekintetében őt az alperes tévedésbe ejtette, illetve tévedésben tartotta.
[40] Az eljárt bíróságok helytállóan alkalmazták az Mt. 29. § (5) bekezdését és azzal összefüggésben az Mt. 84. § (1) bekezdését.
[41] A munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodás a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozatával jön létre (Mt. 14. §). A megállapodás joghatás kiváltására irányuló legalább kétoldalú jognyilatkozat, a helyes értelmezés alapján az nem tekinthető a munkáltató saját, egyoldalú akaratnyilvánításának.
[42] Az Mt. 29. § (5) bekezdésében foglalt "a munkáltató saját jognyilatkozatának" fordulat helyes értelmezése alapján saját jognyilatkozaton kizárólag egyoldalú jognyilatkozat értendő (például felmondás). Az eljárt bíróságok helyesen indultak ki abból, hogy a perrel érintett esetben nem a felperes saját nyilatkozatának megtámadásáról, hanem a felek által megkötött megállapodás érvénytelenségéről volt szó, következésképpen sikeres megtámadás esetén - arra tekintettel, hogy a felperes által előadottak szerint az alperes jogellenes magatartása miatt érvénytelen a közös megegyezéses megszüntetés - úgy kell tekinteni, mintha a munkavállaló szüntette volna meg a munkaviszonyát jogellenesen, ezért az Mt. 84. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a felperes marasztalást kérhetett volna. A munkaviszony azonban változatlanul, a megtámadott (esetleges jogellenes) megállapodás szerinti időpontban szűnik meg. Az Mt. koncepciója szerint ugyanis a jogellenes megszüntetés jogkövetkezménye kártérítés (Mt. 82. §, 84. §). A 83. §-ban foglalt esetekben is a törvény a munkaviszony helyreállításáról rendelkezik.
[43] Amennyiben a per érdemi részében a felperes bizonyította volna, hogy az alperes valóban megtévesztette, úgy az alperes a sikeres megtámadásra tekintettel felelős lett volna a munkaviszony jogellenes megszüntetéséért, ezért marasztalásra irányuló kereseti követelés esetén az Mt. 84. §-ában foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kellett volna.
[44] Az előzőek alapján az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül, helyesen foglaltak állást a tekintetben, hogy a felperes által előadottakkal összefüggésben a Pp. 123. §-ában foglalt konjunktív feltételek nem álltak fenn. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.
[45] Minderre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
I. A felek által megkötött, a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás akarati hiba miatti érvénytelensége esetén nem a megtévesztett munkáltató saját jognyilatkozatának a sikeres megtámadásáról van szó, hanem a munkavállaló jogellenes magatartásáról, ezért az Mt. 29. § (5) bekezdése alapján az Mt. 84. §-ában foglaltak szerint helye van marasztalásnak.II. A munkaviszony megszűnésének jognyilatkozat szerinti időpontját nem érinti a jognyilatkozat jogellenességének megállapítása (Mt. 82. § - 84. §).
Záró rész
[46] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperes köteles megfizetni az alperes felmerült költségét a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján.[47] A Kúria a pertárgy értékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdés d) pontjára figyelemmel határozta meg, az illeték mértékét az Itv. 50. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
[48] Perköltségként merült fel az alperes oldalán az őt képviselő ügyvéd díja, melyet a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján határozott meg.
[49] A pervesztes felperes felülvizsgálati kérelmében ugyan hivatkozott arra, hogy az Itv. 5. § (1) bekezdésének m) pontja alapján személyes illetékmentességben részesül, azonban a (2) bekezdés rendelkezései ellenére a feltételek fennállásáról nem nyilatkozott, ezért a Kúria a feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett illeték megfizetésére kötelezte a költségmentésség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése és 15. § (1) és (3) bekezdései értelmében.
[50] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
[51] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2019. június 19.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. bíró
(Kúria Mfv.I.10.533/2018.)