adozona.hu
BH 1991.6.261
BH 1991.6.261
A szövetkezet átalányelszámolásos rendszerben üzemeltetett részlege dolgozójának a részleget közösen terhelő átalánydíj megfizetéséért fennálló felelőssége nem egyetemleges. A részleg egyik dolgozójának felszólítása a tartozás megfizetésére a többi dolgozóval szemben nem szakítja meg az igény elévülését [1967. évi III. tv. 96. §, 7/1977. (III. 12.) MT r. 120. § (2) bek., 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elnöke az 1988. február 29. napián kelt fizetési felszólításával az I. rendű felperest 19 691 forint, a II. rendű felperest 24 426 forint, a III. rendű felperest 32 585 forint átalánydíj megfizetésére kötelezte. A fizetési felszólítást azzal indokolta, hogy az átalányelszámolásos részleg 1983. és 1984. évi működése során 309 475 forint veszteség keletkezett, az árbevétel nem nyújtott fedezetet a működési költségekre (jövedelem, átalánydíj). A keletkezett veszteséget a felvett bér a...
BH 1991.6.261 A szövetkezet átalányelszámolásos rendszerben üzemeltetett részlege dolgozójának a részleget közösen terhelő átalánydíj megfizetéséért fennálló felelőssége nem egyetemleges. A részleg egyik dolgozójának felszólítása a tartozás megfizetésére a többi dolgozóval szemben nem szakítja meg az igény elévülését [1967. évi III. tv. 96. §, 7/1977. (III. 12.) MT r. 120. § (2) bek., 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r.].
Az alperes elnöke az 1988. február 29. napián kelt fizetési felszólításával az I. rendű felperest 19 691 forint, a II. rendű felperest 24 426 forint, a III. rendű felperest 32 585 forint átalánydíj megfizetésére kötelezte. A fizetési felszólítást azzal indokolta, hogy az átalányelszámolásos részleg 1983. és 1984. évi működése során 309 475 forint veszteség keletkezett, az árbevétel nem nyújtott fedezetet a működési költségekre (jövedelem, átalánydíj). A keletkezett veszteséget a felvett bér arányában osztotta fel.A felperesek mentesülésre irányuló kérelmét az alperes szövetkezeti döntőbizottsága határozattal elutasította, ezért annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. A védekezésükben érveltek azzal is, hogy az alperes igénye elévült.
Az alperes azzal védekezett, hogy a perben nem szereplő K. K. részlegvezető ellen a teljes veszteség megfizetése iránt fizetési meghagyást nyújtott be a kerületi bírósághoz. A bíróság a K. K. ellentmondása folytán keletkezett pert megszüntette, és az iratokat a szövetkezeti döntőbizottsághoz tette át. A részlegvezető ügyében 1985. május 29-én hozott határozat rendelkezett úgy, hogy a veszteséget a tagok között fel kell osztani. Az elévülés tehát az igény érvényesítésével félbeszakadt.
A munkaügyi bíróság elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a külön megállapodások csatolásával bizonyította, hogy a felperesek az átalányelszámolásos részleg tagjai voltak, a megállapodást aláírták. A beszerzett szakértői vélemény szerint a részleg 309 475 forint veszteséggel zárt, és ezért a felperesek a fizetési felszólításban megjelölt összeg erejéig felelnek.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesek az átalánydíjas részlegben való elszámolásra két külön megállapodást kötöttek. Az első megállapodás 1983. november 1-jétől december 31-ig tartott, a második megállapodást 1984. február 10-én kötötték, és a szerződés időtartama 1984. január l-jétől december 31-ig tartott.
Az alperes tehát két egymást követő, de határozott ideig tartó időtartamon át üzemeltette az átalányelszámolásos részleget, amelynek a felperesek - valamint a perben nem szereplő más személyek is - mindkét időtartam alatt tagjai voltak.
Az alperes jogosult volt az egyes szerződések lejártával a részleget a külön megállapodás szerint elszámoltatni, és az abból eredő esetleges követelése a szerződése lejártát követő nappal kezdődött.
Az 1967. évi III. törvény 96. §-a szerint a tagsági viszonyból folyó igény három év alatt elévül. A 7/1977. (III. 12.) MT rendelet 120. §-ának (2) bekezdése értelmében az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a tagsági vitát eldöntő szerv előtti érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is - végül a kötelezett részéről való elismerés az elévülést megszakítja. (Ptk 327. §).
A 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet alapján működő átalányelszámolásos részleg dolgozói a szövetkezetet illető átalányért nem egyetemlegesen felelnek. A dolgozó különböző jogcímek miatt 15 napon túl tartó távolléte az átalánydíj összegét csökkenti, vagy például több hónapon át tartó betegsége az átalánydíjfizetési kötelezettségét meg is szüntetheti. [5. § (3) belül].
Az alperes 1985. február 1-jén a részlegvezető ellen fizetési meghagyással 362 690 forint összegben érvényesítette az igényét a kerületi bíróság előtt a részleg átalánydíjhátraléka iránt, ez azonban a felperesekkel szemben elkezdődött elévülést nem szakította félbe. Az alperes ugyanis a fizetési felszólítás kibocsátásáig semmilyen formában nem jelezte a felpereseknek, hogy az átalánydíjra irányuló igényét érvényesíteni kívánja.
Minthogy az első időszak vonatkozásában az elévülési idő a felperesekkel szemben 1984. január 1. napján, a második időszak vonatkozásában pedig 1985. január 1. napján kezdődött, az elévülési idő a felperesekkel szemben eredményesen telt el, és őket az alperes az 1988. február 29. napján kelt fizetési felszólítással az átalánydíjért már nem teheti felelőssé, mert az igény elévül.
E körülmény vizsgálatát a munkaügyi bíróság a felperesek védekezése ellenére elmulasztotta, holott az elévülés tényét hivatalból is köteles lett volna vizsgálni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezve a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperes fizetési felszólításait hatályon kívül helyezte.
(M. törv. II. 10 126/1990. sz.)